Pest Megyi Hírlap, 1979. október (23. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-04 / 232. szám

Dinamit-koncert WC I NAPLÓ A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A VÁCI JÁRÁS ÉS VÁC VÁROS RÉSZÉRE XXIII. ÉVFOLYAM, 232. SZÁM 1979. OKTÓBER 4., CSÜTÖRTÖK Hajógyári példa Takarékosan, jó minőségben Lassan két hónap télt el azóta, hogy a váci üzemiek­ben dolgozó szocialista brigá­dok tagjai, csatlakozva a XII. kongresszus, valamint a ha­zánk felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére meg. hi rde tett m unkaversen yhez, megtették vállalásaikat. Leg­utóbb a Magyar Hajó- és Da­rugyár váci gyáregységében jártunk, ahol a kétszeres aranykoszorús L őwy Sándor szocialista brigád tagjaival be­szélgettünk munkájukról, hét­köznapjaikról, s természete­sen a kongresszusi munkaver­senyről. A hatalmas csarnokba be­lépő idegent igazi munkazaj fogadja az 1-es konténersoron. Egyszerre négy-öt helyről is kékes fény villan fel, ahogy a hegesztők dolgoznak; a lár­mában az ember a saját sza­vát sem hallja. Közös érdek Klucsik József brigád vezető az iroda felé tessékel ben­nünket, ez valamivel csende­sebb hely, bár a munka zaja ide is beszűrődik. — 1973-ban alakult a bri­gádunk, bár akkor csak 12-en voltunk. Most tizenhatan dol­gozunk. A brigádtagok vala­mennyien fizikai dolgozók: hegesztők és lakatosok. A brigádvezetőről úgy hír­lik, hogy szerény ember, így aztán a kérdéseket is általá­ban rövid válaszok követik. Pedig van mit elmondani, azit például, hogy a brigád tette a gyáregységen belül a leg­több vállalást a munkaver­senyben. — A dolgozók megértették, hogy a több munka a közös­ségi érdek mellett egyéni ér­dek is. Mi elsősorban arra tö­rekszünk, hogy szakszerűen, jól és a folyamatosságot meg­tartva dolgozzunk. Ebben per­sze a társműhelyek segítségé­re is szükségünk van. Hiszen a konténergyártás szalagszerű rendszerben történik, s aki elmarad anyaghiány, vagy más miatt, az a többiek mun­káját is hátráltatja. Jobb munkaszervezéssel si­került megoldanunk — bár többféle konténertípust ké­szítünk —, hogy folyamatos az anyagellátás, s az általunk végzett munka minősége is kifogástalan legyen. Elsősor­ban azt tartottuk fontosnak, hogy ezt a brieád tagjaival is megértessük, őszintén szólva az első napokban még voltak véleménykülönbségek, de a brigádgyűlések s a meggyőző politikai munka eloszlatták a kétségeket. Persze, az sem mellékes, hogy fizetéskor né­hány százassal több került a borítékba, mint korábban. Társadalmi munka A brigádra nem a kétkedés a jellemző. Sokkal inkább az. hogy egy nagyobb családi kö­zösséget alkotnak. Együtt vesznek részt a társadalmi munkákban, a kiránduláso­kon, színházlátogatáson, vagy amit éppen szerveznek. Mert nemcsak az a napi nyolc óra köti össze őket, amit a gyár­ban eltöltenek. Szeretik pél­| dául a sportot is. így aztán I három évvel ezelőtt MHSZ- | brigáddá alakultak. Azóta nemcsak a versenyekre ne­veznek be, de számtalan se­gítséget nyújtottak már tár­sadalmi munkában a városi­járási MHSZ-nek is. Becsület dolga Tavasszal például hulladék anyagok felhasználásával ké­zigránátdobó ablakot, mászó- palánkot, kúszófolyosót, ma­gasugró állványt készítettek társadalmi munkában. Per­sze, az elismerés sem maradt el: a fegyveres erők napja alkalmából a honvédelmi sző. vétség értékes jutalomban ré­szesítette a brigádot. Ráadá­sul megkapták az MHSZ Ki­váló munkáért érem ezüst fo­kozatát. Figyeljük a műhelyben se­rénykedő embereket. Nem állnak meg beszélgetni, nin­csenek végtelenbe nyúló ci­garettaszünetek sem. Az em­berek szorgalmasan dolgoz­nak, pedig nem áll mögöttük senki, hogy gyorsabb tempóra ösztönözze őket. A munka, itt becsület kérdése! * A 32 éves Papp István he­gesztő hat éve dolgozik a gyárban. Mint mondja meg­találta a számítását, szereti a munkáját. — Nekem az a véleményem és