Pest Megyi Hírlap, 1979. december (23. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-19 / 296. szám

1979. DECEMBER 19., SZERDA ~xMaa» Heti jogi tanácsok • Mikor követelheti a bér­lő a bér elengedését, mérsék- . lését, illetve költségeinek meg- ' térítését? A bérbeadónak, illetve a bérlőnek az épület és a la­kás, valamint tartozékai kar­bantartására. kijavítására, pót­lására, és felújítására vonat­kozó jogait és kötelezettségeit, külön jogszabály állaoítja meg, amelyről már korábban írtunk. Most éppen ezzel kap­csolatban tett fel néhány ol­vasónk kérdést, így például arról, hogy mit tehet a bérlő, ha a bérbeadó nem tesz eleget kötelezettségének, és a bérlő végeztette el a bérbeadó he­lyett a munkálatokat. A Polgári Törvénykönyv sze­rint a bérlő a bér elengedését, illétőleg mérséklését követel­heti arra az időre, amíg a bér­beadó javítási kötelezettségét felszólítás ellenére nem telje­síti, s emiatt a lakás vagv an­nak egy része huzamosan ren­deltetésszerűen nem használ­ható. Ugyanez, vonatkozik ar­ra az esetre, ha a bérbeadó a bérlőt a lakás rendeltetésszerű használatában más módon akadályozza vagy jelenitősebb mértékben korlátozza. Ha a bérbeadó a bér elen­gedésére, illetőleg mérséklésé­re irányuló kérelmet nyolc na­pon belül nem fogadja el, a bérlő kérelmével további nvolc naoon belül a bírósághoz for- dulhat. Ha ezt a határidőt el­mulasztja, jogát a keresetin­dításig ebeit időre nem érvé­nyesítheti. A bíróság jogerős határoza­táig a korábbi bért kell meg­fizetni. A bérlő költségeinek megté­rítését követelheti, ha a bér­beadó javítási kötelezettségét felszólítás ellenére nem telje­sítette, s ezért a javítást he- - lyetfte a bérlő végeztette el. Ha a bérbeadó a beszámí­tásit vagy a beszámítani kívánt összeget kifogásolja vagy pe­dig tizenöt napon belül írás­ban nem nyilatkozik, a bérlő a bíróságtól kérheti a beszá­mítás jogosságának és mérté­kének megállapítását. A bíró­ság jogerős határozatáig csak a bérbeadó által elismert ösz- szeget szabad beszámítani. Jogszabály a bérbeadó meg­térítési kötelezettségének kö­rét és mértékét korlátozhatja, illetőleg a költségek megtérí­tésének egyéb eseteit is meg­határozhatja. • Ki nem részesülhet ér­demtelenség cimén a hagya­tékbői? Egyik olvasónk azt írja, hogy apja minden különösebb indoklás nélkül kitagadta vég­rendeletéből, emiatt elesett fél házrész jogától. Különösen sérelmezi azért is elhunyt apja döntését, mert hiszen eltartásához is hozzá­járult, sőt a temetkezés költ­ségeit is kifizette. A temetkezés költsége és az eltartásra fordított kiadása terheli a hagyatékot, akkor is, ha olvasónk a hagyatékból nem kap semmit. Természetes azonban, az érdemtelenségnek, az öröklésből való kizárásnak megvannak a törvényes elő­feltételei. A közjegyző miután megállapította, hogy a vég­rendelet megfelel az alaki kö­vetelményeknek, a hagyatékot annak megfelelően adta át az abban megjelölt örökösnek. Ol­vasónk azonban jogosult ezt a végrendeletet megtámadni, ha úgy gondolja, hogy a most is­mertetésre kerülő érdemtelen­ség reá nem vonatkoztatható. Érdemtelen az öröklésre ugyanis az. aj aki az örökhagyó életére tört, bj aki szándékos eljárásá­val az örökhagyó vég­akaratának szabad nyíl­Különös képek A hamis dollárokat az Interpol is kereste Aranykor köszöntött a 70-es évek végén Magyarországra — feltéve persze, hogy csem­pészszemmel figyeljük a fej­leményeket. A bűnözés alaku­lását regisztrálva ugyanis minden változás közül a leg­szembetűnőbb a vám- és de- vizatörvénysártések számá­nak meredek emelkedése. Két esztendő alatt csaknem meg­duplázódott — 1912-ről 3418- ra (Pest megyében 52-ről 102- re) emelkedett — a csempé­szések száma, a feketekeres­kedelem összege az illegális forgalomról pedig még ennél is többet árul el. Tavalyelőtt 46, tavaly viszont már 130 millió forint értékben folyt áru és pénz tiltott csatorná­kon az országban. A csem­pészinvázió ténye tagadhatat­lan, a változások robbanássze- rűek. Magyarországon minden nap 52 vám- és devizabűncse­lekményt követnek el... Mindezek után a legkevésbé sem mondható véletlennek, hogy a Belügyrriinisztérium Propagandafőnöksége — mint arról már lapunk röviden be­számolt — Az idegenforgalom árnyoldalai címmel nyitotta meg a napokban kiállítását Budapesten. Aranylánc Nofretete-fejjel A máris nagy érdeklődést kiváltó kiállításon néhány csempészárut, így. 470 külön­böző típusú kvarcórát, több tucat farmert, szovjet minité­vét és fúrógépet a rendezők „élőben” is bemutatnak. Az illegális aranykereskedelem kulisszatitkait viszont néhány nagyszabású bűnügy rövidített krónikájából ismerhetik meg a látogatók. A feketekereskedelem rak­tárai — mint a dokumentu­mokból kiderül — nemritkán az Ibusz-lakások, ahol gyak­ran az otthoniak is belefoly­nak a zugügyletekbe. Egy há­ziasszony- így idézte fel egyik üzletét: Kértem Mohamedet, akit már régóta ismerek, s tudom, hony szíriéi állampol­gár, hogy hozzon Olaszország­ból láncot medállal. Mondtam neki, hogy a medál Nofretete- fejes legyen, a férjemé pedig kereszt alakú. Mohamed 1977 szeptemberében tért vissza, és a következő tárgyakat hozta: egy hosszú, két rövid és egy vastag aranyláncot medál nélkül, továbbá hét Nofretete- fejes és négy Szűz Máriás aranyláncot. Az aranyért most is grammonként 170 forintot fizettem, vagyis összesen 30 ezret. Bankjegyek a benzintankban Bepillantást enged a kiállí­tás a csempészés módszereibe is. Egy jugoszláv állampolgár Zasztawa gépkocsijának ben­zintankját kettéfűrészelte, és az alsó részben rejtekhelyét épített ki, ott találták meg a határőrök azt a 900 ezer fo­rintot is, amit ki akart vinni az országból. Az ilyen típüsú csempészések száma egyre magasabb, az árucikkek mel­lett a forint és a konvertibi­lis valuta illegális forgalma­zása lett a feketekereskede­lem másik nagy vállalkozása. Az egyre növekvő illegális pénzforgalomba időnként ha­misítványok is bekerülnek. Egy belga állampolgár tavaly 11 ezer 900 hamis dollárral érkezett Magyarországra, a bankjegyek közül néhány a kiállításon is látható, alattuk a Magyar Nemzeti Bank szak- véleményével. „A Capitol ium épületének falát árnyékoló vonalak hiányoznak, a kontú­rok elmosódottak. A fák és a bokrok levelei nem különül­nek el egymástól, zöld folt­ban olvadnak össze. A hát­tér felhőkiképzése rendkívül hiányos. A hamisítványok pa­pírja lényegesen vastagabb és világosabb, mint az eredeti. Összefoglalva: megtévesztésre alkalmas, jó minőségű hami­sítványról van szó ..— ami után az Interpol is nyomo­zott. Látványosságokat kínál te­hát a krimikedvelő közönség­nek a hétfő kivételével min­dennap 10-től 18 óráig megte­kinthető kiállítás a Népköz- társaság úton. B. E. vánítását megakadályoz­ta vagy annak érvénye­sítését meghiúsította, il­letőleg ezek valamelyikét megkísérelte, ej aki a hagyatékban való részesülés céljából az örökhagyó után törvé­nyes öröklésre jogosult vagy az örökhagyó vég- intézkedésében részesített személy életére tört. Az érdemtelenség nem ve­hető figyelembe, ha az érdem­telenségre vezető magatartást — bárki ellen irányult is — az örökhagyó, illetőleg az, aki ellen 'irányult, megbocsátotta. Az érdemtelenségre csak az hivatkozhat, aki az érdemte­len személy kiesése folytán maga örökölne, vagy a vég- intézkedéssel reárótt. kötele­zettségtől vagy más tehertől mentesülne. • Tájékoztatás kérése vala­mely szolgáltatás lehetőségéről és feltételeiről, még nem mi­nősülhet ajánlatnak, így az arra adott válasz, nem hozza létre a szerződést. Az egyik vállalat KISZ- szervezete még a nyár folya­mán eltervezte, hogy közös kirándulást szervez az év vé­gén egy jelentősebb vidéki városba. Ezért szálláslehető­ségek után kutattak és több turistaszállót, szállodát levél­ben megkerestek, érdeklődve, hogy csaknem 30‘ember elhe­lyezésére az ott közölt időben 3 napra tudnának-e szobát biztosítani. A válaszok beér­keztek, a legkedvezőbbet a KISZ-szervezet kiválasztotta és ott megrendelte a szállást. Az egyik vidéki szálloda azonban nemrég levelet küldött, és kö­zölte, hogy pert indított, mert levelük alapján fenntartották a szobákat, az ebből keletke­zett kárt tehát köteles a KISZ- szervezet megfizetni. Jogi véleményünk — amely megegyezik a gazdasági kollé­gium égjük hasonló ügyben elfoglalt álláspontjával — az, hogy a vállalat és a KISZ- szervezet között nem jött lét­re szerződés, mórt a hallgatás, a -nyilatkozattétel elmulasz­tása nem fejezi ki a szerző­déskötési akaratot. Az ugyan tény, hogv a szálloda közölte a KISZ-szervezettel, hogv ’ud részükre szobát biztosítani, és előjegyzésbe is vette eket, de még ez a körülmény sem ho­zott létre a felek között szer­ződést. Dr. M. J. A Legfelsőbb Bíróság elöntései Egy pofon következménye A házasság felbontásakor a bíróság mindkét leánygyerme­ket. az anyánál helyezte el, de a tízéves idősebbik minden­képpen az apjánál akart ma­radni és ott is nevelkedett. Időközben hat év telt el és egy parázs vita alkalmával az apa a gyermekét pofon ütöt­te. Állítása szerint udvarlói miatt tett neki szemrehányást, s eközben ragadtatta el ma­gát. Másnap a leány összecso­magolt és anyjához költözött. Ilyen előzmények után az anya gyermeke elhelyezésé­nek megváltoztatása iránt volt férje ellen pert indított. A tárgyaláson a tizenhatodik évében levő leány kijelentet­te: már korábban is foglal­kozott a gondolattal, hogy anyjához költözik, csak nem mert apjának szólni, de a történtek után nem hajlandó visszatérni hozzá. Az ügyben végső folton döntő Legfelsőbb Bíróság a gyermeket az anyá­nál helyezte el. A . határozat indokolása szerint annak idején a váló­perben meghallgatott pszicho­lógus olyan szakvéleményt adott, hogy a tízéves kislány az apai befolyás következté­ben anyjától teljesen elide­genedett. Ennek ellenére az asszony mindent megtett, hogy gyermekével a kapcso­latot megjavítsa; rendszere­sen látogatta, tanulmányait figyelemmel kísért^. A még serdülő korban lévő leány- gyermeknek az anyánál törté­nő elhelyezése — ha csak egyéb körülmények nem szól­nak