Pest Megyi Hírlap, 1979. december (23. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-20 / 297. szám

1979. DECEMBER 20., CSÜTÖRTÖK xMknt A tanácselnök fogadónapján A jelszó: türelem 'T’ábla a budaörsi nagyköz- ségi tanács ajtaján: a tanácselnök és a vb-titkár fo­gad minden szerdán 8—12-ig. Naszvadi János tanácselnök a fotelban ül, időnként ki­szól Farkas Jenőnek: Kérem a következőt. Várakozóan dől előre és kinyitja spirálfüzetét. — Mindig jegyzetel? — Igen, nem rossz, ha az embernek papíron is megvan­nak a beszélgetések. Amolyan mindentudó ez, elő lehet ven­ni, vissza lehet lapozni. Meg aztán figyelmeztetőnek is jó. — Mit várnak az emberek az elnöki fogadóórától? — Elsősorban bajaik orvos­lását. Van, amiben tudok is segíteni, bár sokszor olyan a panasz, ami a szakigazgatás­ra tartozna. Van aztán, aki csak beszélgetni jön. S még, ha tudja is, hogy orvoslást nem kaphat, de azzal, hogy kibeszélte magát, magköny- nyebbül. Kilincselés lakásügyben Fiatalember lép a szobába, a nevét mondja, s mondaná a gondot is, de az elnök meg­előzi. — Lakásügyben, ugye? — Igen. — Ha jól emlékszem, vál­nak. Az anyósánál lakik a két gyerekkel. Ha kapna lakást, külön költöznének a felesé­gétől. — Jól tetszik emlékezni. — Sajnos, ma sem mond­hatok mást, mint legutóbb. Az év végén osztunk lakást, abból nem valószínű, hogy jut. Jövőre valamivel többet építünk, akkor talán számí­tásba vehetjük. — Ha kijönne, elnök elv­társ, és megnézné, hogy la­kunk. Egy vizes szobában mind a négyen. —• Elhiszem a maga gond­ját, de attól nem lesz gyor­sabban lakás. Ha megnyugta­tónak találja, mégis kime­gyünk. — Egyszerűen nincs lakás. 2400 igénylőnk van, az év vé­gére kétszáz lakást adunk át, abból százhatvanat a tanács kötelezettsége visz el. Jövőre többet építünk, 520-at, s bár ez az ideinek majd három­szorosa, ennyire számítanunk kell a lakosság növekedésé­ben is. — És mit tudnak mondani a várakozóknak? — Amit ennek a fiatalem­bernek is: türelmet kérünk. Egyetlen gyerek Középkorú asszony érkezik sebbel-lobbal. Kabátban, fél­oldalasán ül a fotelben, mint aki máris menne. Kasza Már­tonná, Budaörs 1. sz. bölcső­déjének vezetője: — Mondták, hogy keresett, elnök elvtárs. De ha helyet kér tőlem, már itt sem va­gyok! — Pedig nagyon fontos len­ne. Egyetlen gyerekről van szó. — Mindig csak egyről. Ezért vagyunk a negyven he­lyen hetvenötén. Most csak azért ennyien, mert a többi beteg. Ráadásul nincs dadám sem: hatból hárman estek ki a napokban, most a takarítónő segít... — Egyetlenegyről van szó. Az asszony válik az urától, al­bérletbe költözött. Eddig gyes­en volt, most dolgozni menne, de nincs kire hagyni a gyere­ket. — Elhiszem én, de értse meg, nincs helyem. Jöjjön át, nézze meg, milyen állapotok vannak. És még így is napon­ta utasítok el gyerekeket. — Jó. De tud valami ötle­tet? — Talán a hármasban. Ott mintha jobb lenne a helyzet. Az elnök a telefonnál: — Egy gyerekről lenne szó. Az anya dolgozni megy. Igen. nincs kire... Nagyon kérem. Köszönöm... Halló! Két hét múlva követeljék az anyától a munkahelyi igazolást! (— Tényleg ilyen siralmas a helyzet? — Tényleg. Három bölcső­dénk van, abból a harmadik egyedül megfelelő. Különösen az 1. számúval sok a gond. Ügy alakították át egy épület­ből, már akkor is szükségből. — Várható változás? — Jövőre egy százhúsz sze­mélyest építünk. Ha így ma­radna a lakosság száma, ahogy most, akkor is kevés lenne. De szerencsére jövőre is gyarapo­dunk.) Tanács — harapófogóban A kalapos férfi olyan nyo­matékkai ejti ki a saját nevét, mintha az elnöknek azt va­lamiért illene tudnia. — Nem tudom, emlékszik-e? — Nem emlékszem. — A télekrendezés miatt. Két fiamnak van itt telke... — Igen, folytassa. — Mi kérem, azért vettük azt a telket, hogy építsenek rá a gyerekek. Nem akartunk üzletelni, lakást akartunk a gyerekeknek, saját munkánk­ból. Már az anyagot . is meg­vettük, elkészültek a tervek, amikor közölték, hogy építési tilalom alatt áll a telek. En­nek négy éve. Azóta várunk, s ahogy hallottam, jó időbe telik, amíg megnyugtató vá­laszt tudnak adni. — Ha járt már nálunk, ugyanazt a választ hallhatta, amit most mondok: készül az új községrendezési terv, an­nak birtokában kezdhetjük meg a kisajátítási eljárást, ami lehet hosszabb-rövidebb folyamat, de mindenképp idő­be telik, mire újraosztjuk a telkeket. Pontos határidőt fe­lelőtlenség lenne mondani. El­tarthat még két évig is. — Azért ez felháborító, hogy hat éve ott áll a telek és a tanács semmit nem tesz, csak lassítja az eljárást. (— Tényleg lassítják? — Hogy tehetnénk? Hiszen nekünk a legnagyobb teher ez Budapesti nagyvállalat azonnal felvesz építészmérnököt vagy -technikust erősáramú elektromérnököt vagy -technikust A Jelentkezéseket „Beruházási Főosztály, Pest megyei Hírlap** jeligére kérjük, a kiadóba. HIRDESSEN A PEST MEGYEI HÍRLAPBAN! a gond és higgye el, mi szeret­nénk a legjobban, hogy túl le­gyünk rajta. Sajnos, maga az eljárás olyan időket kíván, amit befolyásolni nem tudunK. — Igazuk van a berzenke- dőknek? — A maguk szempontjából igen. Régóta húzódó ügy ez már és még nem látszik a vé­ge. Mi is harapófogóban va­gyunk. Egy oldalról hangoztat­juk a magánerőből történő építkezés segítését, másik ol­dalról valamivel akadályoz­zuk. Sajnálatos az is, hogy a tervek ellenére következetlen volt a tanács és néhány em­bernek, ha nem is megenged­te, de elnézte az építést és ez ma ellentéteket szül. — Mikorra rendeződhet ez a gond ? — Mi azt reméljük, minél előbb.) Major Árvácska Káposzta helyett A dabasi savanyítóüzemben az idén nincs annyi dolguk a fehér gumicsizmás káposzta- taposóknak. Kevesebb az idén a finom, zamatos savanyú ká­poszta: a 38 vagonnyi helyett mindössze hat vagon érkezett. A Termelőszövetkezetek Érté­kesítő Irodájához is fordultak már áruért, de az így sem ele­gendő. Munka azért akad bőven így is, tájékoztat az üzem he­lyettes vezetője, Knoll Mária: — Jelenleg az uborkát rak­juk át, a hatalmas tartályok­ból üvegekbe kerül a csemege- uborka. A szalag mellett is szaporán megy a munka, ott a savanyú paprikát zárják üvegekbe. így azután év vé­gére mégis lesz savanyúság, hiszen 35 vagon ecetes ubor­kát, 25 vagon ecetes paprikát és 40 mázsa cseresznyepapri­kát savanyítunk. Értékesítési tervüket teljesí­tették, mintegy 23 millió fo­rintnyi lesz év végéig a bevé­tel. Korszerűbb anyagmozgatás Ne ázzanak az udvaron! Vizsgálták a Csepel Autógyár gépparkját Senki előtt sem lehet két­séges, hogy egyre nagyobb sze­repet kapnak a szállítás és anyagmozgatás gépei, azok nélkül el sem képzelhető mo­dern, korszerű termelés, hiá­nyuk, hibájuk súlyos zavaro­kat idézhet elő. Éppen ezért vált szükségessé, hogy meg­vizsgálják a Csepel Autógyár­ban is ezeknek a gépeknek az állapotát Balesetek házon belül A vállalati szakszervezeti bizottság kezdeményezésére folytatott vizsgálódás megálla­pította, -hogy a gyárban pél­dául az utóbbi tíz év alatt megkétszereződött a beérkező anyagok mennyisége. Ezetcet ötször kell megmozdítani, ad­dig, amíg késztermék válik belőlük. A gépek többsége már 8—10 éves, óvásuk, javí­tásuk egyre alaposabb munkát igényel. Folyamatos kicseré­lésükről gondoskodni kell. A gépek műszaki állapota összefügg a balesetek számá­val. A vállalatnál történt bal­esetek 8,5 százaléka közleke­déssel kapcsolatos, és éven­ként mintegy 50 üzemi baleset következik be anyagmozgatás közben. Igaz ugyan, hogy a munkabiztonsági, gépkezelési, karbantartási előírások okta­tása rendszeres, azonban mind­ez kevés: a szabályok ismere­te egymagában még nem old meg mindent. Fontos, hogy a gépek is kifogástalanok legye­nek. Szervizműhelyt kapnak Még mindig nagy gondot je­lent, hogy a gépek hóban, sár­ban, fagyban kint állnak a sza­bad ég alatt. Megóvásuk így sokkal nehezebb, s talán mon­dani sem kell, hogy emiatt ha­marabb mennek veszendőbe. A személyszállítás gépparkja megnövekedett Másrészt az elavult több százezer kilomé­tert futott autóbuszokat kicse­rélték korszerűbb, új típusok- ra. A járművek állagának megóvásához jelentősen hoz­zájárultak a garázs dolgozói és maguk a gépkocsivezetők. Az autóbuszvezetők szaksze­rű munkájukkal elérték, hogy kevesebb lett a baleset az utóbbi években, s növekedett a járművek élettartama. Legnagyobb szerépe még a javító és karbantartó részleg­nek van. Munkájukat hama­rosan könnyíti, hogy megnö­vekedett területen, jobb kö­rülmények között dolgozhat­nak. Hamarosan rendelkezé­sükre áll egy korszerű szerviz­műhely és mosóhelyiség. A figyelem előterében A vállalati szakszervezeti bi­zottság a felmérés tapasztala­tai alapján felhívta a figyel­met a legfontosabb teendőkre, hiszen a hatékonyabb és taka­rékosabb gazdálkodáshoz ei- engedheteUen" az anyagmoz­gató gépek és szállító jármű­vek védelme is. Sz. M. Milyen a jó vezető? Fiatal műszakiak tanácskozása Budakalászon Napjainkban, amikor a mennyiség helyett a minőség, a gazdaságosság és a haté­konyság vált a termelés leg­fontosabb mutatóivá, a címben feltett kérdésnek igen nagy a jelentősége. Milyen is a jó vezető? Mely tulajdonságok a legfontosabbak ahhoz, hogy eleget tudjon tenni az ugyan­csak megnövekedett követel­ményeknek? Beck Tamás, a Lenfonó- és Szövőipari Válla­lat vezérigazgatója a napok­ban a fiatal műszkiak és köz­gazdászok tanácskozásán fej­tette ki ezzel kapcsolatos vé­leményét. Mint mondta, a vál­lalat előtt álló feladatok el­sősorban a kreativitást, az alkotó gondolkodást igénylik a vezetőktől. A téma irodalma alapján egyébként a jó vezetőnek több mint húsz tulajdonsággal kell rendelkeznie, olyanokkal, mint a rugalmasság, a gyors rea­gálás, az állandó tudásvágy, a kockázatvállalás, nyílt, köz­vetlen és érdeklődő magatar­tás, friss problémameglátás, áldozatkészség, a produktivi­tást biztosító nagy energia, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Természetesen nem véletlen, hogy ezt a témát éppen most vitatták meg a nagyvállalat vezetői a fiatal szakemberek­kel. Az idén ugyan 20 száza­lékkal jzvall ■ 3 export haté­konysága, de jövőre majdnem ugyanilyen mértékű javulásra van szükség, ha meg akarják termelni a műszaki fejlesz­téshez, a bérfejlesztéshez szükséges anyagiakat. Ebben szánnak különösen nagy sze­repet a fiatal szakemberek­nek, s ami nem kevésbé fon­tos, alkotó tevékenységük ki­bontakoztatásához a feltétele­ket is — az eddigieknél job­ban — szeretnék megterem­teni. • A vita szinte mindenben igazolta a vállalatvezetés vára­kozásait. Ügy tűnt, a fiatal szakemberek problémaérzé­kenysége még eleven, nem foglalta el helyét a közömbös­ség, fásultság. Terítékre ke­rült a gyártmányfejlesztés, a fonodái és szövődéi hulladé­kok hasznosítása, az alkat­részellátás, az önköltségek csökkentése, a gyártásirányi- tás megszervezése, az újító­mozgalom eredményességének növelése, a szociális létesít­mények szerepe a tudatformá­lásban és más fontos felada­tok. Olyan ritkán használt és nálunk a köztudatban alig szereplő fogalmak kerültek szóba, mint az elmaradt ha­szon. Űj ötletek, javaslatok hangzottak el, ugyanakkor többen utaltak, arra is, hogy a fiatalok javaslatait ko­rántsem fogadják minde­nütt kitörő örömmel. A nyílt, őszinte eszmecsere a vállalat vezetői és a fiatalok között bizonyára meghozza a hasznát. Az utóbbiak tisztáb­ban látják a feladatokat, azt, hogy mit várnak tőlük. Sokak­ban tudatosult, hogy a veze­tőnek nemcsak jó ötleteket, megoldásokat kell javasolnia, hanem meg is kell vívnia a maga harcát azok megvalósí­tásáért. Sz. £. GOMBÖ PÁL: Cáiitörtöbi Lobtól | (Folytatás. Az elejét jusztse kivonatolom, | ez kérem nem Onedin-család, nem Gyöke- 1 rek, ez hírlapi koktél... Apropo: felfi- ! gyeitek már rá, hogy hatvannyolc estén | meresztik szemüket egy tévé folytatásosra, | mígnem kiderül, hogy mind a hatvannyolc ü óra három percben összefoglalható és csak | a hatvankilencedik számít? Igazán nem | illik az angyalka történet finomságához, | de erről a régi idők érzelmes udvarlója | jut az ember eszébe. Az, aki egy eszten- ! deig teszi a szépet a kaszírnőnek, míg vé- ! gül meg meri kérdezni, hogy feljönne-e a = lakására? — Hogyne, húsz pengőért! — | válaszol erre a hölgy, pontosan úgy, mint- § ha a kérdés az első estén hangzott vol- | na el.) Harmadik csoda A szabadságolt angyalka, akit úgy hívtak, hogy Angyalka, immár szerfelett óvatossá vált. Végeredményben egy, sőt majdnem két csodát elpazarolt az összesen rendelkezésére álló három közül, és összesen két visszavoná­si lehetőségéből is csak egy maradt. — Hogyan kell nézni a dolgokat? — tette fel magának a didaktikus kérdést. — An­gyali nyugalommal! — felelte. És úgy is tőn. Idelent folytak a karácsonyi bevásárlások és mindenki bosszankodott, de ő ezt angyali nyugalommal tűrte. Ami a mások dolga, az a mások dolga! — mondta magamagának. Amiből megintcsak látható, hogy gyorsan alkalmazkodott a földi gondol­kodásmódhoz. Csak nézte, nézte, hogy az emberek vala­miért éppen odamennek mind, ahol amúgy is sokan vannak és lökdösik, tapossák egymást. Hát ha ez a dolgok rendje Budapesten, csak tessék, ő is odamegy, legföllebb, ha lábára ta- podnának, kecsesen ugrik egyet. Az egyik ilyen úgynevezett üzletben azért csoportosultak, mert csizmát nem lehetett vá­sárolni. Mindenki annál jobban szeretett vol­na csizmát. Hoztak is egy szállítmánnyal, amelynek akkora sarka volt, hogy azon még Angyalka is csámpásan pipiskédéit volna, de azt csupán olyan lányok vették, akik kezük­ben Karády-lemezt szorongattak. Az összefüg­gést Angyalka nem értette, de azzal vigasztal­ta magát, hogy az istenke sem érti. No aztán sokat járván-kelvén, megint mód­ja nyílt általánosítani. Betartva a skolasz­tika összes szabályait, így fogalmazott: Az emberek tolonganak, vásárolnak, de mindig az kéne nekik, ami nincs. Amiből két követ­keztetés vonható le: 1. Éppen az nincs, ami kéne; avagy 2. Éppen az kéne, ami nincs. Megelégedve a pompás okfejtés örömével, egészen jól érezte magát. Sőt. még megtetéz­te azzal is az élvezetét, hogy megállapította; ő spéciéi abszolút kívülálló, neki semmi sem kéne, sem az, ami van, sem az, ami nincs. Neki pontosan ez a földieken való szórakozás kell, ez az emberi színjáték. Az elbizakodottság azonban sohasem vezet jóra. Lám, Angyalka is hogy járt! Éppen egy elektromos boltban tartózkodott, amikor egy kicsiny szürke néni valamiféle mosógépet kért. Mondták neki, hogy nincs, amitől a néni nagyon szomorú lett és mondta, hogy akkor bizony neki kell továbbra is hajlonga- nia, pedig nagy a család, gyermekek, me­nyek, vejek, unokák. Olyan, de olyan szépen kért, hogy bizony Angyalka alapjában véve égi lelke meghatódott és azt kívánta: — Ebben a, pillanatabn teremjen ott a né­ni előtt egy olyan mosógép, amilyent akar! És íme, imette, a mosógép tüstént odarein­karnálódott. Hej, boldog is volt a mama! Ámde megszólalt mellette egy nagy da­rab fiatalember: — Hohó, nem addig van az! Én előbb kér­tem, ez nekem jár! És már tette is rá a mancsát a gépre. Ám rögvest mellé került egy újabb kéz is, egy mahoanet-dagadt ipséé, aki azt állította, hagy a segéd úr ezt direkt neki hozta ki. Erre aztán felsikoltott egy hisztériás vézna nőszemély, hogy mit, hogyan, az ő gépét vinnék el, mi­kor neki egy hónapja van előjegyezve, ugye, Kutyus? Mire Kutyus, aki könnyen lehetett a férje is, elkezdte bizonygatni, hogy ő élspor­toló. Hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem: rohamosan kerekedett ott olyan veszekedés­verekedés, hogy még a villanykörték is dur- rogtak széjjel. Angyalka éppen at utolsó pil­lanatban tudta szegény nénit kimenteni a tu­multusból, aztán látva, hogy milyen zavart okozott, felkiáltott: — Vissza! Vissza! így vissza is csinálta a csodát. A mosógép eltűnt, de az emberek még jó ideig tovább veszekedtek-verekedtek, csak a lámpák dur­rantak vissza engedelmesen. Negyedik csoda Most lett aztán. csak Angyalka óvatos, ér­zelmekben fukar szemlélő! Ha nem tudnánk, honnan jött, azt hihetnők, hogy valamiféle keleti jóga- vagy fakírtanfolyamról szabadult ide. Ha az emberek dühöngtek, ő regisztrálta, ha nevettek, azt is regisztrálta, ha vágyakoz­tak, azt is, ha késeitek, azt is. — Ez van! — mondotta, most már benn­szülött pestinek érezte magát. Minden jól ment volna, hanem néha kissé elfáradt. Elhatározta tehát, hogy vesz magá­nak televíziókészüléket és azon nézi kissé az életet. Mindjárt elsőnek valami húszéves fil­met látott, amely egy dzsungelbe vezette a nézőket. Ebben a dzsungelben pedig nagyon gonosz emberek telepedtek le, akik egy duz­zasztógáttal elrekesztették a folyót, aminek következtében lenn a síkságon szárazság lett és éheztek az emberek. A gonoszak azt kíván­ták, hogy legyenek az ő rabszolgáik, akkor majd kapnak vizet. De azok büszkék akartak maradni és függetlenek. Ám már-már győz­tek a gonoszak, amikor a víz elkezdett duz­zadni és a nézők tudták, hogy ha átszakad a gát, megérkezik a «földekre az éltető víz. Tudta ezt Angyalka is és így kiáltott fel: — Ár! Növekedj! És erre elkezdett növekedni minden ár. Angyalka pedig tudta, hogy ezt a csodát vissza nem csinálhatja, kiszedte tehát a cso­magból összehajtható szárnyait és szégyenkez­ve a negyedik kozmikus sebességgel haza-- kullogott a mennyek országába.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents