Pest Megyi Hírlap, 1979. december (23. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-14 / 292. szám

VI. ÉVFOLYAM, 292. SZÁM 1979. DECEMBER 14., PENTEK Veresegyház Példát mutató sertéstartók A sertéstartás jelentős 'oázi­sa ma a háztáji. Ahol hagvo- mányai voltak, talán nem cso­dálkozhat senki, hogy sok a hízó a falusi udvarokban. Van azonban olyan hely, ahol az­előtt edenyésző volt régebben a disznók tartása, ma pedig élen járnak a hizlalásban és az értékesítésben. Mint például Veresegyházon, ahol három éve sertéstenyésztők klubja működik. Nyílt titok, hogy a kezdemé­nyezés a községbe négy éve került fiatal állatorvosé, dr. Mohai Imréé volt, akinek első teendői közé tartozott: megfe­lelő számú és értékű apaálla­tot hozatni. Nyolcvan úttörő — Ebben a törekvésemben hamar patrónust találtam. A községi tanács válla.ta, nogy mintegy 30 ezer forintos költ­séggel két apaállatot vásárol es gondoskodik azok eltartá­sáról is — mondja. — Azt ugyanis jól láttuk, hogy gyak­ran egészen apró dolgokon múlik egy-egy család termelői kedve. Az első és legfontosabb feltétel pedig éppen az voit, hogy megfelelő kanok le­gyenek, hiszen a fajtatisztaság biztonságérzetet jelent az ál­lattartók számára. Ide tartozik még, hogy Vé­resegyházon, az időközben a fóti Béke Tsz-hez került szak­csoport sem folytatott nagyobb mértékű nagyüzemi sertéstar­tást, továbbá abraktermő te­rülete sem volt a községben, a takarmány nagy részét min­dig is úgy kellett megvásárol­niuk a gazdáknak. Ilyen te­kintetben ma sincsenek ked­vezőbb helyzetben, de a ter­melői kedv fenn tartásában so­kan, sokat tesznek. Maga a sertéstenyésztők klubja is érdekes módon jött létre. Még 1977-ben kigyűjtöt- ték az addig legtöbb sertést leadok nevét, majd körlevél­ben felszólították őket, ha kedvük tartja, jöjjenek el a klub alakulására. Legnagyobb meglepetésükre nyolcvanan je­lentek meg a művelődési náz- ban tartott alakuló ülésen. A létszám sokáig állandó maradt, de még ma is harmincán rendszeresen részt vesznek a szakmai összejöveteleken és más közös rendezvényeken. A klub vezetője ifjabb Hibó Jó- zsefné. Tavaly a helybeli nyúlte- nyésztési kiállításon történtek újabb ösztönzést adtak mun­kájukhoz. A nevezett kiállí­táson Pásztor Béla, á nagy­községi tanács elnöke csend­ben megjegyezte a sertéste­nyésztést irányítóknak: No és a sertéstartók talán nem tud- nának ilyet produkálni?! Szakmai hiúságuk sem hagy­ta őket. Egy hónap alatt tíz korszerű sertásól állt a műve­lődési ház udvarán. Hogyan kerül ide a művelődési ház? Sokan kérdezték akkor, de csak amis a kiállítást meg nem nézték. Ezen az egyik leg­főbb patrónusuk, a Sertéstar­tó Közös Vállalat is bemutat­ta legújabb sertéstartó és fnz- tató kutricáit. amelyekből ma már sok udvarban található. A művelődési ház pedig, hi­szen a szakmai tudnivalók ter­jesztése. kereteinek megterem­tése is profiliába tartozhat, hasznosan segíti a klubot. Itt hozták létre, a fóti Béke Tsz anvagi támogatásával, a wer­testen vésztő szakmunkásoka' képző tantól vamot — háztáji gazdáknak! Már eddig tizen­nyolcán s:k?-es vizsgát tet*ek a tanultakból. A kocák kihelyezéséről és a felvásárlásról a fóti Béke Tsz gondoskodik, szalmát is a tsz-ből kapnak, akik igényel­nek. A szövetkezetben Czelier Boldizsárné, az állattenyésztő szakcsoport elnöke foglalkozik a veresegyházi kistenyésztbk gondjával. Monori látogatók Mint azt dr. Mohai Imre ál­latorvos elmondotta: 1976-ban még 35 volt a községbe Kihe­lyezett vemhes kocák száma, tavaly viszont már 95. Akkor 900, az idén már eddig több mint 2000 hízott sertést érté­kesítettek. a veresegyházi ház­táji gazdaságokból. Átlago­san 3—5 koca van egy család­nál, de nem ritka a tíznél több. Nemrég messzebbről érke­zett vendégeket fogadtak Ve­resegyházon. Módszerüket ta­nulmányozni látogatott hozzá­juk a monori járási pártbi­zottság küldöttsége. A csopor­tot Szászi Károly, a monori járási párt-végrehajtóbizottság tagja, a gazdaságpolitikai munkabizottság vezetője, a gombai Fóy András Tsz elnö­ke vezette. A küldőt.ségben voltak a pilisi sertéshizlalda vezetői is. Az egész járásban Ök, az ottani hizlaldára ala­pozva, annak jobb kihasználá­sát elérve szeretnék a veres- egyházi szervezési modellt az egész járás területére alkal­mazni. Természetesen az a tervük, hogy járásukban a ház­tájiban legyen a kocatartás és a malacnevelés, hogy ezek­kel már ne a hizlaldának kell­jen foglalkozni: Ily módon a hizlalda kihasználását .szeret­nék továhb fokozná. F. I. Dísznövépykénf tártották A mogyoródi paradicsom útja Már a századforduló táján hírnevet szerzett magának Bu­dapest piacain és a konzerv­üzemekben a mogyoródi para­dicsom. Jó hírét megtartotta a későbbi évtizedekben is. Szak­vélemény szerint a fóti tájfaj­tához tartozik, s idővel annak legkeresettebb változata !ett. Szemre nézve szép, nagy, kar­mazsinpiros, gerezdes és ízle­tes húsú volt, amelyet a 40-es években a bogyóformájú váltott fel. A paradicsom nagy utat tett meg, amíg Mogyoródra és a környező falvakba ért. Évszá­zadokig tartott. Őshazája Kö­zép- és Dél-Amerika. Régésze­ti ásatások tanúsága szerint a perui indiánok az i. e. V. szá­zadban már ismerték és fo­gyasztották. Onnan tovább ter­jedt Bolíviába, Mexikóba és Kolumbiába. Poma amoris Európában — a krumplival egy időben — 1500 körül ér­kezett meg. A legtöbb nyu­gat-európai országban ter­mesztették, majd a Balkánon, de ismerték Oroszország terü­letén és Grúziában is. Ha­zánkba — a feltevés szerint két úton jöhetett be; az egyik Olaszországból Génuán és Bécsen át vezetett, a má­sik pedig — ami valószínűbb — a Balkánon át. ahonnan a Duna mentére telepített szer- bek és horvátok hozták ma­gukkal. Kezdetben nálunk is, csakúgy, mint egész Európá­ban, dísznövényként tartot­ták, fejedelmi és főúri udva­rokban, sőt a módosabb job­bágyházaknál is. Fogyasztása a nép között az 1880-as évektől terjedt el. Aszódi Spartacus SE Sportoljanak egyre többen Új vezetés, új tervek Az aszódi sportmozgalom­nak volt már nyugalmasabb, és dicsőségesebb időszaka is a jelenleginél. Ez nemcsak abban mutatkozott meg, hogy a labdarúgók a megyében is jelentős szerepet játszottak, hanem abban is, hogy lénye­gesen nagyobb volt a közvé­lemény érdeklődése, többen támogatták a sportot. Az aszódi Spartacus SE új vezetősége e régi szép időkre emlékezve, de új alapokon kívánja fellendíteni a sport­életet a községben. Erről be­szélgettünk Németh Pállal, az egyesület új elnökével és Túrosán Istvánnal, a KISZ nagyközségi titkárával, aki egyben aktív sportoló, a lab­darúgócsapat tagja. — Egyesületünkben négy szakosztály működik — kezd­te ismertetőiét Németh Pál. — A tekézó*: megnyerték a megyei bajnokságot és a kö­vetkező idényben már az NB Ill-ban versenyeznek. A má­sodik csapat a járási bajnok­ságban lett első és így egy osztállyal előbbre léphet. A labdarúgók a járási bajnok­ságban tavaly első lettek, saj­nos, az osztályozón sikertele­nül szerepeltek. Jelenleg a harmadik helyen állnak. A természetjárók zöme iskolás, de gyakran előfordul, hogy a gyermekek a szüleiket is ma­gukkal viszik, így amolyan családi alapon működik ez a szakosztályunk. A közelmúlt­ban szerveztük meg a vívó- szakosztályunkat. A verseny­zők egyelőre még a sportág­gal ismerkednek, egyéni ver­senyeken vesznek részt. — A fentiekből kitűnik, hogy eredményeink nem rosz- s.-iak, de a 138 sportoló és a 30 pártoló tag kevés. Ugyan­akkor vannak a községben olyan fiatalok is, akik a szak­osztályokon kívül, más sport­ágakban szeretnének verse­nyezni. — Mit terveznek jövőre? — A legfontosabb felada­tunk, hogy nagyobb tömege­ket mozgósítsunk, növelve a szakosztályok létszámát, s mi­nél több pártoló tagot szerez­ve. Ezzel párhuzamosan külön figyelmet fordítunk a Spor­toló fiatalság nevelésére. Eze­ket a célokat pedig csak úgy érhetjük el, ha a szakosztá­lyok vezetését sikerül megerő­síteni. A jelenlegi szakosz­tályvezetők lelkiismeretes, a sportért áldozatokra képes emberek, de erejük véges. Több ember kell a szakosz­tály élére. — Milyen új szakosztályo­kat terveznek? — A meglevők megerősíté­sén túl már szervezzük az asztalitenisz-szakosztályt. Si­került öt asztalt beszerezni, helyet pedig az 1-es számú általános iskola adott. Első­sorban fiatalokkal szeretnénk foglalkozni. Reméljük, hogy néhány év múlva életképes és eredményes szakosztályunk lesz. A napokban újonnan megalakult sakkszakosztály­nak ideális otthont nyújt a FerrOmechanika tanácsterme. Terveink között szerepel, hogy az atlétika néhány ágában is versenyzési lehetőséget te­remtő rak, s hogy megszervez­zük a súlyemelő-szakosztályt. — A tervek szépek. Vajon a tárgyi és az anyagi lehető­ségek is adottak? — Reméljük, hogy ebben is lesz előrelépés — veszi át a szót Turcsán István. — Már az eddigi sikerek is reményt keltenek. A labdarúgópálya gyepszőnyegének felújításához, a kerítés építéséhez és a klub­terem tatarozásához a szak­osztály tagjai és a pártfogók eddig százezer forintnyi tár­sadalmi munkával járultak hozzá. A Ferromechanika a tanácsterem átengedésén kí­vül díjak felajánlásával és egyéb anyagi támogatással se­gíti elő az egyesület munká­ját. — Jelentős összeggel támo­gat bennünket a községi ta­nács. A közeljövőben az egye­sület megkapja a Csiky Imre ifjúsági házat, ahol sportszék- házat, szeretnének kialakítani, társadalmi munkával. Itt akarjuk megépíteni saját te­kepályánkat is. Az átépítés­hez a tanács építőanyagot ad. Az 1. számú általános iskola támogatása mellett reméljük, hogy a többi oktatási intéz­mény is segíti majd törekvé­seinket. Az ifjúsági sportmoz­galomban szeretnénk együtt­működni az iskolák vezetői­vel, és nemcsak a jó sport­teljesítményt vesszük figye­lembe, hanem azt is, hogy miképpen tanulnak, dolgoz­nak a fiatalok. Végül számí­tunk a testnevelő tanárok, a községben élő edzők, szakem­berek és az egész település támogatására. — Milyen terveik vannak a tömegsportban? — Minden lehető támoga­tást megadunk a kispályás bajnokságot szervező társa­dalmi munkásoknak. Ezenkí­vül, mint ahogyan eddig is, a különböző évfordulókhoz kap­csolódóan kosárlabda, és kis­pályás labdarúgó-villámtorná- kat, asztalitenisz, teke- és fu­tóversenyeket szervezünk. Van egy nagy tervünk, aminek megvalósításához, különösen a lakótelepen élők részvéte­le szükséges. Ennek az új te­lepülésnek a szomszédságá­ban húzódik a Berek nevű fás-bokros völgyecske, ahol parkot és erdei tornapályát szeretnénk építeni. Itt az idő­sebbek is kocoghatnak majd. A. I. Anyakönyvi hírek Született: Gulyás József és Radies Anna Erzsébet: Piros­ka, Rinyu Imre és Szabó Ka­talin: Katalin, Princz András és Virok Katalin: Gábor, "u- dás Ferenc és Gebhard Ilona: Zoltán, Temesfői Béla és Csík Magdolna: Béla, Hod- babni János és Benő Irén: János nevű gyermeke. Névadót tartott: Bakonyi Géza és Schubert Éva Cecí­lia: Viktória Éva és Eszter Ágnes nevű gyermekének. Házasságot kötött: Horváth Lajos János és Győré Erzsé­bet Ibolya. Elhunyt: Tormay Andor. Gödöllő, Rónai Dezső utca 25. Mráz János, Gödöllő, . Jókai utca 18, Faragó József János­áé Csipái Rozália, Bocsa, 44- es tanya. Eleinte fenntartással fogadták és óvatosan bántak vale, mert az a hír járta róla, hogy él­vezése gyengéd érzelmeket kelt. Sőt, olyan feljegyzésről is tudunk, amely szerint az em­ber eszét megcsonkítja. Ta­lán erre utal a régi írások­ban fennmaradt megnevezése is. ahol a paradicsomot poma amoris néven említik, ami szerelemgyümölcsöt jelenti. Fő termelői nálunk a már említett Duna menti szerbek és horvátok utódai voltak; korabeli feljegyzés szerint: a pesti határbeli és különösen az óbudai kertészek. Tőlük vették át termesztését a rá­kospalotai, fóti, mogyoródi, dunakeszi és veresegyházi pa­rasztgazdaságok, s ezzel egé­szítették ki az uborka- és bor­só termelvén yüket. E zöldségfélék szántóföldi termesztése teljesen megvál­toztatta a gazdálkodás mód­ját. Mindenekelőtt felszámolta a jobbágykorból visszamaradt ugart hagyó gazdálkodást és egyidejűleg bevezette a céltu­datos piacra való termelést. Következménye volt még, hogy a lassú ökörigát — jó­formán mindenütt — a gyor­sabb Ijáratú lófogat váltotta fel. Puttonyban mérték így volt ez Mogyoródon is, ahol 1857-ben még 201 ökre, s csak 93 lova volt a falunak. 1895-ben viszont mindössze 4 kettős és 9 négyes ökörfogat­ról tudunk, ami a századfor­dulóra teljesen eltűnt a falu­ból. Hasonló változás követ­kezhetett be a többi paradi­csomtermelő községben is. A zöldségféléket elsősorban a 10 holdon felüli gazdaságok termesztették. Ilyen típusú parasztgazdaság 1900—1940 között átlag 130 volt Mogyo­ródon. S ha gazdaságonként csak 2 hold paradicsomot szá­mítunk, akkor az évenkénti ültetvény 260—300 holdat tesz ki. A piacokon az első évek­ben általában 5 kilogrammos puttonyokban mérték, de volt 10—15 kilogrammos is. Az al­ku pedig mindig egész vagy félputtonyra folyt. A mázsá­val való mérésre az I. világ­háború előtt tértek át. Az 1928—36 közötti évek gazdasági válsága a zöldség­félék termesztését is megbé­nította. A termelők a paradi­csomot sem. a piacokon, sem a konzervüzemekben értékesíte­ni nem tudták. Ezért házérol- ni kellett, más szóval utcáról utcára járva kiabálni: Paradi­csomot vegyenek! Legtöbbször az áru így sem kelt el. s ilyenkor a gazdák a Rákospalota bejáratánál levő Szent János-szobor környékén az árokba döntögették a te­mérdek portékát, ami aztán ott poshadt el a kapitalista verseny termel és hullafoltja­ként. Ezzel kapcsolatban meg­született a keserű szólásmon­dás is: Ha nem lesz piac, majd leadjuk a Jánoskánál. Már csak emlék Minden válság ellenére a paradicsom termesztése szívó­san tartotta magát még a 40- es években is. Majd a mogyoródi Arany János Tsz folytatta a régi zöldségtermesztő hagyomá­nyokat. így 1963—70 között átlag 120—190 holdon termesz­tettek paradicsomot, amely kedvező időjárás esetén 70— 100 mázsa termést hozott hol- dar ként. Később visszaesés következett be; 1971-ben 95 holdat ültettek be, 1973-ban pedig már csak 25 holdat. Pár éve pedig teljesen kiesett a termelésből, amit a tsz-tagok egyre fogyó számával és a termelőmunka igényességével lehet magyarázni. így a mogyoródi paradicsom — mintegy 100 éves termelési időszak alatt — pályafutását befejezte. Hajdani jó níre már csak az idősebbek emlé­kezetében él. Farkas György — Kétszáz óra társadalmi munkát végzett az aszódi ta­nács építési és költségvetési üzemének Gagarin szocialista brigádja a domonyi általános iskola épülő tornaterménél. Felállították és összeszerelték a vasvázat. — Kecsketartással is foglal­koznak, az idén először, a tú­rái Galgamenti Magyar—Ku­bai Barátság Termelőszövet­kezetben. Már eddig három­százötven állatot vásároltak, s azt tervezik, hogy két-három év alatt mintegy háromezres­re növelik az állományt. József Attila emlékére Kulturális vetélkedősorozaí Jó szóval oktasd, játszani is engedd címmel hirdet kultu­rális mozgalmat és vetélkedőt szocialista brigádoknak a vá­rosi-járási Petőfi művelődési ház József Attila születésének 75. évfordulója tiszteletére. Bekapcsolódhatnak, nevez­hetnek a városban működő valamennyi üzem, intézmény, szövetkezet, üzlet kollektívái. A mozgalom több szakasz­ból áll. Januárban a felkészü­léssel kezdődik. Havonta egy­két alkalommal szervezett fel­készülési lehetőségről is gon­doskodnak. A januári' címe: Költőnk és kora, amelyben társadalmi, gazdasági, történe­ti és művelődéstörténeti átte­kintést adnak. Februárban két előadás szól József Attila mun­kásságáról. és levetítik Kósa Perenc öngyilkosság című filmjét. Márciusban József Attila, te add nekem a reményt címmel tartanak előadást a felszaba­dulás utáni magyar líra né­hány nagy alakjáról. Április­ban irodalmi előadóestet trr- tanak, illetve a költő és Der- kovits Gyula művészetének összefüggéseit elemzik. A má­jusi program címe: Csak tiszta forrásból — József Attila és Bartók Béla. A rendezvények után írásos feladatokat kapnak a brigá­dok, amelyekre a különböző előadások és önálló felkészü­lés alapján válaszolhatnak. Az írásbeli feladatok megoldásá­ra kapott pontok alaoián az első nyolc brigád jut be a vá­rosi döntőbe, amelyet a jövő évi könyvhét idején rendeznek meg. Az első hat helyezett 2000, 1500, 1000, illetve '500— 500 forint értékű könyvutal­ványt kap. A jelentkező brigádok veze­tői január 7-én megbeszélést tartanak a Juhász Gyula já­rási-városi könyvtárban. Aszód Téli Kupa Az Edzett ifjúságért mozga­lom jegyében régóta együtt­működik a KISZ aszódi bi­zottsága és a helyi fiúnevelő intézet. Ennek egyik szép pél­dája a két éve kezdődött Téli Kupa versenysorozat, amelyen több sportágban, asztalite­nisz, sakk, tollaslabda, mérik össze erejüket a nagyközség fiataljai. A téli sportoknak jó lehetőséget teremt a fiúnevelő vezetősége, mindenekelőtt Mack István testnevelő tanár, aki a lebonyolításban is so­kat segít. Az idén is az intézet torna­termében rendezték meg az egyéni asztalitenisz versenyt, harmincnégy résztvevővel. A versenynek az is célja volt. hogy a Spartacus SE szerve­zés alatt álló szakosztályába toborozzanak tehetséges, fia­talokat. A verseny eredmé­nye: 1. Rigó Pál (honvédség). ?. Simonyi Gábor (honvédség). 7 Kiss István (fiúnevelő). 4. Tóth Róbert (gimnázium).

Next

/
Thumbnails
Contents