Pest Megyi Hírlap, 1979. december (23. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-19 / 296. szám

1979. DECEMBER 19., SZERDA Még 17 vagonnal Karácsonyi pisztráng Karácsony táján inkább a pontyot szoKtUK keresni a bol­todban, piacokon; ám az ízle­tes pisztráng mindig kedvenc csemege lehet. A Balatoni Halgazdaságban is tudják ezt, ezért foglálKozaak éveit óta a pisztrángok tenyésztésével. Az odörogpusztai pisztrángostele- pen a napokban megkezdődött a halak mesleÁéges megter­mékenyítése. A kedvező idő­járás hatására ugyanis a szo­kásosnál három héttel koráb­ban megkezdődött az ívás. Több mint kétmillió ikrát ke­vernek össze az úgynevezett haltejjel, majd keltetőtálcára rakják. Egy héten belül kide­rül, melyik ikra termékenyült meg, s melyik nem? A váloga­tás az idén már fotocellás be­rendezéssel történik. A hónap végére kikelnek az első kis halacskák, s három hónap múlva kikerülnek az előneve­lő és a hizlaló medencékbe. Az ódörögi telepről ebben az évben. 17 vagon pisztrángot szállítottak el és az év végéig még tíz vaigonnyi vár eladás­ra. Csökkenő tőkés import Útkeresés — sikerrel 1974-ben a műanyagok ára világszerte a korábbinak há­rom-négyszeresére emelkedett. Azután nyugodtabb évek kö­vetkeztek. Idén azonban ismét felszöktek az árak. A solymári központú, Pest megyei Mű- anyagipari Vállalatot ez a ten­dencia érzékenyen érintette. Néhány példa: 1979. január e'- sején még 1,55 nyugatnémet márkáért vásároltak egV kiló polisztirolt, most pedig 2,20- ért. A kemény polietilén kiló­ja 1,60-ról 2,40-re drágult. Minőségromlás nélkül Hogyan lehet kivédeni az alapanyagok árának emelke­dését ? Erről beszélgettünk Mariok Gyulával, a vállalat műszaki igazgatóhelyettesé­vel. ök ugyanis év közben nem tudták áthárítani vevőik­re a magasabb árakat, s így mintegy 15»—18 millió forintos veszteség érte őket. Kivételt csupán a polietilén csövek Gépek helyett szervezés A lemaradásból előny lett Szinte nem telik el nap, hogy ne találkoznánk az új­ságok hasábjain olyan hír­adásokkal, melyek arról tu­dósítanak, melyik vállalat, milyen erőfeszítéseket tesz az év eredményes befejezése, a terv maradéktalan teljesítése érdekében. A Telefongyár nagykátai gyáregységéről ilyen hírt nem tehetnénk közzé — ott ugyan­is már 198U-at írnak. Már új évben Farsang Istvántól, a gyár­egység pártszervezetének tit­kárától arról érdeklődtünk, igaz-e, hogy ez évi alkatrész­gyártási kötelezettségeiknek már eleget tettek? — Igaz. . Mint ismeretes, gyáregységünk feladata a törzsgyár készárutermeléséhez, a különböző átviteltechnikái készülékekhez és berendezé­sekhez szükséges tekercsek, alkatrészek , előállítása. Az ezekkel megrakott gépkocsik naponta indulnak, innen Bu­dapestre. — Míg a korábbi években a lemaradás, a kapkodás jelle­mezte. ezt a munkánkat, ad­dig ma már valóban elmond­hatjuk, hogy az idei igénye­ket kielégítettük, s jelenleg a jövő év első' negyedének ter­meléséhez szükséges alkatré­szeket gyártjuk. — Az év elején még ko­moly gondjaik voltak. Ho­gyan sikerült ezeken úrrá lenni? — Egy hónap elmaradásunk volt az év elején, s hogy eb­ből mára nem hogy semmi nem maradt, hanem még elő- retartásunk is van, az több, összehangolt intézkedésnek köszönhető. Egyrészt lényegesen javult a munkaellátottságunk, a korábbi évekkel szemben most nem hirtelen, váratlanul kel­lett egyik termékről a má­sikra átallnunk. A törzsgyár illetékeseivel hetente egyez­tettük, mikor mire van szük­ségük. s így ennek ismereté­ben tudtuk munkánkat üte­mezni. Brigádmunkában — Kapun belül mit tettek a változás érdekében? — Sikerült elérnünk, hogy a gyártás-előkészítés valóban megelőzze a gyártást, s ne az után kullogjon. Ehhez per­sze szervezési munkára volt szükség, mint ahogy ahhoz is, hogy a munkaerő belső át­csoportosításával megold­juk a mechanikai alkatrésze­ket gyártó üzem kapacitás­gondjait.1 Ez utóbbi akció kü­lönösen sikeres volt: eredeti­leg 3 hónapra helyeztünk át 50 embert az alkatrészgyártóba, de sokukpak annyira megtet­szett ott a munka, s persze a számításaikat is olyan jól megtalálták, hogy a kötelező idő letelte után az áthelyezet­tek fele ott is maradt. — Az ugrásszerű javulást jelentő eredményeket tehát nem új termelőeszközök üzem­be helyezésével, hanem első­sorban az embereket érintő változtatásokkal érték el. Mi­lyen szerep jutott ebben a fo­lyamatban a társadalmi szer­veknek, a brigádoknak? — A törzsgyárral tartott kapcsolat javításából csakúgy kivettük a részünket, mint a belső átcsoportosításokból, a gyáregység szervezettségének javításából. Brigádjaink pedig konkrét vállalásokkal segítet­ték ezt a folyamatot. Mind a 22 kollektíva csatlakozott a kongresszusi munkaverseny­hez, s felajánlásaiknak egyik ki-emelkedő pontja volt pél­dául az éves terv határidő előtti teljesítése — ami sike­rült is. Hosszú karácsony — A tervév befejezése után mikor zárják a naptári évet? — December 23-án jövünk be utoljára. Dolgozóink nagy része nő, családanya, s közü­lük nagyon sokan tartalékol­tak szabadságot a két ünnep közötti időszakra. Végeztünk tehát egy gazdaságossági szá­mítást, amely szerint a meg­maradó létszámmal dolgozva, az üzemeltetési költségek fe­lülmúlnák a várható ered­ményt, így inkább úgy döntöttünk, hogy előre ledolgozzuk a két ünnep közötti napokat, s de­cember 23. után már csak az új évben találkozunk. Az eredmények ismeretében elmondhatjuk: megérdemelt pihenés vár a nagykáfaiakra. VV. B. esetében tehettek. A csövek felhasználói — az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt, a fővárosi Gázművek — kény­telen-kelletlen elfogadta az ármódosítást. A PEMÜ három-négy évvel ezelőtt az alapanyagod 75—60 százalékát a tőkés piacról sze­rezte be. Ebben az évben a tő­kés behozatal 45—50 százalék­ra csökkent. A vállalat vezetői még ezzel sem elégedettek. Részletes intézkedési tervet dolgoztak ki az importkivál­tásra, hogy minél kevesebb dollárt fordítsanak az alap­anyagokra. Erre jó lehetősé­get adott, hogy nemrégiben megkezdte működésiét a Tiszai Vegyi Kombinát, illetve a Bor­sodi Vegyi Kombinát új gyár­egysége. Nehézséget okozott viszont, hogy az itt előállított alapanyagok műszaki para­méterei, belső tulajdonságai nem mindenben felelnek meg a feldolgozók kívánalmainak. Miután sorra vették összes terméküket: mit lehetne hazai alapanyagból készíteni, azt is meg kellett vizsgálniuk — a Műanyagipari Kutató Intézet­tel együttműködve —, hogy milyen módon lehet alkalmas­sá tenni a szóban forgó anya­gokat a feldolgozásra. Fontos szempont ugyanis: az import- kiváltás ne jelentsen minőség­romlást. A BVK-tól az idén már egymillió pár cipőtalphoz ele­gendő pvc-granulátumot vá­sárolnak. A következő eszten­dőben már évi 5 millió párat akartak gyártani. Korábban ezt az anyagot az NSZK-ból hozták be. A TVK pillanatnyilag nem tudja biztosítani az egyenletes minőséget polipropilénből, amelyet a PEMÜ cipősarkak, csövek, szelepek, szivattyúk készítésére használhatna. Re­mélhető azonban, hogy rövi­desen megoldódik az alkalma­zástechnikai probléma, s a kí­sérletek sikerrel járnak. Egye­lőre az is gondot okoz, hogy a TVK polipropilénje néhány forinttal drágább — kilónként —, mint a tőkés importból származó. Valószínű, hogy a'z árkérdést is hamarosan ren­dezik. Négymillió dolláros További lehetőségeket rejt a szovjet és csehszlovák import. A jövő évtől kezdve ugyanis nagy mennyiségű kemény po­lietilént vásárol az ország a Szovjetuniótól, s ebből akar részesedni a PEMÜ is. A csö­vek gyártásához felhasználják ezt az anyagot. Ugyanakaor reményekkel kecsegtet az a terv is, hogy Csehszlovákiából hozzanak be kemény polieti­lént, ami például a gázvezeté­kek előállítására lenne alkal­mas. Mindez körülbelül 4 mil­lió dollárnyi megtakarítást eredményezne — a jelenlegi árakon számítva. A PEMÜ az idén és jövőre mintegy 12 millió dollár ér­tékben importál Nyugatról alapanyagot. A változatlan összegért azonban mind keve­sebb mennyiséget kap az ár­emelések következtében. Ezért rendkívül sürgető a hazai, és a szocialista országokból szár­mazó alapanyagok vásárlása, s a feldolgozás lehetőségeinek kutatása. Ide tartozik az is, hogy a cipősarok-járófolthoz szüksé­ges anyagot ma már az NDK- ból hozzák be. Az NSZK-ból importált, évi 150 tonna festé­ket hazaival kívánják helyet­tesíteni. Az eddigi tapasztala­tok biztatóak, úgy látszik, a Budapesti Cserzőanyaggyárral együttműködve sikerül meg­felelő minőségű festékeket elő­állítani. Erre igen nagy szük­ség van az évi 4—4,5 millió pár poliuretán cipőtalp gyár­tásához. Rugalmas piacpolitika A borosrekeszekhez való alapanyagot ma már az NDK- bői, illetve Csehszlovákiából szerzik be. Igaz, ezt még itt­hon stabilizálják, hogy ellen­álljon az ultraviola sugarak romboló hatásának. Az eljárás nélkül ugyanis a rekeszek négy-öt hónap alatt szétpor­ladnának. Így viszont ötéves garanciát vállalnak érte. Ez a példa is mutatja, hogy sok műszaki probléma megoldha­tó, ha akarják, s ha vannak hozzá nagytudású, leleményes vegyészmérnökök. További lehetőségeket rejt az import csökkentésére, s egyúttal az anyagmegtakarí­tásra, hogy különféle eljáráso­kat dolgoznak ki a hulladék visszanyerésére, regenerálá­sára és újbóli hasznosítására. A számtalan összetevő közül csupán néhányat ragadtunk ki annak érzékeltetésére, mi a PEMÜ titka. Vagyis, ha ru­galmasan alkalmazkodnak a változó piacokhoz, ki lehet vé­deni az alapanyagárak szün­telen emelkedését. Az idén a vállalat eléri a másfél milliárd forintos termelési értéket, s jövőre az 1,7 milliárdot. Palád! József Ellenáll az S 54 Több cement, kevesebb energia A Lábatlan! Cementgyár dolgozói teljesítették kong­resszusi vállalásukat: az év eleje óta 15 000 tonna cemen­tet gyártottak terven felül. Egész évben nagy volt az igény a cement iránt, s a lá- batlaniak a jelentős túltelje­sítéssel i az élénk kereslethez al­kalmazkodtak. Elsősorban a klinkerégetők "és a cementőrlő molnárok dol­goztak átlagon felüli teljesít­ménnyel, de a karbantartó csoportok is sokat teltek azért, hogy a lehető legkisebb üzemzavarral, teljes kapaci­tással működjenek a berende­zések. A folyamatos termelés­sel egyidejűleg módosították a termékszerkezetet, beren­dezkedtek az S 54-es jelű, kü­lönleges cement tömeges gyártására. Ezt a cementfajtát a víz- és föld alatti építke­zéseknél alkalmazzák, olyan helyeken, ahol agresszív sa­vaki támadják a betont, mert a nagy nyomószilárdságú S 54-es cement ellenáll a káros kémiai hatásoknak. A lábatlani gyár kollektívá­ja teljesítette kongresszusi vállalása másik fontos részét is: az év eleje óta kétmillió forint értékű energiát takarí­tó tba.k meg. így a többlet- gyár lássál nem lépték túl az eredeti termelésükhöz meg­szabott villamosenergi a-kere­tet, sőt megtakarított energiát használtak fel a többlet előál­lításához. Görkorcsolyás disco Budapesten, a Kertészeti Egyetem klubjában rendezték meg a — hazánkban az első — görkorcsolyás disco-táncver- senyt. A nem mindennapi látványosságon a győzelmet a Török Mária—Joós István páros szerezte meg. A képen: az első helyezettek. Aranygyűrű — ötven év utón Öreg órák idős mestere Ráckevén, a Molnár utcá­ban reggel nyolctól este hat­ig tart nyitva az ócska »mű­hely. Pedig a gazdája, Béres Jenő, igencsak benne jár a korban: december 13-án volt nyolcvan éves. ötvenéves munkásságáért nemrég kap­ta mag a kitüntető aranygyű­rűt a Kisiparosok Országos Szövetségétől.' Sok mindenhez értően Az idős mesternek most is jó a szeme — olvasáshoz há- romdioptriás szemüveget hasz­nál —, s jó a memóriája. Én bizony nem nagyon emlék- szám, milyen óvodába jártam; ő viszont úgy mesél róla, mintha tegnap történt volna: Almásiné volt az óvoda ve­zetője, Fehér Laciék mögött húzódott egy hosszabb ház, abban volt a magánóvoda. Két gólya állt a kéményen, azok­nak énekeltük, hogy Gólya, gólya, gilice ... Ha a nyolcvan évet ilyen részletességgel mesélné el, napokig tartana, s könyv ke­rekedhetne belőle. Béres Jenő megjárta az első világháborút, ott volt a cattarói matrózlá­zadásnál, hazatérve belépett a Tanácsköztársaság hadseregé­be. Bujdosott, dolgozott, majd a második világháborút, és a francia fogságot kellett átvé­szelnie.- Most is büszke rá, hogy órásmestersége révén 350 magyart tudott a szo­kásosnál több élelemhez jut­tatni. Az órásmesternek valami­kor nagy becsülete volt, ahogy ő mondja, különösen vidéken. Ráckevéról és kör­nyékéről hozzá vitték a repa­rálásra szoruló vekkereket, zsebórákat — de az elromlott írógépet, hajasbabát, fényké­pezőgépet, az elszakadt nyak­láncot is. Mindenhez értő, univerzális szakembernek kel­lett lenni, különben felkopott volna az órások és műszeré­szek álla. Súly a körte Meséli, mostanában kezdik hozzá visszavinni azokat a Junghans és Kienzle márká­jú vekkereket, amelyeket negy­ven évvel ezelőtt adott el. Ed­dig kitűnően működtek. De- hát az idő ezeket sem kímé­li, megkoptak aiz alkatrészeik. Nem is lehet hozzájuk valót kapni, kénytelen kézi munká­val elkészíteni • szükséges darabokat! Hogyan változott az órák divatja? Erről is órákig le­hetne beszélni. Régen a ie- hetősebb családok gyerekei 16 éves születésnapjukon kaptak egy szép, fényes zseb­órát, most a legtöbb általános iskolás Ivarján látható vala­milyen időmérő. A két körtés — két súlyú — öreg parasztórőkat sokan kidobták, elkótyavetyélték. Most a pesti bizományiban kétezer forintért árulnak ilye­neket. A minap behozták egy százévesnél idősebb ingaórát, amelyet családi ereklyeként őriztek. Két napig tartott a javítása, mert ehhez is kézi munkával kellett alkatrésze­ket fabrikálni. Egykor az óragyárak úgy tettek, mintha az örökkévaló­ságnak szánnák termékeiket. Meg is kérték az árát, hiszen egy 18 köves, valódi rubin­tengelyű óráért egy hold fői­det lehetett venni. Ma nem cél a tartósság,'sokkal inkább az olcsóság. Puhább, préselt lemezből készült az órák zö­me, nem baj, ha kopik, úgyis hamar ráunnak gazdáik, s kicserélik. — Kvarcóra? Hoznának azt is — mondja Béres Jenő —, de ahhoz tanfolyamra kellene járni, bészerezni mindenféle elemet, feszültségszabályozót és mérőt — erre az én ko­romban már nem lehet be­rendezkedni. Egyébként a fő­városban is csak öt-hat mű­hely van, rendesen felszerelve kvarcórák javítására. Hogy, hogy nem, erről jut eszébe, Ráckevén a toronyórát ő ja­vította harminc évig, s ő húzta fel mindennap, nagy kurblival, ugyanis mázsás kö­vek súlya mozgatja. Suhanó évek Rágyújt a harmadik Cor­vinára, a könnyűnek éppen nem nevezhető szivarkára. Naponta elszív belőle 10—15 darabot, idegállapottól füg­gően^ Délben és este felhajt egy-egy deci bort. szódával. Csendesen eltűnődöm, vajon a mi nemzedékünkből hányán élik meg a nyolcvan évet? Ki fog szivarozni, spriccert in- I ni ? Hogyan lehet megőrizni ‘ ennyi éven át az egészséget, a töretlen munkakedvet, az emberséget? Ha leírom: 1899 — kicsit elhűlök. Nekem ez történelem, a ferenejózsefi idők, neki születési évszám. Luca napján volt nyolcvan- éves. Nem látszik a mozgá­sán. tartásán; nem érezni a beszédén. De valahol mé­lyen, mégiscsak jelez egv óra, amit sokkal nehezebb javíta­ni. mint az asztalon sorako­zóka t. P. J.

Next

/
Thumbnails
Contents