Pest Megyi Hírlap, 1979. december (23. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-23 / 300. szám
"x-ßß'jdlfm 1979. DECEMBER 23., VASÄRNAP Eltemették Homoki Nagy Istvánt i Pályatársai, tisztelői és hozzátartozói kísérték utolsó útjára szombaton a Farkasréti temetőben Homoki Nagy István, Kossuth-díjas, Érdemes művészt, a magyar természetfilm egyik megalkotóját, a műfaj nemzetközi tekintélyű mesterét A Kulturális Minisztérium Filmfőigazgatósága, a Magyar | Film- és Tévéművészek Sző- I vétségé és a Magyar Filmgyártó Vállalat nevében György István, a Magyar Film- és Tévéművészek Szövetségének szakosztályvezetője mondott búcsúbeszédet. A sírnál az egykori pályatársak nevében Schuller Imre operatőr búcsúzott az elhunyttól. Homoki Nagy István 1 sírját elborították a kegyelet virágai. Eszperantó iroda nyílik Budapesten Az Eszperantó Világszövetség (UEA) Rotterdamban székelő elnöksége úgy határozott legutóbbi illésén, hogy irodát állít fel Budapesten. Az intézmény az eszperantó nyelvű kiadványok közreadásával és a nemzetközi szakmai kapcsolatok fejlesztésével foglalkozik majd. Megnyitására 1980 elején kerül sor. Az intézménynek saját nyomdája lesz. LAPOZGATÓ Mit jósol a Római Klub? A TINBERGEN-JELENTÉS — A JAPÁN „CSODA” Tizenegy évvel ezelőtt a Római Akadémián tartott fogadás után az Olivetti cég al- elmökének a házában tíz ország harminc tudósa összejött, hogy eszmét cseréljen az emberiség jövőjének gondjairól, s négy évvel később megszületett a Római Klub elscj jelentése, amelyet az amerikai Meadows professzor neve fémjelzett. Ekkor terjedt el világszar le az a sötét gond, hogy az emberiség robbanó növekedésével nem tud lépést tartani a termelés és kimerülnek az erőforrások. A javallott gyógyszer az úgynevezett zérónövekedés volt, vagyis az iparosítás és a képességnövekedés lelassítása, szinten tartása az egyensúly érdekében. Két évvel később megjelent a második jelentés is, amely — belátva, hogy a fejlődést megállítani aligha lehet — azon a nézeten volt, hogy vi- lágjnéretekben össze keli hangolni valamennyi állam gazdasági rendszerének a működését Ezt követte újabb két év után a harmadik jelentés, amely a Nobel-díjas Jan Tinbergen közgazdász profesz- saor vezetésével készült él — s amelyet most a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó jóvoltából magyarul is olvashatunk dr. Szalai Sándor fordításában. és bebizonyították, hogy a jól összpontosított műszaki oktatás. és kutatáspolitika gyorsan megérlelheti a gyümölcsét... Weber vázlata A Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó egy másik — alapvető — munka magyar kiadásával is hozzájárult a tudományos tájékozottsághoz. Bertalan László válogatásában, Erdélyi Ágnes fordításában és Hahn István utószavával megjelentette Max Weber válogatott tanulmányait Gazdaság- történet címen. Olvashatjuk itt az egyetemes társadalom, és gazdaságtörténet vázlataként írt tekintélyes terjedelmű munkát, amely fogalmi tisztázás után részletesen és történetileg levezetve leírja az agrárszervezeteket, az ipar és a bányászat útját a kapitalista fejlődésig, a prekapita- lista áru- és pénzforgalmat, valamint a modern kapitalizmus kialakulását. Ezen kívül olvashatunk tanulmányokat az antik társadalmak gazdaság- elméletéről, hanyatlásuk társadalmi gyökereiről is. Ez a munka a harmadik magyarul megjelent kötet We- bertől, de elsőként adja közre talán legfőbb problémakörét: hogy miért éppen az európai tradíciójú társadalom fejlődött folyamatosan, mások miért rekedtek meg. A felzárkózás anatómiája Nem kisebb érdeklődést érdemel meg Ehrlich Eva könyve ugyanennél a kiadónál, a Japán — a felzárkózás anatómiája. Ezt a kérdést szinte mindenki fölteszi, aki a ja- páni fejlődésről akár a legvázlatosabb képet is alkotja, hogy mi eredményezte e nagy fejlődés ütemét, s hogy tudták oly hosszú időn át tartani? A szerző az iparosodás előzményeiből indul ki, a „bezárkózott” Japánt vázolja, s aztán mélyed el az p századi részletes gazdasági és társadalmi kép megrajzolásába. Kitér a főbb ágazatokra csakúgy, mint a népességnövekedésre, a munkaszervezésre, a mentalitásra, a technikai fejlődésre, a tőkeképződésre és -felhasználásra, az ipar és az infrastruktúra sajátságaira és a kereskedelmére. Külön fejezetet szánt a „Miért- éppen Japán?” kérdésnek s a „kétpólusú” iparosodásnak és végül a továbbhaladás kérdéseit és kérdőjeleit is vázolja. Három könyv — három teli találat. N. F. ÉRDI KIÁLLÍTÁS Bukovinai hagyományok tárlata | Lőrincz Vitus tűzzománcai, Lőrincz Imre faragásai, Lő- | rincz Aladárné szőttesei az érdi művelődési központban i tekinthetők meg január 15-ig. Lőrincz Vitus tűzzománcai Az érdi művészeti napok keretében mutatták be a Lőrincz család műveit A tárlatot az érdi népdal körnek és Fábián Évának, a Népművészet Ifjú Mesterének műsora vezette be, a kiállítást kővetően Káka Rozália, a Népművészet Ifjú Mestere önálló előadói estje következett melyen közreműködött a Kalamajka együttes. Ez adta a keretet ahhoz a bemutatkozáshoz, melyen együtt szerepeltek Lőrincz Aladárné szőttesei, Lőrincz Imre faragásai és Lőrincz Vitus tűzzománcai. Mindhárman bukovinai székelyek, innen kerültek az 1940-es években a Tolna megyei Ma- josra, majd a Pest megyei Fótra. Lőrincz Aladárné a Népművészet Mestere hallatlan mértéktartással gyűjti a bukovinai székely motívumokat — a kígyós, kampós, pillangós, gyertyás rajzolatokat —, melyek a népművészet színeinek pon tos koreográfiája szerint születnek. Ez a gyűjtés, s ennek feldolgozása rendre folytatódik Lőrincz Aladárné képzelete ösvényén. Lőrincz Imre faragásai megőrizték egy nép derűjét a történelmi próbák közepette is, ebben a szellemben faragta meg a menekülést, a hajdani szántóvetést Istensegítsen, a díszes jármot, anyát gyermekével, a kapás alakját. Regény is él tudatában, egy nép, a székelység Bukovinába és az óhazába megérkezett családjának története. Hozzákezdett e regény megírásához. E mű néprajzunk fontos bővítését jelentené. Lőrincz Vitus, Lőrincz Imre fia — Értől az Óceánig jutott el úgy, hogy tűzzománcaiban egy nép lelkiségét, magatartását hordozza. Jakuba János tanítványaként végzett az Egri Tanárképző Főiskolán, hoszszú ideje a Fóti Gyermekváros tanára, az ő tanítványa volt Banga Ferenc, grafikánk egyik erőssége. Lőrincz Vitus 19ö4-ben a Bonyhádi Zománc- művekben kísérletezte ki sajátos tűzzománctechnikáját, melynek metodikáját 1972-ben Bécsiben véglegesítette. Művészetének ereje abban rejlik, hogy közösségi érzelmeket szólaltat meg, népi forrásokat dolgoz fel korszerű formarend- ben. Nemcsak a minőséget illetően, hanem ténylegesen is, hiszen tűzzománcait Pécs, Budapest, Nagykörös, Vác, Miskolc mellett Omszkban, Párizsban, Limoges-foen, Tokióban is bemutatták. Ünnep lett a Lőrincz család kiállítása Érden. Elsősorban a közös teljesítmény értéke jóvoltából. Másért is. összegyűltek a hajdani bukovinai székelyek Érdiről, Majos- ról. Népművészetet varázsoltak. Díszes ruhában énekelLörincz Vitus: Anya -s gyermeke hintalóval tek, egységbe kovácsolod tak a szőttesek és tűzzománcok derűs színeivel. A jövő textilművészei Hogy- milyen ruhákban járunk a következő évtizedekben, hogy milyen színvonalú kárpitok, gobelinek jelennek meg otthonainkban, hamarosan, azt érzékelhetjük a Magyar Iparművészeti Főiskola végzős textilhallgatóinak megvédett diplomamunkáin, melyből kiállítás nyílt. Megbízható értékek jelennek meg, melyek igazolják, hogy igényes volt a felkészítés Plesnivy Károly tanszékvezető tanár és kollégái, Bakay Erzsébet, Balogh Rozália, Búzás Árpád, Eigel István, Szabó János, Kádár János Miklós, Polgár Csaba részéről. Markhult Katalin lakástextiljeit a budakalászi lenfonóban kivitelezte. Elsőrangú alapossággal, ezüst árnyalatok finomságával. Bányász Judit kanadai megrendelésre készített ruhákat. A közgazdasági trend azt jelezte, hogy a rózsaszín kelendő. Igen hatásosak Papp Ilona kerékpáros-öltözékei és utazótáskái. A szépség mellett a praktikum is érvényesül, a nagyobb járművek az élénk piros színeket könnyebben észreveszik, enyhül a veszélyhelyzet, s közben a kerékpározók csinos ruházata is megmarad, ahogy Renoir igényelte saját képeitől; a derű terjesztése kötelező, hogy a világ kellemetlen dolgai háttérbe szoruljanak. E diplomamunkákkal megint tettünk egy lépést ahhoz, hogy az ipart egyre jobban áthassa, meghatározza az iparművészet. Ügy és azzal, hogy a művészet lángját éri el nemcsak az egyedi munkákban, hanem a gépi technológiával is* Losonci Miklós SZÍNHÁZI ESTÉK U» » > Csehov drámája Három nover a Madách Színházban Az emberiség problémái A RIO-jelentés címmel és A nemzetközi gazlaiagi rend átalakítása alcímmel jelent meg magyarul ez a munka. (A RIO rövidités ennek az alcímnek az angol nyelvű eredetijét foglalja magában.) Huszonegy szakember közös erőfeszítésével elkészült jelentés arra keres valamilyen elkerülhetetlenül tapogatózó választ, hogy milyen olyan új gazdasági rendet lehet ajánlatni a világ államférfiéi és társadalmi csoportjai számára, amely megvalósítható gyakorlatilag és elfogadhatóan kielégítheti a mai népesség szükségleteit és a következő nemzedékek várható igényeit. A jelentés fölvázolja az emberiség fő problémáit egy új nemzetközi rend megteremtése szer-pontjából, s első helyen f> , jgyverkezési versenyt jelöli meg, második hPiyen a népességnövekedést, harmadikként pedig az élelmezést. De sorra veszi a település, a környezet, az erőforrások, a technika, a tengerek, a világűr, a nemzetközi gazdasági rendszerek és intézmények kérdésköreit is, illetve az ezekkel kapcsolatos nemzeti nézeteket. Majd az új világ alapvető célkitűzését jelöli meg; ez az emberi méltóságon és jóléten alapuló, élet megvalósítása a világ minden polgára számára. A hozzá vezető út fogalmai közt a méltányosság, a szabadság, a demokrácia és részvétel, a szolidaritás, a kulturális különbözőség megőrzése, a környezet épsége szerepel. Szól az új fejlesztési stratégiákról épp úgy, mint a változtatási stratégiákról, s részletes akcióprogramot, javaslatokat fejt ki. Rólunk azt írja például; A kelet-európai országok gyors léptekkel haladtak előre az iparosításban, Hamis tétéi, hogy a csehovi hősök a lemondás jegyében élnek, vagy akárcsak önkéntes száműzetésben. Tragédiájuk éppen abban van, hogy képtelenek lemondani ábrándjaikról, céljaikról: tettekre vágynak. A világ azonban elrettenti őket, sorsukat a cselekvés és a nem cselekvés libikókája uralja, csakhogy ez a mérleghinta kegyetlen játék: emelkedése látszatmagasság, zuhanása törvény- szerű. Konfliktusaikat lelki krízisként élik meg, s az erők, amelyekkel birkóznak, a ma emberét is megkísértik. Négy testvér, a Három nővér című dráma főszereplője. S ebben lehet a csehovi koncepció megfejtésének titka. Olga, Mása és Irina hűséges marad önmagához, még a tragikus eseményektől sem rettennek meg igazán, íegföljebb hamvába pusztult fiatalságukat siratják. A saját kis családnyi világuk szétesését a dolgok természetes következményeként viselik el. Kínlódásaik közben — ha megkopva is —, de őrzik magukban a vágyat egy meg- fogalmazhatatlan, emberibb sors iránt. A dráma végére Irina már vagy századszor mondja: Elmegyek, dolgozni fogok, dolgozni ... csak már alig van hitele az elhatározásnak. Mása fásultan ül, mintha korábbi mondatát idézné gondolatban: Élni, és nem tudni, miért repülnek a dar- vak, miért születnek a gyerekek, mire vannak a csillagok az égen. De Olga végső szavai újraébresztenek minden reményt és várakozást: Élni fogunk, a zene olyan vidám, boldogan szól. És én hiszem: nemsokára megtudjuk, hogy miért élünk, miért szenvedünk... Andrej, a fivérük ezalatt a háttérben egy babakocsit tologat. A lányok ruhájával kiáltó ellentétben nyakig begombolkozva, kabátban, sapkában csoszog. Régebben még arról álmodozott, hogy híres tudós, moszkvai professzor lesz, most büszke arra, hogy egy kisvárosban be- tölthet egy mondvacsinált hivatalt. Már arról is leszokott, hogy álmairól a süket szolgával beszélgessen. Ott van a színpadon, de csak fizikailag. Ö már a hitét, a reményét is elvesztette, már vágyni sem tudja, a tartalmas létezést. Csehov a lányokra adja voksát. Pedig kegyetlen szerzőnek szokás nevezni, mert hőseit bezárja a kényszerpálya korlátái közé, alakjainak sorsa történelmileg annyira determinált, hogy a konfliktusok megoldha- tatlanok, kitörni csak a gondolat képes. Ráadásul ez is csak az álom és az- ébrenlét mezsgyéjén valósulhat meg. Csehov aprópénzre váltja az ibseni egyetlen, egész' darabon uralkodó szimbólumot, s az ő jelképhalmazának minden darabja .többértelmű. A gondolatnak választást enged, és ehhez képest zárt a valósága, ezzel teremt igazi feszültséget. Az előadás. amelyet Ádám Ottó rendezett, hasonló felfogást sugall. A teljesen nyitott színpadnak hatalmas a mozgástere, falakat nem érzékelünk és nincs egyetlen ajtó sem, a háttérben mindig kék az ég, a világítás derűs. A ház tartópillérei konstruktivista hatásukkal viszont kemény keretet teremtenek. Szinte Gábor díszletére a monumentalitás és a levegősség j elemző, nem nyomja a figurákat a tér, nem szorongat a környezet és nem zár le semmit. Első pillanatban ez a megoldás ellene látszik hatni az írói szándéknak, csakhogy ebben a végtelenségben félelmetesen kisszerűnek tűnik minden, s friss áttételen ízületik meg a csehovi eleve elrendeltség érzése. Itt nem konkrét falakkal, hanem a korlátolcat állító viszonyokkal kell szembeszállni. Ebben az alaphelyzetben a rendezésnek mindent egy lapra kellett feltennie: a színészi játékra. És az előadás csak mérsékelt hatást vált ki. Mintha Ádám Ottó azt mondta volna: ne a színpad szenvedjen, hanem a három nővér, a mennyezetmonstrum nyomorítsa meg menthetetlenül Csebutkin katonaorvost, hanem a világ, amelyben él, s hadd lebegjen a semmiben Versinyin alezredes zavaros, világmegváltó reménye, Kuligin tanár pedig ha lehet, látsszon arasznyinak. Vizuálisan verhetetlen koncepció, a színészeket azonban képességüket meghaladó feladat elé állította. (De ki tudja, van-e erre megfelelő színész egyáltalán?) A szereplők sorában bár Sztankal Istvánnak minden sikerült: Andrej telve bizakodással, vonzó, talpraesett figuraként lépett színre, s a záróképben babakocsit tologatván, potrohos zugpolgárként csoszogott. A szerep fordulópontját professzori módon oldotta meg: akkorra már hősünk túl van minden álmon, de megmaradt benne valami szimpatikusán sajnálatra méltó, amikor az öreg szolga keresztnevén szólítja és Andrej üvölt: neked méltóságos úr vagyok. Ezután szemlátomást veszti el minden belső tartását és .önbizalmát. (Kár, hogy a jelenet nem játszódik a színpad valamely hangsúlyos pontján.) Olgát Bencze Ilona alakítja: jól, előírás szerint. Csakhogy idegen maradt, mindent tudott, keveset érzett, ez az Olga tényleg beletörődött a testi, szellemi elhervadásba. Almást Éva már egy fokkal összetettebb figurát teremtett, persze Mása érzelmileg jobban árnyalt már Cse- hovnál is. Még egy kis őszinteség sokat segíthet az alakításon, hogy olyan forró pillanatokhoz jusson el, mint amikor meggyónja testvéreinek Versinyin iránti érzelmeit. A három nővér közül egyedül Irina életrajzát lehetne megírni aprólékos részletességgel és csak úgy, ahogyan Piros Ildikó életre keltette. Ez az Irina egyéniség, mégpedig egyedi és ettől hitele van. Picit éretlen még a figura, néhány jelenetben kitűnik az érzelmi erőlködés. De hát a bemutató közönsége mindig kevesebbet kap, mint a tizedik előadásé. Kulcsszereplő Huszti Péter; Versinyin alezredest formálja meg: bíz’ nem sok hittel, inkább rutinból. Érzelmileg nagyon kiéhezett Mása kell ahhoz, hogy higyjen neki. De mindezek mellett sem mondhatjuk csak legföljebb színtelennek az alakítást. Tuzenbach hadnagy a dráma egyik pillére, ő az, aki Gorlcij szerint megtestesíti a gondolatot: Hitványul élnek, uraim! Meghal Irina iránti szerelméért értelmetlenül, mert nem tehet mást. Tímár Béla a szerep jelentőségének megfelelő teljesítményt nyújtott. Mensáros László viszont remeket (Csebutkin doktort a második szereposztásban Német Ferenc játssza). Levegője van figurájának, nem lehet rá nem oda figyelni akkor sem, ha tétlenül ül a színpadon. Különös dolog történik feuligin szel- lemtörpe-tanárúrral: Márkus László olyan nagyszerű, szuggesztív színész, hogy nem tudta megutáltatni velünk a színpadi alakot. Sajnáljuk, hogy megcsalták, pedig Kuligin iga-» zán megérdemli. Ugyancsak jelentős szerep Szaljo- nij százados, de Koltai János rosz- szul játszotta el, a darabban nem erről van szó. Közepes teljesítményt láthatunk Kelemen Éva, Kalocsay Miklós, Zente Ferenc és Gyabronka József megoldásában. Csehov — valószínűleg!? — legjobb drámája a Három nővér, amellyel stílusirányzatokat inspirált életre. S most láthattuk volna egy egészen új koncepcióban megvalósulni a drámát, de egy lépés hiányzott: o rendező vizuális ötlete a szokványostól eltérő — óvatosan szólva: korszerűbb — színészi felfogást követelne (például az abszurditás szelét). Nem valósult meg és ebben nemcsak, sohasem csak a színész hibás. Kriszt György i