a tapasztalatom, hogy a mi brigádunk aktívan részt vesz a munkaversenyben. Problémák persze, nálunk is előfordulnak. De valameny- nyien megértettük a lényeget: nem arra törekszünk, illetve törekedtünk, hogy a gyárban a legtöbbet vállaljuk, az volt a célunk, hogy annyi munkát vállaljunk, amennyit meg is „ROSSZ IDŐ ESETÉN a szüreti ünnepséget a Vörös­marty Művelődési • Házban tartjuk.” Az apró betűkkel szedett mondat ott szerényke­dett a fóti szüret meghívójá­nak legalján; délután három óráig, a műsor kezdetéig, mégis ez foglalkoztatta leg­többet mindazokat, akik a Fóti ősz legkiemelkedőbb ese­ményére készültek. Mert gondoljuk csak meg: szüreti mulatság a négy fal között?! Lehet nóta. t^Lnc zárt szín­padon is, kóstolgatható a must az apró földszinti bü­fében, talán még a lacikonyhá­nak is sikerül helyet szoríta­ni valahol — csak éppen a sajátos zamat, a roskadozó tő­kék. a présház, az őszi dom­bok hangulata foszlik úgy semmivé. Az idő pedig csak nem akart 'színt vallani. Bágyadt napsü- sét, aztán hirtelen borulás, pár csepp eső, felhőkön át­törő napsugár, és kezdődik minden elölről. A Fáy-prés- házhoz mégis sorra érkeztek | tudunk csinálni a lehető leg- | jobb minőségben, takarékos­kodva — ott, ahol lehet — I az anyaggal és az energiával is. A brigád egy másik tagja, Fazekas István, 1962 óta dol­gozik a gyárban, hegesztő­ként. — Szerintem a felajánlás reális és teljesíthető — mond­ja. — Elsősorban azért, mert jó a kollektív szellem, össze­forrott a brigádunk. Az itte­ni feladatok megoldása mel­lett igyekszünk részt venni a társadalmi munkákban is. Most például óvodaépítésen dolgozunk itt a városban. A brigádtagok közül eddig még senki sem mondta azt mun­kaidő után, hogy ő nem akar a társadalmi munkába jönni, délutánonként. A brigádvezető jutalma A szerénység az egyik leg­szebb erény. Mint kiderült, ez a tulajdonság nemcsak a brigádvezetőt jellemzi, de a tagokat is. Természetesnek veszik a vállalt feladatok el­végzését, eredményeikről is csak keveset beszélnek. így aztán az is csak a beszélgetés végén derült ki, hogy szep­tember 21-én, a tízezredik konténer átadásakor a bri­gádvezető, Klucsik József, munkája elismeréseként meg­kapta a Munkaérem ezüst fo­kozatát. Csitári János — Az ÉDÁSZ értesíti a nagymarosi fogyasztókat, hogy október 6-án a Fehér-hegyi, Martinovics-hegyi, József At­tila völgyi transzformátorkör­zetekben karbantartási mun­kák miatt 7 órától 18 óráig áramszünet lesz. a szőlővel, gyümölccsel ra­kott teherautók, a dombolda­lon emelkedtek a sátrak, ko- pácsolástól visszhangzott a környék: a rendezők tántorít­hatatlan optimizmussal ké­szülődtek. — Mit csináljak — tárta szét a karját Búzás János, a szüret fő-fő irányítója —, tíz éve rendszeresen szállítom nektek a jó időt, úgy látszik „odafönt” már lejártnak te­kintik a mandátumomat... Szó ami szó, egy óra körül még javában csepergett; a vendégek első csoportja — mert jöttek, jöttek mégis! — esernyőt tartott a feje fölé. Aztán szinte észrevétlenül el­állt az eső. s amire a nagy­községen végigvonuló, csikó­sok vezette szüreti menet énekszóval, muzsikával föl- szekerezett a présház mögöt­ti térségre, a nap is előbúlt, a nézőtéren pedig mozdulni Is alig lehetett. Agárdy Gábor „örökös fóti hegygazda” megkönnyebbülten üdvözölhette vendégeit, s A pihenés évei jönnek Búcsúztatás az iskolában Megkapó házi ünnepség színhelye volt a váci Árpád úti általános iskola könyves­polcokkal körülvett, barátsá­gos tanári szobája. A tantes­tület tagjai, az iskola dolgozói jöttek össze, hogy búcsút mondjanak egyik munkatár­suknak, aki az új kisváci is­kola átadása óta dolgozott a tanintézetben. Zsebesi István igazgató kö­szöntötte Pásztor Jánost, aki gyermekéveitől dolgozott, s most a megérdemelt pihenés, a nyugdíjas esztendők küszö­béhez érkezett. Üzemi mun­kásként lett felszabadulás után a párt tagja, majd ott volt a termelőszövetkezetek szervezésénél, az állami gaz­daságok létrehozásánál. Szerették, becsülték a fel­sővárosi iskolában, ahol gond­nok, fűtő' — ezermester — volt. Az iskolai pártcsoport­ban gazdasági felelős. Megha- tóttan mondott köszönetét a búcsúztatásért, a tantestület ajándékáért, a 40 éves mun­káért járó jubileumi jutalo­mért. P. R. Sebességmérő és kefe Nem is olyan régen, né­hány esztendeje csupán, hogy a Pest megyei Sütő­ipari Vállalat arról volt hí­res a közlekedésrendészet­nél. hogy lerobbantabb gépkocsiparkkal kevés vál­lalat „dicsekedhet”. Ezek után a helyzet nyil­vánvaló javulásának jelé, hogy a kenyeret és péksü­teményt szállító autóikat sebességmérő műszerrel szerelik fel. s így ellenőrzik a megtett kilométerek szá­mát, és az üzemanyag-fo­gyasztás mértékét. Éppen ennek a hírnek a tükrében szúr szemet a szállítóládák állapota. pontosabban: piszkossága. Talán a sebességmérő műszerekre félretett keret­ből ki lehetne szorítani né­hány kefét, a ládák rend­szeres mosdatására. B. H. kezdetét vehette a két és fél órás nonstop műsor. A helybe­li citerazenekar és az asz- szonykórus után a zsámboki művelődési otthon népi együt­tese mutatkozott be, majd a rádióból már jól ismert Bö- zsöny Ferenc lépett a mikro­fonhoz, s mint konferanszié sem vallott szégyent. A kö­zönség nagy tetszéssel fogad­ta Talabér Erzsébet és Holtai Bertalan magyarnótáit, s csaknem végig vastaps kí­sérte a Medgyesi Mária által előadott operettmelódiákat. A pálmát azonban ezen a délutánon kétségkívül az örök­ifjú kettős, Zárat Márta és Vámosi János vitte el. Ma­gas színvonalú műsoruk szin­te egész pályafutásuk kereszt- metszetét adta, ragyogó elő­adásuk bűvkörébe került idő­sebb és fiatalabb egyaránt. Nem csoda, hogy alig akarták leengedni őket a színpadról! A mulatság azonban ezzel még korántsem ért véget. Em­ber ember hátán tolongott a sátrak és lacikonyhák előtt, Fóti ősz '79 Szüreti mulatság — késő estig Sikerrel szerepeltek nálunk Hatalmas érdeklődés előzte meg Vácott a Dinamit együt­tes napokban megtartott kon­certjét. Már hetekkel a mű­sor kezdete előtt elfogytak a jegyek a Madách Imre Műve­lődési Központ pénztáránál. Pedig a Dinamit alig egy fél évvel ezelőtt alakult mog ab­ban, a hazai rockegyütteseket megrázó, cserebere hullám­ban, amely az elmúlt hóna­pokban indult meg. Nem új tehetségek törtek be az élvo­nalba, hanem az egykori Skorpió, Mini és P. Mobil együttes tagjai — Papp Gyula, Szűcs Antal Gábor, Németh Gábor, Vikidál Gyula, Németh Alajos — hoztak létre új ze­nekart. Az együttes egyébként a hazai zenei világban az év meglepetésének számít. Hiszen az április végi megalakulást követően gyors sikereket ér­tek el, s ma már két kisleme­zük is kapható a lemezboltok­ban. Kemény rock Az előcsarnokban várako­zó tömegen szinte alig lehet „áttörni” az öltözők felé, ahol szigorú ellenőrzés után válik csak szabaddá előttünk az út. Talán még negyedóra lehet a koncert kezdetéig. Nem sok, de éppen elég arra, hogy az együttes vezetőjével, Papp Gyulával a kezdetről és a zenekar további elképzelé­seiről beszéljünk. — Amit el akartunk érni, azt eddig sikerült megvalósí­tanunk — mondja. — Mire gondolsz? — Arra, hogy mi itt ke­mény rockzenét játszunk. Le­het, hogy ebben sokan kétel­kednek, de végül is ez az igazság. Ugyanakkor törek­szünk arra is, hogy ne hiá­nyozzék a dallam se a szerze­ményeinkből. — Mi a véleményed a váci közönségről ? — Korábbi tapasztalataim alapján úgy gondolom, hogy kellemes közönsége ‘van a városnak. Szeretik és értik az itteni fiatalok az igényesebb zenét. — Mi a gyors siker titka? — Nincsenek titkaink. Ami­kor áprilisban megalakult az együttes, kemény munkával kezdtünk. Napi tizenkét órá­folyt a mustkóstolás. A prés­ház előtt hangolt a prímás, s nem telt bele sok idő, máris vagy százan ropták a táncot. Bent a présházban hasonlóan emelkedett volt a hangulat. Közelharcot vívtak a szabad helyekért, fogyott a bor, a sör, a pirított máj és cigány­pecsenye. Agárdy Gábor is itt pró­bálta kipihenni a hegygazdai fáradalmakat: — No, hál’istennek, az idén sem vallottunk szégyent! — mondta. — Tíz éve született meg a gondolat, hogy egy kis művésztelep féleséggel segít­sük Főt kulturális életének föllendítését. Nekem 1973 óta van házam itt a tónál, ideá­lis közelségben Pesthez. Mondhatom, a Balatonnál is többet ér! Azóta próbálok mindenben segítségére lenni az igazi „hegygazdának”, a Fáy—Vörösmarty Társaság­nak. a műsorok fő szervező­jének. Igyekszünk minden év­ben valami újat, izgalmasat kitalálni, jövőre talán a Rá­dió Kabarészínházát is sike­rül megnyernünk ennek a szüretnek. AMI PEDIG ENGEM illet — tette hozzá hamiskás mo­sollyal —, szeretnék még so­káig örökös hegygazda ma­radni. Solymosi Sándor kát dolgoztunk együtt, s már akkor kiderült, hogy nincse­nek közöttünk ellentétek. Végül is a rengeteg munka mellett ez segített abban, hogy júliusban Tatabányán már közönség elé léphettünk. Csak zene A színházteremből már hal­lani a közönség türelmetlen­kedését. Aztán a hosszan zúgó taps, zúgás és fütty jelzi a műsor kezdetét. A Dinamito- sok nincsenek látványosan öltözve, nincsenek trükkök, nincs füstköd, amely általá­ban a koncerteket jellemzi. Itt csak zene van. Állandóan kapcsolatban vannak a közön­séggel s rutinos zenészekhez illően érzik meg, hogy mikor fárad a biztatás, mikor kell váltani. A színpad széléről figyelem a közönséget. A fiatalok iga­zán kulturáltan viselkednek. Egy-egy időnként elhangzó megjegyzésen kívül, szinte semmi sem zavarja meg a ra­jongók lelkesedését. Mire véget ér a koncert, az együttes tagjain látszik a fá­radtság. Amikor visszatérnek az öltözőbe, néhány fiatal jön be utánuk a nézőtérről, plaká­tokat kérnek. Vikidál Gyula sajnálkozva tárja szét a ke­zét, mutatja, hogy már min­den elfogyott. Újabb nóták — Sokan nem tudják meg­bocsátani neked, hogy szakí­tottál a P. Mobillal. Mi erről a véleményed? — lépek kö­zelebb hozzá. — A P. Mobilnak igazából az elmúlt másfél évben kez­dett jól menni. A megjegyzé­sekre gondolsz? Nos, a P. Mobil-rajongókat is meg le­het érteni. Itt, a Dinamitban minden másként van. Megért­jük egymást, nincsenek közöt­tünk ellentétek, keményen dolgozunk, és persze sikere­ket érünk el. — Á két kislemezre gon­dolsz? — Igen, arra is. Rövidesen újabb nótákkal jelentkezünk, lemezen. Az év végére ugyan­is azt tervezzük, hogy elké­szítjük az első nagylemezün­ket is ... Aztán, majd meg­látjuk, hogyan tovább. Cs. J. Moziműsor Kultúr Filmszínház (Vác, Lenin út 58.): október 4-én és 5-én a Megtalálták a 7. száza­dot című színes, szinkronizált francia filmvígjátékot játssza; október 6-án és a 7-én a Vad­ember című, magyarul beszélő francia filmvígjátékot mutatja be, 14 éven felüli nézőknek. Mindkét filmet felemelt hely- árral mutatják be. Madách Imre Művelődési Központ (Vác, Lenin út 60.): október 5-én előzetes bemu­tatóként vetítik A kétbalkezes és az örömlány című színes amerikai filmet; 6-án csak 16 éven felülieknek játsszák az Egy szöszi szerelme című csehszlovák filmet, stúdió­műsorban. Vasárnapi matiné: A vöröshajú című román film. Tánctanfolyam Tánctanfolyam indul közép- iskolások részére október 8- án, hétfőn este fél hétkor, a művelődési központ 37-es ter­mében, ismét Kékesi Ilona táncta.námő vezetésével. A foglalkozások mindig hétfőn lesznek. Jelentkezni a helyszí­nen lehet. ŐSZI CIPŐVÁSÁR BŐ VÁLASZTÉKOT TALÁL NŐI, FÉRFI- ÉS GYERMEKCIPŐKBŐL, CSIZMÁKBÓL. a Pest megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat váci Rúna-kanyar Áruházában NÉHÁNY CIKK A VÁLASZTÉKBÓL: Barna színű, divatos férfi félcipő Emelt talpú, divatos férfi félcipő 414 Ft 413 Ft l

Next

/
Thumbnails
Contents