Pest Megyi Hírlap, 1979. december (23. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-12 / 290. szám

1979. DECEMBER 12., SZERDA K/ítnav Heti jogi tanácsok • Az állam ideiglenes fo­lyósítási eljárását meg kell előznie a kötelezett elleni gyer­mektartási pernek. V. E. dunaharaszti olvasónk arról panaszkodik, hogy múlt év óta folyik, a feleségének korábbi házasságából szárma­zó két kiskorú gyermek javá­ra indított gyermektartásdíj megfizetésére kötelező per, a vérszerinti apa ellen. Levelé­ből aggodalom érződik, hogy ilyen hosszú ideig nem tesz­nek pontot az ügyre, mert hiába szereti ő a két nevelt gyermekét, és azok is őt, ha az ő 1440 Ft-os rokkantsági nyugdíjából a legszükségesebb dolgokat sem tudják a gyer­mekek részére biztosítani. Azt is írja, hogy a vérszerinti apa lakáscíme ismert, keresetéből italozásra telik, de gyermekei ellátására nem fizet semmit, s mégsem történik ügyében előrelépés, sem az apa fizetés­re kötelezésére, sem pedig az állam által való megelőlege­zés érdekében. A tartásdíj megállapítását több minden akadályozhatja. Lehetséges, hogy a levélírónk által megadott címen tényle­gesen nem tartózkodik az apa, vagy alkalmi munkákból él, talán éppen azért, hogy ki­vonja magát a tartásdíjfizeté­si kötelezettség aiól. Levelé­ből megállapíthatóan a vér­szerinti apának vagyona sem lehet, mert mint írja, iszá­kos. Valóban úgy tűnik, hogy az állam által történő tartás- díj megelőlegezésének helye lehet. Ennek azonban több feltétele van. Egyrészt meg kell előznie az apa elleni gyermektartási pernek. Ebben döntenie kell a bíróságnak. Ha a bíróság a megadott la­káscímről hiába idézi az al­perest, mert az valahol isme­retlen helyen tartózkodik, ak­kor nem tud érdemi döntést hozni. A lakcím-tudakozódás is időt vesz igénybe. Ha már most a bíróság azt állapítja meg, hogy a gyermektartásdíj fizetésére kötelezhető vagy kötelezett apa ismeretlen he­lyen tartózkodik, hogy a tar­tásdíj behajtása más okból át­menetileg lehetetlenné válik, akkor még vizsgálnia kell azt is, hogy milyen a gyermeket gondozó szülők anyagi hely­zete. Bár olvasónk 1440 Ft rokkantsági nyugdíjat jelöl meg levelében, amiből nyil­vánvaló, hogy nem tudja a két gyermeket úgy ellátni, ahogy szeretné. Ezért az ál­lam által való megelőlegezés­nek nem volna akadálya, ha a bíróság nem tudja behajtani a megítélt tartásdíjat, és a gyermekeket gondozó szülő sem képes a gyerek részére meg­felelő tartást nyújtani. Ha a vérszerinti apa sza­bályszerű idézés ellenére nem jelenik meg a tárgyaláson, akkor vele szemben a tárgya­lás elmulasztásának következ­ményeit kell alkalmazni, és marasztalni kell. Abban az esetben azonban, ha nincs az apának munkahelye, kimutat­ható keresete, a tartásdíjfize­tésnek jogi akadálya van, mert a bíróság nincs abban a helyzetben, hogy megjelölje a tartásdíj alapösszegét. Csak a tartásdíjnak százalékos, illet­ve forintösszegben megjelölt i megállapítása után van lehe­tőség a tartásdíjnak az állam által való folyósítására, az előbb már ismertetett okok miatt Törvényeink azonban nem biztosítják az ilyen lógós apák büntetlenségét Ebből az okból javasoljuk, hogy tegyen olvasónk büntető feljelentést a vérszerinti apa ellen, és a rendőrségi eljárás során elő­kerítik majd, szükség esetén előzetes letartóztatásba is he­lyezhetik. Ha még ezek után is behajthatatlan lesz a köve­telés, az állam folyósítani fog­ja a tartásdíjat Mindenesetre azt tanácsol­juk olvasónknak, mielőtt bár­hová is panaszt tenne, győ­ződjön meg arról, hogy miért húzódik az ügy ilyen sokáig a Ráckevei Járásbíróságon. (Ügysz. P. 21. 