Pest Megyi Hírlap, 1979. november (23. évfolyam, 256-267. szám)

1979-11-04 / 259. szám

Kulcsszerepben a termelő ember Beszélgetés Csonka Csabával, a szentendrei járási pártbizottság első titkárával Egyik kapuja Budakalász, a má­sik Visegrád. Egyik oldalán a Duna, a másikon a Pilis lankái, hegyei. Köztük tizenhárom község, mintegy negyvennégy ezer lakójával, megbú­vó, vagy büszkén kitárulkozó termé­szeti szépségeivel. Csobánka, Piiis- szentlászló. Leányfalu, Kisoroszi, Pócsmegyer és a többi kisebb-na- gyobb település messze földön hí­res a kirándulók táborában. A folyó, a hegyek és erdők, a gondosan meg­őrzött néprajzi hagyományok köz­kedveltté tették ezt a vidéket. A szentendrei járás. Aki csak tú- ristaútj álról ismeri, annak a Duna­kanyar, a Pilisi Parkerdő jut eszé­be, ha erre a tájra gondol. Ám ne­künk, akik Pest megyében élünk, arról is van — közelebbről — tudo­másunk, hogy ez a járás is egyike azoknak, amelyek a népgazdaság számára nélkülözhetetlen értéket produkálnak. A járás iparának és mezőgazdasá­gának összes termelési értéke meg­haladja a négymilliárd forintot. Ez az összeg sejteni engedi, hogy mö­götte igen jelentős eszközök s fele­lős, termelékeny munkát végző em­berek együttese működik. Erről be­szélgettünk Csonka Csabával, a szentendrei járási pártbizottság első titkárával. • Az eszközök adottak, az embe­rek munkára készek; Nem mindegy azonban, hogy mit és mennyiért ter­melnek. termelési értékkel képviseltetik ma­gukat. Az igaz, hogy korábban fel­számoltak bizonyos gyártmánycso- portoka't, például a fehérnemű- gomb, a PVC padlószőnyag, a mág­nesszalag készítését beszüntették. Amit kiiktattak a profiljukból, az összesen 32 millió forint termelési értéket tett ki annak idején. Helyet­te bővítették az írószerek és iroda­szerek előállítását. Az élet valóban pezsgő a szövetkezetben ma is. In­doklás? Két év alatt 17 százalékkal csökkent a létszám, egyharmadával növekedett a termelés, több mint felével a nyereség. Az ötödik ötéves terv előírásait — ha így haladnak — várhatóan mintegy 25 százalék­kal túlteljesítik. Ugyanakkor azt is meg kell jegyeznünk, hogy az idei gazdaságpolitikai cselekvési program alapján a szövetkezet jelentősen csökkentette készleteit — s az ener­giafelhasználást is. Azt hiszem, nyilvánvaló, mi folyik Pomázon. Míg a megye statisztikai adataiból az derül ki, hogy a tavalyit meg­előző évben a szövetkezeti iparban a termelékenység javulása csak va­lamivel több mint 60 százalékban járult hozzá a termelés növekedé­séhez, itt például szemmel látható volt, s ma is az, hogy az eredmé­nyek — megfelelő termékszerkezet­tel, nagy teljesítményű gépekkel — zömmel a termelékenység emelke­désének következményei. • A termelékenység Javulásában ló — intézkedésre lenne szükség. A jelek azt mutatják: megérné, hiszen a vállalat gyárai helytállnak, mart az emberek érzik, mit kell tenniük. S ebben nem Ids szerepük van az üzemi pártszervezeteknek. Ehhez kapcsolódva említeném a Hazai Fé­sűsfonó és Szövőgyár pomázi gyá rát, ahol ugyancsak nagy erőfeszí­tésit kívánt a termékszerkezet vál­tás a dolgozóktól. Százötven embert érintett az átállás, két távolabbi gyárba utaztak naponta, ismerkedni az új technológiával. Közvetlen szó­val, értelmes érvekkel, megfelelő politikai meggyőző. munkával el­jutottak odáig a gyárban, hogy ma már jórészt maguk mögött tudják a zökkenőket. Ha az embereket meg­nyertük, mindent megnyerhetünk. S ez vonatkozik egyként a vezetők­re és beosztottakra. Mindenkit a maga posztján kell meggyőznünk. • A megváltozott körülmények kö­zepette tehát más szemléletű embc­rck érvényesülhetnek csupán. Ho gyan ítéli meg a személyi feltétele kot? ' — A Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága 1978. de- cémber 6-án tartott ülésén felhívta a figyelmet arra, hogy az intenzív gazdasági fejlődés minőségi és ha­tékonysági követelményei még nem érvényesülnek megfelelően, a ter­melés szerkezete, a gazdálkodás szín­vonala még nem alkalmazkodik kel­lőképpen a megváltozott külső és belső körülményekhez. A Pest me­gyei pártbizottság is hasonlóan érté­kelte a tavalyi eredményeket, an­nak alaoján határozott a tenniva­lókról. A : járás..idei gazdaságpoliti­kai cselekvési programja tehát a népgazdasági, a megyei, célokat, a helyi adottságokat figyelembe vé­ve a következőkben határozta meg az általános feladatokat: a terme­lést mérsékeltebb ütemben, szelek­tív mádon kell fejleszteni, előtér­be állítva a népgazdaság egyensúlyi helyzetét javító hatékonyság foko­zását, a termékszerkezet ésszerű át­alakítását, a gazdaságosságot. • Azóta csaknem egy esztendő telt el. Hogyan sikerült eddig megvalósí­tani a minden bizonnyal alaposan át­gondolt elképzeléseket? — Az ipari és mezőgazdasági üze­mek rendkívül nagy erőfeszítéseket tesznek évek óta a megfelelő ter­mékszerkezet kialakításáért. A járás állami ipari termelésének 95 száza­lékát kitevő Lenfonó és Szövőipari Vállalatnál például már 1978-ban 74,1 százalék volt a gazdaságosnak ítélhető gyártmányok aránya, míg 1975-ben ez alig haladta meg az összes termák falét. Azóta i-s a legdinamikitsabb a termékszerkezet- váltás a Lenfonóban, bár nem zök­kenőmentes. Nem is várta senki, hogy az lesz. A kockázattal számol­ni kell. Az idén a vállalatnak pél­dául két nagy gondja volt. Szom­bathelyen a vastagfonal- és zsineg- gyárban, Komáromban pedig a len- pozdorja bútorlap előállításával. Részben létszámproblémák, részben pedig az, hogv az emberek is, de a karbantartás technológiai fogásai is nehezen álltak át a teljesen auto­mata gépsorokra. A jövő évre nézve azonban biztató, hogy az idei har­madik negyedévben már elérte a termelés a tervezett szintet. Ugyan­akkor a negyedik negyedévben m.ár jelentkezni fog a vállalat termelé­si értékében az a hiány is. amit az okoz, hogy kétszer is levették — központilag — a pamutfonal be­hozatal mennyiségét, új tervet kel­lett csinálni emiatt. Ez persze a nyereséget is csorbítja. De dolgoz­nak, küszködnek a lenfonások, a lehető legjobbat akarják kimódolni, ha nehéz is időről időre. Ügyneve­zett gazdaságtalan termékeik aránya már két esztendeje is a 20 száza­lék alatt volt, felénél is kevesebb a négy esztendővel ezelőttinek. • Ügy tudom, a Pomázi Írószer- gyártó Szövetkezet már kialakította megfelelő profilját, mégis mozgalmas volt ott az élet az idén is. kétségtelenül fontos tényező a nagy teljesítményű gép, de még fontosabb annak kezelője. Hogyan ítéli meg napjaink gazdasági körülményei kö­zött az embert, a gépek urát, egy­ben kiszolgálóját? — Nagyon nehéz kérdés. Nézetem szerint ugyanis kulcsszerepe az egészben éppen az embernek van. Az. egyes embernek, illetve a kö­zösségnek. Említettük a kockázat- vállalást. A Lenfonó és Szövőipari Vállalat, ..kiveszi ebből a részét, 34 úji.termék gyártását kezdte meg. Jó­nak értékeljük