Pest Megyi Hírlap, 1979. december (23. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-14 / 292. szám

Vnírrt -é/Pr Tr xJumw 19:9. DECEMBER 14., PÉNTEK Irán és Afrika a NA TO-ülés csütörtöki napirendjén Irán és Afrika: ez állt bsü- törtökön délelőtt a vita kö­zéppontjában a NATO minisz­teri tanácsának első ülésén. A tizenöt külügyminiszter kon­ferenciáját Joseph Luns. főtit­kár nyitotta meg rövid be­széddel. A szokásos módon aggodalmait hangoztatta a szovjet katonai erő „globális” növekedése miatt, s hozzáfűz­te, hogy a Nyugat biztonságát fenyegető másik veszély a nö­vekvő bizonytalanság és a szélsőséges irányzatok jelent­kezése a harmadik világban. A délelőtti zárt ülés után az amerikai delegáció megkísé­relte eloszlatni azt a meglepe­tést, amelyet a világsajtó kö­reiben az Iránnal kapcsolatos nyilatkozat enyhe hangja kel­tett. Ezt a nyilatkozatot nem is NATO-dokumentum formá­jában, hanem csupán mint a tizenöt külügyminiszter közös állásfoglalását hozták nyilvá­nosságra. Az amerikai küldöt­tek azt mondották, hogy a külügyminiszterek „rendkívül meleg hangon” támogatták az Egyesült Államokat az iráni kérdésben. Kiderült azonban, hogy a tanácskozáson semmi­féle konkrét szankcióról nem volt szó Irán ellen. A NATO miniszteri tanácsá­nak csütörtöki ülésén Cyrus Vance amerikai külügyminisz­ter hangoztatta az Egyesült Államok készségét, hogy „po­zitívabb kapcsolatokat” te­remtsen a szocialista orszá­gokkal. Ennek érdekében — mondotta — minél gyorsab­ban konzultációkat kell kez­deni az Észak-atlanti Szövet­ség keretein belül egy újabb SALT tárgyalássorozat elindí­tására. Vance szerint „új lendüle­tet” kell adni a bécsi haderő­csökkentési tárgyalásoknak is. Ezért javasolni fogják, hogy Közép-Európából vonjanak ki 30 ezer szovjet katonát, 13 ezer amerikai katona kivonása el­lenében. Közép-Európában — javaslatai szerint — mindkét tábornak 700 ezer, különböző fegyvernemekhez tartozó kato­nája maradna a tárgyalások végén. Washington nagy ütemű fegyverkezést tervez Példátlan méretű új fegy­verkezési terveket jelentett be szerdán Carter amerikai el­nök. Az Egyesült Államok jö­vőre több mint 157 milliárd dollárt fordít hadseregére és a kormány a következő öt év­ben is igen magas arányban kívánja emelni a katonai ki­adásokat. Carter saját korábbi megnyilatkozásait cáfolva sok­kal harciasabb, a katonai erőn alapuló külpolitikát hir­detett meg. Egyik érve az, hogy másképp a szenátus nem hagyja jóvá a SALT-szerző­dést. Carter — célszerű módon őr­nagy vállalatok vezetői előtt mondott beszédet a Fehér Házban, egyidejűleg az új fegyverkezési tervéről döntő brüsszeli NATO-üléssel. Jövő­re (az inflációt leszámítva) főbb mint öt százalékkal, és a következő években is hasonló arányban emelik az ország katonai költségvetését, közölte. Az amerikai hadikiadások ke­rete így az idei 128 milliárd dollárról (amely a költségve­tésnek több mint a negyedét teszi ki) jövőre 157 miliiárdra emelkedik. A nagyobb fegyverkezést sürgető szenátusi érdekcso­portok már korábban közölték a kormánnyal: megbuktatják a SALT-szerződést, amennyi­ben Carter nem tesz eleget igényeiknek. A most bejelen­tett terv lényegében kielégíti a feltételeket, bár Jackson és Dole szenátor, két hangadó, máris fanyalgott: kérdés, őszinte-e a kormány szándéka. A mérsékeltek viszont, mint McGovern szenátor, bírálták a terveket azzal, hogy az elnök csak az inflációt növeli, nem az ország biztonságát. A SALT—II 1980 első ne­gyedében kerülhet szavazásra és a kardcsörtetők támogatá­sa nélkül nem kaphat többsé­get. Carter beszédében megis­mételte érveit, hogy a szerző­dés ratifikálása érdeke az Egyesült Államoknak, a NATO-nak. Szovjet tiltakozás A Szovjetunió ENSZ-képvi- selete szerdán erélyesen til­takozott az Egyesült Államok ENSZ-képviseleténél a szov­jet misszió épületében történt bombarobbanás miatt. A Szovjetunió ENSZ-képvi- selete ellen elkövetett provo­káció arról tanúskodik, hogy az amerikai hatóságok nem garantálják a szovjet képvi­selet biztonságát, jóllehet az Egyesült Államok erre nézve nemzetközi köteleze lségeket vállalt — állapítja meg a szov­jet jegyzék. Újabb kooperációs megállapodások Közlemény a magyar-szovjet gazdasági bizottság ülésszakáról Moszkvában csütörtökön közleményt adtak ki a ma­gyar—szovjet gazdasági és műszaki-tudományos együtt­működési kormányközi bizott­ság XXIV. ülésszakáról, ame­lyet december 11—13 között tartottak meg a szovjet fővá­rosban. Az ülésszakon a magyar Az amerikaiak iráni bűneinek kivizsgálására Nemzetközi bizottság Khomeini ajatoüah csütör­tökön utasította a kormányt, hogy a köaeli napokban hív­jon össze egy nemzetközi bi­zottságot az amerikaiak Irán ellen elkövetett bűneinek le­leplezésére. A bizottság a For­radalmi Tanáccsal együttmű­ködve ki fogja vizsgáini a sah uralma idején „Iránban foly­tatott agresszív amerikai poli­tikát”, majd a vizsgálat ered­ményeit a világ közvéleménye elé tárja. Az iráni vallási vezető egy­úttal engedélyezte Ghotbzadeh külügyminiszternek, hogy füg­getlen nemzetközi megfigyelő­ket hívjon meg Iránba, akik az amerikai nagykövetségen levő túszokat felkereshetik. Az Azerbajdzsánban békél­tető tárgyalásokat folytató Ba- niszadr gazdasági és pénzügy- miniszter csütörtökön arra igyekezett rávenni a tabrizi felkelés részvevőit, hogy hagy­ják el a megszállt kormány­épületeket. Kazem Sariat-Madari több százezer híve tüntetett csütör­tökön Tabriz utcáin. A felvo­nulók tiltakoztak a nemreg megszavazott alkotmány azon része ellen, amely szerint kor­látlan hatalmat biztosit Kho- meininek, és támogatásukról biztosították Madarit. A tün­tetők között egyenruhában, de fegyver nélkül ott menetelt a helyi rendfenntartó erők több száz tagja is. Az amerikai túszokat fogva tartó „iszlám diákok” figyel­meztették a nyugat-európai országokat: csak maguknak ártanak, ha csatlakoznak ah­hoz az „amerikai összeeskü­véshez, amely gazdasági esz­közökkel akarja térdre kény­szeríteni Iránt”. Szadegh Khalkhali, korábbi iszlám főbíró csütörtökön an­nak a véleményének adott hangot, hogy a túszokat sza­badon kellene bocsátani. A megnyilatkozás azért is figye­lemre méltó, mert Khalkhali rendkívüli szigoráról és Kho­meini iránti elkötelezettségé­ről ismeretes. Az amerikai kormány szer­dán felszólította Irán washing­toni ügyvivőjét: csökkentse összesen 35 főre az Egyesült Államokban működő iráni dip­lomaták számát. A döntés ér­telmében 15 diplomata ma­radhat a washingtoni nagy- követségen és további öt-öt a más amerikai városokban le­vő négy konzulátuson. Az amerikai kormány lépése lé­nyegében mintegy 183 „lét­szám fölötti” diplomata kiuta­sítását jelenti. KGST gépipari megállapodás A KGST gépipari állandó bizottságának Moszkvában tartott 81. ülésén a tagálla­mok két megállapodást írtak alá az 1980—81. évre szóló műszaki-tudományos együtt­működésről. A hétfőn kezdő­dött tanácskozáson a tagálla­mok és Jugoszlávia gépipari miniszterei vesznek részt és megvitatják a KGST végre­hajtó bizottságának 92. ülé­sén hozott határozatok által körvonalazott feladatokat. küldöttséget Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyette­se, a szovjet küldöttséget Konsztantyin Katusev, a Szov­jetunió minisztertanácsának elnökhelyettese, a bizottság magyar, illetve szovjet tagoza­tának elnöke vezette. A bizottság befejezte a Ma­gyar Népköztársaság és a Szovjetunió közötti, a gyár­tásszakosítás és a kooperáció fejlesztése hosszú távú, 1990-ig szoló programjának kidolgo­zását. Ezt a programot azok­nak a megállapodásoknak alapján készítették el, ame­lyek Kádár János, az MSZMP KB első titkára és Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB fő­titkára, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke között jöttek létre. Az együttműködési bizottság jó­váhagyta a gyártási-műszaki együttműködés tíz évre szóló fő irányvonalát a műszergyár­tás, a könnyű- és élelmiszer- ipari gépgyártás, a vegyipari és kőolajipari gépgyártás, az építőipari és útépítő gépek gyártása, a híradástechnikai eszközök gyártása, kőolaj fel­dolgozó és petrolkémiai ágaza­tok terén. Meghatározták más, egymáshoz kapcsolódó ipar­ágak terén a hasonló felada­tok végrehajtásának sorrend­jét és határidejét. A kormányközi bizottság ülésén intézkedéseket fogad­tak el arra vonatkozóan, hogy meggyorsítsák a javaslatok előkészítését a magyar—szov­jet együttműködés azon kér­déseinek megoldására, ame- j lyekről megállapodás jött lét­re a két ország kormányfője I Marjai József csütörtökön között. Áttekintettek számos I délután hazaérkezett a szovjet olyan kérdést, amelyek a kor- I fővárosból. CSAK RÖVIDEN... mányközi szerződések, ' illetve az áruforgalmi jegyzőkönyv végrehajtása terén vállalt köl­csönös kötelezettségek teljesí­tésével függenek össze. A bizottság ülése a testvéri barátság és a teljes kölcsönös megértés légkörében ment végbe. A magyar—szovjet gazdasá­gi és tudományos-műszaki együttműködési kormányközi bizottság XXIV. ülésszaká­nak befejeztével csütörtökön Moszkvában ünnepélyesen ír­ták alá az ülésszak jegyző­könyvét. Ugyancsak aláírtak több olyan ágazati alapprog­ramot, amelyek a két ország érdekelt minisztériumainak együttműködését szabályozzák 1990-ig, a gyártásszakosítás és a kooperáció hosszú távú programjának megfelelően. A gépipar terén öt, a vegyipar terén pedig egy ilyen prog­ramról szóló megállapodást ír­tak alá, a két ország műszer- gyártásának, könnyű- és élel­miszeripari gépgyártásának, vegyipari és kőolajipari gép­gyártásának, építőipari és út- építőgép-gyártásának, hírköz- lőeszköz-gyártásának, vala­mint a kőolajfeldolgozó és petrolkémiai ágazatoknak együttműködésével kapcsola­tosak. Ugyancsak aláírtak több egyezményt is. így a gépipar területén megvalósí­tandó gyártásszakosításról, komplett laboratóriumok gyár­tásáról, a szintetikus zsíralko­holokról. GENFBEN BEFEJEZŐDÖTT a szovjet—amerikai állandó konzultatív bizottság üléssza­ka. A bizottság feladata, hogy hozzájáruljon a hadászati fegyverrendszerek csökkenté­séről szóló kétoldalú megálla­podásban és az atomháború veszélyének csökkentését cél­zó intézkedésekről megkötött Jegyzet A brüsszeli döntés után A SALT—II. szerződés az idén már nem kerülhet az amerikai szenátus plénuma elé. Azok, akik az óceán má­sik oldalán meg akarják aka­dályozni, hogy a hadászati tá­madó fegyverrendszereket korlátozó, idén júniusban Becs­ben, a két világhatalom veze­tői által aláírt szovjet—ameri­kai egyezmény életbe léphes­sen, bizonyos teret nyertek. Máris sikerült fél évvel el­odázniuk, hogy a legpusztí­tóbb rakéta-nukleáris fegyve­rek gyártásának és szolgálatba állításának programjában — a szerződésnek megfelelően — „megálljt” parancsolhassanak, sőt a hajsza fokozódása he­lyett visszafejlesztésük követ­kezzen be. Egyes washingtoni vélemények szerint mind hal­ványabbak a kilátások arra is, hogy a jövő év elején, áddig, amíg februárban a New Hampshire-i előválasztással kezdetét nem veszi hivatalo­san is az amerikai elnökvá­lasztási előcsatározás, egyál­talán a washingtoni szenátus elfogadja-e a SALT—II. szer­ződést. S ha pedig a döntést az elnökválasztási utáni idők­re halasztják el bármiféle ürüggyel — 1981 januárjáig, az új amerikai elnök beiktatásá­ig semmiféle akadály sem áll a legpusztítóbb fegyverekben való verseny újabb meg újabb veszélyes spiráljainak kibon­takozásának útjában. Arról nem is beszélve, hogy az a szerződés, amely 1979 júniusá­ban megfelelt a korlátozási követelményeknek, a hadi- technika továbbfejlődése mi­att, már több mint egy év múlva könnyen elavulttá vál­hat. Vagyis most kellene jóvá­hagyni ezt a szerződést, és nem egy távoli időpontban. MIKÖZBEN, nyilván a fegy­vergyártásban érdekelt nagy­hatalmú ipari körök nyomásá­ra, a szenátus kitér e leszere­lést szolgáló döntés elől, a Fe­hér Ház nem habozott egy má­sik döntéssel, amely új fegy­verkezési tervekre vonatko­zott. Carter amerikai elnök szerdán bejelentette, hogy az Egyesült Államok jövőre — az inflációt leszámítva — több mint öt százalékkal, s a követ­kező öt évben is hasonló arány­ban emelt az ország katonai költségvetését. Ez annyit je­lent, hogy az amerikai hadi­kiadások jövőre az idei 128 milliárd dolláros eddigi re­kordösszegről 157 milliárd dol­lárra emelkednek. S különös logikával a fegyverkezési ver­senynek ezt a fokozását a Fe­hér Ház úgy igyekszik feltün­tetni, mintha az az „enyhülést szolgálná”. Az elnök így „ér­vel”: a nagyobb katonai erőn alapuló harciasabb világpoliti­ka majd „meggyőzi” az ame­rikai szenátus SALT-ellenes honatyáit is, hogy megszavaz­zák e fontos megállapodást. Csakhogy a fegyverkezési verseny e fokozásának prog­ramja milyen hatással lesz a nemzetközi légkörre? Nem ab­ba az irányba hat-e maid lo­gikus módon, hogy feszülteb­bé váljon a helyzet a világpo­litikai porondon, s csökkenjen a két világrendszer között a kölcsönös bizalom, amely pe­dig nélkülözhetetlen ahhoz, hogy megvalósulhasson a ka­tonai enyhülés is? Hogyan folytatódhatna a politikai eny­hülés, ha közben az Egyesült Államok hivatalos körei olyan fegyverkezési programot hir­detnek meg, amelynek nyomán öt esztendő múltán 25 száza­lékkal többet költenek hadi- technikai eszközökre, mint ma teszik ? S HA E WASHINGTONI döntés nyomán jogosan ve­tődnek fel ezek a kérdések, még élesebb módon lehet meg­fogalmazni őket egy másik döntés nyomán, amelyet szer­dán este hoztak Brüsszelben a NATO hadügy- és külügymi­niszterei. Az Észak-atlanti Szervezet Washington és Bonn fellépésére olyan több eszten­dős tervet fogadott el, amely a fegyverkezési verseny újabb fordulóját indíthatja el konti­nensünkön. 572 új típusú, több ezer kilométer hatótávolságú rakéta-nukleáris fegyver (Per­shing—II és szárnyasrakéta) gyártását és Nyugat-Európá- ban való elhelyezését határoz­ták el. E tömegpusztító fegy­veréket az Egyesült Államok hadiipara gyártaná, s mind­egyiküket' több atomrobbanó­fejjel látnák el. A tervek sze­rint három esztendőt venne igénybe, amíg elkészülnének az amerikai hadiüzemekben, s amíg a szocialista közösség or­szágainak célpontjaira irá­nyozva, szolgálatba állítanák azokat. A NATO harminc esz­tendős történetében nem volt még ilyen nagyszabású fegy­verkezési program. Az érvelés, amellyel e terv kidolgozói igyekeztek elfogad­tatni e veszélyes döntést, me­gint mindennek nevezhető, csak logikusnak nem. Azt pró­bálják elhitetni a nyugat-eu­rópai közvéleménnyel, hogy e fegyverkezési döntés azért nél­külözhetetlen, mert „ez nyitja meg majd az utat” a Szovjet­unióval való fegyverzetcsök­kentő tárgyalások felé. Nem ismerős ez az érvelés? Feltét­lenül igen azok számára, akik ahhoz a generációhoz tartoz­nak, amely átélte a hideghá­ború nehéz napjait. Akkor is az volt az érvelés, hogy „az erő helyzetéből kell a Nyugat­nak tárgyalnia”. Csakhogy az enyhülés éppen azért követ­kezhetett be kontinensünkön, mert a realitások azt bizonyí­tották, hogy a szocialista kö­zösség országai olyan erőt képviselnek, amellyel csakis egyenlő alapról, a kölcsönös biztonsági érdekek tiszteletben tartásával lehet tárgyalni és megegyezni. Ezt rögzítette a Helsinkiben aláírt európai biztonsági szerződés. S ez ki­mondta, hogy a politikai eny­hülést katonainak is kell kö­vetnie, s így kellett volna fel­gyorsulniuk á bécsi haderő-és fegyverzetcsökkentési tárgya­lásoknak. EZ PERSZE nem következett be. Sőt jött az újabb nyugati „magyarázkodás” arra, hogy miért kell a Nyugatnak bele­vágnia a most elhatározott nagyszabású rakétaprogram­ba. Azt állították, hogy a Szov­jetunió több újabb — általuk SS—20-asnak nevezett — kö­zép-hatósugarú rakétát he­lyezett el európai területein a közelmúltban, s ezek „fenye­getik” Nyugat biztonságát. Vagyis ahhoz — hangzott to­vább az érvelés —, hogy a NATO egyenlő helyzetből tár­gyalhasson a Varsói Szerző­déssel, „ellensúlyoznia” kell e rakétákat. A való­ság természetesen az, mint Alekszej Sityikov, a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa szö­vetségi tanácsának elnöke a napokban egy nyilatkozatában elmondotta: az elmúlt tíz esz­tendő alatt a Szovjetunió eu­rópai területén a közép-ható­távolságú nukleáris fegyverek hordozó eszközeinek száma egyetlen rakétával, egyetlen repülőgéppel sem növekedett. Sőt éppen ellenkezőleg, a ra- kétakilövő-állomások számát éppúgy, mint a nukleáris rob­banófejek hatóerejét, csökken­tették. A tények világánál nehéz dolga van azoknak, akik az új brüsszeli fegyverkezési dönté­sek propagandistáinak kétes szerepére vállalkoztak. A hol­land, a belga, a dán és norvég kormány zavara, sőt vonako­dása és több fenntartása a brüsszeü döntéshozatalnál jel­zi. hogy az enyhülés jnennyire tért hódított kontinensünkön, s mily erőteljes mellette a köz­vélemény felsorakozása, mennyire megfelel ez az eu­rópai realitásoknak. Ezért bár a NATO döntése károsan be­folyásolja az európai légkört, s kísérlet az európai biztonsági rendszer megzavarására, a döntéstől a terv végrehajtá­sáig még hosszú lesz az út a NATO-stratégák számára, hi­szen az európai realitásokat nem lehet egy fegyverkezési döntéssel megváltoztatni. Árkus István eszovjet—amerikai szerződés­ben foglaltak megvalósításá­hoz. ERICH HONECKERNEK, a KB főtitkárának a politikai bizottság nevében előterjesz­tett beszámolójával csütörtö­kön megkezdődött a Német Szocialista Egységpárt Köz­ponti Bizottságának ülése. Be­számolójának külpolitikai kér­désekkel foglalkozó részében az NSZEP KB főtitkára le­szögezte, „már ma kiindulha­tunk abból: a NATO-nak nem fog sikerülni az a törekvése, hogy fölénybe kerüljön a Varsói Szerződéssel szemben. HEVES ÖSSZECSAPÁSOK történtek Kaohsziung tajvani városban. Az összecsapásokban mintegy 180 rendőr és katona megsebesült. A hatóságok szerdán „bujtogatás és áru­lás” vádjával 14 személyt, köztük neves ellenzéki veze­tőket és a tajvani parlament két tagját letartózrtatták, és betiltották az ellenzéki „For­mosan” című hetilapot. A SVÉD KÜLÜGYMINISZ­TÉRIUM felszólította Chile stockholmi nagykövetségét, hogy hagyjon fel a Svédor­szágban élő chilei emigránsok megfigyelését célzó törvényte­len tevékenységével. ENSZhatározat Namíbiáról Az ENSZ közgyűlésének 34. ülésszaka szerdán 24 határo­zatot magában foglaló doku­mentumot fogadott el, amely elítéli Namíbiának a fajüldöző Dél-afrikai Köztársaság által való megszállását. Az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és 14 más állam tartózkodásával el­fogadott határozat elítéli a pretoriai rezsim minden olyan élpést, amely sérti Namíbia területi egységét és területi integritását. Állást foglal a közgyűlés határozata a dél­afrikai atomfegyverkezés ellen és elítéli a nyugati országo­kat, amelyek ilyen irányú tá­mogatást nyújtanak a fajüldö­ző rendszernek. A dokumen­tum a Dél-afrikai Köztársa­ság elleni gazdasági és katonai szankciók bevezetését követeli a Biztonsági Tanácstól.

Next

/
Thumbnails
Contents