Pest Megyi Hírlap, 1979. december (23. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-21 / 298. szám

1979. DECEMBER 21., PÉNTEK %MAm> MEGKEZDŐDÖTT AZ ORSZÁGGYŰLÉS TÉLI ÜLÉSSZAKA tét, cselekvést követel. Ennek megvalósítását szolgálja a gazdasági szabályzórendszer módosítása is, azzal, hogy a belföldi gazdasági környe­zetnek a fő célok megvalósí­tására ösztönző és kényszerítő hatásai erősödnek. Ám szük­séges, hogy az irányító szer­vek kísérjék figyelemmel a vállalatok munkáját, és szük­ség esetén nyújtsanak segítsé­get. Nem a követelmények la­zításához — ezt nem kívánja senki — hanem a végrehajtás közben felmerülő kérdések értelmezéséhez, az eligazodás­hoz. Ugyanakkor a vállalati önállóságot kiemelten foatos kérdésnek kell tekinteni, szá- monkérve a felelősséget is, de csak akkor, ha lehetőségeket is nyújtottunk az önálló cse­lekvéshez. Utalt arra, hogy a terv- és költségvetési bizottság úgy érzi, új formában kell foglal­koznia a fejlődést, a törvény- hozást és a közvéleményt szo­rosan érintő közgazdasági problémákkal. Ezért hozták azt a határozatot, amely sze­rint a jövő esztendő első ne­gyedévében jelentést kérnek és tárgyalnak meg a módosí­tott irányítási rendszer beve­zetésével összefüggő tapaszta­latokról. Befejezésül hangsúlyozta, hogy céljaink érdekében ered­ményesen hasznosíthatjuk a XII. kongresszusra kezdemé­nyezett szocialista munkaver- ssnyben, a szocialista demok­rácia fórumain született, már eddig is eredményesnek bizo­nyult kezdeményezéseket. Óvári Miklós: Népünk helytállása a |©w® @r®f@i'i,ása is — Gazdaságunk pozitív vo­násai azt bizonyítják — mon­dotta bevezetőben az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára —, hogy van értelme az erő­feszítéseknek. Ha jól dolgo­zunk, és ha jó politikai dönté­seket hazunk, népgazdaságunk képes megoldani két, egymás­sal szorosan összefüggő felada­tot: az áttérést a gazdaságfej­lesztés extenzív szakaszáról az intenzív fejlődésre, és ugyan­akkor a rugalmas alkalmazko­dást a változó világgazdasági helyzethez. • Gazdasági ered­ményeink egyaránt dicsérik népünk politikai érettségét és odaadó, szorgalmas munkáját. Mindez megmutatkozik a párt XII. kongresszusának és ha­zánk felszabadulása 35: évfor­dulójának tiszteletére kibon­takozott széles körű munka­versenyben éppen úgy, mint a gazdálkodással kapcsolatos építő szándékú, előremutató kritikai észrevételekben, ame­lyek egybeesnek a párt és a kormány törekvéseivel. Né­pünknek ez a tiszteletre méltó helytállása jövő évi feladata­ink megoldásának is fontos erőforrása lesz. Utalt arra, hogv — mint a Központi Bizottság konvresz- szusi irányelvei is megállapít­ják — még nem megfelelő ütemben bontakoznak ki a megváltozott külső feltételek­hez és az intenzív gazdasági fejlődés .követelményeihez iga­zodó folyamatok. A szükséges­nél és a lehetségesnél lassab­ban korszerűsödik a termelési és a termékszerkezet, nem ja­vul kielégítően a rom őség és a hatékonyság. Ebben hazai (Folytatás az 1. oldalról) fő jellemvonása volt, hogy a népgazdaság helyzetét alapo­san ismerő és figyelembe ve­vő képviselők nem támasztot­tak irreális igényt a költség- vetéssel szemben. Többen fog­lalkoztak a kooperáció, a szál­lítási fegyelem gondjaival, egyes vállalatok — monopol helyzetükből adódó — káros magatartásával, melyet soha­sem tűrhet meg a szocialista gazdaság. Elmondta: úgy íté­lik meg, hogy a törvényjavas­latban rögzített célok, az 1930. évi feladatok teljesítése min­denütt szervezettebb, fegyel­mezettebb munkát, még elő­relátóbb, átgondoltabb tevé­kenységet kíván. E feladatok megvalósítása a társadalomtól, valamennyi magyar állampol­gártól egységesebb szemléle­Lázár mrgy: Tervünk nem a stagnálás, hanem a fefiődés terv® A következő esztendei fel­adatok kijelöléséhez nagy se­gítségét és világos útmutatást ad az MSZMP' Központi Bi­zottságának december 6-i ha­tározata az 1980. évi terv és költségvetés irányelveiről. Ezen ajánlások szellemében készült a beterjesztett tör­vényjavaslat. Szelleméből, elő­irányzataiból kisugárzik jövő évi fejlődésünknek az a kö­vetelménye, hogy tovább foly­tatódjék a gazdasági egyen­súly helyreállításának 1979-ben megkezdett folyamata. Még­pedig úgy, hogy megőrizzük elért életszínvonalunkat. A terv és a javasolt költségve­tés előirányzatai ezt lehetővé teszik, de többre most nem vállalkozhatunk. Szólt arról, hogy miként szocialista fejlődésünknek ál­talában gazdasági terveink megvalósításának is az első és nélkülözhetetlen fontos feltétele a cselekvésre készte­tő, kiegyensúlyozott politikai légkör. Ez a feltétel adott. Belpolitikái helyzetünk szi­lárd, társadalmunkat a nyílt, bizalomteli légkör, a szocia­lista demokrácia fejlődése jel­lemzi. Munkastílusunk fontos jellemzője 'és követelménye is — mondta —, hogy valósá­gunkról szólva na csak az eredményeket vegyük számba, hanem őszintén szembenéz­zünk problémáinkkal és gyen­geségeinkkel is, a gondokat osszuk meg népünkkel. Most különösen fontos ez, mart dol­gunkat az is nehezebbé teszi, hogy a feladatok torlódnak, az idő pedig sürget. Most és az elkövetkező években az a legfontosabb, hogy meggyorsít­suk az új, a számunkra ked­vezőtlen világgazdasági hely­zetből keletkezett nehézségek leküzdését, megszilárdítsuk súly további javítását alapve­tően azzal kell biztosítanunk, hogy gyorsítjuk a termelési szerkezet korszerűsítését, elő­térbe állítjuk a minőségi té­nyezőket. Mérsékelt ütemű gazdasági növekedés várható, mondta, de mindjárt hozzá­tette: tervünk azonban nem a stagnálás, hanem a fejlődés terve, amelynek eredményes végrehajtása minden szinten nagyfokú aktivitást követel. A feladatok közé tartozik mind a termelésben, mind az igazgatásban a költségek csök­kentése, az eddiginél is követ­kezetesebb és eredményesebb takarékosság. A kormány — mondta — a jövőben is gon­dot kíván fordítani arra, hogy megőrizzük a viszonylagos ár- stabilitást. Szigorúan fellépünk a tisztességtelen haszonszer­zési törekvések ellen, és fo­kozzuk az árak ellenőrzését. Belső feladataink kapcsán kitért a sikeres megoldásukat A szünetben is ugyanaz a téma ... (ür. Novák Béla Soltész István kohó és gépipari miniszterrel.) mi munka összefoglaló néven említett megmozdulásokra gondolok. Arra is, amit Övári Miklós így mondott: a mun­kahely mindenütt valóban a munka he­lye legyen. S hogy ez is megfogható valósággá váljék, ahhoz nélkülözhetet­len az összefogás: mindenki azt csinál­ja, amit kell, képzettségének — sőt át- képzettségének —, tehetségének meg­felelően. És akkor csinálja, amikor kell. HOGYAN? Erről egy úgynevezett középüzem, a gyömrői Ruhaipari Szö­vetkezet példája kapcsán beszélgettünk annak elnökével, Bata Jánossal, Pest megye 12. számú választókörzetének or­szággyűlési képviselőjével. A szövetke­zet tíz esztendeje, termel tőkés exportra. Számára ugyanazok a követelmények érvényesek, amelyek a nagyvállalatok előtt állnak: minőségi munka, pontos szállítás, szigorú technológiai fegyelem, gazdaságos termelés, következetes szer­vezés. Az elnök most bevallja, hogy mindezeknek nem voltak képetek a kezdetben teljesen eleget tenni, de nem a közösség szándékában, hanem az út­keresésben támadtak az akadályok. Az idő, a gvakorlat megteremtette ennek orvoslását is. kiharcolták helyüket, áruik elismerését az európai piacon — igaz, kemény munkával, Pest megye sok üzemének egyikeként ez a szövetkezet idejében felismerte, hogy a munkaszer­vezés, a piackutatás, a gyártmánylcorsze- rűsítés — magyarán: a versenyképes­ség megtartása — nem kampányfel­adat, hanem megszakíthatatlan folya­mat, ami mindig új ötleteket követel, mindig mindenkitől erősebb helytállást •kíván. A szövetkezet termékeit többek között a hamburgi Aerlhoff cég vásá­rolja, kiteszi Hamburg belvárosának ki­rakataiban, s ez már jelent valamit, ha a minőségre gondolunk. És a hazai piac? — kérdezheti most bárki. Meg­kaptuk a választ a gyömrőiektől, az elnöktől és Horváth Dezsőné adminiszt­rátortól, aki — a szövetkezetből — szintén az országgyűlés tegnapi vendé­ge volt: az eleinte exporttámasztotta magas igények kielégítése ’ mára ter­mészetes mindazon termékekre is. ame­lyeket határainkon belül kér a keres­kedelem. A PÉLDA nem idézett elő vitát, hi­szen számtalan Pest megyei gyárat jel­lemeznek ezek a törekvések, a PEMU- től az Ikladi Ipari Műszergyárig. Egy dologban azonban megegyeztünk: a ja­nuár elsején életbe lépő gazdasági sza­bályzók tartalma mindezeket mégin- kább megköveteli. Mert a jövő évi költségvetés kapcsán már ezzel is szá­moltak a törvényjavaslat alkotói, úgy­szintén a január elsejétől esedékes termelői árváltozásokkal is. Nem titok, tegnap Lázár György Is elmondta az országgyűlésben, hogy ez utóbbiak a fogyasztói árakban ás módosítást jelen­tenek majd, bizonyos árukat keveseb­bért, másokat — főként élvezeti cikke­ket — többért veszünk majd, mint az idén. Ez is egyetértésre talált — úgy ítélem — a képviselők hozzászólása, beszélgetései alapján. Ám az is, hogy az új szabályzók nem oldanak meg sem­mit, egymagukban. Lehetőséget adnak azonban arra, hogy kereteik között az eddigieknél is megfontoltabban gazdál­kodjunk. A JÖVÖ esztendőre javasolt népgaz­dasági terv figyelembe vesz minden be­folyásoló tényezőt. Legfontosabb gazda­ságpolitikai célunk a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítása, majd a még további javulás biztonságos meg­alapozása. Nem hiszem, hogy bárki is megkérdőjelezhetné: e célnak kell jö­vőre alárendelni a termelés és az élet- színvonal alakításával, a gazdaságfej­lesztéssel összefüggő valamennyi felada­tunk végrehajtását. Pest megye lakosságának állásfogla­lását hozták magukkal a megyei kéovi- selőcsooort tagjai az országgyűlésre. Nem kétséges: ma, amikor maid dűlő­re kerül a jövő esztendő költségvetésé­nek ügye. választókörzeteik lakosságá­nak egyetértésével fognak dönteni. Va­lamennyiünk javára. Bálint Ibolya — A munkaerőnek a fel­adatokhoz igazodó folyamatos átcsoportosítása társadalmi és gazdasági fejlődésünk elke­rülhetetlen követelménye — hangsúlyozta a Központi Bi­zottság titkára, majd rámuta­tott: népgazdaságunk jelenlegi helyzetét és fejlődésének le­hetőségeit vizsgálva, azt ta­pasztaljuk, hogy a dinamikus mennyiségi növekedés helyett a minőségi elemek kerülnek előtérbe. Ez egyaránt vonat­kozik mind az anyagi javak termelésére, és más hasznos társadalmi tevékenységekre, mind pedig az irányításra és végrehajtásra. Fokozattabb tá­mogatásban kell részesíteni mindazokat, akik mernek ön­állóan, kezdeményezően, fe­lelősen dolgozni. Következete­sebben kell érvényesíteni a munka szerinti elosztás szocia­lista elvét. Ez segíti elő a legjobban azt, hogy kibonta­kozzanak az emberek képessé­gei és ez felel meg a legjob­ban a dolgozók természetes igazságérzetének. — A Központi Bizottság a jövőben is elsőrendű felada­tának tekinti, hogy elősegítse a szocialista demokrácia fej­lődését, a dolgozók bevonását a közügyek intézésébe. Ha nehezebbek, bonyolultabbak a feladatok, nem kevesebb, ha­pern több és tartalmasabb de­mokráciára van szükség — mondotta, majd szocialista építőmunkánk nemzetközi fel­tételeiről szólva, rámutatott: — A Magyar Népköztársa­ság ebben a bonyolultabb és veszélyekkel terhesebb hely­zetben is folytatni fogja erő­feszítéseit a békés egymás mellett élés irányzatának ér­vényesülése, a nemzetközi fe­szültség csökkentése érdekében. Bízunk abban, hogy végül is nem az agresszív imperialista körök kalandorpolitikája, ha­nem a realitásokkal számoló józanság kerekedik felül: a nemzetközi kapcsolatokban nem a bizalmatlanság, hanem a bizalom légköre lesz uralko­dóvá, s nem a fegyverkezés, hanem a leszerelés hívei lesz­nek erősebbek. munkánk gyengeségei, az irá­nyítás és a végrehajtás fogya­tékosságai mutatkoznak meg. — A hatékonyabb gazdálko­dás szorosan összefügg a mű­szaki fejlesztés követelmé­nyével. A