Pest Megyi Hírlap, 1979. október (23. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-06 / 234. szám
VI. ÉVFOLYAM, 234. SZÁM 1979. OKTOBER 6., SZOMBAT Ülésezeit a városi tanács Tovább javult a közbiztonság Ülést tartott tegnap a gödöllői városi tanács. A napirenden fontos témák szerepeltek: tájékoztató hangzott el az ügyészi általános felügyeleti tevékenység alapján a város törvényességi helyzetéről, a járásbíróság munkájáról. Beszámolót kaptak a tanácstagok a város közrendjéről, közbiztonságáról, az önkéntes rendőrök tevékenységéről. A testület határozatot hozott az út és közműfejlesztési hozzájárulás mértékéről, s rendeletet alkottak a vásárokról, a piacokról, a helypénz szedéséről. Szilárd törvényesség Két évvel ezelőtt szerepelt utoljára a tanácsülés napirendjén a törvényességi helyzetről szóló tájékoztató. Az eltelt időszak tapasztalatairól tegnap Gleichner Gézáné dr., városi-járási vezető ügyész informálta a testület tagjait. A törvényesség maradéktalan érvényre juttatása, az általános jogbiztonság érdekében az ügyészség, a bűnüldöző tevékenység mellett, a különböző hatóságok és a bíróságokon kívüli jogvitát elbíráló szervek intézkedései felett általános törvényességi felügyeletet gyakorol. Minden állami, társadalmi szerv és szövetkezet azonban elsősorban saját maga köteles a maga területén a törvényesség érdekét szolgáló intézkedésekre. E munka tapasztalatait ismerték meg a tanácstagok. Az ügyészi tájékoztatóból kiderült, hogy a hatósági ügyintézés törvényessége összességében megfelelő, javuló tendenciájú. A tanács szakigazgatási szerveinek munkáját vizsgálva megállapítható, hogy a korábbi hiányosságok felszámolására hathatós intézkedéseket tettek, így például az igazgatási osztályon, ahol javult a gyámhatósági tevékenység, és a szabálysértések elbírálása is alaposabb lett. Fontos a megelőzés A városban működő más jogalkalmazó szerveket vizsgálva az ügyészség ugyancsak kedvező benyomásokat szerzett: a városi-járási rendőr- kapitányság szabálysértési tevékenysége kiegyensúlyozott, jó színvonalú. A város vállalatainál, szövetkezeteinél a munkajogi jogalkalmazás, néhány kivételtől eltekintve a szabályoknak megfelelő. Gödöllő közrendjéről, köz- biztonsági helyzetéről, az önkéntes rendőri munkáról, ugyancsak kétéves időszakot átfogva, Mihály István, a városi-járási rendőrkapitányság vezetője számolt be. Megállapította, hogy a rendőrség munkáját a város társadalma, a tanácsi szervek megfelelően támogatják, jó az együttműködés az ügyészséggel, a bírósággal, a munkásőrséggel és a honvédséggel is. A város közbiztonsága alapjában jó. Bűncselekmény csak ritkán fordul elő, s mindössze a tulajdon elleni jogellenes cselekmény száma növekedett, nem utolsósorban a vendégbűnözők jóvoltából, akik többnyire a fővárosból ruccannak ki a közeli városba. Örömmel állapítható meg, hogy szervezett galeribűnözés nincs, és csökkent a lakosságot nyugtalanító parkbéli rendzavarások száma is. Továbbra is feladatának tekinti azonban a rendőrség, hogy fokozott ellenőrzéssel, gyakoribb járőrözéssel vegye elejét a hasonló bűncselekményeknek. A közlekedés biztonságáról a beszámoló részletes elemzést adott: szerencsére a város területén nincs kiemelkedő baleseti góc, de jó néhány helyen a Szokásosnál nagyobb elővigyázatosság szükséges. Ilyen a