Pest Megyi Hírlap, 1979. október (23. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-31 / 255. szám

Sok könyvből választhatnak Cegléden, a városi gyermekkönyvtárban harmincezer kötetből választhatnak olvasmányt a fiatalok. Az óvodásoktól a tinédzse­rekig mindenki talál megfelelő könyvet. A képen: Kender Csilla könyvtáros segít eligazodni olvasóinak. If j. Fekete József felvétele Jászkarajenőn Szakmai vetélkedő Szakmai vetélkedőt tartanak november 9-én, pénteken a jászkarajenői, községi közös tanács nagytermében. A ve­télkedőn a ceglédi járás taná­csi dolgozói vesznek részt. A rendezvény délelőtt 9 órakor kezdődik. A múzeumban Régi korok idézete Cegléden, a Kossuth Múze­umban a város régészeti to­pográfiájáról tart előadást no­vember 5-én, hétfőn délután 18 órai kezdettel Benkő Zsu­zsanna régész muzeológus. Elő­adását dr. Bíró János orvos vezeti be. Kakaó, pohárban Kelendő a poharas kakaó: ezt tapasztalják a ceglédi élelmiszerboltokban, és ezt ta­pasztalja a gyártó cég, a CEG- LÉDTEJ is. A lakosság meg­kedvelte, naponta több száz li­ternyi kerül így forgalomba. Volán-bonyodalmak Budapestről Nagykőrösre utaztam nemrég. Mivel reggel nyolc órára már a városban kellett lennem, elhatároztam, a Volán-busizjáratra szállók, kora reggel. (Nem is határoz­hattam másként: Kőrösre csak két ,/korai” vonat indul a Nyu­gatiból, az egyik hajnali há­romkor, a másik viszont csak nyolc óra után érne a város­ba.) Az elővételi pénztárnál csak Ceglédig adott jegyet a pénz­táros, az ötnegyvenötös kecs­keméti járatra Cegléden majd át kell szállnia — mondotta. A biztonság kedvéért azért még megnézem a váróterem­ben levő „Járatok indulása” című táblát: stimmel, a kecs­keméti járat valóban ötnegy­venötkor indul. Egy csak a bibi: az indulá­si idő (5.45) előtt fekete négy­zet áll. Ami viszont azt jelenti — nézem a „Jelmagyarázat”-ot —, hogy: közlekedik IX. hó 23-ig, munkanapokon. Másnap péntek, azaz mun­kanap. Csakhogy most nem szeptember, hanem október van ... Hoppá! Irány a „Felvilágosítás” fel­iratú, kör alakú fülke. Az üveg mögött senki. Megkerülöm a bódét, s a forgalmista — bár a feje fölött ott a felirat: „Nem informá­ció!” — készségesen tájékoz­tat: „rossz a tábla (?!), a kecs­keméti járat létezik, reggel az ötös kocsiállásról indul.” Másnap reggel. Az ötös kocsiállás üres: itt se buszt, se várakozóikat nem látok. (Aki már járt az Engels téren, az tudja, a buszbeállók a nagycsarnok két oldalán vannak, s mindig nagy a tö­meg is.) Háromnegyed hat lesz há­rom perc múlva. Átverekszem magam a várakozókon, irány a forgalomirányító fülke. „A kecskeméti járat — mondja a forgalmista — a hetes kocsiállásról indul.” Átverekszem magamat a tö­megen, irány a hetes állás. Ott áll a busz, a kecskeméti, szállnék fel rá, nyújtom a jegyemet, de a kalauz megráz­za fejét, s így szól: „mi Ceg­lédet nem érintjük, Ceglédre a gyulai járat megy, a négyes kocsiállásról.” Egy perc múlva háromne­gyed hat! Átverekszem maga­mat a várakozókon ... A gyulai járat egyébként hatperces késéssel indult, ve­lem együtt — megszámoltam — mindössze tizenkét utassal. Ceglédig azon tűnődtem a fűtetlen, de modern, piros Ikarusban, hogy vajon mindig ilyen kevesen utaznak-e ezzel a járattal? Elképzelhető, hogy többen is lekéstek a buszt az összes, fent említett bonyoda­lom miatt...? Meglehet. A Volánnál persze, határo­zottan állítják: ez lehetetlen! No, én nem tudom... Vörös István Alma, hálóban A ZÖLDÉRT ceglédi telepe necchálóba mérve szokta té­len forgalomba hozni a bur­gonyát. A kis háztartások szá­mára ez kedvező, szívesen ve­szik a kis tételeket. Decem­bertől — mint tervezik — al­mát is fognak ily módon a boltokba szállítani. PEST MEGYEI HÍRLAP, KÜLÖNKIADÁSA A CEGLÉDI J APÁS ÉS XXIII. ÉVFOLYAM, 255. SZÁM 1979. OKTÓBER 31., SZERDA A szigorításnak már van hatása Keresőképtelen vagy csak ügyeskedő? A gyógyítás mellett a bete­gek keresőképességének elbí­rálása is fontos hivatali köte­lessége az orvosnak, amelyet a legjobb szaktudása és lelki­ismerete szerint kell végrehaj­tania. Az orvosokba vetett bi­zalomhoz jelentős társadalmi és gazdasági érdekek fűződ­nek. Kérésünkre a városbeli táppénzrendszerrel kapcsolat­ban dr. Mohos György főor­vos, rendelőintézeti . igazgató adott felvilágosítást. r A táppénzzel kapcsolatos statisztikai adatok mellett a körzeti és szakrendelések for­galma is azt mutatja, hogy az egészségüggyel kapcso­latos igények az utóbbi években jelentősen meg­növekedtek. Az egészségügyi intézmények túlterheltsége, a betegellátás fokozott igénybevétele kedve­zett a táppénzfegyelem lazulá­sának. Az ügyeskedők, „a fi­zetett munkakerülők”, ahogy a táppénzcsalókat egy beteg­ellenőr nevezte, alkalmanként elérhették céljukat. — Ez év júliusában lépett hatályba az az egészségügyi miniszteri rendelt, amely mó­dosította a dolgozók táppénzre Horváth Dávid szociofotói A munkásélet pillanatai A társadalmi változások megörökitője ABBAN AZ ÖRÖMTELI ESEMÉNYBEN volt részem, hogy az albertirsai könyvtár­ban elsőként nyithatok meg egy fotókiállítást, s rögtön az első alkalommal Horváth Dá­viddal és munkáival találkoz­hatnak, aki az önök személyes ismerőse, hiszen gyermekko­rát és ifjúkorának kezdetét községünkben töltötte. Sze­mélyes kapcsolatunk a mű­vésszel kulcsként szolgálhat az alkotásokban rejlő gondolati tartalom mélyebb megértésé­hez. Mint minden alkotó ember­nél, Horváth Dávidnál is a gyermekkor, amit Kiskunlac- házán és Albertirsán élt le, ér­zelmileg erősen motiválja a felnőttkori tudatos cselekvése­ket. A szülői ház érzelmi sok­rétűsége, az általános iskola, majd a monori József Attila Gimnázium szellemi élete Hor­váth Dávidot is fogékonnyá tette az emberi kapcsolatok értékeinek felfedezésére, az önkifejezés formáinak kuta­tására. A versmondás, vers­írás, népművelés, filmezés után jutott el a fotóhoz, amelynek technikájával, tartalmi és for­mai lehetőségeivel tíz évvel ezelőtt amatőrként kezdett is­merkedni. A kezdeti lépések után, a szakma alapos megismerésé­nek igényével, jelentkezett a budapesti Fényszöv-nél, ahol reklám- és műszaki fotózást tanult. A munka mellett sza­bad idejében portrékat és zsá­nerképeket készített, amelye­ket első önálló kiállításán, a Külkereskedelmi Főiskola klubjában be is mutatott. A szakmai vizsga után, a mun­káiban rejlő lehetőségek alap­ján, az Ország-Világ című he­tilap alkalmazta fotóriporter- gyakornoknak. Az elmúlt 5 év alatt elvégezte az újságíró-is­kolát, és így fotóriportere lett a szerkesztőségnek. Riporteri tevékenysége során alkalma nyílt társadalmunk valameny- nyi rétegéhez eljutnia, s így felfednie olyan egyéni arco­kat, mozdulatokat, sorsokat, amelyek mély, emberi igazsá­gokat hordoznak magukban, s valamennyiünk gazdagodására szolgálnak. Egy-egy munkás­portrén keresztül jutott el ad­dig a gondolatig, hogy életük pillanatait úgy ábrázolja, hogy az tipikus, a munkásságra jel­lemző legyen. Szociofotói mél­tán arattak elismerést a nagy­kőrösi, majd a szentendrei ki­állításon, ahol a Népművelési Intézet nívódíját kapta. 1978- ban megalakult a Fiatal Fotó­művészek Stúdiója, melynek kezdettől fogva tagja. Első be­mutatkozásuk alkalmával, 1978 őszén a Magyar Munkásmoz­galmi Múzeumban Horváth Dávid Cigánymise sorozatáért elnyerte a Magyar Fotóművé­szek Szövetségének nívódíját. Az itt látható alkotások csu­pán ízelítőt adnak a művész sokrétű tevékenységéből. Mű­vészeti életünk kimagasló egyéniségei közül Nagy László, Juhász Ferenc, Gyurkó László és Szokolay Sándor portréja látható a kiállításon. Gondola­ti tartalmuk alapján túlnőnek az arc formai rögzítésén, s ki­fejezik hordozóik egyéniségét, utalnak műveik nagyszerű ér­tékeire. A fotók másik cso­portja a munkásélet pillanatait rögzíti, bányászokat, vasöntő­ket, kohászokat örökítve meg. Horváth Dávid fekete-fehér foltokból kibontakozó fotóiról sugárzik a kemény fizikai munkát végző ember iránti tisztelet. A MUNKÁSOSZTÁLY KÜ­LÖN RÉTEGE az évszázados hagyományait levetkőző, a rendszeres, nehéz fizikai mun­kához napjainkban edződő ci­gányság. Szociális elmaradott­ságukban egész társadalmunk, de minden értelmes ember egyénileg is szorongva figyeli, miként alakul életük, hogy si­kerül a mások által évszáza­dok alatt bejárt utat, néhány év vagy évtized alatt megten­niük. Horváth Dávid alkotá­sain vizuálisan érezzük ezeket a gondolatokat. A Cigánymise sorozat, mely műfajában ri­port, a máriapócsi búcsún ké­szült. A felvételek mélyen rögződnek bennünk, s további gondolatokat, cselekvéseket szülnek. M. Orbán Edit Fegyelmezetlen csemeték A közérdek, a város és ezen belül is a közvetlen kör­nyezet féltése, szeretete vezé­relte azt a levélírót, aki nem hagyta megjegyzés nélkül a Legyen még szebb a város ké­pe című, október 21-én meg­jelent írást lapunkban. „Örömmel olvastuk mind­azok, akik szeretjük a tiszta­ságot, óvjuk a közvagyont, el­ítéljük a parkok, terek ron- gálóit, a szemetelőket. Felhá­borító látvány például egy- egy szabad szombatot és va­sárnapot követő hétfőn reggel az, ami a Kozma Sándor utcai lakónegyed játszóterén és an­nak környékén fogadja az ar­ra járókat. Rengeteg a sze­mét, a terepet tört fakarók, papírhulladékok, játékmarad­ványok borítják. Sajnos, a gyerekek a tettesek. De má­sok is tehetnek erről: a szü­lők, akik gyakran az ablakban könyökölve nézik végig szót­lanul, hogy csemetéjük mit művel játék címén a házak közt. Szinte a szemük láttára verik szét a hintákat, szeme­telnek, hangosan zuhog a vas­darab, amivel a vasvázat üt­legelik — de ki figyel oda? Aki nem hiszi, hogy így van ez, felkerekedhet, hogy saját szemével lássa.” Jó lenne — javasolja a le­vélíró —, ha néha, ilyen két­napos szabad hétvégeken erre járna valaki az illetékesek kö­zül. Meggyőződhetne az igaz­ságról. Elkéne néhány figyel­meztetés, és ha a jó szó nem használ, talán más eszközhöz is folyamodhatna a tanács. A köztisztasági alkalmazot­tak dolga az utak, járdák tisz­tán tartása lenne. Mégis, ilyen kétnapos hétvége után, hét­főn, szinte egész délelőtt a ját­szótéri szemét, hulladék elta­karításával foglalkozhatnak. Ezt a munkát — nevelő szán­dékkal — inkább a tettesek­kel és szüleikkel kellene elvé­geztetni. Talán ezen okulva mind többen oktatnák a jóra, fegyelmeznék fegyelmezetlen csemetéiket. vételének lehetőségeit. Az új rendelet nem tesz különbséget a kereskőképtelenek között. Ugyanolyan igényjogosultság­gal rendelkeznek a termelőszö­vetkezeti tagok, a különböző munkaközösségek és művésze­ti alapok tagjai is, mint a többi biztosított dolgozó. Pon­tosan meghatározza az orvo­sok, a betegek és munkáltatóik jogait, kötelességeit. Külön jelentőséget kapott a felülvé­leményezés hármas tagolódása és a különböző szintű ellenőr­zés. — Annak eldöntésére, hogy a biztosított keresőképtelen-e, a kezelőorvosa jogosult. Ilyen jogkörrel a területileg illeté­kes körzeti, gyermekkörzeti orvosok, valamint a kijelölt szakrendelések orvosai rendel­keznek. Cegléden 13 körzeti és 7 gyermekkörzeti orvosi ren­delés működik. A szakrende­léseken táppénzre vételi jog­gal rendelkeznek a szemészeti, a baleseti sebészeti, a sebé­szeti, urológiai, a nőgyógyá­szati és fül-orr-gégészeti szak­ellátást végző orvosok. Kere­sőképtelenné nyilváníthatók az arra jogosultak a terhes tanácsadáson, a fogászaton, a tüdőbeteg-, a bőr- és nemibe­teg gondozóban is. — A szigorítás hatása már mutatkozik a táppénzes jelen­tések adataiban. Ha a biztosított nem ért egyet kezelőorvosa dönté­sével, akkor a kezelőorvos köteles a felülvéleménye­ző orvoshoz irányítani őt. Ugyanakkor közölnie kell ve­le a felülvizsgálat helyét és időpontját, és figyelhieztethie kell betegét arra, hogy kere­sőképessé nyilvánítása esetén nem illeti meg táppénz arra a munkanapra. Ha a felülvéle­ményező orvos döntésével sem ért egyet, akkor a főorvosi bi­zottságtól kérhet felülvizsgá­latot. Ritkán kerül ilyen jel­legű vitás eset a bizottság elé. — Esetenként viszont gon­dot okoz, hogy a beteg nem megbetegedésének első napján jelentkezik. Kezelőorvosa a keresőképtelenségét csak attól a naptól kezdve igazolhatja, amikor a rendelésen vizsgálat­ra megjelent. A kezelőorvos utólag csak a jogszabályok ál­tal pontosan meghatározott esetekben, megfelelő igazolá­sok alapján veheti táppénzre betegét, akkor is, legfeljebb csak 3 napig visszamenőleg. Az új rendelet pontosan megfogalmazza a betegek kö­telességeit is. A biztosított — keresőképessége elbírálása és helyreállítása érdekében — az orvos rendelkezésére köteles bocsátani az egészségi állapo­tával kapcsolatos, munkavég­zése körülményeinek ismere­téhez szükséges adatokat. Az előírt időben és módon megje­lenik a különböző — konzul­tációs és felülvizsgálati — or­vosi vizsgálatokon és meg­tartja a vizsgálatra, gyógyke­zelésre, életmódjára vonatko­zó orvosi utasításokat. — A kezelőorvos a járóké­pes, keresőképtelen beteg részére munkanapokon 4 óra kijárási időt engedé­lyezhet, melyet az orvosi igazolásra is rávezet. A vállalati és a tár­sadalombiztosítási betegellen­őrök tevékenységét ezzel is segíti. A kezelőorvosnak fo­lyamatban kell ellenőriznie be­tege egészségi állapotát. Ebben segítségére van a körzeti nő­vér, aki rendszeresen beszá­mol a beteglátogatáskor szer­zett tapasztalatairól. A keze­lőorvosnak figyelemmel kell kí­sérnie betege sorsát kereső­képessé válása után is. Ebben együtt kell működnie kezeltje munkahelyével. A munkáltató köteles az orvosi ajánlásokat figyelembe véve — a lehetősé­gek keretein belül — megfe­lelő munkakör felajánlásával elősegíteni dolgozója munkába állását, munkahelyi rehabili­tációját — A városi tanács egész­ségügyi osztálya a keresőkép­telenek számának alakulását rendszeresen figyelemmel kí­séri és indokolt esetben in­tézkedést kezdeményez. __________D. B. J. Bú csúzik a cirkusz Piros-sárgára festett guruló házikók, lakókocsik, függö- nyözött ablakokkal, acélszer­kezetet és ponyvát szállító járművek. Gördül a műszaki osztag, majd lakatra zárt fül­ke következik, oldalán figyel­meztető tábla: a vadállatokat etetni szigorúan tilos! Cegléden már pár napja ott voltak úton-útfélen a figye­lemkeltő táblák, hetedhét or­szágot megjárt plakátok. Meg­jött a cirkusz, búcsúzik a cir­kusz. Hajnalra már dér üli meg a kerteket. Egy időre vé­ge a vándorló életnek. A Szó­fiai Nagycirkusz is hazafelé tart. Művészei bizonyára szám­lálják a napokat. Ma este a Körösi úti vá­sártéren felállított, óriási, fű­tött sátorban gálaesten búcsúz­nak a bolgár cirkuszművészek a közönségtől. Délután a gye­rekeknek tartanak előadást, fél négy órai kezdettel. Az es­ti parádé 19 órakor kezdődik, cseppet sem késő őszi hangu­lattal, hiszen a porond művé­szei nem évszakhoz igazodnak. Művészetük, munkájuk leg­szebb gyümölcseit kínálják sorra a közönségnek. A gála­estre különösen készülnek, hi­szen ez magyarországi ven­dégszereplésük befejezését is jelenti. De úgy szeretnének el­köszönni: viszontlátásra más­kor is — a jövőben is. Szép emléket szeretnének hagyni a cirkuszi műsort kedvelők né­pes táborának, és szép emlék­kel szeretnének ők is hazatér­ni: a gálaesten felcsattanó taps emlékével. Tízesztendős a sportcsarnok Éppen évtizede, hogy átad­ták Cegléden az egykori zsi­nagóga épületéből kialakított Vasutas Sportcsarnokot. Em­lékezetes, szép megnyitó ün­nepsége yolt, s azt követően megnyílt a kapu a sportot ked­velő ifjúság előtt. Az épület régi, de tágas belső tere sokat enyhített a városi sportélet teremgondjain. A vasutas sportegyesület különböző szakosztályai itt tartják azóta is rendszeresen edzéseiket. Té­li hónapokra „beköltöznek" az atléták és még a labdarúgók is. A sportcsarnok több ízben helyet adott már emlékezetes mérkőzéseknek, sportági ver­senyeknek, olykor nemzetközi találkozóknak. Az iskolai test- nevelési órák rendszeresek a teremben. A Ceglédi VSE most a tíz­éves jubileum megünneplésé­re készül. Ebből az alkalom­ból — s gondolva a nemzet­közi gyermekévre, a sportoló ifjúságra — bemutatót tart november 6-án délután 17 órától. Az ünnepségen Túró- czi Béla, a PTSH elnöke mond ünnepi beszédet, majd azt kö­vetően a Mészáros Lőrinc Ál­talános Iskola testnevelési ta­gozatos osztályainak bemuta­tója következik. A CVSE tor­nász kislányai szintén szere­pelnek. Befejezésül a közön­ség a Zehla Mehlis—Ceglédi VSE birkózómérkőzést nézhe­ti meg. A több mint 120 percesre tervezett műsor vezetője, be­mondója Vass István, a Ma­gyar Rádió riportere lesz. U. L.

Next

/
Thumbnails
Contents