Pest Megyi Hírlap, 1979. december (23. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-31 / 305. szám
VILÁG PROLETÁRJAI/ EGYESÜLJÉTEK! XXIII. ÉVFOLYAM, 305. SZÁM Ára 1,60 forint 1979. DECEMBER 31., HÉTFŐ MA: 3. oldal: ' Mezőgazdaságunk — ma és holnap (Dr. Romany Pál nyilatkozata) 5. oldal: , Pillanatképek a gyárkapuban (Szalai Mária) 6. oldal: Állandó készenlétben (Csulák András) F aggatom Sz. Klárit: boldog-e? Nem kellett volna kérdezni, szemében a felelet. Milyen a boldog ember? Áll konyhája közepén, a rettenetes rumliban, akkora a felfordulás, hogy ez talán soha nem alakul át renddé. Az ú j konyhaszekrényt most szerelik a dunakeszi ú j lakásban, az új lakótelepen. A kétszer három méteres, vizes, ablak nélküli odúból, a reménytelennek tűnő várakozásból megérkezni a napfényes otthonba: ez a boldogság! Vagy inkább az, hogy a fóti gyermekváros két fia már harmadszor ünnepli a karácsonyt Erzsi néninél? A karácsonyfa alatt mindkettőjüket szerény ajándék várta, olyan, amilyen egy portás fizetéséből telhet. Személyre szóló, csak nekik és senki másnak át nem adható ajándék. És boldog volt Erzsi néni is, aki valaha szülő nélkül nőtt fel és minden árvaság fájdalmát át tudja érezni. Lehet-e boldog magányos öreg? Tudakolják meg azoktól, akik most, év végén köl-, töztek Tápiószentmárton új szociális otthonába, s soha többé már nem magányosak. Vallassák a boldogságról Krasznai Lajost, a budai járási pártbizottság első titkárát, milyen érzés jelenteni: terv szerint valamennyi nagycsaládos beköltözhetett a felépült lakásokba De kérdezzék helyette inkább azokat a törökbálintiakat, akik saját erőből tán soha nem teremthettek volna ilyen otthonokat maguknak. Válaszolhatna a feltett kérdésre a Budai Járási Epí tőszövetkezet kollektívát"*, amelynek munkáját ki tudja hányadszor emlegetik e tájon hálával. F. Gábor 1980. január 2-fől ffnás munkahelven kezd. Egy nagyvállalat kérte ki korábbi helyéről. Jó lesz-e? Gyökeret tud-e majd ereszteni? — tele van torokszorongató bizonytalansággal. De soha nem gondolta, hogy ez a fojtogató érzés ennyire boldogíthat egy embert! Hatvan óvodás — minden ceremónia nélkül — vette birtokába a dunakeszi óvodát. S mily boldogok azok a szülők, akik eddig nem tudták hová tenni kicsinyeiket. S boldogok, akik mindezt megalkották. Azok, akik teljesítik terveinket, s azok a társadalmi munkások, akik valamennyi tervet túlteljesítenek. Hiszen kevés az óvodánk, az iskolánk, és mindig kevés a ’pénzünk is. Mégis mindig többet építünk fel, mint amennyi a tervünk. Az a társadalom, amely értelmét látja a többletvállalásnak, amely érzi, hogy nem hiába sokszorozza az erejét — mindig újabb tettre kész, és társadalmi munkában vállal többet, tgy válik olykor a lehetetlen is valósággá ebben a megyében. Goethe mindezt szebben fogalmazza: „S a teremtést újjáteremtve, I mert másképp holttá merevedne, I épít a Tett örök keze;' I és ami nem volt, tündökölve / lesz most az ég új napja, földje, / pihenés nincs sehol sose." A szótár így értelmezi a szót: sorsával, állapotával teljesen megelégedett, ennek érzésétől áthatott ember boldog... Barátom! a bölcs boldog mindenütt — írja Berzsenyi Dániel. Föl, gyermekek, tanulásra. / ... Ti lesztek majd e rab ország / Megváltott és boldog népe — jósolta a jövendőt Ady. BOLDOG ÜJ ÉVIÉT! „Kértem professzorokat, akik az élet értelmét tanítják, mondják meg, mi a boldogság. Elmentem híres kormányzati tényezőkhöz, akik emberek ezreinek irányítják a munkáját. Fejüket rázták mind és mosolyogtak rám, mintha ugratni akarnám őket. Egy vasárnap délután kimentem a Desplains folyó partjára. És láttam egy csomó magyart a fák alatt, fele- ségestől és gyerekestől, meg egy hordócska sört és egy harmonikát” — fordítja Szabó Lőrinc Sandburg svéd—amerikai hatadó író sorait. Boldog új évet! — mondjuk ma este, és ismételjük még napokig százszor, ezerszer. Meg kellene fogalmazni, milyen boldogságot kívánjunk szeretteinknek. Éjfél közeledtével édes és száraz pezsgő dugója durran: otthon a televízió előtt, vendégségben a barátoknál, kettesben a jövendőbelivel, házaspárok a színház nézőterén ... Aztán éjfélt üt az óra, megkondul- nak a harangok: állunk az új év, az új évtized küszöbén. Felcsendül a Himnusz. Az előbb még oly hangos társaság zaja elcsitul. Jó hogy kialudtak a fények, így senki nem látja a leplezett meghatottságot. Ki tudja, a Himnusz, az óév búcsúztatása, az évtized utolsó pillanatának múlása, az ismeretlen év beköszöntése, a rejtelmes titok fogadtatása csalja-e elő a könnyeket? A perc nem alkalmas a pontos fogalmazásra. Nem lehet a másodpercekre elhaló zaj szünetében összefoglalni a három szó jelentését. Nincs idő gondolkodásra, illan a perc, koccannak a poharak, milyen varázsa van mindén, óév éjfélének?! Csak másnapra, amikor tisztulnak a gondolatok, amikor álomból ébredve résnyire nyitjuk a szemünket, és magunkhoz engedjük a szobába lopódzó világosságot — jut józanul eszünkbe, hogy 1980-at —, naptárunkban új évet írunk. Éjjel lezárult valami, és egészen más kezdődik. Mi? Az éjfélkor érzett mámoros jókedv, az azt összefoglaló három szó: boldog új évet — tartalommal telítődik. A személyes jó kívánságok, a c s a k családnalr, barátnak, szóló szavak, országos méretűvé terebélyesednek, kilépnek az otthon falai közül, túlszárnyalják az országhatárokat, egyetemes érvényűvé válnak. Boldog új évet! — A Csepel Autógyárnak, amelynek munkásai az év első munkanapján gyűlnek majd össze, s mint minden esztendőben, most is együtt hányják-vetik meg terveiket. Az.általuk gyártott aútóbusz- alváz, a 3zervókormány, a szerszámok ... úgy öregbítsék hírnevüket, ahogy eddig is dicsőséget szereztek számukra, — a Pest megyei Műanyagipari Vállalatnak, amelynek dolgozói okos ötleteikkel sok importanyagot pótoltak saját- termékeikkel, megértve az országos gondokat. — Mint ahogy a Lenfonó- és Szövőipari Vállalatnál alkalmazott Werner-féle munka- szervezés új korszakot nyitott az üzemben, s más gyárakban is bevezetésre vár. Boldog új évet azoknak a gyáraknak, amelyek munkájukkal megfelelő választ adnak a külgazdaság okozta károkra: tartalékaik feltárásával eredményesebben termelnek. így a Ganz Műszerművek gödöllői gyára, a Mechanikai Művek, az Ikladi Ipari■ Mű- szergyár... Boldog új évet a mezőgazdasági üzemeknek, amelyek újabb és újabb terményeiket exportálják, akár az ócsat Vörös Október, a dunavarsányi Petőfi, a hernádi Március 15., a szentendrei Óbuda, a budaörsi Sasad. termelőszövetkezet és mások. Eredményes jó évet azoknak, akik kezdeményezéseikkel, kockázatvállalásaik kai, felelős munkájukkal sikerre vitték Pest megye 1979- es tervét. Akik pótolni tudták az időjárás okozta veszteségeket. Akiknek köszönhető, hogy a megyében nincs mérleghiányos termelőszövetkezet. Akik, mint eddig is, már jókor felkészültek a nehezebb esztendő feladatainak teljesítésére. S ha kevesebb is a beruházási lehetőség, lehet jó az új év: 1980-ban befejeződik a Dunai Kőolajivari Vállalat fejlesztésének III. üteme, a gödöllői tangazdaság sertéstelepének felépítése, a Herceghalmi Állami Gazdaság és az abonyi Ságvári Tsz szarvasmarhatelepe ... Egy év múlva adják át a ráckevei Aranykalász Termelőszövetkezet 350 vagonos mélyhűtő üzemét. 1982-ben a vecsési zöldségfeldolgozót és -tárolót. Elkészülnek a telepszerűen épülő lakások, Enyhülnek iskolai, óvodai, bölcsődei gondjaink. Bővül a kerepcstarcsai kórház. Átadják majd a váci. a dabasi szakorvosi rendelőintézetet, befejezik a gödöllői művelődési ház építését. Eredményes jó évet! Termeljen eleget és jó minőségű terméket valamennyi üzem, jussanak el Pest megye árui messzi külföldre, hozzanak jó pénzt az országnak. Példamutató munkája által gazdagodjon minden dolgozó. Túl Pest megyén, az egész országban váljék valósággá a terv, emelkedjen a nemzeti jövedelem, legyen végre kiegyensúlyozottabb a külkereskedelmi mérleg, hiszen mindez feltétele az életszínvonal emelkedésének. Senki ne legyen, ákl belefárad a munkába, ne jegyen hiábavaló igyekezet. Senki ne ütközhessen közömbösségbe, ostobaságba, tiszteletlenségbe. Legyen igaza Márk Péterné budapesti levélírónknak, aki szót emel ismerőse újításáért: ne maga-maguknak. háztáji gazdaságuknak, de az egész ország hasznára alkossák a ,.Taligás Sándorok" okos gépeiket. Szűklátókörűségek ne béklyózzák le az alkotni tu-^ dók kezét. Ne merjék megszegni sehol a szerződéses és a munkafegyelmet. S ahol mégis megszegik, valamennyiünk káráért büntessék meg őket. A nyíltság, az őszinteség, az okos szigor legyen a meghatározó a munkahelyen. A mi programunk a béke programja. Olyan program, amely teremtő tettekre ösztönöz. Még igazabban: az egész világon uralkodjon a béke! Sehol ne robbanjanak bombák, ne ropogjanak fegyverek! Fogjuk le a háborús gyújtogatok kezét, nehogy az imperialisták szította helyi tüzektől lángra lobbanjon minden, csak azért, hegy egyesek gyarapodhassanak. Ne változhasson Európa a félelem, a fenyegetés fészkévé. Ne raboljanak el senkit, ne tomboljon a terrorizmus, ne váljanak a napilapok krimi- összefoglalókká : elfogták... meggyilkolták .,. rabságban tartják ... Akik megértek egy vagy két világháborút, tudják, mitől féltik a világot. De ha sikerül megőrizni a békét, az ne akármilyen béke legyen. Ne éhezzen senki a világon, dúsan teríthessenek minden asztalt: mert ma a világ egy részén még mindig éhesen fekszik le milliárdnyi ember, és vannak gyerekek, akik nem ismerik a cukrot, a foszlós kalácsot. Gyártsanak mindenütt rakéta helyett élelmiszert. Senkit ne különböztessenek meg bőre színe, származása szerint. A dús pénz ne teremthessen kiváltságokat, ne legyen kiszolgáltatott senki sem. Hazánkban szigorú év kezdődik, az energia, az élő-, a holt erővel, a minden anyaggal való takarékosságnak éve. Lehetünk-e így boldogok? Nem a fanyalgóknak a borúlátóknak van-e igazuk? Azoknak, akik megrettennek a gondoktól. Akik csak mástól, s nem önmagáktól várják a csodát? Csodát? Igen: a cselekvés csodáját, az alkotás örömét, s minden gond legyőzését. a percek alkotássá nemesítését. Nem lehet igazuk , a mindent becsmérlőknek, a mindent feketére mázolóknak. Volt már. amikor a semmiből teremtettünk gazdag életet. Most magas gazdasági szintről. a jólét egy fokáról indulunk. van mit védenünk, s ha egységes tettekkel látunk az új év száztennivalójú feladatához. be tudjuk járni a magunk jelölte utunkat. r Í zlelem a három szót, és már tudom, nem fejthetem meg jelentését. Oly sok, szinte minden — az élet eljes értelme — fér meg a ma esti koccintásnyi pillanatban. Nem lesz idő mérlegelni. kit milyen illendően köszöntsünk: másként anyánkat. másként gvermekünket. kedvesünket. munkatársunkat. De hóin p. mikorra virrad. már jól fogalmazunk: társadalmunk nehéz de eredményes évet zárt. valamennyi, re előbbre jutottunk. Holnap — nem egészen hátat fordítva a tavalyinak — de mégis mást a réginél boldogabbat kezdünk. ' Egyenként, ki Törökbálinton. ki Dunakeszin ki Százhalombattán. ki rz ország túlsó sarkában — de amj még f ‘osabb: mind együtt is, gondolkodásban, tettben közösen. hogy beteliesedjen az, amit mindannyian magunknak és egymásnak kívánunk. Sági Ágnes v / 7. oldal: Holnaptól minden másképp lesz? (Valkó Béla és Weyer Béla) 8. oldal: A mi kis Pest megyénk (Szilveszteri összeállítás) 9. oldal: Művészi és emberi erő (P. Szabó Ernő)
