Pest Megyi Hírlap, 1979. december (23. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-19 / 296. szám
1979. DECEMBER 19., SZERDA Még 17 vagonnal Karácsonyi pisztráng Karácsony táján inkább a pontyot szoKtUK keresni a boltodban, piacokon; ám az ízletes pisztráng mindig kedvenc csemege lehet. A Balatoni Halgazdaságban is tudják ezt, ezért foglálKozaak éveit óta a pisztrángok tenyésztésével. Az odörogpusztai pisztrángostele- pen a napokban megkezdődött a halak mesleÁéges megtermékenyítése. A kedvező időjárás hatására ugyanis a szokásosnál három héttel korábban megkezdődött az ívás. Több mint kétmillió ikrát kevernek össze az úgynevezett haltejjel, majd keltetőtálcára rakják. Egy héten belül kiderül, melyik ikra termékenyült meg, s melyik nem? A válogatás az idén már fotocellás berendezéssel történik. A hónap végére kikelnek az első kis halacskák, s három hónap múlva kikerülnek az előnevelő és a hizlaló medencékbe. Az ódörögi telepről ebben az évben. 17 vagon pisztrángot szállítottak el és az év végéig még tíz vaigonnyi vár eladásra. Csökkenő tőkés import Útkeresés — sikerrel 1974-ben a műanyagok ára világszerte a korábbinak három-négyszeresére emelkedett. Azután nyugodtabb évek következtek. Idén azonban ismét felszöktek az árak. A solymári központú, Pest megyei Mű- anyagipari Vállalatot ez a tendencia érzékenyen érintette. Néhány példa: 1979. január e'- sején még 1,55 nyugatnémet márkáért vásároltak egV kiló polisztirolt, most pedig 2,20- ért. A kemény polietilén kilója 1,60-ról 2,40-re drágult. Minőségromlás nélkül Hogyan lehet kivédeni az alapanyagok árának emelkedését ? Erről beszélgettünk Mariok Gyulával, a vállalat műszaki igazgatóhelyettesével. ök ugyanis év közben nem tudták áthárítani vevőikre a magasabb árakat, s így mintegy 15»—18 millió forintos veszteség érte őket. Kivételt csupán a polietilén csövek Gépek helyett szervezés A lemaradásból előny lett Szinte nem telik el nap, hogy ne találkoznánk az újságok hasábjain olyan híradásokkal, melyek arról tudósítanak, melyik vállalat, milyen erőfeszítéseket tesz az év eredményes befejezése, a terv maradéktalan teljesítése érdekében. A Telefongyár nagykátai gyáregységéről ilyen hírt nem tehetnénk közzé — ott ugyanis már 198U-at írnak. Már új évben Farsang Istvántól, a gyáregység pártszervezetének titkárától arról érdeklődtünk, igaz-e, hogy ez évi alkatrészgyártási kötelezettségeiknek már eleget tettek? — Igaz. . Mint ismeretes, gyáregységünk feladata a törzsgyár készárutermeléséhez, a különböző átviteltechnikái készülékekhez és berendezésekhez szükséges tekercsek, alkatrészek , előállítása. Az ezekkel megrakott gépkocsik naponta indulnak, innen Budapestre. — Míg a korábbi években a lemaradás, a kapkodás jellemezte. ezt a munkánkat, addig ma már valóban elmondhatjuk, hogy az idei igényeket kielégítettük, s jelenleg a jövő év első' negyedének termeléséhez szükséges alkatrészeket gyártjuk. — Az év elején még komoly gondjaik voltak. Hogyan sikerült ezeken úrrá lenni? — Egy hónap elmaradásunk volt az év elején, s hogy ebből mára nem hogy semmi nem maradt, hanem még elő- retartásunk is van, az több, összehangolt intézkedésnek köszönhető. Egyrészt lényegesen javult a munkaellátottságunk, a korábbi évekkel szemben most nem hirtelen, váratlanul kellett egyik termékről a másikra átallnunk. A törzsgyár illetékeseivel hetente egyeztettük, mikor mire van szükségük. s így ennek ismeretében tudtuk munkánkat ütemezni. Brigádmunkában — Kapun belül mit tettek a változás érdekében? — Sikerült elérnünk, hogy a gyártás-előkészítés valóban megelőzze a gyártást, s ne az után kullogjon. Ehhez persze szervezési munkára volt szükség, mint ahogy ahhoz is, hogy a munkaerő belső átcsoportosításával megoldjuk a mechanikai alkatrészeket gyártó üzem kapacitásgondjait.1 Ez utóbbi akció különösen sikeres volt: eredetileg 3 hónapra helyeztünk át 50 embert az alkatrészgyártóba, de sokukpak annyira megtetszett ott a munka, s persze a számításaikat is olyan jól megtalálták, hogy a kötelező idő letelte után az áthelyezettek fele ott is maradt. — Az ugrásszerű javulást jelentő eredményeket tehát nem új termelőeszközök üzembe helyezésével, hanem elsősorban az embereket érintő változtatásokkal érték el. Milyen szerep jutott ebben a folyamatban a társadalmi szerveknek, a brigádoknak? — A törzsgyárral tartott kapcsolat javításából csakúgy kivettük a részünket, mint a belső átcsoportosításokból, a gyáregység szervezettségének javításából. Brigádjaink pedig konkrét vállalásokkal segítették ezt a folyamatot. Mind a 22 kollektíva csatlakozott a kongresszusi munkaversenyhez, s felajánlásaiknak egyik ki-emelkedő pontja volt például az éves terv határidő előtti teljesítése — ami sikerült is. Hosszú karácsony — A tervév befejezése után mikor zárják a naptári évet? — December 23-án jövünk be utoljára. Dolgozóink nagy része nő, családanya, s közülük nagyon sokan tartalékoltak szabadságot a két ünnep közötti időszakra. Végeztünk tehát egy gazdaságossági számítást, amely szerint a megmaradó létszámmal dolgozva, az üzemeltetési költségek felülmúlnák a várható eredményt, így inkább úgy döntöttünk, hogy előre ledolgozzuk a két ünnep közötti napokat, s december 23. után már csak az új évben találkozunk. Az eredmények ismeretében elmondhatjuk: megérdemelt pihenés vár a nagykáfaiakra. VV. B. esetében tehettek. A csövek felhasználói — az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt, a fővárosi Gázművek — kénytelen-kelletlen elfogadta az ármódosítást. A PEMÜ három-négy évvel ezelőtt az alapanyagod 75—60 százalékát a tőkés piacról szerezte be. Ebben az évben a tőkés behozatal 45—50 százalékra csökkent. A vállalat vezetői még ezzel sem elégedettek. Részletes intézkedési tervet dolgoztak ki az importkiváltásra, hogy minél kevesebb dollárt fordítsanak az alapanyagokra. Erre jó lehetőséget adott, hogy nemrégiben megkezdte működésiét a Tiszai Vegyi Kombinát, illetve a Borsodi Vegyi Kombinát új gyáregysége. Nehézséget okozott viszont, hogy az itt előállított alapanyagok műszaki paraméterei, belső tulajdonságai nem mindenben felelnek meg a feldolgozók kívánalmainak. Miután sorra vették összes terméküket: mit lehetne hazai alapanyagból készíteni, azt is meg kellett vizsgálniuk — a Műanyagipari Kutató Intézettel együttműködve —, hogy milyen módon lehet alkalmassá tenni a szóban forgó anyagokat a feldolgozásra. Fontos szempont ugyanis: az import- kiváltás ne jelentsen minőségromlást. A BVK-tól az idén már egymillió pár cipőtalphoz elegendő pvc-granulátumot vásárolnak. A következő esztendőben már évi 5 millió párat akartak gyártani. Korábban ezt az anyagot az NSZK-ból hozták be. A TVK pillanatnyilag nem tudja biztosítani az egyenletes minőséget polipropilénből, amelyet a PEMÜ cipősarkak, csövek, szelepek, szivattyúk készítésére használhatna. Remélhető azonban, hogy rövidesen megoldódik az alkalmazástechnikai probléma, s a kísérletek sikerrel járnak. Egyelőre az is gondot okoz, hogy a TVK polipropilénje néhány forinttal drágább — kilónként —, mint a tőkés importból származó. Valószínű, hogy a'z árkérdést is hamarosan rendezik. Négymillió dolláros További lehetőségeket rejt a szovjet és csehszlovák import. A jövő évtől kezdve ugyanis nagy mennyiségű kemény polietilént vásárol az ország a Szovjetuniótól, s ebből akar részesedni a PEMÜ is. A csövek gyártásához felhasználják ezt az anyagot. Ugyanakaor reményekkel kecsegtet az a terv is, hogy Csehszlovákiából hozzanak be kemény polietilént, ami például a gázvezetékek előállítására lenne alkalmas. Mindez körülbelül 4 millió dollárnyi megtakarítást eredményezne — a jelenlegi árakon számítva. A PEMÜ az idén és jövőre mintegy 12 millió dollár értékben importál Nyugatról alapanyagot. A változatlan összegért azonban mind kevesebb mennyiséget kap az áremelések következtében. Ezért rendkívül sürgető a hazai, és a szocialista országokból származó alapanyagok vásárlása, s a feldolgozás lehetőségeinek kutatása. Ide tartozik az is, hogy a cipősarok-járófolthoz szükséges anyagot ma már az NDK- ból hozzák be. Az NSZK-ból importált, évi 150 tonna festéket hazaival kívánják helyettesíteni. Az eddigi tapasztalatok biztatóak, úgy látszik, a Budapesti Cserzőanyaggyárral együttműködve sikerül megfelelő minőségű festékeket előállítani. Erre igen nagy szükség van az évi 4—4,5 millió pár poliuretán cipőtalp gyártásához. Rugalmas piacpolitika A borosrekeszekhez való alapanyagot ma már az NDK- bői, illetve Csehszlovákiából szerzik be. Igaz, ezt még itthon stabilizálják, hogy ellenálljon az ultraviola sugarak romboló hatásának. Az eljárás nélkül ugyanis a rekeszek négy-öt hónap alatt szétporladnának. Így viszont ötéves garanciát vállalnak érte. Ez a példa is mutatja, hogy sok műszaki probléma megoldható, ha akarják, s ha vannak hozzá nagytudású, leleményes vegyészmérnökök. További lehetőségeket rejt az import csökkentésére, s egyúttal az anyagmegtakarításra, hogy különféle eljárásokat dolgoznak ki a hulladék visszanyerésére, regenerálására és újbóli hasznosítására. A számtalan összetevő közül csupán néhányat ragadtunk ki annak érzékeltetésére, mi a PEMÜ titka. Vagyis, ha rugalmasan alkalmazkodnak a változó piacokhoz, ki lehet védeni az alapanyagárak szüntelen emelkedését. Az idén a vállalat eléri a másfél milliárd forintos termelési értéket, s jövőre az 1,7 milliárdot. Palád! József Ellenáll az S 54 Több cement, kevesebb energia A Lábatlan! Cementgyár dolgozói teljesítették kongresszusi vállalásukat: az év eleje óta 15 000 tonna cementet gyártottak terven felül. Egész évben nagy volt az igény a cement iránt, s a lá- batlaniak a jelentős túlteljesítéssel i az élénk kereslethez alkalmazkodtak. Elsősorban a klinkerégetők "és a cementőrlő molnárok dolgoztak átlagon felüli teljesítménnyel, de a karbantartó csoportok is sokat teltek azért, hogy a lehető legkisebb üzemzavarral, teljes kapacitással működjenek a berendezések. A folyamatos termeléssel egyidejűleg módosították a termékszerkezetet, berendezkedtek az S 54-es jelű, különleges cement tömeges gyártására. Ezt a cementfajtát a víz- és föld alatti építkezéseknél alkalmazzák, olyan helyeken, ahol agresszív savaki támadják a betont, mert a nagy nyomószilárdságú S 54-es cement ellenáll a káros kémiai hatásoknak. A lábatlani gyár kollektívája teljesítette kongresszusi vállalása másik fontos részét is: az év eleje óta kétmillió forint értékű energiát takarító tba.k meg. így a többlet- gyár lássál nem lépték túl az eredeti termelésükhöz megszabott villamosenergi a-keretet, sőt megtakarított energiát használtak fel a többlet előállításához. Görkorcsolyás disco Budapesten, a Kertészeti Egyetem klubjában rendezték meg a — hazánkban az első — görkorcsolyás disco-táncver- senyt. A nem mindennapi látványosságon a győzelmet a Török Mária—Joós István páros szerezte meg. A képen: az első helyezettek. Aranygyűrű — ötven év utón Öreg órák idős mestere Ráckevén, a Molnár utcában reggel nyolctól este hatig tart nyitva az ócska »műhely. Pedig a gazdája, Béres Jenő, igencsak benne jár a korban: december 13-án volt nyolcvan éves. ötvenéves munkásságáért nemrég kapta mag a kitüntető aranygyűrűt a Kisiparosok Országos Szövetségétől.' Sok mindenhez értően Az idős mesternek most is jó a szeme — olvasáshoz há- romdioptriás szemüveget használ —, s jó a memóriája. Én bizony nem nagyon emlék- szám, milyen óvodába jártam; ő viszont úgy mesél róla, mintha tegnap történt volna: Almásiné volt az óvoda vezetője, Fehér Laciék mögött húzódott egy hosszabb ház, abban volt a magánóvoda. Két gólya állt a kéményen, azoknak énekeltük, hogy Gólya, gólya, gilice ... Ha a nyolcvan évet ilyen részletességgel mesélné el, napokig tartana, s könyv kerekedhetne belőle. Béres Jenő megjárta az első világháborút, ott volt a cattarói matrózlázadásnál, hazatérve belépett a Tanácsköztársaság hadseregébe. Bujdosott, dolgozott, majd a második világháborút, és a francia fogságot kellett átvészelnie.- Most is büszke rá, hogy órásmestersége révén 350 magyart tudott a szokásosnál több élelemhez juttatni. Az órásmesternek valamikor nagy becsülete volt, ahogy ő mondja, különösen vidéken. Ráckevéról és környékéről hozzá vitték a reparálásra szoruló vekkereket, zsebórákat — de az elromlott írógépet, hajasbabát, fényképezőgépet, az elszakadt nyakláncot is. Mindenhez értő, univerzális szakembernek kellett lenni, különben felkopott volna az órások és műszerészek álla. Súly a körte Meséli, mostanában kezdik hozzá visszavinni azokat a Junghans és Kienzle márkájú vekkereket, amelyeket negyven évvel ezelőtt adott el. Eddig kitűnően működtek. De- hát az idő ezeket sem kíméli, megkoptak aiz alkatrészeik. Nem is lehet hozzájuk valót kapni, kénytelen kézi munkával elkészíteni • szükséges darabokat! Hogyan változott az órák divatja? Erről is órákig lehetne beszélni. Régen a ie- hetősebb családok gyerekei 16 éves születésnapjukon kaptak egy szép, fényes zsebórát, most a legtöbb általános iskolás Ivarján látható valamilyen időmérő. A két körtés — két súlyú — öreg parasztórőkat sokan kidobták, elkótyavetyélték. Most a pesti bizományiban kétezer forintért árulnak ilyeneket. A minap behozták egy százévesnél idősebb ingaórát, amelyet családi ereklyeként őriztek. Két napig tartott a javítása, mert ehhez is kézi munkával kellett alkatrészeket fabrikálni. Egykor az óragyárak úgy tettek, mintha az örökkévalóságnak szánnák termékeiket. Meg is kérték az árát, hiszen egy 18 köves, valódi rubintengelyű óráért egy hold főidet lehetett venni. Ma nem cél a tartósság,'sokkal inkább az olcsóság. Puhább, préselt lemezből készült az órák zöme, nem baj, ha kopik, úgyis hamar ráunnak gazdáik, s kicserélik. — Kvarcóra? Hoznának azt is — mondja Béres Jenő —, de ahhoz tanfolyamra kellene járni, bészerezni mindenféle elemet, feszültségszabályozót és mérőt — erre az én koromban már nem lehet berendezkedni. Egyébként a fővárosban is csak öt-hat műhely van, rendesen felszerelve kvarcórák javítására. Hogy, hogy nem, erről jut eszébe, Ráckevén a toronyórát ő javította harminc évig, s ő húzta fel mindennap, nagy kurblival, ugyanis mázsás kövek súlya mozgatja. Suhanó évek Rágyújt a harmadik Corvinára, a könnyűnek éppen nem nevezhető szivarkára. Naponta elszív belőle 10—15 darabot, idegállapottól függően^ Délben és este felhajt egy-egy deci bort. szódával. Csendesen eltűnődöm, vajon a mi nemzedékünkből hányán élik meg a nyolcvan évet? Ki fog szivarozni, spriccert in- I ni ? Hogyan lehet megőrizni ‘ ennyi éven át az egészséget, a töretlen munkakedvet, az emberséget? Ha leírom: 1899 — kicsit elhűlök. Nekem ez történelem, a ferenejózsefi idők, neki születési évszám. Luca napján volt nyolcvan- éves. Nem látszik a mozgásán. tartásán; nem érezni a beszédén. De valahol mélyen, mégiscsak jelez egv óra, amit sokkal nehezebb javítani. mint az asztalon sorakozóka t. P. J.
