Pest Megyi Hírlap, 1979. november (23. évfolyam, 256-267. szám)

1979-11-04 / 259. szám

V#l?OP 1979. NOVEMBER 4., VASÄRNAP Borbély Sándor ünnepi beszéde (Folytatás az 1. oldalról) örökségeként, a szocializmus építésének alapvető erőforrá­saként kell utalnunk a mun­kások és a parasztok erős szövetségére. Ez a legfőbb fel­tétel és biztosíték, amely le­hetővé teszi, hogy megoldjuk — minthogy megoldottuk ed­dig is — a történelem által napirendre tűzött, bennünket mind magasabb követelmé­nyek elé állító feladatokat. Akkor követjük eszmei tar­talmában is hűségesen 1917 tanításait, ha a jelen eredmé­nyeit és gondjait, a jövő ma­gasabb követelményeit is át­tekintjük. Nem lehet idegen az ünnepi hangulattól, ha gyűlésünket olyan alkalomnak tekintjük, ahol a kommunis­ták, a dolgozók mai teendőik­kel és holnapi feladataikkal is felelősen szembenéznek. \ Erről szólva emlékeztetek a Központi Bizottság 1978 decemberi határozatára, amely rámutatott: „A további munka kulcskérdése, hogy a minőségi és hatékonysági té­nyezők fokozottabb előtérbe állításával biztosítsuk a nép­gazdaság egyensúlyi helyzeté­nek javítását. Ennek kell alá­rendelni a gazdasági növeke­dés ütemét és a belföldi fel- használást. Ez az útja annak — tette hozzá a Központi Bi­zottság határozata —, hogy az anyagi termelésben és a né­pünk életkörülményeinek ala­kulásában, életszínvonalának emelésében elért eddigi vív­mányainkat megszilárdítsuk és a jövőbeni fejlődés felté­teleit megalapozzuk.’’ Az esztendő végéhez köze­ledve a tapasztalatok felelős elemzése, a folyamatok átte­kintése azt igazolja, hogy a gazdaság általában a tervben kijelölt irányban fejlődött. Az eltelt nyolc hónap rendelke­zésre álló adatai egyértel­műen arra mutatnak, hogy a korábbi évekhez, és különö­sen az előző, az 1978-as év­hez képest javult a gazdál­kodás tervszerűsége. Volta­képpen a korábbi folyamatok kedvező változásaként érté­kelhető az is, hogy az ipari termelés növekedési üteme — igazodva a tervhez és a ke­reslet változásaihoz —, az elő­ző évinél lényegesen mérsé­keltebb. Nagyjából előre je­lezhető, hogy az ipari terme­lés és az értékesítés — az élelmiszeripartól eltekintve — az esztendő végéig alapjában véve a tervvel összhangban alakul. Megfelel szándékaink­nak, az idei terv előirányza­tainak és szellemének az is, hogy ez a növekedés a koráb­binál erősebb differenciáltság­gal valósul meg; azoknál a vállalatoknál például, ame­lyek a kivitelt az átlagnál gyorsabban növelik, erőtelje­sebb mértékű a növekedés, míg a követelményekhez las­sabban igazodó vállalatok mérsékeltebben gyarapodnak, sőt, termelésük esetleg stag­nál vagy csökken. A tervszerűség erősödésére utal az is, hogy a korábbi túlteljesítések helyett, sikerült a beruházásokat reálértékben a tervezettnek megfelelő szin­ten tartani. Erőteljesen csök­kentek a népgazdaságban a készletek is. Megvalósul az a tervelőirányzatunk, hogy a belföldi felhasználás a nem­zeti jövedelemnél kisebb mér­tékben növekedjék, s mindez azzal a külgazdasági tenden­ciával párosul, ho«v a kivitel dinamikusan bővül, miközben a behozatal nem haladja meg a tavalyi szintet. Különösen figyelemre méltó, hogy a nem rubel elszámolású export az átlagosnál is lényegesen gyor­sabban nő, miközben az im­port némileg csökken. Egé­szében megállapítható, hogy a párt-, a társadalmi, az állami és a gazdasági szervek tevé­kenysége a korábbinál jobban igazodik a követelményekhez. m Pest megye kimagasló eredményei dolgozójának, aki részese ezeknek az eredményeknek, minden társadalmi és gazda­sági vezetőnek, aki nagy fe­lelősséggel, a nép iránti elkö­telezettséggel, népszerű és ke­vésbé népszerű feladatokat egyaránt teljesítve dolgozik terveink teljesítéséért, a fej­lett szocializmus építéséért! Bár jelentős eredmények­ről, a terveszerűség javulásá­ról, az előrehaladás irányába mutató folyamatokról szóltam, felelősen és nyílt egyértelmű­séggel hozzá kell tenni azt is: további, még nagyobb erő­feszítésekre van szükség, még jobb, még hatékonyabb mun­kára kell szólítanunk, mert ezt követeli gazdaságunk' kül­ső és belső tényezőinek gon­dos elemzése, a népgazdaság egyensúlyát befolyásoló körül­mények változása. Fontos erről szólva utal­nunk a Központi Bizottság júniusi ülésének következő megállapítására: az eddigi elő­rehaladás még nem elegendő ahhoz, hogy elérjük a terv­ben kitűzött célokat. Most már nyolc hónap adatai alap­ján tehetjük hozzá: gyorsíta­nunk kell az előrehaladást, javítani minden szinten mun­kánkat azért is, mert néhány olyan tényező kedvezőtlen ha­tásával kell számolnunk, ame­lyeket nem mérlegelhettünk az idei terv kidolgozásakor. Ilyen új tényező, ami tetézi gondjainkat, hogy ebben ' az esztendőben ismét drágulási hullám bontakozott ki a vi­lágban, amit a szakértők már- már kisebb árrobbanásnak neveznek. Fél esztendő alatt ismét hozzávetőleg 60 száza-' lékkai drágult az olaj, és emelkedett egész sor termék, például a bőr, a vegyipar és a textilipari alapanyagok ára. Ebből értelemszerűen követ­kezik, hogy kedvezőtlenül, terveinktől eltérően alakultak külkereskedelmi csereará­nyaink, és ez a változás az idén a nemzeti jövedelem 1— 1,5 százalékának megfelelő veszteséget okoz a népgazda­ságnak. Hatalmas tartalékunk a munkaverseny Tükrözik ezek az eredmé- fogadóállomása, kiépült a nyék Pest megye dolgozóinak vinnyica—albertirsai 750 ki­erőfeszítéseit, munkasikereit lovoltos távvezeték és a is. A megye üzemeiben je- transzformátorállomás, befe- la-ntős eredményeket értek el jeződött a Magyar Gördülő- a termékszerkezet átalakító- csapágy Művek diósdi re- sában, a termelékenyebb, ha- konstrukciója. tékonyabb munka feltételei- Pest megye nagy jelentősé­nek megteremtésében. Jól ér- gű az ország mezőgazdasági zékelteti ezt, hogy a megye termelése szempontjából is. A ipari üzemei csökkenő lét- megye mezőgazdasági üzemei számmal 3,5—í százalékos tér- az elmúlt években jelentős melésnövekedést értek el. eredményeket érlek el, növel- Gyors ütemben javult az ipari ve az alapvető növényfajták termékek exportképessége; termésátlagait, lendületesen jellemző, hogy az 1975—78 fejlesztve az állattenyésztést, közötti időszakban a szociális- Erről szólva fontosnak tar­ba kivitel évente 7—9 száza- tóm külön aláhúzni a gyűlé- 1 ékkai nőtt, miközben a tőkés sünknek otthont adó nagyká- export megkétszereződött. tai járás jelentős mezőgazda- Az ötödik ötéves terv évei- sági eredményeit, és a 34 ipá­ban a megye egész sor or- ri üzemének, illetve telephe- Szágos hatású, kimagasló je- lyének munkasikereit. Nyo- lentőségű ipari beruházással matekkal hangsúlyozom, hogy is gazdagodott és gazdagította nem a vendégre kötelező a népgazdaságot. Befejeződött udvariasság mondatja ezt ve­tt Dunamenti Hőerőmű építé- lem — a tények késztetnek se, a Dunai Kőolajfinomító erre. fejlesztésének harmadik üte- Engedjék meg, hogy átad- me, elkészült az Adria-kőolaj- jam a Központi Bizottság el­vezetek i és százhalombattai ismerését Pest megye minden A következő gondjainkat te­téző körülményekről éppen itt aligha kell különösebben szól­nom, hiszen ebben a megyé­ben is csakúgy, mint szerte az országban, nagy gondokat okozott a mezőgazdaság idei eredményeit mérséklő rossz időjárás. Erről szólva, példa­ként elegendő csupán a nagy- kátai járás néhány adatára emlékeztetnem. Búzából a ta­valyi hektáronkénti 46,6 má- ása helyett az idén 35,7 má­zsát takarítottak be, kukori­cából a járás termésátlaga a tavalyi 61,5-ről 55 mázsára mérséklődött. Lényegében ha­sonló gondok jellemzik az egész ország mezőgazdaságát, mert a sok éve nem tapasz­talt kedvezőtlen időjárás — a tavaszi fagy, majd a súlyos aszály —, számottevő veszte­ségeket okozott. Ráadásul mindez olyan időszakban ala­kult így, amikor a búzának igen jó az ára a világpiacon. Arról természetesen nincs szó, mintha nem termeltük volna meg az ország kenyerét, ám csökkent a mezőgazdaság export árualapja, ez pedig olyan tényező, amely nehezíti egyensúlyi törekvéseink való­ra váltását. Teljesebb és tárgyilagosabb ez az összegezés, ha azt is hozzáteszem, hogy mezőgazda- sági üzemeink dolgozói hatal­mas erőfeszítésekkel ellen­súlyozták a rossz időjárás kö­vetkezményeit. Részint má­sodvetésekkel, részint az ál­latállomány gyarapításával já­rultak hozzá a falvak dolgo­zói a veszteségek csökkentésé­hez. Ezek az erőfeszítések azonban korántsem értek vé­get, nemcsak a mezőgazda­ságban, hanem az egész nép­gazdaságban. Az esztendő hát­ralevő két hónapjában még sokat tehetünk és kell is ten­nünk azért, hogy mindent el­kövessünk a terv idei elő­irányzatainak megvalósítá­sáért. Megjegyezhetem azon­ban, hogy nagy hiba lenne, ha ezeket az erőfeszítéseket az ilyenkor, év végén szoká­sos termelési hajrázás, az év végi csúcs fokozásaként értel­meznénk. A termelés egyenle­tességének javítása, az év vé­gi hullámcsúcs, illetve a kö­vetkező év kezdetén szokásos hullámvölgy mérséklése egyi­ke jelentős tartalékainknak, hiszen ä bizonyítani sem kell, hogy az ilyenkor felfokozott ütem, a sebtiben, túlórázások­kal végzett munka ronthatja a termelés minőségét, nehezít­heti a gazdaságos, exportké­pes, tervszerű tevékenységet. Az év hátralevő heteiben az a legfontosabb, hogy — szi­gorúan igazodva a kereslet­hez, a megrendelések előírá­saihoz — takarékosan gazdál­kodva teljesítsük terveinket. Ez azt is feltételezi, hogy folytatódjék a differenciáló­dás. Az eredményesen gazdál­kodó, a kedvező exportot le­bonyolító vállalatok az átla­gosnál gyorsabban fejlődje­nek, s hogy a kevésbé haté­kony vállalatok ne tetézzék az ország gondjait olyan — vé­gül is hátrányos — túlteljesí­tésekkel, amelyek anyaggaz­dálkodási nehézségeket okoz­nak, nem járulnak hozzá kül­kereskedelmi mérlegünk javí­tásához. Fontosnak tartom aláhúzni azt is, hogy minden vállalat­nál ehhez kell igazodnia a dolgozók széles körű munka- •verseny-mozgalmának is. A munkaverseny most is, mint Borbély Tibor: A percek dicsérete Mindig nehéz volt messzebbre látni, ebből a Kárpátok ölelte hazából! Valami furcsa , módon, innét, — mindig messzebbre volt a távol, — és talán ezért szülte magának ez a korok tüzétől perzselt szegélyű, mások pecsenyéje ország, — a történelem járható útja helyett a vérből-reményből épülő, el sosem készülő „híd”-szerepet! Vén Európa kamasz nemzete — más népnél szebben — hiába kérte istenét! Csak a sírva-vigadásból akadt mindig a többnél is elég és a nincsből volt örök: a bőség! Ezen a tájon, dúskálhattunk, — a sebben! És választhattunk, — hogy jobban melyik ellenségünk ütötte sebünk fájjon! Így tanultuk meg szeretni századokon át — a reményt s valami újban, mindig újra hinni! Ezért hallottuk meg a perc dördülő szavát, amikor Pétervár alatt a zöldesszínű hab ringatta Auróra, dübörgő ágyúszója: korunk felé utat nyitott, s örökre hittük felragyogni hazánk felett a vérző ezredév után, — a társcsillagot! De a múlt nem múlt el örökre! Lebukott csonka hazánk peremén az a nap, az a fény! Helyette: mégis őrizte már a nép, — egy perc dicséretét. És járt tovább az óra. Két mutatója, útját, naponta kétszer körbe rótta. Időmezőt szántott a két villogó acéldarab. Hasadt a föld-történelem, s amit magába zárt a perc-barázda: szárba szökkent az eszme mag! Ezárt dicsérem én a perceket, mert jövőnkbe végül ő nyitott kaput! S ha hosszú, göröngyös, — nem csak mögöttünk, előttünk is, és még mindig buktatós az út: a perc halad, időmezőbe mégis hull a mag, kalászt ringat végül a szár, és az általunk, nekünk termő idő, századok után, megírja egyszer végre még a jövő új himnuszát — a percek dicséretét! eddig, hatalmas tartalékunk! A dolgozók közvetlen társa­dalmi közreműködéséhez, az egyén és a társadalom gaz­dálkodási kapcsolatainak erő­sítéséhez a szocialista munka- verseny-mozgalom nagy le­hetőségeket nyújt. Ehhez azonban arra van szükség, hogy mindenütt éljenek is ez­zel, módot nyújtva ahhoz, hogy a munkamozgalmak jól igazodhassanak a követelmé­nyek differenciáltságához. Ahol a termelés mennyisége növelhető, ott erre is irányul­hat a verseny, de másutt is tág tér nyílik a kezdeménye­zések kibontakoztatásához, a takarékossághoz, az anyaggal, energiával való eredménye­sebb gazdálkodáshoz. Szemléletünkön, cselekvésünkön múlik Eredményeink . és felada­taink összegezésekor nem len­ne teljes a helyzetelemzés, ha csupán azokról a tényezőkről szólnék, amelyek szándé­kainktól, terveinktől függet­lenül nehezítik előrehaladá­sunkat. Kétségkívül hátrál­tatják fejlődésünket olyan problémák is, amelyek meg­oldása, következményeinek enyhítése tőlünk, valameny- nyiőnktől függ, amelyek gon­dolkodásmódunk, szemléle­tünk, cselekvésünk átformálá­sát követelik. Ismeretes, hogy tervező szerveink, vállalataink mosta­nában alakítják ki az előt­tünk álló esztendő népgazda­sági tervét és módosított sza­bályozó rendszerét. A vállala­toknál a szövetkezetekben már megismerkedhettek e változá­sok elveivel, és most az a fel­adat, hogy ■ mindenütt nagy felelősséggel, konkrét elemző­munkával készüljenek a nem mérséklődő, hanem növekvő követelmények teljesítésére. Engedjék meg. hogy emlékez­tessek rá: korábban vállala­tainknál sokszor panaszolták, (Folytatás a 3. oldalon) a gartest Messziről jutottak a máig Huszonhét évvel nezel5tt __________________ Pest me­A hallgatóság gye DISZ-titkára volt Borbély Sándor. Akkor járt .talán utol­jára Nagykátán. Ennek látszó­lag ellentmond, ahogy a helyi pártmunkásokkal beszélget. Mindent ismer, még a számo­kat is; régi elvtársak nevét említi, mi lett velük? Az ipart és a mezőgazdaságot érintő kérdései tanúsítják (mint már nemegyszer Pest megyei látogatásai során), hogy nem az általánosságok érdeklik, nem kíváncsi a szép, sima beszédre, hanem a való­ságot kutatja, nagyonis a mát, a konkrétet. — Milyen feltételek mellett dolgoznak az üzemi munká­sok? Hogy állnak az alkat­részgyártással? A kis üzemek hová dolgoznak be? A nagy- kátai járás földje egybefüg­gően jó adottságú terület, mi­lyen perspektívát szánnak hát az irányítók itt, milyen nö­vénykultúrát fejlesztenek? Hogyan segítenek a központi szervek? Jó intézkedés volt-e, hogy más felügyeleti irányítás alá kerültek a termelőszövet­kezetek? Nem lenne-e járható út, hogy ahol kevés a függet­lenített pártmunkás (Nagyká- ta községi pártbizottságában csak a titkár függetlenített!) a tanácsban, a népfrontbizott­ságban, a járási szervekben dolgozó kommunistákat job­ban aktivizálják, több terhet vállaljanak a pártmunkából? Noha Babcsán József első titkár és dr. Samu János, a já­rási hivatal elnöke is új a tisztségben, mindössze két-há- rom hónapja tötik be funk­ciójukat —, jól felkészülten, felelős gazdák módján tájé­koztatták a Központi Bizott­ság titkárát, a tizenöt önálló község, a 67 ezer lakos életé­ről. A nagykátai járás dolgozói nehéz körülmények között tel­jesítik feladatukat. Több mint 18 ezer lakos jár be minden­nap hajnalonként a fővárosba és környékére dolgozni. Ez a munkaképes lakosságnak több mint fele. A kilenc termelő- szövetkezet 42 500 hektáron termel és az összes mezőgaz­dasági terület 64 ezer hektár. A járásban 34 ipari üzem van, de a Telefongyár, a Pénzver­de, a KGTV, a KLÍMA üze­mek, gyáregységek kivételével alig számottevő a többi. El­avult, rossz körülmények kö­zött, kimustrált gépeken dol­goztatják az anyagyárak az itteni munkásokat. Nem so­káig tartható fenn ez az ál­lapot. I A termelőszövetkezetek amúgyis arra törekednek, hogy alaptevékenységükön kí­vül élelmiszer-feldolgozást is végezzenek, s ha ezt kifejlesz­tik, nemcsak a tsz-ek járnak jól, hanem a jobb sorsra ér­demes munkások is, fel tud­ják számolni a legfeljebb harminc-, ötven, százfős „ipa­ri” műhelyeket. Azon is változtani kell — természetesen a felsőbb szer­vek segítségével —, hogy a Budapesten és környékén dol­gozó sok ezer ember termelési értékéből semmi ne kerüljön vissza a községekbe. Igazság­talan dolog az, hogy az álta­luk gazdagodó üzemek nem járulnak a bölcsődék, az óvó-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents