Pest Megyi Hírlap, 1979. december (23. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-15 / 293. szám

1979. DECEMBER 15., SZOMBAT A KÉPVISELŐ FOGADÓNAPJÁN Szülők, pedagógusok, tantermek Dunakeszi és Főt Pest me­gye 26. számú választókörzete. Lakosságát Peták Tibor, a MÁV Dunakeszi Járműjavító főkonstruktőre képviseli leg­felsőbb államhatalmi .szer­vünkben. az országgyűlésben. — Különböző okok miatt, bem egészen szerencsésen, már hosszabb ideje nem találkoz­tam közvetlenül a lakossággal ■— mondja most, fóti fogadó­napján. — Ez nem azt jelen­íti, hogy nem is tudtam vá­lasztókörzetem dolgairól. Hi­szen tanácsüléseken, szemé­lyes beszélgetések révén rend­szeresen figyelhettem Főt éle­tét. A képviselő szempontjá­ból azonban feltétlenül hasz­nos a fogadónap: az emberek­től kapott tájékoztatásból sze­mélyesen nyer betekintést a lakosság életébe. Akkor jön­nek a gondok. A választók pe­dig joggal várhatják sérel­meik orvoslását, gondjaik meg­oldásának segítését képviselő­jüktől. Lakás nélkül ~Á tájékozódás első eredmé­nye: sok a lakásgond Fóton. G-né három gyerekével — egy saját és férje két, hozott lányával — keres megoldást. Ha kapnának olcsó telket, tud­nának építeni? — kérdezi Tóth Sándor .'tanácselnök, aki ugyancsak aktív részese a fo­gadónapnak. Az asszony fel­csillanó szemmel bólint, az elnök megígéri a földet. K. K. fizikai munkás, tizenkét éves fiát egyedül neveli, albérlet­ben. Elvált felesége nem haj­landó megosztani a lakást, amit pedig bírósági végzés rendelt el. Megkérjük a vég­rehajtó iroda közbenjárását — mondja a tanácselnök. K. Af. szomorúszemű fiatalasszony, az Alföldről jött a főváros kö­zelébe öt éve, azóta két gyere­kével egy lakókocsiban (!), la­kik. Honnan szerezte azt a ko­csit? — csodálkozik a tanács­elnök. — Magam vettem — mondja az asszonyka —, de már akkor is használt volt, beázofct a teteje. Nem tudom mit tehetünk, de megoldjuk a gondját —s ígéri a tanácselnök. Kemenesi Tivadar igazgatóhe­lyettes a Gyermekvárosból jött: pedagóguslakások építése mellett emel szót, s ugyan­erre kéri a .képviselőt. Peták Tibor: — Ügy tűnik, most is a lakás a fő gond Fó­ton. Tóth Sándor: — Így igaz. Jelenleg állami építés nincs és még nem tudjuk, lesz-e a hatodik ötéves tervben. Olyan a lakáshelyzetünk, hogy ha kémek egy szükséglakást, nem tudunk adni. Erőnkhöz mérten támogatjuk a magán­építkezést, de ez legföljebb szépségtapasz lehet a gondon. Kiemeli program Gond a lakás, de iskola­ügyben sem öröm az élet a nagyközségben. Háromtagú szülői küldöttség a 3. sz. iskola sorsát panaszolja: igazság szerint három mű­szakban tudnák csak megol­dani a tanítást Barna Éva, az 1. sz. iskola igazgatója azt mondja: Ügy vegyék, hogy én most ötven ember vagyok. Annyian akartak ugyanis el­jönni a képviselő fogadására, végül az igazgatóra bízták: mondja el az iskola tarthatat­lan állapotát. Kemenesi Tiva­dar a gyermekvárosi tornate­rem ügyét panaszolja: évek óta építik, még mindig nem látszik a befejezés. Pedig nagy szükség lenne erre is: 1500 gyerekre egyetlen tornaterem jut Fóton. Még a kötelező órá­kat sem tudják megtartani. Peták Tibor: — Milyen re­mény van az ískolahelyzet ja­vítására? Tóth Sándor: — Évek ótö hangoztatjuk, hogy tűrhetetlen iskoláink állapota. Most jutot­tunk el odáig, hogy nem csu­pán mondogatjuk: az e’követ­kezendő években ez lesz a nagyközség kiemelt program­SOLYMARON Bemutatkozott a gyermekkórus A gyermek ösztönszerü, ter­mészetes nyelve a dal — mondta Kodály, de felhívta arra is a figyelmet, hogy nem mindegy, hogy nyúlunk e kincshez. A cél ... úgy taní­tani az éneket, ... hogy gyö­nyörűség legyen a tanulónak, s egész életre beoltsa a neme­sebb zene szomját... Szokolay Bálint három éve vezeti Solymáron az Apáczai Csere János Művelődési Ház gyermekkórusát. A mintegy ötventagú kórus e viszonylag rövid idő alatt remek kis együttessé kovácsolódott. A próbák és hangversenyek alatt a fogékony kis dalosok a leg­jobb kezek közé kerültek, s ez első önálló hangversenyük magas színvonalú műsorán is meglátszott. Marenzio: Gyere pajtás, énekelni című művével kezd­tek, majd a Napköszöntő himnuszt hallhattuk vidám előadásukban. Mozart: Allegro című hege­dűduóját Kiss Zsuzsa és Fa­gyai Zsuzsa mutatta be, bizo­nyítva, hogy a kórus tagjai közt akadtak olyanok, akik hang­szeren is szívesen muzsikál­nak. A francia népdalfeldolgo­zás, amely a Három kis do­bos címen került a műsorba, igazi gyerekkórus csemege, hiszen még a dobpergést is in- tonálhatták. Az egyik legna­gyobb sikert Fagyai Zsuzsa aratta Schubert: Altatójának felnőttet is irigylésre késztető előadásával, zongorán Pap Jó­zsef tanár kísérte. Ugyancsak Fagyai Zsuzsa és Álló Márta szólójával mutatta be a kórus Schubert: Májusi dalát. A Kis kéce lányom és a Cifra palota énekese ugyan még csak nyolcéves, de Böthe Enikő bűbájos előadása méltán vál­tott ki nagy tapsot, melyből természetesen kijárt az őt kí­sérő három zeneművészeti fő­iskolásnak is, akik hegedű­jükkel segítették az ifjú mű­vésznőt. Szépen csengett Vá­sárhelyi Zoltán: Tavaszi szél című kórusa, Balogh Judit és Kocsis Éva, Weiner: Leányké­rő című négykezes zongora- darabjával jeleskedett. Kodály Zoltán: Karácsonyi pásztortánc című kórusművé­nek fuvolaszólamát a karnagy unokája, Szokolay Ádám ját­szotta, bizonyítva, hogy a zene szeretete a Szokolay családban a legfiatalabbak között is hi­vatássá nemesedett. Zongora- szóló következett, Kadosa Pál: Vivo című darabját Milbich Olga tolmácsolta. Papp József kíséretével és Szokolay Bálint vezényletével a kórus Szoko­lay Sándor: Hajnalköszöntőjét énekelte a műsor legemléke­zetesebb számaként. A befejező komikus kantáta Telemann: Der Schulmeister (Az iskolamester) című húsz­perces műve volt, melynek műsorra tűzése már önmagá­ban is komoly igényességre vall. Bordás György, operahá­zunk kitűnő baritonistája oly nagyszerűen énekelte a gyere­keket minden áron kifogásta­lan skálázásra oktató iskola- mester szólamát, hogy a kis kórust is egészen magával ra­gadta. Haskó Edit, Vadász Gyula első hegedűsök, Novák Zita, Szőnyi Tibor másodhege­dűsök és Ürmössy Imre csel- lós, a vonós kamaraegyüttest képviselték az előadásban, és az ifjú főiskolások is vidáman vették ki részüket Bordás meister énekórájából. A Békés megyei Elekről dísztávirat érkezett a solymá­ri gyerekeknek. Babits szavai­val köszöntötték őket első ön­álló hangversenyükön a test­vérkórus tagjai: „Mindent k embernek a lelkében dal van / és saját lelkét hallja minden dalban. / És akinek szép a lelkében az ének, / az hallja mások énekét is szép­nek. Pintér Emőke ja. Elsőnek az 1. sz. iskola át­alakítását tervezzük. 