Pest Megyi Hírlap, 1979. november (23. évfolyam, 256-267. szám)
1979-11-06 / 260. szám
Ismerj meg lakóhelyedet! Egymillió éves dombvidék Járásunk legnagyobb része a gödöllö—ceglédberceli dombvidéken terül el. Ez a tény köztudomású, de vajon menynyit tudunk tájunk geológiai fejlődéstörténetéiről, növényzetéről és állatvilágáról? Sajnos, ismereteink csekélyek, a táj szépségeinek leírása mellett kevés konkrétumot tudnánk elmondani egy idevetődő idegennek. De önmagunk is hátrányos helyzetbe kerülünk, hiszen gazdagabban búcsúzhatnánk egy-egy túráról, ha tudnánk: ez a dombvonulat vagy az a tó hogyan keletkezett, miből és miért. A hiányzó füzet Milyen könyvek állnak rendelkezésünkre ismereteink bővítésére? Kevés kiadvány foglalkozik ismeretterjesztő formában, részletesen tájunk földrajzával, természeti viszonyaival. A meglevőket is csak könyvtárakban lehet fellelni. Különösen sajnálatos ez, hiszen nemzedékek sora hagyja el az általános és középiskolát úgy, hogy szőkébb hazájának természet- és gazdaság- földrajzáról alig tanul valamit. A nyelvhez hasonlóan a földrajzot is a gyakorlatban lehetne a legjobban megtanulni, megismerni és megszeretni. Amíg azonban az idegen nyelv tanárának alig van lehetősége arra; hogy tanítványait elvigye az illető országba, a földrajz szemléltetéséhez a közeli határba mindig el lehet menni. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem 1973-ban kiadott tudományos értesítője Gödöllő és közvetlen környékének természeti földrajzi és közgazdasági viszonyait mutatja. .7 tanulmány írói a tudományos ismeretterjesztést tartották szem előtt. A kiadványban azonban a tudományos jelleg érvényesül erősebben. Szükség lenne egy általánosabb érdeklődésre számot tartó, de hasonlóan részleges füzetre. Amíg ez hiányzik, próbáljuk meg összefoglalni a dombság legfontosabb ismereteit jórészt a kiadvány alapján! Az Északi-Középhegység az ország legváltozatosabb arculatú tája kilenc, egymástól merőben különböző tájegység együttese. Ezek egyik tagja a Cserhát. Délebbre idegenek 6zámára szinte észrevétlenül csatlakozik hozzá a Gödöllői- dombvidék. Hangulatában igen eltérő ez a két terület. A Cserhát zártabb, a dombság nyitottabb a tengelyében áthaladó főutak és a főváros közelsége miatt. Óstengerek Ez a nagy kiterjedésű, északnyugat-délkelet irányban elnyúló dombvidék a Szód— Váchartyán—Galgamácsa— Aszód vonalon csatlakozik a Cserhát déli pereméhez, és félszigetszerűen ékelődik az Alföldbe. Szeldelt domborzata kiemelkedik az Alföld viszonylagos egyhangúságából, éghajlata az alföldinél alacsonyabb, az északi hegységeknél magasabb évi átlaghőmérsékletet eredményez. Felszíne üledékes kőzetből, lazán kötött homokkőből és homokból áll. Természetes erdei növényzete a Cserhát előnyúlvá- nyának tekinthető. A dombtetőket többnyire tölgyerdők borítják, a lejtőkön akácosok és telepített fenyvesek váltogatják egymás. Ezek közé ékelődnek a völgyekben az emberi beavatkozástól lényegében még mentes gyeptársulások. A fenyvesek gyakran talajvédő szerepet töltenek be az erősen eróziós területeken. A dombvidéken a legrégibb rétegek 25 millió évnél idősebbek. A földtörténet azon időszakában változó kiterjedésű őstengerek borították Európa központi katlanját. Később a szárazföld fokozatosan terjeszkedett, egymás után törtek fel a Visegrádi-hegység, a Börzsöny és a Cserhát (Szan- da-hegy) vulkánjai. Mogyoród és Főt környékén is volt vulkáni tevékenység. A Gödöllői- dombvidék körvonalai a pleisztocén kor közepétől, egymillió évvel ezelőtt kezdtek kibontakozni. Uhu, szirti sas A Visegrádi-szorosból kilépő Ös-Duna hajdan járásunk területén haladt át. A Gödöllő—Isaszeg vonal mentén a mélyebb terület felé igyekvő folyó különböző finomságú, szemcsézettségű hordalékanyaggal töltötte fel a környező területet. Feltehetően Isaszeg táján érte el a Pannon-tenger visszahúzódása után itt maradt szakadozott beltótengert. Erre utal a Gödöllő és Isaszeg között feltárt vastag karsztrétegezett homok deltatorkolat jellege. A hordalékkúp kialakulásában az Ös-Duna mellett minden bi zonnyal az északról érkező Ös-Ipoly—Gödöllő környékén érte el az Ös-Dunát — vala mint az Ös-Zagyva is közreműködött. Később kezd a terület emelkedni és feldarabo- lódni, ugyanakkor párhuzamosan a Duna-völgy bevágódik. A Duna mai helyét csak a jégkor vége felé foglalta el. A dombság legtagoltabb része Gödöllő környéke. Itt találjuk a legmagasabb pontokat és a Rákos-patakot, amely jelentősen hozzájárult a vidék arculatának kialakításához. Járásunk nagyobbik részén szántóföldi növénytermesztést honosított meg a lakosság. Erdőkben szerencsére még sincs hiány! Tölgyerdeink madárvilága igen gazdag. Az éjjeli és az énekes madarak mellett szórványosan találkozhatunk a ragadozó karvallyal, héjával és egerészölyvvel. Az utóbbi két évtizedben egy-két esetben észlelték az uhut, Pécel környékén a parlagi, Valkónál a szirti sast. „ , Balázs Gusztáv Kényelmes autóbuszok Nyolc új Ikarus 266-os autóbuszt kapott a Volán 20- as számú Vállalat gödöllői főnöksége. A kényelmes, nagyobb befogadóképességű járműveket Túrán, Valkón, Erdőkertesen és Zsámbokon állítják forgalomba. — Növelik a búza termelését a gödöllői búza-borsóter- melési rendszerben. Taggazda- ságaibam tavaly ősszel 34 ezer hektáron vetették el ezt a növényt, az idén pedig 38 ezer hektáron kerül földbe a magja. — Mintegy 140 vagon kúkoricát tartalékolnak az idei termésből a dányi Magvető Termelőszövetkezetben a háztáji termelés támogatására. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA VI. ÉVFOLYAM, 260. SZÁM 1979. NOVEMBER 6., KEDD Többet, gazdaságosabban Tojásgyár a tangazdaságban Kézmosás és fehér köpeny. Ezzé] fogadják az idegent, s nem csoda, hiszen a rendszabályok megszegése százezrekbe, milliókba kerülhet a vendéglátónak. Épületen kívül és belül egyaránt patyolat rendet tartanak a gödöllői tangazdaság baromfitelepén, a gazdaság városszélén levő külterületében. Ezt a telepet nyugodtan nevezhetjük tojásgyárnak; napjaink legkorszerűbb berendezéseivel szerelték fel, s aki csak nagyanyáink tyúkóljait ismeri, az itt elálmélkodhat. Egy gondozó — Több, mint egy éve létezik ilyen formában ez a telepünk a két nagy tojóházzal — mondja Takács Tibor telepvezető, aki egyúttal a tizenhárom fős szocialista brigád irányítója is. — Mint látja — mutat a szinte végtelenbe nyúló ketrecsorokon levő emblémára — a berendezéseket a Rába Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár készítette, s igaz, szakemberük irányításával, de teljes egészében gazdaságunk gépészei, villanyszerelői állították össze. Jól működnek, eddig igen kevés volt a hiba. A gödöllői kerület tojóházi 'telepén mintegy 50—52 ezer tyúkot helyeztek el, amelyek ezekben a napokban 44—46 ezer tojást tojnak. Alig hihető, pedig így van: műszakonként egy gondozó felügyel az állatokra. A kézi munka itt csak a tojások tálcára szedése, a takarmányt gép viszi a ketrecekig, a 'trágyát és a tojást külön szalag hordja ki az állatok alól. Az egyik tojóházban. a gondozó, Bereczki Frigyesné mellett fiatal lányt találtunk nagy munkában. Az alig fél négyzetméternyi tojásgyűjtő asztalról serényen szedte tálcákra a tojásokat. — A Péceli Mezőgazda’sági Szakmunkásképző Intézetben vagyok harmadéves, itt a tangazdaságban gyakorlati időmet töltöm társaimmal együtt — mondja Budai Anna, aki egyébiránt valkói. — A gondozók mondják meg mit kell csinálni. — Annának éppenséggel keveset kell mondanunk, hiszen bármit rábízhatunk — szól közbe Bereczki Frigyesné —, a legügyesebbek, a legszorgalmasabbak közül való. Barna héjjal Bereczkiné a modem telep létrehozása óta itt .dolgozik, azelőtt a tangazdaság kiskar- tali kerületében volt gondozó, ahol még korántsem ilyen korszerűek a tojástermelés feltételei. — Sokait nem is változtatunk már azokon — tájékoztat kísérőnk, Földi Péter, a tangazdaság gödöllői kerületének főéll atteny észtője. — Gazdaságunknak ugyanis nemcsak ez a kát baromfitelepe van, hanem még Lőrinciben, József - majorban és Szárítópusztán is található egy-egy. A gödöllői a legjobban felszerelt, s az a tervünk, hogy ezt bővítve, a többieket fokozatosan felszámoljuk, s azok épületeit más célra, némelyiket. például jér- cenevelésre hasznosítjuk; már amelyiket lehet, hiszen mind régi, uradalombeli, a korszerű gépeket nehéz volna bennük felszerelni. — Mennyi tojást termelnek évente a tangazdaságban, s mibe kerül? — Az öt telepről évente hozzávetőleg 25 millió tojást értékesítünk, ebből ez a két gödöllői tojőház egymaga tíz millió körül termel — mondja Földi Péter. — Mi csak olyan tojókat tartunk, amelyek barna héjú tojást adnak. S bár szakmai berkekben régen egyöntetű a vélemény, hogy a fehér héjú tojások éppen olyan jó beltartalmi tulajdonságokkal rendelkeznek, a fogyasztók ma még a barna héjút jobban kedvelik. Ha pedig így van, nekünk akár a nagyfogyasztókról, akár a kisebb tételű lakossági értékesítésről van szó, ennek keli eleget tennünk. — Nem mondhatom, hogy nagy a nyereségünk a tojáson. A korszerű, ketreces tartásban mi átlagosan egy forint harminckilenc fillérből, a hagyományos, mályalmos tartásnál több, mint egy forint ötven fillérből állítunk elő egy tojást. Ez is amellett szól. hogy ha bizonyos beruházással jár is majd a rekonstrukció, a központi telep bővítése, bízunk benne, hogy az energia, a munkaerő, a szállítási költségek, sőt az abraktakarékosság révén olcsóbban termelhetünk. Kapós áru A tangazdaságnak nincsenek tojásórtékesítési gondjai. Évente 3—i millió tojást a Budapesti Baromfifeldolgozó Vállalat vásárol meg tőlük. Legnagyobb vevőjük a sárisápi Űj Élet Termelőszövetkezet, amelynek budafoki feldolgozó telepére mintegy 15 millió tojást szállítanak, ahol feltörik, s nyersen a nagykonyhákra adják el vagy éppen porítják, s exportra is kerül. A dányi Magvető Tsz 2—3 milliót vesz meg tőlük, ők tésztaüzemüket látják el. Közvetlen kapcsolatban áll a tangazdaság a Batthyány téri nagy ABC-vel is. Gödöllő ellátásába is alaposan besegítenek. Évi egymillió tojást adnak el a városban, nagy részét a piacon levő elárusító helyükön. Fehér István Füzetbe vésett dolgozatok Még aprócska diák voltam, amikor szüleim megvásárolták részemre az első golyóstollat. Több mint tíz év távlatából is jól emlékszem szomorú következményére: mikor a tanító néni beszedte a fogalmazási füzeteket, majd kijavítva kiosztotta, bizony az én füzetemben hatalmas egyes éktelenkedett... Azóta sóikat változott a pedagógiai szemlélet. Tudom, hiszen most én ülök a nebulókkal szemben, javítom a füzeteiket, már csak akkor lepődök meg, ha valamelyikbe töltőtollal íródtak a mondatok. Jómagam töltőtollpárti vagyok, mégis golyóstollat használok. Kényszerűségből. Ezt mi sem bizonyítja ékesebben, mint a töltőtollgyűjte- ményem, melynek egyetlen darabja sem használható, persze korántsem azért, mert nem vigyáztam rájuk. Nem volt szerencsém egyikkel sem, még a legdrágábbakkal sem. Az elmúlt két hónapban ugyancsak elkeseredtem a golyóstollak miatt is. Már négy Pax-betétet vettem, de úgy látszik, ezeket is kifogtam. Hol írtak, hol nem írtak, én pedig hol dühöngtem, hol újat vettem. Aztán elkezdtem óvatosan puhatolózni a kollégáknál; ők is ugyanezt tapasztalták. Végül új, konkrét bizonyítékok kerülték a" kezembe: a tanulók füzetei. Ezekben bizony nem mindegy, hogy kihagyásokkal fog, vagy folyamatosan a golyóstoll, főként ha irodalomról, vagy nyelvtanról van szó, hiszen a hibákat kell néznem, nem pedig azt, hogy rosszak a betéteik. Emiatt kerültek az elmúlt hetekben a füzetekbe olyan fogalmazások, amelyeket részben vés* tek a gyerekeik, bár műveik így sem lettek maradandóbbak, legfeljebb minőségileg gyengébbek, mivelhogy a vésés figyelemelvonást eredményezett. Nem vagyok borúlátó, kecsegtet a remény, hogy jobb minőségű betétek is kerülnek még az írószerboltökba, adídig pedig: ha vésés árán is, javul valamicskét diákjaim helyesírása. Bene Mihály , Gondosabban címezzenek! Új utcanevek Kerepestarcsán Nehezen szoktuk meg az új elnevezést: Kerepestarcsa, pedig január eleje óta, amikor A múltról a mának A suszterből lett pékmester Kovács Gábor pék több mint tíz éve nem süt kenyeret, hiszen 1988-ban nyugdíjba ment. Látása megromlott, egyik szemére egyáltalán nem lát, a másik is annyira gyenge, hogy inkább a hangjáról, mint az arcáról ismeri fel a falubelieket. Ül csendesen, magányosan, asztalán mindig ott a zöld literes üvegben a bor — fele szóda, fele kadarka — ezt az arányt kedveli. Felesége dolgozza a darabka szőlőt, neveli az állatokat, el-eljár napszámba, ezért aztán Kovács Gábor gyakran van egyedül, s ha látogatója akad, szívesen beszél a pékek életéről, munkájáról, a jó kenyérről. Segéd urak — Hévízgyörkön az újsoron laktunk szüleimmel. Itt cseperedtem fel. Eső után a társaimmal a sárban dagasztottuk a pampuskát, a porban meg pukkasztottuk a pipiskét. Földünk nem volt csak akkora, amelyet apám egy kaszasuhintással átölelt, mi meg négyen voltunk testvérek, el kellett hát dönteni, mi legyen belőlem. Apám mindenáron azt akarta, hogy kovács legyek, anyám meg cipésznek szánt. Nagytörvényű anyám akarata győzött. Elvitt Hatvanba, átadott Fischer József cipészmestemek. Elmondta, amit akart, aztán otthagyott. Amíg volt könnyem, sírtam. A mester úr továbbadott a mes- ternének. Ettől kezdve, két hosszú éven át, én mostam fel minden áldott nap a konyhát, a folyosót, én sepertem a műhelyt, tartottam rendben a segéd urak szobáját, hordtam a kosarat a mesterné után, ha piacra, boltba ment. Az ötödik folt Kovács Gábor szomorkás nevetéssel emlékezik az éhezésekre. Édesanyja konyháján, mint minden falusi konyhán, ismeretlenek voltak a főzelékek. A mesterné konyháján mindennap főztek valami zöldet. De ő egészen a mai napig a szalonnát tartja az igazi ételnek. Számtalanszor megtette hát Hévízgyörk és Hatvan között az utat gyalog, este tízkor indult, hajnali négyre visszaért, csak azért, hogy egy nagyot egyen a fagyos szalonnából. Négy kemény év után felszabadult. Két évig önálló cipészműhelye is volt szülőfalujában. Foltozás, talpalás, fejelés, ezek voltak a leggyakoribb munkák. Üj cipőre, csizmára kevés embernek tellett, közeledett a világválság. — Teltek az évek — emlékezik Kovács Gábor —, megnősültem. A cipászség nehézen biztosította a mindennapi kenyeret. Mit lehetett kérni attól, aki egy cipőre már az ötödik foltot rakatta? Semmit. Apósom rábeszélt, hogy legyek pék. Eszembe jutott az otthoni kenyérsütések hangulata, ámikor anyám fehér kötényt kötött, s arcának valami ünnepi ragyogásával, mozdulatainak szépségével keverte a kovászt, dagasztotta a tésztát, öntötte a szakajtóba a kenyérnekvalót, figyelte a tészta kelését. — Két évig inaskodtam Bagón, Angyal János pékségében. Mestervizsgát Újpesten, az ottani ipartestület rangos mesterei előtt tettem. Császár- zsemlét, kiflit, meg fonott pékkalácsot kellett sütnöm, önálló pék lettem Hévízgyörkön. — A jó pék — emeli fel Kovács Gábor a hangját — önmagát adja a munkájához. Neki nincs, és nem is lehet nyolcórás munkaideje. Este kovászt tesz el, egész éjjel süt, hajnalban .kerékpárra ül, s hatalmas pékkosarával a hátán kihordja az üzletekbe a friss árut. Puszta kenyér Hogy közben sok év eltelt, s minden megváltozott, arra nem gondol a nyugdíjas pék. Ügy törli meg homlokát, mintha a kemencék melegét érezné. — Ott aztán inni kellett. A pékség igazi melegüzem, akár az öntöde, vagy az olvasztókemence. 1952. december 12-én államosították a pékségemet. Mindig ketten dolgoztunk a feleségemmel, idegén alkalmazottunk soha nem volt. Hogy mi változott? A cégtábla. Én ettől a naptól még jobban vigyáztam a kenyér minőségére. De kiderült az is, milyen :ok rossz pék van. Mihelyt úgy érezték egyesek, hogy nem a sajátjukban dolgoznak, elromlott a kenyerük. Hozzám járt Bag, Galga- hévíz. Ide jött mindenki, aki jó kenyeret akart enni. Nem kellett megvajazni, zsírozni, puszta kenyérként is rágás nélkül ment szét a szájban. — Én most is ilyen kenyeret eszek — jelenti ki magabiztosan Kovács Gábor, majd megtoldja szavait, miközben ha- miskásra vált a hangja. — Gondoskodtam magamról. Magasra emelkedett, barnapiros héjú, friss, ropogós, foszlós kenyeret vesz elő a kenyeresládából. Szel egy karéjjal, s kóstolásra biztat. — A fiam, Kovács Miklós sütötte a kartali termelőszövetkezet pékségében. Neki is két szakmája van. Először vasesztergályos lett, azután szabadult fel a pékszakmában. Én mondom, aki a kemence mellett öregedtem meg, nincs szebb dolog, mint jó kenyeret adni embertársainknak. Fér esik Mihály a két község, Kistarcsa és Kerepes egyesült, szorgalmasan gyakoroltuk. így vannak vele azok a rokonok, barátok, ismerősök is, akiknek nemcsak a helység megváltozott nevét kellett megszokniuk, hanem jó néhány új utcanevet is. Mert a két községben korábban sok hasonló utcanév volt, amiket természetesen az egyesülés után meg kellett változtatni, egymáshoz kellett igazítani. De nagyon sokan még mindig a régi címre írják a levelet, küldik a csomagot. S bár a postások sokakat személyesen is ismernek, mégis gyakran előfordul, hogy egy-egy postai küldemény feleslegesen vándorol s csak később jut el a címzetthez. Ezért a postások arra kérik a levelezőket, hogy gondosabban címezzenek, a kerepestarcsaia- kat pedig, hogy értesítsék levelező partnereiket. A könnyebb eligazodás kedvéért közöljük a változásokat. Elöl állnak a régi, utána az új utcanevek. Kistarcsa: Ady Endre: Honvéd, Béke: Heltay J., Bajcsy-Zsilinszky; Erdélyi Ferenc, Gyár: Fonó, Gyöngyvirág: Liget, Hársfa: Diófa, József Attila: Báthory, Mező: Holló, Rét: Mesgye. Kerepes: Völgy: Nádas, Dózsa György: Árok, Határ: öv, Homok: Tavasz, Hunyadi: Nap, Kossuth; Dália, Vasút: Vágány, Magyar: Fecske. Szi- lasligeten az ítcanevek nem változtak. — A járási labdarúgó szövetség közli, hogy a szövetség1 összejövetelt ma, kedden, a szokásos időben és helyen megtartják.
