Pest Megyi Hírlap, 1979. december (23. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-08 / 287. szám

Úttörők háfasiafétája Fáklyás hálastafétát szer­vezett a városi úttörőelnök­ség pénteken délután a vá­ros felszabadulásának 35. év­fordulója alkalmából. A láng a Petőfi Álpalános Iskolából indult, s a Radnóti, az Árpád, a kisegítő, a siketek, a Há- mán, a Báthory iskolákat érintve jutott el a Gábor Jó­zsef Általános Iskolába. A fáklyát két intézmény kö­zött három pajtás kísérte, s valamennyi helyen ünnepé­lyesen fogadták őket. Min­den iskolában felolvasták az úttörőelnökség díszparancsát, majd pedig csapatünnepélyek rs rajmegemlékezásek ke­retében elevenítették fal a -ajtósok Vác felszabadulását, rz eltelt harmincöt esztendő fejlődését. Felszabadulási emlékülés a zeneiskolában Kitüntetéseket adtak át Vác felszabadulásának 35. évfordulója alkalmából pénte­ken délelőtt tizenegy órakor a városi pártbizottság és a váro­si tanács közös ünnepi ülést tartott ■ a zeneiskola nagyter­mében. A magyar és a szovjet him­nusz elhangzása után Nagy Attila, a Thália Színház mű­vésze szavalta el Rozsgyentsz- veszkij: Requiem című versét, amelyet nagy taps fogadott. Ezután Weisz György, a váro­si tanács elnöke köszöntötte a megjelenteket, köztük , Papp Józsefet, a városi pártbizottság első titkárát, Krima Jánost, a járási hiva­tal elnökét, Szalay Árpádot, a járási pártbizottság titkárát, Gyarapodó, gazdagodé msünk Harmincöt esztendő egy több_ mint 900 éves város életében nem túl hosszú idő- Ennyi idő alatt mégis szin­te teljesen újjászületett, Vác. Amikor 1944. december 8-án a félig lerombolt városban be­fejeződött a második világhá­ború pusztítása, a sok évszá­zados idegen elnyomás után szabaddá vált városunk. Rá­kóczi talpasai, Kossuth hon­védéi, az 1919-es Tanácsköz­társaság vöröskatonái nem hullatták hiába a vérüket. 1944. december 8-a Vácott a béke első napja, s a sza­badságé is, amelyet a szovjet $0 , Vörös Hadsereg katonái hoztak el nekünk. Azóta őrizzük ezt a békét, amelynek nyomán Vác jelentős ipari centrummá fejlődött. A 38 ezer ember­nek otthont adó város ál­landó gazdagodása mutatja, hogy évről évre többen köl­tözhetnek a régi, földszintes lakóházakból új, korszerű ott­honokba. Az oktatás, a műve­lődés egyik központja is ez a város, amely ma ünnepel, s lakói azokra emlékeznek, akik békét hoztak erre a földre, az itt élő embereknek. Csiiári János és Iványi Károly képriportja Ü *§: : ■ Toronyházak a Földváry téren A Madách Imre Művelődési Központ (Piaci jelentés Kelendő a dió és a baromfi A kellemetlen idő és az év végét megelőző ünnepek rá­nyomják a bélyegüket a váci nagy hetipiacra. Egyik-másik kiskereskedő már téti szabad­ságra ment, az őstermelők kö­zül is inkább azok jönnek ki portékájukkal, akiknek sok a visszatérő, régi vevője. Ennek megfelelően alakul­nak az árait is. Levest főkni már csak zöldségből, karfiol­ból, karalábéból lehet. A fe­hérrépa kilója 12—14, a sár­gáé 6—8 forint körül mozog, ugyanannyi a karfiolé is. ínyencségnek számít a sóska, kilónkénti ára 30—35 forint. Van cékla nyersen és elkészít­ve, salátát lehet készíteni -cse­mege hagymából is, s ez va­lóban csemegének számít. Aki rr.-ga akar kalácsot süt­ni az ünnepekre, nem árt, ha minél előbb megveszi a tölte­léknek valót, mert napról napra emelkedik a dió ára. Tegnap akadt, aki már 120 fo­rintot is elkért ezért a csont­héjas gyümölcsért, tisztítva. Ugyancsak az ünnepi asz­talra való a savanyú káposz­tából készülő ételek sora. Ez sem olcsó most, s nemcsak a hús, hanem a káposzta ára miatt sem, 16—18 forintba ke­rül belőle 1 kiló. Megszaporodtak a tisztított baromfira alkudozók, egyelőre inkább csak az alkunál tarta­nak, még nemigen akarják megadni a tisztított liba kiló­jáért kért 75, tisztított kacsá­kért a 250—270 forintot. A gyümölcsválaszték szűkös. Az alma, fajtájától és minősé-, gétől függően, 6 és 14 forint közötti áron kapható, télálló körtét nem lehet kapni húsz forintnál olcsóbban. Mégis so­kan megveszik, mert még mindig jobb, mint sorban állni ötvenedikként a narancsos- pultok előtt. valamint Dunakeszi és az ideiglenesen hazánkban tar­tózkodó szovjet déli hadsereg­csoport képviselőit. Pálmai László, a városi párt- bizottság titkára mondott ün­nepi beszédet a nevezetes év­forduló alkalmából. Visszaem­lékezett azokra a napokra, amelyek ma már jobbára csak az idősebbek emlékezetében élnek. A bombázásokra, .a fegyverek soha el nem feled­hető hangjára... Akkor, har­mincöt esztendővel ezelőtt, de­cember 8-án nemcsak győztes­ként, de felszabadítóként is köszöntötte a város lakossága a bevonuló szovjet csapato­kat:. Ám azóta eltelt jó néhány év, s Vác napjainkra hazánk egyik ipari centruma lett. Egyre gyarapodik, egyre fej­lődik városunk, s ezt nemcsak a lélekszám emelkedése jelzi, hanem olyan létesítmények, mint az új művelődési köz­pont, számos iskola, óvoda, bölcsőde megépítése, vagy az új lakótelepek látványos tömbházai. A pártbizottság titkárának ünnepi' beszéde utón Weisz György kitüntetéseket adott át. A legmagasabb elismerést a váci születésű dr. Dercsényi De­zső Kossuth-díjas művészet- történész kapta, akit Vác dísz­polgárává avattak. A Vác vá­rosért kitüntetés egyéni első fokozatát Hantos Lajos, a Pest —Nógrád megyei Húsipari Vállalat váci gyárának igaz­gatója, a második fokozatot pedig Koltai Imre, a Cement­es Mészművek váci gyárának igazgatója vehette át. A Vác városért kitüntetés közösségi első fokozatát a tanácselnök a városi KISZ-kórusnak — a kollektíva képviseletében Bo- gányi Tibor karnagynak — és az Észak-Pest megyei Táv­közlési Üzem Puskás Tivadar szocialista brigádjának — a közösség képviseletében Szabó Géza — adta át. Az ünnepi ülés további ré­szében a kitüntetett városi KISZ-kórus adott műsort Zaszkaliczky Tibor orgona­művész közreműködésével. Befejezésül az Internacionálé hangjai csendültek fel. VÁC I NAPLÓ / A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A VÁCI JÁRÁS ÉS VÁC VÁROS RÉSZÉRE XXIII. ÉVFOLYAM, 287. SZÁM 1979. DECEMBER 8., SZOMBAT Beszámoló taggyűlés az Izzó meó jóban Fontos a szemléletformálás Hasznos, tartalmas hozzászólások A szemléletformálás fontos­ságát hangsúlyozták azok a kommunisták, akik az Egye­sült Izzó váci gyára meó alap­szervezetének tagjaiként ked­den délután tartották beszá­moló taggyűlésüket. Nem egy- ,szer előfordul ugyanis, hogy egyes gazdasági vezetők a mi­nőségellenőrök észrevételeit felesleges okvetetlenkedésnek fogják fel. Hujbert Istvánná, az alap­szervezet titkára beszámolójá­ban megemlítette, hogy a tag­gyűlésre politikailag és gazda­ságilag nagyon fontos időszak­ban kerül sor. Ennek megfe­lelően a vezetőség meglehető­sen kritikusan értékelte az el­múlt öt esztendő munkáját. Emellett természetesen szó esett az eredményekről is, hi­szen a meó dolgozói nem egy területen sikereket értek el. Évente készített cselekvési programjaikat minden esetben teljesítették, s így egyebek kö­zött előbbre léptek a munka­szervezésben is: me",!ele1ő munkamegosztással elérték, hogy a termékek határidőre jutottak el a vevőkhöz, s mi­nőségellenőrzési gondok miatt f«nna,'ad*s nem volt egy-egy tétel átvételében. Modern üveggyár A cselekvési programokban mindig r\agy súllyal szerepelt a selejt csökkentése. A zökke­nőmentes termelés érdekében egyes jelentősebb és jellemző Vác új díszpolgára Dercsényi Dezső Kossuth-díjas művészettörténész A pénteki felszabadulási emlékünnepélyen nagy taps fo­gadta a bejelentést: dr. Dercsé­nyi Dezső, az Európa-szsrte ismert nevű Kossuth-díjas mű­vészettörténész lett Vác új díszpolgára. ★ Az idei múzeumi hónap kapcsán hosszabb interjút kö­zölt vele a magyar televízió. Az idősebbek örömmel látták őt a képernyőn; a fiatalabb generáció képviselői megle­pődve hallgatták, milyen sze­retettel beszél szülővárosáról, édesapja nyomdájának a dol­gozóiról, az indulás éveiről. Vácott, született, 1910-ben, a Dunakanyar sok történelmi emléket őrző városában. Édes­apja, idősb. Dercsényi Dezső itt volt újságíró. Három évti­zedig szerkesztette a heten­ként kétszer megjelenő Váci Hírlapot. A fiatal Dercsényi a Csányi (ma Lenin) úti Pestvidéki Nyomdában ismerkedett Gu­tenberg nemes mesterségével. Alsó- és középiskoláit Vácott végezte, a piarista gimnázium­ban érettségizett; Beiratkozott a Pázmány Péter Tudomány- egyetem bölcsészeti karára: a magyar—latin és a művészet­történeti szakra. Ez utóbbi té­makör lett később a hivatása. Az indulásnál Gerevich Tibor volt a professzora, aki abban az időben a római Magyar Akadémia gondnoka és a Mű­emlékek Országos Bizottságá­nak az elnöke volt. 1935-től 1949-ig a Műemlé­kek Országos Bizottságánál, 1949-től 1952-ig a Múzeumok és Műemlékek Országos Köz­pontjában dolgozott. Ennek megszűnése után az Építészeti Tanács Titkárságár), majd a tanács beolvasztásával az Or­szágos Építésügyi Hivatalban, e hivatal műemléki osztályán, annak vezetőjeként, 1957-ig. Később az Országos Műemlé­ki Felügyelőség igazgatóhe­lyettese, illetve az intézmény tudományos vezetője lesz. 1954-ben Kossuth-díjat ka­pott, 1986-ban megkapta a nemzetközi Herder-díjat. s az UNESCO műemléki szervezete is végrehajtó bizottságába vá­lasztotta Dercsényi Dezsőt. A Herder-díj átvételekor így nyilatkozott: „— A díj átadásakor Bécs- ben jelképesen magam mel­lett tudtam azt a sok építészt, restaurátort, régészt, művé­szettörténészt, kétkezi mun­kást, aki ezen a területen dol­gozik. Most ősszel (1966-ban) lesz harminc esztendeje, hogy a műemlékvédelem területén dolgozom. Sok nehézséggel ta­lálkoztam, de sok elismerés­sel is. Mégis, az a legnagyobb kegye a sorsnak, hogy har­minc éve azt csinálhatom, amit szeretek, amire fiatal fejjel az életemet szántam.” Dercsényi neve a felszaba­dulás után eltelt három és fél évtizedben' összefügg mindaz­zal, ami Esztergom, Visegrád, Vác, Szentendre és a többi helység műemlékvédelmével kapcsolatos. Vácott a történel­mi épületek, létesítmények so­ra az ő szervezőkészségének, tudós elmélyültségánek, s ha kellett, pénzügyi zsenijének köszönheti, hogy rryegújultan gyönyörködhetnek ma bennük a turisták ezrei. A váci szé­kesegyház, a Gombás-pataki híd, a Kőkapu, a városi ta­nács épülete, a volt piarista templom, a hegyestorony mind, mind műemlékszerete- tének, értő gondoskodásának az eredménye. Ezt a gazdag életművet, a szülővárosa és annak lakossá­ga iránt tanúsított megbecsü­lést ismerte el Vác város ta­nácsa a díszpolgári cím meg­szavazásával. Papp Rezső hibákról elemzéseket készítet­tek, s a hibák feltárt okait je­lezték az üzemek szakemberei­nek. Emellett valamennyi meós szakmai továbbképzésen vett részt, ezzel is gyarapítva ismereteit. A gyár az utóbbi időben je­lentős változásokon megy ke­resztül. A gyors átalakulást jól jelzi, ha megemlítjük: Vá­cott épült fel a földrész egyik legmodernebb üveggyára, amely tulajdonképpen lehető­vé teszi a fénycsőgyártás nagyarányú fejlesztését. A ter­mékszerkezet korszerűsítése azonban csak a dolgozók ha­tékony támogatásával lehet eredményes. Ilyenkor különö­sen fontos a párt tömegkap­csolatainak erősítése, hiszen egy-egy új termék gyártásá­nak megkezdése nem egyszer munkaerő-átcsoportosításokkal jár. A váci gyárból az elmúlt esztendők alatt eltelepült pél­dául a spirálgyártás, s ugyan­erre a sorsra jutott a gyújtó- és a törpelámpagyártás is. Ez­zel egyidőben a meó dolgozói több tanfolyamon vettek részt, s emellett a megszüntetett ter­mékek gyártását folytató más gyáregységek minőségi ellen­őreit is „kiképezték”. Szintén új feladatot jelent a fénycsőgyártás megindulása. A termelés egyre növekszik, s ez a meósokra is nagy terheket ró. Az ellenőrzés korszerű mé­rési eljárással, statisztikusan történik, s az adatokról folya­matosan értesítik az üzemet is. A cselekvési programok tel­jesítését év közben is rendsze­resen számon tartotta a veze­tőség. A meó gazdasági veze­tői negyedévenként adtak szá­mot a végzett munkáról a ve­zetőségi üléseken, a taggyűlé­seken, valamint a termelési tanácskozásokon. Pártépítés Hujbert Istvánná külön ér­tékelte az alapszervezet tevé­kenységét is. Elmondta, hogy a szervezeti élet alapja a mun­katerv volt, amelyet minden évben megvitattak. A veze­tőségi ülésekre minden alka­lommal meghívták a pártcso- portbizalmikat is, ezzel segítve jobb tájékozottságukat. A ve­zetőség a szervezeti élet rend­szerességét és annak fejlődé­sét jónak értékelte, de a tag­ság aktivitásával alkalman­ként gondok voltak. Nagy hangsúlyt helyeztek a pártépítésre is. Habár az el­múlt esztendőkben a munka­erő-vándorlás miatt meglehe­tősen változó volt az alapszer­vezet létszáma, mégis ered­ményként könyvelhetik el, hogy 1975-től öt új párttagot vettek fel, közülük hármat a KISZ ajánlására. A felvettek valamennyien fizikai munká­sok és nők. A párttagsági körtyvek cse­réje jó lehetőséget adott arra. hogy a vezetőség valamennyi taggal elbeszélgessen. E hasz­nos eszmecsere során sok fon­tos kérdés került napirendre. A párttagok által elmondottak felelősségteljes, mértéktartó véleményeket tükröztek. Vala­mennyien kifejezték egyetér­tésüket a párt fő politikai irányvonalával és a XI. kong­resszus határozataival. Ugyan­akkor a legtöbben felhívták a figyelmet, a következetes vég­rehajtásra. Magasabb követelmények Az MSZMP Központi Bi­zottságának 1976. október 26-i határozata fontos feladatként jelölte meg az eszmei, politi­kai és ideológiai nevelőmunka javítását. Ennek megfelelően a meó alapszervezetben is nagy figyelmet fordítottak a párt­oktatások megszervezésére. A politikai oktatáson a tagság több mint 90 százaléka vett részt, emellett nem egy kom­munistát küldtek különböző szintű iskolákba. Ennek ered­ményeként napjainkban már a 22 tagú alapszervezetből 14-en rendelkeznek marxista—le­ninista esti középfokú iskolai, ketten pedig esti egyetemi vég­zettséggel. Ketten most járnak a középiskolába, egy tag pe­dig eredményesen fejezte be az öthónapos pártiskolát. A titkár a továbbiakban a tömegszervezetek tevékenysé­gét értékelte, majd szólt a pártmegbízatások teljesítésé­ről. Hujbert Istvánná befeje­zésül a tagsággal már előzete­sen megvitatott határozati ja­vaslatokat ismertette. Ezután következtek a fel­szólalások. A legtöbb szót ké­rő a gazdasági vezetők szem­léletformálását javasolta. A cél az, hogy a magasabb minőségi követelmény ne csak szavak­ban legyen fontos, hanem a valóságban is. Ma már hely­telen csak’ a mennyiségi ered­mények hajszolása, mint azt még most is sok középszintű gazdasági vezető teszi. Szó esett az átszervezésekről és a munkaerő-átcsoportosításokról is. Nem egy felszólaló elma­rasztalta az egyébként helyes döntések végrehajtóit, mert az egységes szemlélet hiánya mi­att, sok ember _érezte bizony­talannak a lövőiét, s emiatt nem egvszer feszültségek ke­letkeztek. A tagság a beszámolót és a határozati javaslatot egyhan­gúlag elfogadta. F. Z. Ünnepélyes csapatgyűlés A Vác-alsóvárosi Gábor Jó­zsef Általános Iskola 918. szá­mú Madách Imre úttörőcsa­pata december hetedikén dél­után az iskola aulájában ün­nepélyes csapatgyűlésen meg­emlékezett Vác felszabadulá­sának 35. évfordulójáról. Olvasóink írják... Harapós kutyák A minap a Petőfi utcában mentem hazafelé, amikor üvöltözésre, sikoltozásra let­tem figyelmes: gyerekek sza­ladtak — valószínűleg az is­kolából hazafelé tartottak —, s nyomukban legalább négy kutya. Az egyik ház előtt egy idős bácsi állt: „meg kéne kö­tözni őket, még valakit meg­harapnak”! — mondta. Szerintem — s ebben a vé­leményemben nem vagyok egyedül — elsősorban nem a kutyákkal kellene csinálni va­lamit, hanem a gazdáikkal. Bosszantó, mi több, veszélyes nemtörődömségük. Mi lesz, ha valakit, akár gyermeket, akár felnőttet, megharapnak szabadon engedett állataik? Kié lesz n felelősség? Nagyon jó lenne, ha az ut­cából eltűnnének ezek a ve­szélyes ebek, s nyugodtan le­hetne közlekedni, még este is. Ehhez kérjük az illetékesek sürgős segítségét! Mészáros Sándorné

Next

/
Thumbnails
Contents