1980-ban megoldjuk bővítését. 1981-re a 3. sz. iskola következne; a 2. sz. intézmény áll még a leg­jobban: 9,5 millió forintból nyolc tanteremmel, kisegítő létesítményekkel bővítettük. Az ideális persze egy új isko­la lenne. Arra kérem a képvi­selő elvtársat, támogassa egy új, korszerű 16 tantermes is­kola építését Fóton. A lakos­ság társadalmi munkájával segíteni fog. Apró ügyek Vannak aztán apró ügyek is. H. G.-né gondja: úgy tűnik, véletlenül bonyolult bírósági eljárás folyamatába kevere­dett, s hiába az együttérzés, kívülálló nem segíthet. R. L. Kisalag sorsát panaszolja, a lassú fejlődést. Pedig az ott lakók saját erőből is mozdul­nának, ha biztatnák őket. Em­lékezzen csak Lajos bácsi — mondja a tanácselnök — hány munkát szerveztünk. É<s ki jött el? Maga, meg egy-két öreg. Amíg nem tudunk a fiatalab­bakra számítani, nem is lesz látszatja az igyekezetnek. Győrffy Józsefné a tanács dolgát viszi a képviselő elé: a régi, vizes, kicsi hivatali szo­bákban a legszükségesebb fel­tételek sincsenek meg az ál­lampolgárok ügyeinek intézé­sére. A képviselő a tanácsel­nököt kérdezi. Az igazság az, hogy olyan lesz, ami lesz ala­pon megrendeltük a terveket — mondja Tóth Sándor. — Mire elkészül, akkorra már valalcinek mi is eszébe jutunk. Jó lenne, ha Peták elvtárs segítene ebben is. Mintha ez ezen múlna! S. I. vízügyben kilincsel, a közműfejlesztési hozzájárulás egységes 4000 forintját sokall­ja. Igaza van — bólint Tóth Sándor. — Az esetek kilenc­ven százalékában reális ez az összeg, de amikor a kispénzű tíz százalékról ván sző, fáj a szívünk kiküldeni a papírt. De nincs jogszabály a hozzájáru­lás differenciálására. Ez ügy­ben lehetne tenni valamit „odafönn", mert nemcsak a mi községünket érinti. A fogadónapon háromkor lépett be az első látogató, hét­kor még ott ült az utolsó. Tóth Sándor összeszámolta a neve­ket: tizenhárom. Én leszek a tizennegyedik — mondta. Gár­donyi Géza, a nagyközség nép- fronttitkára hozzátette: Akkor én meg a tizenötödik. Az ötödik órában Peták Ti­bor összehajthatta jegyzetfü­zetét. Major Árvácska Fesztiváldíj Fábri Zoltánnak Vlagyimir Pavlov, a Szov­jetunió magyarországi nagy­követe pénteken átadta Fábri Zoltán háromszoros Kossuth- díjas, kiváló művész filmren­dezőnek, a XI. moszkvai nem­zetközi filmfesztivál jubileu­mi díját, amellyel a Szovjet­unió filmgyártása államosítá­sának 60. évfordulója alkal­mából jutalmazták munkássá­gát. MAGYAR FILMEK A TESTVÉRORSZAGOKBAN Az Égig érő fű sikere Az európai szocialista or­szágok filmátvételi bizottságai­ban a legnagyobb sikert az itthon is premierre váró új magyar gyermekfilm, a Pa- lásthy György rendezte Égig érő fű aratta: Csehszlo­vákia. Lengyelország, az NDK. Románia és a Szovjetunió moziforgalmazásra, Bulgária pedig a televízió számára vá­sárolta meg a vetítési jogot A levetített tucatnyi alkotás közül 11 elkelt, a legtöbb mo­zifilmre — 5—5 magyar film bemutatására — Bulgária, Csehszlovákia és az NDK kép­viselői jelentették be igényü­ket. A televíziók megbízottai közül a bolgárok és a lengye­lek egyaránt 3—3 úi magyar produkciót választottak ki. KIÁLLÍTÓTERMEKBEN Hagyomány és világhír Bognár István rajzai Az csak életrajzi adat, hogy ■elődei Arany Jánossal álltak rokonságban, de az már tény, hogy a Szentendrén letelepe­dett gépészmérnök nyugdíjas koirában festő lett korábbi inspirációi alapján. így ké­szült el Bognár István soro­zata a Tragikus táncok nem­zetünk múltjából, melyet An­gyalföld után a Ganz-MÁ- VAG-ban is bemutattak. A nyugdíjas gépészmérnök, jeles alkotó, aki most is töretlenül dolgozik szentend­rei otthonában. Csepeli iskolatárlat Mattioni Eszter sokat alko­tott Szentendrén, hímeskő mo­zaikja Szigetszentmiklóson lát­ható. dédanyja volt Sassy Er­zsiké, Petőfi egynapos borjá- di szerelme. A lényeg az, hogy most a Nemzeti Galé­riában bemutatott gyűjtemé­nyes tárlata után egy csepeli iskolában állította ki műve­it, köztük a Dunakanyart. Molnár József, aki egyben megbecsült műgyűjtő is, s aki klasszikus értékű műveket tudna ideiglenesen tárlatra bo­csátani Ráckevén vagy Duna- harasztin, ahol van hagyo­mánya az iskolai képzőművé­szeti kiállításoknak, ő szorgal­mazza évek óta a csepeli is­kolatárlatokat Az köztudott hogy a Rem- sey család házi bábszínpa­dot szervezett Gödöllőn az 50-es években. Olyan kiváló bábok készültek Remsey Je­nő, Gábor, András, Ágnes, Ilma és különösen Remsev Iván közreműködésével, hogy arra a világhíres Obrazcov mester is felfigyelt. Olyannyi­ra felfigyelt, hogy gyűjte­ményében ma is őrzi a Rem- sey-bábszínház fotóit, sőt az 1979-es pécsi bábfesztiválon kereste is a találkozást Rem­Mattioni Eszter: Dunakanyar seyékkel. A világhír gyors rv"" szárnyalton jár, Berry Smith •• angol bábművész is besorolta a londoni gyűjteménybe Rem­sey ék gödöllői tevékenységét és meghívták Remsey Ivánt az 1979-es palermói nemzet­közi bábfesztivál zsűritagjá­nak. Anélkül, hogy létezne Csupán az a kérdés, va­jon éppen e hír és minőség nyomán, nem lenne-e indo­kolt megvalósítani Gödöllőn Remsey Iván és köre révén a hajdan virágzó, később le­hanyatlott, de újra feltá­masztható és felámasztandó bábszinpadot? Az ő szereplé­sükkel, bábfiguráikkal, mese­darabjaikkal, de immár nem házi, hanem miniatűr városi színpadon. Nem lehet kétséges a válasz, hozzá kell kezdeni e grandiózus terv megvalósításá­hoz. Kulturális életünk új színfoltja lehetne ezen ága­zat Gödöllőn, melynek ha­gyománya és világhíre van anélkül, hogy létezne. Lé­teznie kell! Losonci Miklós Bognár István: a Tragikus táncok nemzetünk múltiából című soro­zatából. UJ POLITIKAI KÖNYVEK Párbeszéd a gazdaságról FELFOKOZÓDOTT az ér­deKxoucs a gazuasagi kérdések iránt. Nemcsak azért, mert a párt és a kormány napirenden tartja ezeket, hanem azért is, mert közelről érinti az embe­reket. Csak most, hogy a zse­bekbe kell nyúlnunk, érezzük a gazdaság, a gazdálkodás fontosságát és figyelünk job­ban a gazdaságpolitikára. Nem véletlen, hogy pártunk Köz­ponti Bizottságának legutóbbi ülése is gazdasági kérdésekkel foglalkozott, összegezte az idei év eredményeit és az 1980-as terv lehetőségeire hív­ta fel az ország figyelmét. Kétségtelen, hogy a párt gaz­daságpolitikájának főbb irá­nyai és módszerei helyesek, de az utóbbi években jelentős változások mentek végbe a gazdasági növekedés közegé­ben, feltételrendszerében. Ezért kellett a gazdaságpoliti­ka gyakorlati megvalósításá­nak céljait módosítani, új gaz­daságszabályozó rendszert ki­dolgozni. Ezekkel a problémákkal foglalkozik a Kossuth Könyv­kiadó gondozásában most megjelent Párbeszéd a gazda­ságról című könyv, amelynek szerzőpárosa Somfai Péter és Wiesel Iván. Kötetükben arra vállalkoztak, hogy népiszerű formában és nyeiven népgaz­daságunk fejlődésének 38 na­gyon fontos és időszerű kér­désére válaszoljanak. Temati­kájukban helyet kaptak olyan népgazdasági szintű problé­mák, mint a gazdasági növe­kedés és egyensúly, a népgaz­dasági tervezés, a gazdaság- irányítás és szabályozás, va­lamint az ágazati fejlődés ösz- szsfüggései, mint a nyers­anyagtermelés, az ipari ter­melés, a mezőgazdaság fejlő­dése és a területi gazdálkodás és végül a vállalati gazdálko­dás kérdései — mint a nyere­ség, a munkaerő-gazdálkodás stb. — is szerepjelnek a meg- táravalandók között. MINDENEKELŐTT a közér­deklődés és a gazdaság össze­függéseit vizsgálják. Nemcsak azért, mert erről a tömegkom­munikáció naponta értekezik, hanem azért, mert a termelés, a gazdasági éoítőmunka min- dpnkit érdekel vagy érdekel­het, hiszen az egyéni jólétet alapvetően az határozza meg, hogy milyen a gazdaság. Eh­hez hozzá kell tennünk, hog> a gazdaság mibenlétét pedig a politika határozza meg: a ket­tő egysége jelenti a gazdaság- politikát, amely magában foglalja a párt, a kormány ál­talános elképzeléseit a gazda­sági életre, a fejlesztés és a megvalósítás eszközeit. EZZEL KAPCSOLATBAN a szerzők ismertetik az MSZMP gazdaságpolitikájának három fő célját, mégpedig az intenzív, a technikai-tudományos fejlő­dés eredményeit gyümölcsözte- tő gazdaságfejlesztést; a gazda­sági szerkezet korszerűsítését, és ezáltal a dolgozók életszín­vonalának és életkörülményei­nek folyamatos és érzékelhe­tő mértékű növelését. Ez utóbbit — szögezik le a szer­zők — csak akkor-valósíthat­juk meg. ha az előbbi kettőt a dolgozók tevékeny részvéte­lével végre tudjuk hajtani. Ismertetik a gazdasági nö­vekedés . természetrajzát, ami szerint a gazdasági növekedés nemcsak mennyiségi, hanem minőségi kategória is. Miért került most előtérbe a minő­ség? Azért, mert megnőttek az igények. Most már nem­csak lakni, ruházkodni, élni akarunk, mint néldánl a má­sodik világháborút !:” -ető időszakban, hanem kérv-’ • sebben, szebben és jól akarjuk tenni ugyanezt. Tíz-húsz év­vel ezelőtt még a mennyiség számított, az, hogy legyen elég kenyér, hús, ruházati és háztartási cikk, legyen hol lakni. Ma már azt is nézhet­jük és nézzük is hogy ezek a használati értékek milyen mi­nőségűek. Ezt követeli meg az árucsere, a más országokkal való gazdasági kapcsolat is. Közelítenünk kell a világszín­vonalhoz, ha termékeinkért árut akarunk kapni. Mindeh­hez jön még a gazdasági egyensúly is, amely az ará­nyosságot jelenti, a növekedés különböző oldalai közötti egyensúlyt. Ezt bővebben ma­gyarázva vizsgálják, egyben ismertetik a gazdasági szerke­zet korszerűsítésének fontos­ságát. Hangsúlyozzák, hogy olyan árut termeljünk, amit értékesíteni, hasznosítani tu­dunk és olyan mennyiségben és minőségben, amilyenben a ..felhasználók kívánják. A KÖTET olyan fontos fogal­makkal ismertet meg, mint a szabályozott piac, az árrend­szer. az áruk ára, a fogyasztás gazdaságtana stb. Akik elol­vassák ezt a párbeszédet, azok az eddiginél jobban és tisz­tábban látják a gazdasági ösz- szefüngiseket, és tapasztalhat­ják, hogy száraz közgazdaság1 témákról is lehet olvasmányo san, érdekesen írni. Gall Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents