Pest Megyi Hírlap, 1979. október (23. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-06 / 234. szám

I

1979. OKTOBER 6., SZOMBAT

«” «r V

%bnmaD

Szerkesztőségünk vendége volt

Beszámoló taggyűlések előtt

Krasznai Lajosnak, a budai járási pártbizottság első titkárának tájékoztatóba

Pest megye járásai közül az egyetlen a budai, melynek karaktere egyértelműen ipari. A tizenöt milliárdos termelési értéknek 85 százalékát az ipari üzemek adják, míg az élelmiszer-feldolgozás, a szolgáltatás mindössze 15 százalékot képvisel. A tények jelzik: a budai járásban a gazdaságpolitikai tennivalók, az ezekhez kapcsolódó — a párt- és a gazdasági vezetés által elfogadott — cselekvési programok elsődlegesen az ipari termeléshez kapcsolódó feladatokkal foglalkoznak. Megteremtvén az összhangot a nép- gazdasági, a megyei, a járási és a helyi akarat, elképzelés között. Nem is akárhogy, hanem elemzően.

A beszámoló .taggyűlésekre való felkészülésről, a budai járás helyzetéről tájékoztatta tegnap, csütörtökön lapunk munkatársait, szerkesztőségünk vendége Krasznai Lajos, a megyei párt-végrehajtóbizottság tagja, a budai járási pártbizottság első titkára.

Ésszerű váltás

Maga a járás a főváros szomszédságában agglomerációs jellegű. A huszonkét településből tizenegy a főváros peremén, szomszédságában van. A járásból naponta 45 ezren ingáznak, veszik fel a munkát a budapesti üzemekben. A munkaerő egyharmada tehát Pesten dolgozza le az egy. vagy éppen több műszakot. A sajátosság adott. De ha mérlegre tesszük a járás majd’ négyéves eredményét — mint ahogy a pártbizottság is tette, a pártértekezletre készülve — egy sor eredményt találunk. Az ipari termelés például ebben a tervidőszakban az or. szágos és a megyei átlag felett évente kilenc százalékkal nőtt. Ebben a növekedésben számottevő szerep jutott a termékszerkezet ésszerű váltásának, s a termelékenységnek.

A vállalatok megteremtették az előrelépéshez elengedhetetlenül szükséges műszaki és gazdasági alapokat. Habár a termékszerkezet váltását megelőző előkészítő munka színvonala még mindig nem a kívánt mértékben fejlődött. A gördülőcsapágy diósdi gyárában például a rekonstrukcióhoz kapcsolódó késlekedés hátráltatta a csapágygyártás világszínvonalra állítását. A vállalatok, ipari üzemek döntő többsége saját erőből, s hitelre alapozva fejlesztett. Mégpedig a gazdasági szabályozók szigorítása óta. Lényegében értékes berendezéseket, gépeket állítottak a termelés szolgálatába. Ami viszont nagy hiba: például az üzemekben, a gyárakban lévő 762 új gép, berendezés — melyek értéke darabonként 500 vagy 800 ezer forint — jobbára csak egy műszakban dolgozik. A termelő- eszközök jobb kihasználásával maradtak adósok esetenként a vállalatok. így aztán az egy termékre eső előállítási költség olykor nem a legoptimálisabb.

Tőkeerős gazdaságok

Nem elég tehát a műszaki fejlesztésre, a beruházásokra áldozni — ahogy Krasznai Lajos rámutatott — hanem a beszerzett eszközökkel, az élő munkával kell hatékonyabban gazdálkodni. A járásban lévő gépipari vállalatok a termék- szerkezet váltásának fontosságát értve gyártmányaik 40 százalékát lecserélték. A diós- diak a rekonstrukció után 100 százalékban új termékekkel jelentkeztek. A vállalatok nyeresége négy év alatt 67 százalékkal nőtt. A nyereséghányad jelentős részét a műszaki fejlesztések szolgálatába állították.

Az előzetes elemzések, felmérések — melyeket a budai járási pártbizottság már elvégzett, — egyértelműen arra mutatnak, hogy még mindig kevés helyen vezették be a teljesítménybérezést. Ugyanakkor az állóeszközöket jobban kihasználják. Az utóbbi négy évben a budai járásban lévő vállalatok exporttevékenysége nyolcvan százalékkal növekedett. Ezen belül a szocialista országokba irányuló export 170 százalék, a nem rubel elszámolásúé pedig 60 százalékot képvisel. A tőkésországokba irányuló export hányada az összesen belül is csökkent, míg gazdaságossága nem mindig jó. A tőkés importból származó alapanyagok kiváltásában is értek el eredményeket az üzemek.

A mezőgazdaság eredményei is tovább javultak. A termelőszövetkezetek, az állami gazdaságok az utóbbi négy évben

8,2 százalékkal növelték termelésüket- A feldolgozó kapacitás megteremtésére, fejlesztésére is áldoztak. S volt is miből, hiszen a tizenegy szövetkezet egyesülése — az elmúlt három évben — hat erős, tőkével, eszközökkel bíró gazdaságokat jelent■ A nyereség például 51 százalékkal magasabb ma már az 1975. évinél. A járás két állami gazdasága — a herceghalmi és a törökbálinti — 85 százalékkal gyarapította nyereségét az említett időszak alatt.

Ügy az iparban, mint a mezőgazdaságban a pártszervezetek tevékenysége is hatékonyabb a korábbinál. Éretteb- beik — ahogy az előadó megfogalmazta — a politikai és a gazdasági munkára. Ez a megállapítás követhető nyo. mon a cselekvési programokban is: ma már nemcsak a tennivalókat fogalmazzák meg, hanem arra is konkrét választ adni, milyen eszközökkel oldható meg egy-egy gazdasági gond.

igény és Ishetőség

Krasznai Lajos — szerkesztőségünk vendége — tájékoztatójában foglalkozott a járás településeinek helyzetével is. Az ötéves fejlesztésre rendelkezésre álló 1,1 milliárd forint a korábbi összegekhez képest sok, az igényekhez viszonyítva pedig kevés. Érd ebben a 'tervidőszakban a tudatos fejlesztés során vált várossá. De a helyi életkörülmények csak a következő tervidőszakban közelítik meg a városit. Budaörs is a városiasodás útján indult el. A járás településéin ebben a tervidőszakban 156 nagycsalád — három, öt vagy hatgyerekes — kapott lakást. S 1980-ra a bányásznapra szeretnék felszámolni a még meglevő, 120 düledező bányászlakást is Pilisvörösváron. Gyermekintézmények. Hatvanhét nap elég volt Budaörsön egynek a tető alá hozására. A tervek szerint öt év alatt újabb 850 gyereknek akartak helyet adni az óvodában. Eddig 1375 gyerek elhelyezését biztosították. Ennek ellenére a jelentkezők hetven százaléka kapun kívül marad. A fejlesztések minden erőfeszítés ellenére elmaradnak az igényektől, pedig eddig is megsokszorozta a lehetőségeket a nagyarányú és tiszteletre méltó társadalmi munka.

Tevékeny emberek

Egy sor feszültséget hoz magával, hogy a járás lálekszá- ma az utóbbi nyolc évben 37 ezerrel gyarapodott. Lakótelepek, iskolák, művelődési házak épültek, épülnek. De a kereskedelem, a szolgáltatás, az egészségügyi éllátás még éppen elég munkát ad a járás kommunistáinak, a tanácsi apparátusban dolgozóknak. Pedig a lakosság sem tétlenkedik. Az utóbbi öt évben 56— 58 millió forint értékű társadalmi munkára számítottak a járásban. Eddig 130 milliót mutat a lakosság teljesítése, áldozatvállalása.

Beszámoló taggyűlésekre, pártártekezletre készülünk. A budai járás kommunistáinak a számvetése egy sor nagyszerű eredményre világít rá — ahogy Krasznai Lajos "előadásából is kiderült. — De a tennivalók. a feladatok máris adottak. Csak ezeket kell a következő években valóra váltani.

Varga Edit

Zajártalom, zajvédelem

Napjainkban a zaj mind több gondot okoz, s korlátozása valamennyiünk közös érdeke. A zaj leküzdésére szolgáló munka elvi alapjait a környezetvédelmi törvény szabályozza. Gyakorlati megvalósításának két fő területe: a közlekedési zajok mérséklése, valamint a települések csendvédelme. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság és az Építési és Városfejlesztési Minisztérium a települési környezet csendjének védelmére széles körű kutatómunkát vezet és finanszíroz.

NDK megalakulásának énrfarsőulégán

Ünnepi nagygyűlés Budapesten

A Német Demokratikus Köztársaság megalakulásának 30. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa pénteken nagygyűlést rendezett a Magyar Optikai Művek Szakasits Árpád Művelődési Házában. A nagygyűlés elnökségében foglaltak helyet: Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese és Óvári Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, a Politikai Bizottság tagjai, Győri Imre, a Központi Bizottság titkára, Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, továbbá politikai, társadalmi életünk számos más vezetője a főváros, a XII. kerületének a MOM dolgozó kollektívájának képviselői.

A Magyar Népköztársaság, s az NDK himnuszának elhangzása után S. Hegedűs László, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára

Óvári Miklós:

köszöntötte az ünnepi nagygyűlés résztvevőit, majd Övári Miklós mondott ünnepi beszédet

Kapcsolataink, népeink javát sioigálják

— A szocialista országok nagy családjában, a világ haladó, békeszerető erőinek sorában a szocializmust építő magyar nép is együtt örül, ünnepel a testvéri Német Demokratikus Köztársaság munkásaival, parasztjaival, értelmiségével, mindazokkal, akik megalkották, megőrizték, felvirágoztatták német földön az első szocialista államot — mondotta bevezetőül Óvári Miklós.

— A harminc évvel ezelőtt létrejött Német Demokratikus Köztársaság ma erős. szocialista állam. Az antifasiszta, demokratikus társadalmi átalakulás, majd a szocialista építőmunka élén kezdettől fogva a Nemet Szocialista Egységpárt, a munkásosztály élcsapata áll't.

— A szövetséges, az igaz barát örömével állapíthatjuk meg: a Német Demokratikus Köztársaság fennállásának három évtizedes mérlege a politikai. társadalmi, gazdasági, tudományos és kulturális élet minden területén hatalmas eredményeket mutat. Megalakulása óta békeszerető, állam, s az volt akkor is, amikor a hidegháború éveiben a nemzetközi imperializmus diplomáciai és gazdasági blokáddal megfojtására törekedett. Joggal állapíthatiuk meg, hogy a szocialista Német Demokratikus Köztársaság léte ma már megváltoztathatatlan realitás.

— A Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság sokrétű kapcsolatai mindkét ország és mindkét nép javára gyümölcsözően fejlődnek. Sokrétű kapcsolatainkban meghatározó szerepe van a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Német Szocialista Egységoárt elmélyült, elvtársi együttműködésének,

a szocializmus építése és a nemzetközi helyzet fontos kérdéseiről folyó rendszeres vélemény- és tapasztalatcserének. Ezért is kiemelkedő jelentőségűek párt- és kormány- küldöttségeink rendszeres és kölcsönös látogatásai, amelyek együttműködésünket még szorosabbá, bensőségesebbe teszik.

— Alapvető jelentőségű az

Rudolf R&ssmeisi:

1977. március 24-én Berlin-, ben aláírt új barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés, amely hosszú távra meghatározza az országaink közötti testvéri kapcsolatok fejlesztésének célját és fő irányait! Állam- és kormányközi együttműködésünk tervszerűen, népeink számára gyümölcsözően fejlődik. A testvéri barátság szellemében alakulnak a társadalmi és tömegszervezetek, a testvérmegyék, városok, üzemek és intézmények kapcsolatai:

Kétoldalú ideológiai együttműködésünk ^giti eszméink, szocialista vívmányaink megismertetését, a szocializmus vonzerejének növelését.

Szocialista építőmunkánk eredményes folytatásához biztonságos nemzetközi hátteret jelent barátságunk, szövetségünk, a Német Demokratikus Köztársasággal és a többi szocialista országgal. Ez volt és marad erőnk, biztonságunk és további fejlődésünk egyik nélkülözhetetlen záloga — mondotta a többi között befejezésül Övári Miklós.

A nagy tapssal fogadott be-, széd után Rudolf Rossmeisl, az NDK budapesti nagyköve? te mondott beszédet.

Bizakadva lépünk a negyedik évtizedbe

— A Német Demokratikus Köztársaság népe örömmel és büszkeséggel tekinthet vissza a szocializmus építésének eddig megtett útjára —* hangsúlyozta a nagykövet. — Szoros szövetségben a Szovjetunióval, a Magyar Népköztársasággal és a többi szocialista testvérországgal ünnepli az első német munkás-paraszt állam megalakulásának 30. évfordulóját.

— Az új típusú, öntudatos, s a jövőjében bízó szocialista ember, a Német Demokratikus Köztársaság állampolgára tudatában van vívmányainak, lehetőségeinek és kész azok megvédésére. Az NDK ma az 1949. évinél kétszerié nagyobb nemzeti jövedelmet termel, és elfoglalta helyét a világ tíz legfejlettebb ipari államainak sorában.

— 1949-ben országunknak a Szovjetunióval és további nyolc szocialista, illetve népi demokratikus állammal voltak kapcsolatai —• tért át a felszólaló az NDK nemzetközi helyzetének alakulására. — Ma országunk 128 állammal tart fenn diplomáciai kapcsolatot. Tagja az ENSZ-nek és

A vérbe fojtott szabadságharc

Az 1849. augusztus 13-i vi- lágosi fegyverletétel több volt, mint egy nemzet függetlenségi harcának elbukása. Vereséggel zárta le azt a több évtizedes küzdelmet, amelynek az volt a célja, hogy Magyarország korszerű politikai és gazdasági elvek alapján kormányzott, a kormányzottak beleegyezésén nyugvó polgári állammá alakuljon át. Aligha lehet vitatni, hogy ia harcmezőre áttevődött küzdelemben két nagyhatalommal szemben Magyarországnak nem volt sok esélye a győzelemre, s hogy az 1849 nyárvégére kialakult katonai helyzetben a vereség már elkerülhetetlen volt.

Csupán abban nincs — és valószínűleg soha nem is lesz egyetértés, hogy a szabadság- harc politikai és katonai vezetői mikor és miben hibáztak, s hogy a fegyverletétel időpontját és módját lehetett-e volna jobban megválasztani. Lassan talán a Görgey személye körüli vitákból is eltűnik az alaptalan erkölcsi ítéletet hordozó és a felelősség kérdését leegyszerűsítő (így hamis illúziókat tápláló) „áruló” kifejezés. A szabadságharc és az egész magyar ügy nem Világosnál veszett el, ezért a sok dicsőséget is hozó csaták után méltósággal végrehajtott fegyverletételért nincs okunk szégyenkezni.

Különben is, bármennyire elkeserítő volt, hogy nem sikerült katonai erővel garantálni azt az új politikai rendszert, amit 1848 áprilisában a Habsburgok is megígértek az általuk szentesített törvényekben, maga a 48-as társadalmi és politikai átalakulás 49 augusztusában még nem látszott teljesen elveszettnek. A bécsi abszolutista kormányzat még előszeretettel használta a liberális frazeológiát, és nemcsak a magyar katonai vezetőik életének megkímél ésáre hangzottak el célzások és ígéretek orosz, sőt osztrák részről is, hanem sokfelől tanácsolták a kompromisszumot az ifjú Ferenc Józsefnek.

A magyar tavaszi hadjárat egész Európát meglepő, s nagy többségét lelkesítő sikerei után Ausztria nagyhatalmi állása és európai tekintélye úgy megrendült, hogy a kortársak zöme azt csak Magyarország megbékítésével vélte helyreállíthatónak. Ezt tanácsolta az angol parlamentben Palmerston külügyminiszter: ......nagy

on kívánatos, nem egyszerűen az emberiség, hanem a józan európai politika és az ausztriai birodalom iránti mély, baráti szeretet alapján,

hogy ennek a nagy harcnak a küzdő felek közötti baráti megegyezés vessen véget, amely kielégítené a magyarok nemzeti érzelmeit...” S hasonlóan fogalmazott a magyar szabadságharc kimenetelét eldöntő orosz intervenciós hadsereg főparancsnoka, Paszkevics is, Miklós cárhoz intézett előterjesztésében: „Nem tudom, miként vélekedik felséged Ausztriáról, de ha fennállását felséged politikája megköveteli, az amnesztiát meg kell adni, s a régi alkotmányt vissza kell állítani.” Nem volt tehát teljesen alaptalan Görgeynek és vezértársainak az a reménye, hogy a fegyverletétel nem fogja Magyarország sorsát teljesen megpecsételni.

Másként gondolkodott azonban a tizennyolc éves uralkodó, családi környezete, a Schwarzenberg vezette bécsi kormányzat és magyarországi helytartója, Haynau táborszernagy. Az utóbbi, teljhatalma birtokában, így fogadkozott: „... egész Európának példát fogok mutatni, hogyan kell bánni a lázadókkal, és hogyan kell a rendet, nyugalmat és békességet egy évszázadra biztosítani. Nyugodt lelkiismerettel lövetek agyon százakat is, mert szilárd meggyőződésem, hogy ez az egyetlen mód intő

példát szolgáltatni minden jövendő forradalomnak."

Érzelmeinket egy pillanatra félretéve gondoljuk meg, pusztán az osztrák hatalom nézőpontjából célszerű volt-e, eredményt hozott-e a Haynau által tettre váltott bosszú- szomj, a megtorlás és a megfélemlítés politikája? A terror, az aradi és a többi kivégzés, a hosszú börtönbüntetések, a nyilvános korbácsolások meg- hunyászkodást, belenyugvást szültek? Ne legyenek illúzióink; a sok hősi kiállás mellett nem volt ritka az emberi hitványság, a hamis realizmus nevében tett egyéni behódo- lás, de az erős (és véres) kéz politikája tartós konszolidációt, széles körű együttműködést nem eredményezett, s az is természetes, hogy a beígért gazdasági fellendülés sem köszöntött be.

1/ özei húsz évig tartó ön- kényuralom elviseléséhez, túléléséhez pedig nem utolsósorban éppen az aradi mártírok és a többi áldozat emléke és példája adott erkölcsi erőt, szöges ellentétben a Haynau által várt hatással. A vértanúk maguk is sejtették, remélték, hogy sorsuk nemzedékeket fűtő példa és ösztönző erő lesz. Haláluk nem volt hiábavaló áldozat, nevük kőnél és ércnél maradandóbb emlékművé vált a magyar szívekben.

Jeszenszky Géza

más fontos nemzetközi szervezeteknek. Európa életében ma az NDK a stabilitás egyik tényezője.

— A német munkás-paraszt állam 30 éves fennállása alatt mindig számíthatott a Magyar Népköztársaság szolidaritására — emelte ki a nagykövet. — Dinamikusan fejlődő kapcsolataink a jövőre is világos távlatot mutatnak. Mindkét ország népgazdaságának rendkívül fontos gazdasági és műszaki-tudományos együttműködésünk, amelynek eredményeivel úton-útfélen találkozhatunk.

— A Német Demokratikus Köztársaság fennállásának 30. évfordulóján hitet tesz a Szovjetunióhoz fűződő hűséges és megbonthatatlan szövetsége mellett. A Szovjetuniónak a hitleri fasizmus felett, súlyos áldozatok árán kivívott győzelme adta meg népünknek a történelmi újrakezdés lehetőségét. A Német Demokratikus Köztársaság megerősíti, hogy elszántan, szünet nélkül tevékenykedik a szocialista államok testvéri közösségnek további erősítéséért és szilárdításáért. Optimizmussal, bizakodóan kezdjük meg a szocialista német állam, a Német Demokratikus Köztársaság fejlődésének negyedik évtizedét — mondotta befejezésül Rudolf Rossmeisl.

Ezt követően a Magyarországi Német Nemzetiségi Művészegyüttes és a Vasutas Szakszervezet Törekvés Együttese adott műsort.

Az ünnepi nagygyűlés az Irternacionálé hangjaival ért véget.

Fogadás a nagykövetségen

Rudolf Rossmeisl nagykövet pénteken fogadást adott a nagykövetségen.

A fogadáson megjelentek: Németh Károly és Övári Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának titkárai, Sarlós István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, az MSZMP Politikai Bizottság tagjai, Győri Imre, « Központi Bizottság titkára, Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Bor- bándi János, a Minisztertanács elnökhelyettese, Szentágothai János, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Keserű Já- nosné könnyűipari, Pozsgay Imre kulturális, Sághy Vilmos belkereskedelmi és Veress Péter külkereskedelmi miniszter. Ott volt politikai, gazdasági és társadalmi életünk sok más jeles személyisége, valamint a budapesti diplomáciai képviselet számos vezetője és tagja.

1

S