Pest Megyi Hírlap, 1979. december (23. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-28 / 302. szám

Hasznos időtöltés

Hímeztek, varrtak

Három helység motívumai

A bagi Dózsa György művelődési központiban működő általános iskolai szakkörök tagjai is készültök a szünetre, ám nem úgy, hogy aztán sokáig nem találkoznak, inkább úgy, hogy új programot kezdenek. Megkezdik a téli szünet terveinek megvalósítását, amely egy kicsit szabadabb is, vidámabb is a tanítási idő programjánál. A nyolcadikosok klubja Puskás Gézáné közművelődési igazgatóhelyettes vezetésével például budapesti barangolásra indul, más szakkörök szánkózást, hócsatát terveznék.

Önálló munka

A dr. Ipacs Lászlóné tanárnő által irányított kézimunka- | szakkör tagjai kiállítással kö- J szántották a szünet kezdetét, s kiállított munkáikkal bizonyítják, hogy a szeptember elejétől december közepéig eltelt időszakban szapora öltésekkel hímeztek, varrtak.

A mintákat Dénes Miklós- né és Katona Jánosné nyomta elő a kislányoknak, mert ők azok, akik összegyűjtötték, s máig is megőrizték a híres bagi dukkolófákat, és most a gyerekek kíváncsiságára szívesen tették közkinccsé mindazt, ami a birtokukban van. Balázs Györgyi negyedik osztályos tanuló hetvenéves nagyanyja eredeti kézimunkákat ajándékozott a szakkörnek, s ezek segítségével ismerkedhettek a bagi alapmotívumokkal, amelyekkel több mint száz évvel ezelőtt díszítették a jegykendőt, a vőlegényinget, az ágylepe- döt.

Ipacsné elújságolta, hogy a kiállított kézimunka-tablókon az 1800-as évektől használt és mára összegyűjtött motívumok láthatók, ám ezeket a

mai bagi gyerekek varrták ki. Nagy Ildikó, Kolompár Ági, Lévai Judit, Baranyi Mária, Tüdős Zsuzsa, Katona Klári neve több kivarrt zsebkendő alatt is szerepel. A tanárnő, Baranyi Mária öltéstechnikájának fejlettségére, szépségére külön is felhívta a figyelmet.

— Tíz lány dolgozik együtt második éve, s lassan beérnek az elképzeléseim. Az első öltéstől, amelyhez sokszor hozzátartozik az ujj megszúrása is, eljutni az önálló munkáig, nem kis teljesítmény, különösen akkor, ha nyolc-tízéves gyerekekről van szó.

Nemcsak bagi motívumokat látok a kiállított anyagokon. Felfedezem hazánk térképét is. Kalocsa, Mezőkövesd, Bag. Azok a minták mutatják a térképen a települések helyét, amelyek azt a vidéket, tájegységet leginkább jellemzik. Felismerem az öreg-kalocsai leped ö végmi n tát. Csak két színt használtaik ekkor, a kéket és a pirosat

Slúdiótag

— Én magam is most ismerkedtem az ország kézimunka hagyományaival, a hímzéssel, népi díszítőművészettel — folytatja Ipacsné. — A járási díszítőművészeti stúdió tagja vagyok. Most végzem a harmadik évet. Rengeteget tanultam. Hogy miért vállaltam? Elsősorban a tanítványaimért. őket akartam a kézimunka révén eljuttatni a széphez, a néphagyományok megismeréséhez és megőrzéséhez. önmagamért is vállaltam a többletmunkát, a fáradozást. De bármelyik Indítékot teszem előbbre, azt mondhatom, nem volt fölösleges, nem volt hiábavaló. A kis kiállítás anyaga tanú erre.

F. M.

Tisztítás, feldolgozás

Vetőmag a gazdaságiiéi

Maguk dolgozzák fel

Jelentős mennyiségű vetőmagot termelnek évente a gödöllői búza- és borsótermelési rendszer tangazdaságai. Az ilyen célra értékesített termény nagy hányadát 1976 óta a partnergazdaságok vetőmagtisztító és feldolgozó üzemei kezelik. Ilyenek az egyetemi tangazdaságon kívül a jászberényi és a mátraaljai állami gazdaságban, valamint a hevesi Rákóczi Tsz-ben vannak. A jövőben fokozzák ezeknek az üzemeknek a kihasználtságát, s céljuk, hogy a rendszer által értékesített búza, borsó, őszi és tavaszi árpa 80 százalékát maguk dolgozzák fel.

— Közösen fejlesztett ki

traktorokon, targoncákon

használható fűthető ülést és lábrácsot, és fűthető kabátot a Gödöllői Agrártudományi ! Egyetem munkavédelmi intézete és a gyáli Szabadság Termelőszövetkezet Agroplaszí üzeme.

t PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA

£i\LJ

VI. ÉVFOLYAM, 303. SZÁM

1979. DECEMBER 28., PÉNTEK

Kerepesfarcsa

Öltöző, mosdó, főzőkonyha

Teljesifi tervét a költségvetési üzem

Átutaljuk. Kérjük. Szíveskedjenek. A levél és a számlaáradat napjai ezek, meg a sokasodó telefonoké. Mert bár egy-egy vállalatnál év közben is jönnek, s mennek a számlák, s megtelnek a bevételi és a kiadási rovatok, mégis hajrá ez a mostani időszak. Akad meglepetés és öröm, ha tud fizetni a partner, s bosszúság, ha halasztást kér.

Még így sem

Kerepestarcsán mindenesetre jó órában kopogtattunk be Gaál Jánoshoz, a nagyközségi tanács költségvetési üzemének vezetőjéhez. Elnézést kérek, mondta, egy perc az egész, csak átfutom a mai postát, aztán beszélgethetünk.

— Mi az a legfontosabb munkájuk, amit a község fejlesztésében elvégeztek az idén?

— Tulajdonképpen több ilyen akad, s nem lehetne közöttük rangsort felállítani — mondja az üzem fiatal vezetője. Az egyik, hogy a nagyközség ksrepesi részén öíven- ről hetvenöt személyesre bővítettük az óvodát a kiszolgáló szociális helyiségekkel együtt: öltözőt, mosdókat építettünk és a főzőkonyhát is korszerűsítettük. így most már mintegy háromszáz gyereknek főznek, köztük az iskola napköziseinek is. A teljességhez tartozik, hogy még így sem tudják minden napközis ebédjét helyben főzni, hiszen naponta 5— 600 gyereknek kell a meleg étel. A fennmaradó 200—300 adagot a gödöllői Madách Imre Szakmunkásképző Intézet konyhájáról kapjuk.

Lejtős gyalogút

Sikerült az idén befejezni a község Kossuth-telepének belvízrendezését, amely mintegy 2,6 millió forintba került. Itt egy új módszert alkalmaztak,

amellyel a Magyar, a Vilma, a Vasút és a Holland utcában a régi földes, salakos, sáros járdák helyett, több mint 800 méteren betonosat építettek. A vízelvezető csatorna betonelemeit ugyanis ezekben az utcákban a járda alá rakták, ezek fedőlapja egyúttal a gyalogút. A Szilas-patakba vezető nyílt árkot is kitisztították és kibélelték.

Szilasligeten ugyancsak folytatták a belvízrendezést, elsősorban az árkok tisztítása, a mederfelújítás volt a feladatuk. Nagy a forgalom a szi- lasligeti HÉV-megálló környékén, ahol esőben, sárban nehéz a közlekedés, főként a gyalogút lejtése miatt. Az idén négyszázötven méter hosszon vaskorlátot építettek, mintegy 180 ezer forintba került.

Sürgős tennivalók

Elmondta még Gaál János azt is, hogy az intézményes szemétszállítás bővítésére 1980 első negyedében kerülhet sor, száznegyven konténert vásároltak erre a célra. A kórháztól és a község más jelentősebb közintézményeitől eddig is a költségvetési üzem hor- datta el a szemetet, amiben a gödöllői Városgazdálkodási Vállalat segítette ki őket, de a napokban megkapták az Autókertől a konténerek ürítésére is alkalmas Skoda— Bobr gyártmányú tehergépkocsit, ami bejáratás és vizsgáztatás után üzembe állhat. Egyelőre ezzel sem tudják minden utcából elhordani a szemetet, csak onnan, ahol szilárd az útburkolat. Mindenesetre a konténereket a mellékutcák torkolataihoz is kirakják. Ahová ez a nagytestű gépjármű egyelőre nem tud bemenni, változatlanul lófogatokkal gyűjtik össze a szemetet.

Sokrétű feladatot lát el a

A község utolsó pásztora

Nyirkos, ködös este. Az utcai lámpák sápadt fényükkel szinte csak önmaguknak világítanak. Még nincs hét óra. de úgy érzem, egyedül kószálok az utcán. Hávízgyörkön. a József Attila utcából nyílik a szőlőhegyre vezető Mélyút, amely sötét veremként tátong felém. A víz által kimosott mélyedés — megnőtt árokhoz hasonlít az utca — jobb oldalán épített kicsiny ház koc- kacukornyi ablakából világosság szűrődik ki. Töpörödött öregember nyitja a konyha ajtaját.

Büszkén viselt tiszt

Kapufa András novemberben lépett életének nyolcvannegyedik évébe. A gyerekeit, unokáit váró öregek szívességével fogad. — Hozta isten, hozta isten — mondogatja és lassan lépegett az egyetlen szoba viaszosvászonnal leterített asztalához.

Kaputa András huszonhat éven át volt a hévízgyörki tehéntartók fogadott alkalmazottja. s viselte büszkén a községi pásztor tisztét.

— Volt idő. amikor reggelenként nlgysz-’z tehenet hajtottam a legelőre — emlékezik. Alig volt olyan ház a faluban, amelynek kapuja ne nyílt volna a dudám hangjára, s ne csapták volna tehenét a csordához.

— Sok hévízgyörki szegényembernek a tehén volt egyetlen jószága, a tehén volt a család éléskamrája és kincstára. Tejet adott a gyerekeknek, és jutott túró, tejföl, néha vaj is a piacra. Tartása nem került sokba. Fű termett az árkok szálán, utak mentán, olcsón adták a gazdák a kukoricaszárat. Fillérekből el lehetett tartani olyan embernek is. akinek csak a temetőben volt földje.

Hét gyerek

— Ml nagyon szegények voltunk — szól közbe Kaputa Andrásné. — Egy tehén után évenként egy mericske búza (12,5 kiló) és egy ötkilós kenyér volt a pásztorbár. Fizette, aki tudta. Több helyre nem volt elég, ha csak egyszer mentem. Jártam a falut, mint egy koldus. Néhol a búza helyett krumplit adtak, máshol sót, paprikát, egy-kát szál zöldséget. Amilyük volt. A szegénység nehéz bélyeg, és messzire látszik. Láttam én

még a miénknél is sárosabb nyomorúságot, de nem engedhettem el a járandóságunkat.

— Hát gyereket szültem, neveltem. Ragaszkodtam a mindennapihoz. Mégis be-be- csaptak. Az ötkilós kenyér helyett három, vagy négykilósat adtak. Nem szóltam, nem kiabáltam, ha nagyon követelődző lettem volna, a következő esztendőre nem választják meg a párom.

Az ablakon kiszűrődő fényben látjuk, hogy nagy pely- hekben hull a hó. — így van rendén. Hagy legyen minden szép fehér karácsonyra — mondom.

— A karácsony a pásztorember legnagyobb ünnepe volt — emeli fel hangját Kaputa András. — Karácsony böjtjének délutánján a bojtárjaimmal, meg a kanásszal a réten szedett fűzfavesszővel a hónunk alatt elindultunk a faluba. Elsőnek a Márta-féle házba kopogtunk be. Élelmesen köszöntünk, aztán mondtam a szöveget: — Tartsa meg az isten e háznak gazdáját / vele együtt a háznak gazdasszonyát, / s a hozzájuk tartozó minden családtagját. / De ne búval, bánattal, örvendetes napokkal / Adjon az isten bort, búzát /

Töltse tele a gazda csúfét, kamráját / Nevelje az isten barmit, jószágát, Ne fogyás3- sza, hanem szaporítsa / Adjon az isten jó egészséget / Hozzávaló békességet / Holtunk után örök üdvösséget.

A tanúk

— Ezután a náz asszonyán volt a sor. Kötényébe tekert, visszájára fordított kezével két szál vesszőt kihúzott a pásztor hóna alól. Megvirgá- csolt bennünket, mi pedig, ahogy kaptuk az ütéseket, úgy jártuk, egyre fürgébben a táncot. Azt tartották, amilyen fürgén, elevenen táncol a pásztor, olyan fürge, eleven lesz a jószág a következő esztendőben. Volt olyan háziasszony, aki akkorát ütött a fülem tövére, hogy még a tizedik házban is úgy éreztem. parázslik a helye.

— Kalácsot, bort kaptunk. Nem egy, de több zsák is megtelt a pásztorkaláccsal. Jót ettek a gyerekek, rokonok, ismerősök. Évenként egyszer nem kellett félnem, hogy éhesen fekszik le a család — mondja Kaputa Andrásné.

Kaputa András kikísér. — Csak az fáj, hogy huszonhat év községi szolgálatomat nem vették figyelembe a nyugdíjazásomnál. Pedig még élnek az öregek, akik tanúsíthatják, becsületes szolga voltam.

Fercsik Mihály

kerepestarcsai költségvetési üzem, amelyet alig néhány éve hoztak létre. Hogy menynyi dolguk van? Jellemző, hogy az idei 8 millió forintos tervüket várhatóan 40—45 százalékkal túlteljesítik. Létszámuk és eszközellátottságuk is emelkedett év közben: a községfejlesztés sürgető tennivalói kívánták, hogy így legyen.

Fehér István

Aszód

Felszabadulási

emlékmű

Hazánk felszabadulásának 35. évfordulójára készülődnek Aszódon is. A jövő tavasszal Kangyal Ferenc építésvezető elképzelése, terve alapján átépítik a Szabadság teret, ahol a Papachristos Andreas szobrászművész alkotta felszabadulási emlékmű kap helyet. A tér átépítésének jelentős részét társadalmi munkában segítik. A helyi költségvetési üzem, a fiúnevelő intézet dolgozói és a KlSZ-isték ajánlottak fel eddig önzetlen segítséget.

Új étterem

A kereskedelem és a vendéglátás fejlesztésében van még tennivaló Kartalon is. De aligha tagadható, hogy a tanács, a túrái Galgavidéke Áfész, a Petőfi Tsz és mások sokat tettek azért, hogy mostanra megfelelő szintű legyen az ellátás. A községben az élelmiszer ABC-áruházon kívül van még két élelmiszer-, egy kenyér-, illetve vegyesbolt, egy-egy hentes-, zöldséggyümölcs üzlet, valamint terménybolt, ruházati bolt, a nemrég tágas vas-műszaki üzletet nyitottak meg. Hat vendéglátó egységet és három tápártékesítőt tartanak fenn Kartalon, megkezdődött az új étterem építése is.

Egy kis koppanás

Rendszámtábla nélkül

A nyugodtanak látszó hevesi autóssal Aszódon, az autósbolt előtt találkoztam. Vásárolni állt meg Pestről hazafelé menet. De közben valamit igazított motorja alapjáratán.

— Ne vegye zaklatásnak, szóltam rá, de úgy látom, elvesztette az első rendszámtáblát.

— Csak nem?! — csodálkozott, s látszott, hogy tényleg nem tud róla. — Pesten voltunk, hallottam én Gödöllőnél, hogy koppan és zörög valami a kocsi alatt, de nem volt előttem semmi tárgy az úton, gondoltam, baj sem lehet. Hallod öreg — szólt társához itt a boltnál — elveszett a rendszám. Ilyenkor aztán mit tegyünk.

Mielőtt ezt kitalálnánk, érdemes megjegyezni, hogy ilyen eset bárkivel előfordulhat, aki vezet. Bizony könnyen kirázó- dik vagy idővel eleszi a rozsda azt a rusnya csavart. Ebben maradtunk, meg abban, hogy a dolognak van egy el nem hanyagolható tanulsága Pesten és Budán, Hevesen és Gödöllőn is. Nevezetesen az, hogy ha menet közben valami kis rendellenességet is észlel az autós, érdemes megállni, körülnézni, különben futhatunk és fizethetünk egyéb apróságokért is.

Ami pedig a rendszámot illeti, elvesztését célszerű és kötelező a rendőrkapitányságon bejelenteni, ahol E jelzésűt adnak ideiglenesen.

Műszaki Intézet

lehetőség a sportoláshoz

I nyolcvanan vettek részt, 1500 j órát teljesítettek, s mintegy 130 ezer forintot kitevő munkát végeztek.

A szocialista brigádok közül I a Kund Ede, a Szabó Gusztáv, a Váci Mihály és a Thallma- yer Viktor tett a legtöbbet, s a kispályás labdarúgócsapatokban szereplők itt is jól helytálltak. A társadalmi munkák szervezésében Morvái József, dr. Peszeki Zoltán, Bakos Ferenc, Lipták Istvánná, Farkas Zoltán, Meze y András, Prantner Tibor, Tikos Sándor, Tar János, Eőrsi Miklós, Szász Gábor és Nagy József járt az élen.

__________F. I.

— Négy témát vizsgáltaik meg az elmúlt tanévben a járás általános iskoláinak igazgatói témabizottságai, s az 1979—80-as tanévben is folytatják a munkát. A járás valamennyi általános iskolájában tájékozódnak a tanulók szabad idej ének megszervezése, az iskolai könyvtárak helyzete, a napközi otthonok nevelőmunkája és a szaktantermi ellátottság felől. A tapasztalatokat bizottsági üléseken elemzik.

— Kicserélték a -közvilágítási lámpasort Iklad és Domony között. A régiek helyett új betonoszlopokat állítottak, s higanygőzlámpákat szereltek fel. Az aszódi nagyközségi közös tanács 180 ezer forintot költött a munkálatokra.

— öt pedagógus család fogott építkezésbe az idén Kartalon, igénybe véve a tanítóknak. tanároknak adható kedvezményes kölcsönt.

Hol sportoljanak, mozogjanak, eddzenek a fiatalok? Ez a kérdés régóta beszédtéma a MÉM Műszaki Intézet különféle fórumain: a szakszervezeti gyűléseken éppúgy, mint a KISZ-ben. Az éppen tíz éve városunkba költözött intézménynek területe ugyan lett volna a Tessedik Sámuel utcai központjában, de hát a végleges berendezkedésig sok más, fontosabb létesítményre kellett a pénzt beosztani, olyanokra, amik a napi munkát, a munkakörülmények javítását, megteremtését segítik.

Voltak persze így is kisebb lehetőségek. A városi kispályás bajnokságban szereplő csapatok a társadalmi munkával kialakított salakos pályán fogadhatták ellenfeleiket, s a pingpongozni akarók is találtak helyet, s asztalokat, ha éppen játszani volt kedvük. Sakkozóik, akik eljutottak a MEDOSZ területi bajnokságára, s ott -jól szerepeltek, ugyancsak azt bizonyítják, sokan érdeklődnek a sport iránt az intézetben, s ha van rá lehetőség, kihasználják, élnek vele.

Bizonyára még inkább így lesz ez tavasztól kezdve, amikor kézilabdázók, kosarasok és mások birtokukba vehetik az ősszel elkészült, most hó vagy éppen fagy alatt pihenő, új, bitumenes kispályájukat. Hogy elkészülhetett, az sokaknak köszönhető. Az intézet vezetősége 150 ezer forintot irányzott elő a társadalmi munkára kész KISZ-fiatalok és a szocialista brigádok tagjainak aktivitását látva.

A pálya úgy készült el két hónap alatt, hogy a hétvégekre társadalmi munkát szerveztek, amelyen összesen százk