Pest Megyi Hírlap, 1979. november (23. évfolyam, 256-267. szám)
1979-11-10 / 263. szám
1979. NOVEMBER 10., SZOMBAT "iMdab Demokratacky aväx S/ovdkov v Madársku 30-roeny. Zdravime siovenskych pracujiickh Pestianskej zupy! Harmincéves a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége. Üdvözöljük — szlovák nyelven — a Pest megyében élő szlovák dolgozókat! — abból az alkalomból, hogy megalakulásának 30. évfordulóját ünnepli a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége és a szövetség hetilapja, a Ludové Noviny. Az évforduló alkalmából tegnap a Magyar Néphadsereg Művelődési Házában tartott emlékülést a szövetség országos választmánya. Az ülésen részt vett dr. Václav Moravec, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság magyarországi nagykövete. Ott volt dr. Alexander Cérnák nagykövetsági tanácsos, kulturális attasé és Pavol Gombos, a Csehszlovák Kulturális és Tájékoztató Központ igazgatója. Megjelent az emlékülésen Fodor Péter, az MSZMP Központi Bizottsága tudományos és kulturális osztályának munkatársa, dr. Bors Ferenc, a Kulturális Minisztérium nemzetiségi osztályának vezetője, valamint Rakovszki István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának munkatársa. A szövetség országos választmányának Pest megyei tagjai közül Krizsán Ferenc Csömörről, Gombár Sándor Dabasról, Movik Lászlóné Ácsáról és Surányi Mihály Vácegresről szintén részt vettek az emlékülésen. Such János, a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének főtitkára ünnepi beszédében hangsúlyozta: a Magyarországon élő szlovákok a magyarokkal egyenjogú állampolgárok, a szövetség tevékenysége, a nemzetiségi politika eredményei elválaszthatatlanok országunk társadalmi fejlődésétől. Mint mondotta, a szlovák nemzetiség kultúrája, anyanyelve — amelyet a felszabadulás előtt kihalásra ítéltek — a párt és a kormány nemzetiségi politikájának eredményeként virágzik, fejlődik. A szlovák nemzetiségű lakosság tevékenyen támogatja a párt politikáját, részt vesz a szocialista építésben. A szövetség pedig politikai, kulturális felvilágosító-nevelő munkával segíti a szlovák anyanyelv ápolását, fejlesztését. A Ludové Noviny 30 esztendős tevékenységéről szólva a főtitkár kiemelte: sajátos eszközeivel hozzájárult a nemzetiségi politikában elért eredményekhez, a nemzetiségi nyelv és kultúra gyarapításához, s bár eleinte inkább a felnőttek olvasmánya volt, napjainkban egyre fiatalodik olvasóközönsége. Az emlékülés végeztével arról kérdeztük Such János főtitkárt, mit tart a Magyar- országi Szlovákok Demokratikus Szövetsége legnagyobb eredményének? ! — Amikor szövetségünk megalakult, s a párt segítségével megkezdte munkáját, a nemzetiségiekben, s a magyarokban is a régi ellenséges nézeteknek sok maradványa élt még. Kissé magára hagyatva tevékenykedett a szövetség.- | — Most, 30 esztendő múltán látjuk, fáradozásunk nem volt hiábavaló, hiszen megváltozott a légkör, a közvélemény, a szemlélet, az egész társadalom maga is. Nincs semmi túlzás abban, ha azt mondom: a ma szocialista viszonyai között a nemzetiségi politika közügy. Olyan társakat találtunk, mint például a tanácsok, a Hazafias Népfront, a sajtó, s a közművelődési intézmények. — Magyarországon 100 ezernél több ma a szlovák nemzetiség létszáma, s Pest megyében mintegy 30 településen élnek szlovákok, Békés megye mellett ez a másik szlovákok által sűrűn lakott körzet. Napjainkban öt szlovák tannyelvű iskolában, 75 szlovák nyelvet is oktató általános iskolában, 26 óvodában, s pedagógusképző intézetekben több mint nyolcezren ismerkednek a szlovák nyelvvel, vagy fejlesztik anyanyelvi tudásukat. Ehhez sok segítséget nyújt a most szintén jubiláló Ludové Noviny, s számos Magyarországon i megjelenő szlovák nyelvű ki- I advány. 1 V. G. P. Továbblépés — önkritikus elemzéssel A beszámoló taggyűlések előtt A beszélgetések f&passtaisst&i BEunakesxin A pártalapszervezetek belső életét elemző, annak milyenségét boncolgató elbeszélgetések a legtöbb üzemben, intézménynél, gyárban már megkezdődtek. Van, ahol be is fe jeződtek. Főként ott, ahol a beszámoló taggyűlés időpontjaként november közepét tartják számon. A MÁV Dunáké szi Járműjavítójában a tmk- sokat, tehát a vasasokat tömörítő hármas alapszervezet már összegezte az elbeszélgetések tapasztalatait, papírra vetették a megszívlelendő véleményeket. Azokat, melyek a további munkát egyértelműen megszabják, útmutatást adnak a vezetőség, a titkár teendőihez. Az útra valóban, a csomagban, melyet, a beszélgetések adtak, vajon mi rejtőzik? — erről beszélgetek Makrai Lajossal, az alapszervezet titkárával. Az időnkből nem futja ? Ahogy viccesen mondják, nekünk feladták a leckét. De ez a lecke, a házi feladat, amit kaptunk, jogosan került az asztalunkra. Valami hasonlót vártunk a beszélgetésektől, a pártvezetőség, s jómagam is. Igaz, a titkári teendőket néhány hónapja látom csak el, de a vezetőségnek 1977 óta vagyok tagja. Ebben a negyventagú alapszervezetben, melyhez a fizikai munkások tartoznak, a szókimondás járja. Jómagam is azt vallom, ami a szívemen, az a számon. A véleményemet nem csomagolom be. De nem is kell, hiszen ha Bérek a tsx-ekben Az új szabályszék nyomában Akik időben feSkésxiifiek, srsosi e. őnyben vannaEi A vezető gazdasági szakembereknek már kézbesítette a posta az 1980-tól érvényes új közgazdasági szabályozók gyűjteményét. Az érintettek javában tanulmányozzák az említett rendeleteket. Túlzás lenne persze azt állítani, derült égből jött. Előkészítésében számos Pest megyei szakember is kivette részét, a végső megfogalmazásból szűkebb pátriánk termelőszövetkezetei szakembereinek véleménye sem maradt ki. Többet, jobban A gazdálkodásban sincs állandóság, a termelésnek mindig igazodnia kell a piac igényeihez, így az erre ösztönző bérezés is időről-időre túlnövi megszokott kereteit. Valaha a garantált bérezés bevezetése hozta meg a várt eredményt. Előrelépés volt ez ahhoz képest, ahogy annak előtte a tagság csak év végén szerzett tudomást, milyen nyereségre tett szert a szövetkezet. Addig bizonytalanságban élt. Az újfajta bérezés más ellentmondást szült: nem mindenkit tett közvetlenül érdekeltté a jobb és több eredmény elérésében. Dr. Takács Györgyöt, a budaörsi Sasad Tsz elnökhelyettesét azokról a tapasztalatairól kérdeztük meg. amelyeket a bérszínvonal-gazdálkodás során szerezhetett. Véleményé sok termelőszövetkezet vezetőjének álláspontjával egyezik; — A közgazdasági szabályozók 1977-től előírják a szövetkezeti dolgozók átlagjövedelme csak meghatározott mértékben évente — a Sasad esetében legfeljebb három százalékkal — emelkedhet. Ez tulajdonképpen megfelelőnek tűnt, hiszen nagyjából követte a termelés növekedését és aránvban állt a nvereséggel. Másképpen állt a hclvzet a hatékonysággal. E vonatkozásban komoly ellentmondásokba keveredtünk. — A kérdés többféleképpen közelíthető meg. Induljunk ki abból, hogy egyre korszerűbb technológiával, csökkenő ráfordítással és növekvő meny- nyiség'oen szeretnénk termelni. Ez lehetne a sokat emlegetett nemzetközi cserearány javításának egyik módozata. A fenti változtatásokhoz azonban szakmailag , képzettebb gárda szükséges. S mivel azok munkája értékesebb, több pénzt is érdemelnének. De mi történik, ha jobb erőket alkalmazunk a kisebb tudásúak rovására? Csökken a létszám, s bár változatlan bért osztunk szét, az egyes ember többet kap. így az egyénenkénti jövedelem- növekedés meghaladja a megszabott három százalékot. Ennek következménye pedig közismert: magas adó, amelyeket nem képes elviselni a szövetkezet. Véleményem szerint — mondotta az elnökhelyettes — gazdálkodásunk akkor válna valóban hatékonnyá, ha a termelést irányítók egy meghatározott bértömeggel rendelkeznének. Ezt a termelékenység ösztönzéséhez úgy használhatnák föl, hogy mindenki annyit kapjon — egye3 munkások akár ötször többet a kevésbé szorgalmasoknál — amennyit egyénileg produkálnak. A ló- gosok pedig meg se tudjanak élni. Ellentmondást szült — A régi szabályozók szabta feltételek között nem volt lehetséges a nagyobb differenciálás. Minden magyarázatná] meggyőzőbb az alábbi példa egy kitűnő szövetkezet még kltűnőbb tehenészetéről. (Nem a megyében működő gazdaságról van szó.) A kérdéses termelőszövetkezetnek hirtelen meg kellett válnia több régi dolgozójától. Pótlásuk megoldhatatlannak látszott, veszélybe kerültek a már elért hozamok is. A főállattenyésztő választhatott: vagy szétosztja a megmaradók között a hiányzók juttatását vagy hasznavehetetlen, a szakmát nem ismerő embereket szerződtet. Az előbbi megoldás mellett döntött. Az eredmények nemhogy romlottak volna, ellenkezőleg, javultak. A szövetkezetét ellenben a bérszínvonal-túllépés miatt több százezer forintra büntették. Szinte hallom az ellenérveket. Rosszul állapították meg a normákat, másképpen hogyan lehetséges ennyi gondozó feladatának átvállalása? Szerintem, minden gazdaságban sok a tartalék. S az is igaz, hogy töb pénzért több órát is szívesen vállalnak a dolgozók. Kisebb tempóban Mint mondottuk, a gazdasági élet fejlődik, a szabályozók követik a változásokat. Ami tegnap jó volt, nem bizonyos, hogy ma is megállja a helyét. S egészen valószínű, hogy ami ma megoldja gondjainkat, holnaputánra korszerűtlenné válik, ismét a fejlődéshez kell igazítani a bérpolitikát is. S ez nem megy egyik napról a másikra. — Egy hét múlva töbet tudtunk volna mondani — ezzel fogadott bennünket tegnap Nagy István, az Óbuda Tsz főkönyvelője. Ami azt jelenti, akkora már a milliárdos gazdaság nyelvére fordították volna az osztályvezetők a rendtevő szabályokat. Ez persze nem zárja ki, hogy a bekövetkező változások nem lennének körvonalazhatók. Míg 1979-ig az egész évi személyes jövedelmet adóztatták, jövőre külön az évközi munkadíjat és külön az évvégi részesedést. Ennél is lényegesebb azonban, hogy ezentúl a jövedelmek jobban igazodnak a dolgozó által hajtott haszonhoz, szaknyelven szólva az egy főre vonatkoztatott tiszta nyereséghez. Nyílt titok az Öbuda Tsz. amely tavaly ötvenezer forintnál többet juttatott a közös kalapból a tagoknak, a jövőben kisebb tempóban emelheti a béreket. A módos gazdaságokhoz így fokozatosan fölzárkózhatnak azok a termelő- szövetkezetek, amelyek csupán a földből vagy pedig az állattenyésztésből éltek és így szűkebben mérték a járandóságot. Akadnak akik azt állítják, papíron sam kapnak a tagok annyit 1980-ban, mint egy évvel korábban. Az effajta sötéten látásnak azonban kevés köze van a realitásokhoz. A tsz-ek meg akarják tartani dolgozóikat, ezért nem várható a jövedelmek ilyen mértékű visszaesése. Legfeljebb az történik, ami végül is egybeesik a népgazdasági érdekkel, hogy kevesebbet fordítanak megalapozatlan fejlesztésekre és inkább a meglévő kapacitásokat használják ki jobban. Akik készültek a módosításokra — és ezek a gazdaságok teszik ki a derékhadat — nem kezdtek Erejükön felüli beruházásokba. Ezért 'az elkövetkező időszakban nem lesznek fizetési gondjaik. Szokásaink — s ez a gazdasági szféra is érvényes — legokosabb tulajdonságaink közé tartoznak. Ilyen berögződéseknek kell néhány hónap múlva búcsút mondanunk, és ez nem kis feladat. Az új, lent és fent számos ellenállásba megnemértésbe ütközhet. Megoldási találni Azok a mezőgazdasági üzemek, amelyek erőt gyűjtöttek felkészültek a nehezebb körülményekre, természetszerűleg kedvezőbb helyzetben vannak. De ők sem kivételek az alól, ami most elsősorban a hátrányosabb feltételekkel indulókra érvényes: meg kell találniuk szövetkezetük számára a megoldást, amely eredményessé teszi működésüket az új szabályozók meghatározta viszonyok között. Yalkó Béla szólok, minden esetben az a szándékom, hogy előrébb jussunk. A munkában, a pártéletben egyaránt. Visszakanyarodva az alapkérdéshez, a beszélgetések tapasztalataihoz, egy dolgot azt hiszem nem árt tisztázni. Mégpedig azt, hogy a mi alapszervezetünk vezetősége, minden tagja vallja: alapvető feladatunk a gazdasági munka segítése a párt, s tagjainak sajátos eszközeivel. Az egyéni példaadást is ide sorolom. De helytelennek tartom, hogy hovatovább a taggyűlések termelési tanácskozás jellegét öltik! Meghökkentő a megállapítás, ezt a tapasztalatot hozták a beszélgetések is? Ezt bizony. Valljuk, érezzük, hogy gazdasági életünk gondjaival állandóan foglalkozni kell, de nem úgy, hogy az alapszervezet, a párt élete elsikkadjon. Márpedig ebbe a hibába estünk. S a beszélgetések egyértelműen erre a hibánkra világítottak rá. Azt hiszem, nem kell különösebben magyarázgatni, hogy ezen nem a beszámoló taggyűlés után, hanem már ma változtatnunk kell! Mert azzal nem védekezhetünk, hogy netán az időnkből nem futotta arra: a párt, az alapszervezet belső életével is foglalkozzunk rendszeresen. Kilépni a formcli.ásbói! A beszélgetések tapasztalatai arra is rávilágítanak, hogy a politikai oktatás, képzés nem mentes esetenként a formalitástól. De mit "is mondtak erről a párttagok, mit rögzít az összegező feljegyzés? Előfordul, hogy az oktatás színvonala olykor alacsony — veszi át újra a szót Makrai Lajos. S mi tagadás egy-egy témával esetenként maguk az előadók is amolyan tessék-lás- sék módon foglalkoztak. Márpedig az ilyen előadások mellett nem mennek el szó nélkül a munkások. No, meg az ismétlések. A szólásmondás szerint ugyan az ismétlés a tudás anyja, de hát aki bekapcsolódik egy oktatási formába, az a tudását szeretné gyarapítani. Valami többet kapni annál, amit az előző Oktatási évben szerzett. Maga a politikai oktatási rendszer jó. De hiba van akkor, ha a magasabb politikai képzettséggel rendelkezőt egy alacsonyabb fokú szemináriumra iskoláznak be. Erre az alapszervezetnek a helyi bizottsággal együtt jobban oda kell figyelnie a jövőben. Kilépni abból a formális, de nagyon kényelmes gyakorlatból, hogy ötöt innen, a másik tizet meg onnan, arról a munkahelyről iskolázzuk be. S közben nem mérlegeljük, hogy az adott oktatási forma szolgálja-e további fejlődését? Hát ezt a kérdőjelet kell a jövőben munkánkból száműzni. Alapszervezeten belül a párt- csoportok értekezletének szükségességét is megfogalmazták munkásaink a beszélgetések során. Kritika, bírálat érte a bizalmikat. Így hangzik: ne csak a taggyűlések előkészítésével, hanem a párt belső életével is foglalkozzanak. A csoportértekezleteket pedig ők maguk is vegyék komolyan. Elég kemény a bírálat. Mi a teendő? Azt hiszem, nem kell különösebben magyarázni! Valóban felesleges lenne. De vajon a hozzájuk közel álló III-as számú KlSZ-alapszerve- zet párttagá nevelő munkája hogyan alakul? A pártépítés kérdésével rendszeresen foglalkozunk. Együtt a KlSZ-esekkel. Igaz, ott is új a titkár, akárcsak jómagam. Kaptunk javaslatot, méghozzá megalapozottat az 1980-as pártépítéshez. A jó munkát, a társadalmi és a mozgalmi feladatok teljesítését tesszük mindig mérlegre a jelölteknél. S jó érzés azt mondani, hogy a fiatalok képesek azt a teljesítményt, magatartást nyújtani, amit tőlük vár runk. Hat a közérzetre Makrai Lajos esztergályos. Az öttagú vezetőséggel együtt Készül a beszámoló taggyűlésre. A járműjavító kilenc párt- alapszervezet 406 kommunistája a kongresszusi és felszabadulási munkaversenyben tett vállalások időarányos teljesítményével, újabb munkasikerekkel készül a kongresszust megelőző, az alapszervezetek életében fontos eseményre. Vajon eme készülődés jegyében a közérzetet, a munkahelyi gondokat számba veszik-e? A kérdés elhangzott, s Makrai József az esztergapadot tisztogatva, a marxista szakosítóra készülődvén újra megáll. Egy röpke pillanatig elidőzik a kérdésnél, majd úua rakodni kezd — mert a gépet tisztán, rendben kell itthagyni! A közérzettel nem lenne különösebben baj. De ami irritálja az embereket, az a bérezés. A bérszínvonal gazdálkodás miatt olyanokat is itt tartunk, akik nélkül könnyen elboldogulnánk. De akármilyen rosszul is dolgozik, plusz egy fő, s a bére miatt szükségünk van rá. Pedig szerintem munkájuk minősége, magatartásuk nem hasznai a közösségnek. Ezért mondom, hogy a bérezési rendszerben is elkelne valamiféle változás. Tudom, kezünkben van a lehetőség : a differenciálás. Csakhogy ezzel a lehetőséggel is meg kell tanulni élni. Formálni az emberek tudatát. Megértetni, vége az egyenlösdinek, aki fércmunkát ad ki a kezéből ne tartsa a markát béremelésért. Nem szociális juttatás a bér, s nem jár csak azért, mert drágábbak lettek az élelmiszerek, többe kerül a szolgáltatás. Ezért fontos a tudat formálása: merje végre mindenki kimondani, hogy aki nem érdemli meg, annak ne adjunk pénzt. S tudja is akit illet: nem tarthatja a markát! Nyers szavak ezek, tudom. De itt a karbantartó gyáregységben. ahol a Ilí-as alapszervezet működik, s 208-an dolgoznak, a többség így gondolkodik. Nemcsak a kommunisták. Nyűg, de cipeljük A szavak súlyát érzem, de korántsem tartom nyersnek a megfogalmazást. Nyűg, teher a kollektíva, a közösség, c szocialista brigád nyakán az, akit a bérszínvonal vonzata- ként cipelnek magukkal. Hogy meddig? Nem hiszem, hogy túl sokáig. Kezdünk érettebbekké, megfontoltabbakká válni a napi munkánkban éppúgy, mint politikai cselekvésünkben. Számomra ezt jelzi a járműjavító III-as alapszervezetének elbeszélgetését öszr szegző eszmecsere, a párttagok megállapítása, Makrai Lajos véleménye. Meggyőződésem, hogy ahol a hibákat önkritikusan, elemzőan képes a párttagság kiszűrni, a továbblépés hogyanját megjelölni, ott csak eredmények születhetnek a gazdasági és a politikai munkában. Jó úton járnak. Varga Edit
