Pest Megyi Hírlap, 1979. november (23. évfolyam, 256-267. szám)
1979-11-13 / 265. szám
1979. NOVEMBER 13., KEDD (W ÉJSZAKÁK ES HÄJNAl '.’ ■>: A" *'**.**•■•’* 1 * Fehér fények a dolomitbányában Csend és sötét. Néhány halk szó, mozgolódás, léptek zaja, a eipőtalp csikorog a murván. Az öltöző ajtaját Kinyitván valós,ággal elvakít a -ény, kiárad a beszélgetés narsány zaja. Odabent Tóth jándor, Csattos Sándor és ■ agy Károly öltözködik, készül az éjszakai műszakra. Kürtjellel irányít — No, emberek, gyerünk! Fogjunk hozzá — mondja Bi- singer István harmadvezető aknász. — A három ember szó nélkül szedelödzködik. Jó 600 méternyi a gyalogút a gépekig. Nagy Károly ugyan 200 méter után elköszön, s máris rója a sok-sok lépcsőfokot a nagy teljesítményű osztályozó vibrátor kezelőfülkéjéig. Ahogy megyünk tovább, a sötétből lassan bontakozik ki a marótárcsás rakodógép körvonala. Óriási lánctalpas jármű ez, ott áll a 15 —20 méter magas fehér dolomitfal előtt. Varázsütésre felragyog a fény, bekapcsolták a fényszórókat. Elke:*jődött a műszak az Országos Érc- és Ásványbányák Vállalat pilis- vörösvári dolomitbányájában. Tóth Sándor keze matat a műszerfalon. Dübörgés, csikorgás, s a sok tíztonnás monst- "um lánctalpain közeledik a bányafalhoz. Jó néhány tonna várja ezen az éjszakán, hogy az osztályozóba kerüljön. A gép beleharap a hegybe. Aztán hullani kezd a kő, a törmelék a szállítószalagra, mely fehér vonallá válik az éjszakában. Az eső pedig csak zuhog, zuhog. Csattos Sándor az integető. Munkája leírva egyszerűnek tűnik. Ahol nem lát a rakodógép kezelője, ott ő kürt jelzésekkel irányítja, nehogy az a szállítószalag mellé szórja a követ. Áll a hidegben, az esőben és vár. Gyakran ötven fokban Bisinger István magyarázza: — Nappal két buldózer — japán gyártmányúak — felszántja a kijelölt részt, mégpedig a szó szoros értelmében. Belevág a kőbe egy hidraulikus ekét és húziza a barázdát, majd a porrá omló, darabokra törő követ letúrja ide a rakodógép elé. Éjjel aztán szépen fölszedegetjük és így kerül az osztályozóba. Az osztályozó három felé küldi szét az anyagot, az első kupac a nagyobb darabokból áll. Ezt a vas- és acélkohászatban használják adalékanyagként. A második halom a kerti murva már sokkal kisebb szemcséjű. Ezt általában útépítéshez, műkőgyártáshoz, sírok díszítéséhez való. A harmadik a kőpor. Ez a festékgyáraknak és a vegyiparnak kell. Ilyenkor éjszaka nincs szállítás, nagyobb a nyugalom. — Hány métert haladnak előre egy év alatt a hegyben? — Nemigen figyeltem meg. De amikor idejöttem — 26 éve eszem a kőporos kenyeret — akkor ez a bányaudvar úgy 50x50 méteres volt. Most 600x150. Ennyit haraptunk ie a hegyből 26 év alatt. Négy óvem van a nyugdíjig, azalatt megint fog nőni 15—20 métert. — Nem hiányzik majd á bánya, ha nyugdíjba megy? — Nem hiszem. Az az igazság, hogy elfáradtam. Nem mindig volt ilyen könnyű itt a munka, mint most. Még 15 évvel ezelőtt is jóformán kézzel csináltunk mindent. Rengeteget robbantottunk, lapátoltunk és sorolhatnám még tovább. Persze, a negyedét sem termeltük annak, amit most. Arról nem is beszélve, hogy a bánya csak szemre szép. De az időjárás bizony nagyon megviseli az embereket. Itt minden fehér. Nyáron megreked a levegő, gyakori az ötvenfokos meleg, télen meg mínusz harminc fok is előfordul. A rakodó fülkéjében Hirtelen csönd lesz. Mi történt? — nézek az órámra, hiszen még csak éjfél. Az éjjeli ebédidő pedig fél •kettőtől kettőig tart. Vagy 100 méterrel odébb két alak tűnik fel a szállítószalag tetején, s kezdik lelapátolni a követ a szalagról. — Kicsúszott a terelő alól a fa. Most mag lefogja a szalagot — mondja Tóth Sándor. Valóban, a szállítószalagon egy vaslemezből készült terelő van. Ez szélesebb, mint a szalag, s ebbe szórja a rakodógép a köv,et. A 80 kilós terelő most megtelt, s ráfeküdt a gumira. A gépkezelő és az integető kilapátolják a 5—10 mázsányi anyagbt. A rakodógép fülkéjében jó meleg fogad. Tóth Sándor 9 éve dolgozik ezen a gépen Nem kezdő ő sem a bányász- szakmában. Huszonhárom évig volt szénbányász, s Csák amikor bezárták 19S9-ben a pilisi szénbányákat, akkor került ide. — Már nem mennék vissza a föld alá — meséli. — Nagyon megijesztett engem egy vízbetörés. Ha nem tudunk akkor kibontani egy szellőztető csövet, bizony ott fulladunk meg vagy háromszázan. Akkor határoztam el, hogy kijövök a föld fölé, pedig nekem az apám is, a nagyapám is szénbányász volt. — Érte-e már baleset? — Baleset? Az nem. De,' amikor kezdő voltam itt a felszínen, egyszer nagyon kiszedtem a géppel a bányafal alját. És csak nem folyt .utána a kő. Vártam-vártam és szedtem az alját. Aztán esy- szercsak lezúdult vagy 300 tonna kő. Bejött még ide a fülkébe is. Valiig ültem a kőporban, úgy ástak ki lapáttal. Nem lett semmi bajom, de azóta sokkal óvatosabb vagyok. Nem elég kríibetnj a buszjegy árát, a jegyei a leszállásig meg kell őrizni Aki ellenőrzéskor nem tudja felmutatni a menetjegyét, az 100 forint pőtdPat fizet. Volán 20. sz. Vállalat, Budapest Az eső szüntelenül esik. Csattos Sándoron már minden átázott, pufajka, nadrág, kalap. Sokszor csak leveleznek — Nem aludtam már két napja — mondja. — Beteg a gyéréit. Nem tudom mi lehet vele, tegnap kórházba kellett vinni, mert nem tud lábra állni. Azt mondják valami ízületi baj. Pedig még csak 6 éves. Reggel megyeit hozzá be, Pestre. A busz negyed kilenckor indul. — Nem sokat fog aludni... — Most már hagyján, hétvége van. Az éjszakázás, a hét elején igazán rossz. Ilyenkorra már megszokja az ember. Nagyobb a pénz is — negyven százalék — az éjszakai pótlék. Kell is, mert nemrég fejeztem be a házam, és a fürdőszoba még nincs kész. Nagy Károly disznótorost eszik. Nemrég vágtak egy malackát, abból való a kis darab kolbász. — A felesége meleg reggelivel várja? — Dehogy. Alig találkozunk. Ö is itt dolgozik, csak éppen fordított műszakban. Van úgy, hogy hetekig csak levelezünk, nem is látjuk egymást. Amikor én jövök, ő megy. Hároméves a gyerek és másképp nem tudnánk vigyázni rá. De azért nem panaszkodom. — Szabad idő? — Munkásőr vagyok, meg a vállalati pártbizottság tagja. Tizennégy éve végzek pártmunkát „Ebéd” után már gyorsan pereg az idő, hamar telik az éjszaka. Fél hatkor kikapcsolják a gépeket. Az integető ellapátolja a szalagok mellé hullott követ, van vagy 25 mázsa, teljesen feltakarítják a munkahelyet. A bányatér talaja síma. A finom lisztszerű kő i.isokrsok méter vastagon rakódik le. Ezen az éjszakán 800 tonnával kevesebb lett a hegy. Reggel hat órakor elalszanak a fények, csönd borul a bányára. Csend és sötét, néhány halk szó, mozgolódás, aztán már csak az ő lépteinek zaja, ahogy a cipőtalpa, csikorog a murván. Kovács Attila Ernő (Következik a 6. rész: Ki korán kel, elkésik?) bútorgyárnak A Nagykunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság nagykőrösi üzemében évente mintegy 130 ezer kárpitrámát készítenek bútorgyárak megrendelésére. Az alapanyag feldolgozását korszerű gépek segítik. Felvételünkön Beli c Kálmánná iiat- fejss Festő gyalugépnél dolgozik. |:j Ifj. Fekete József felvétele Ú$sxerű k^iákss Bfiskunitaeházán Egyesített® erejét a hárem tsz Kiskun, Petőfi, Pereg. A három ki-skunlacházi tsz-t illetik e nevekkel, jelezve mintegy azt a napjainkban nem valami gyakori állapotot: egyetlen községben három közös gazdaság is működik. Pontosabban együttműködik, feladva azt a hosszú ideig önmagát makacsul tartó gyakorlatot: a mi dolgunkba ne üsse bele a szomszéd az orrát, amit mi csinálunk, csak ránk tartozik. A változásokat elősegítették az MSZMP Központi Bizottságának 1978, március 15-i határozatában foglaltak, miszerint fokozni kell — a megalapozott egyesülések lehetőségét sem kizárva — a szövetkezetek közötti kooperációt. Azt mondtuk, elősegítette, ösztönözte a három közös gazdaságot az egy nyelveit beszálésre, dd hogy az élvek ilyen gyorsan kitapintható valósággá váltak, abban szerepe volt sajátos helyzetüknek is. Kevesebb üzemanyag Ennek érzékeltetésére, hadd említsünk egy példát. A Kiskun Tsz földjei mozaikszerűen terülnek el a település körül, tábláik beékelődnek a Petőfi Tsz földjei közé. Ebből az következett. hogy az óriás traktorok néha 15—20 kilométert is utazgattak a szomszéd földjein keresztül. Tulajdonképpen fölöslegesen, tetemes mennyiségű üzemanyagot elfogyasztva tették meg az utat. A jól gépesített Kiskun Tsz most kölcsönzi társainak a kombájnokat, traktorokat. Magyarán bedolgozók a peregi és a Petőfi Tsz kukoricásában, segédkeznek — természetesen nem ingyen — a vetésekben. Sokáig okozott gondot a szemes termény-szári tás. Erre alkalmas berendezéssel ugyanis csupán a Pereg Tsz rendelkezett. Igaz, ma már egyre kevésbé tudja kielégíteni a Bábolna—15 típusú szárító a megnövekedett igényeket, de bérbeadása mégiscsak megoldást jelent a kát gazdaság számára. Hiszen számolhat a kapacitással, a szállításokat összehangolják. Szakosodás portánként A napi gondokban tehát már osztoznak a kis kuni acháziak, de így van-e ez, amikor a jövőről döntenek? Elmondhatjuk, ha a kezdeti lépéseknél is tartanak, e vonatkozásban sincs szégyenkezni valójuk. Az állattenyésztésre kiválóan alkalmas térségben a közösen megrendelt tervek alapján A VILÁG ÉLVONALÁBAN Száz év hídtöriénejem Az Erzsébet- és a Ferenc Józseí-híd (ez utóbbi ma Sza- badság-híd) a Dunát, a Tiszát átívelő többi acélóriás, a török, indiai, NDK-beli, csehszlovák és jugoszláv exportra gyártott több tucat híd, s a most épülők, köztük a szegedi Tisza- és az újvidéki Duna- híd fémjelzi, a magyar híd- g-jártást, amely ezekben a napokban ünnepelte centenáriumát. A jubileum alkalmából mondta el Domanovszky Sándor, a Ganz-MÁVAG acél- szerkezeti gyárának fejlesztési főmérnöke az alábbiakat. Az 1874-ben alapított gyár éppen 100 éve építette első nevezetes hídját, a párizsi világkiállításon díszoklevéllel kitüntetett zsolnai közúti Vág- hidat. Ezt követően a hazai hídgyártás rohamosan fejlődött, s rövidesen véglegesen megszűnt az acélhidak importja. A század utolsó évtizedében öt nagy Duna-hidat építettek. Ezek közül kiemelkedik a Dunát egyetlen, 290 méteres nyílással áthidaló világhírű Er- zsébet-híd. Külföldön egyöntetűen ezt ítélték a világ legszebb hídjának. A legszebb statikai megoldású híd pedig a mai Szabadság-híd. Mindkettő teljesen magyar alkotás, a tervezéstől a kivitelezésig. (Az azt megelőzően épült hidak külföldi tervezésűek, például a Margit-hidat Eiffel alkotta.) A második világháború megsemmisített Duna- és Tisza- hidakat, valamint a 90 százalékban elpusztult nagyobb acélhidakat. a Ganz-MÁVAG acélszerkezeti gyára építette újjá. E korszak legjelentősebb alkotása az 1964-ben felavatott Erzsébet-hxd. A következő években a Tiszán négy nagy acélhíd épült. A folyó legnagyobb közúti hídja is elkészült, Szegeden. A hazai hídgyártás hosszú ideig a világ élvonalába tartozott. A harmincas évek vé- . gén megkezdődött a magyar j hídexport is, Törökországnak i 11 hidat gyártottak. A hábo- 1 rú után Indiában, az NDK- I ban, és Csehszlovákiában épí- I tettek több hidat, s Jugoszláviában magyar tervek alapján és magyar kivitelezéssel négy Duna-, egy Száva-, és két kisebb híd épült. Az elmúlt évtizedekben a hazai hídgyártás nem tudott világ- ! ra szóló alkotást nyújtani, hiszen nálunk nincs. szükség olyan hatalmas hidakra, mint a San Franciscó-i Golden Gate vagy az Európát Ázsiával ösz- szekötő Boszporusz-híd. Most mégis úgy tűnik, az ' Űjvi- | déken épülő 1014 méter hosz- i szú, 351 méteres középnyílású ferdekábeles Duna-híd a világ legnagyobb ilyen szerkezetű hídja lesz, s ezzel gyártásunk ismét az élvonalba kerül. A Pest megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat ÁRUSÍTÁSSAL EGYBEKÖTÖTT LAKÁSTEXTIL-KIÁLLÍTÁST RENDEZ A BENTA VÖLGYE TSZ KULTÚRHÁZÁBAN, NOVEMBER 17-IG Függönyök, ágyneműk, szőnyegek, lakástextíliák, importált gyékényszőnyegek nagy választékban. A kiállítás nyitva: 10-től 17 óráig, szombaton 8-tól 11 óráig. kezdték meg a gyeptelepítést. A Debreceni Agrártudományi Egyetem tudós kollektívája által készített programból kiderül : 250 hektár nagy hozamú legelővel gyarapszik a három kiskunlacházi tsz. A szakosodás számos kérdésben túljutott a kezded stádiumon. A nagy iparinövénytermesztő Pereg kizárólagos terméke lett a cukorrépa, a mustár és a repce, a zöldség- termesztés gerincét a Petőfi Tsz adja, a Kiskun az állattenyésztésre kíván specializálódni. Az eredményeket csak egymás munkájának .alapos ismerete révén érhették el. Ügy, hogy a vezetőségi ülésekre kölcsönösen meghívták egymást, a problémákról, a fejlesztési elképzelésekről első kézből értesülhettek. Hamar kiderült, az emberi kapcsolatok megerősödése nélkül hosz- szú távon elképzelhetetlen az együttműködés. Ma már ott tartanak, megszűnt a munkaerő-csábítás — vezetőké, fizikai dolgozóké egyaránt. Jelentős mértékben csökkent a fluktuáció. Köziis szekmunkásképzés Szép példáját adták a kiskunlacházi tsz-ek annak is. milyen hasznot hoz az erők egyesítése a szakmai képzésben. Az 1977—78-as tanévben 30 gyümölcstermesztő betanított munkát hagyta el az iskola padjait, az idén pedig 20 gépszerelő szakmunkás kapott oklevelet. A hallgatók kivétel nélkül a három szövetkezetből verbuválódtak, az oktatást a helyi gazdaságok szervezték meg. Hosszan sorolhatnánk még a Kiskun, a Petőfi és a Pereg tsz újszerű kalákájának tényeit. Talán arra a következtetésre is eljuthatnánk, hogv ésszerű lenne a szomszédok egyesülése in iure, s szervezetileg egyaránt. Ez azonban elsősorban a három gazdaság tagságára tartozik. A nagy nyilvánosság ügye viszont az, hogy ezeknek a közös gazdaságoknak sikerült megtalálni az együttműködés gyakorlati módját, ezzel föltárva a hatékonyabb termelés belső tartalékait. Történt pedig ez a ráckevei járásban. Meglehet, ez is oka annak, hogy Pest megye kiváló szövetkezeteinek csapatában a Duna melléki járás gazdaságai oly szép számmal képviseltetik magukat. Valkó Béla
