Pest Megyi Hírlap, 1979. október (23. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-05 / 233. szám
1979. OKTOBER 5., PÉNTEK kM,fi ap Gépcsere-szerződés A műszaki berendezések jobb kihasználására a 31-es Állami Építőipari Vállalat kezdeményezésére öt építőipari nagy- vállalat együttműködési megállapodást kötött'a gépek egymás közötti kölcsönzésére. A gépcsere nyomán az eddigi állásidők csökkenhetnek, s gyakran az építési időszak is lerövidülhet. Eddig is volt már bizonyos fajta együttműködés néhány vállalat között a gépek cseréjében, most azonban a 21-es, 22-es, a 23-as és a 31-es ÁÉV, valamint a Közmű- és Mélyépítő Vállalat megállapodása nyomán szervezettebb, gördülékenyebb lehet a kölcsönzés. Első lépésként a vállalatok elkészítették géplistájukat, hogy ezt a többieknek közreadva áttekintő képet nyerjenek' a választékról. Zúzzák a szárakat Nyolcszáztizennyolc hektáron érik a kukorica az érdi Bentavölgye Termelőszövetkezetben. A földön maradt szárat is hasznosítják. Szárzúzó és bálázógép halad a kombájnok nyomában. Bozsán Péter felvétele Kis szövetkezet A jól szervezett munka haszna A Dunamenti Építőipari Szövetkezet Dunakeszi egyik gyorsan fejlődő városrészében található. Amikor kora délután az elnököt kerestem, azt mondták, ilyenkor valamelyik építkezésen van éppen. Mellém szegődött a szerencse. Rövid várakozás után ugyanis megérkezett Herde Károly. — Hiába — mentegetőzik rögtön —, az íróasztalt nem nekem találták ki! Munkájukat becsülik • A szövetkezetben mindössze százhuszonhatan dolgoznak. És ennyi emberrel több mint 40 milliós tervet teljesítenek az idén. Nemcsak Dunakeszin, hanem Pest megye más helységeiben, sőt Komárom megyében és a fővárosban is dolgoznak. — Nemrégiben a MÁV angyalföldi pályaudvarán húsz emberünk hat hét alatt készített el egy hatezer négyzetméteres . magasrakodót — mondja. 1600 köbméter betont használtak fel. Megtörtént, hogy egyetlen nap alatt 120 köbméternyi anyag került a helyére, ami már igazán országos szakmai rekordnak számít. —• Minden dolgozónk pontosan ismeri napi, heti feladatát. Nálunk nem fordulhat elő, hogy valamiért leálljon a munka. Ott a gépkocsink, amely máris hpzza a hiányzó szerszámokat, a fogytán levő anyagokat. 1975-ben -a 117 szövetkezeti tag 24 milliót, az idén 126-an 42 milliót termelünk. A termelés felfutását tehát nem létszámemelkedéssel, hanem a termelékenység növelésével értük el. — A jó eredményekhez nagymértékben hozzájárul az is, hogy kis szövetkezetünk rugalmasabban, gyorsabban képes alkalmazkodni a kereslethez. Ezt a belső szervezettség is segíti. Egy-egy művezetőhöz nem brigádok, hanem területek tartoznak. így pontosan tudják, mennyi ember szükséges a feladat elvégzéséhez. És ha kell, könnyen átcsoportosíthatjuk, más területre irányíthatjuk őket. Gyors munkájuk nyomán nem jelent gondot a raktárkészlet sem: a forgási sebesség 27 nap. Itt említjük meg, hogy a megye építőipari szövetkezeted közüli náluk a legmagasabb az egy főre jutó termelési érték. Háztól házig A szövetkezet sikeres tevékenységéhez azonban néhány apróság is hozzá tartózik. Például az,, hogy egyetlen dolgozójuk sem vonatozik. A szövetkezet saját Barkas buszával szállítja háztól házig a munkásait. A kereset sam rossz. A dolgozók 70 százaléka húsz és harminc év közötti fiatal. Az otthonteremtés gondjai érthetően sokukat foglalkoztatják. A szövetkezet megtalálta a módját, hogyan segítsen rajtuk. Az építkezésekhez. kedvezményes áron kapnak munkagépeket és épíA sertcsíaríók figyelmébe: ulitóSicr 13-től csökkennek n vágósertés-értékesítési súlyhatárok AZ ÁTVÉTELI ALAP- ÉS FELÁRAK VÁLTOZATLANOK Az új átvételi súlyhatárok a kistermelői hús- és húsjellegű sertések esetében a következők: 95—115 kg között kg-onként 27,50 Ft (alapár + felárak) 115 kg felett kg-onként 25,39 Ft (alapár + felárak) A zsír- és zsírjellegű, valamint a tenyésztésbe fogott vágósertések súlyhatárai és árai változatlanok. A mezőgazdasági nagyüzemek vágósertéseinek értékesítési súlyhatára: 73—93 kg közötti hasított súly. Kérjük a sertéstartókat, hogy értékesítési lehetőségeiket —a csökkentett súlykategóriákra való tekintettel — vegyek figyelembe és a sertések átadásának várható időpontját legalább 2 héttel korábban közöljék a helyi megbízottakkal vagy a húsipari vállalatok kirendeltségeivel. A felajánlóit vágósertéseket késedelem nélkül megvásároljuk Az alacsonyabb súlyú vágósertés .értékesítése előnyös, gazdaságos és abraktakarmányt takarít meg vele PEST-NÓGRÁD megyei állatforgalmi ÉS HŰSIPARI VÁLLALAT tőanyagot. Évente általában három családi ház kalákában készül el. És bizony ilyenkor a szövetkezet vezetői is megfogják a malteros kanalat. Ahogy Herde Károly fogalmazott: „Két nap alatt megesz- szük a falakat”. Szolgáltatások Építeni könnyű — szolgáltatni nehéz. Legjobban a bádogos és üveges; részleg megy. Ez nem véletlen, ugyanis a maszek üvegesnél négyzetméterenként 30 forinttal olcsóbban dolgoznak. Nemrégiben a szolgáltatással kapcsolatban új rendelet jelent meg, amely leszűkíti a szövetkezet lehetőségeit A paragrafus sok olyan munkát amelyet pedig a lakosság igényelne, nem minősít szóiig ál tat ásnak. így például a gépek kölcsönzését,, az építőanyag szállítását vagy azt, hogy komplex fürdőszobát nem építhetnek, és csak kisebb „vizes” munkákat vállalhatnak. A rendelet alkotói is észrevették: valami „nem stimmel”. Reméljük, a módosítás már egyértelműen hangzik ... Akárcsak az a felhívás, amellyel az Ybl Miklós szocialista brigád fordult a többiekhez. Az MSZMP XII. kongresszusa tiszteletére vállalták: az év végéig kétnUllió- val túlteljesítik a szövetkezet tervét. És ezt a határidők előbbrehozatalával, valamint az ésszerű gazdálkodás lehetőségeinek jobb kihasználásával kívánják elérni. Keresztes Eszter Szellemi export Jelentős exportot tesz lehetővé külkereskedelmi vállalataink számára a Budapesti Műszaki Egyetem. Mint Szabó Imre tudományos rektorhelyettes az MTI munkatársának elmondotta, az egyetem szerződéses megbízás alapján több irányú segítséget nyújt Algériában az oráni műszaki egyetem létesítéséhez. A már évek óta tartó, mindkét fél számára hasznos együttműködés során elkészítették az új felsőfokú műszaki-oktatási intézmény tantervét. A gépész-, a villamos-, és az építőmérnöki fakultások tanítási anyagát ugyancsak összeállították, s ahhoz az oktatás megkönnyítésére jegyzeteket is készítettek. Ezt a tevékenységet folytatják az egyebem tervezett bővítése és további karok létesítése alkalmával is. A magyar mérnök-oktatók jó hírét bizonyítja, hogy eddig több mint húsz főt hívtak meg tanítani, és számos műegyetemi oktatót kértek fel részvételre a fejlődő országok oktatási rendszerének kidolgozásában. — A műszaki egyetem szakemberei nemcsak oktatásra kaptak megbízást, hanem ahhoz szükséges laboratóriumok és kutatóhelyek terveinek a kidolgozására is. Ezenkívül korszerűsítettek számos, saját fejlesztésű műszert. E szellemi export külkereskedelmi vállalataink számára is gyümölcsözőnek ígérkezik, mivel ennek alantén kaotak- — hatmillió dollár' értékben — megbízást az oráni egvetem berendezéseinek a szállításához. Kinek az asztala? Az üzem egyik legjobb- nak. tartott esztergályosa egymás után rontotta el a gépbe fogott munkadarabokat. A szomszédos gépek mellett dolgozók értetlenül bámultak rá, időnként egymásra néztek, megvonták a vállukat, azzal ki-ki végezte a maga dolgát. A műszak végén a művezető ráförmedt az esztergályosra: „Megőrült, szaki! Máskor két hónap alatt nem csinál annyi selejtet, mint ma, egyetlen nap alatt!” Az esztergályos szégyenében úgy hebegett, mint a csínyen ért gyerek: „a feleségemet az éjszaka kórházba vitték, s még hajnalban is eszméletlen volt.. Szónoki a kérdés, mégis felteszem: az emberség, a figyelmesség, a bajba jutott ember kisegítése vajon kinek az asztala? Kinek az asztala, amikor egy kis közösség tudja, hogy a munkatársuk felesége haldoklik, már nincs segítség , és a kolléga mégis ott ül nap mint nap az íróasztala mellett, vezet, irányít, törődik másokkal, csak éppen vele nem törődik senki? Kinek az asztala, amikor hajnalban kisírt szemmel áll a gépe mellé8 a munkásasszony, s egy vigasztaló szó helyett cinikus összekacsintást kap a háta mögött: az éjszaka megint részegen ment haza a férje. És az kinek az asztala, amikor reggelenként hat-nyolc gép nem indul a gyárban, mert kezelőjük megbetegedett, pedig a gépek 'munkájára, a rajtuk készült 'termékekre nemcsak a gyárnak lenne szüksége, a kooperáló vállalatnak is; miért nem osztanak be mást az álló gépek mellé? Kinek az asztala, hogy odaszóljon a teli áruházban a pultot támasztva fecsegő eladóknak: nem ezért kapják a fizetésüket! Kinek az asztala? Fogas kérdés. Emberségből, felelősségérzetből, kötelességtudásból a hétköznapokon gyakran kapunk elégtelen osztályzatot. Közömbösek vagyunk. Nem érdekel a más munkája, a más élete. Már ami a gondokat illeti. Az örömökre még csak- csak odafigyelünk. Példa rá a névnapok, születésnapok s más hasonló alkalmak hivatali-üzemi kollektív ünneplése. Mitől lettünk ennyire közömbösek? Miért szemléljük kívülállóként mindazt, ami nem a mi asztalunk? Lehet, hogy lassan már semmi sem az? Csak a magunk asztalát marko- lásszuk görcsösen, amíg tudjuk? Prukner Pál Több, korszerűbb aszfaltút A tárolótérben óriási kupacokban a különféle szemcsenagyságú kő, a rakodógép fáradhatatlanul rója útját a halmoktól — az aszfaltkeverő elöadagolója között. Markol és önt, markol és önt, monoton mozgását nézni is fáradságos. Mérleg és teknő — Figyelje az anyag útját! — int Földi Lászlóba Pest megyei Üt- és Hídépítő Vállalat gépészeti osztályának vezetője, aki a fővárosi központból néhány perce érkezett a nagy- kátai aszfaltgyárba. — A szalagról az első elevátoron át jut a szárítódobba a kő, amelyben kétszáz-kétszázhúsz fokra hevítik. A technológiai sor újabb állomása ismét elevátor, s onnan már az osztá- lyozóba jut az anyag* Alatta helyezkednek el a mérlegek, igen lényeges, hogy az előírt mennyiség juthasson csak tovább. Ugyanis a következő lépcső már az alsó-keverő — szaknyelven keverőteknő. — Ide a megfelelő állatpotba előkészített kövön kívül beadagolják a mészkőlisztet és az előmelegített bitument. Az üzem nem mondható öregnek. A vállalat 1975- ben létesítette, anyagi lehetőségeihez mérten magyar berendezéseket vásároltak. Ez önmagában nem lenne baj, csakhogy már a néhány év alatt is korszerűtlenné vált, modem, automatikusan működő, nyugati országból importált társaihoz képest. Így aztán nehézen versenyezhetnének például a műszaki fejlettségben messze előttünk járó Aszfaltútépítő Vállalattal. Rengeteg buktató — Óránként 25 tonna aszfaltot gyártunk, tavaly 52 600 tonna készült — mondja a főÉletük történelem Ü lj le közéjük, kérdezd őket. Szabódni fognak, zavart mosollyal eliijtik kérdésedet: miért is kellene róluk beszélni? Nem mesterkedés ez, sose volt kenyerük a szó, már ha magukra kellett volna pazarolni. Cselezd hát ki Őket, faggasd fiatalságukról. Látod-e, a fiatalság mindig megtöri a hallgatást. — Nem tudom másképp mondani: olyan mozdító idők voltak. Háború után jártunk, egy új ország ígéretével, és nekünk minden történés maga volt az élet. Ma már csodálom. honnan lehetett bennünk az a mindent elsöprő lendület. Irigylem is egykori önmagam: akkor fiatalok voltunk. Figyelj jól, érdekeset hallhatsz. Hajnali ébredéseket, látás- tól-vakulásig munkát, legyalogolt kilométereket. Aztán pártharcokat. (— Mit? — Pártharcokat. Akkoriban sok párt volt. Még nálunk, Tápió- ságon is: ezerkétszázan, ha voltunk, de megalakult mind az öt párt. Aztán győzhette kiismerni magát az ember.) Kor- teskedás, választási harcok. Gondolod, olyan ez neked, mint a mese. Csakhogy nem mese. — Legényfejjel, ösztönösen lettem kommunista. Csakhogy az ösztönt saját sorsunk irányította. A munka, amiért hajnali háromkor kellett kelni. A biztatás, amit az új társadalom lehetősége adott. Képzeld el őket fiatalon. A nagy darab, ősz hajú, mosolygó szemű férfit veled szemben. Fiatalabbak voltak, mint te, pártot alapítottak. Ötvenegyben új közigazgatási szervezet építésén dolgoztak. Akkor születtél. — A községi elöljáróságon kezdtem a munkát. Akkor még így hívták: egy ideig megmaradt a régi közigazgatási szervezet, jegyző is volt talán. Az élet naponta alakult, de volt, amit nem lehetett egyik napról a másikra megváltoztatni. Az ötvenes évek elején fogtunk a tanácsok megalakításához. akkor kerültem oda, az indulásnál, ötvenháromban. Számolj csak, huszonhat év. Elég lehetett volna az elme- nésre, sok a maradásra. Volt, aki elment, volt, aki visszajött. Szerencse, hogy születtek fajtájukból valók is: a megmaradók. — Mehettem volna, s nem tagadom: volt, hogy mentem volna is. Huszonhat év sok ugyanazon helyen, még akkor is, ha az egy hely egy egész járás. Tápióságon kezdtem, Szentmártonkátán, aztán itt, Nagykátán folytattam. Itt is fejezem be immár. Néha elgondolkodom: az igyekezetem az elszakadáshoz kevés volt. Meglehet, maradni akartam. Jó a szemed? Beléjük láthatsz. Kezük ideges mozdulatot rebbent, gyomrukban összegyűlt a sav, forgolódnak az ágyban, és éjszakára kezeügyükbe készítik a gyógyszert. De a mosolyuk az töretlen. Tiszteld a mosolyukat. — Meglehet, szerencsés alkat vagyok, de sose tudtam istenigazából nekikeseredni. Pedig lehetett volna miért! A legnehezebb az volt, amikor rájöttünk, hogy az, amit csináltunk — és hittel csináltuk —, nem volt jó. Ma már örülök ezeknek a fölismeréseknek, de akkoriban megtépázott Szerettem mindig az embereket, ez volt a mozgatóm, j Félni, sose féltem tőlük; igaz, úgy igyekeztem, hogy bármikor szembenézhessek velük. Volt is alkalom a szembesülésre. például a téeszszervezés- nél. Én akkor is hittem, hogy jót csinálunk. Az emberek kevésbé. Ma azt mondják: felejtsük el. Jó életük van, segíti a felejtést. Ülj le közéjük, kérdezd őket. f Ti eszélni kell róluk: a pár- | tot alapítókról, a falura i lelkesedőkről, az első válasz- i tőkről, a téeszszervezőkről, ötvenhatban az utca két oldalán állókról, ötvenhétben hittel újrakezdőkről. A háború utáni fiatalokról: anyáinkról-apáink- ról. Kiss Tiborról, a nagy- kátai járási hivatal elnök- helyetteséről is. Életük történelem. M. A. építésvezető. — A számított igényekhez igazodva, idén megemeltük a termelési tervet: 70 ezer tonna előállítását számítottuk. Ezt légióként egy újítás tette lehetővé, nagymértékben sikerült növelni általa a berendezés teljesítőképességét. A nagykátai keverőtelep kezelői nyújtott műszakban dolgoznak, jelenleg reggel háromtól délután ötig. Nem rajtuk múlik, hogy a gyár vezetői kicsit gondterheltek, a vártnál némiképp rosszabbul alakult az év első háromnegyede. — Nem, számottevő a lemaradásunk, a tervezett 72 millió forint árbevételnél két-három millióval érünk el kevesebbet — kapcsolódik a beszélgetésbe Szabó László építésvezető. — Ez sem rajtunk múlott, inkább azon, hogy a beruházók soká bizonytalankodtak, gondolkodtak, hónapokig azt sem tudtuk. hol, mi lesz a dolgunk. Elmondja, hogy elsődleges feladatuk Pest megye úthálózatának bővítése, korszerűsítése, fő megrendelőik a községi tanácsok. Huszonnyolc munkahely — Most éppen Jászberénybe kell sietnünk útátadásra, a hűtőgépgyár régi partnereink közé tartozik — pillant órájára a főépítésvezető. — Idén is mintegy hárommillió forint ér. tékű munkát végzünk az üzemben. Általában úgy ütemezzük a feladatainkat, hogy a negyedik negyedévre már kevesebb dolgunk maradjon. "Rövidülnek a napok, beköszönt a hideg idő ért bizony be kel kalkulálnunk. Év végéig azonban még mintegy 28 munkahelyen kell felvonulnunk, csak drukkolhatunk, hogy kedvező maradjon az időjárás. Mert akkor teljesítjük a tervünket. Nagykáta környéke szegény kőben. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy bővítsék termék- struktúrájukat az aszfaltgyáriak. Pontosabban ez annyit jelent, hogy a közelmúltban megteremtették egy új technológia bevezetésének a feltételeit. Az aszfaltgyár szomszédságában ugyanis egy betonkeverő telep is létesül. Ezáltal a szórt alap helyett már korszerűbb, betonalapot készíthetnek, s • arra terítik az aszfaltot. Mindezt Szabó László magyarázza el, miközben át- vesz-ellenőriz egy rakományt, éppen beérkező követ, és útjára indít friss-forró terhével egy újabb teherautót. Dodó Györgyi f
