Pest Megyi Hírlap, 1979. november (23. évfolyam, 256-267. szám)
1979-11-03 / 258. szám
Rendelő és lakás az orvosaknak Az erdőkertes! községi tanács házilagos építőbrigádjának dolgozói az Erdőkertesen épülő egészségház teljesítésén dolgoznak. Két orvosi, egy fogorvosi rendelő, valamint három lakás kap helyet az épületben. Barcza Zsolt felvétele Piaci körkép Télies a zöldségkínálat Ha fájó szívvel is, de búcsút kellett mondanunk a jó időnek, fagyok, esők, hideg szelek váltakoznak, lassan téliesre fordul az idő, s ez meglátszik a zödség-gyümölcs kínálatban is. Elvétve ugyan még látni paprikát, paradicsomot, de ezek már nem is emlékeztetnek a friss, gömbölyű elődeikre. A tartós téli zöldségfélékből jó az ellátás, hiánycikk viszont néhány szezonjellegű áru. A város üzleteiben csak hébe-hóba kapható savanyú káposzta, a kiskereskedőknél viszont állandóan van. Egy kiló 16 forint. A Pest megyei Zöldért üzleteiben továbbra is tart a burgonyavásár. A holland de- sider kilóját 4,40-ért adják Van bőven káposzta, a fejes kilója 6, a kelé 7, a vörösé 6 forint 40 fillér. Egy kiló gyökér 15 forint, a sárgarépa 5,40. A karalábé 4,60, 9 forintot kérnek a szép zellerért. A vöröshagyma továbbra is 7,40, csillagászati összeget kérnek azonban a fokhagymáért, egy kiló 42 forint. A karfiol szép fehér, az ára 8 forint. Egészséges a cékla, amit kilónként 4 forintért adnak. Szárazbabból csak egyféle, fehér kapható, kilója 20 forint. A lencse 42, a mák 48 forintot ér. Tojás nincs. Az almavásár jonatánja 5 forint 40 fillér. Egy kiló császárkörtéért 14 forintot kérnek. Elegendő a termény: a kukorica és az árpa kilója egyaránt 3 forint 40 fillér. Virágdíszbe öltözött a piac. A didergő árusok sok krizantémot kínálnak, a töves és a szálas virágok árát a halottak napi kereslethez igazítják. A koszorúk mérettől függően 40—120 forintba kerülnek. Van még szegfű és rózsa is. A virágokon kivül kevés árut láttunk, a fehér paprika és a paradicsom 20, illetve 16—18 forint. A piros hónapos retek csomója 7 forint. Egy liter fejtett babért 20 forintot kérnek, a burgonyát 8—10 forintért adják. Egy kiló sütőtök 8, a birsalma 8—10 forintba kerül. Láttunk még szőlőt is, kilója 22 forint volt. Egy-egy öreg patisszon 8—10 forintot ért. A zöld paradicsompaprika kilójáért 25 forintot kértek. Fonnyadt főzőtököt is kínáltak, a kilós darabokat 10—10 forintért. Egy liter majoránna 24, egy kiló dióbél 120 forint. A jonatán és a starking alma 10 forint, a császárkörte 16, a tojást 2, 2,20-ért adták. M. M. — Arató-disco lesz Galga- hévízen a művelődési házban, ma, szombaton este hét órától. Utána filmvetítést tartanak. Idei értékesítési terve 96 miilió forint az aszódi Fer- romechanika Ipari Szövetkezetnek. Október közepe táján 86 milliónál tartottak. Előirányzatukat minden valószínűség szerint túlteljesítik. Teljesítményük értékét növeli, hogy az év elején megbízott elnök vezette a szövetkezetei. az esztendő derekán az egész vezérkar kicserélődött. Űj elnök, új műszaki vezető, új főkönyvelő. Az elnök, Németh Pál előtte Lajosmizsén dolgozott, hasonló profilú szövetkezetnek volt elnökhelyettese, nem szokatlan számára a vas-, fa- és elek'tromosipari munka háromsága. Aszód szülőhelye. Innen indult el, szakmai ismeretekkel és irányítási tapasztalatokkal megrakodva tért vissza. Hívták s örömmel jött. Nagyobb intenzitás Sűrű esztendők vannak a háta mögött a harminckette- dik életévében járó fiatalembernek. A villanyszerelői szak ma ki-tanulása után, gyorsított ütemben, két év alatt elvégezte a gimnáziumot, majd a közgazdaságtudományi egyetem gazdaságszervező szakát. De még ekkor sem hagyta abba: a munkatudomány szakon folytatta, ahol vizsgadolgozatát doktori címre javasolták. Már csak megvédése van hátra. Egy kicsiny üzem sokkal jobban megsínyli a vezetőségben bekövetkező változásokat, mint a nagyvállalat. A hatalmas gépezet lendülete viszi tovább, s mire szélesebb körökben ismertté válik a felsőbb régiókban esetleg mutatkozó bizonytalanság, már ott az új vezető. Nem így a néhány száz embert foglalkoztató szövetkezetben, ahol az erre hajlamosak az irányítók távozásának másnapján megpróbálnak lazítani, ömös céljaikra kihasználni a helyzetet. Első teendői közé tartozott az új vezetőségnek Aszódon is a fegyelem megszilárdítása. egy-két embert el is kellett távolítani a közösségből. ÓVÓNŐI SZAKKÖZÉPISKOLA Jelentkezők az egész megyéből Sikeresen érettségiztek tavaszai a Török Ignác Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola első végzős óvónői, akik általában a környéken helyezkedtek el. Bemutatkozásukkal, munkájukkal zömében elégedettek a gyermekintézményekben. A képzés továbbra is folyamatos, minden évfolyamon két gimnáziumi és egy óvónői osztály tanul a középiskolában. Az óvónői osztályokba a beiskoláztatás már az egész megyéből 'történik, de természetesen várják a környékbeliek jelentkezését. Amin.t az iskola igazgatója, Heltai Miklós Gábor elmondta, örvendetes, hogy mind a gimnáziumi, mind pedig az óvónői első osztályokba jól felkészült általános iskolások jelentkeztek az idén. Külön megelégedésükre szolgál a ped vsógusoknak. hogy a korábbiaknál több fiú jelentkezik a gimnáziumba. A Kissek brigádja Gál Gézával, a Galga menti Víztársulat elnökével és Szűcs Jánossal, a társulat szakszervezeti bizottságának titkárával találkoztam a minap, s arra biztattak, keressem meg a Túrán dolgozó Széchenyi brigádot, ők a vállalat legszorgalmasabb, legmegbízhatóbb dolgozói. Szűcs János nevetve megjegyezte: Legjobb őket reggel 6 és 7 óra között keresni! Mindig másutt A javasolt időpontban Túra közepén találtam a műhelykocsijukat. Kopogtatásomra választ sem várva, beléptem az éppen reggeliző brigádtagok közé. Kályhájukat is alaposan megetethették, mert bőven árasztotta a meleget. Pár perces ismerkedés, s a nekünk hétkor kezdeni kell biztatása után máris benne voltunk a témában. — Kilencedik éve dolgozunk a Gavitnál — mondta Kiss Ignác brigádvezető. — Van közöttünk két Kiss László, aztán Kiss András, Kiss Ferenc, s a brigádba tartozik még Zsíros László, Morvái József, Dudás János. Nyolcán boldogiak, azok közül valók, vagyunk — valamennyien akik kubikusként, az országot járva szereztek megbecsülést a szakmának, elismerést a boldog! lapátosoknak. Nincs az országnak egyetlen olyan nagy MmMmlfúkú cölöpök jelzik építkezése, pedig sok volt az utóbbi két évtizedben, ahol boldogi ember ne lapátolt, ne talicskázott volna. Zsíros László sorolja azokat a munkahelyeket, ahol brigádjuk dolgozott, mielőtt a Gavithoz kerültek volna. Nem tartják magukat vándormadaraknak, s emellett szól az is, hogy ennél a vállalatnál majdnem kilenc éve dolgoznak, de megfordultak már pár helyen. — A miénk mozgómunka. Amikor valahol szükség van ránk. akkor ott még nincs Patyolat, nincs fürdő, nincs semmiféle szolgáltatás. Csak végtelen kukoricatábla, vagy az éppen learatott búza tarlója, ahol földbe szúrt cölöpök jelzik a gyár, a művelődési ház, a lakótelep, a csatornák helyét. S amire kinőnek a falak a földből, mi megyünk tovább. Szórakoznak is — Itt, a Gavitnál más a munkánk — szólnak közbe a többiek. — Elsősorban csapa- dék-elvezetőket, átereszeket, kisebb hidakat, lefolyókat építünk. Igaz, ezek nem többmilliárdos beruházások, nem figyel ránk ország-világ, inkább a lakosság kényelmét, a községek arculatának szépülését szolgálják. Nem szalad le az iszap, hogy ellepje az árkot, nem dugul el a híd, hogy a zápor után leömlő víz elárassza az úttestet. Ilyen, a szakmánkban aprómunkának számító feladataink vannak. A friss, még meleg túrái kenyérből hatalmas szeleteket vágnak, s mellé valamennyien szalonnát esznek, harapnak egyet-egyet a piroslő duzzadt erős paprikából is. — Kóstolja meg. A szalonnát is, a paprikát is mi termeltük. Otthon az asszony a tsz-ben dolgozik, ellátja az állatokat. A hízó szinte a házi hulladékon megnő. A paprika meg a fólia alatt terem. A brigádnaplójuk arról beszél, hogy a kemény elfoglaltság mellett azért szórakoznak is. Nem maradhatnak le — Csak együtt a családdal — mondják. — Közös kirándulásainkra magunkkal visz- szüli asszonyainkat, gyerekeinket. Így barangoltuk be a vállalat segítségével szinte az egész országot. Itt is, ott is felkiáltottunk a különböző városokban, büszkélkedve az asszonynak, meg a gyereknek: — Ezt a Kovácsék. ezt mega Kókaiék építették, amazt meg Sápiék! Azért szeretjük az új siágokat is olvasni, mert azokból megtudjuk, mi történik Dunaújvárosban, Cegléden, Szombathelyen, Komlón, Tiszapalkonyán, azokon a helyeken, ahol mi, vagy boldogi társaink építettek. Zsíros László mutatja a tenyerét. — Az általunk kiásott alapokra modern üzemek épültek, amelyekben fehér ruhás emberek gombnyomására indul a termelés. De a mi szakmánkban még mindig szükség van a lapátra. Igaz, a gép sokat pótol, elvégzi a munka nehezebbjét, mi csak faragunk, igazítunk. Ehhez azonban kell a csákány, a lapát, az árok tisztításához a gumicsizma, még a kubikostalicska is. — Ne panaszkodj — figyelmezteti társát a brigádvezető. — Nemcsak az életünk, a jövedelmünk, de a megbecsülésünk, a munkánk is változott. Nagyszerű dolog, hogy termelési tervünket egész évre és külön-külön ismerjük. Vdiamennyien tudjuk, hol tartunk ma. Sajnos, most éppen két hét lemaradásunk van: sok volt a géphiba, meg az anyaghiány. Év végéig pedig nemcsak a lemaradást akarjuk pótolni, de ráadásul még háromszázalékos többletet is hozni akarunk. A kongresszus tiszteletére. Ezt vállalta a Gavit valamennyi brigádja, s mi, akik már kétszeres szocialista brigád vagyunk, nem maradhatunk le a többiek mögött. — Hajtunk virtusból, lelkesedésből, meg azért, mert mi ilyenek vagyunk, no, meg persze az a kis többletjövedelem sem jön rosszul. Okos dolog az is, hogy a brigád által megtermelt minden százezer forintból háromezer forint a miénk. Ez amolyan célprémium. Ebből jut a kirándulásokra, színházra, közös családi összejövetelekre. Fercsik Mihály Változatlanul fontos feladatuk a műszaki előkészítés és az. anyaggazdálkodás színvonalának javítása. Pontos technológiai előírásokra és darab- jegyzékekre van szükség minden munkánál. Az anyag- beszerzőktől, -gazdálkodóktól nagyobb intenzitást követelnek, hiszen itt fokozott jelentősége van annak az élűnek, hogy a munkásnak mindenkor legyen jó gépe, szerszáma, s a termékhez megfelelő mennyiségű és minőségű anyaga. Nagy és kicsi Kelendő termékeket gyártanak Aszódon, de hogy holnap is így legyen, azért mindennap meg kell dolgozni. Dolgoznak is. Évente két-három újdonsággal szeretnének jelentkezni, akad tehát munkájuk a fejlesztőknek is. No meg a piackutatóknak. Részt vesznek a hazai és külföldi kiállításokon és igyekeznek olyan külkereskedelmi partnerekre szert tenni, akiknek érdekük, s ezért szívügyük az aszódi gyártmányok eladása. Együttműködnek külföldi cégekkel is. Egy érdekes példát erre. Aszódon nagy munkadarabok felületkezelésére alkalmas berendezéseket gyártanak, az egyik osztrák üzem apró alkatrészeikre specializálta magát. Ők ketten tehát kiegészítik egymást. Megállapodtak, hogy ahol egyikük kiállít, otthon vagy külföldön, a másik gépeit is bemutatják. Hiszen könnyen elképzelhető, sőt bizonyosra vehető, hogy mindenütt kellenek a kis és nagy alkatrészekhez nélkülözhetetlen felületkezelők. Egy kikötés Piackutatóik a hazai nagyvállalatok üzletkötéseit és szállításait is árgus szemekkel figyelik, keresve a belépés, beilleszkedés lehetőségét. Magyarán: melyik üzem ad el olyasmit, amihez Aszódról szállíthatnak alkatrészt vagy részegységet. A legutóbbi példa: egyik nagyvállalatunk egyetemeket ad el külföldre. Kézenfekvő, hogy az egyetemi épületbe székek is kellenek. A nagyvállalat nem gyárt széket, a Ferromec-hani- ka igen. Az idei évre 8 millió forintos exportbevételt terveztek, ami várhatóan eléri a 10 milliót. A jövőt szakemberek képzésével is igyekeznek jól megalapozni. Jelenleg is zajlik egy tanfolyamuk, tekercselőket képeznek, a következő évben lakatosoknak és hegesztőknek szerveznek hasonlót. Támogatják a ‘felsőfokú intézményekbe jelentkezőket is. Egyetlen kikötésük, olyan szakon képezzék magukat, amilyen tudásra .a szövetkezetben szükség mutatkozik. K. P. — A KISZ járási bizottsága második alkalommal szervez az idén társadalmi akciót a börzsönyi úttörővasút építésére. Ezen a hét végén ötven KISZ-fiatal három napig dolgozik az úttörővasúton. Állatorvosi ügyelet Gödöllőn és környékén november 4-én, vasárnap: Dr. Mohai Imre, Veresegyház, Fő u. 106. Aszódon és konyákén: dr. Szőke Pál, Aszód, Kossuth u. 86. Szombati jegyzet Örömök Tudósításainkból talán kitűnhet: örömünk van magunknak is, ha valahol valamilyen nagyobb létesítményt, vagy éppen csupán egy járdát átadnak, elkészítenek. Gondoljuk, még inkább így vannak ezzel azok, akiket egészen közelről érint az új üzlet, iskola, óvoda, bölcsőde és ki tudja még mi mindennek a megnyitása. Akiknek csak egyik is könnyebbséget hoz napi gondjaikban, azok főképpen ómnak örülnek, akiket viszont, mint minket is, nem érint közvetlenül, jóleső érzéssel állapíthatjuk meg átadásról átadásra járva, hogy gyarapszik velük a község, a járás, a város. De tovább is mehetünk, hiszen a járásokban, a megyékben létrejött értékek, amelyek emberöltőnyi vagy ennél is távolabbi célt szolgálnak, végül is nagyobb közösségünket, országunkat, népünket szolgálják. E gondolatkörben aligha szabadulhatunk attól a ténytől, amit a felszabadulás előtti múltunk nagyon- is bennünk élő képei idéznek fel. A kastélyok és a kunyhók, a gazdag parókiák és a vályogból kiszenvedett házak, a csilingelő, díszes úrifogatok és a ge- bések. S itt van előttem a falunkbeli uraság kastélya, a környék legjobb földjeivel, erdeivel, s saját tulajdonú szeszgyárával, meg a cselédsorral. Mielőtt félreértés esnék: tudom, ellentétes dolgokat ma sem lenne nehéz felhozni, de abban biztos vagyok, hogy ezek alapjában véve másmilyenek. S még- csak arra is fölösleges volna hivatkozni, hogy az ellentétekből születnek sokszor nagy dolgok. Mert ezek a mi gondjaink olyanok, amik gyarapodásunk közben merültek fel. A példa kedvéért álljon mégis itt az ' az eset, aminek magam voltam tanúja és részese. Amikor egyik községünk tanácselnökével alaposan megbeszéltük tennivalóikat, arról is szó esett; hogy sokat fejlesztettek a közintézményeken: iskolákon, óvodákon, járdákon. Ezután végigmentünk a falu egyik utcáján, az elnök csendesen megjegyezte. Látja, mondta, tanácsunknak nem sok pénze van fejlesztésre, az azért jóleső érzéssel tölt el, hogy az itt élő emberek egyáltalán nem szegények, sőt. nézze ezeket a házso- rókát! . . Néztem, s magam is úgy örültem nekik, mint a tucatnyi új boltnak, iskolának, aminek átadásáról csak ebben az évben tudósítottunk a járásban, illetve a megyében. S akkor újra eszembe jutottak a cselédsorok; a rozoga járomba fogott, igaerők, s tejet adó két tehenünk helyett a mi traktoraink, a mi kombájnjaink, a mi konzervgyáraink, az erőműveink; a gyerekkori makadámút helyett a lassan araszoló autópályáink, s a gépkocsik nálunk soha nem látott áradata. Vám. ellentét? Van. De másmilyen. A pénzeit ku- porgató tanács és a jómódú falué. A munkában lazábban ügyködők szerényebb háza és a szorgalmasaké között. A talán csak élcsavatnyi ember á’.tai is alig álmodott fejlődésből fakadó újabb igények és a pillanatnyi lehetőségek között. Mert hiszen ide tartozik, hogy akinek még nincs új háza, lakása, vagy más, úgynevezett tartós fogyasztási cikke, annak ma sem könnyű elindulnia. Helyzete azonban nem reménytelen. Tudja, ha dolgozik, amihez mindenkinek van lehetősége, elöbb- utóbb elérheti céljait. S aki netalán nehezebb körülmények között él. az bízhat társai, a lakóhelyi és munkahelyi közösségek támogatásában. Ezért is mások a gondjaink, és felszabadultabb áz örömünk. Fehér István Hosperáclá itthon és külföldön