törekvéseiket, m'é'g akkor is, ha vannak átmeneti za­varok, ha az új termékek nem hoz­zák minden esetben azonnal a várt eredményt. A rostlen szálhozama javult. A lentermékekből készült szövetekből évente körülbelül 8 mil­lió dollár értékű a közvetlen export. Ugyanakkor a Budakalászi Rostlen- termelési Rendszer gondokkal küzd, mert a leniipar viseli a termesztés mezőgazdasági költségeinek jelentős részét. Lassan nem győzi. S amíg. ezek a problémák a vezetők aszta­lán, vállán vannak, addig szinte egyéniek, hiszen megoldásukban jó­részt ők döntenek. Ám a nehézségek gyakorta nem rekednek meg fönt, hanem a terme­lésben, a gépek mellett is éreztetik hatásukat, így válnak egyre súlyo­sabbá. ilyenkor már a kollektívá­nak is el kell bírálnia, vállalja-e azokat, vagy sem. S az a vezető, aki nem él együtt az üzemi közös­séggel, jobb, ha nem vállal kocká­zatot. Ezen azt is értem, hogy tá­jékoztatni kell a munkásokat olyan objektív akadályokról is, amelyek vállalaton belül nem oldhatók meg. Ma ez utóbbi jelenség az általáno­sabb. A Lenfonóban volna például lehetőség ösztönzőbb bérezésre, megvan erre a tartalék bértömeg. De korlátoltat szab a jelenlegi bér­színvonal. Központi — nevezetesen a köny- nyűipari és a munkaügyi tárcán mú­— Nem beszélhettünk itt vala­mennyi üzeméről a járásnak, csak példákat igyekeztem kiragadni.. Pe­dig szót érdemelne az Óbuda Tsz is egy milliárdot meghaladó , termelési értékével, jelentős exportjával, összefoglalva azt mondanám, hogy a szentendrei járás mindegyik gaz dálkodó egysegében — legyen az ki-, ssbb, vagy nagyobb — hasonló munka folyik, a népgazdasági cé­loknak megfelelően, meglehetősen nehéz körülmények között. A v zetők mindenütt igyekeznek eleget tenni a megváltozott követelmények­nek, többségükben mernek kockáz­tatni értelmes érdekekért, határo­zott elképzeléseik vannak, igénybe veszik a szervezéstudomány és a szervező intézetek kutatási eredmé­nyeit, támogatását. Bízunk abban hogy az ötödik ötéves tervben meg­fogalmazott feladatokat képesek le­szünk továbbra is megvalósítani, hi­szen a.dolgozók szinte ,»oij,a „.jjgm íápasztáh' aktivitással járulnak eh­hez hozzá. Egyrészt lelkiismeretes munkával, másrészt felelősségteljes bírálattal. A kritika igen éles például anyagellátási, szervezési zavarok esetén, s ez hasznára válik minden üzemnek. A járási pártbizottság minden tekintetben támogatja, fel­karolja a progresszív megnyilvánu­lásokat. Az üzemek közösségeivel, állami és politikai vezetőivel ennek érdekében rendszeressé, szinte nap­rakésszé tettük az információk cse­réjét. A járási pártbizottság testüle­téi félévenként nyolc-kilenc alka­lommal is beszámoltatják az érin­tetteket, negyedévenként a vezető­ket. Napi politikánkban — úgy vél­jük — eredményesen törekszünk ar­ra. hogy minél gyakoribbak legye­nek találkozásaink a munkahelye­ken is. Minden szinten kiemelten foglalkozunk a személyzeti munká­val, központi feladat: törődni az emberekkel. A személyi feltételek meggyőződésem szerint adottak gaz­daságpolitikai céljaink eléréséhez a vezetésben és a munkapadoknál, a földeken egyaránt. De továbbra sem téveszthetjük szem elől — a követ­kező tervidőszak előkészítésében sem —, hogy a . kulcsszerep az em­beré! Ezt bebizonyították és ma is bizonyítják szocialista brigád­jaink a kongresszusi munkaverseny­ben. BÁLINT IBOLYA Az alkotó ember Siker és vargabetű Ritkaságszámba megy, ha vala­kit 30 éves kora előtt egy nagy gyár vezetőjévé neveznek ki. Koltai Imre, a DCM igazgatója, egy évtizede kap­ta a megbízatást. Életrajzában még­sem ez az igazán meghökkentő. In­kább az a meglépő, hogy most, negyvenévesen már másodszor áll a gyár élén, mint ahogy főmérnök is kétszer volt ugyanezen a helyen. — Ami velem történt az elmúlt tízegynéhány évben, aligha vá­lasztható el a DCM sorsától. Még nem is működött a gyár. amikor 1961-ben a veszprémi Vegyipari Egyetem hallgatójaként már ösz­töndíjasa voltam. Ez az első, s gya­korlatilag máig az egyetlen mun­kahelyem. Életem vargabetűi, ki- sebb-nagyobb kudarcai szorosan kapcsolódnak a gyár rossz éveihez, s mindaz amit sikerként könyvel­hetek el, ugyancsak a DCM-hez fű­ződik. Nagy árai fizetlek Ha ez így van, aligha kerülhet­jük el, hogy Koltai Imre pályafutását felidézve, ne szóljunk a DCM 20 évéről is. Amikor készült, úgy em­legették, mint Közép-Európa leg­nagyobb cementgyárát, a harmadik ötéves terv kiemelkedő beruházását. — Ma már minden szakmabeli tudja, hogy túlbecsültük a techno­lógiai lehetőségeket. Ez azonban an­nak idején egyáltalán nem volt nyilvánvaló, sőt éppen az ellenke­zőjéről voltunk meggyőződve. Az el­ső években ugyan emelkedett a termelés, de nemsoká:m napvilágra kerültek a műszaki hiányosságok. Még ekkor is, mi is, akik legjobban ismertük a gépsorokat, elsősorban magunkban kerestük a hibát. A mű­szakiak napi 15—20 órát dolgoztak, > a munkások többsébe is kitette a lelkét. Túlhajszoltuk magunkat is, a gépeket is, hogy igazoljuk a vá­rakozásokat. Már-már úgy tűnt, nem hiába: 1968-ban végre sikerült teljesíteni a tervet. De milyen áron! Elmaradtak a nagyjavítások, a kar­bantartások, s ennek a következő években jött meg a böjtje^­Koltai ímre ezikbérf áz években végigjárta a kezdő mérnökök út­ját. Volt üzemvezető, diszpécser, ö szervezte meg a minőségellenőrző osztályt, egy évig a szomszédban ta­lálható Cement- és Mészművek Trösztjénél is dolgozott. Később részt vett a mészmű beruházásának előkészítésében, irányításában. A DCM legsikeresebb évében, 1968 áprilisában sokak megrökönyödésé­re főmérnökké nevezték ki. Technológiai feltételek — A következő két évben csök­kent a cement termelés, s mi gyors megoldást akartunk. Amint lehető­ség kínálkozott rá. rohammunkában elkészítettük egy új kemence, a Do- pol beruházási tervéi. Ügy gondol­tuk, ha beállítunk egy ilyen nagy teljesítményű berendezést, s föl­piszkáljuk a technológiai sor többi részét, minden a legnagyobb rend­ben lesz. Elméletileg ez igaz is volt, ám a gyakorlatban az ellen­kezője következett be. A nyers- anyagellátási gondokon ugyanis nem tudtunk segíteni, s a kemen­céket kiszolgáló nyersmalmok, nem­hogy pluszra, de a tervezett meny- nyiség őrlésére sem voltak képesek. A DOPOL-kemence elkészülte után a termelés nemhogy növeke­dett, hanem inkább visszaesett. Le­váltották az akkori igazgatót, elő­ször megbízottként, majd kineve­zettként Koltai Imre került a he­lyére. Alig múlt 30 éves, s jóidé' ; neki kellett ellátnia a főméniök_ és igazgatói teendőket egyaránt. Úgy emlékezik ezekre a hónapok, ra, évekre, mint élete legnehezebb időszakára. A helyzet nem javult, de legalább a gyáron belül végre számot vetettek a lehetőségekkel, s többek között ennek az eredménye volt az 1971-es miniszteri vizsgálat. Az irreálisan magas terveket a valósághoz igazították és a DCM egyéb segítséget is kapott: bárfej­lesztést, új lakásokat stb. Az ezt követő éveket Koltai Imire azonban már nem az igazgatói szobában töl­tötte. — Leváltották vagy lemondott? — Valahol a kettő között van az igazság. Senki sem marasztalt el, nem lettem bűnbak. Már a minisz­teri vizsgálat előtt felajánlottam, hogy lemondok, s a leimondásomat később elfogadták. Az azonban egy pillanatra sem fordult meg a fe­jemben, hogy elmenjek a gyárból. Ismét főmérnök lettem. A gyár ve­zetője. eredeti beosztását meghagyva aCement- és Mészművek Tröszt ve­zérigazgató-helyettese lett. A gya­korlati tennivalók azonban tovább­ra is rám hárultak. Ügy vélem, hasznomra vált a visszalépés. Dol­gozhattam, de levették rólam a fe­lelősség javát, s elmúlt a már-már lidérces állapot. Vezetőképző tan­folyamot végeztem, mérnök-közgaz­dász lettem, nyelvet tanultam. Őszi táj . • ' * <• llwwSwll ^ + tv 'u?j&j g& — Az írószere:ek a járás szövet­kezeti iparában 300 ezer forintos Szabó Béla festménye Ismételt elismerés — És a presztízsveszteség? — A DCM-ben nagyjából együtt indult, egykorú a műszaki gárda. Ha igazgatóként elfogadtak, akkor miért csökkent volna a presztízsem főmér­nökként? A munkások között sem tapasztaltaim ilyenfélét. A városban akdtak ugyan kárörvendők, de óit nem ismerték a valós helyzetet. ­— Három évvel ezelőtt ismét igazgató lett. Hogyan könyvelte el magában az újbóli kinevezést? — Hiába is tagadnám, éreztem valamiféle elégtételt. Annak az is­mételt elismerését, hogy nem dol­goztam rosszul, hogy nem vagyok rossz vezető. De ezzel a megismé­telt kinevezéssel azt hiszen majd négyéves .főmérnöki tevékenysége­met is honorálta a vállalat. Ügy ér­zem, közben magam is érettebb let­tem. — Ilyen előzmények után népsze­rű ember-e a DCM igazgatója? — Alig hiszem. Naponta tonna­számra ontjuk a port a városra, a Dunakanyarra, a környék vík-er.ü- házaira. Igaz, minden lehetőt meg­teszünk azért, hogy mihamarabb be­fejeződjön a jtortalanítási prog­ram, de az embereket nem a szán­dék, az akarat, hanem a végered­mény érdekli. A megítéléshez tar­tozik, hogy sokan még ma is azt hiszik, hogy a DCM elfuserált vál­lalkozás. — Mit kellene gondolniuk? — Azt. hogy ez a beruházás, va­lamennyi hibája ellenére is, már réges régen behozta az árát. Ez persze nem egy vagy két ember érdeme. Ötször nyertük el a kiváló gyár címet a többi cementgyárral vívott versenyben. S ilyen körül­mények között, ez sem volt könnyű. Ami még a város és a DCM kap­csolatát illeti, igyekszünk, hogy a rólunk alkotott kép valamivel ked­vezőbb legyen. Időnként még a szabályokat áthágva is patronáljuk a város óvodáit, iskoláit, részt ve­szünk minden társadalmi munká­ban. Megiíjodó gyár — A vezetéselmélettel foglalkozók úgy tartják, hogy az embernek min­dig az ereiét, tudását éppen megha­ladó feladatokra kell vállalkoznia, különben elszürkülhet, gépiessé válhat a munkája. — Magam is érzek ilyen veszélyt Egyelőre azonban ugyancsak leköt, hogy munkatársaimmal együtt be­bizonyítsam; érdemes a DCM-ben egy nagyszabású rekonstrukcióba belekezdeni. — Miben látja az itt töltött két •év­tized eredményét? — Tele van az ország olyan utak­kal. hidakkal, házakkal, amelyek a ml cementünkből épültek. De a ko­ronát az tenné fel a tevékenységem- • re, ha néhány év múlva egy meg- ifjodott, a mostaninál lényegesen na­gyobb teljesítményű. egészsége« gyárat látnánk a DCM helyén. CSULÄK ANDRÁS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents