Pest Megyi Hírlap, 1979. november (23. évfolyam, 256-267. szám)

1979-11-07 / 261. szám

1979. NOVEMBER 7.. SZERDA Ä Ms w . KTüittm Kompfex brigád A Csepel Autó­gyár az MSZMP XII. kongresszusa és hazánk felsza­badulásának 35. évfordulója tiszte­letére meghirde­tett munkaver­senyben két szo­cialista brigádból — a gyártmányfej­lesztésen dolgozó Autóbusz brigád­ból és az autóbusz- alváz-szerelő soron dolgozó Fürst Sán­dor brigádból — komplex brigádot hozott létre tizen­egy hónapi időtar­tamra. A lakók maguknak siépifik Reggel kilenc óra, üresek a tárnoki utcák. Nemcsak az évszakhoz képest szokatlan hideg miatt. Hajnalban nagy a nyüzsgés, mínuszok ide vagy oda. A munkahely nem idő­járáscentrikus, és a község munkaképes lakóinak kilenc­ven százaléka eljár dolgozni, főleg Pestre. Azután délután, úgy háromtól, ismét zsúfolt a vasútállomás, ontják az embe­reket a buszok, hazatér estig több száz gépkocsi. Mondják, ha egy műhold fényképezné a falut, kora reggel megürese­dő, délután megtelő kaptárt látna. Hétvégeken szorgalmas em­berboly a szőlőhegy felé go­molyog. Metszeni, ásni, per­metezni — amit a gyümölcs, a szőlő megkíván. Kertművelő hagyományok Az őslakók kertművelő ha­gyományait a bevándorlók is folytatják. A fővárosiaknak több száz telkük van erre, és bizony főidényben az 5300 la­kosú község szombatra, vasár­napra még kétezer emberrel gyarapodik. Ahogy a budai járásban máshol: Solymáron, Diósdon, Biatorbágyon pél­dául — itt is van gond a hét­végi népességnövekedéssel. Az ellátásban kevesebb, no nem azért, mert megoldódott volna minden baj. az élelem körül — inkább a Tárnokra igyekvő fővárosiak szükség diktálta célszerűsége miatt: magukkal hozzák Pestről a muníciót. Néhány súrlódást nem szá­mítva — emberek volnánk — Tárnokon jó a. kapcsolat az idevalósiak és a hétvégiek között. Gyümölcséréskor, szü­retkor közös kalákák alakul­nak, segítenek egymásnak, és őrzik is — gondosan szer­vezve a szolgálatot — a ker­tet, a pincét, a fürtöket a kár­tevőktől, akik között bizony a tilosban járó ember a legvesze­delmesebb. A fő gond a kertek körül — a víz. Idén nyáron gyak­ran hirdettek locsolási tilal­mat a környéken, pedig ez a vidék alacsonyabb fekvésének okán kedvezőbb helyzetben van, mind a szomszéd Érd, mellyel közös a vízhálózat. A kertet, a szőlőt locsolni kell, ez tény. Kevés a víz, ez is igaz. Nincs hát megol­dás? Vagy a gyümölcs pusz­tul, vagy az ember szomja­zik? Egyik sem szükségszerű. A vezeték vize — ivóvíz. Locso­lásra használni vétek. Ám — kényelmes. Hiába van ugyan­is a telkek jó részén ásott kút, abból több százszor kell kiemelni a nehéz vödröt, hogy valami látszata is legyen. Á csapból, a csápos kutak ve­zetékéből viszont három fo­rintért lehet egy köbméter éltető nedűhöz jutni. Kényel­mes is, olcsó is, még a locso­lás! tilalom büntetéspénzére is inkább telik. Pedig... Pedig nem egy tárnoki gazda már rájött: még olcsóbban is le­het és a bírság sem fenyeget. Vettek ásott kútjukra szivaty- tyút, az áram, amivel a lo­csolásra megfelelő vizet nye­rik, egy nyolcvan, két forint körül van köbméterenként. A három forinttal szemben ez — egy szezonban — több száz pénzt jelent. A vb-titkár, Papp Gábor térképek fölött görnyed. Ké­szül a javaslat a tanácstagi körzetek új beosztására. Jövő­re választás, és inkább le­gyen kevesebb tanácstag, el­térő nagyságú körzetekkel, de ne legyen többé mondjuk a Templom utca kétharmada az egyik, maradék harmada a másik tanácstagé. Egy utca, egy képviselő. Az eddigi 50 helyett úgy 40—45 körzetet számolnak, itt százhúsz, ott kétszáz emberrel. Aránytalan, lehet, de célirányos, az biz­tos. Csak megfelelő tanácsta­gok kellenek. Egy utca példája Mint Dómján József. Több­ször is nekiveselkedett, de si­került. Meggyőzte a Deák Fe- rendc utcaiakat, építsenek járdát. A tanács költségveté­sében évek óta szerepel egy tétel ilyen célra, de mert la­kossági segítség nélkül akár bele se kezdjenek, évek óla nem használták fel. A Deák Ferenc utcaiak portánként ötszáz forintot fizettek, és dolgoztak. Sokat. A járdake­ret, a 100 ezer forint elkelt egy fillérig, pedig csak betont vettek belőle. A lakosok épí­tették a járócsíkot az utca mindkét oldalán, összesen egy kilométert. Evés közben jön meg az étvágy: járdát csi­náltak utcájuktól a Szabad­ság utcán a móriig, buszig, élelmiszerboltig. Olyan sza­kaszon tehát, ahol portájuk ugyan nincs, de naponta jár­nak, miért caplassanak hát egy darabig tisztán, rendesen, azután bokáig sárban, hóban? A jó példa ragadós, már jöt­tek a Zrínyi utcaiak, építené­nek ők is. Majd jövőre. A járdabeton olcsó volt, önköltségi áron adta a Be­ton- és Vasbetonipari Művek budapesti gyára. Már három­éves az együttműködésük Tárnokkal. A községből szak­munkástanulók, munkások verbuválódtak, a betonosok mostanában meg elhagyott zártkerti ingatlanokat kapnak tartós használatra a tanács­tól. Cserébe? A gyárban ke­letkezett betonmaradékot, tör­meléket ideszállítják, leborít­ják a kijelölt kátyús, gödrös, saras földutakon, az ott la­kók meg neki a betonkupac­nak. Ma már a Kölcsey és a Madách utcában ha nem is túl sima felületű, de minden­esetre por és sármentes, egyenletes, gödörnélküli úton gurul a kocsi. Jó együttmű­ködés hasznos példája. A legkisebbek Dél elmúlt, kicsit élénkül­nek az utcák. Innen is, onnan is gyerekek bukkannak elő. Két iskola is van Tárnokon, a település szétszórtsága foly­tán távol egymástól és hogy nem is kettő, hanem négy helyen kell oktatni, már jel­zi: nagy a zsúfoltság. Kétmű- szakos mindenütt a tanítás, tömöttek, korszerűtlenek az osztályok. Az egyik iskola száz év körüli, felújítani, bővíteni sem lehet. A tervekben egy központi fekvésű iskola épí­tése szerepel, a felsősöknek, akik valamivel könnyebben utaznak már. A kisebbek, az óvodások helyzete sem rózsás, bár három óvoda is van, és az egyikben mostanában újabb huszonöt hely készült el, de a korszerű jelzőt nem lehet Tárnokon az óvoda szó elé illeszteni. Kevés a szak­képzett óvónő, a tanító is, hiába, lakást nem tud adni a tanács. Hogy mégis segítse­nek valamit, az itt legalább tizenöt évig dolgozni akaró pedagógusnak, orvosnak kép­letesnek alig nevezhető áron adnak építési telket. A par­cellázást már elkezdték. A. Gy. Hárman a száznyolcvanezerből Amikor bejárókról ejtünk szót, tudatunkba séma ugrik. Az ingázó: ipari munkás, haj­nalban kelő, vasúton, buszon órákig utazó, Csepel, Angyal­föld, Kőbánya gyáraiba, ko­hóihoz, textilüzemeibe igyek­vő nő, férfi. Igen, ha az in­gázás egyáltalán általánosít­ható, ők az alaptípusok. Pe­dig a bejárás mindennapos életformája a Pesthez köze­lebb lakóknak, a később éb­redőknek is. A reklámszakember Budakeszi, lakótelep, hajna­li öt óra. Petrovay Tiborék fia­talos, modem bútorokkal be­rendezett, hangulatos otthona. — Korán kelnek. — Így kényelmesen elké­szülünk, reggeli, gyors takarí­tás, van idő a gyereket öltöz­tetni, magunlcat rendbeszedni, indulás — sorolja Tibor, a Magyar Hirdető szaktanács- adója. A Zaporozsec simán fordul a ház elől. Gázát a János kór­ház bölcsődéjébe visszük, majd Judit asszonyt munkahelyére, a Pest megyei KÖJÁL-hoz. Fél nyolckor kezdünk köröz­ni a Felszabadulás tér környé­kén, parkolóhelyre vadászva. — Ilyenkor elátkozom a ko­csit, jó lenne bejárni a 22-es busz is, zsúfolt ugyan, de jön — dörmög Tibor. — Hát akkor? — Nekem munkaeszköz az autó. ^ Valóban, ahogy belépünk az irodába, pár telefon és indu­lunk tovább. A Hirdető film­stúdiójába, megnézni egy most elkészült reklámfilmet. A Centrum Áruházak központ­jában Heilig György, a pro­pagandaosztály vezetője vár. Üjra a kocsiban: Rákospalo­tára megyünk, bútorkatalógus­hoz készülnek itt fotók a Do- mus raktárában. Innen An­gyalföld a cél, a Szék- és Kár­pitosipari Vállalat illetékesei­nek egy prospektus nyomdai levonatait mutatja be Petro­vay Tibor. Fél öttől ,,begyűjtés”: fele­sig, gyerek. Bevásárlás a Dé­li ABC-ben, mert mire kiér­nek a csúcsforgalomban Bu­dakeszire, vagy tej nincs már, vagy friss kenyér, esetleg a bolt is bezárt. — Itt tudtunk lakást sze­Lyukkártyán a csincsilla A hozzá nem értők előtt is nyilvánvaló, hogy az utóbbi két évtizedben forradalmi fej­lődés zajlott le a mezőgazda­ságban. Az azonban egyelőre még szokatlanul hangzik, hogy a komputerek egyre inkább se­gítik a földeken dolgozók munkáját is. A Gödöllői Ag­rártudományi Egyetem, s né­hány más tudományos inté­zet eddig is készített számító­gép segítségével közép- és hosszútávú terveket a szövet­kezeteknek. Az azonban még újdonságnak számít, hogy jó néhány Pest megyei gazda:,ág­ban komputer segíti a terme­lésirányítást. Pest megyében 12 közös gaz. daság fogott össze, s együtte­sen megalakították a Szövet­kezeti Számítástechnikai Fej­lesztési Együttműködést. Az összefogott tsz-ek egyike az ácsai Vörös Október. Elnöké­től, Dóra Bélától kértünk fel­világosítást a számítógén hasz­nosításának módszereiről. Csak ebben az egy tsz-ben naponta körülbelül 7 millió forint értékű — ez egy év alatt 1,7 milliárd — számla fordult meg az adminisztráto­rok keze között. Nehéz rendet tartani a papírok dzsungelé­ben, s ráadásul az iratok fel­dolgozásának átfutási ideje egyre hosszabb ideig tartott. Lássunk egy példát. A tsz, egyebek mellett csincsillate- nyésztássel is foglalkozik. Az ered,mán yes f aj t anevelés, k i - választás érdekében egy-egy állat családfáját (pedigréjét) háFom nemzedékre visszame­nőleg kell nyilvántartani. Mi­vel értékes szőrmeállatról van szó, további adatokra — szín, fajta, szőrme stb. — is szükség van. összesen egy-egy állat esetében 21 féle ismeretet kell naprakészen nyilvántartani. De már induláskor is 2 ezer darabos volt az állomány, s ma már 4 ezer állatról kell mindent tudni. Ennyi ismeret elraktározására, nyilvántartá­sára ember már szinte nem is képes. A számítógép segítsé­gével viszont akár 10 ezer csincsilla adatait is pillanatok alatt kikereshetik. S hogy ér­demes precíznek lenni, bi­zonyságul elég talán annyi, hogy egy csincsillagereznából készült bunda körülbelül száz­ezer dollárt ért. A szőrmeállatok tenyészté­sén kívül természetesen a szá­mítógépnek fontos szerepe van más ágazatok munkájá­nak irányításában is. Ugyancsak fontos terület az anyagnyilvántartás gépesítése. Mint Szegedi Pál főkönyvelő­helyettes elmondta, a távlati tervek szerint a könyvelést is a komputerre bízzák, s való­színűleg marad kapacitás, hogv a 12 termelőszövetkezet pénzügyeit is a számítógép végzi el. Eddig öt termelőiszö­vetkezet döntött így. A Pest megyei termelőszövetkezetek számítógépes szakemberei Bu­dapesten a Dél utcai telepen tanyáznak. Kovács József szervezési csoportvezető sze­rint megérkeztek az anyag­nyilvántartáshoz szükséges berendezések is és a jövő év első felében indul be ez a program. Nem kis munka áll előttük, hiszen minden egyes adatot lyukkártyára kell át­dolgozni, de ugyancsak meg­éri. hiszen a számítógép lehe­tővé teszi, hogy gyorsabban, pontosabban, az információkat sok oldalról elemezve döntse­nek a vezetők. A gép még a tévedésekre is felhívja a figyelmet. Ha pél­dául valaki valamelyik csin­csilla nyilvántartási számát rosszul diktálja be a kompu­ternek, a Vörös Október Tsz- ben a következő választ kap­ja: Uram az információ téves! ilyen szám a kartotékban nem szerepel. Kép és szöveg: Hargitai Szántó György Az értékes prémes állat, a csincsilla tenyésztését is segíti a számítógép Budai járás Javul a szolgáltatás Kevés panaszt hallani a bu­dai járásban élő több mint százezer lakostól az ipari szolgáltatásokra. Bocsák An- talné, a Budai Járási Hivatal műszaki osztályának főelőadó­ja sokévi tapasztalat után summázta így a járás terü­letén tevékenykedő hat ipari szövetkezet és 1093 kisiparos szolgáltató munkáját. Hogy a bizonyítvány ennyire jó, az annak is köszönhető, hogy a járás Budapest közelségében van és a fővárosban lakó ipa­rosok lakóhelyükön már ne­hezen találnak üzlethelyiséget, szívesen letelepülnek a budai járási községekbe. A kisiparo­sok, száma évek óta emelke­dik. A lakosság szolgáltatási igényeit mindössze a fod­rász, vegytisztító, kárpitos, szerelő, festő, kútásó, fuvaro­zó és cipész szakmák nem elé­gítik ki teljesen. — Az árutermelő szövetke­zetek igény szerint vállalnak részt a lakossági szolgáltatás­ban. Az utóbbi három évben a szövetkezetek szolgáltatási színvonala emelkedett, jelen­tős összegeket fordítottak az egységek a korszerűsítésre. A máé meglévő gondokon enyhí­tene, ha minden község ren­delkezne központi szolgáltató­házzal, ugyanis a kisiparosok nehezen jutnak üzlet- és mű­helyhelyiségekhez. A szövet­kezeti szolgáltató részlegek nemegyszer korszerűtlen bér­leményekben működnek — tá­jékoztatott Bocsák Antalné. — Bővül-e mostanában va­lamelyik üzem? — A Budaörsi Vegyesipari Szövetkezet fejleszti az autó­szerelő üzemét karosszéria és fényező műhellyel. — Mire lenne legnagyobb szüksége a járásnak? — Példaként említem a nagykovácsi szolgáltatóházat, amelyben a bérlők színvona­las szolgáltatást végeznek. A távoli községekben Sóskúton, Perbálon és Pilisszentivánon kellene a nagykovácsihoz ha­sonló szolgáltató házat létre­hozni. A Pest megyei Szolgál­tató és Csomagoló Vállalat nyolc községben alakított ki eddig felvevőhelyet, a Főváro­si Patyolat Vállalat pedig két községben. Bár úgy tűnik, a Patyolat behálózza a járást, mégis a lakosság legfőbb vá­gya egy tisztító üzem, vagy gyorstisztító szalon. ü. Gy. rezni, 76-ban. Pestiek va­gyunk, de nagyon megszok­tunk itt. Most már úgy érez­zük, hogy ha cserélnénk is, mert kell a nagyobb lakás, — jön a kistestvér —, itt ke­resnénk valamit. A bolti eladó Már zsúfoltan érkezik a busz Zsámbékra, Bicslcéről. A felnyomakodók között vékony, fekete kislány. — Dolgozni megy? — Persze. — Nyolc óra, nem késik el? — Tízkor nyit az üzlet, — Akkor még éppen ráér­ne. — Nagyon is. Már negyed­tízre bent leszek, a Moszkva térről metróval. De ha a ki­lenc óvásival indulok, elké­sek. Till Mária, a Hungária ká- vé'ház melletti Aranypók bolt­ban eladó, több mint egy éve. Ez pedig nagy idő egy alig tizennyolc éves lány életében. — Ez az első munkahelye? — Otthon, Zsámbékon a csecsemőotthonban dolgoz­tam. Apukám ott fűtő, anyu­kám mosodavezető. — Miért jött el Pestre? — Hát... Nem jöttem ki a kollégákkal. — Szülei mit szóltak? — Féltettek. — Mitől? — A város ... — Szereti a munkáját? — Jaj, nagyon. Az embere­ket, eladni nekik a szép, 'di­vatos holmikat. — Mennyit keres? — Ezerkilencet. — Mikor végez? — Hétkor. — Hazaindul? — Nem mindig. — Hát? — Mozi, diszkó, a barát­nőmmel, ő szintén zsámbéki. — Ilyenkor hányra ér haza? — Éjfél körül. — Máskülönben? — Kilencre. — Nem fél? — Néha igen, ha otthon nem ég a villany az utcában. — Zsámbékon nem lehetne kereskedő? — Pest más ... Színesebb, szórakoztatóbb. Én nem is tudnék másként élni, mint így. Zsámbékról be és vissza, uta­zás, munka, szórakozás, zene. — Nem fárasztó? Néz rám. Tizennyolc és a fáradtság? Az üzemszervező T. Nagy Anikó bezzeg na­gyon kimerült. Nemcsak a tíz év korkülönbség miatt. A fia­tal üzemmérnöknő osztályve­zető-helyettes a Vízgazdálko­dási Intézetnél. Termelés- és munkaszervezési kérdésekkel foglalkozik. Huszonheten dol­goznak az osztályon, mérnö­kök, közgazdászok, matemati­kusok. Rengeteg a munka, otthonra is jut. Gyakran haj­nalig ég az íróasztallámpa a budaörsi új lakótelep kis, másfélszobás lakásában. Cso­magszám a cigaretta és több deci kávé a dopping. Fél hat­kor ébred a gyerek. A busz mindig tömve, a Móricz Zsig- mond körtérig állni kell. Irány a Bocskai úti iskola, a kis­lány azért jár ide, mert ha anyu túlórázik, a nagymama érte mehet. A 49-es villamos persze megint elakad a Sza- badság-hídon, mire a Czuczor utcába ér, már elkésett. Érte­kezlet, tervegyeztetés, leve­lek, telefonok és — cigaret­ták. Nagy Anikó KISZ-titkár, versenyszerűen sakkozik, ház­tartás, bevásárlás, a gyereket hetenként háromszor ping­pongedzésre kell vinni, ez is idő, így azután: — Állandóan rohanok. Sze­retem a lakásomat, de a he­lyet nem. Messze van, nagy az időkiesés. Nem tudom megszokni az ingázást. ★ Az egyik megszerette ezt az életformát, a másik mást el sem tudna képzelni, a har­madiknak megszokhatatlan. Bár nem az ingázók alaptípu­sai, gondjaik általánosíthatók. Hárman a száznyolcvanezer­ből. Andai György (Következik a 3. rész: Életük múlik gyorsaságukon.) *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents