Pest Megyi Hírlap, 1979. december (23. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-31 / 305. szám

/ t PES ;t megy El HÍRLAF » KÜLÖN! Cl A DÁSA . ' . '' « " ‘'’ •-1 ív­A ás* * —- - ­VI. ÉVFOLYAM, 305. SZÁM 1979. DECEMBER 31., HÉTFŐ Megbecsülendő apróságok Újítók a szövetkezetben Gondolom, sokan ismerik a szólást: nincs új a nap alatt. Megvallom, amikor valamilyen újdonság kapcsán hangzik el, méghozzá némi gúnnyal vagy éppen irigységi felhanggal, haragot érzek a szólást idé­zővel szemben. Az még elfo­gadható, hogy manapság nem botlunk léptén-nyomon olyan felfedezni válókba, amelyek világraszólóak, éppen ezért aligha engedhető meg, hogy a kis dolgokat lebecsüljük. Az újításokban, a százszám­ra születő ötletekben, ha más nem, az a rendkívüli, hogy csakis az ember alkotja: egye­dül vagy többen tökéletesítik olyanra a benne foglaltakat, aminek révén a munkát meg­könnyítik, gyorsítják, jobbá, mi több, egyáltalán elvégez­hetővé teszik. A legtöbbször hát kár gyorsan, reflexszerűen legyinteni az apróságnak tű­nő, de a munkás hétköznapo­kat jobbító szándékkal javíta­ni akarókra. Felpaprikázott ke'dv Így vagyok azokkal az újí­tásokkal is, amelyekről a mi­nap a Gödöllő és Vidéke Áfész-ben hallottam, s ame­lyek kapcsán felötlött ez a néhány mondat, vagy inkább sok korábbi tapasztalat jut­tatta eszembe. Mert tulajdon­képpen az is ide tartozik, hogy az e tárgyban mutatkozó rossz gyakorlattal ellentétben, sok , olyan munkahely van, ahol ösztönzik, szervezik az újítómozgalmat, mintegy po­font adva az apró ötletekre legyintőnek. Noha az is tény, hogy az újítókedvűek megbe­csülésében általában sok még a tennivaló. De térjünk vissza az áfész- hez, ahol most már szinte ha­gyományos, hogy minden év­ben újítási hónapot tartanak. Ez ugyan önmagában nem hat újszerűnek, mert ilyet t— újí­tási hetet vagy hónapot — másutt is meghirdetnek, ők azonban 1979-ben azzal pap­rikázták fel egy kissé az újítá­si kedvet, hogy kimondták: legyen egy brigád — egy újí­tás verseny. Mindez nem je­lentette azt, hogy csak abban a hónapban és csak brigádok ötleteit várták, hiszen ezt a dolgot nehéz időhöz vagy bri­gádhoz kötni. Mindenesetre, mint arról Kovács Jánosné titkárságveze­tő és Szállási Gáborné újítási felelős tájékoztatott, egyetlen hónap alatt, szeptemberben, 14 javaslat érkezett az igaz­gatóságra. Ezeket, elsősorban a munkahelyi vezetők közre­működésével, decemberig el­bírálták. Közülük 11-et újítás­ként elfogadtak, 3 csak ötlet­nek számít. Falra szerelhető A legtöbb ésszerűsítést az áruház vas- és műszaki osz­tályán dolgozó Vasas szocialis­ta brigád nyújtotta be. Közü­lük is igen figyelemre méltó az a pvc padlótekercset tar­tó állvány, amely egyúttal ké­zikocsiként is használható. Mi­ért kell ez a munkájukhoz? Egy-egy ilyen pvc-tekercs tö­mege 80—90 kilogramm. Amíg a raktárba, a raktárból az el­adótérbe viszik, néhányszor meg kell emelni. A kimérés­kor hasonló a gond. A Vasa­sok brigádja úgy tervezte meg a kézikocsit, hogy azzal egy vagy több tekercs hordozható, ha meg a földre helyezik, a le­mérendő tekercs forog rajta. Ugyancsak az ilyen mű­anyagpadlóra vonatkozik a brigád másik újítása. Milyen bosszantó, ha az üzletben úgy vágják le a pvc-t, hogy oda­haza derül ki: a végét ferdén metszették. A szemmérték ilyenkor csalóka, így hát olyan eszközt konstruáltak, ami ga­rantálja a pontos vágást. En­nek révén nemcsak a vevő le­het elégedettebb, a bolt selejt- je is kisebb. Mindenki szeret fedett he­lyen dolgozni, ha esik az eső, a hó. Az áruházak, boltok nagy részében nincs fedett ra­kodóhely. Az áfész áruházánál is régi gond, hogy ilyenkor kellemetlen a rakodók, az al­kalmazottak dolga, nem szól­va arról, hogy a szállítmány egy része rövid idő alatt is megázhat. A Vasas brigád egy, az áruház falára szerel­hető, összecsukható fóliasátort tervezett, olyat, amely mellé a tehergépkocsi odaállhat, a rossz időben is fogadhatják a küldeményeket. Bemutatóvitrin Arra, hogy manapság va­lóban nem lehet, s talán nem is kell világrengető dolgokat kitalálni, ez is példa. De mert ott született az ötlet, ahol megvalósítására óhatatlanul szükség mutatkozott, az ilyet és társait is érdemes becsülni, nem pedig kézlegyintéssel el­intézni, mint olykor szokásos ma még. Legfeljebb azon ér­demes bosszankodni: egy-egy ilyen ötlet miért nem előbb jutott eszébe valakinek. Ha ugyanis — vonatkoztassunk el az áfészíől — ezt a kérdést tesszük fel, azzal mutathatjuk építő szándékunkat az újító­mozgalomban . t A kereskedelemben a rek­lámban is lehet újítani. Az áruház' kultúrcikk- és illat- SZSroáktílVáriák Caméá brigád­jától származik az ötlet: hasz­nálják fel a lépcsőfeljárónál eddig üresen álló kis terüle­tet egy bemutatóvitrin elhe­lyezésére, amiben órákat, ék­szereket, hanglemezeket és más árukat tesznek ki ezután, hogy ott is látható legyen, mit kínálnak az osztályon. Sorolhatnánk tovább újítá­saikat, például a nagytarcsai önkiszolgáló élelmiszerbolt­ban dolgozó József Attila szo­cialista brigádét. Az üzletben nincs tejhűtőpult. Volt viszont egy régi típusú, gyengébben fagyasztó hűtőgép. Ha ebbe minden átalakítás nélkül tejet tartanak, hozzáfagy a géphez. Megoldották, hogy ez elő ne forduljon, de azért a vásárlók jól hűtött, friss tejet kapjanak nyáron is. F. I. Tartalmas évek A Kékestetőfői a Parlamentig — Mit csinálsz a hét .vé­gén? — kérdezte Réti István, a hévízgyörki nyugdíjasklub vezetője. — Van még egy hely az autóbuszon, szívesen magunkkal viszünk a kirán­dulásunkra. Feketeruhás. sokszoknyás asszonyok, sötét ruhába öltö­zött férfiak gyülekeztek reggel a művelődési ház előtt. Az asszonyok karján kézikosár, benne kirántott hús, süte­mény, egy kis üvegben, víz. A férfiak kezében kopottas akta­táska — bizonyára az unoká­tól örökölték — a táskában fasírozott, sült hús és a literes üvegekben saját termésű ho­moki bor. — Hosszú lesz a nap - mondogatják —, kell egy kis tartalék, ha megéhezik, vagy megszomjazik az ember. Várnak az alapítók — Az idén ez az ötödik ki­rándulásunk — tájékoztat a klubvezető.* — Megismerked­tünk a járás nevezetességei­vel, látnivalóival. Jártunk Gödöllőn, Szadán, Galgamá- csán. Voltunk Versegen, Isa­szegen. Foton, Vácrátótón. Egerben, Párádon. Megnéztük Kékestetőt és ott voltunk az cpajpusztai lovasnapok ren­dezvényein is. — Arra törekszünk, hogy a járás minden nevezetességét megismerjük. — Buszunk elő­ször Nagytarcsán áll meg, ahol megnézzük a falumúzeu­mot. A múzeum alapítói, szer­vezői. vezetői — a Molnár há­zaspár — várnak bennünket, ők lesznek kalauzaink. Egy órát időztek a hévíz- györkiek a nagytarcsai falu­múzeumban. Az asszonyok el­sősorban a nagytarcsai hímzé­seket veszik szemügyre, a fér­fiak a régi munkaeszközöket nézegetik. Dobronai Mihály megtöri az ismerkedés csend­jét: — Minden ilyen eszköz megtalálható még a mi fa­lunkban ís. Ideje lenne, hogy megnyíljon Hévízgyörk tájhá­za. A következő úticél a Nép­rajzi Múzeum. A jegyváltás ideje alatt az idős asszonyok és férfiak az épület belsejét nézegetik. Rácsudálkoznak az aranyozott márványoszlopokra, a hatalmas freskókra, simo­gatják az erkélyek korlátáit, vizsgálják a márványlépcső­ket. v A belsejét is — Milyen gazdagság, meny­nyi érték! — állapítja meg Békefi Gáborné. Bányásszky András és felesége az előtér­ben felállított könyvárusító asztalhoz siet. Vásárolnak az unokáknak. Az ügyeletes muzeológus köszönti a hévízgyörki nyug­díjasokat, mint a múzeum vendégeit. Vezetésével járják körül a kiállítási termeket. Türelmes magyarázata, hozzá­értése mindent felfedeztet a látogatókkal. A gyermekjáté­kok előtt ugyanolyan szívesen időzik a csoport, mint a hím­zett szűrök színes gazdagsága előtt, s kijut a csodálkozásból a cserepeknek is. Kancsók. köcsögök, tálak, korsók. — De szívesen hazavinnék egy-egy darabot — sóhajtanak elsősorban az asszonyok. A múzeumi séta csaknem Újabb jó eredményekért J árásunk és városunk üzemei, intézményei, szövetke­zetei, dolgozói ebben az esztendőben is sok sikert értek el a termelőmunkában, a városépítésben, a községek fejlesztésében, a politikai, társadalmi és kultu- s rális életben. A megnehezült körülmények közepette erő­feszítéseket tettek a munka hatékonyságának javításáért, a gazdaságosabb anyag- és energiafelhasználásért, a ta­karékossági szemlélet elterjesztéséért az élet valamennyi területén. Erőfeszítéseinket az-új esztendőben kell fokoz­nunk, hogy teljesíthessük az ötödik ötéves tervben elő- írtaltat. Járásunkban és városunkban is sikeresen folyik a párt XII. kongresszusa és hazánk felszabadulása 35. évfordulója tiszteletére indított munkaverseny. A továb­bi jó eredményekhez kívánunk minden dolgozónak, a város és a járás valamennyi lakosának erőben, egészség­ben gazdag boldog új esztendőt. A járási és a városi pártbizottság-, a városi tanács és a járási hivatal Nyugdíjasoknak Hús? színházi bérlet ötéves múlt az erdőkertesi nyugdíjasok Barátság klubja, amely az Ady Endre Művelő­dési Házban havonta tartja összejöveteleit. A nyugdíjasok azonban nemcsak itt találkoz­nak rendszeresen: az elmúlt évadban húsz színházi bérle­tet váltott számukra a műve­lődési ház vezetősége. Új transzformátor Korszerű villamos hálózat Erdőkertesen háromszáz- ezer forintot költöttek 1979- ben NIM-kerétből az üdülő­övezet villamos hálózatának bővítésére. Az úgynevezett Balázsi és BKV-részen transz­formátort és húsz kilowattos vezetéket telepítettek. A kö­zépfeszültségű hálózatot 1980- ban szerelik. 1 — Jól halad az aszódi, ti­zenkét tantermes általános is­kola építése, amelynek gene- rálkivitelzője a helyi tanács építési és költségvetési üzeme. Azt tervezik, hogy még a tél beállta előtt tető alá hozzák a tantermi épületszámyat, s így a belső munkákat a hideg év­szakban is folytathatják. — Színházi esték. Gödöllőn számos, intézménynek van kö­zönségszervezője. Például az áfész-nek is, az ő szervezőjük csaknem ötszáz dolgozójukat látta el rendszeresen színház­jeggyel 1979-ben. Jo szóval oktasd, játszani is engedd címmel közművelődési mozgalmat és vetélkedőt szer­vez a városi tanács művelő­désügyi osztálya, a városi-já­rási Juhász Gyula Könyvtár és a Petőfi Művelődési Ház nagy proletár költőnk születésének 75. évfordulója tiszteletére.. Hogy miért nevezik mozga­lomnak a rendezvénysorozatot a szervezők? Mert nemcsak egyszerű vetélkedésről van szó: januártól májusig havon­ta egy, illetve két összejöve­telt tartanak a versengő csa­patoknak. Benevezhetnek a város valamennyi vállalatá­nak, szövetkezetének, intéz­ményének szocialista brigád­jai, s a rendezők azt ajánlják, hogy a kollektívák vegyék be IrvT+urí’b; v'” •'.Asr”t közé a vetélkedőt, az arra való fel­készülést. Januárban Költőnk és kora címmel előadáson mutatják be azt a kort, a század első négy évtizedét, amelyben Jó­zsef Attila alkotott, majd a két februári összejövetelen a költő munkásságává! ismer­kedhetnek meg a brigádok tagjai. Márciusban a felsza­badulás utáni magyar lírában vizsgálják meg József Attila, hatását, később pedig — ápri­lisban és májusban — elem­zést hallhatnak a versenyzők arról, hogy mi volt a közös József Attila, Derkovits Gyu­la, valamint Bartók Béla szel­lemiségében. A rendezvények után a bri­gádok feladatlapokat kapnak, ezeket a megadott határidőre kell eljuttatni a Juhász Gyula Könyvtárba. A májusi, a könyvhét alkalmával megren­dezendő városi döntőbe a leg­jobb nyolc brigád jut be. A verseny érdekessége, hogy a brigádok öt fős csapata mellé egy-egy közönségcsapatot is szervezhetnek a többi brigád­tag közreműködésével. A ju­talom értékes könyvutalvány lesz. Az első megbeszélést ja­nuár 7-én, hétfőn délután 3 órakor tartják a jelentkezett brigádok vezetőinek a könyv­tárban. Programajánlat, tallózó Legyen mindig más a házigazda Nem mondhatjuk, hogy nin­csenek felelős gazdái a járás közművelődésének, hiszen ha csak a községi művelődési há­zakra, a múzeumokra és táj­házakra gondolunk, vagy az irányító járási művelődésügyi osztályt, illetve a közművelő­dési bizottságot tekintjük, so­kan bábáskodnak a tartalmas, színvonalas művelődés kiala­kítása körül. S még nem is szóltunk a vállalatokról, szö­vetkezetekről, amelyek anya­gilag segítik a művelődési há­zakat, a közös fenntartás mel­lett a járási közművelődési alapba is befizetnek s maguk is önálló rendezvényeket tar­tanak. Aztán itt vannak még az iskolák s nem utolsósorban a KISZ-szervezet. Mit tesznek az ifjúsági moz­galomban azért, hogy a fia­talok közművelődése se legyen három óra hosszat tartott, s amikor a nyugdíjasok kilép­nek a múzeum ajtaján, nap­fényben látják az Országház tornyait. Nézik az épületet, s mindenkinek van mondaniva­lója. Abban egyeznek meg, hogy hamarosan megnézik a belsejét is. Rövid séta a Körúton. Dél­után ismerkedés a Várral. Csorna András a Hilton szálló presszójában elfogyaszt egy duplát. — Ha már itt jártam, ennyit megengedek magamnak — nincs igazam? A Mátyás-templom idegen- vezetője régmúlt korokba ka­lauzolja a hévízgyörkieket. — Mennyi mindent láthattak ezek a falak — súgja Rajkó Gáborné Blaskó Ferencnének. Az idegenvezető mintha ráfe­lelne Rajkóné szavaira. — Királyok koronáztatták magu­kat, miközben a templom fa­lain túl nyomorgott a nép. Szép nap volt Még világos van, amikor a Halászbástya árkádjai alól le­tekintenek a kirándulók a fő­városra. Kilenc óra. amikor Hévízgyörkön megáll a busz. — Gazdag, szép nap volt — mondja búcsúzóul Réti István, amiben valamennyien egyet­értenek. íer esik Mihály fehér folt a járás térképén. Nem mintha a 30 s 15 év kö­zöttieket csak a KISZ mozgó­síthatná tanulásra, önképzés­re, az amatőr művészeti együttesekbe, a különféle programokra. De ha a KISZ- ben komolyan veszik ezt a munkát, akkor az egész köz- művelődés nyer vele. Az ed­digi tapasztalatokról, a ter­vekről kérdeztük Márton Andrást, a KISZ járási bizott­ságának titkárát és Mikulán Ferencet, a bizottság politikai munkatársát, aki a KISZ já­rási közművelődési bizottságát vezeti. Minél több pedagógus — Kritikus szemmel nézzük a közművelődési bizottság te­vékenységét — kezdi a tájé­koztatót Márton András — s ez elmúlt időszakban többször is fontolóra vettük, hogyan lehetne élénkebbé, hatásosab­bá tenni működését, hiszen a testület könnyen megtalálhat­ja a lehetőségeket, széles kör­ben együttműködhet a járás­ban a közművelődés intézmé­nyeivel, a KlSZ-szervezetek- kel. Elhatároztuk tehát, hogy átszervezzük a bizottságot s arra törekedtünk, hogy minél több pedagógust nyerjünk meg az ügynek. A fiatal taní­tókon, tanárokon sok múlik a községek közéletében s így a közművelődésben is. Mi lesz az átszervezett bi­zottság feladata, erről Miku­lán Ferenc beszélt: Elsősorban helyi — A bizottságban a peda­gógusok mellett helyet kaptak a fiatal közművelődési szak­emberek és olyan KlSZ-akti- visták is, akik már hosszabb ideje a közművelődés felelősei alapszervezetükben. A testü­letnek arra kell törekedni, hogy támogatást adjon, szer­vezze és irányítsa a különféle programokat, elméleti, mód­szertani segítséget nyújtson. Eddig persze nem esett szó sok újdonságról, a bizottság­nak korábban is ez volt a fel­adata, amit többé-kevésbé el is látott. Milyen új ötletek születtek? — Egyszerre több minden foglalkoztat bennünket — folytatja Mikulán Ferenc. — Elhatároztuk, hogy a három­hetenként egybegyűlő társa­ság havi programajánlatot ál­lít össze, amiben elsősorban a helyi, a járási programokra, rendezvényekre hívjuk fel a fiatalok figyelmét. Politikai szemüvegen át film, könyv, színház, sajtó, TIT-figyelő is lesz ez a kiadvány, amelyet eljuttatunk valamennyi alap­szervezethez. — Ugyancsak a tájékozta­tást szolgálja majd a tallózó, amiben egy-egy hónap KISZ- es eseményeiről kapnak válto­zatos, fiatalos összeállítást az alapszervezetek. Nem titkol­juk, hiszen ez a legfontosabb: kedvet, aktivitást szeretnénk éleszteni minden KISZ-esben. Mindig más És ezzel még nem értünk & tervek végére. Latolgatják egy járási alkotó ifjúság klub létrehozását is. Egyelőre tuda­kozódnak, érdemes-e megcsir nálni, érdekli-e a fiatal szak­embereket. Ha igen, s való­színűleg így lesz, akkor meg­kezdődhet a szervezés és meg­alakulhat a klub, amely hasz­nosan egészítheti ki a vállala­tok, szövetkezetek alkotó ifjú­ság mozgalmát, jó alkalom le­het ez egymás munkájának, terveinek, lehetőségeinek meg­ismerésére. Természetes, nem­csak a diplomások lehetnének tagjai a klubnak. Éppen azt szeretnénk, ha rendszeres vé­leménycsere alakulhatna ki a fiatal vezetők és a szakmun­kások között. Ez mindkét fél számára sok előnnyel járna. A közművelődési bizottság folytatja munkáját. Erről if beszámoltak a járási bizottsá gon: — Javaslatokkal fordultunk az alapszervezetekhez. Arra kértük őket, hogy egy-egy községben szervezzenek toldl- kozókat a különféle intézmé­nyekben, gazdasági egységek­ben dolgozó fiatalok részvéte­lével. Legyen mindig más a házigazda, ismerkedjenek egy­más munkájával. kutassák, hogyan segíthetnék egymást a továbbképzésben, a közműve­lődésben. G. Z. Versengő brigádok

Next

/
Thumbnails
Contents