Szabadság téri csomópont, az Árammérőgyár bejárata, a Táncsics Mihály úti gyalogátkelő is. A statisztikából kitűnik, hogy elsősorban a sebesség helytelen megválasztása, • az elsőbbségi szabályok megszegése, az ittas vezetés és a gyalogosok fegyelmezetlensége okozza a legtöbb balesetet. A közlekedés biztonságának javítása érdekében a rendőrség rendszeres kapcsolatot tart az üzemekkel, az iskolákkal, filmvetítésekkel, felvilágosító előadásokkal, KRE3Z- vetélkedőkkel igyekszik a helyes közlekedésre nevelni a lakosságot. Az önkéntes rendőri csoportok tevékenységéről a beszámoló megállapította, hogy azok az állambiztonsági, bűnüldözési, közrendvédelmi, közlekedésrendészeti és igazgatásrendészeti feladatok ellátásában nélkülözhetetlenek, s hogy az önkéntes segítők odaadó és áldozatkész munkát végeznek. Bonyolult ügyek Dr. Varga Zoltán, a járás- bíróság elnöke tájékoztatójában a bíróság büntető és polgári ügyszakának munkáját értékelte. A legutóbbi beszámoló óta eltelt két év alatt a magasabb ügyszám és a személyi változások nehezítették a büntetőügyek kellő időben való lezárását, de ennek ellenére, a bírók szorgalmas és hozzáértő munkája révén nincs komoly lemaradás, s megfelelően érvényesülnek az ítélkezési, törvényességi, jogpolitikai irányelvek. A polgári ügyszakban kevesebb volt ugyan a per, de ez nem jelentett kevesebb munkát a bíróság dolgozóinak. A tanácsülés hozzászólói a napirendi pontokhoz kapcsolódva saját tapasztalataikról beszéltek, majd a testület tudomásul vette a tájékoztatókat és elfogadta a beszámolót. G. Z. Mint annyiszor, kétellyel kezdődött. A helytörténész tudása, ismeretei és tapasztalatai alapján úgy érezte, a közkézen forgó könyvekben leírtak némelyike aligha felel meg a valóságnak, kicsi a valószínűsége, hogy úgy történt, ahogyan rögzítették. A másik mozgatórugó a lokálpatrióta tudat, amely kevesellte a szű- kebb hazának szentelt sorokat, mondatokat. No, nem a magamutogatás okából, hanem a tények ismeretében. A következő momentum már a tett, amely mögött első pillanatban lehetett még majd én megmutatom indulat. A munka előrehaladtával, a kutatás ízeinek, örömeinek meglelésé- vel azonban az a kicsi is el- párlott. Maradt a bejárás, a vidék át fésülése, a hajdani események nyomainak vizsgálata, az apróbb-nagyobb részletek, jelzések összerakása, az összefüggések kifürkészése. Egy szóval a munka. Amely, ha sikeres, újabb erőfeszítésekre s"rkall. A kíváncsiság felcsigázódik, csillapítani kell. Üjabb tudással, újabb ismerettel. Hazafias nevelés Bank László eleinte nem szólt. Érdemeit a múzeumigazgató, Asztalos István ecsetelte. Elmondta, az aszódi múzeumbarátok jeles tagjának első kötete Felszabadító harcok a gödöllői járásban, 1944. november—december címet viseli. A Múzeumi füzetek 12. számaként jelent meg. Nyomdában az újabb kötet, amely A szabadságharc után a tatárjárás A hazai történelem nyomában Hol volt a fejedelem tábora? az 1848—49-es szabadságharccal foglalkozik. S elkészült a következő is, ez a Rákóczi- szabadságharc Aszód környéki eseményeit dolgozza fel. Előkeresi a pauszpapírra vetett térképvázlatokat. Szétteregeti, s folytatja: Bank László azóta a tatárjárást kutatja. Bank alezredes civilben ül az asztal túlsó végén. Középkorú, erősen ősz, derék férfi. Amikor megszólal, megtudjuk az újabb indítékot. — Annyit beszélünk manapság a hazafias nevelésről, sajnos, javarészt elméleti síkon, holott a történelmi tettek, előzmények, az egykor itt éltek világának ismerete nélkül nincs nemzeti érzés; nem ébredhet fel, nem erősödhet meg. Kötődni kell valamihez. A történelem itt, helyben, Aszódon, Kartalon, Domony- ban, lkladon, Versegen zajlott. Egyetlen példa: Kartal felszabadításáért háromszáz szovjet katona esett el a község területén, és jóllehet még 1945- ben exhumálták őket, elvitték Hatvanba, nem volna-e illő, hogy emléküknek ott is legyen valami nyoma, ahol elestek? — A táj változik, eltűnnek a nyomok. Addig kell cselekedni, amíg lehet. Ahhoz már elég távol vagyunk a második világháborús eseményektől, hogy a még élő szemtanúk tudatában összekeveredjenek a dolgok, de még elég közel, hogy bejárásaim során tárgyakra is lelhettem. Sisakra, tyúkoknak szolgált itatóul, kardra, például. Módszeres stratégia — Veresegyházon a mai üdülőtelepen volt annak idején Rákóczi tábora. Ki tud róla? Aszód környékén volt a magyarországi felszabadító harcok egyik legnagyobb erő- összpontosítása. Tud-e róla mindenki? Ilyen kérdéseket még sorolhatnánk. — Marx Károly írta: a tatárjárás 100—200 évvel vetette vissza Európa fejlődését, s milyen keveset tudunk azokról az időkről. Olvashatjuk a történelemkönyvekben, a Gal- ga mentét feldúlták. Ekkor okvetlenül tudniuk kellett, hogy ezt a vidékét érdemes feldúlni. Eddigi gyér adataink birtokában is úgy érzem, a tatár hadvezetés nagyon módszeresen dolgozott. Sok olyan elem fedezhető fel stratégiájukban és taktikájukban, amit máig alkalmaznak. Bő termést ígér a szüret Jó termést ígér az Idei szőlő a Rákosvölgye Termelőszövetkezet mogyoródi kerületében. Október végéig 30—40 vagon szőlőt dolgoznak fel borrá a tervek szerint. A képen: a zúzó, bogyózógépet töltik a szemekkel. Barcza Zsolt felvétele TÖLTIK A RAKTÁRÁT Üzlet a kísállattartéknak A Gödöllő és Vidéke Áfész kisállattenyésztő szakcsoportjában eredményes munkát végez Ifjú István kétszeres kiváló kis tenyésztő. Gazdaságában 3000 tyúkot tart és a napi tojáshozamot frissen szállítja Gödöllő, Veresegyház, Kerepes és Szilasliget Áfész-boltjaiba. A baromifitartás mellett az Asbóth utca 11. szám alatt termény- és takarmány kiég á- szítő szereket árusító boltot nyit, ahol tojó-, hízó-, csirke- és nyúltáp, szemes takarmány lesz kapható, sőt a nyúltartók szálas takarmányhoz is hozzá, juthatnak. Már folyik a raktár feltöltése, s rövidesen nyit az üzlet. Az Áfész és Ifjú István jó szolgálatot tesznek az állattartóknak. Kiállítás Versegen Kiállítás nyílik ma, szombaton délután négy órakor, a múzeumi és műemléki hónap rendezvényeként Versegen, a művelődési házban. A Régészeti ásatások Versegen című tárlatot Kővári Klára régész nyitja meg, majd előadást tart A hatvani kultúra népének emlékei a községben címmel. PIACI KÖRKÉP Megjelent a szelídgesztenye Éjszakai, hajnali faggyal ijesztget az időjárás, néhol már károkat is okozott a dér. Ez pedig máris érezhető a zöldség- és gyümölcsárakon. Szerencsére a kínálat még jó. A Pest megyei Zöldért üzleteiben a paprikát 14, a paradicsomot 6 forintért adják. Szezonja van a karfiolnak, olcsó: kilója 8 forint. Az uborka 9 forint kilónként, a karalábé 5, 6,10-ért és 4,20-ért adják a vörös, a kel- és a fejes káposztát. Változatlan a fokhagyma ára, 28 forint, a vöröshagyma 7,40, a lila csemegehagyma 9,60. Egy kiló sárgarépáért 5, a gyökérért 11 forintot kémek. A zeller kilója 9, a színes burgonyáé 4,40. A Majd ismét vissza közelebbi dolgokra. Amelyek összefüggésben állanak a hazafias érzéssel, neveléssel, tudattal. Apróságnak tűnik, ám nem biztos, hogy az. Minden magyar településen megtalálhatjuk Kossuth, Petőfi, Rákóczi utcáját. S nem ritkán okoz fejtörést, minek nevezzenek egy-egy újabb utat, utcát. Meg kellene kérdezni a helytörténészeket, akik tudják, kik tettek a közeli vagy távolabbi években valami olyat, településükért, ami nevük megörökítésére érdemesíti őket. Ismertebb neveket mond Bank László, talán azért, hogy ne szégyenkezzünk tájékozatlanságunk miatt: Pöltenbergét és Kmettyét. Ez a környék működésük jelentős színhelye volt, de hol a tábla, hol a jef? A kincs a miénk Van-e, és ha igen, milyen a hatása ezeknek a füzeteknek? A tudásanyag, melyet a helytörténészek egybegyűjte- nek, hosszú esztendők fáradságos, szorgos munkájával feltárnak, befészkeli-e magát az agyakba? Bank László elbizonytalanodik. Az ő szaknyelvén kifejezve, ezt a terepet nem nagyon ismeri. Ámde úgy sejti, ahogy mi is, derűlátók aligha lehetünk. Ha így van, azért nem őt és társait tehetjük felelőssé. A feltárt tudás közkinccsé tétele mások feladata. Sokaké. Befogadása pedig mindany- nyiunké. K. P. fűzni való piros cseresznyepaprikát 20 forintért kínálják. A paradicsompaprika 14 forint. A 20-as élelmiszerüzlet zöldségboltjában láttunk már szelídgesztenyét is kilónként 34 forintért. Bőséges a gyümölcs- kínálat is; a szőlő kilója 18,60, a jonatán- és a starking alma 5,40-ért és 8 forintért talál gazdára. A téli körte kilója 10 forint, ugyanennyibe kerül a birsalma. Tojás nincs, kapható viszont savanyú káposzta, kilónként 12 forintért. A piacon az előbbi csemege két forinttal drágább az egyne kiskereskedőnél. A standodon a felsoroltakon kívül láttunk még zöldborsót is, méghozzá szépet, kilónként 26 forintért. A vajbab és a hüvelyes zöldbab 25, 26 forint. A spenót és a sóska 20 forintba kerül. A piacon a krumpli kilója 8 forint, a padlizsáné 20. Egy fej saláta 5 forintot ér, egy kiló juliskabab 25 forintba kerül. A cékla kilója 5 forint, a friss piros hónapos retek csomója 4 forintot ér. A fejtett bab literje 20 forint, a zöld paradicsom kilónként 7 forint. Még mindig van gyenge csemege- kukorica is. Meglepő, hogy málnát is láttunk, viszonylag olcsón, 40—50 forint kilója. A tojást, amelyből itt van elég, 1,80-ért, 2 forintért adják. Óriás bogyójú Pannónia szőlőt kínál a kiskereskedő 20 forintért. A piaci almaárak: jonatán-, golden és a starking 12 forint. Alexander- és császárkörtét árulnak 20, illetve 18 forintért. Az Izabella szőlő 10 forintot ér, 20— 24 forint a muskotályos, a piros szlanka pedig 12—14 forint. Apró őszibarackot is kínált egy őstermelő 12 forintért. A virágpiacon ismét emelkedtek az árak. A rövid szárú rózsa csokronként 20 forintba kerül, a szegfű szálja 2 forint. Egy szál kardvirágért 6, a nagy virágú, színes krizantémért 8 és 12 forintot kérnek. M. M. Állatorvosi ügyelet Gödöllőn és környékén: október 7-én, vasárnap: dr. Békési Béla, Pécel, Isaszegi út 24. Aszódon és környékén vasárnap: dr. Varró Imre, Túra, Dózsa György u. 2. Szombati jegyzet Helynevek Az ember kíváncsi természetű. Tudni szeretné múltját, jövőjét. Kik, és miért éppen úgy nevezték el szülő- és lakóhelyét, községét, városát. Ki volt az, milyen tettek érdemesítették őt arra, hogy az utca, iskola, közintézmény névadója legyen. Jelen évtizedeink a nagy változások korszaka. Átalakul termelésünk, életmódunk. Másképp lakunk, öltözködünk, szórakozunk, mint akár közvetlen elődeink. Gyökeres átalakulásról van szó, nem a divat mindig ható apróbb módosításairól. Különösen szembetűnő faluhelyen. Vidékünkön még nem szokatlan a népi viselet, de látnivaló, hogy csak idő kérdése, mikor szorítja ki végképpen a régi paraszti ruhadarabokat a városi öltözet. Nagyanyáink, nagyapáink mindennapi és ünnepi ruhadarabjai bekerültek a múzeumokba, tájházakba. A termelés átalakulásának ütemében használati és munkaeszközeikre is ez a sors vár. Már ma is megtalálhatók a csendes múzeumi termekben a valaha legközönségesebb szerszámok, a sarló, a csáp, a kasza, az eke, a borona, a házi tejfeldolgozás eszközei. Ami többé nem használatos, annak előbb-utóbb neve is kikopik az emlékezetből. A szerszámok, eszközök esetében ettől kevésbé kell tartanunk, hiszen a múzeumok, tájházak gondos munkatársai feljegyzik őket, kis kartonlapokon odatűzik a tárgy mellé. Vannak azonban olyan dolgok, amelyek nem gyűjthetők be, nem örizhetők meg és nem állíthatók ki. A földrajzi helyekre és nevekre gondolunk. Csermelyek, patakok, domboldalak, kutak, erdörészek, mezők, kaszálók, horhosok, völgyek, lapályok nevére. A nagy gazdaságok létrejöttével eltűntek, megszűntek a dűlök, a dűlőutak, s az idősebbek, a nevüket annak idején mindennap használók kihalásával az örök feledésbe merülnek. Szerencsére minden korban, a legtöbb településen akadnak nemcsak kíváncsi, hanem fürkésző emberek is, akik túljutnak a kérdésfeltevésen: vajon honnan is eredhet falum neve, mivel és hogyan dolgoztak a régiek. Kutatni kezdenek, s ha egy mód van rá, a végére járnak, kiderítik a titkokat. Megeshet persze, hogy valami szó, szokás, viselet olyannyira eltűnik, hogy minden erőfeszítés ellenére sem tárha. tó többé fel. Hogy az utánunk következők minél kevesebb megfejthetetlen rejtéllyel találják magukat szembe, azért mi sokat tehetünk. Élt a múlt században egy jeles és hangyaszorgalmú történész, Pesty Frigyes. Temesváron született, Budapesten halt meg, részt vett a szabadságharcban, emigrációba kényszerült, tagja lett az Akadémiának, jelentős érdemeket szerzett a Magyar Történelmi Társaság megszervezésében. Nos, Pesty az 1860-as évek elején nagy vállalkozásba fogott, össze akarta gyűjteni az akkori Magyarország földrajzi neveit, rendszerezni és kiadni. Művét nem fejezhette be. kéziratban maradt ránk. Az aszódi múzeum igazgatója, a Múzeumi Füzetek legújabb számában immár másodszor szemel- get ebből a kéziratos helységnévtárból. Ezúttal járásunk nyugati területének, Veresegyháznak, Szádénak, Mogyoródnak, Gödöllőnek, Kerepesnek, Kis- és Nagytarcsának, Isaszegnek, Pécelnek, Vácszentlászlónak, Valkónak, Zsámboknak és Dánynak a földrajzi neveit teszi közzé. Bevezetőjében Asztalos István kifejezi óhaját: kívánatos lenne a megkezdett munka folytatása, a megye többi járásaira vonatkozó kéziratos jelentések és gazdag helynévanyag közreadása. Tegyük hozzá: kívánatosak volnának az újabb gyűjtések is. Kör Pál