műszaki fejlesztés elképzelhetetlen a tudományos eredmények alkalmazása nél­kül. A kutatómunka nemcsak új tudományos eredmények, felfedezések, találmányok ré­vén segítheti a gazdasági fej­lődésit, hanem azzal is, hogy közreműködik a meglevő ku­tatási eredmények gazdasági és gazdaságos alkalmazásában, a korszerű technológiai eljárá­sok bevezetésében. — Gazdasági feladataink megoldása azt követeli, hogy az ésszerű takarékosság a ter­melésben és a társadalmi te­vékenység minden más terüle­tén életünk természetes vele­járója legyen. A takarékosság számunkra mindenekelőtt azt jelenti, hogy megbecsüljük és a legésszerűbben használjuk fel egész népünk javára mind­azt, amit a dolgozók munká­jukkal megalkottak és nem engedjük meg, hogy a fárad­sággal megtermelt javak akár átvitt értelemben, akár a szó szoros értelmében szemét­dombra jussanak. A takaré­kosság nem néhány esztendő kényszerű programja, hanem hosszú távú feladat. A víla f©üssél®ü@i Ispánovits Márton (Bács- Kiskun 11 vk.), a megyei áfész elnöke javasolta: az 1980-as tervek végrehajtása, és a VI. ötéves terv készítése so­rán számoljanak a társadal­mi erőkkel, és megfelelő sza­bályozással ösztönözzék mind teljesebb kibontakozásukat. Bálint Istvánné (Békés m. 12. vk) nyugdíjas telepvezető: elmondta: érdemes lenne szé­lesebb körben takarmányként alkalmazni a különböző nem mezőgazdasági eredetű adalék­anyagokat. Telepi Pálné (Szabolcs m. 11 v.), a Mátészalkai Sütőipa­ri Vállalat szakmunkása arról szólt, hogy számos korszerű, új üzem nyitott kaput a vá­rosban, gondoskodtak a ré­gebbi üzemek fejlesztéséről is. Szépvölgyi Zoltán (Bp. 57 vk), a Fővárosi Tanács elnö­ke arról szólt, hogy a buda­pesti városfejlesztés ütemét is a népgazdaság teherbíróképes­ségéhez kellett igazítani. Szeriná Mucsi Ilona (Csong- rád 12. vk), a Szegedi Bőr­díszmű Isz mindszenti üzem­egységének szabász műveze­tője elmondotta: a Csongrád megyei szövetkezetekben a termelés — az állami ipar át­lagát meghaladva — dinami­kusan emelkedik. Az elért termelésnövekedés teljes egé­szében a termelékenység emelkedéséből származik. Guba Sándor (Somogy m., 3. vk.), a Kaposvári Mezőgazda­sági Főiskola igazgatója hang­súlyozta, hogy az élelmiszer- gazdaság hatékonyságának ja­vítása a követelménnyel össz­hangban levő ipari háttért fel­tételez. Kovács Károly (Bp., 40. vk.), az MSZMP XIII. kerületi bi­zottságának első titkára a bu­dapesti vállalatok gazdálkodá­sáról adott körképet. Németh István (Hajdú-Bihar m., 10. vk.), a balmazújvárosi Lenin Tsz elnöke hangoztatta: az árakon, az ösztönzőkön túl a jövedelemszabályozásé vol­na a kulcsfontosságú sze­rep. Szászi Gábor (Tolna m„ 6. vk.), a tamási Gőgös Ignác Gimnázium igazgatóhelyettese a Dombóvár—Lepsény közöt­ti vasútvonal felújításának le­hetőségét kérte. Hiba Miklós (Győr-Sopron m. 12. vk.), a Petőházi Cukor-, gyár főművezetője a nagy­üzemi cukorrépa-termesztés­ben rejlő tartalékok feltárá­sára hívta fel a figyelmet. Jávorkai István (Komárom m., 2. vk.). a tatabányai keleti II. bányaüzem vájára hangsú­lyozta: a szénbányászok min­den erejükkel igyekeznek ele­get tenni a népgazdasági el­várásoknak. Ezzel az országgyűlés téli ülésszakának első napja véget ért. A képviselők pénteken az 1980. évi állami költségvetés­ről szóló törvényjavaslat vitá­jával folytatják munkájukat. elősegítő külpolitikai törekvé­seinkre is, amelyeknek leg­főbb célja volt és marad — mondta — a békés egymás­melleit élés és az enyhülés folyamatának erősítése, a tár­sadalmi haladás előmozdítása. Meggyőződésem — hangsú­lyozta —, hogy társadalmunk minden rétege az ideihez ha­sonló felelősségérzettel és ten- niakarással, a most záruló esztendő tapasztalatait is hasznosítva, erejét közös cél­jaink szolgálatába állítva tesz eleget a megnövekedett köve­telményeknek. Ez a legfőbb biztosítéka annak, hogy jövő évi tervünket és költségveté­sünket sikerrel fogjuk teljesí­teni.

Next

/
Thumbnails
Contents