Pest Megyi Hírlap, 1979. november (23. évfolyam, 256-267. szám)

1979-11-14 / 266. szám

/ SKIP NOVEMBER 14-TOL DECEMBER 8-IG DUNAKESZIN, mv&XB ! hi,,..., . az Állomás sétány Jälli 4. szám alatt. MtcrtX 1979. NOVEMBER 14., SZERDA Poskavégre tenyésztik Vadkacsatenyésztéssel hasz­nosítják a kisebb tavakat, tocsogókat a Fejér megyei va­dásztársaságok: az idén. kí­sérletképpen öt társaság pró­bálkozott meg a jövendő zsákmány tenyésztésének új, természetes körülményekre alapozott módszerével. Nem tartják védett körülmények között sem a szülőpárokat, sem a kicsinyeket, csupán ar­ról gondoskodnak, hogy a vad- kacsaszülők ne tudjanak elre­pülni a számukra kijelölt te­rületről. A tenyésztésnek ez a mód­ja rendkívül előnyös, ugyanis minimális beruházást igé­nyel, mert nincs szükség a gé­pi keltetésre. Az idei kísérlet igen jó eredménnyel végző­dött: kétezsrötszáz vadkacsa látta meg a napvilágot a társaságok halastavain. A tervek szerint jövőre újaítife vadásztársaságok látnak hoz­zá a vadkacsaién yesztéshez. Szoknyák — mintaboltnak * f&emtr :mm A PEVDI budakalászi részlegének varrodájában a vállalat mintaboltjának gyártják az import anyagból készült szoknyá­kat. Havonta mintegy 1000 darabot szabnak ki. Halmágyi Péter (elvétele A n'agvkátiai járás sem ki­vétel: az esztendő végén mér a következő tervidőszak előtti számvetéssel foglalkoznak a járás vezetőn. Azt mérlegelik: hogyan tovább, s milyen alap-. iól? A lehetőségek és szükség­letek latolgatása idején hív­tuk beszélgetőpartnerul Kollár Ijajost, a nagyításai járási hi­vatal művelődésügyi osztályá­nak vezetőjét. Témánk az óvo­dák, iskolák ügye, a nevelés helyzete. A zsúfoltság ellen — Alig évtizede még az óvo­dai helyhiány volt az egyik legsúlyosabb gond a járásban. Mit értek el azóta, hol tarta­nak ma? — Az utóbbi lévek legszem­betűnőbb fejlődése éppen az óvodaépítésben tapasztalható. 1975 Óta íns.t-ró; 19Ü0 fölé nőtt az óvodai helyek száma, 100 személyes gyermekintéz- rriény készült például Tápió- szecsőn, 75 gyermeket fogadó óvoda Nagykátán■ s Tápiósze­lén, s kisebbek. Tóalmáson, Tápió szőlősön. Farmoson, Szentlőrinckátán, Szentmárton- kátán és Újszilváson. Jelen­leg 2300-nál 'több az óvodás- gyemmekek száma. A helyzet mégsem megnyugtató, az igé­nyek növekedésével nem tud­tunk lépést tartani, s akad óvoda, ahol egy csoportban — az optimáf.liis 25 helyett — 30- mál is több kisgyermeket ne­velnek. Az idei őszön 422 fel­vételi kérelmei kellett elutasí­tania a járás óvodáinak a helyihiány miatt, s csupán a gyermekek 74 százaléka jutott be. — Jó példa a probléma il­lusztrálására Niagykáta, . ahol ta/va,ly három új óvodai cso­portnak teremtettünk helyet, mégis a felvételek időszaká­ban 158 kérelemre kellett ne­met mondani. — Tervünk? Még a mostani ötéves ciikluistan szeretnénk átépítésekkel, bővítésekkel újabb óvodai csoportoknak otthonit teremteni, s a követ­kező tervidőszakban úgy kí­vánjuk enyhíteni a gondot, hogy tovább bővítjük a már meglevő óvodákat — körülbe­lül 300 hellyel —. s aho" nyo­masztó a hiány, új óvodákat is építünk. r Építési tendenciák — Hasonló-e az általános is­kolák helyzete? — Több tekintetben is. A járás 18 önálló isis 5 tagisko­lájában csaknem 7200-an ta­nulnak, s ‘a 18 kisegítő iskolai csoportban 215 gyermeket ne­velnek. Minden reményünk megvan arra, hogy elkerüljük a hármas váltást, iskoláink 60 százalékában azonban váltott műszákban tanulnak a kisdiá­kok. Jelenleg 198 tanterem van. Nagykátán ez év szeptem­beriében átadtunk 4 tantermet, s rövidesen újabb négyet ava­tunk. Ugyancsak a tervidő­szakban készült el Kákán 4, Pándon 2, Tápióbicskén 5 és Tápiószentmártonba<n 2 terem. — Szentlőrinckátán tető alatt van már az új nyodctantermes, tomatermes iskola, amelynek átadása a jövő tanév elejére várható. De nemcsak az épít­kezésekkel nyerhetnek termet az iskolák. A tanácsok vezetői úgy igyekszenek segíteni, hogy a helyi erőforrásokat kihasz­nálva az ipari és mezőgazda- sági üzemek, a lakosok segít­ségével korszerűsítenek, bőví­tenék. Például Tápiószentmár- tonban 2, Tápiógyörgyén ugyanennyi tereim készült, s Tápiószelén a napközis kony­hát varázsolták újjá így. — Számítálsunk szerint a következő tervidőszakban ke­vesebb lesz la bővítés, s több új iskola iiS épül — például Tápiószecsön, Tápiószelén, Új­szilváson, Nagykátán, Szent- mártoníkátán és Tápiógyörgyén. A legnagyobb az igény torna­termekre, ezekből 11 kellene miág a járásban. — Amiről eddig szó volt, természetesen nem a végleges terv, csupán felmértük a leg­szükségesebb tennivalókat, hogy ez oktatás körülményei minél kevesebb gondot okoz­zanak. Tartalmi munka — Az'óvodák, iskolák neve­lő intézmények, s pedagógusok tartalmi munkája legalább olyan fontos, mint az oktatás tárgyi feltételei. Éppen ezért már most számiba vesszük fel­adatainkat. amelyek a neve­léssel kapcsolatosak. — Mit tehetnek ez utóbbi célért? — Vegyünk néhány példát: napjainkban az első osztály­ba kerülő gyerekeknek 5—6 százaléka még mindig teljesen felkészületlenül lén az iskolá­ba. Módot kell találnunk a tel­jesebb iskolaelőfcészításne. — Az iskolaérettségi vizsgá­latok a legutóbbi időkig sok kívánnivalót hagytak, s csu­pán .az idén februárban kezd­te meg tevékenységét a járá­si nevelési tanácsadó, ahol gyógypedagógus, gyermek-ideg­gyógyász és pszichológus tart­ja a vdzsálátok'at. Nem a fel­mentettek számának csökke­nésiét várjuk, hanem elsősor­ban* azt, hogy minden tanköte­les korú gyermek a fejlettsé­gének leginkább megfelelő kor­ban, s az előmenetellát legjob­ban elősegítő iskolatípusban kezdje tanulmányait. — Ugyancsak sok a tenni­való a mulasztások, tanévvesz­tesek számának csökkentese érdekében. Az utóbbi eszten­dőkben egy tanulóra átlago­san 7,3 mulasztott nap jutott egy tanévben, s ez sok. Gon­dot okoz laz is, hogy a mu­lasztások és felmentések miatt elégtelen osztályzatú gyerekek — az osztályozóvizsgán java­részük meg sem jelenik — tanévet vesztenek, ök évente csaknem 200-on vannak ... Ezért a tankötelezettségi tör­vény ellen vétő, s az igazolat­lanul mulasztó tanulók szü­leivel szemben következeteseb­ben kell eljárnunk, az iskolák korrepetáló, felzárkóztató mun­káját pedig jobbá kell ten­nünk. V. G. P. Ki korán kei, néha elkésik? Csörömpöl a vekker. Jó lenne maradni még, álom és ébrenlét határán, e valószí­nűtlen zónában, hol nincs tér és idő, de nem lehet, az óra szigorú, fél ötöt mutat, mu­száj felkelni. Hajnal van, esőtől harma­tos az ablak, a testmelegtől párálló szoba után jéghideg a konyha, az ember rögvest fel­ébred tőle, kávét főz, mosak- szik, s hallgatja a rádió víz­csobogáson átszűrődő hangja­it: Jó reggelt kívánunk, ma november 12. hétfő van ... Aztán már a lakásajtó csa­pódik, majd a kapu, az ut­cán elhúz egy villamos, hi­deg-sárgán világító téglalapok, az ablakok, mögöttük csak kontúrjaiban kirajzolódó, el­mosódó foltok: munkába in­duló, hajnali utasok. Útban Szigethalomra Történetünk főszereplőjé­nek neve Szűcs János, 28 éves, ötéves kislány apja. Szakképzett autókarosszéria­lakatosként immár' 13 eszten­deje dolgozik Szigethalmon, a Csepel Autógyár Lapplander- üzemegységében. Zömölt, fe­kete, higgadt ember. Most lép­ked a néptelen Rákóczi úton, majd a Nagykörút sarkán meg­áll a 12-es autóbusz mgálló- jában, s rágyújt az első ciga­rettára, amely a hétköznap reggelek pontosan megírt for­gatókönyve szerint éppen ad­dig tart, amíg feltűnik egy autóbusz. Aztán már a József körút bérházait bámulja, ame­lyeknek ablakaiban egyre több fény gyűlik ki. Jóleső érzés, az ember nincs egye­dül. A Boráros téren átvergő­dik a sűrűsödő tömegben a csepeli gyorsvasúthoz. Nincs vész, hat óra lesz öt perc múlva, ha kis szerencséje van, négyedre már ott állhat a pi­ros 38-as autóbusz megállójá­ban. Nincs szerencséje ... Orra előtt kanyarodik Szigethalom felé a gyorsjárat. Mit lehet tenni? Az ember elfojt magá­ban egy cifra káromkodást, s rágyújt a második cigarettá­ra. Tompán sajog a halánté­ka, a gyomrát valami konok, fájó kaparás kínozza, isme­ri már, szinte menetrendsze­A MEZOGEP KÜLHONBAN Exportmalom, vágóhíd A Mezőgép Tröszit az idén is fennakadásmentesen telje­síti exporttervét. De beszélje­nek a számok. Az idén mint­egy 129 millió rubel értékben szállítanak különféle mezőgaz­dasági, élelmiszeripari gépeket a szocialista országokba. Eb­ben nem volt fennakadás, s szeptember 30-ig mintegy 87 millió rubel bevételt könyvelhettek el. Külkereskedelmi forgalmunk­ban, a szocialista relációban a Szovjetunió és az NDK vezet. A forgalom mintegy 60—70 százalékát bonyolítják le ezzel a két országgal. A Szovjet­unióba kizárólag készterméke­ket szállítanak, az NDK-val azonban zömében gyártásmeg- osztásos kooperációt folytatnak és főleg alkatrészeket, rész- ■ egységeket szállítanak. A szo­cialista országok közül az NDK-n kívül még Csehszlo­vákiával folytatnak hasonló jellegű kereskedelmet. A tőkés export mintegy 50 százaléka irányul a fejlett nyugati országokba, valamint az USA-ba. Itt Is a gyártásmegosztás dominál, például a nyugatnémet Claas cégtől a kooperáció eredmé­nyeként kész kombájnokat ka­punk, az alkatrészek és rész­egységek fejében. Ugyanilyen a helyzet az amerikai Hesston céggel is, amely szállításain­kért önjáró szecskázógépékkel fizet. Más a helyzet a fejlődő országokba irányuló exportnál, amelyben legfőbb partnereik Algéria, Irán és Irak. Ide csak kész malmokat, kenyér­gyárakat és vágóhidakat kül­denek. Legutóbb például a ni­gériai Kano városában adtak át egy vágóhidat. K. A. E. rűen jelentkezik, majd el­múlik az első falat után. Hogy ne fázzék, járkál fal­ai á, s arra gondol: kialvat- lan, fáradt, s még kemény haj­tás vár rá december végéig. Rendszeresen túlóráznak. Per­sze, nem kötelező, mondta a gyáragységvezető, a szakszer­vezetis pedig sietett megje­gyezni, hogy hatvan óránál többet nem engedélyeznek. Nem kötelező, no, meg bár­kit nem kémek rá... Más­képpen ízlik a munka, ha fel­piszkálják kicsit a rnelós hiú­ságát: szükségünk van rád, az ügyes kezedre, s ami a fejedben van. Mesélte ezt az asszonynak is. Csöndesen mo­solygott, majd annyit mon­dott: jó, de a több pénz sem mellékes. Hány óra lehet? Jócskán elmúlt háromnegyed hat, biz­tosan élkésik.., Hallgatag emberek A portás véleménye szerint kerüljük a feltűnést, álldo­gáljak az előtérben, beszélges­sünk. Mert ha az emberek látják, riport készül, nem válaszolnak őszintén. Miért? Ki szereti, ha öt-tíz perc mi­att kiírják az újságba? Ren­des, dolgos emberek mind­annyian, csakhát a közleke­dés! Két hete történt például, hogy Soroksár környékén le­szakadt a HÉV felsővezetéke, négyszáz ember gyalogolt be a szigethalmi gyárba. — Haragszk: a későnjövők- re? — kérdezem. — Megértem őket! — válaszolja diplomati­kusan. Az arcáról mintha letöröl­ték volna a nyájas mosolyt. Hangjában óvatosság bújkál. Negyed hat, az újságárus bódé már kinyitott, .Borbély Sándor hegesztő, az V. gyár­egység dolgozója éppen Nép­sportot vásárol. Azt mondja, ő nem az én emberem, neki könnyű dolga van, helybeli. Legfeljebb akkor késik, ha a gyerekek váratlanul megbe­tegszenek, vagy teszem azt, ég a ház. Egyébként elvből nem akar elkésni... Szocia­lista brigádban dolgoznak, most éppen óráznak, reggel korábban kezdik a műszakot, s délután is dolgoznak egy­két plusz órát a tervteljesítés érdekében. Az ember ne já­rassa le magát... Czipán Andrást, a Duna- varsány—Szigethalom közöt­ti autóbuszjárat vezetőjét a mögötte ülő hajnali utasok­ról faggatom. Bőg a mo­tor, újabb fordulóra készül, próbál átkiabálni a zajon: — Milyenek? Hallgatag em­berek. Álmosak, szótlanok, Teszik a kötelességüket. Amikor üres a szoba... Lapplander-üzemegység, fél nyolc, már a hétre járó mű­szaki vezetők és az admi­nisztrátorok is a helyükön ülnek. Herczog Istvánná ál­lományvezető előtt, az íróasz­talon ott hevernek az ominó­zus kapukártyák. Kísérőmtől, Pálfi Kálmán munkaerőgaz­dálkodási osztályvezetőtől tu­dom, hat esztendeje vezették be a bőrtokba zárt, fényké­pes, névre szóló belépő kár­tyákat, amelyeket a főportán felmutatnak, majd ki-ki a gyáregységében odateszi az állományvezető asztalára. Ko­rábban blokkoló órák regiszt­rálták az érkezést és távo­zást, ám, számtalan visszaélés, hamis adat került azokra. Hogy a kapukártya abszolút pontosan, hitelesen jegyzi az időt? Jó lenne azt válaszolni rá: természetesen! Ám, a ta­pasztalatok szerint e mód­szernek is vannak gyönge pontjai. Csupán némi lele­mény kell hozzá. Am erről nem beszélünk. — Műszakkezdéskor sereg­nyi apró dolgot kell elintéz­nem, rögtön nem foglalko­zom a kártyákkal — magya­rázza Herczogné. — Megesik, hogy olykor percekig üres az irodám. A furfangos későnjö- vő kilesi az alkalmas pilla­natot, s a már ott Itvő kupac aljára csúsztatja a kártyát, Fülöncsíptem-e valakit? Ugyan!!! Ezen a reggelen a 240 em­bert foglalkoztató üzemből egy fiatalasszony késett el. Tíz percet. Emiatt a munka­idejéből levontak fél órát, a béréből pedig 11 forintot. Az indok? Hosszabb szabadság után jött dolgozni, s nehéz volt az átállás a korai felke­lésre. Szűcs János, akinek út­ját Budapestről kísértük vé­gig, ma pontosan hat órakor a gyárkapuban volt. Bruzsa Mihály gyársgységvezető sze­líd korholással megjegyzi: ma igen! De máskor! írásbeli fi­gyelmeztetést is kapott az 5—10 percek miatt, csoportve­zető, illene példát mutatnia. — Az emberek különféle módon reagálnak a késésekre, s az ezzel járó szankciókra. Van, aki vállat rándít — a levont pénz bagatellnek tű­nik, — akad, aki röstelli, egyesek pedig visszavágnak: könnyen beszél, akit hoznak- visznek, vagy éppen személy­kocsival jár. Mint magánem­ber, megértem a keserves haj­nali bumlikat, az átszálláso­kat, a versenyfutást az idő­vel. Mint gyáregységvezető, nem fogadom el az érveket, megbüntetem a későket, ahogy megérdemlik. De egy dolog lényeges: utána már csak azt nézem: a műszak alatt hogyan dolgozik? A gyenge képessé­gű, lógásra hajlamos, fegyel­mezetlen emberek öt-tíz per­ces késéséből nagyobb Ügyet csapok. Sok kies! sokra megy Végül a száraz adatok. A Csepel Autógyár szigethalmi törzsüaemében — 7529-en dol­goznak — a III. negyedévben mindennap minden ember 25 perccel dolgozott kevesebbet a nyolcórás munkaidőnél. Át­lagról van szó, mögötte szél­sőséges, helyenként kirívó ese­tek, hol meg tsip-csup ügyek húzódnak meg. A fizikai állo­mánynál ugyancsak a vizsgált időszakban 81,1 százalék volt a munkaidőalap-kihasználás. Szabadság, betegség, igazolt, avagy igazolatlan hiányzás, jogos kilépés avagy formáli­san igazolt, napközbeni lógás miatt 107 munkaóra esett ki a termelésből. Ugyanakkor egy dolgozó átlagosan 15,8 túlórát dolgozott. A III. negyedévben a mun­kaidő-kihasználásban a leg­jobb aránnyal, 84,8 százalék­kal a 3. számú egri gyáregy­ség dicsekedhet. A legrosszab­bak 77,1 százalékkal a sziget­halmi Lapplander-üzem. Kahutek Magdolna (Következik a 7., befejező rész: Az álom reggelig haza­visz.) „ Újabb óvodák, tantermek Tervkészítés előtt a nagy kát ai járásban

Next

/
Thumbnails
Contents