197/1978.) • A rokkantsági nyugállo­mányba helyezett dolgozó ke­resetvesztesége. Egyik olvasónk azt írja, hogy évekkel ezelőtt üzemi balesetet szenvedett a válla­latnál. Ebből kifolyóan rok­kantsági nyugállományba is helyezték, de a vállalat — mi­vel olvasónk nem volt telje­sen munkaképtelen —, őt könnyebb munkahelyen, más munkakörben foglalkoztatta. A jelenlegi és a korábbi mun­kakörben való foglalkoztatá­sával több, mint ezer forint a keresetvesztesége. Azt kér­dezi, kártérítési igénnyel fel- léphet-e vállalata ellen? Olvasónk leveléből az álla­pítható meg, hogy rokkantsá­gi nyugdíja és az újabb mun­kakörében elért átlagkeresete a korábbi átlagkereset össze­gét nemcsak, hogy eléri, ha­nem meg is haladja. A Leg­felsőbb Bíróság kialakult ítél­kezési gyakorlata szerint, ha egy dolgozó az üzemi baleset­ből eredő munkaképesség-csökr kenés miatt rokkantsági nyug állományba kerül, és a meg­maradt munkaerejét munka- vállalással hasznosítja, és így meghatározott időn át jövede- lemkiesésa nincs. A balesettel okozati összefüggésben később bekövetkező keresetvesztesé­ge megtérítése iránt igényt tá­maszthat, az elévülési időn belül. Az elévülés ideje (3 év) altkor kezdődik, amikor első ízben jelentkezik keresetvesz­tesége, jövedelemkiesése. Ügy látjuk azonban, olva sónk a jelenlegi átlagkeresete és a rokkantsági nyugellátás különbözeié miatt szeretne pert indítani, tehát nem az előbb említett esetről van szó. Az érvényesíteni kívánt igé­nye szempontjából, az előbb említett elévülés másként esik számításba. A kialakult ítélkezési gyakorlat szerint, az elévülés szempontjából ön­álló igénynek kell tekinteni az átlagkereset és a rokkant­sági nyugdíj különbözeiének megtérítése iránti igényt is. Ez az igény az elévülés szem­pontjából egységes. Az elévü­lési idő ebben az esetben a rokkantsági nyugállományba helyezés időpontjától kezdő­dik. Ez az eset akkor áll fenn, ha egy rokkant nyugdíjas egyáltalában nem vállal mun­kát vagy azért, mert nem tud, vagy pedig nincs erre le­hetősége. Egy másik olvasónknál együttesen jelentkezett az előbbiekben említett két eset. Nála az történt, hogy rok­kantsági nyugállományba he­lyezése után, bizonyos időn át munkát vállalt, ez idő alatt nem volt keresetvesztesége. Később azonban ennek a dol­gozónak az egészségi állapo­ta romlott, a külön munkát ezért megszüntette, volt mun­káltatójával szemben pedig igényt támasztott a kereset- veszteség megtérítése iránt. Ha ilyen eset áll fenn, a ke­reset-kiegészítésre irányuló igényre akkor nyílik meg a lehetősége az ilyen dolgozó­nak, amikor a munkaképes­ség csökkenése, illetőleg mun­kaképtelensége első ízben ve­zet keresetkiesésre. Ettől az időponttól számít a 3 éves elévülési idő. Természetesen a bíróság vizsgálhatja, hogy az ilyen dolgozót kárenyhíté­si igény megilleti-e, és ha igen, mennyiben. Az ilyen igényt először a vállalat mun­kaügyi döntőbizottságához le­het benyújtani. Dr. M. J. A Legfelsőbb Bíróság elöntései Elhullottak a hízott libák Mezőgazdasági termékérté­kesítési szerződést kötött két fogyasztási szövetkezet. Az egyik vállalta nagyszámú na­poslibák szállítását, a másik pedig a felhizlalásukat. Ami­kor a hizlaló telefonon jelen­tette: az állatok egv része el­szállításra készen áll, szerző­dőtársa csak kétnapos késede­lemmel vette át a hízott libá­kat és emiatt — túlhízás kö­vetkeztében — igen sok elhul­lott. Ugyanez ismétlődött meg, amikor további állatok átadá­sa történt. Mindezek miatt a hizlaló szövetkezet a másik el­len kártérítési pert indított. Az ügy a Legfelsőbb Bíróságon dőlt el, amely a hizlaltató szö­vetkezetét a felszámított kár megtérítéséire kötelezte. Az ítélet indoklása szerint hízott libáknál az átadásnak napra és órára időzítve kell megtörténnie, hogy a túlhizla- lásból eredő elhullást elkerül­hessék. Az igazságügyi szakér­tő és a helyszínen jelen volt állatorvos szerint a késedelmes átvétel és az állatok elhullása között okozati összefügés van. A szállításnak haladéktalanul kell megtörténnie, hogy a le­vágásra mielőbb sor kerülhes­sen. Ennek az az oka. hogy ek­kor már az állat mája nem tudja betölteni a méregtelení­tő funkcióját és a vágás el­maradása sómérgezéssel, illet­ve fulladással járhat. Tehát az elszállításnál ilyenkor már minden óra számít. A hizlaltató szövetkezet az­zal védekezett, hogy megálla­podásukból a mezőgazdasági termékértékesítési szerződés lé­nyeges érvényességi kellékei: a szolgáltatott árumennyisége, a teljesítés helye és határideje nincs megjelölve, tehát érvé­nyes szerződés nem jött létre, ezért szerződésszegés sem kö­vetkezhetett be. Ezzel szemben a Legfelsőbb Bíróság megálla­pította. hogy a tavasszal át­adott állatok visszaküldésének idejét őszre tűzték ki, ami a mezőgazdasági gyakorlatban augusztus 21—november 21. kö­zötti teljesítési határidőt je­lent. A szolgáltatás mennyisé­ge azonos az átadott és elhul­lott állatokkal. Végül a meg­állapodás szerint az ellenszol­gáltatás a Baromfifeldolgozó Vállalat által megállapított egységáron számolandó el. Te­hát a két szövetkezet közötti megállapodás a mezőgazdasá­gi termékértékesítési szerző­désnek minden lényeges kellé­két tartalmazza. Ezért a hiz- lalta'tó szövetkezetnek a szer­ződés érvénytelenségére vonat­kozó érvelése nem fogadható el. Végül a Legfelsőbb Bíróság kimondta: a készre jelentés­ben megjelölt határnapon a megrendelő köteles a felaján­lott árut átvenni. E kötelezett­sége teljesítéséhez nincs szük­ség arra, hogy elfogadó nyilat­kozatot tegyen. Tehát a kése­delmes átvétellel szerződéssze­gést követett el, amiért kárté­rítéssel tartozik. Kísért a múlt Egy leánynak házasságon kí­vül kisfia született. Akkori rendezetlen életkörülményei miatt a gyermek egy barátnő­je édesanyjához került. Az anya rendszertelenül látogatta gyermekét, majd négy évvel később magához akarta venni, de a nevelőanya nem adta ki. Újabb két év múlva a lány férjhez ment és gyermeke ki­adásáért barátnője anyja el­len pert indított. Az asszony a kisfiú nála történő elhelye­zéséért viszont keresetet ter­jesztett elő. Az alsófokú bíró­ságok a keresetet elutasítot­ták. Ezt azzal indokolták, hogy az anya szülői kötelezettségét megszegte, gyermekét elha­nyagolta. A most már hétéves kisfiú fejlődése jelenlegi he­lyén megnyugtatóan biztosí­tott A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvásra a Legfel­sőbb Bíróság az alsófokú íté­leteket hatályon kívül helyez­te és a megyei bíróságot új el­járásra, valamint új határo­zat hozatalára kötelezte. — A gyermeket nem a bí­róság helyezte el nevelőanyjá­nál, így az nem hivatkozhat arra, hogy jogszerűen tartja magánál és viszontkere setet sem indíthatott — hangzik a döntés. Ilyen igénnyel csak a gyámhatóság vagy az ügyész­ség léphetett volna fel. Az ügyészség, éPPen ellenkezőleg, azt indítványozta, hogy a gyermek anyjához kerüljön, ahol megfelelő körülmények között nevelkedhet. A környe­zettanulmány szerint az anya lakása rendezett, 'tiszta, férje jól keres. Azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni a Má­zaspár előéletét. Mindkettő büntetve volt, ezért meg kell vizsgálni: az utóbbi években megfelelő életmódot folytat­nak-e és régi környezetükkel szakítottak-e. A férjet szemé­lyiségének vizsgálatára meg kell hallgatni, továbbá mun­kahelyéről véleményt kell be­szerezni. A bíróság által ki­rendelt gyermekpszichológus szerint az anya és férje akis­fiú számára ismeretlen, ezért a jelenlegi környezetből tör­ténő azonnali kiemelése fejlő-' désére káros lenne. Mindez csak fokozatosan történhet, vagyis, ha az anya rendszere­sen látogatja és sikerül vele érzelmekkel telített szülő— gyermek kapcsolatot kialakí­tania. — Amennyiben az újabb vizsgálatok lefolytatása után arra lehetne következtetni, hogy a gyermek testi, értelmi és erkölcsi fejlődése az anyá­nál nincs biztosítva, harmadik személynél, elsősorban jelen­legi nevelőanyjánál kell elhe­lyezni, aki születése óta, áldo­zatkészen, anyagi támogatás nélkül gondozza, és akinél je­lenleg is megfelelő körülmé­nyek között él. Ennek érde­kében indokoltnak mutatkoz­hat, hogy az eljáró bíróság az ügyészséget, illetve a gyám­hatóságot — az elhelyezés kér­désében támasztható viszont­kereset lehetőségéről — érte­sítse. Tíz nap rendeletéiből A munkavédelemről a 47/1979. (XI. 30.) MT. rende­let intézkedik. (Magyar Köz­löny 83. száma.) A rendelke­zés a gazdálkodó szervezetek munkavédelemmel kapcsolatos feladatait, a dolgozók jogait és kötelességeit, a termelőeszkö­zökre vonatkozó karbantartá­si követelményeket részletesen tartalmazza. A jutalékrendszerről a 21/1979. (XII. 6.) Bk. M. szá­mú rendelet intézkedik. (Ma­gyar Közlöny 85. szám.) Az idegenvezetésről a ko­rábban kiadott 17/1976. Bk. M. számú rendeletet a belkeres- kectelmi miniszter a 22/1979. Bk. M. számú, december 6-án megjelent rendeletével módo­sította. (Magyar Közlöny 85. sz.) ( Az utóbbi másfél évben szü­letett jogerős bírói ítéletek egész sora igazolja, hogy a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) 1977. évi módosításakor indo­koltan került a károkozásért való felelősség új szabályai közé a nem vagyoni károk' megtérítésének a kötelezettsé­ge is. A Ptk. most előírja: a károkozó köteles megtéríteni a károsult nem vagyoni kárát, ha a károkozás a károsultnak a társadalmi életben való részvételét vagy egyébként éle­tét tartósan vagy súlyosan megnehezíti. Korábban polgári jogunk nem ismerte el a nem vagyoni károkat, de ugyan­akkor lehetőség volt a nem vagyoni kár csökkentésére vagy esetleg megszüntetésére szol­gáló kiadások megtéríttetésé- re. Általános kártérítés meg­ítélésével. Ennek ugyan sem­mi köze nem volt — mérték és érték szerint — a nem vagyoni károkhoz, de a bírói gyakorlat ennek a iogintézménynek az alkalmazásával próbált kár­pótlást nyújtani azoknak a károsultaknak, akiknél a fe- ketén-fehéren kimutatható va­gyoni károk alapján forintban pontosan megállapítható kár­térítés kevésnek tűnt. Csak enyhítésül szolgál A módosított Polgári Tör­vénykönyvnek a nem vagyoni tárokkal kapcsolatos új fele­ősségi szabályait csak azokban íz esetekben alkalmazzák, Kártérítés a megfizethetetlenért ítéletek a Ptk. új paragrafusai alapján amelyeknél a károkozó maga­tartás a törvény hatályba lé­pése, tehát 1978. március 1. után történt. Egy 16 éves ipari tanulónak 1978-ban a bíróság 230 ezer forint nem vagyoni kártérítést ítélt meg jogerős ítélettel. Az előzmény: nyaki gerinctörés, gerincvelői harántsérülések kö­vetkeztében mindkét alsó vég­tagja megbénult, felső végtag­jának izomereje minimális, fogókészsége nincs. Orvosszak­értői vélemény szerint a ká­rosult véglegesen, százszázalé­kos rokkant, minden alapvető életműködéséhez segítséget igényel. A bíróság ezért teljes egészében helyt adott a kere­setnek. Az Ítélet indoklása pe­dig megállapította: a fiatal­ember testi és lelki állapota életét véglegesen, igen súlyo­san megnehezíti, s az igényelt összeg, mint pénzbeli kárpót­lás, csak kis mértékben szol­gálhat a károsult nem vagyoni kára enyhítésére, különös fi­gyelemmel fiatal korára. 1978. május 20-tól 1979. már­cius első napjáig gyógykeze­lés alatt állt. A combnyaktö­rést operálták, a tört végeket szeggel egyesítették. A felpe­res a balesettel okozati össze­függésben levő betegállománya alatt 1978 augusztusában szív­infarktus miatt is kórházi ápo­lásban részesült. Két hónapon át ágyban fekvő beteg volt, majd további hat hónapig csak szobában, súly és terhelés nélkül, mankókkal, illetőleg bottal tudott mozogni. Kerese­tében 15 ezer forint nem va­gyoni kár megállapítását kérte, arra hivatkozva, hogy a bal­esettel összefüggő mozgáskép­telensége, később pedig moz­gáskorlátozottsága lehetetlenné tette részvételét a társadalmi életben. Csak súlyos esetben AAár első fokon Fellebbezés hiányában első fokon emelkedett jogerőre az az ítélet, amelyben egy 1976-os — tehát még a Ptk. módosítása előtti — balesettel kapcsolat­ban a 26 éves felperesnek 50 ezer forint általános kártérítést ítélt meg a bíróság. Az indok­lás szerint: a felperes arcának sérülése és az arcon visszama­radt hegedősek, a két centimé­teres lábrövidülés olyan eszté­tikai károsodás, amelynek va­gyoni kihatása van. A felperes ma még fiatal ember, elvált családi állapotú; értelemszerű, hogy külsejével is fokozottab­ban foglalkozzék és külső megjelenését se hanyagolja el. Ezenkívül az elszenvedett baleset folytán fizikailag sérü­lékenyebbé vált, kellő alappal számíthat arra, hogy nagyobb megterhelés esetén betegállo­mányba kerül. Az évek. múlá­sával arca hegedősének vona­lai változást idéznek elő. és esetleges plasztikai műtétre is sor kerülhet — ami szintén többletkiadást jelent.— ugyan­csak a baleset miatt Egy törés következményei Született már keresetelutasí­tó ítélet is Ennek az ügynek a felperese közlekedési baleset okozta combnyaktörés miatt Az első fokú bíróság ítéleté­ben a keresetet elutasította. Orvosszakértői vélemény alap­iján bizonyítottnak tekintette, hogy a felperes J979. március hó 1. napjával gyógyult és a combnyaktöréssel kapcsolat­ban kóros elváltozás nem ész­lelhető. A nem vagyoni kár megtérítése azért nem teljesít­hető, mert a nyolchónapi moz­gáskorlátozottság a felperes életét tartósan megnehezítő időszaknak nem tekinthető. A baleset ugyan átmenetileg ki­zárta a felperesnek a társadal­mi életben való részvételét, életét erre az időszakra meg­nehezítette, de ez nem olyan mérvű, amely a vagyoni káron felüli követelés megítélésére alapul szolgálhatna. Hasonló ideig tartó betegségek, gyógy­kezelések ugyanis viszonylag nagyobb számban fordulnak elő. A másodfokú bíróság — osztva az első fokú bíróság jo­gi álláspontját — helyben­hagyta a keresetet elutasító ítéletet. Helytállónak tartotta azt a felperesi állítást, hogy az állapota rosszabbodásának lehetősége fennáll, de ennek az eshetősége még nem teszi le­hetővé az új szabály, a nem vagyoni kártérítés alkalmazá­sát. Mindamellett: ha az ille­tő egészségi állapotában való­ban bekövetkezik a rosszabbo­dás, alapos lehet a — ma még idő előtti — kártérítési igény. Ez a három eset is azt pél­dázza, hogy a Ptk. új szabályá­nak alkalmazására csak olyan súlyosabb esetekben kerülhet sor, amikor a károsodás a ká­rosultak életét tartósan vagy véglegesen megnehezíti. Dr. Tóth Ferenc A fenyő fűrészáru íeihaszr- nálásának korlátozásáról ugyanitt jelent meg a 21/1979. (XII. 6.) MÉM. sz. rendedet. A Munka Törvénykönyve módosításáról, az új végrehaj­tási rendelkezésekről, a mun­kaviszonnyal összefüggő egyes kérdésekről, az egyes szociá­lis, kulturális juttatásokról, a munkaügyi döntőbizottságok szervezetéről és eljárásáról, és a kollektív szerződésekről a Magyar Közlöny 84. számá­ban jelentek meg a rendelke­zések. Az állami hozzájárulásról A PM-MÉM együttes rendelet» A mezőgazdasági nagyüzemek­nek kortuiekintóüoen, s a helyi adottságok messzemenő figyelem­bevételevei kell a jövőben meg- iiatározniok építési beruházásaik körét, mivel a január 1-én élet­be lépő szabályozó rendszer ösz- szessegében a korábbinál mér­sékeltebb szintű állami hozzájá­rulást biztosít. A mezőgazdasagi beruházások új rendje -- amelyet a PM—MÉM együttes rendelete tartalmaz — miközben egész sor termelési ágazatban fenntartja az eddigi kiemelt támogatást, több területen visszafogja a központi hozzájárulás arányát. Más terü­leten viszont új támogatási lehe­tőséget is biztosítanak; olyan ága­zatok esetében, amelyeknek gyor­sabb ütemű fejlesztése más társ­ágazatok számára is gyümölcsöző­nek ígérke?.ik, továbbá jól szol­gálja a választék bővítését, illető­leg a bel- és külföldi piacokra való termelés kiszélesítését. Továbbra is 40 százalékos álla­mi támogatás folyósítható a szarvasmarha-, a sertés- és a juh- tartás létesítményeire. A meg mű­veletlen területek hasznosítására kecsketenyésztési épületekhez 40 százalékos, a gépkarbantartó mű­helyek létesítéséhez 20 százalé­kos központi segítséget vehetnek igénybe az üzemek. Üj vonása a támogatási rend­szernek, hogy a mezőgazdasági üzemeknek nemcsak a hús- és tejfeldolgozó üzemek beruházásá­hoz biztosít állami támogatást, ha­nem 20 százalékos mértékben egyéb élelmiszerfeldolgozó be­ruházásokhoz is. A MEM a korább! években több épülettípus műszaki tervét dolgoz­tatta ki különböző műszaki meg­oldásokkal és ezekről az üzeme­ket már eddig is közleményekben tájékoztatták. A jogszabály rendelkezik az egyes épületek, építmények kapa­citásának kihasználásáról is. p meghatározza azokat a szankció­kat, amelyek a ‘gazdaságokat sújt­ják abban az esetben, ha a mű­szaki átad*es-*tvát'*|tŐl számított bizonyos idő élteké »»tán nem használják ki a lehetőségeket.

Next

/
Thumbnails
Contents