Pest Megyi Hírlap, 1979. október (23. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-10 / 237. szám

nem 4 1979. OKTÓBER 10., SZERDA ÖNKÉPZŐKÖR DIŐSDON Tartalmat ad az életnek Műszakváltás. Mint mindig, ezen a napon is megszokott a kép. A délelőttös műszakban dolgozók befejezik az utolsó munkadarabokat, helyére te­szik a szerszámokat, a dél- utánosok az öltözőben felve­szik a munkaruhát, maguk­hoz veszik az otthonról ho­zott hideg vacsorát. A hét minden munkanapja ilyen a Magyar Gördülőcsapágy Mű-, vek diósdi gyárában, talán csak a szerdák különböznek Valamiért. Megérteni és segíteni — Eddig úgy volt — em­lékszik vissza Szabó József, a gyár szakszervezeti bizottsá­gának titkára —, hogy alkal­manként egy-egy ünnepély előtti felkészülés heteiben összefogott néhány fiú és lány. Öntevékenyen, lelkesen összeállítottak egy műsort. Az ünnepségek után szétszóród­tak, mintha semmi sem tör­tént volna. — Miért? Történt valami? — Igen. Spontán kezdemé­nyezéseikkel bebizonyították, hogy kell a rendszeres, a fo­lyamatos közösségi élet, csak a lehetőségek kiaknázásához kell a vállalat vezetőségének segítséget nyújtania. Mivel egy kisebb csoport lelemé­nyessége adva volt, a helyi szakszervezeti bizottság fel­adata az lett, hogy a lehető­ségekhez képest megteremtse a működés feltételeit. — Mit jelent az, hogy a le­hetőségekhez képest? — Egyeztetnünk, tervez­nünk kellett, hiszen minden egyes közösség — így a Gör­gő Pamflet önképző Kör — működésének, működtetésének feltételei vannak. A vállalati művelődési bizottság, a mun­kahelyi vezetők megértő se­gítsége is nélkülözhetetlen volt, hiszen látszólag megold­hatatlannak tűnt a váltómű­szak okozta gond. A kérdé­sekre egyértelmű válaszokat kerestünk. Megéri-e nekünk, hogy hetente egy alkalommal, ha kell, egy-két óra munka­idő-kedvezményt adjunk azoknak a dolgozóinknak, akik munkabeosztásuk miatt nem tudnának résztvevői lenni a rendszeres foglalko­zásoknak? Szükségünk van-e ilyen közösségre? Miért jó ez a gyárnak? A válaszokat fel­tételes módban fogalmaztuk meg: ha a munkapad mellett, az irodában vagy a laborató­riumban az ott dolgozó em­ber megállja a helyét, miárt ne részesíthetnénk ilyen ked­vezményben? Ha a közösség munkája tartalmas, akkor ne­künk ezt a munkát segíteni kell. Ebben az esetben jó ez a gyárnak, mindenkinek, hi­szen így vagy úgy, de ez is termelési érték... A lehető­ségeink nekünk is korlátozot­tak, de ez nem lehet kizáró ok. Csupán arra kell szorít­koznunk, hogy kölcsönösen a realitásokon belül maradjunk. — Mi a feladata az önkép­zőkörnek? — önművelés. Ez a legfon­tosabb. Ezen túl olyan kisu­gárzás, ami lehetőséget ad arra, hogy másokat is ma­gukhoz vonzzanak. Különböző előadásaikkal — megfelelő színvonalú — szolgáltatásokat is nyújtsanak, például egy- egy ünnepi műsort, előadást. Mindez valóban elgondol­koztató, hiszen gyakran talál­kozunk a pocsékolás jelensé­geivel. A kulturális alap — olykor - csekély összegét — könnyen el lehet költeni hak­ni műsorokra, jellegtelen, ta­lán ízléstelen, de drága pro­dukciókra. Szerencsére már sok helyen rádöbbentek arra, hogy ezzel soha nem megy — nem ment — semmi sem előbbre. Érzem, amit csinálok Az ebédlőben már csak az önképzőkör tagjai vannak. A novemberi ünnepi műsort próbálják. Vastag Istvánná — Ica —, a kör titkára vállalko­zik az idegenvezetésre. — Majakovszkij: Teli to­rokból című alkotásából állí­tunk össze olyan montázst, melyben nemcsak verset mondunk, hanem értjük is azt, hogy mit miért teszünk. Szeretnénk, ha a bemutató sikerülne, hiszen számunkra is új dolog, hogy énekelünk, táncolunk, vitatkozunk, forra­dalmat csinálunk fent a szín­padon. Ma már nincsenek merev beállásaink, mert min­denki azt szeretné, hogy ab­ból, amit mond, a néző meg­értsen valamit. — Hogyan született meg a csoport neve? — Közösen döntöttünk így. A görgő a csapágygyár miatt, a pamflet szó meg politikai játékos kedvünk miatt került a cégtáblánkra. Azért nevezzük magunkat önképzősöknek, mert egy kicsit magunk mi­att is tesszük azt, amit te­szünk. Magunkért és minden­kiért. — Mi az, ami jó ebben a közösségben? — Rendszeresen dolgozunk. Nincs különbség lakatos, ad­minisztrátor, köszörűs, ügyin­téző vagy laboráns között. Itt együtt vagyunk. Én idővel népművelő szeretnék lenni, ezért lehet, hogy egy kicsit elfogult vagyok önmagunkkal szemben. Különböző területek felé kacsintgatunk. Az, amit most csinálunk, egy kicsit színjátszás, egy kicsit éneklés és tánc, de a díszlet, jelmez tervezése ugyanúgy a mi dol­gunk, mint a sminkelés. Még a bábjáték is a megvalósítás­ra váló tervek között szere­pel. Garajszki Mihály délelőttös volt. Foglalkozása villanysze­relő. — Én most Majakovszkijt játszom. Egy kissé nehéz, de talán értem és érzem, amit csinálok. Ha a költő gondola­tainak csak töredékét kepes leszek átadni másoknak az előadáson, akkor már elége­dett leszek magammal. — Csak egy előadás lesz? — Nem. Illetve nem tudom. Jó lenne, ha ezzel a műsor­ral nemcsak ebben a gyárban, hanem több helyen is bemu­tatkozhatnánk. Ha ez nem így lesz, akkor sem vesztettem semmit. Nyertem. Ezért jó csinálni ezt az egészet. Igaz, hogy néha gyors a tempó, de szeretnénk időben elkészülni. A kör nyitott — A feleségemnek előbb el kellett mennie a próbára, mert ma szülői értekezlet van. A gyerek most kezdi az iskolát — mondja Tóth Sán­dor. — A feleségem dolgozik ebben a gyárban, de úgy ér­zem, hogy én sem vagyok idegen. Amikor elmesélte, hogy megalakult ez az ön­képzőkör és közölte, hogy ő is járni \ akar ide, talán lát­szott rajtam, hogy egy kicsit irigylem. Amikor megtudtuk, hogy ez a kör nyitott, tehát tagja lehetek én is, persze, hogy eljöttem. Minden szer­dán a kapunál van a belépőm. Beengednek. — A gyerek nem akadály? — Lehet, hogy mi szeren­csések vagyunk, mert ezt a gondot hetente egyszer meg­oldottuk, de szerintem ez egyetlen családban sem lehet akadály. Sokszor az az érzé­sem, hogy csak ürügy a gye­rek, amivel megnyugtatjuk önmagunk lelkiismeretét, ami­vel eltakarjuk a kényelmes­séget, néha a lustaságot. Ne­künk szükségünk van erre az önképzőköri foglalkozásra. Ha nem lenne jó, nem csinálnánk. A család még nem lehet ok és indok arra, hogy begom­bolkozzunk, hogy csak ma­gunknak éljünk. Azok, akik ezt teszik, barátokat, sikerél­ményeket és még sok minden mást elveszítenek. Ha az is­kolában a gyereknek Maja­kovszkijt tanítják, talán még segíteni is tudok neki. Ez az egész valamiféle értelmes tar­talmat jelent az életünkben. A próba folytatódik. Egy fiú cilindert tesz a fejére. Most a dölyfös főnököt játssza, egy lány — aki még délelőtt pontos méréseket végzett a laboratóriumban — forradal­már lesz. Az ebédlőben alkal­mi közönség is verbuválódik. A hívatlan, de mégis szíve­sen látott vendégek leülnek, csendben vannak, figyelnek. Diósdon dolgozik az önképző­kör ... Ambrus Sándor HUNGÁRIA EXPRESSZ. A Rádiószínház péntek esti be­mutatója — műfaját tekintve hangszőttes (meglehetősen ke­resett és nem túl sokat mon­dó műfaji megjelölés) — egy nemzetkösd vonalon futó vo­nat útját kísérte végig. Nem­rég kikísértem valakit egy na- sonló, nemzetközi járatú vo­nathoz a Keleti pályaudvarra A vonat majd kétórás késes­sel érkezett. A zsúfolt kupék majd mindegyikéből részeg gajdolás hallatszott, a folyo­sókon halmokban az összetört, szétdobólt sörösüvegek és az egész vonatban mindenütt le­írhatatlan piszok. Amennyire a pénteken el­hangzott hangszőttesből ki­vettem, a Hungárián se ural­kodhatnak sokkal jobb viszo­nyok. Ezt a mocskot, koszt- ami Itt van ..., ezt a vonatat senki se érzi magáénak... - mondta az egyik utas. Ezen a járaton nagyon sok, az NDK- ban dolgozó magyar munkás utazik. Szabadok vagyunk es iszunk, ma még lehet, holnap dolgozunk — az utazás hang­jai a beszélgetésből részeg nó tázásba csapnak át a hang­nem egyre durvul. Nem vala­mi vidám utazás ez; a beszél­ge téstöred ékekből k épet kap­hatunk a vendégmunkás-élet­ről, a berendezett lakásról, a a jó keresetről, arról, hogy a technikus segédmunkára kény­szerül, hogy a magyar lányon? nem állnak szóba a kint dol­gozóikkal, hogy egyre több ve­rekedő, késeié, piás megy ki dolgozni... Hagyjátok abba. mindenki hóttrészegen fog le­esni a németeknél... s aztán egy csicsergő hang: Végre itt vagyunk Berlinben1 A vonat indul vissza, s vis­szafelé más utasokat hoz, tu­ristákat jobbára, \ turistaélme- nyekkel: a tenger, a nudista strand, a korszerű táplálko­zás ... A késés százhúsz perc., aki akar leszállhat egy kis sóskát szedni, amíg a vonat 4M. A MÁV egyik vezetőjének nyilatkozata: Minden két utas- ra jut egy gondoskodó vas­utas ... Ebbe a hangszőttesbe pet- sze sokféle hangot szőtt készí­tője, Borenich Péter. Egy vo­naton sokféle ember utazik sokféle oétLLal — voltak a szőt­tesben színesebb szálak is, ám az egész sehogy se sikerült vi­dámra — ezen a vonaton nem valami vidám az utazás. AMI A SZAMOK MÖGÖTT VAN... Rendel: 5-től 7-ig. Ba­konyi Péter péntek esti mű­sora az orvosi magánpraxissal foglalkozott, és megdöbbentő képet'mutatott be. Hány ma­gánrendelő működik az or­szágban, hány beteget látnak el magánrendeléseken, és mi­lyen feltételek között — a mi­nisztérium nem tartja szá mon. Jogilag rendezetlen hely­zetben működnék, a miniszté rium rendelete számtalan kér­dést tisztázatlanul hagy, a merev adóztatási rendszer va­lósággal kényszeríti az orvoso­kat az adócsalásra, a munka­hely esetleg nem is tudja, hogy az ott dolgozó orvos magán- gyakorlatot is folytat — felso­rolni is sok azokat a teljesen megoldatlan vagy rosszul meg­oldott problémákat, amelyek­ről a műsor szólt. A megoldat­lanság demoralizálja az orvo­sokat, a kiszolgáltatott betege­KÍÁLLÍTÓTERMEKBŐL Pest megyei tájak — tárlatokon Timur József: Falu a völgyben Héti Mátyás tárlata a Cse- j pel Galériában október 14-ig, Timár József alkotásai a szol­noki Aba-Novák Vilmos Te­remben október 11-ig tekinthe­tők meg. Az Országos Cigány­festők kiállítása ugyancsak Szolnokon, a Ságvári Művelő­dési Otthonban látható októ­i berban. Nagymarosi hangulatok A Nemzeti Színház kiváló művészinél.? fia festő. ízig-vé- rig tájikepfestő. Olyan tájakat választ ki, melyek lelkülecével és hangulatával is egyeznek, ezért nagymarosi részletei, ba­latoni töredékei, a Tisza mel­lékágai intimek, a vidéket és magát a festőt tükrözik. Erős 0 el eérzők épess éggel rendelke­zik Timár József, szinte elő­adja választékos interpretátor- ként az őszi domboldalakat, a vízi folyosókat, a Vihar után-i házak tisztult torlódását. Ez utóbbi egyik legjobb képe, megjelöli azt az utat, melyen Tímárnak haladnia kell. Szí­nekben sűríti a tonaiitást, a folyópartok csöndes neszezé- sét. mely a zöld árnyalatokban a hangokat is közvetíti. Napló képekben Egyik legszorgalmasabb fes­tőnk Réti Mátyás. Ötször any- nyi képe van műtermében, mint amennyi a legnagyobb kiállítóteremben elfér. E mű­vek a képi naplóirás bensősé- gével rögzítik a hazai tájakat Nyírségtől Veszprémig, Sop­rontól Budaörsig. Minden fe­lületén pihen vagy forr a fény, más-más intenzitással van jelen. Réti művészete azt is igazolja, hogy a realizmus­hoz kötött hűség nem merev­séget, hanem változásokat eredményez. A tiszadobi Holt-ág, a nyírségi nagymo­sás, a zsámbéki templomrom, a veszprémi utcák egyaránt ih­letik, tájaik, lovak, emberek. Képzelete minden fontos apró­ságot megragad. Szorgalom és tehetség ötvöződik művészeté­ben, az a hivatás, hogy min­ket pedig, akik komoly össze­get fizetnek a jobb orvosi el­látás reményében, gyakran nem azt kapják, amit elvár­hatnának. Kitűnő, a problémát kon­centráltan, minden mellébe­szélés nélkül felmutató mű­sor volt ez — ha a hatása szín. vonaláttól függne, remélhet­nénk, hogy hamarosan ren­deződik ez a rendkívül tisztá­zatlan állapot. NEM AKAROK CSENDBEN MEGHALNI. Martin Stephan NDK-beli fiatal író rádiójáté­kát a Rádiószínház mutatta be vasárnap. Mit mondhatnánk róla? Egy rádiójáték a sok kö­zül. Szerzője rutinosan játszik a rádió adta legalapvetőbb le­hetőségekkel, s rutinosan pen­geti a legalapvetőbb emberi érzések húrjait: emberség, a magányosságtól való félelem, az ifjúkor szép emlékei, a ha­lál természetes vállalása. Su­lyok Mária nagyszerű szí­nésznő, mindent megtett, hogy az öreg nyomdai segéd­munkásnő figurája megele­venedjen, ám a szerep nem is az ő hangjára való — és nem is volt igazán szerep. Mosonyi Aliz dent, ami a valóságban szép, a festészetben növekedjél? még szebbé. Cigányművészek Lakatos Menyhért kataló­guselőszava példák sorával igazolja, hogy a cigányművé­szet nem merül ki a hegedű- lésben. A nehéz élet nemcsak a muzsikában, hanem a festé­szetben is feltárul, különösen azóta, amióta a salgótarjáni Balázs János festői életműve közismertté vált. Most valami nagyon fontos dolog történik. Eljött az idő, amikor nemcsak Dankó Pista nótáit hallgatjuk Rácz Laci és Lakatos Vince szívhez szóló hegedűjén, ha­nem megismertük Lakatos Menyhért írásait és megtanul­tuk a budapesti és szolnoki tárlatokon Balázs János, Oláh Jolán, Orsós Teréz, Pongor Béri Károly, továbbá a na­gyon tehetséges Balogh Balázs András és a gödöllői Bada Márta nevét. Említett mást is, azt, hogy a mi társadal­munkban egyetlen ember, egyetlen nemzetiség sem má­sodrendű. Mindenkit munkája és tehetsége szerint becsülnek. Mozaik Japánnak Élete, művészete egyaránt a Dunához kötődik. Évekig a ze- bzgényi szabadiskola tanára volt, sok képet festett Vácról, Szigethalomról, Dunaharaszti- ról, kosárhalászokat, bárká­kat, folyópartot. Még nincs negyvenéves, de már több mint negyven kiállítás tette ismertté. Elnyerte a Dei'ko- viés-ösztöndíjat és 1976-ban megkapta az Egri\ Akvarell- biennálé nagydíját, 1975-ben a japán Tokai Daigaku-díjban részesült. Mint a XX. kerületi Kisduna Galéria vezetője, so kát tett azért, hogy többek kö­zött bemutassa a Pest megyé­ben egykor alkotó művészeket. Bakallár József a mozaik avatott képviselője. Legújabb alkotása japán megrendelésre készül, muránói üvegmozaik­ból, s 1980 tavaszán avatják fel Hokkaido szigetén, az asa- hikavai Iparművészeti Mú­zeum külső homlokzatán. A mozaikot Bakallár nemcsak tervezte, hanem rakta is, s ez önmagában is ritka manapság. Másrészt a formáját illetően is telitalálat. Egyrészt azért, mert a görög stílusú timpanon olyan ritmussal telítődik, mely egyszerre jeleníti a Duna és a Csendes-óceán örök hul­lámzását, felidézi a Fuzsijáma csúcsát és a yukara őri hím­zés sajátos vonásait. Tájhoz és százados japán iparművé­szeti, néprajzi formához csat­lakozik kombinatív könnyed­séggel és nagyvonalúsággal. Bakallár József művészetével a magyar—japán kulturális kapcsolatok egyik építőjévé lépett előre, ö kezdeményezte a japán képzőművészet nagy alakjának, Kiuchi Agának szombathelyi és budapesti be­mutatkozásait, s hamarosan megnyíltó retrospektív tárla­tát az Iparművészeti Múzeum­ban. Losonci Miklós MOZIMŰSOR 1979. OKTOBER 11-TÖL OKTOBER 17-IG ABONY 11—14: Agyő haver** 15—17: Ostrom ABONY, Mese 13—16: Csizmás kandúr ABONY, Művész 13—16: Júlia és a szellemek** BUDAÖRS 11—14: Won Ton Ton Hollywood megmentője 15—17: Visszajelzés CEGLÉD, Szabadság 11—14: Az utolsó vérbosszú (du.) 11—14: Magyar rapszódia* (este) 15—17: Vendégek vadnyugaton CEGLÉD, Mese 11—17: Mese a Szaltán cárról CEGLÉD, Művész 11—17: Halld a kakast DUNAHARASZTI 11—12: Fekete farkasok üvöltése 13—14: Vendégek vadnyugaton 15—16: Allegro Barbaro* DUNAKESZI, V. CS 11—14: Gyere igazodj el (du.) 11—14: Csúfak és gonoszak*** 15—17: Júlia* DUNAKESZI, Rákóczi 11—12: Szót kérek I—II. 13—14: A halott iskolatársak esete 15—16: Huszadik század I—II.*** DUNAKESZI, J. A. 11: Szót kérek I—n. 14: Csúfak és gonoszak*** 15: Huszadik század I—II. 17: Júla* ÉRD 11—12: Magyar rapszódia* 14: Visszajelzés 15—16: Bosszú** FÓT 11—12: Rosszemberek** 13—14: Papucs és rózsa I—n. 15—16: Iskolai valcer GÖDÖLLŐ 11—14: Kínai negyed* 15—17: Buffaló Bili és az indiánok* GYÄL 11—14: A vadnyugat hőskora I—II. 15—16: Magyar rapszódia* KEREPESTARCSA 11—12: Válás olasz módra** 13—14: És az eső elmo3 minden nyomot* 15—16: Ulzana MONOR 11—17: Csillagok háborúja I—II. NAGYKÁTA 11—14: Az utolsó valcer 15—17: Kedves szomszéd*' NAGYKÖRÖS, A. J. 11—14: Vendégek vadnyugaton 15—17: Fekete rák ollójában (du.) 15—17: Magyar rapszódia* (este) PILISVÖRÖSVAR 11—12: A tóparti ház asszonya 13—14: Tecumsch 15—16: A meztelen POMÄZ 11—12: Vendégek vadnyugaton 13—14: Allegro Barbaro* 15—16: Gábor diák RÁCKEVE 11—12: Az ártatlan** 13—14: Ulzana 15—16: Mese habbal* SZIGETSZENTMIKLÓS 11—12: Ulzana 13—14: Csodatevő palatábla (du.) 13—14: Mese habbal* (este) 15—16: Won Ton Ton Hollyw'ood megmentője SZENTENDRE 11—14: Buffaló Bili és az indiánok* 15—17: Kínai negyed* tApiószele 11—12: Kalandor csődje I—n. 13—14: Kedves szomszéd* 15—16: Az utolsó valcer VÄC, Művelődési Központ 15: Ccddó VÄC, Kultúr 11—14: Júlia* 15—17: Gyere igazodj el (du.) 15—17: Csúfak és gonoszak*** (este) VECSÉS 11—17: Csillagok háborúja I—II. DABAS 11—12: Sógorok, sógornők** 13—14: Csillagok a máglyán 15—16: Mackenna aranya* • 14 éven aluliaknak nem ajánljuk! •* Csak 16 éven felülieknek! ••• Csak 18 éven felülieknek! » RÁDIÓFIGYELŐ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents