Pest Megyi Hírlap, 1979. december (23. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-08 / 287. szám

1979. DECEMBER 8., SZOMBAT xJumitn 3 As anyag ne vesszen el.. (5.) A konstruktőr (elkiisnterefe _ Meg a technológusé. Mert ők ketten — ők: sok ezren — elválaszthatatlanok. Ha együtt akarnak valamit, az a siker ígérete. Ha az egyik vagy a másik azt nézi, mi lehet „meg­oldhatatlan”, „most ez nem megy” és hasonló fölkiáltások­kal elutasítani, szinte biztosra vehető a kudarc. Sokszereplős darab kulcsfigurái ők; ehhez mért felelősségük is. És a lel­kiismeretűk? Érvek, ellenérvek A textiliparban alapvető fordulatot hozott a szintetikus szálak földolgozása. A pamut­fonásnál például a hulladék­veszteség öt-harminc százalék között mozog, a szintetikus szálaknál ennek egytizede. Ugyanakkor lehetővé vált olyan gépek megszerkesztése és alkalmazása, amelyeknek termelési sebessége többszörö­se a hagyományosoknak — a mesterséges szál szakítószi­lárdsága, egyenletessége jóval nagyobb —, a fonás, szövés, kötés, hurfcolás valamelyiké­nek elhagyása, az automatizá- . lás gyorsítása, a kikészítési műveletek összevonása stb., konstruktőri és technológusi feladatok sokaságát kellett végrehajtani sikerrel. Ma az ipari ráfordítások hetven százaléka az anyag- és energiaköltség. Aminek egyet­len százaléka, forintban kife­jezve, 4,7 milliárd, azaz sze­rény megtakarítás is hatal­mas összeget érne. Óvatosan utalunk rá: vannak olyan becs­lések és számítások, amelyek szerint — területektől és tevé­kenységektől függően — az anyagfölhasználás hat-har­minc százaléka fölös, elkerül­hető, Ismert források Arra kell kötelezni és ösztö­nözni a gyártmánytervezőket, hogy konstrukcióikon nagyobb mértékben alkalmazzanak ti­pizált és szabványosított al­katrészeket és részegységeket — mondotta ki az MSZMP Központi Bizottságának hatá­rozata a gépiparról. A bökke­nő csak az, hogy ez az állás- foglalás az 1982. június 28— 29-i ülésen fogalmazódott meg, s bár van változás az akkori helyzethez képest, korántsem az elvárható mértékben. An­nak ellenére, hogy számítások bizonyítják: az építőkoakaelv alkalmazása, a tipizált alkat­részek fölhasználása a külön­böző rendeltetésű berendezé­seknél, 15—20 százalékkal mér­sékli a élő munkát, s negye­dével, harmadával az anyag- szükségletet ...! Olyan ismert forrásokról van szó ebben az esetben — és más hasonló lehetőségeknél is —, amelyeknek kamatoztatása gyakran csupán a konstruktőr lelkiismeretére hagyatkozott, s nem függött érdekeltségétől, el­ismerésétől. Azaz bebizonyo­sodott: csupán a lelkiismeret­re hivatkozni nem elég, külön­féle módon azt is serkenteni kell, hogy legyen, működjék ez a lelkiismeret; szakmai önér­zet, önbecsülés, alaposság. Nem mindig maradtak az is­mert források kihasználatla­nul, de gyakran. Készült olyan konstrukció, aminek csak a burkolata s alkatrészeinek négy százaléka volt magyar, a többi tőkés importból szárma­zott; olyan háztartási gép, amelynél a 20—25 százalékos teljesítménynövekedést az energiaszükséglet ötvenszáza­lékos emelkedése követte; olyan építőanyagipari égetőberen­dezés, amely hatvanszázalékos selejttel dolgozik, mert nem az átlagos, hanem a legkiválóbb minőségű nyersanyagra szer­kesztették alkotói... S azok, akik mindezeket jóváhagyták, gyártásra elfogadták, sőt szak­mai díjat is adtak rá?! Jó tetsző Lehet A gyártmányfejlesztőnek, a technológusnak éppen ezért igazodnia kell a megkötések­hez, egyebek között a közgaz­daságiakhoz. Csakis olyan módszerek, anyagok, eszközök, eljárások hívei, alkalmazói le­hetnek, melyek maradéktala­nul szolgálják az eredeti célt, ám mérséklik, ésszerű határok között tartják a ráfordításo­kat. Amihez az értékelemzés éppúgy segítséget nyújt, mint a túlzott biztonságra törekvés visszaszorítása, hiszen vizsgá­latok bizonyították, egyebek között betonidomok, acélszer- kezetek az előírt teherbírás háromszorosát is elviselik, a gépek, berendezések egy ré­szének önsúlya — a hasonló teljesítményű külföldi gyárt­mányhoz képest — másfél-, kétszeres... Mészáros Ottó Következik a keddi szá­munkban a befejező rész: Divat és pazarlás A Jemeni Népi Demokratikus Köztársaságból Vendégek a pártbizottságon A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa titkárságá­nak meghívására hazánkban tartózkodik a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsa titkárságá­ról a tervezési és szervezési osztály igazgatója, Mohamed Quassim Alghazali és az el­lenőrzési osztály igazgatója, Huszán Salem Bassidiq, aki agyben a titkárság vezetője. A vendégeket tegnap dél­előtt fogadta Cservenka Fe- rencné, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Pest megyei Pártbizottság első tit­kára. A megyéről szóló rövid tájékoztatás után kötetlen be­szélgetést folytattak a taná­csok pártirányításának egyes kérdéseiről. Jelen volt dr. Arató András, a megyei párt- bizottság titkára, valamint Ge­lencsér Árpádné dr., a párt- bizottság osztályvezetője is. Beszélgetés a megyei pártbizottságon. Balról jobbra: Gelencsér Arpádné dr., Cservenka Ferencné, dr. Arató András, Huszán Salem Bassidiq, Mohamed Quassim Alghazali. Halmágyi Péter felvétele. után silókukoricát vetnek az említett terület­re. Hiba, hiányosság — ugyanakkor ered­mény is van. Az 1975-ös adatokhoz viszo­nyítva a növénytermesztésben szép ered­mények születtek. Erre egyetlen példa, az idén a 182 hektáros búzaföldön hektáronként 44,5 mázsás termést takarítottak be. A ked­vezőtlen talaj adottságú táblákon pedig mus­tármagot termelnek. Az önköltségek alakításában van még ten­nivaló! Elsősorban a műszaki feltételek jobb kihasználására, a szállítás, az anyagfelhasz­nálás ésszerűbbé tételére kell figyelmet for­dítani. Ezek a tartalékok, melyek a költsé­gekkel való jobb gazdálkodáshoz vezetnek. Persze, csak akkor, ha erre ki-ki a maga te­rületén gondot fordít. A csirkenevelő-telep sem hozta eddig azokat a termelési paramé­tereket, amelyeket a bábolnai gazdaság adott, s melyek a rendszertől elvárhatók. Igaz, a kivitelezés hiányosságai, a kifogásol­ható alapanyag, s az esetenként nem megfe­lelő minőségű takarmány, a tartási és az ér­tékesítési gondok összegezve jelentik, hozzák a negatívumot. A telepen ma már a vízellá­táshoz, a takarmányozáshoz, a tartáshoz kap­csolódó gondokat kell véglegesen megszün­tetni. A lehetőség pedig adott: a technoló­giai fegyelem javítása, a legmegfelelőbb ta­karmány beszerzésével. A gazdálkodáshoz, a további erősödéshez kapcsolódó mai gondok. Nézem az arcokat. A melléküzemághoz ér a beszámoló. Néhá- nyan felkapják a fejüket. A mondandó nyo­mán azonban a pillanatnyi feszültség fel­enged: a melléküzemágak az elmúlt időszak­ban nagymértékben hozzájárultak eredmé­nyeikkel — tehát a megtermelt anyagi ja­vakkal — az állattenyésztés és növényter­mesztés fejlesztéséhez. Az úton nem szabad megállni! Arra is van határozat, hogy az ipari üze­mekben képződött nyereséget az alaptevé­kenység fejlesztésére fordítsák. A négy erő­södő pártcsoport, a bizalmiak jó munkája ke­rül előtérbe. így Pribilla Mihály, Nagy Lász­ló és Szilágyi Ernő nevét hallom. S mindjárt áttér a párttitkár a megbízatások teljesítésé­nek hogyanjára. Elismerő szavak illetik Mar­ton Mihályt, Bozsó Józsefet, Garamvölgyi Józsefet, Arany Jánost, Mizsei Istvánnét és Schmidt Károlyt. A pártfegyelem kérdése elég élesein ve­tődik fel. Idézzük csak fel a feszengést, mo- corgást kiváltó mondatokat: a taggyűléseken a megjelenési arányt a korábbi 69 százalék­ról 80—82-re sikerült javítani. De továbbra is felvetődik a felelősség kérdése ama egy­két párttaggal szemben, aki rendszeresen el­marad taggyűléseinkről. Kritikusabban, szi­gorúbban alkalmazzuk a rendszeresen távol­maradókkal szemben a szervezeti szabályzat erre vonatkozó pontjait. A kollektív párt­munkától a gazdaságira való hivatkozás sem mentesít senkit. Pártépítés — három év alatt nyolc felvé­tel, közülük négy KISZ-tag. A mondat el­hangzott, idős férfi, a nyugdíjas pártcsoport tagja az asztal alatt az arcokat nézve szá­mol. Ellenőriz —i megvan a nyolc! Az alapszervezet minősítése — melyet a tsz üzemi pártvezetősége nevében Molnár Vince ismertetett — jó. Igaz, megszívlelendő útravalót is kaptak bőven. Pár perces csend előzi meg a hozzászólá­sokat. Mindenki a hallottakat forgatja, mon­dandóját fogalmazza. Majd Marton Mihály keze emelkedik a magasba: a nehézségekről szól, mellyel nap mint nap szembe kell néz­ni a gazdasági hiúnkéban. De ahogy megfo­galmazza, útközben nem szabad megtorpan­ni, megállni! Az akadályokat legyűrve erő­södhet tovább a szövetkezet. A belső infor­mációs rendszer, az emberek kérdéseire adandó válasz azonban eddig valahogy el­sikkadt. Kama János ugyancsak a párttagok kérdéseire, érdeklődéseire adandó információ hiányát tette szóvá. Mert — ahogy elmondta — az elmaradt válasz torz töprengéshez ve­zethet: valami baj van. Ezt kell az alapszer­A beszámoló taggyűlésekről Befejezéshez közelednek Pest megyében a beszámoló taggyűlések a pártalapszervezetek- ben. A taggyűléseken a párttagság magas fo­kú érettségről és felelősségről tett tanúbi­zonyságot. A színvonalas beszámolók, melyek az ötéves munkát elemezték, jó alapot nyúj­tottak az érdemi vitákhoz. A megtartott tanácskozások döntő többsé­gükben eredményes munkaértekezletek vol­tak. Kiemelten foglalkoztak a népgazdaság jelenlegi helyzetében jelentős szerepet betöltő témákkal, az anyag- és energiatakarékosság­gal, az üzem- és munkaszervezéssel, az indo­kolatlan munkaerő-vándorlás megszüntetésé­vel, a munkafegyelem megszilárdításával, a pártélet időszerű feladataival. Különösen jók, tartalmasak voltak a taggyűlések az MGM Diósdi Gyárában, a Sasad Tsz-ben, a Csepel Autógyárban, a dánszentmiklósi Micsurin Tsz-ben és az Ikladi Műszergyárban. A beszámolók és a viták jól érzékeltetik a párttagság ideológiai, tudati színvonalának fejlődését. Erősödött az elkötelezettség a párt politikája mellett. Érezni lehetett a taggyű­lések légkörén, hogy a párttagság kész cse­lekvőén részt venni pártunk politikájának megvalósításában. Optimizmus és bizakodás, a helyi irányító munkában rejlő lehetőségek még jobb kihasználása iránti igény csendült ki a vitákból. A beszámoló taggyűlések elérték céljukat, a számadás mellett, jól mozgósítottak a napi gazdasági és társadalompolitikai tennivalók­ra. Nem volt tapasztalható befelé fordulós az alapszervezetek életében. A napi feladatúkat jól összhangba hozták a pártélet fontos ese­ményeivel. Aktívabb, pezsgőbb lett a köz­életi, politikai munka a megye pártalapszer- vezeteiben. A beszámoló taggyűlések jó alapot gyúj­tanak a XII. kongresszusra való előkészületek közepette a további politikai feladatok ered­ményes megoldásához. A pártalapszervezetek kommunistái újabb nagy és felelősségteljes döntés előtt állnak. Véleményt kell monda­niuk, javaslatot kell tenniük, hogy kik legye­nek az alapszervezetben azok a párttagok, akik a következő öt évben irányítják az alap­szervezet munkáját. Javaslatot kell tenniük továbbá arra, hogy kik képviseljék a párt- alapszervezet tagságát küldöttként a felsőbb pártértekezleten. Ez a munka már megkez­dődött és a januárban megtartandó alapszer­vezeti vezetőségválasztó taggyűlésekig tart. A megye majd 1500 alapszervezetében mintegy 6000 jelölő bizottsági tagot választott meg a párttagság a beszámoló taggyűléseken, s bízott meg azzal, hogy a januári taggyűlés elé terjesszen javaslatot az alapszervezfeí ■ párttitkárára, a vezetőség tagjaira és a kül­döttekre, akiket a felsőbb pártszerv pártér­tekezleteire delegálnak. A jelölő bizottságok elnökeire és tagjaira nagy feladat hárul ebben az időszakban. A felsőbb irányító pártszervek és az őket meg­választó párttagság bizalmát élvezve kell ele­get tenniük kötelességüknek. Meggyőződéssel hivatottak képviselni a felsőbb pártszerv je­lölésre vonatkozó indítványát, ugyanakkor saját tapasztalatuk, véleményük alapján, a pártalapszervezet tagsága egészének indokait, javaslatát figyelembe véve kell kialakítaniuk javaslatukat a januári vezetőségválasztó tag­gyűlésre. A jelölő bizottságoknak az alapszer­vezet valamennyi tagjával egyéni beszélgetést kell folytatniuk, meghallgatva javaslataikat, érveket is kell gyűjteni, hogy kit milyen in-> vezet munkájában kiküszöbölni, a válaszok elmaradását. Bozsó József, a pártszervezet politikai-gazdasági irányító munkájának erő­södését hangsúlyozta. Pedig az átszervezések miatt öt év alatt három titkár vezetett. A bizalommal é nt, tudni kell Schmidt Károly a propágandistaképzésről, Mizsei Istvánná a tömegpropaganda-tanfolya- mok színvonalának emeléséről beszélt. A beiskolázásokról, a szervezés nehéz­ségeiről a szétszórt munkahelyek miatt. Nagy László pártcsoportbizalmi az informált­ság szükségessége mellett tört lándzsát. A fegyelem erősítését az alapszervezeten belül elengedhetetlennek tartja, csakúgy, mint a munkásőrség ünnepi rendezvényein a tsz párt- és állami vezetőinek részvételét. Gréts Rudolf az ipar és a mezőgazdaság eltérő üte­mű fejlődéséről szólt. A fejlődésben tapasz­talható hátrányokat leküzdhetőnek tartja. De csak a több, a jobb, a szorgalmasabb mun­kával. A párttaggá nevelés fontosságát pedig eleve aláhúzza, hogy az alapszervezetben az átlagéletkor ötvenegy év. Vélemények szinte távirati stílusban. De egy tény: az alapszervezet munkája nagyon sokat javult. A pártonkívüliek, gazdasági ve­zetők is odafigyeltek a kommunista kollektí­va munkájára. Lényegében az egymást köve­tő szürke, munkával, sok vesződséggel teli napok sorában feleltek meg a velük szem­ben támasztott követelményeknek. Egymásra mutogatás helyett önkritikusan elemezve, hol a hiba, mit kell ma és holnap jobban csinál-, ni. Azzal a szándékkal ötvözve eme elhatá­rozást, hogy magukkal vigyék a pártonkívü- liekfet is, mert közös a cél. Az alapszervezet további munkájában felbecsülhetetlen tarta­lékot jelent az a bizalom, mely kíséri. Ezzel a bizalommal úgy kell gazdálkodni, hogy miközben az emberekért többet tesznek ma, mint tegnap — a gazdasági feladatok meg­oldását szolgálja! Varga Edit dokok alapján javasolnak titkárnak, illetve vezetőségi tagnak. Azok a jelölő bizottságok tudnak eredmé­nyes munkát végezni, amelyek a felsőbb pártszerv jelölésre vonatkozó javaslatát fi­gyelembe véve felkészülnek a párttagsággal való beszélgetésre, ismerik továbbá a jelöltek munkáját, életútját, s ennek alapján meggyő­ződéssel tudnak kiállni mellette. Komolyan kell venni természetesen az egyes párttagok jelölésre vonatkozó vélemé­nyét, javaslatát, esetleges ellenvéleményeit is. A jelölő bizottság tagjainak azt kell szem előtt tartania, hogy minden párttag egyenlő és választó, -illetve választható. Tehát a párt­tagság joga, hogy kit választ meg az alap­szervezet titkárának és a vezetőség tagjainak. A mércének mindenképpen annak kell len­nie, hogy a párt politikáját jól ismerő, poli­tikailag felkészült, következetes személyeket válasszanak meg. A párttagság — döntése lényegében öt év­re szói, és meghatározó az alapszervezet éle­tében. A párttagságnak és a jelölő bizottságoknak is szem előtt kell persze tartaniuk a jelölés és majd a választás során, hogy akkor döntenek jól, ha a vezetőség összetételében is tükröző­dik a párttagság összetétele, a foglalkozás, a kor és a nők megfelelő arányú képviseleté­ben is. Feltétlen figyelembe kell venni, hogy az el­múlt öt évben tovább emelkedett a párttag­ság általános és marxista műveltsége. Több ezren fejezték be tanulmányaikat a marxiz­mus—leninizmus esti egyetemen és szakosí­tóján, több százan tanultak az egyéves és öt­hónapos megyei pártiskolán, ahol a'pártpoli­tikai munka gyakorlatában is új ismereteket szereztek. Ezeket a követelményeket is figye­lembe kell venni a jelölések során. A januári vezetőségválasztó taggyűlésig természetesen csak a jelölő munka, az infor­mációk megszerzése, a párttagság előzetes véleményének megismerésére kerül sor. A pártalapszervezet titkárának és a vezetőség tagjainak megválasztása a taggyűlés feladata. Itt ezen a fórumon valamennyi párttagnak joga és k *:lessége véleményt nyilvánítani, a jelölő bizottság beterjesztett javaslata fölött. Indokolt, hogy a jelöltekkel való egyetértés ■ esetében is legyen a párttagságnak vélemé­nye, adjon tanácsot, útravalót. Fogalmazza meg igényét, a követelményeket a megvá­lasztásra javasolt új vezetőséggel szemben. Amennyiben kritikai észrevétele, eltérő ja­vaslata van, azt is tegye meg a jelölés vitája során. Az alapszervezetek vezetőségválasztó taggyűlésein a választás titkos. Ez is módot -teremt a párttagság számára, hogy felelős­séggel éljen véleménynyilvánításával. A megválasztás után viszont az alapszer­vezet valamennyi tagjának egyöntetű akarat­tal és cselekvéssel kell támogatnia az alap­szervezet vezetőségének munkáját. Ezért hárul nagy felelősség a párt minden egyes tagjára a most folyó jelölő munka időszaká­ban. A beszámoló taggyűlések eredményes befe­jezése után az év hátralevő részében újabb feladat vár megyénk párttagságára. December 9-én megjelennek a széles nyilvánosság előtt az MSZMP XII. kongresszusának irányelvei. A Központi Bizottság azt várja a párttagság­tól, hogy teljes részletességgel ismerje, ta­nulmányozza az irányelveket és ennek bir­tokában mondjon véleményt a januári alap­szervezeti taggyűlésen. A XII. kongresszus irányelvei — a vita tapasztalatait figyelembe véve — képezik majd a XII. kongresszus határozatának alapjait. Különleges jelentősége van tehát a párttag­ság véleményének, javaslatának. Az irányel­vek széles körű nyilvánossága, vitája módot ad arra, hogy a párttagság, a tömegszerve­zetek, érdemben beleszóljanak, véleményt mondjanak, részesei legyenek az elkövetkező öt év politikája alakításának, meghatározá­sának. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha minden egyes párttag mély felelősséggel ol­vassa el az irányelvek minden sorát. Ennek birtokában a pártcsoportok találják meg a módot arra, hogy meg a januári vezetőség­választó taggyűlés előtt pártcsoport-értekezle- ten vitassák meg, összegezzék' a pártcsoport tagjainak véleményét, alakítsák ki javasla­taikat a taggyűlésre. Indokolt a javaslatok egy részét, valamint a vitaként felmerülő véleményeket eljuttatni a pártalapszervezetek vezetőségeihez, hogy azokat beépíthessék a januári párttaggyűlések kongresszusi irányelveket tartalmazó vitain­dító referátumaiba. Ez persze nem menti fel a párttagságot at­tól, hogy a taggyűlésen érdemben fogalmazza meg véleményét az irányelvekről. Kívánatos, hogy a párttagság legalább olyan aktivitással vegyen részt az irányelvek taggyűlési vitájá­ban, mint azt a beszámoló taggyűléseken tet­te. Az irányelvekről szóló vitaindítók • termé­szetesen akkor lesznek gondolatébresztők, ha az alapszervezet tagságának összetételét, mun­katerületét, érdeklődési körét figyelembe vé­ve emelik ki az irányelvekben megfogalma­zottakat, azok értelmezését Az irányelvek vitája, tartalma egyben fok­mérője is a párttagság felkészültségének, érettségének. Jó bizonyítéka lesz annak, hogy a megye kommunistái nemcsak következetes végrehajtói, hanem alakítói is pártunk poli­tikájának. DR. ARATÓ ANDRÄS, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkára

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents