Pest Megyi Hírlap, 1979. november (23. évfolyam, 256-267. szám)

1979-11-06 / 260. szám

sxMrdap \ 2 1979. NOVEMBER 6., KEDD Jegyzet Például Bolívia... A történelem által bizonyí- tott alapigazság, hogy az emberi haladást átmenetileg vissza lehet szorítani, időleges stagnálásra lehet kényszeríte­ni, de előbb-utóbb utat tör maginak, s győzedelmeskedik. Talán az olvasó számára első pillantásra meglepőnek tűnik, hogy ezt éppen Bolíviáról, s éppen most mondjuk el, ami­kor Natusch Busch ezredes jobboldali katonai államcsínyt hajtott végre, s terrorintézke­désekkel akarja megszilárdíta­ni hatalmát. Egy közelebbi pil­lantás azonban az események .menetére és azok előzményére 'azonnal felfedi, hogy jogos a leimül választott bolíviai pél­da... Ebben a több mint egymillió négyzetkilométernyi latin­amerikai országban, amelynek lakossága csupán 4,9 milliónyi '— azaz nem egészen öt ember esik egy négyzetkilométerre, ha népsűrűségét vizsgáljuk — ■á múlt század huszas éveiben ;á spanyol gyarmatosítóktól ki­vívott függetlensége óta átlag 'minden esztendőre esett egy- 'egy államcsíny. Így joggal ne­vezték az „összeesküvések és puccsok országának” is. Itt van ;a világ legmagasabban levő települése, az Andok 7000 mé­ter magas hegycsúcsai közötti ■Ancohuana indián falu. De az 'ország nagy része, csakúgy, mint a hatalmas fennsík, az Altiplano is, legalább 4000 mé­ter magasságban húzódik a tengerszint felett Bolívia te­rületének mindössze három •százaléka a termőföld. A ke- [csua és ajmara indiánok és meszticek, akik a népesség 'döntő többségét alkotják, nyo­morúságos viszonyok közepette 'élnek. Hatvan százalékuk nem tud egyáltalán írni-olvnsni, s a. születéskor várható élettar­tamuk mindössze 49,8 eszten­dő. JI olívia helyzetét súlyosbítja, hogy a múlt századbeli — Chile ellen vívott — háború következményeként elvesztette tengeri kijáratát, s az Andok hegyvonulatai közé ékelt or­szág rendkívüli szállítási ne­hézségekkel küzd. Ezen az sem változtatott sokat, hogy Bolí­viában értékes természeti kin­cseket fedeztek fel. Itt aknáz­zák ki a világ óntermelésének t és antimóntermelésének 17 százalékát. A három észak­amerikai tőkével összefonódott külföldi vállalkozás — a Pati­no, a Hochschild és az Ana- mayo —, amely 1952-ig kiter­melte az ónt és antimpnt, csak a rablógazdálkodásban volt ér­dekelt, s nem abban, hogy bár­mit is áldozzon profitjai rová­sára az ország fejlesztésére. • 1952-ben Paz Estenssoro emelkedő egy polgári de­mokratikus, antiimperialista megmozdulás eredményeként az elnöki hatalomba. Ebben a forradalmi akcióban részt vet­tek a bányászok fegyveres mi­líciái is, s a szakszervezeti ak­tivisták fellépésének nagy sze­repe volt abban, hogy Bolívia történetében nem egy „hagyo­mányos puccs’’ zajlott le, amelynek során egyik tábor­nok váltja a másikat az elnö­ki palotában, hanem olyan for­dulatra kerülhetett sor, amely a haladást szolgálta. Paz Es­tenssoro kormánya államosí­totta az ónbányákat, és anti­imperialista politikát folyta­tott. A forradalmi fejlődés felgyorsulásától megriadt ra­dikális polgárság azonban fo­kozatosan kiegyezett Washing­tonnal, és újra katonák vonul­tak be az elnöki palotába. Megkezdődött ismét a balolda­li erők üldözése. A haladás azonban fokozatosan újra utat tört magának a 70-es évek ele­jén Bolíviában is, s kialakult a tisztikarban egy népi szárny, s vezetője, Torres tábornok, a baloldali erők támogatásával bevonulhatott az elnöki palo­tába. A chilei puccs előestéjén ■'* Washington közreműkö­désével a jobboldali Banzer tá­bornok ragadta magához a ha­talmat La Pazban, és katonai diktatúrát valósított meg. Kor­mányzatát azonban a terror­eszközök sem tudták annyira megszilárdítani, hogy ne kö­vették volna egymást a rend­szerellenes népi megmozdulá­sok, akciók. A tábornokok elő­ször személycserével szerették volna megoldani a jobboldali rendszer súlyos válságát. S miután ez kudarcot vallott, kénytelenek voltak többszöri szabotázskísérlet után átadni a hatalmat a választások után egy olyan civil elnöknek, akit a baloldal is támogatott. Ezután következett be a múlt héten Natuscfi Busch ezredes jobboldali ál­lamcsínye. A jelek szerint azonban a haladást már át­menetileg is alig-alig lehet visszaszorítani Bolíviában. Ezt mutatja, hogy Natusch Busch- nak a hadsereg főtiszti kará­ban is vannak befolyásos el­lenfelei, akik a parlamentáris kormányzáshoz való visszaté­rést követelik. Túl ezen, az or­szágot a jobboldali puccs elle­ni általános sztrájk bénítja meg, s Bolívia törvényes elnö­ke, Guevara Arze „valahol az országban” fenntartja kabi­netjének tevékenységét. Bár­milyen fordulatot is vegyenek az események, a jobboldalnak semmi esetre sem sikerülhet tartósan visszaforgatni a tör­ténelem kerekét Bolíviában sem! A. I. CSAK RÖVIDEN... SZOVJET HADIHAJÓK ér­keztek hivatalos baráti látoga­tásra Haiphong kikötőjébe. A Nagy Októberi Szocialista For­radalom 62., valamint a szov­jet—vietnami barátsági és együttműködési szerződés alá­írásának első évfordulója al­kalmából. LIMÁBAN befejezte mun­káját a Perui Kommunista Párt hetedik kongreszusa, ahol számos testvérpárt küldöttsé­ge vett részt. A Magyar Szo­cialista Munkáspártot Várko- nyi Péter, a Központi Bizott­ság tagja képviselte. BEFEJEZTE hivatalos, ba­ráti bukaresti látogatását Jo- szip Broz Tito, aki Nicolae Ceausescu román köztársasági elnök meghívására három na­pot töltött Romániában. RAUL CASTRO, a kubai forradalmi fegyveres erők mi­nisztere szombaton a líbiai fővárosba érkezett, ahol Kuba és Líbia antiimoerialista együttműködéséről folytat tár­gyalásokat. II. JÁNOS PÁL pápa elnök­letével Vatikánvárosban hét­főn megnyílt a világ összes bíborosának tanácskozása a vallás kérdéseiről és az egy­ház világi kapcsolatairól. NEMZETGYŰLÉSI választá­sok kezdődtek vasárnap Tuné­ziában. A független Tunézia történetében ötödször kerül sor választásokra. A PEGAZUS—2 amerikai műhold vasárnapra virradóra lezuhant. A tíztonnás műhold jelentős része a Föld légteré­be éréskor elégett; a nagyobb, el nem égett roncsok Afrika nyugati partjánál zuhantak az Atlanti-óceánba. A műhold le­zuhanásakor károk nem ke­letkeztek. A Pegazus—2 1965 óta keringett a világűrben. AZ OLASZORSZÁGBAN tar­tózkodó Hua Kuo-feng, kínai miniszterelnököt hétfőn a Qui- rinale palotában fogadta Sand­ro Pertini olasz köztársasági elnök. SZÖKÉST kísérelt meg hét­főin James Earl Ray, Martin Luther King néger polgárjogi vezető gyilkosa, kísérlete azon­ban sikertelenül végződött. KÉT POKOLGÉP robbant vasárnap New Yorkban Albá­nia ENSZ-képviseletének épü­letében. Az épület a robbanás következtében megrongálódott, de a személyzet egyetlen tag­ja sem sérült meg. , Növekvő amerikai—iráni ellentét Tüntetők megszállták a teheráni USA és angol követséget, Eteza Pohlavi és Bakfiar kiadatását követelik Kitüntetett magyar internacionalisták A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Munka Ér­demrend arany fokozatát ado­mányozta a Szovjetunióban élő öt magyar internaciona­listának. A moszkvai magyar nagykövetségen hétfőn ren­dezett ünnepségen dr. Pintér Gyula ideiglenes ügyvivő nyújtotta át a kitüntetést Geiger Bélának. A másik négy, a nyolcvanas éveiben járó nem Moszkvában élő kitüntetettet — Bócz Károlyt, Nagybali Jánost, Stern Dezsőt és Kimar Istvánt — a nagy- követség munkatársai ottho­nukban keresték fel, és ott nyújtották át nekik az ér­demrendet. A kitüntetés a munkásmozgalomban való több évtizedes részvételük, a szovjet—magyar barátság ér­dekében kifejtett tevékenysé­gük elismerése. A kitüntetett veteránok fegyverrel harcol­tak a szovjethatalomért. A magyar nagykövetség ke­reskedelmi kirendeltségén — a Nagy Októberi Forradalom közelgő évfordulója alkalmá­ból — baráti találkozót ren­deztek korábban elhunyt ma­gyar internacionalisták le­származottai részére. Jelen volt többek között Szamuely Tibor, Bokányi Dezső, Zalka Máté, Hevesi Gyula több le­származottja. Az indiai fővárosban hétfőn megnyílt a nők világkonfe­renciáját előkészítő regionális értekezlet. A világszervezet ázsiai és csendes-óceáni gaz­dasági és szociális bizottsága (ESCAP) által szervezett új­delhi konferencia munkájá­ban a térség 25 országából több mint száz küldött vesz részt. A résztvevők áttekintik a térségben élő nők legfonto­sabb problémáit, és kidolgoz­zák a nők jogaiért folyó harc akciótervét az 1981—1985. évekre. A konferencia megnyitása­kor a Szovjetunió, a Mongol Népköztársaság, a Vietnami Szocialista Köztársaság, a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség és az összindiai Vasárnap — amint az iráni rádió közölte — több száz tüntető megostromolta és el­foglalta az Egyesült Államok teheráni nagykövetségét. A magukat „imám híveinek” ne­vező fiatalok — akik túszként, még hétfőn este is fogva tar­tották a követség ötvenkilenc amerikai tagját, azt követelik, hogy az amerikai hatóságok adják lei Iránnak az ország egykori uralkodóját, az Egye­sült Államokban tartózkodó Reza Pahlavit. A nagykövetség épülete előtt tüntető sokezres tömeg ameri- ka éllenes jelszavakat hangoz­tatva — a követséget meg­szállva tartó fiatalokkal együtt — azt is követelték, hogy Irán szakítsa meg a diplomáciai kapcsolatot az Egyesült Álla­mokkal és vessen véget a Washingtontól való katonai, politikai, gazdasági függésnek. Bruce Laingen, az Egyesült Államok teheráni ideiglenes ügyvivője, aki a nagykövet­ség megszállásakor nem tar­tózkodott az épületben, hétfőn az iráni külügyminisztérium­ban tárgyalt és telefonon ál­landó kapcsolatban állt Wa­shingtonnal. Az iráni külügyminisztérium Nőszövetség küldöttei közös nyilatkozatban tiltakoztak a Pol Pot-klikk „delegációjának” jelenléte miatt. Hétfőn Dél-Koreában kine­vezték a miniszterelnökség titkárságának új vezetőjét, Cső Kvang So személyében. A fontos hatalmi szerv eddigi vezetőjét, Kim Ke Vont, Pák Csöng Hi meggyilkolásával kapcsolatban letartóztatták. Az amerikai 7. flotta öt ha­dihajója vetett horgonyt hét­főn különböző dél-koreai ki­kötőkben. Az említett egysé­geket a 10 nappal ezelőtti szöuli hatalomátvételt köve­tően küldték a térségbe, és azóta köröztek — beavatko­zásra készen — Dél-Korea partvidéke előtt. Washingtonhoz jegyzéket inté­zett, s ebben hangoztatja, hogy az iráni kormány október 30- án hivatalosan is kérte az Egyesült Államok kormányá­tól a megbuktatott sah kiada­tását, rámutat, hogy az ameri­kai nagykövetség elfoglalása az „iráni nép nemzeti érzéseit tükrözi". A teheráni rádió hét­főn közölte az iszlám forra­dalmi gárdisták főparancsno­kának a nagykövetséget elfog­laló fiatalokhoz intézett üze­netét, amelyben az iszlám gár­disták teljes és feltétlen tá­mogatásáról biztosítja őket. Iráni egyetemisták hétfőn egyébként elfoglalták az Egye­sült Államok tabrizi és &hira- zi 'konzulátusát. Az ENSZ székhelyén, közép­európai idő szarint a délutáni órákban megnyílt a kambod­zsai nép megsegítésére össze­hívott nemzetközi konferen­cia, amelynek munkájában magyar küldöttség is részt vesz. Kurt Waldheim ENSZ-főtit- kár megnyitó beszédében sür­gette a konferencián részt ve­vő országokat, hogy minél na­gyobb mértékben járuljanak hozzá a kambodzsai nép meg­segítését szolgáló nemzetközi segélyprogram megvalósítá­sához. Az elsőnek felszólaló Jean- Francois Poncet francia kül­ügyminiszter létfontosságú­Etiópia szilárdan és követ­kezetesen folytatja a. béke és barátság politikáját — jelen­tette ki Mengisztu Hailé Ma­riam, az etiópiai ideiglenes katonai kormányzó tanács elnöke az etióp légierő akadé­miájának diplomaosztó ün­nepségén. —• Az ország alap­vető feladata a szabadság, az egyenlőség, a demokrácia és Iráni diákok hétfőn — az amerikai nagykövetség után — elfoglalták Nagy-Britannia te­heráni nagykövetségét is, kö­vetelve Londontól Sapur Bak- tiarnak, a megbukott sah által kinevezett utolsó miniszterel­nöknek kiadatását. Az akcióra röviddel azután került sor, hogy Khomeini ajatollah Qumban támadta a brit kormányt, amiért mene­déket ad Baktir.rnak, s kiada­tását kérte. „Amennyiben az Egyesült Államok és Nagy- Britannia nem lesz hajlandó kiadni az árulókat — a sahot és volt kormányfőjét-— újabb akciókat kezdeményezünk” — jelentette ki. (Baktiair jelenleg Párizsban tartózkodik). Megkezdődött a kambodzsai ENSZ-segélykoafereacia Etiópia a fejlődés útján nak nevezte a nemzetközi se­gélyszállítmányok Kambod­zsába juttatásának és elosztá­sának kérdését. Cyrus Vance amerikai kül­ügyminiszter felszólalásában megismételt: az amerikai kor­mány követelését, nevezete­sen, hogy a „Kambodzsába- jelenlevő összes ható: mondjon le politikai és kato­nai terveinek megvalósításá­ról, s fordítsa figyelmét a sú­lyos humanitárius probléma megoldására. Az amerikai külügyminiszter ezzel lénye­gében a Kambodzsa belügyei,- be való beavatkozás lehetősé­gétől tette függővé az Egye­sült Államok részvételét a se­gélyprogramokban. a szocializmus új társadalmá­nak felépítése. Ez az elvi irányvonal, a gazdasági elmaradottság fel­számolásáért és a dolgozók marxista—leninista pártjának létrehozásáért folyó harc megértésre és támogatásra ta­lál a szocialista közösség or­szágainál. Új-Delhi Nők világértekezlete ablakos transzparens Cirkáló és (Tudósítónk jelentése.) BEROBBAN A VÁROSBA a napkelte: végigpásztáz a vi- borgi városrész lakótelepi ut­cáin, néhány pillanatra meg­szorul a kornyitányt idéző szűk utcákon, aztán szétte­rül a Néva hullámain. Hogy robban a reggel? Nem csu­pán költői hangulat. Novem­ber első napjaiban későn kel a nap Leningrád fölött: nyolc órakor még csak szürkül, — érdemes figyelni az órát — fénycsík jelenik meg a mun­kásnegyed látóhatára fölött, s mire befogadjuk a festői ké­pet, már ragyog körülöttünk a fény. Hideg, tiszta csillogás­sal olvadni kezd a korlátra telepedett dér. Mosolyt ingerel a rakoncát­lan véletlen, mert reggel van már, nem hajnal, pedig a szó oroszul, ott ragyog: Auróra. Mondják a helybéliek, hogy nyár derekán a cirkálón csil­lan meg az első napsugár. S a félelmetes „gálya” világos­szürkén — csak a káprázat csalása az ezüst — ragyog a Néva húsz méter mély „árja” fölött. Történelmi lecke volt, hogy az Aurora nem kü'önö- sebben nagy hajó, mi több: háromkéményes öreg gőzös. Mégis: bizonnyal a történel­mi lecke átélése okozza, hogy fenséges nagynak, üthetetle- nü! magabiztosnak tűnik. Oromágyúja a városra mutat, akár az esküre emelt kéz uj­ja, torkából repült ki felmér­hetetlen robbanással a fény. Akkor a Néva-partot vilá­gította be, a Téli palota kör­nyékén szuronnyal, puskával állóknak adott jelt az indu­lásra. Teljesítette történelmi hivatását az ágyú, és a sötét­barna, kényelmetlenül szűk rádiósfülke is, amely — de­hogy világgá, csupán néhány ezer méterre — sugározta Lenin felhívását „Oroszország polgáraihoz”. Csakhogy a fény, a hang, a szó robba­nását visszhangzották a vá­rosnegyedek, a viborgi és a petrográdi, a moszkvai és a kazányi, a rosztovi, sőt a bu­dapesti is. Hatalmas hajó az Auróra. TÁVOLBAN a város ün­nepre készül, nem kerek év­fordulóra, a hatvankettedik­re. Nem gyorsak, nem izga­tottak a kézmozdulatok, ahogy a helyükre kerülnek a zász­lók. a transzparensek és a sokszoros embernagyságú arc­képek. A biztonság nyugalma, a magunkéba vetett hit, az ünnep „hétköznapi” élőkészü­letei mindenütt; az aptéká- ban (gyógyszertár) ugyanúgy mint a teátrban (színház) és a gosztinyicák (szállodák) hom­lokzatán. „Nekünk ez ünnep, olyan ünnep, hogy maga ezt nem is értheti — mondta a Téli palota téren egy olim­piai jelvényeket árusító öreg­asszony — nekünk akkor kez­dődött a jó, mi ezt megtanul­tuk szeretni is, védeni is, a blokád alatt minden harma­dik emberünk meghalt, ah­hoz ragaszkodtunk, amit sze­rettünk. Értheti ezt maga...?” Bólogatok, és a bábuska a kopejkáimat számolja át má­sodszor. A Téli palotán — lehet, tévedek — tíz méter nagysá­gú szovjet címer és ugyan­ekkora Lenin-kép, ezzel szem­ben a háromszoros boltívű kapu két oldalán Marx és Engels, jobbra a palota tér­re nyíló utca bejárati épüle­tén pedig Leonyid Iljics Brezsnyev képe. Ünneplő tér, alkalmi öltözetben, akárcsak a másik, amelyet Moszkvában látok, a Vörös-teret. Mire ezek a sorok nyomtatást látnak, már helyükre kerülnek a harminc.- negyven méteres transzparen­sek, a toronydaruk átadják he­lyüket az ünneplő moszkvaiaké nak, az olimpiára készülő spor«- tolóknak és a harcosoknak. VÖRÖS TÉR. Lenin-mauzó­leum, végeláthatatlanul hosszú, kígyózó sor. Soha Moszkvában ilyen fegyelmezett sorbanái- lás. Szemben a GUM áruház, amelynek homlokzatát befedi a kiszámíthatatlan négyzet- méter nagyságú vörös felület. Jobbra a Vaszilij Blazsennij- székesegyház tizenhatodik szá­zadi kupolái, balra a Kreml ötszáz 'éves tornya, szember. egy toronydaru emel ünnepi ruhát az épületre. Tornyok, tornyok, emberek sietve lép­nek egymás elé: tegnap még napi gondjuk hajtotta, holnan ünnepi léptükkel tesznek hite.. Csak övék a széles út. Nekem emléknek megma­rad a Nagy Október térer egy hatalmas transzparens. A képen egymáshoz simuló ni és férfi, amint könnyű ruhá­jukat fújja a szél, háttérben traktor és gyár. Mindez négy emelet magas, egybefüggő kép. Ablak van rajta. Ablak:: tulajdonképpen kicsi, két- szárnyas. Kivágták a képet, ki kandikál az ablak. Ablak a transzparensen? Igen. Ezen a moszkvai házfalon mindössze egyetlen ablak nyílik a tér­re... egy piszkos-szürke pu- fajkás, usankás ember mond­ta: „ki kellett vágni az ablak helyét, mert ott, énnekem it csak úgy mondták, mostaná1 ban született gyerek”. És * moszkvaiak ünnepelnek. Kriszt György A nevezetes ágyú <

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents