Pest Megyi Hírlap, 1979. december (23. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-30 / 304. szám

I A PEST MEGYEI Hí RLAP KÜLÖNKIADÁSA VI. ÉVFOLYAM, 304. SZÁM 1979. DECEMBER 30., VASÁRNAP Munkát gyorsító módszerekkel Döntőitek a korszerűsítésről Meggyorsult és szakszerűb­bé vált a városban a hatósági ügyintézés. Néhány éve a vá­rosi tanács szakigazgatási szerveinek munkájában is visszatérő gondot jelentett az ügyek intézésének elhúzódása. Négy éve, 1975-ben a beérke­zett ügyeknek még a 30 száza­lékát intézték el a törvénye­sen előírt egy hónapon túl. A következő esztendőben 24, egy újabb év múlva az arány 12 százalékra csökkent. Tavaly tovább javult a hatásági mun­ka, a határidőn túl elintézett ügyek mindössze 3,8 százalé­kot tettek ki. Hasonló arány várható az idén is. Külső vizsgálatok A szakszerűségre a dönté­sek megalapozottságából is következtethetünk. Az ügy­iratforgalom többá-kevésbé állandó, évente valamivel több mint 15 ezer. Tavaly például kerekítve 6000 határozatot hoz­tak, melyek közül 175-öt meg­fellebbeztek, 108-at a felsőbb szervek is jóváhagytak. Űj el­járásra mindössze tizenhárom alkalommal került sor. Nagyobb figyelemmel kísé­rik a városi szakigazgatási szervek a határozatok végre­hajtását is. Kedvező képet mutatnak az úgynevezett kül­ső vizsgálatok is. Ebben az évben az ügyészség vizsgálta a közérdekű bejelentések, javas­latok, panaszok intézését. Meg­állapították, hogy a korábbi NEB-viasgálaitban kifogásolt formai hibákat kijavították, a szakigazgatási szervek tevé­kenysége eredményes, s megfe­lel a törvény szellemének. Ismeretes, hogy jövőre megkezdik a városi tanács új épületének alapozását. S az is, hogy a szakigazgatási szer­vek jelenleg milyen mostoha körülmények között dolgoz­nak. Az apparátus vezetői azonban még ilyen kedvezőtlen helyzetben is igyekeznek lé- ] pest tartani a hivatali munka I korszerűsítésében. Mivel gaz­dasági körülményeink nem teszik lehetővé az új tanács- háza gyors felépítését, már a mostani helyen arra töreked­nek, hogy alkalrhazzák a fej­lettebb munkaszervezési mó­dokat és a technikát. A sorrend szerint A végrehajtó bizottság titká­rának kezdeményezésére a tanács vezetői tapasztalatcse­rén voltak Törökszentmiklóson és Karcagon. Utána az osz­tályvezetőknek szerveztek lá­togatást, hogy ők is a gyakor­latban vehessék szemügyre a munkát gyorsító és egyszerű­sítő módszereket. A tapasztalatokat leszűrve döntöttek a korszerűsítés mi­kéntjéről. Először megszerve­zik a központi iktatást, majd létrehozzák a leíróirodát, s vé­gül kialakítják az ügyfélszol­gálati irodát. A központi iktatás a jelen­legi épületben is megoldható. Előnyeit talán egy példával világíthatjuk meg a legjobban. Ha ma egy kisajátítási ügyet iktatnak, akkor a tervcsoport- nál, az igazgatási osztályon, a lakásügyi hatóságon, esetleg a műszaki osztályon és a pénz­ügyi osztályon lesz külön-kü- lön úgynevezett alapszámla. Központi iktatás esetén az egész ügymenet egyetlen he­lyen ellenőrizhető. Előnye az is, hogy a szakigazgatási szer­vek munkája jobban össze­hangolható. A leíróiroda lényege: az ad­minisztrátorok egyetlen, köz­ponti helyen vannak. Főként magnetofonról gépednek. így jobban kiegyenlíthetik a mun­kacsúcsokat, a teher jobban megoszlik az adminisztrátorok között, esetleg kisebb lét­számmal is elvégezhetik a munkát. Közvetlen kapcsolat Egyértelműen a jövő elkép­zelése az ügyfélszolgálati iro­da, amely majd csak az új épületben alakítható ki. Ide tartoznának mindazok az ügy­intézők, okik munkájuk során közvetlen kapcsolatban álla­nak a lakossággal. Az igazga­tási osztály, az adócsoport, a műszaki, szociálpolitikai, az ipari, kereskedelmi és mező- gazdasági ügyek intézői. Szabadság tér Ideiglenes utat építenek A legutóbbi tanácsülésen a körzet tanácstagja írásos in­terpellációt nyújtott be a Sza­badság téri tömbbelső útjai­nak és közvilágításának ügyé­ben. Lapunkban korábban többször is esett már szó az építkezések okozta meglehető­sen mostoha állapotokról, s most az interpelláció nyomá­ban ismét tudakozódtunk, mi­re számíthatnak a környék la­kói. Bamberger Károly, a ta­nács elnökhelyettese adott tájékoztatást. Megtudtuk, hogy a tanács­ülés utáni napokban az illeté­kes vállalatok, a tanács kép­viselői, a tanácstaggal együtt a helyszínen vizsgálták meg, hogy mit lehet tenni a sár és a sötétség ellen. Azonnal meg­állapodtak abban, hogy az Imre utcai iskola mellett a la­kótelep belsejébe vezető út sáros szakaszát a Városgaz­dálkodási Vállalat dolgozói le­takarítják, s hogy a Közép­magyarországi Közmű- . és Mélyépítő Vállalat az Erzsébet parki oldalon a már felig kész út mellett egy ideiglenes utat is épít. A gyors intézkedések elle­nére túlzás lenne azt állítani, hogy mostantól kezdve idilli állapotok lesznek a Szabadság tér környékén, hiszen az épít­kezések még javában tarta­nak, sőt jövőre a tömbbelső­ben felújítják a víz- és csa­tornahálózatot, amely újabb földmunkákkal jár. A gyalo­gosközlekedést a lakóháziak­hoz és az Imre utcai általános Anyakönyvi hírek Született: Tóth Szabolcs és Kovács Erzsébet: Gergely, Tú­rái József Attila és Prosszer Ildikó: József, Krivánik Zoltán és Berze Ilona: Timea, Varga Antal és Kovács Margit: Csa­ba. Som Ferenc és Kővári Klára Edit: Gábor, Hidi Mi­hály és Gajder Mária Erzsé­bet: Páter Pál, Bartik József és Mészáros Ágnes Ilona: Ta­más, Vince Antal és Pálfalvi Erika: Szabina nevű gyerme­ke. Házasságot kötött: Lukács László és Béres Aranka, Tö­rök Mihály és Pölcz Zsuzsan­na, Antók József és Kakucs- ka Margit, dr. Szíjj József és dr. Ablonczy Mária. Elhunyt: Kun Fsrencné De­ge Erzsébet, Gödöllő, Peres út 48, Konkoly Pál, Gödöllő, Kos- 'suth Lajos utca 64, Rékási Endre, Gödöllő, Nyisztor György tér 3, Molnár József- né Redlich Mária, Gödöllő, kastély, Báki Jánosné Sebők Zsófia, Gödöllő, Bajcsy-Zsi- linszky utca 5, Bagó Péterné Rigó Erzsébet, Gödöllő, kas­tély, Adonics József, Gödöllő, kastély. Csizmadia Józsefné Szűr Márta, Gödöllő, Illés Ist­ván út 47/b, Gidró Eöéné Pap Róza, Gödöllő, kastély, Ács Fsrencné Szabó Mária, Gödöl­lő, kastély, Tomsik Ferenc, Gödöllő, kastély, dr. Majer Já­nosné dr. Kiss Terézia Anna, Gödöllő, Nyisztor György tér 1—3. Városunk Ifjú kövefe Indiában járt ai aranférmes Valószínűleg kevesen tud­ják, hogy él városunkban egy kislány, aki 14 éves korára a. világ különböző országaival ismertette meg a magyar tá­jakat és a magyar gyermekek életét, messzi földön hírnevet szerezve rajzaival. festmé­nyeivel, szülővárosának, Gö­döllőnek. Az idén olyan meg­hívó érkezett egykori iskolá­jába, az Imre utcaiba, amely­nek eleget téve életre szóló élményben lehetett része. Del­hibe szólt a meghívás, a Shankars’s Childrens Conpeti- tion nemzetközi gyermekrajz­verseny díjkiosztó ünnepségé­re, ahol aranyérmet kapott. A kislányt, aki feleUhetetlen napokat töltött Indiában, Reichard Lillának hívják. Hazánkból ketten — Azt már tudjuk, hogy ha nem is Amerikából. de igencsak messziről érkeztél, nem vendégségbe, hanem ha­za. de ha tovább játsszuk a játékot, megkérdezhetjük, mi mesterséged címere? — Hát. nem a paletta nem vagyok festő.,. inkább a könvv és a toll. Diák vagyok. Cinkotára. a Szerb Antal gim­názium első osztályába járok. — Indiába mégis a paletta juttatott el. — Igen, mert négy éve mindig indulok a nemzetközi pályázaton rajzzal, festmény- nyel. s az idén először a díj­kiosztó ünnepségen is részt vehettem. A világ minden tá­járól huszonöt gyerek kapott első díjat, vagyis aranyérmét. Magyarországról ketten vol­tunk ott, egy komlói kislány- nyál. A meghívást, amit va­lamennyi aranyérmes megka­pott, a nemzetközi gyermek­évnek köszönhetjük. — Mit illik tudni erről a versenyről? — Harminc éve hirdetik meg a pályázatot. Shankar nagyon szereti a művészetet, ezért kezdeményezte a ver­senyt, aminek 6 a fő mecéná­sa. Most 83 éves, a titkári te­endőket lánya látja el. Azt az érmet, amit kaptunk, még Nehru alapította, és a min­denkori államelnök adja át. Shankarn ak egyébként van egy másik szenvedélye is, népviseletbe öltöztetett babá­kat gyűjt. Múzeumiban jelen­leg 5 ezret őriznek. Telamázolfa a falat — Hányán vesznek részt a pályázaton? — Évente több mint száz­húsz országból 600—700 ezer pályamű érkezik be. Ezekből választják ki a huszonöt aranyérmest, és az irodalmi vetélkedő győzteseit. Az utób­bira csak olyan országokból pályázhatnak, ahol beszélik az angol nyelvet, a versenymű­veket máskénp nem fogadják el. A győzteseken kívül még háromszázan kapnak díjat. — Hány munkát küldesz évente? — Mindig hatot. Ezek kü­lönböző műfajúak és támá- júaik. Az idén az Utcán című tájképem, amely egy szadai utcarészletet ábrázol, kapott aranyérmet. — A tájakat fested a leg­szívesebben? — Nem. Elsősorban gyere­kekről szeretek festeni és raj­zolni. Most is küldtem ilye­neket, de a zsűrinek a tájkép tetszett a legjobban. — Hogyan jut valaki gye­rekfejjel ilyen messzire. Nem a távolságra, hanem a sike­rekre gondolok. — Édesanyám. László Lilla rajztanár-festőművész. Kát- háromáves koromban az ő festékeivel kezdtem telemá­zolni a falat, amit aztán ne­héz volt eltüntetni. Utána kö­vetkeztek nagyapa papírjai, aztán az aszfaltversenyek. Négyévesen szerepeltem elő­ször kiállításon itt. Gödöllőn, egy olajpasztell képemmel. Anvutól nagyon sokat tanul­tam. a technikai eljárásokat szinte teljes egészében. Álta­lában azonban nem erőltet semmire, a témaválasztásba se szól bele. néha zsűriz. Szíve­sen festek, rajzolok magamtól is. linómetszeteket készítek. Ezekből válogatunk, s küld­jük el a különböző hazai és külföldi versenyekre. A Tades Mabal — Milyen eredményeket ér­tél el? — A hazai díjaikon kívül Finnországban kétszer, az NDX-ban egyszer és Indiában az idén negyedszer kaptam díjat. — Csak Indiában jártál? — Igen, olyan meghívást mint az idei, eddig még nem kaptam. De ez az út örök él­mény marad mindannviunk- nak. A repülés egy kicsit fá­rasztó volt, összesen 12 óra hosszat tartott, de kárpótolt a díjkiosztó ünnepség és az a 10 nap, amit ajándékként tölthettünk Delhiben és a kü­lönböző városokban, ahová ki­rándultunk. Láttuk a főváros nevezetességeit, az utcai kí- gyóbűvölőket, az indiai áru­sok bazárjait, a gazdagok elő­kelő palotáit, a nyomornegye­deket, Nehru volt miniszter- elnök egyszerű sírját. Renge­teg déligyümölcsöt ettünk, szóval sok élménnyel gazda­godtunk. Nekem a legemléke­zetesebb kirándulás az agrai volt. Itt láttam a Tades Ma­halt, az örök szerelem emlék­művét, ami hatalmas méretei­vel, túlfinomítótt csipkézeté­vel, a falakat borító topáz- és agátvirágokkal lenyűgöző látvány és felbecsülhetetlen kincs. — A jövő évi pályázaton indulsz-e? — Igen. Még nem léptem át a korhatárt, ami 16 év, bár most a tanulás mellett egyre kevesebb idő marad festésre. A szünidőben és nyáron fo­gok festeni. — Változott-e valami, ami­óta világot járt emberré let­tél? — Remélem, én nem vál­toztam. Igaz, többet kell me­sélnem mostanában az uta­zásról, de a napjaim ugyan­úgy zajlanak, mint eddig. Simon Györgyi iskolához a Kossuth Lajos ut­cán és az Imre utcán át bizto­sítják. A közvilágítás továbbra is gond. Az Imre utca és az ideiglenes útszakasz között azonban az év elején elhelyez­nek egy lámpát. A tanácson megértést és tü­relmet kérnek, várhatóan 1981-ben már rendezett, par­kosított, jó állapotban levő utak és járdák várják majd az itt lakókat, akik már töb­ben lesznek, hiszen a mostani kellemetlenségek oka éppen az, hogy itt, az új lakótelepen hamarosan mind többen jus­sanak kényelmes otthonhoz. G. Z. Dicséretes teljesítmény Sikeresén teljesítik a kong­resszusi és felszabadulási munkaversenyben tett felaján­lásokat a Közép-magyarorszá­gi Közmű és Mélyépítő Válla­lat dolgozói, akik nemcsak Gödöllőn és Pest megyében, hanem a fővárosban és az ország távolabbi településein is több építkezésen munkál­kodnak. Ami minket elsősor­ban érdekelhet, a 11. számú munkahelyi főépítésvezetőség készíti a gödöllői szennyvíz- tisztító telepet. A legnagyobb műtárgy, az iszapstabilizáló medence építőmesteri mun­káival részhatáridőre elkészül­tek s a terepet technológiai szerelésre átadták a vízgépé­szeti vállalatnak. A gyors és jó munkáért a Terenyei Mik­lós kubikos és a Kiss József ácsbrigád érdemel dicséretet. Tavaszi előzetes lseiét játékvezetői tanfolyam A járási labdarúgó-bajnok­ságban részt vevő csapa­tok képviselőinek legutóbbi összejövetelén a tavaszi idény­ről is szó esett. Több változás várható, ilyen például, hogy a sárga lapnak nagyobb lesz a súlya. És föltehetően a be­csülete is. Aki kétszer egy­másután kap, az a soron kö­vetkező mérkőzésen nem sze­repelhet. Akinek felmutatják a sárgát, annak nevét nyilvá­nosságra hozzák, s így az el­lenfeleknek módjukban lesz ellenőrizni, valóban nem lép-e pályára a vétkes labdarúgó. Ha igen, megóvhatják a mér­kőzést. Az ellenőrök a játékvezetők munkáját is éberebben figye­lik majd, jelentéseik _ alapján a fegyelmi bizottság dönt majd a vitás esetekben. Űj, hogy a játékvezető-küldés tel­jesen nyílt lesz, jóval a mér­kőzések előtt közzéteszik a bí­rók névsorát. Természetesen visszatértek az őszi fordulóra is. Megálla­pították, hogy a színvonal, a sportszerűség, a vezetők tevé­kenysége és a bázisszervek tá­mogatása kevés kivétellel di­cséretes volt. A tizennyolc csapatos bajnokság sem oko­zott zavart. Mint mindig, ezúttal is akadtak kiemelkedő teljesít­ményt nyújtó együttesek, s olyan csapatok, amelyek csa­lódást okoztak. A jók között kell megemlíteni a veresegy­háziakat, a galgahévízieket és a hévízgyörkieket. Ezek a csa­patok szorosan követik az élenálló CEAC-ot, Pácéit, Dányt és Aszódot. Az sem meglepetés, hogy a táblázat végén állók okozták a leg­több gondot. Javulás tapasztalható a fe­gyelemben is. Pályát egyszer sem kellett betiltani, összesen nyolcvanhárom fegyelmi ügy­ben hozott határozatot a bi­zottság. A szám is mutatja, hogy tennivaló is akad azért bőven, mind a játékosoknak, mind az egyesületi vezetők­nek. A szövetségi ellenőrök­nek is szigorúbban kell ellen­őrizniük a pál/ák környékét, a büféket, az italárusokat. Ismét felmerült a gondolat, hogy indítsanak II. osztályt, de erről már csak tavasszal döntenek. A télen is megren­dezik a játékvezetői tanfolya­mot, amelyre írásban vagy személyesen lehet jelentkezni a városi-járási sportfelügyelő­ségen, vagy Molnár Andrásnál, az Árammérőgyárban. Teke Aszód! tízek A tekézőknél hagyomány, hogy minden évben megtart­ják a megyei Tizek-bajnoksá* got. A csapatversenyben 1979- ben első helyre került aszódi tekézők két játékosukat: Bú­zás Lászlót és Agócs Istvánt nevezték az egyéni versenyre, amelyen az előbbi az ötödik, az utóbbi a hetedik helyet szerezte meg. Az aszódi Spartacus SE há­zon belül is megrendezte a Tizek-bajnokságát, ahol az ér­mes helyeken a következők végeztek: 1. Búzás László (200 vegyes dobás, 847 fával), 2. Molnár János (831 fával) és 3. Agócs István (825 fával). Röplabda Csapatunk megyei bajnok Az idén volt harminc esz­tendeje, hogy a gödöllői pe­dagógusok egy csoportja röp­labdaszakosztályt hívott létre. A kezdeményezést sokan tá­mogatták, s sportág gyorsan tért hódított a városban. Ki­alakult egy átütő erejű, nagy sikert elérő csapat, amely to­vább népszerűsítette a röp­labdát. Az alapítók, Brozik, Winkler, Gráffy, Lencsés, Kö- rősfői L., Kungl, Poczonyi, Kirhoffer, Rudnai, Récsey, Pál először Fáklya, majd Bástya Pedagógus, Vasas, és végül GEAC néven szerepelt sikere­sen. Tavaly, 1978-ban, újjáala­kult a szakosztály a GSC ke­belében. Az eltelt hónapokról és a múltról is beszélgettünk Körösfői András üzemmér­nökkel, a szakosztály vezető­jével és Rab Péterrel, a GSC ügyvezető elnökével. Az idei esztendő különösen sikeres volt. A középiskolai csapat, amely az utánpótlást jelenti, megnyerte a megyei középiskolás bajnokságot, s az országos elődöntőn harmadik helyet szerzett. A felnőttek a Gödöllőn megrendezett No­vember 7-e Kupában hét együttes közül ezüstérmesek lettek, csak az NB Il-es KKFSE előzte meg őket. A sikeres esztendőre a me­gyei bajnokság megnyerése tette fel a koronát. A szövet­ség a megye legjobb felnőtt és ifjúsági játékosa cím odaítélé­sekor Is két gödöllői nevet adott meg, Dóczi Istvánét és Szűcs Béláét. Az edzőn kívül, aki maga is játszik, tizenhárom tagú ke­retből állítják össze a csapa­tok. Ök valamennyien a Ma­dách Imre Szakmunkásképző Intézet kollégistái. Körösfői László, Dóczi István, Dudás Károly, Tóth Balázs, Gádor Gábor, Szűcs Béla, Varga Lász­ló, Kresztyankó Attila, Mészá­ros György, Varga Tibor, Var­ga Ottó, Sebestyén Attila, Huppaner József valamennyi mérkőzésen nagy becsvággyal küzdött, valamennyiüket dicsé­ret illeti. A GSC anyagi és erkölcsi tá­mogatásán kívül sokat jelent a szakmunkásképző intézet nagyszerű tornaterme, hiszen enálkül szó sem lehetne röp­labdáról. Befejezésül az idei bajnok­ság végeredménye: 1. Gödöllői SC 17 pont 2. Rlckeve 15 3. KKFSE II. 13 4. ftGSZÖV MFDOSZ 7 5. Dun**haraszti 5 G. Szobi Vasutas SE 4 Cs. J.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents