Pest Megyi Hírlap, 1979. november (23. évfolyam, 256-267. szám)

1979-11-03 / 258. szám

%MmÍíw 1970. NOVEMBER 3., SZOMBAT ORSZÁGOS MEGNYITÓ SALGÓTARJÁNBAN Politikai könyvnapok Tegnap a salgótarjáni József •Attila Művelődési Központban megnyitották az idei, sorrend­ben már 18. alkalommal meg­rendezett politikai könyvnapo­kat. Maxim Tank és Maja­kovszkij versei, a bányász kó­rus hangversenye után Géczi János, az MSZMP Nógrád me­gyei bizottságának első titkára köszöntötte az ünnepség kö­zönségét. Megnyitó beszédet dr. Szabó József, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politi­kai Főiskolájának rektora mondott. Az idei politikai könyvna­pokra huszonhárom új kiad­mány jelent meg, bőséges mu­níciót szolgáltatva a párt- és tömegszervezeti propaganda- munkához, a XII. kongresszus előkészítéséhez, felszabadulá­sunk 35. évfordulójának mél­tó megünnepléséhez a Magyar Szocialista Munkáspárt veze­tőinek, Kádár Jánosnak, Né­meth Károlynak. Nemes De­zsőnek és Aczéi Györgynek megjelent könyvei mellett a szónok felhívta a megnyitó ünnepség közönségének fi­gyelmét a testvérpártok veze­tőinek, Fidel Castronak, Gus- táv Húsúknak, Todor Zsivkov- nak, de mindenekelőtt Leonyid Iljics Brszsnyevnek most meg­jelent könyvére. TELEVÍZIÓS FILMSIKER Gyermekekről — gyermekeknek Az UNESCO — az 1979-es gyermekévet előkészítendő — felhívást intézett a világ je­lentős televíziós társaságaihoz, hogy készítsenek dokumen­tumfilmet a nemzetközi gyer­mekév tiszteletére. A milánói vásárra érkezett alkotások közül kiválogatták azt a 100 művet, amelyik a gyermekek­ről és a gyermekeknek szól. A neves filmszakemberekből álló fesztiválzsüri e filmek kö­zül a gyermekekről szóló ka­tegóriában a Magyar Televí­zió és a MAFILM közösen készített Kéznyomok című al­kotásának ítélte az abszolút fődijat. A Móricz-emlékek útján TALÁLKOZÁS GÖDÖLLŐN AZ ÍRÓ LEÁNYÁVAL Emlékezni jó. Persze, jobb lenne kezet szorítani vele, vagy még inkább: részesülni atyai intelmeiből, útravalót kapni tőle, hogyan lehet el­igazodni a világ kisebb-na- gyobb dolgaiban. S ami ennél is több: megtanulni tőle a visszásság, a nemtörődömség, a bűn, az igazságtalanság el­leni keményebb harcot. De hát ne sopánkodjunk, mert mindezen titkokat, csep­pet sem rejtve, ő maga hagy­ta ránk a Hél) krajcárban épp­úgy, mint az Úri muriban, a Rokonokban, a Szegény embe­rekben és persze, sok más re­gényében, novellájában, ri­portjában. Mert ezúttal róla van szó, Móricz Zsigmondról. Rá emlékeztek, s róla szóltak r.zon a kis összejövetelen, ame­lyet az író lánya,* Móricz Virág meghívásával a Gödöllői Ag­rártudományi Egyetemen tar­tottak. Nem önmagáért író-olvasó találkozó volt ez, de nem a megszokott, hiszen szinte az egész estét a visz- szaemlékezés töltötte ki. A kérdező dr. Lencsés György, az egyetem adjunktusa volt, aki alaposan felkészült, hogy minél többet megtudjanak az egybegyűltek — s a kollégiumi rádióból az egyetem hallgatói is — Móricz Zsigmondról. S ha mindenről pár órában nem eshetett is szó, a jelenlevők élvezhették Móricz Virág sze­mélyes varázsát, az igazi hír­nökét, akiben egy-egy válasz­adás közben felcsillant a mó- riczi dac, igaz, illő asszonyi bájjal. Mit s hogyan írt Móricz? Ezt ma már az egész világ tudja. Ennél érdekesebb, izgalmasabb a kérdés, ha úgy tesszük fel, mi volt a célja, mit akart. Mindenáron író akart lenni, mondta leánya, semmi sem ér­dekelte úgy, mint az írás, de nem önmagáért, mert azt ír­ta, amit az akkori Magyaror­szágról tudnia kellett volna mindenkinek. Vonaton és gyalog Az igazi hírnök, persze, nem ül négy fal között, Móricz Zsigmbnd 1910-ben váltotta ki az első bérletjegyet, amely egyszerűen Magyarországra, vagyis annak minden vasútvo­nalára szólt. Ez aztán már élete végéig megmaradt, s ha magasabb osztályú kupékra szólt is egy-egy évben, a ka­lauzok minduntalan a fapa­dosban, a harmadosztályú he­lyeken csodálkozhattak rá. Ott szeretett ülni, ahol többen vol­tak, ahol a magyar valóság teljesebben mutatkozott meg. Innen lépnie sem kellett volna, de megtette. Nem telt el úgy két hét, hogy ne uta­zott volna el valahova. A re­gények mellett évente száz­harminc-száznegyven cikket írt. Emlékezni jó, írtuk előbb, tőle kölcsönözve a gondolatot, hiszen Móricz Zsigmond meg azt vallotta: Gyalogolni jó. Mert vonattal s gyalogszerrel egyaránt a mély magyar való­ságig jutott. Így lehetett, hogy amikor egy megbízás szerint népzenét gyűjteni küldték, bár ebben is teljesítette, ami tőle tellett, kutatásai emberszabá­sú műszerét az emberi vi­szonylatok áramkörébe csatol­ta, az ellentmondások példáit regisztrálta vele, majd tollá­val, írógépével maradandóan megörökítette. Parasztizárma- zású volt, de a falusiakkal va­ló találkozása, érzett elhiva­tottsága révén, más minőséget kapott a paraszti réteg életé­nek alaposabb tanulmányozá­sa folytán. Művei tanúsítják Mi lehet Móricz írásainak szerepe a mai, falui-a kerülő fiatalok életében? — hangzott az egyik kérdés. A móriczi vi­lágot ma nem aktualitása miatt érdemes fölidézni az ol­vasmányokban, mondta az író lánya. Hiszen a felszabadulás­kor létrejött új lehetőségekkel megváltozott a mezőgazdaság, a Móricz és haladó társai ál­tal óhajtott változások bekö­vetkeztek. Nemcsak a társa­dalmi viszonyok javultak, a termelés is korszerűbb lett, s javult a parasztság . helyzete. S az is következik írásaiból: közel érezte, hogy a világ meg tud változni. Móricz Zsigmond most len­ne százéves. Tulajdonképpen már elkésett kérdésnek tűn­het: milyen ember is volt? A mondottak után aligha kelle­ne bármit is hozzátenni, hi­szen műveinek sora minden­nél ékesebben szól embersé­géről, amely sokszor utal fel- lobbanó, keményen tiltakozó egyéniségére. Derűs, alapjában vidám ember volt. Igaz, mond­ja Móricz Virág, akire kellett, úgy tudott mosolyogni, hogy az elsüllyedhetett szégyené­ben. Nagy érdeme Móricznak, hogy az egykori zsarnokság, az úri osztály így járta meg vele. ' Feliér István KIÁLLÍTÓTERMEKBEN Színek, formák, faragások A találkozó után: Móricz Virág dedikál A Kohán Múzeum Gyulán hétfő kivételével naponta 10 és 18 óra között van nyitva. Ágh Ajkelin Lajos tárlata novem­ber 18-ig látható a Műcsar­nokban. Szibéria és a Távol- Kelet népi iparművészete c. kiállítás a Szovjet Tudomány és Kultúra Házában tekinthe­tő meg novemberben. Kolián György Lassan, vagy pontosabb, ha úgy fogalmazunk; szívósan fejlődik kulturális életünk. Módszerekben, intézmények­ben egyaránt. Szigetszantmik- lóson, Szentendrén és Gyulán is. A közelmúltban avatták fel Ádám Jenő és Kohán György múzeumát, újították fel a Kovács Margit gyűjte­ményt. A Kohán-élet mű is páratlan. Mennyiségben is, még inkább erejében. Érte­keinek klasszikus mértéke közismert, de az Gyula váro­sát dicséri, hogy hozzájárult e nagy művész alkotásainak közkinocsé tételéhez”. Ezt jegyezte a vendégkönyvbe Pozsgay Imre kulturális mi­niszter, s hogy mennyire talá­ló e megállapítás, bizonyítja a tény: a Kohán Múzeum való­ban azonnal közkinccsé is vált. Felfedezte a világ, az ország, Pest megye közönsé­ge is. Igaz, nem olyan inten­zitással, mint a szentendrei Kovács Margit-gyűjtsmányt, de ez nem a minőségből, ha­nem abból adódik, hogy Gyu­la félreesőbb hely. Ettől füg­getlenül megyénk közművelő­désének is mutatója, hogy e nagyszerű alföldi festő alkotá­sait már a Kohán Múzeum jú­liusi ^avatása óta sokan keres­ték fel Ceglédről, Nagykőrös­ről, Vácról, Százhalombattá­ról, sőt a Kohán Múzeum aulájában látható a pílisvörös- vári Bajnok Béla szoborport­réja a festőről. Gyula önma­ga városi rangját emelte az­zal, hogy szorgalmazta e ki­magasló festői életpálya mú­zeumi elhelyezését, mely ép­pen azzal válók közkinccsé, hogy hívja, fogadja az ország lakosságát a festészet új euró­pai minőségével. ' * Ágh Ajkelin Lajos Nem is annyira kuriózum, amire vállalkozott Ágh Ajke­lin Lajos, hanem sürgős hiánypótlás. Régebben az Agg­teleki cseppkőbarlang festői látványát elemezte — most egy lepke, egy csipke kapcsán jut el a képhez. Kiválasztja például a sziklát, villámot — Maeterlinck nyomán a vad- máheket, s addig vizsgálja szerkezetüket, míg egy kü­lönleges és m éhektől is füg­Kohán György: Euridike 1959. Magyar Gregoriánum getlen képi igazságig jut el. Problémái kamarajellegűek, de a felületkezelés elbűvölő. Vo­nalak cikáznak, színek esője hull sajátosan áramolva, mely Ágh Ajkelin Lajos mikroszko­pikus festőiségének lényege. Olyan világ ez, melyet pazarul birtokol — a valóság egy tö­redékének megfejtett része­ként, hol az irányjelző mű­szer a festészet. A., Szibériai népművészet A nép abból teremt művé­szetet, mely környezetének anyaga. Kamcsatka, Haba­rovszk környékén sok az ál­lat — itt a prémek viselik ma­gukon a népművészet nyo­mait. az élénk színeket, mely- lyel dúsítják az északi szür­keséget. Ha napfénnyel nem is lehet, de tárgyakkal igen, melyek visszasugározzák a Nap színgazdagságát. A nép­művészet ezzel korrigálja a természetet. Vologda, Arhan- gelszik, Tornszk környékén sok a fa — ez a faragások fejlő­dését serkenti — Jakutszk és Tyumeny a csontszobrászaiá- ról híres. Tél és hideg nem csorbíthatja a nép tehetségét, különösen akkor — ha inspi­rálják, mint ezt a szovjet ha­talom tette és teszi ma is. Ez a tényező nagy mértékben meghatározza azt a termő fo­lyamatot, mely a csukcsok, tunguzok, korjákok, j akutok, burjátok, tuvaiak művészeté­ben — a dimkovói játékokban, a burját ékszerekben, a vo- logdad csipkékben, a tuvini kő- faragásokban és az arch an­gol szki szőnyegekben jelentke-" zik. Losonci Miklós Módszertani munka Szobon MŰVELŐDÉSI ALKÖZPONT AZ IPOLY MENTÉN zsámbéki templom (fotójuk díszíti a második, illetve a harmadik lemez tasakját), a tihanyi apátság alapítólevele, az Ö-magyar Mária siralom, valamint M. S. mester Vizitá- ciója az esztergomi Keresztény Múzeumban. A kottaanyag élővé tételével, vagyis előadá­sával nemcsak a régmúltba pillanthatunk vissza, hanem a nagyközönség is tudomást sze­rezhet a lélekábrázolás nagy­szerű középkori gazdagságá­ról. ' Mindehhez sok segítséget nyújt a borítókon olvasható ismertető szöveg. R ajeczky Benjámin úgy fogalmazza meg mondanivalóját, mintha nem is Európa-hírű tudós lenne, hanem a nép legegyszerűbb gyermeke. Persze, valahol itt kezdődik a tudás is: minél na­gyobb az ismeretanyag, annál könnyedébben, olvasmányo­sabban, mindenki által érthe­tően lehet fontos dolgokat el­mondani. Tőle tudhatjuk meg, hogy középkori világi zenénkből alig maradt fel kot- tafejnyi feljegyzés. A megőr­zött liturgikus zenéből nem­csak az eredetre tudunk kö­vetkeztetni, hanem egy sajá­tos magyar kottaírás kialaku­lását is nyomon követhetjük. Akit részletesebben is érdekel ez a kérdés, az beszerezheti a Zeneműkiadó gondozásában megjelent Magyar Gregoriá­nunk teljes kottaanyagát, s részleteiben is elmerülhet em­lékeink tanulmányozásában. Aki viszont csak a hangleme­zekre szorítkozik, bizonyára annak is lenyűgöző élményt jelent a magyar középkor mu­zsikája. Utoljára említjük meg, hogy a sorozat zenei felvételei az ácsai templomban készültek. Az eddig közreadott lemezek azt példázzák, hogy a világo­san csengő hangzás felér az ihlet tiszta forrásával. Az ócsai templom különlegesen szép és vonzó akusztikája alig­hanem páratlan a maga ne­mében: hihetetlen mélysége­kig képes magával ragadni a hallgatót. Mindehhez termé­szetesen Szendrei Janka és Dobszay László szakértelme is hozzájárul, akik a Schola Hun- garica Ensemble, élén sikerre viszik ezt a számunkra felbe­csülhetetlen értékű és jelentő­ségű kulturális hagyatékot. Molnár Zsolt A regionális központokban létesült megyei, járási műve­lődési házak tevékenységének fontos ága a módszertani mun­ka. Ennek lényege a művelő­dési házak munkájának segí­tése, a követendő módszerek összegyűjtése és közreadása, bemutató foglalkozások szer­vezése. Ide tartozik a népmű­velők továbbképzésének meg­szervezése, a szakmai v műhely­munkának a kialakítása is. Az első év A szobi községi művelődési ház vezetősége egy évvel ez­előtt kapta a feladatot, hogy a váci járás északi részén a váci Madách Imre Művelődési Köz­pont módszertani alközpontja­ként is működjön. Hozzá tar­toznak azóta Ipolydamásd, Má- rianosztra, Letkés, Tésa, Vá- mosmikola, Peröcsény és Ke­mence művelődési házai. — Milyen eredményeket ér­tek el az elmúlt évben —kér­deztük Preissing Frigyesné igazgatót. — Első feladatunk a terü­let megismerése, a közműve­lődés tárgyi és személyi felté­teleinek áttekintése volt — mondta. — Eléggé kedvezőt­lenek a tapasztalataink. A művelődési házak vezetői min­denesek, ezért sokszor nem tudnak az elvi kérdésekre koncentrálni. Ha kilépnek a művelődési házból, be kell zárni a kapukat, mert nincs kire bízni az intézményt. Más kérdés, persze, hogy a főállá­sú népművelők közül senki sem rendelkezik képesítéssel. Ez nagyban meghatározza a továbbképzésük tartalmát Is. További tervek A költségvetés előkészítése­kor rövidesen sor kerül a jövő évi kulturális és pénzügyi ter­vekről szóló tájékoztatásra é3 egyéb módszertani kérdések megbeszélésére. Külön témánk lesz a művelődési házak ügy­rendjének kialakítása. A jövő év elején a szobi óvodások rajzszakköre és a művelődési ház táncosai tartanak bemuta­tó foglalkozást. A művelődési háznak a munkatársai jelen­tősen hozzájárultak a nemrég befejeződött nagybörzsönyi na­pok megrendezéséhez is. Nagy- börzsönyben egyébként kihe­lyezett szabás-varrás tanfolya­mot is rendeztünk. Valóban drága? A kérdés: valóban szellemi központjává válhat-e a tájnak e földrajzilag, közlekedésileg középpontjában álló művelő­dési ház. Az igazgatónő sze­rint főleg a fiatalok körében tapasztalható lelkesedés. A környező falvakból sokan el­járnak az esti műsorokra, 9— 10 órakor utaznak haza. So­kan azonban a 20 forintos be­lépőjegy mellé odakalkulálják a közlekedési költségeket is, s ezért a Szobon töltött estéket drága szórakozásnak tekintik. Módszertani munkájukhoz 60 ezer forint támogatást kap­tak a művelődési ház dolgo­zói, a községi tanács pedig módszertani előadó alkalmazá­sát hagyta jóvá. K. T. I. A Hungaroton kiadvá­nyai fontos részt vállal­nak kulturális örökségünk megismertetésében. A Magyar Gregoriánum középkori zenén­ket tárja fel, lehántva róla a rárakódott sallangokat. Zenei örökségünk feltérképezése csöppet sem könnyű feladat, mint ahogy azt többen tudni vélik. A zenetudós Rajeczky Benjáminnak és munkatársai­nak szinte sziszifuszi munká­jába kerül, míg sikerül a kö­zépkori kódexek és a templomi énekeskönyvek lapjairól kide­ríteni mindazt, ami nemcsak leírt, hanem hangzó nemzeti kincsünk. A vállalkozás természetesen hosszú évek munkáját igényli. A sorozat első kiadványa a karácsonyi ünnepkör dallamai­nak XV. századi kéziratok alapján történt bemutatása volt. A második lemez a több szólamú énekek alcímet viseli: az adventhez és pünkösdhöz kapcsolódó liturgikus dalok gyűjteménye. Az újólag meg­jelent harmadik felvétel a nagyhét szertartásaihoz kap­csolódik. Mindhárom lemez igényességével emelkedik ki a többi közül. Megismerésük, meghallgatásuk nem kíván mindennapos gyakorlatot. Ám minden egyes felcsendülő gre­gorián dallam éppúgy építő­köve a magyar művelődéstör­ténetnek, , mint a karcsai és LEMEZFELVÉTELEK ÖCSÄN

Next

/
Thumbnails
Contents