Pest Megyi Hírlap, 1979. december (23. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-13 / 291. szám
1979. DECEMBER 13., CSÜTÖRTÖK Unokáink is lássák! DABAS MŰEMLÉKEIRŐL - ISMÉT 1 Sok minden épült az elmúlt években Dabason. Egy-egy esztendőben például mintegy háromszáz családi ház; a köz- intézmények, hivatalok körül kezd kialakulni a nagyközség városias jellegű központja. Mégis, 'milyen sivár, egyhangú lenne a sátortetős épületek látványa, ha hirtelen minden műemlék eltűnne a helyéről. Nem szívesen teszem, de el kell játszanom a gondolattal, hogy mennyi kárt okozna ez a szemnek, s menynyit az emberi szellemnek. Saját múltjának jelentős részétől, a történelmi, művészettörténeti, világnézeti nevelés élő szemléltető eszközeitől fosztaná meg magát a közösség. Törött ablak S ugyan miért kellene eljátszani a gondolattal? — kérdezhetné most az olvasó. Hiszen Dabas igazán nem szűkölködik műemlékekben. Egyelőre valóban nem. Sáritól Gyónig sorakoznak a klasszicista kúriák, a földszintes, de mégis méltóságteljes, tiszteletet ébresztő oszlopod, timpanonos épületek. Helyükön vannak, sőt, a nagy részüket használják is. Ilyen évszázados falak között működik a Fehér Akác Tsz irodaháza, a Gelka, az óvoda, a volt úrikaszinóban kapott helyet a járási művelődési központ. Amit pedig használnak, különösen, ha műemlék, azt gondozzák is — vélhetjük —, sez általában így van Dabason is. A könyvtárépület néhány éve kapott új tetőt, szigetelték a művelődési központ falait, tavaly felújítottált a Martinovics téri, lakóházként szolgáló kúriát. De a Szív utcai műemlék ház sorsa már nem megnyugtató. Tulajdonosának nincs elég pénze a folyamatos karbantartásra, felajánlotta hát a tanácsnak: vegye mag. A nagyközségi tanács sem tud azontíah. új terheket vállalni: évente 1 600 000 forintja van a 172 tanácsi lakás, g egyéb bérlemény karbantartására, ebből a műemlékek, műemlék jellegű épületek rekonstrukciójára nem fordíthat nagy összegeket. De ha csak erről a Szív utcai házról lenne szó! Állunk a Biksza Miklós úton, a hosszú kőkerítés előtt Odabenn öreg fák, bokorcsoportok mögött magasodik az 1821-ben épült Halász Móric- kúria. Szépen tagolt, nyugodt ritmusú homlokzata láttán azt gondolhatnánk: ma üdülő vagy éppen szálloda. De csak addig, amíg közelebb nem megyünk. Járomi Lajossal, a tanács műszaki csoportjának vezetőjével nézegetjük a málló vakolatot a törött tetőcserepeket Hamarosan előkerül az egyetlen lakó is, aki majd harminc évig, amíg a földszintet az Elektrofém Szövetkezet foglalta el, az alagsorban élt Mutatja a pusztulás nyomait, a kocsifeljáró fölött fagsrendával kitámasztott mennyezetet. Minden arról beszél, hogy a szövetkezet évtizedeken át használta, de nem tartotta karban az épületet. A bejárat előtt ma is ott csúfos- kodik egy magas — talán rakodáshoz használt — vasoszlop. Ha lehet még elszomorítóbb kép fogadja a látogatót a település másik végében, a műemlék jellegű Kossuth- háznál. Az épület ahol Kossuth Lajos édesapja néhány évig élt és 1839-ben elhunyt, betört ablakaival, a vakolat alól kilátszó vályogfalaival ma pusztuló műemlékeink jelképe lehetne. A csoportvezető mutatja, hol kezdték a felújítást — s hol hagyták abba, éppen azért, hogy ne romboljanak tovább: a falakat szinte csak a tetőszerkezet fogja össze. Nehéz elhinni, hogy nem is olyan régen meg laktak itt Szándékok és nehézségek Két évvel ezelőtt a megyei tanács műemléki albizottsága, majd a nagyközségi tanács végrehajtó bizottsága foglalkozott a műemlékek helyzetével, felújításuk lehetőségével, elsősorban éppen a Halász Móric-kúriával és a Kossuth- házzal. A tanács 1977 decemberében az Országos Műemléki Felügyelőséghez fordult segítségért. A becslések szerint akkor 2 millió 600 ezer forint kellett volna a két épület helyreállítására. A Halász-kúriánál a teljes födém- és tetőcserét, a tetőhéjzattal együtt, a teljes vakolatfelújítást, a burkolatok, valamennyi nyílászáró felújítását, az épülethez tartozó park jellegének megfelelő helyreállítását, valamint a kerítés eredeti állapotba való visszakozását kellett volna elvégezni. Hasonló munkákra lett volna szükség a Kossuth-háznál is. Az Országos Műemléki Felügyelőség válasza nem késett sokáig. Bíráló megjegyzésekből és tanácsokból állt. A bírálat jogos volt: a jogszabályok szerint a nagyközségi tanácsnak köteleznie kellett volna az Elektrofém Ktsz-t, mint használót, a kúria folyamatos karbantartására; korábban kellett volna elvégezni a javításokat a Kossuth- házottty, is. 5Támogatást azonban nem ígért a Műemléki Felügyelőség, hanem, az utóbbi épülettel kapcsolatban ezt írta: a tanácsok részére biztosított lakóházfelújítási keret terhére a helyreállítás elvégezhető. Ez azonban, ha a tanács anyagi lehetőségeire és a renoválás 1978-as költségeire gondolunk, látjuk, lehetetlen. Mit mondanak ma az érdekeltek? Némethi Lászióné, az Országos Műemléki Felügyelőség munkatársa (két évvel ezelőtt ő írta a válaszlevelet) a műemlékek megmentése mellett kardoskodik, de jövőre sem ígér támogatást. Részben azért, mart erre az országos intézménynek is kevés pénze van, részben azért, mert a tanács még nem készítette el a rekonstrukció terveit, s kérelmét sem küldte el hozzájuk. Pétiké, Jánosné dr., a nagyközségi tanács elnöke azokat a műemlék épületeket sorolja, amelyekre az elmúlt években jelentős összegeket fordítottak. — Ezeket a régi házakat úgy őrizhetjük meg a legjobban, ha valamilyen — lehetőleg művelődésügyi vagy idegenforgalmi — intézmény használja őket, s folyamatosan elvégzi a javításokat — mondja. — A Halász Móric-kúriát felajánlottuk az Országos Idegenforgalmi Hivatalnak. Négyötmillió forintot — a becslések szerint ma ennyibe kerülne a felújítás — azonban az idegenforgalmi hivatal sem áldoz az épületre. Saját erőnkből nem tudunk többet tenni, mint hogy a következő évben másfél millió forintot fordítunk erre a szép objektumra. Tovább kutatjuk, ki tudná használni az épületet, szeretnénk, ha az Országos Műemléki Felügyelőség segítene bennünket. Patthelyzetben ? Lehet, hogy ezt nevezik patthelyzetnek a sakkozók? Ott azonban egymás ellen küzdő játékosokról — itt közös érdekekről van szó. A következő ötéves tervidőszakban — ahogyan Kálmán Ferenc, a dabasi járási hivatal elnöke mosdja — a szándea helyét a cselekvésnek kell elfoglalnia. Ha minden kötél szakad, vagyis nem találnak olyan intézméc.vtt, am ily méltó használója ienne a műemlék kúriának, a nagyközségi tanács költségvetés' üzeme költözik oda. A Kossuth- házban a helyreállítás után bölcsődét szeretnének avatni. — A közelmúltban az OMF, a Kulturális Minisztérium, valamint az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium ve zető szakembereiből álló bizottság járt Dabason — mondja a járási hivatal elnöke. — Azt vizsgáltuk, mit tudunk tenni az épületekért közösen. Ígéretet természetesen. még nem kaphattunk, de, ha az üzemeik és a lakosság is segítik a munkát, műemlékeink sorsa a következő években megnyugtatóan alakul. Reméljük, így is lesz, hogy unokáink is látni fogják a dabasi tizenkét műemlék és huszonhét műemlék jellegű épületet. P. Szabó Ernő Nágykátán Könyvek, poszterek Úttörő jellegű — és ugyanakkor igen sikeres — rendezvényre került sor tegnap délután Nágykátán. A járási könyvtár a nagyközségi párt- bizottság épületében hetven- féle, a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata által kibocsátott, fölkasírozott festményreprodukcióból — poszterből — rendezett kiállítást és vásárt. Bemutatták a könyvtár egy részét is — a Nagykáta és Vidéke Afész helyi könyvesboltja pedig vásárt rendezett művészeti, valamint szép- irodalmi és ismeretterjesztő művekből. A nap eseményei — közéjük tartozik az is, hogy az óvodások ekkor vehették át a bibliotéka könyvajándékát — nem maradnak folytatás nél kül. A könyvtár a nagyközségi pártbizottság épületében a jövőben is szervez zenei rendezvényeket, kamarakiállítá- sokat. Radnóti-bien nálé Költők, előadóművészek, amatőr versmondók részvéte lével tegnap Győrött megkezdődtek az ötödik Radnóti- biennálé eseményei. Hagyomány, hogy a biennálét ösz- szekötik a felnőtt amatőr versmondók országos versenyével. Huszonötén léptek a megyei művelődési központ színpadára, s szólaltatták meg Radnóti Miklós verseit, illetve más huszadik századi magyar költők egy-egy költeményét. A biennálé vendégei, a Radnóti Miklós általános iskola tanulói és a költő nevét viselő szocialista brigádok szerdán lerótták tiszteletüket Radnóti szobránál. Ma az elsőkötetes költők találkozójával folytatódnak a biennálé eseményei, majd este kerül sor a Radnóti emlék érmek és költészeti díjak — egy fődíj, továbbá a vidéken élő költők és az elsőkötete: költők díjának — átadására. LAPOZGATÓ Gazdaság, jövő, vezetés A Halász-kúria igen szép — és nagyon elhanyagolt épület. Halmágyi Péter felvételei I A közgazdaság kérdései lassanként kivívják azt a helyet a köztudatban, ami reálisan megilleti őket. S hogy ezt elértük, azt csak részben köszönhetjük az oktatásnak, ismeretterjesztésnek, könyvkiadásnak, és sajtónak (jóllehet nem csekély fáradsággal serénykedtek ennek érdekében), nagyobb eredménnyel előmozdította ezt a gazdasági tényeknek valamennyiünk életét keményen érintő kényszere. Ez puhította a talajt a könyvek, cikkek, előadások előtt! S ma már általánosabb érdeklődés várja a munkákat — nem utolsósorban a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó publikációit. Ezúttal közülük emelünk ki. Főbb tendenciák Nyilas Józsefnek a könyve, A világgazdaság és fejlődésének főbb tendenciái, különösen a közérdeklődésben álló kérdéskört taglal. Ma már a gyerekek is betéve tudják azt a kifejezést, hogy a világgazdaság felé nyitott ország vagyunk, s hogy ez mit jelent. Ennek következménye az érdeklődés, hogy miként is alakul ez a bennünket erősen befolyásoló világgazdaság. De egyáltalán mit is jelent ez a fogalom? Ebből indul ki a könyv, részletezve a nemzetközi munkamegosztás főbb típusait, a világgazdasági kapcsolatok főbb területeit, s a fejlődésük következményeit, összefüggéseit, a nemzetközi termelési viszonyok jellemzőit, típusait, a világgazdaság főbb törvényszerűségeit. Képet ad a kutatásokról is. Történetileg a második világháború végétől tekinti át a nemzetközi gazdaságot, a társadalmi és politikai tényezők befolyását és várható jövőbeni alakulásukat. Külön nagyobb fejezetet szán a TTF — a tudományostechnikai forradalom — kérdéskörének. Nem kevésbé fontos számunkra az a főbb fejezet, mely a világgazdaság új követelményeihez való alkalmazkodást taglalja, a módszereket és az eszközöket részletezve. Külön a fejlődő és külön a szocialista országok szemszögéből is vizsgálja e kérdéseket. Időszerű, s nem a felszínen mozgó könyv, amely — joggal — nemcsak a szűkebb szakma érdeklődésére tarthat számot. A TTF és a munkások S ha már említettük az előző könyv kapcsán a TTF- et, mindjárt egy ezzel foglalkozóra térjünk rá. Babaná- szisz Szteriosz és Denke Géza közös kötete, A tudományostechnikai forradalom és a munkások a szakmabelieknek és a szélesebb közönségnek egyaránt világosan s kiterjedten tekinti át e kérdéskört. A TTF fogalmát tisztázva, a termelési viszonyok és a gazdaság e sajátos kölcsönhatását taglalja, mint amely a munkásosztály bázisa kiszélesedésének kedvez. Majd a TTF hazai vonatkozásaira tér. Nagy részletességgel . elemzi azt, hogy milyen a TTF hatása a munkásokra a termelés folyamatában, s úgyszintén azon kívül. A könyv e két nagyobb részében jelentős súllyal kerülnek terítékre olyan témák, mint az ergonómiai követelmények vagy a munkafeltételek átalakulásának következményei, az üzemi demokrácia és az emberi viszonyok tervezése. Természetesen nagy teret kap a szabad idő, a szakmai és általános műveltség, a társadalmi mobilitás, a fogyasztási szerkezet hazai átalakulása és a szolgáltatások kérdése is. Közérdekű témakörök ezek, amelyekben tárgyszerűen, s bátran kitér a gondokra is a kötet. HETI FILMJEGYZET A forró nyár árnyai Jelenet A forró nyár árnyai című csehszlovák filmből. A második világháború befejezte után két évvel sem volt még teljes béke és nyugalom Csehszlovákiában. Akadtak még bujkáló fasiszták, akik vagy abban reménykedtek, hogy a demokratikus csehszlovák állam nem lesz életképes, és visszatér a fasiszta vagy legalábbis a jobboldali' burzsoá rezsim, vagy pedig azt remélték, hogy át tudnak szivárogni a nyugati szövetségesek megszállta zónákba a későbbi NSZK területére, esetleg Ausztriába. Frantisek Vlácil rendező Jiri Krizán forgatókönyvéből készített filmje ennek az esztendőnek a nyaráról szól. Valahol a cseh hegyek között játszódik a történet, s főhőse egy tagbaszakadt, jóindulatú, békés, jámbor juhász, Ondrej. Ondrej, az időszak körülményeihez igazodva, kis gazdasága termékeit cseréli be szükséges javakra a városban: a tejért, túróért, gyümölcsért, sajtárt még lehet sót, cukrot, ruhaneműt kapni. Egy útja után hazatérve, döbbenten látja: házát öt bujkáló fasiszta szállta meg, s feleségé^ és gyerekeit valósággal túszként tartják fogva. Ondrejt velük zsarolva arra kényszerítik, hogy sebesült tisztjüknek orvost hozzon a városból. Később ruhát, élelmiszert, felszerelést követelnek tőle. Ondrej, féltve családját, engedelmeskedik. De béketűrése é3 türelme lassan elfogy; egy éjszaka egy szál késsel felfegyverkezve támad a martalócok- ra. El is intézi néhányukat, bár közben maga is megsebesül. Már-már sikerül megszabadulnia az életét nyomasztó bandától, amikor a beteg tiszt lelövi Ondrejt. Ekkor érkeznek meg a karhatalmisták, akiket Ondrej nem mert értesíteni, mert attól tartott: ha fegyverrel támadnak a fasisztákra, azok először a túszokat, azaz az v ő védtelen családját ölik meg. A film sztorija érezhetően parabolikus. Vagy más (divatos) kifejezéssel élve: modell- helyzetről van szó. A tétel így hangzik: mi a jobb? Tűrni megadással az erőszakot, amely az adott pillanatban viszonylag elviselhető vagy kitörni a járomból, lerázni a fenyegető veszedelmet, de ezzel esetleg kockáztatni az életünket is? Vagy: mi a helyesebb: egyedül szembeszállni a legelemibb jogunkat, a személyes szabadságunkat fenyegetőkkel vagy segítséget kérni ehhez a küzdelemhez, a jogot védő kollektíva erejét igénybe venni? Ondrej dilemmája ott valahol a cseh hegyek között ilyen kérdések körül forog. Néha kicsit iskolás módon, leegyszerűsítve, túlságosan bizonyos képletek szerint gondolkozva beszél ezekről a film, de a kérdések, végül is nagyon izgató, nagyon elevenünkbe vágó kérdések. Ráadásul nem csak 1947 csehszlovákiai nyarára érvényesek. Az ilyen határhelyzetek számos filmből, irodalmi alkotásból ismerősek (gondoljunk csak Larisza Se- pltyko nagyszerű filmjére, a Kálváriára vagy Sánta Ferenc regényére, Az ötödik pecsétre, s Fábri Zoltánnak a regényből készített filmjére). Vlácil nem jár ilyein mélységekben, de problémafelvetése és a rendkívül nehéz, bonyolult történelmi periódus ábrázolásának gondos hitelessége rokonszenvessé teszi alkotását. A gyilkos a házban van Nyolc éve készült ez a magyar film; Csizmarek Mátyás írta, Bán Róbert rendezte. Az akkor népszerűsége csúcsán levő Kloss kapitány, azaz Stanislaw Mikulski játszotta benne a magyar Maigret felügyelőt, Tímár századost, aki kideríti: a gyilkos a házban van, s ijem más mint... (de ezt a csak közepesen fejlett krimiolvasók is tudják már körülbelül a film közepétől). A most felújított filmről azonban annyi mindenképp dicsérettel említendő, hogy azóta sokkal gyengébb bűnügyi filmeket is készítettünk,, s hogy — a jó színészválasztás révén — egész sor kellemes alakitás tanúi lehetünk (Major Tamás házmestere, Garas Dezső Gál nyomozója, szegény Kiss Manyi Csákvári nénije, Feleki Kamill Fabri- kovics bácsija sorolható a legjobbak közé). Manapság, amikor oly kevés az épkézláb me- séjű bűnügyi film, amikor a tévésorozatok Columbóit, Der- rickjeit, sőt, az új sorozat Maigret-jét is a fáradt rutin jellemzi, üdítő ennyi derűs komédiázást látni. A film ugyanis — legalábbis ma és most újranézve — inkább mulatságos, mint rejtélyes és izgalmas. Lehet, hogy annak idején nem ez volt az alkotók szándéka, s 1971-ben nem is így hatott — ma azonban azt a csöppnyi iróniát látjuk bele a másfél gyilkosság történetébe, ami nélkül napjainkban szinte nem illik bűnügyi filmet rendezni. Az állatok válaszolnak Talán túlzásnak tűnik egy természetfilmről azt mondani, hogy olyan izgalmas, mint egy nagyon jó krimi — de hát a filmíró-rendező Kollányi Ágoston és a társalkotó operatőr Vancsa Lajos filmje valóban ilyen. Az alkotók egy ismert, de nem eléggé közismert tudományág, az állatmagatartás vizsgálat eszközeit, módszereit felhasználva azt kutatják — s itt a film nagy találmánya: nem laboratóriumokban, mesterséges körülmények között, hanem az élő természetben —, hogy mi készteti az állatokat bizonyos viselkedésre, bizonyos (gyakran szinte hihetetlen) reagálásokra, reakciókra. Kollányiék elsősorban kérdeznek, s csak akkor adnak kifejezett, határozott választ is, ha a kérdésben nincs benne a felelet vagy ha mi magunk nem tudunk rájönni erre a feleletre. Hallatlanul sok és hallatlanul érdekes ismeretet közöl a film, s amellett olyan szép, hogy a látvány szépsége néha szinte elfeledteti velünk a mögötte meghúzódó tudományosságot. Takács István