ellene — annál indokol­tabb. mert a gyermek életko­rával is járó sajátos problé­mákat az anya általában job­ban átérzi és megérti, mint a másik szülő, és így a gyer­mek helyes irányítására is na­gyobb lehetőség van. Különösen fennáll ez a helyzet olyankor, amikor a másik szülő meg nem értése, esetleges túlzott szigorral pá­rosuló nevelési elvei miatt a gyermek érzelemvilágában tö­rés vagy változás következik be — hangzik tovább a ha­tározat. A per adatai arra mutatnak, hogy az apa leánya megfelelő irányításét kéllő pe­dagógiai eszközökkel már nem tudta elérni, s ezért tett­leges bántalmazásra ragad­tatta magát, amit a gyermek érzelmi eltávolodása követett. Ilyen előzmények után igen kérdéses, hogy ha a leány visz­szakerülne apjához, a r kelésé­vel kapcsolatos feladatokat az el tudná-e látni, míg az anyai környezetben ilyen probléma fel sem merülhet. Egyébként is a tizenhat éves, korláto­zottan cselekvőképes gyerme­ket nem lehet arra kénysze­ríteni, hogy ahhoz a szülő­jéhez térjen vissza, akitől ön­ként elköltözött. A leány most az anyjához kerül, akinél el­helyezése annak idején is in­dokolt lett Vvlna. Mennyit érnek a méhcsaládok? Egy házaspár ötvenhat kap­tár méhcsaládból és a szük­séges fölszerelésekből álló mé­hészetét eladta. A megállapo­dás értelmében a vevő nyolc évi részletben összesen nyolc­van mázsa elsőosztályú akác­mézet vagy annak mindenko­ri felvásárlási árát köteles fi­zetni. A vevő az egyik évben húszezer, a következőben hu­szonötezer forintot fizetett, többet nem volt hajlandó. Az emiatt megindult perben arra hivatkozott, hogy egyrészt az eladók a méhészet tényleges hozamát illetően megtévesztet­ték őt, másrészt a valóságos érték és a kikötött véteíár kö­zött feltűnő aránytalanság mu­tatkozik. Szerinte a negyven- ötezer forinttal a méhészet reális értékét kiegyenlítették. Az alsó fokú bíróságok el­lentétes ítéletei után az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely azokat hatályon kívül helyezte és a járásbíróságot új eljárásra, valamint új határo­zat hozatalára utasította. A döntés indokolása szerint a bíróságoknak elsősorban azt k-ksií —’••.a "tizniuk, hogy a szerződés megkötésének idő­pontjában a szolgáltatás és el­lenszolgáltatás között volt-e feltűnő értékkülönbség. A ki­rendelt igazságügyi szakértő szerint a házaspár méhészete szakkörökben közismerten kf emelkedő volt, az átlagoshoz képest kétszeres teljesítményű családokból állt. Ezért egy csa­lád értékét 2400 forintra tette. Eszerint a méhcsaládok össz­értéke a méhészeti fölszerelés­sel együtt 155 ezer forint volt, ami valamivel több, mint amennyiért a vevő vásárolta. Ezzel szemben a tanúként ki­hallgatott méhészeti ( szaktit­kár a méhcsaládok értékét a szerződéskötés időpontjában ezer forintra tette. A szakvélemény és a kellő ismeretekkel rendelkező tanú vallomása között jelentős elté­rés van, amit vagy együttes ki­hallgatásukkal kell tisztázni vagy pedig új szakértőt kiren­delni — mondta ki a Legfel­sőbb Bíróság. — Meg kell ál­lapítani, hogy a méhcsaládok átlagot meghaladó teljesítmé­nye, s kitenyésztett voltuk forgalmi értéküket mennyiben befolyásolja. A továbbiakban a határozat még rámutatott arra, hogy a vételár részletekben történő kiegyenlítése a vevő részére biztosított kedvezmény, tehát az eladó nem kerülhet hátrá­nyosabb helyzetbe, mintha a teljes vételárat a szerződéskö­téskor nyomban megkapta volna. 0 Tíz nap rendeletéiből A munkavédelemről a 47/ 1979. MT számú rendeteket a Tanácsok Közlönye 43. száma tartalmazza. Az 1980. évi népszámlálás­hoz kapcsolódó népességnyil- vántiartási feladatokról ki­adott 6/1979. ÁNH számú uta­sítást is a Tanácsok Közlö­nye 43. számában, találják meg az érdekeltek.. A mezőgazdasági termékek felsorolásáról, a mezőgazda­sági nagyüzemek által előállí­tott ipari termékek1 január el­sején életbelépő termelői órá­nak kialakításáról fontos köz­leményeket tartalmaz a Me­zőgazdasági és Élelmezésügyi Értesítő 22. száma. A felesleges készletek elszá­molásáról a Nehézipari Érte­sítő 24. számában van közle­mény. A vállalati dolgozók alap­bérének megállapításáról szó­ló 16/1976. (XII., 11.) MüM sz. rendelet alkalmazásáról a 2/ 1974. (XII. 14.) KM számú rendelet intézkedik. (Magyar Közlöny 87. száma.) A villamosvezetékekre vo­natkozó és a távhőellátásd ve­zetékekre vonatkozó vezeték­jogról a 18/1979. NIM, és a 19/1979. NIM rendelet intéz­kedik ugyanebben a Magyar Közlönyben. Magánépítők — közérdekek AZ ÉN HAZAM, az én vá­ram — ki ne ismeré ezit a mondást? Amikor 1960-ban kezdetét vette az első 15 éves lakás- építési program, az volt a cél, hogy a megépülő 1 millió la­kásnak egyharmada készüljön csak magánerőből — a többi az állam dolga. Nos, 1975-re az arány meg­fordult. A magánerő ugyanis nem azonos a házilagos kivi­telezéssel. Magánerősnek szá­mít a statisztikában minden olyan építkezés, amelyet nem teljes egészében finanszíroz­nak állami forrásból. Így az OTP, vagy a munkahely be­ruházásában, szervezésében épített lakások ugyanúgy ma­gánerősek, mint az OTP-köl- csönnel, vagy anélkül épített családi házak. Az állami — célcsoportos — lakásokat ér­telemszerűen az állami építő­ipar készíti, míg a magánerő­ből épülőknek csak egy töre­déke jut az állami kivitele­zőkre. A nagyobb hányadon a szövetkezeti építők, a kisipa­rosok és a házilagos kivitele­zők (kontárok, fusizók, roko­nok, barátok) osztoznak. A magánépítők körét .szű­kítsük most azokra, akik csa­ládi házra — vagy elvétve az ennél gazdaságosabb sor-, il­letve láncházra — vágynak, és nézzük meg, hogy az ő érde­keik mikor, mennyire esnek egvhe a köz érdekével. Ha valaki magára vállalja a lakásigényének megoldását, ezzel már önmagában csök­kentette az államtól lakást .vá­rók számát. Viszonzásul az álfám — az' OTP közbeiktatá­sával — hitellel siet az építte­tő (a valóságnak jobban meg­felelő, közhasznú szóhaszná­lattal: az építő) segítségére. A hitel összege aszerint válto­zik, hogy az állam mennyire ítéli korszerűnek az építeni kívánt lakástípust. Legkisebb hitel — az építési költségek legfeljebb 50 százaléka — a családi házra jár. Ennél ma­gasabb hitel nyújtható a ki­sebb telekigényű sor-, lánc- és átrium-házakra. Ezeknél az építési költségek 70 százalékát előlegezi az állam, és a vissza­fizetési határidő; valamint a kamat is itt a legkedvezőbb. A helyi tanács természeti adott­ságaitól és anyagi lehetőségei­től függően közműves telkek­kel áfegítheti az építőket. AZ INDULÁSHOZ tartozik még a tervek készítése és az anyagok beszerzése. Az Épí­tésügyi Tájékoztatási Központ az egyedi tervek egytizedéért — átlagban 800 forintért — kínál típusterveket. Ezzel csak annyi az építő dolga, hogy a telkére adaptóltatja. Az anya­gi előny mellett — a több tu­catnyi variáns miatt — válto­zatosak is ezek a házak, ész­szerűen fedik a különböző életvitelű és nagyságú csalá­dok igényét, az is lényeges szempont, hogy a kereskede­lemben kapható anyagokból állnak össze. Ennek ellenére évente a kereken félszázezer­nyi családi házból mindössze 5—6 ezer készül az ÉTK fő­városi, pécsi, kaoosvári. deb­receni. svőri. szegedi. mi'kotei irodáiban vásárolható típus­tervek alapján. Sajnos még nem áldozott le a sátortetők korszaka, bár az 1973-as III. lakásépítési konferencia után — itt az építészek ^ugyancsak elítélték a rossz térszervezésű, szemet bántó családi házakat — olyan határozat született, hogy az egyedi terveket en­gedélyezés előtt be kell mu­tatni az építészekből álló zsű­rinek. Ez a megoldás azonban felemásra sikerült, mivel ha előbb nem, akkor a fellebbe­zés után engedélyt kap az épí­tő, ha a terv nem ütközik bele egyetlen egy építési szabályba se. Pedig a környezet és az épület harmonikus kapcsolata nemcsak elvont városképi szempont, hanem a lakók köz­érzetét is befoly4solja. LÉPJÜNK MÉG EGYET, kö­vetkezzen az anyagbeszerzés. Itt újra csak előnyösebb hely­zetben vannak azok, akik mondjuk sorház, vagy kisebb társasház építésébe fogtak, hi­szen az utánjárás megoszlik az építőtársak között és a jobb kihasználás miatt olcsóbb lesz a fuvar is. Tehát ismét talál­kozik a köz- és a magánérdek. Az utánjárás megosztása, saj­nos, nem utolsó szemoont. A mennyiségi hiány mellett az anyagok idő- és térbeli egye­netlen elosztása is bosszantó. Ha kapható cement, akkor a Tüzép-teleoekerr jószerivel nem tudják hol tárolni, ha t>e- dig nincs, akkor a harmad'k határba kell érte menni. Ezt kiküszöbölendő, köt a Tűzöd az énftőkkel anvagbiz^ccffi5j szerződést. Ebben vá'teHa. hogy a beépítés sorrendjében szállítja a szükséges anyago­kat. Az építők tapasztalatai mégis azt mutatják, hogy erre csak nagyon labilis program építhető, és jobb előre megvá­sárolni mindent. Ha a családi ház építési költségeiből levonunk 10 szá­zalékot a tervezésre, közmű- bekötésre, az anyagok meg­szerzésének olajozottabbá té­telére, akkor a maradék, há­rom — többé-kevésbé egyenlő — részre osztható. Az első harmad az anyag ára, a má­sodik a fuvardíj, míg a har­madik a munkabér. Ebből ki­derül áz is, hogy a szűkös ki­vitelezői kínálat mellett a költségek is a házilagos kivi­telezést szorgalmazzák. Így az­után csak a feltétlenül szak­értelmet igénylő munkákhoz fogad az építő szakembert, a többit igyekszik ügyes kezű barátokkal, ismerősökkel, ro­konokkal együtt elvégezni.^ Ezt megkönnyíti a kölcsönző válla­lat, amely méltányos díj elle­nében rendelkezésre bocsátja a szükséges munkaeszközöket. A bérelhető eszközök köre mára ugyancsak kibővült: többek között zsaluzóanyag, betonke­verő, tapétázósép, festékszóró szerepel a listán. A taoétázó- gép napi használata 100 fo­rintba, míg egy heti igény bé­vé te’-e 500 forintba kerül: egv 230 literes betonkeverőgépnek oedig 230 forint az egy napi bérleti dra. A BEKÖLTÖZÉS követi az építkezést, de a komfortfoko­zat növelésére — például köz­ponti fűtés beszerelésére — vagy később a felújításra újabb anyagi segítséget kap­hat a tulajdonos. Ugyanis a lakások értékének növelése a közösségnek is érdeke. K. S.

Next

/
Thumbnails
Contents