Pest Megyi Hírlap, 1979. december (23. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-31 / 305. szám

VILÁG PROLETÁRJAI/ EGYESÜLJÉTEK! XXIII. ÉVFOLYAM, 305. SZÁM Ára 1,60 forint 1979. DECEMBER 31., HÉTFŐ MA: 3. oldal: ' Mezőgazdaságunk — ma és holnap (Dr. Romany Pál nyilatkozata) 5. oldal: , Pillanatképek a gyárkapuban (Szalai Mária) 6. oldal: Állandó készenlétben (Csulák András) F aggatom Sz. Klárit: bol­dog-e? Nem kellett vol­na kérdezni, szemében a felelet. Milyen a boldog ember? Áll konyhája közepén, a rettene­tes rumliban, akkora a felfor­dulás, hogy ez talán soha nem alakul át renddé. Az ú j kony­haszekrényt most szerelik a dunakeszi ú j lakásban, az új lakótelepen. A kétszer há­rom méteres, vizes, ablak nél­küli odúból, a reménytelennek tűnő várakozásból megérkezni a napfényes otthonba: ez a boldogság! Vagy inkább az, hogy a fóti gyermekváros két fia már harmadszor ünnepli a kará­csonyt Erzsi néninél? A kará­csonyfa alatt mindkettőjüket szerény ajándék várta, olyan, amilyen egy portás fizetésé­ből telhet. Személyre szóló, csak nekik és senki másnak át nem adható ajándék. És bol­dog volt Erzsi néni is, aki va­laha szülő nélkül nőtt fel és minden árvaság fájdalmát át tudja érezni. Lehet-e boldog magányos öreg? Tudakolják meg azok­tól, akik most, év végén köl-, töztek Tápiószentmárton új szociális otthonába, s soha többé már nem magányosak. Vallassák a boldogságról Krasznai Lajost, a budai járá­si pártbizottság első titkárát, milyen érzés jelenteni: terv szerint valamennyi nagycsa­ládos beköltözhetett a felépült lakásokba De kérdezzék he­lyette inkább azokat a török­bálintiakat, akik saját erőből tán soha nem teremthettek volna ilyen otthonokat ma­guknak. Válaszolhatna a fel­tett kérdésre a Budai Járási Epí tőszövetkezet kollektívát"*, amelynek munkáját ki tudja hányadszor emlegetik e tájon hálával. F. Gábor 1980. január 2-fől ffnás munkahelven kezd. Egy nagyvállalat kérte ki ko­rábbi helyéről. Jó lesz-e? Gyö­keret tud-e majd ereszteni? — tele van torokszorongató bi­zonytalansággal. De soha nem gondolta, hogy ez a fojtogató érzés ennyire boldogíthat egy embert! Hatvan óvodás — minden ceremónia nélkül — vette bir­tokába a dunakeszi óvodát. S mily boldogok azok a szülők, akik eddig nem tudták hová tenni kicsinyeiket. S boldogok, akik mindezt megalkották. Azok, akik teljesítik tervein­ket, s azok a társadalmi mun­kások, akik valamennyi tervet túlteljesítenek. Hiszen kevés az óvodánk, az iskolánk, és mindig kevés a ’pénzünk is. Mégis mindig többet építünk fel, mint amennyi a tervünk. Az a társadalom, amely értel­mét látja a többletvállalás­nak, amely érzi, hogy nem hiába sokszorozza az erejét — mindig újabb tettre kész, és társadalmi munkában vállal többet, tgy válik olykor a le­hetetlen is valósággá ebben a megyében. Goethe mindezt szebben fogalmazza: „S a te­remtést újjáteremtve, I mert másképp holttá merevedne, I épít a Tett örök keze;' I és ami nem volt, tündökölve / lesz most az ég új napja, földje, / pihenés nincs sehol sose." A szótár így értelmezi a szót: sorsával, állapotával tel­jesen megelégedett, ennek ér­zésétől áthatott ember bol­dog... Barátom! a bölcs bol­dog mindenütt — írja Ber­zsenyi Dániel. Föl, gyermekek, tanulásra. / ... Ti lesztek majd e rab ország / Megváltott és boldog népe — jósolta a jö­vendőt Ady. BOLDOG ÜJ ÉVIÉT! „Kértem professzorokat, akik az élet értelmét tanít­ják, mondják meg, mi a bol­dogság. Elmentem híres kor­mányzati tényezőkhöz, akik emberek ezreinek irányítják a munkáját. Fejüket rázták mind és mosolyogtak rám, mintha ugratni akarnám őket. Egy vasárnap délután kimentem a Desplains folyó partjára. És láttam egy cso­mó magyart a fák alatt, fele- ségestől és gyerekestől, meg egy hordócska sört és egy har­monikát” — fordítja Szabó Lőrinc Sandburg svéd—ame­rikai hatadó író sorait. Boldog új évet! — mondjuk ma este, és ismételjük még napokig százszor, ezerszer. Meg kellene fogalmazni, mi­lyen boldogságot kívánjunk szeretteinknek. Éjfél közeled­tével édes és száraz pezsgő dugója durran: otthon a tele­vízió előtt, vendégségben a barátoknál, kettesben a jö­vendőbelivel, házaspárok a színház nézőterén ... Aztán éjfélt üt az óra, megkondul- nak a harangok: állunk az új év, az új évtized küszöbén. Felcsendül a Himnusz. Az előbb még oly hangos társa­ság zaja elcsitul. Jó hogy ki­aludtak a fények, így senki nem látja a leplezett megha­tottságot. Ki tudja, a Him­nusz, az óév búcsúztatása, az évtized utolsó pillanatának múlása, az ismeretlen év be­köszöntése, a rejtelmes titok fogadtatása csalja-e elő a könnyeket? A perc nem alkalmas a pon­tos fogalmazásra. Nem lehet a másodpercekre elhaló zaj szü­netében összefoglalni a három szó jelentését. Nincs idő gon­dolkodásra, illan a perc, koc­cannak a poharak, milyen va­rázsa van mindén, óév éjfélé­nek?! Csak másnapra, amikor tisztulnak a gondolatok, ami­kor álomból ébredve résnyire nyitjuk a szemünket, és ma­gunkhoz engedjük a szobába lopódzó világosságot — jut jó­zanul eszünkbe, hogy 1980-at —, naptárunkban új évet írunk. Éjjel lezárult valami, és egészen más kezdődik. Mi? Az éjfélkor érzett mámoros jókedv, az azt összefoglaló há­rom szó: boldog új évet — tartalommal telítődik. A sze­mélyes jó kívánságok, a c s a k családnalr, barátnak, szóló sza­vak, országos méretűvé tere­bélyesednek, kilépnek az ott­hon falai közül, túlszárnyalják az országhatárokat, egyetemes érvényűvé válnak. Boldog új évet! — A Csepel Autógyárnak, amelynek munkásai az év el­ső munkanapján gyűlnek majd össze, s mint minden esztendőben, most is együtt hányják-vetik meg terveiket. Az.általuk gyártott aútóbusz- alváz, a 3zervókormány, a szerszámok ... úgy öregbítsék hírnevüket, ahogy eddig is di­csőséget szereztek számukra, — a Pest megyei Műanyag­ipari Vállalatnak, amelynek dolgozói okos ötleteikkel sok importanyagot pótoltak saját- termékeikkel, megértve az országos gondokat. — Mint ahogy a Lenfonó- és Szövőipari Vállalatnál alkal­mazott Werner-féle munka- szervezés új korszakot nyitott az üzemben, s más gyárakban is bevezetésre vár. Boldog új évet azoknak a gyáraknak, amelyek munká­jukkal megfelelő választ ad­nak a külgazdaság okozta ká­rokra: tartalékaik feltárásá­val eredményesebben termel­nek. így a Ganz Műszerművek gödöllői gyára, a Mechanikai Művek, az Ikladi Ipari■ Mű- szergyár... Boldog új évet a mezőgaz­dasági üzemeknek, amelyek újabb és újabb terményeiket exportálják, akár az ócsat Vö­rös Október, a dunavarsányi Petőfi, a hernádi Március 15., a szentendrei Óbuda, a buda­örsi Sasad. termelőszövetkezet és mások. Eredményes jó évet azoknak, akik kezdeményezé­seikkel, kockázatvállalásaik kai, felelős munkájukkal si­kerre vitték Pest megye 1979- es tervét. Akik pótolni tudták az időjárás okozta vesztesége­ket. Akiknek köszönhető, hogy a megyében nincs mérleghiá­nyos termelőszövetkezet. Akik, mint eddig is, már jókor fel­készültek a nehezebb esztendő feladatainak teljesítésére. S ha kevesebb is a beruhá­zási lehetőség, lehet jó az új év: 1980-ban befejeződik a Dunai Kőolajivari Vállalat fej­lesztésének III. üteme, a gö­döllői tangazdaság sertéstele­pének felépítése, a Herceghal­mi Állami Gazdaság és az abonyi Ságvári Tsz szarvas­marhatelepe ... Egy év múlva adják át a ráckevei Aranyka­lász Termelőszövetkezet 350 vagonos mélyhűtő üzemét. 1982-ben a vecsési zöldségfel­dolgozót és -tárolót. Elkészül­nek a telepszerűen épülő la­kások, Enyhülnek iskolai, óvo­dai, bölcsődei gondjaink. Bő­vül a kerepcstarcsai kórház. Átadják majd a váci. a dabasi szakorvosi rendelőintézetet, befejezik a gödöllői művelő­dési ház építését. Eredményes jó évet! Termel­jen eleget és jó minőségű ter­méket valamennyi üzem, jus­sanak el Pest megye árui messzi külföldre, hozzanak jó pénzt az országnak. Példamu­tató munkája által gazdagod­jon minden dolgozó. Túl Pest megyén, az egész országban váljék valósággá a terv, emelkedjen a nemzeti jö­vedelem, legyen végre ki­egyensúlyozottabb a külkeres­kedelmi mérleg, hiszen mind­ez feltétele az életszínvonal emelkedésének. Senki ne legyen, ákl belefá­rad a munkába, ne jegyen hiábavaló igyekezet. Senki ne ütközhessen közömbösségbe, ostobaságba, tiszteletlenségbe. Legyen igaza Márk Péterné budapesti levélírónknak, aki szót emel ismerőse újításáért: ne maga-maguknak. háztáji gazdaságuknak, de az egész ország hasznára alkossák a ,.Taligás Sándorok" okos gé­peiket. Szűklátókörűségek ne béklyózzák le az alkotni tu-^ dók kezét. Ne merjék meg­szegni sehol a szerződéses és a munkafegyelmet. S ahol még­is megszegik, valamennyiünk káráért büntessék meg őket. A nyíltság, az őszinteség, az okos szigor legyen a meghatározó a munkahelyen. A mi programunk a béke programja. Olyan program, amely teremtő tettekre ösztö­nöz. Még igazabban: az egész világon uralkodjon a béke! Se­hol ne robbanjanak bombák, ne ropogjanak fegyverek! Fogjuk le a háborús gyújtoga­tok kezét, nehogy az imperia­listák szította helyi tüzektől lángra lobbanjon minden, csak azért, hegy egyesek gyara­podhassanak. Ne változ­hasson Európa a félelem, a fenyegetés fészkévé. Ne ra­boljanak el senkit, ne tom­boljon a terrorizmus, ne vál­janak a napilapok krimi- összefoglalókká : elfogták... meggyilkolták .,. rabságban tartják ... Akik megértek egy vagy két világháborút, tud­ják, mitől féltik a világot. De ha sikerül megőrizni a békét, az ne akármilyen béke legyen. Ne éhezzen senki a világon, dúsan teríthessenek minden asztalt: mert ma a világ egy részén még mindig éhesen fekszik le milliárdnyi ember, és vannak gyerekek, akik nem ismerik a cukrot, a foszlós kalácsot. Gyártsanak mindenütt rakéta helyett élel­miszert. Senkit ne különböztessenek meg bőre színe, származása szerint. A dús pénz ne te­remthessen kiváltságokat, ne legyen kiszolgáltatott senki sem. Hazánkban szigorú év kez­dődik, az energia, az élő-, a holt erővel, a minden anyag­gal való takarékosságnak éve. Lehetünk-e így boldogok? Nem a fanyalgóknak a ború­látóknak van-e igazuk? Azok­nak, akik megrettennek a gondoktól. Akik csak mástól, s nem önmagáktól várják a csodát? Csodát? Igen: a cse­lekvés csodáját, az alkotás örömét, s minden gond legyő­zését. a percek alkotássá ne­mesítését. Nem lehet igazuk , a mindent becsmérlőknek, a mindent feketére mázolóknak. Volt már. amikor a semmiből teremtettünk gazdag életet. Most magas gazdasági szint­ről. a jólét egy fokáról indu­lunk. van mit védenünk, s ha egységes tettekkel látunk az új év száztennivalójú feladatá­hoz. be tudjuk járni a magunk jelölte utunkat. r Í zlelem a három szót, és már tudom, nem fejt­hetem meg jelentését. Oly sok, szinte min­den — az élet eljes értelme — fér meg a ma esti koccintásnyi pillanatban. Nem lesz idő mér­legelni. kit milyen illendően köszöntsünk: másként anyán­kat. másként gvermekünket. kedvesünket. munkatársun­kat. De hóin p. mikorra vir­rad. már jól fogalmazunk: társadalmunk nehéz de ered­ményes évet zárt. valamennyi, re előbbre jutottunk. Holnap — nem egészen hátat fordítva a tavalyinak — de mégis mást a réginél boldogabbat kez­dünk. ' Egyenként, ki Törökbálin­ton. ki Dunakeszin ki Száz­halombattán. ki rz ország túl­só sarkában — de amj még f ‘osabb: mind együtt is, gondolkodásban, tettben kö­zösen. hogy beteliesedjen az, amit mindannyian magunknak és egymásnak kívánunk. Sági Ágnes v / 7. oldal: Holnaptól minden másképp lesz? (Valkó Béla és Weyer Béla) 8. oldal: A mi kis Pest megyénk (Szilveszteri összeállítás) 9. oldal: Művészi és emberi erő (P. Szabó Ernő)

Next

/
Thumbnails
Contents