Pest Megyi Hírlap, 1979. október (23. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-30 / 254. szám

1979. OKTÓBER 30., KEDD Újítások az építőiparban A dolgozók segítségével Az építőanyagiparban az utóbbi években benyújtott újí­tások száma lényegében nem változott, de a hasznosított ja­vaslatokkal elérhető megtaka­rítás értéke évente 8—10 száza­lékkal növekedett. A fejlődés meggyorsítása érdekében tar­tott országos tanácskozást teg­nap a Technika Házában az építőanyagipar nyolc iparágá­ból több száz vállalat újítási szakembere és szakszervezeti tisztségviselője. A tanácskozáson állást fog­laltak amellett, hogy korszerű­síteni kell a vállalati újítási szabályzatokat, és meg kell szüntetni azt a túlzott óvatos­ságot, amely a várható megta­karítások után járó díjak meg­ítélésében mutatkozik. Az ed­diginél több szakembert kell bevonni a feladattervek kidol­gozásába, kérni, nemcsak a műszakiak, hanem a kiváló dolgozók segítségét is. A nemzetközi rang kötelez Ülést tartott Vácott az országgyűlés kulturális bizottsága Az országgyűlés kulturális bizottsága, Géczá János elnök­letével hétfőn ülést tartott Vácott a Madách Imre Mű­velődési Központban. Dr. Hanga Mária, oktatási mi­niszterhelyettes az óvodák, az általános iskolák és a közép­fokú intézmények ének-zenei munkájáról adott tájékoztatót, dr. Molnár Ferenc, kulturális minisztériumi államtitkár pe­dig a művészét-oktatás tizen­öt éves távlati fejlesztési ter­vének koncepciójára vonatko­zó javaslatot terjesztett' a bi­zottság elé. Az ének-zenei nevelésről készült tájékoztató egyebek között megállapította, hogy annak tradícióira méltán le­hetünk büszkék, de a kivívott nemzetközi rang egyúttal kö­telez is bennünket: zenepe­dagógiánk, zenei nevelésünk eredményességének növelését kívánja meg. A kulturális minisztériumi államtitkár előterjesztésében a többi között megállapította: a művészképzés jelenlegi rend­szere az utóbbi 35 esztendő alatt lényegében teljesítette a feladatát. Napjainkban azon­ban különböző problémák szükségessé tették az oktatá­si konstrukció szélesebb kö­rű áttekintését és a művészet­oktatás rendszerének korsze­rűsítését, hozzáigazítását az új, társadalmi igényekhez. Az előterjesztés után dr. Molnár Ferenc államtitkár vá­laszolt a bizottság tagjainak kérdéseire, majd megkezdő­dött a vita, melyben felszólalt dr. Novák István, a Pest me­gyei Tanács művelődési osz­tályának vezetője is, aki el­mondotta; szerencsés helyzet­ben van Pest megye, mert 11 a zenei tagozatú általános is­koláinak száma, s ezekben 2400-nál több gyermek tanul. Nem ilyen megnyugtató az ének-zene tanítás ügye az ál­talános iskolák többségében, mert a zenei órák csupán 60 százalékát tanítják ének-zene szakos nevelők, s a községi iskolák félében nincs ének­tanár. Panaszügyek az SZMT-ben Pont kerül a vita végére Akárkinek nem panaszko­dunk. Csak annak beszélünk gondjainkról, akitől tanácsot vagy éppen segítséget várunk. Őszintén feltárni problémán­kat, az a bizalom egyik leg­kézenfekvőbb jele. Panaszos ügyekben sokan keresik meg a rádiót, a televíziót, az új­ságok szerkesztőségeit. Vannak szép számmal is, akik hiva- -alos szervekhez fordulnak férésükkel. A Szakszerveze­tek Pest megyei Tanácsánál két jogász foglalkozik a be­érkező szóbeli és írásbeli pa­naszokkal, f. Már helyben Az utóbbi időben csökkent a számuk,, tavaly mindössze száz ügyet kellett felülvizs­gálni. Ez nem azt jelenti, nogy kevesebben lennének, akiket vélt vagy valódi sére- ,em ért, hanem a közelmúlt- oan létrejött jogsegélyszolgá­latok legtöbbször helyben or­vosolják, sőt alkalmanként egy-agy jótanáccsal azonnal a helyére teszik a dolgokat. Ezért fordulnak ma már a nagyobb üzemek dolgozói rit­kábban más szervekhez. Pest ’megyében 96 jogsegélyszolgá­lat működik, s hatáskörük 118 ezer dolgozóra terjed ki. * A másik megoldás: a mun­kaügyi döntőbizottság, me­lyekhez szintén gyakorta for­dulnak. A megyében évente és átlagban 2200 panasz ke­rül felülbírálásra a munka­ügyi döntőbizottságoknál. Korántsem állítható, hogy ezek után már nem is marad panaszügy. Ha csökkent is a számuk, még mindig van elég orvoslásra való, mondta úr. Bodor János, az SZMT panaszügyekkel foglalkozó jo­gásza. A panaszosok kilétét .átokban tartják. De nem a név fontos, a tanulság. Választ várnak Főleg a munkaviszonyból ere- üő.szabálytalanságok a leggya­koribbak, de akkor is felkere­sik a szakszervezetet, ha se­gítségre, tanácsra van szük­ség. Vagy olyan esetben is, amikor egy döntés igazát két­ségbe vonják A választ a jo­gászoktól várják. Egy fiatalasszony járt bent a közelmúltban, s elpanaszol­ta, hogy megszüntették a munkaviszonyát. Mint kide­rült, a Pest megyei Moziüze- I mi Vállalat próbaidőre kötőt- I te vele a szerződést. Mielőtt ' .ejárt volna, felbontották a megállapodást. Szerinte csu­pán azért, mert terhes lett. Az SZMT munkatársa felke­reste a vállalat vezetőjét, aki azután közbenjárására meg- í változtatta a helytelen dön­tést. A Szerszámipari Művek nagymarosi gyáregységéből két nyugdíjas fordult a szak­szervezethez panasszal. Dol­goznak és mégsem kapták meg évi fizetéses szabadságu­kat. Ebben az esetben is hi­bát követtek el a gyárban, hiszen a nyugdíjast, ha dol­gozik, minden olyan járandó­ság megilleti, mint a többi dolgozót. Kifelejtik őket Sajátos még a gyesről visz- szatérő kismamák ügye is. Nagyon sokszor kifelejtik őket az évenkénti bérfejlesz­tésből, s nem is kapják 'meg, amikor visszatérnék. Erre ugyan törvény van, mégis akad hely, ahol nem tartják be a rendelkezéseket. A má­sik mulasztás velük szemben, s ez is elég gyakori, hogy nem kapják meg a gyes első évére járó szabadságot. Ami­kor a szakszervezet ügyinté­zője közbe szól, azonnal rá­ébrednek a tévedésre, s hely­rehozzák. Sokan kémek tanácsot olyanok, akik üzemi balesetet szenvedtek, vagy foglalkozá­si betegségből adódó kártérí­tésnek szeretnének érvényt szerezni. Rossz s helytelen az a gyakorlat, hogy legtöbb vállalat csak akkor fizet, ha arra bírósági ítélet is van. Arra közben senki sem gon­dol, milyen erkölcsi és anya­gi helyzetbe kényszerítik azt az embert, akinek éppen ak­kor lenne segítségre és anya­gi támogatásra szüksége. Ebben az esetben is sokat jelent egy szakképzett jogász, azaz egy hivatalos ember se­gítsége, mert gyakran még mindig ez számít az ügyek elintézésénél. , A Cegléd és környéke Élel­miszer Kiskereskedelmi Vál­lalat egyik kisboltban dolgozó alkalmazottja a szabályok­nak megfelelően postára in­dult, hogy feladja a napi bevé­telt. Útközben a síkos úton elesett, s olyan súlyosan meg­sérült, hogy két év után le kellett százalékolni. A válla­lat korábbi vezetése elmu­lasztotta figyelmeztetni a dol­gozót, hogy nyújtsa be kár­igényét. Pedig éz minden esetben a vállalat kötelessé­ge. Így a balesetet szenve­dett csak az SZMT munka­társától tudta meg, hogy kár­térítésre jogosult. A vállalat új vezetői, a szakszervezet közbenjárására, per nélkül kifizették a kártérítést. Tízből hatnak A panaszok sokrétűek, volt már arra is példa, hogy ,egye- dülálló édesanya kért segítsé­get. A gyermekét elhelyezték kollégiumba. Egy idős peda­gógusnak pedig egyengették arany diplomája megszerezé- sének útját. Nem lenne azonban teljes a kép, ha azt állítanánk, hogy minden panasz jogos. Van­nak olyanok, akik több hely­re is elküldik beadványukat, s ezzel megnehezítik a mun­káját valamennyi hivatalnak. Előfordul, tíz közül négy eset­ben, hogy a panaszosnak nincs igaza. Ilyenkor is vála­szolnak, s elmagyarázzák, hogy miben nincs igaza a le­vélírónak. A Nagykőrösi Konzervgyár egyik kocsikísérője például azt kifogásolta, hogy nem kapott vasárnapi munkájáért prémiumot. A .vizsgálat so­rán kiderült: azon a napon előzetes letartóztatásban volt, a gyanú: rablás és lopás. Ki hová küldi panaszát, jogában áll mindenkor el­dönteni. A Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa lelkiis­meretesen foglalkozik a hoz­zájuk fordulóval. A közeljö­vőben pedig azt vizsgálja, milyen előidézői vannak a pa­naszoknak, sérelmeknek. S ha lehet, már csírájában megakadályozza, hogy a jól dolgozó, becsületes embereket jogsérelem érje. Szálai Mária Munkával, pénzzel, tudással Épül az egészség háza Nagymaroson Illefalvi László, a községi pártbizottság titkára és Nie­dermüller Ferenc, a tanács vb- titkára kalauzol Nagymaros Dunára nyíló, vadgesztenyés főterén, amelynek' hátterében az Árpád-kori műemlék temp­lom magasodik. Szemben, a folyón túl, a visegrádi felleg­vár emelkedik a táj fölé. A község most épülő új egész­ségházát is úgy tervezték, hogy beilleszkedjék a tér sajátos hangulatába. Az épület két sarkán Csúcs Ferenc szobrász- művész domborművei kerül­nek a homlokzatra. A művész, aki a községben szokott pi­henni hétvégeken, nem vár ér­te honoráriumot, ezzel járul hozzá az új intézmény létre­hozásához. Mozgásban a falu A falak már állnak, s kész a belső vakolás is. A műszaki átadást decemberre tervezik. Az új év első napjaiban itt nyílik meg két körjeti orvosi rendelő a hozzá tartozó keze­lővel, a fogorvosi rendelő és váró, egy laboratórium, egy gyermekgyógyászati rendelő elkülönítővei. Itt kezdi meg működését a terhességi tanács­adó és a csecsemővédelmi szol­gálat. A nyugati szárnyon gyógyszertárat rendeznek be, az emeleten pedig négy egész­ségügyi szakember kap szol­gálati lakást. A tanács vezetői úgy számítanak, hogy az ez­redfordulóig megoldják a köz­ség egészségügyi alapellátását. — Ugye, két lakást vállalt kifesteni? — kérdezi a vb-tit- kár Zeller Ferenc kisiparos­tól, — Egyet — helyesbíti moso­lyogva amaz a szándékos té­vedést —, de azért majd meg­látjuk. Eddig tízezer forint ér­tékű társadalmi munkát vál­laltam. A község 5200 főnyi lakossá­gából a keresőképesek 54 szá­zaléka jár el naponta dolgoz­ni. Sokáig úgy tűnt, hogy a közügyek iránt közömbösek itt az emberek, nincs talaja az egészséges lokálpatriotizmus­nak, a falu mozdíthatatlan. Az utóbbi évek tapasztalatai azonban ennek az ellenkezőjét bizonyítják. Néhány év alatt 3 millió 800 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek a helybeliek és a hétvégi házak tulajdonosai. Járdákat építet­tek, víz- és villanyvezeték-fek­tetésben segítkeztek, s nagy­arányú összefogással alakítot­tak át egy régi épületet az is­kolának napközis étkezdének. A nagymarosiak sok esetben nem is várnak a tanácsra, ha­nem maguk kezdeményeznek. Közös cél érdekében Illefalvi László elmondta, hogy eddig nehéz körülmé­nyek között tudtak csak gon­doskodni az egészségügyi el­látásról. Az orvosi rendelők magámházakban működnek és nem korszerűsíthetők. Amikor a 10 milliós építkezést készí­tették elő, még jócskán hiány­zott a pénz. Elindultak hát a tanácstagok, hogy ki-ki a ma­ga körzetében a lakosság se­gítségét is kérje. Kiderült, más az, ha személyesen be­szélik meg a mindenkit érintő ügyet, mint ha körleveleket postáznának. A munkálatokat két éve kezdték el. A kivite­lező a tanács költségvetési üzeme, ahol csak néhány épí­tőipari szakembert alkalmaz­nak. Társadalmi munkában ásták az alapokat, így készült a betonozás, a kisiparosok a maguk szakmája szerint vál­lalták a szakipari munkákat. Szép számmal vannak a beru­házásnak önkéntes pénzügyi támogatói is, az aktív kere­sőktől a nyugdíjasokig. Havon­ta rendszeresen érkeznek a 200—1000 forint értékű hozzá­járulások az építkezés számlá­jára. A tavalyi társadalmi munka értéke 870 ezer for in., az 1976 óta befolyó lakosság, hozzájárulásoké összesen 185 ezer. Segítik az építkezést a község üzemei is, úgy látszik, másoknak is szimpatikus ez a közös nekibuzdulás. Az Édász esztergomi szakemberei a ká­belfektetésben segédkeztek, s eljöttek egy alkalommal dol­gozni Vácról a Pest megyei 6. sz. Szövetkezeti Építőipari Vállalat munkásai is. A nép szolgálatában Mindenki elismeri, hogy a közös vállalkozás szervezésé­ben nagy szerepe volt a Haza­fias Népfront községi elnöké­nek, Róna Bélának. A 73 éves nyugdíjas pedagógus a közéj vidéken született, 1949-ben te­lepült a községbe. Magyart és történelmet tanított. Az egy­kori néptanítók azon típusá­hoz tartozik, akik nemcsak órákat tartottak, hanem az is­kola falain kívül is tanítottak, neveltek, a nép szellemi szol­gálatában álltak. A nagymarosi emberek szor­galmasak. Az itt lakók, főleg a fővárosba eljáró építőmun­kások, a szakértelmükről is­mertek. Az építkezés szakmai irányítója a már nyugdíjas, itt élő Krichenbaum Antal, a fel- szabadulás utáni nagy szocia­lista építkezések neves veze­tője. Jól jön most ez a szelle­mi tőke, amikor valóban meg­mozdult a falu. Kovács T. István Pest megyébe látogattak Argentin vendégek a Népfrontnál Hétfőn elutazott Budapest­ről az Argentin Radikális Unió küldöttsége, amely a Hazafias Népfront Országos Tanácsának meghívására tett látogatást hazánkban. A küldöttséget fo­gadta Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, Csikós Istvánná va­gyok, vasutas. Tudom, úgy mondom ezt a szót: vasutas, mint rangot. Én annak is érzem. Természetesen az emberek elsősorban férfia­kat gondolnak a sínek, a vagonok közé. Rezze- neüen arcú masinisztákat, izzadt-izmos fűtő­ket, még akkor is, ha a gőzmozdony, vele a fűtés, lassan eltűnik. Beidegződött elképzelé­sek egy hivatásról. Pedig nők nélkül, asszonymunka nélkül épp úgy nincs vasút, mint iskola, gyár, kórház, bármi. Vágyunk kalauzok, pénztárosok, for­galmi ügyintézők, árukezelők, számfejtők, mint én — voltam. Július elsejéig. Akkor let­tem a MÁV szobi körzeti állomásának szb- titkára. Addig? Öslakó vagyok, innen jártam szolgálat szerint hol nappal, hol éjjel Sturovó- ba, az ottani MÁV-képviseletre, 70—80 tár­sammal. Tizenhat éven át. Az utóbbi időben már könnyebb volt, a négytouros rendszer a világ legjobb szolgálata. Ha reggeles voltam, hat-húszkor szolgálati vonattal átmentem Csehszlovákiába, útközben vám-, útlevélvizsgálat, igen, minden alkalom­mal, azután ledolgoztam tizenhárom órát. Este fél nyolc körül haza, másnap tizenhét-ötven- kor kezdődik újabb 13 óra. Reggel hét-húsz­kor hozott vissza a vonat, harmadnap reggelig pihenés. Igen, tudom, hogy hosszú és kimerí­tő, meg éjszakázás is, de a vasútnál ez van. és higgye el, azelőtt sokkal rosszabb volt a be­osztás. Ez a szolgálati rendszer nagy ered­mény, és most nemcsak a szakszervezet szól belőlem, hanem a vasutas is. Számfejtő? Például az átmenő áruk fuvar­díját, mellékköltségeit számítottam. Sturovót észak—dél kapujának szoktuk, talán kissé fellengzősen nevezni. Rengeteg szerelvény halad erre át, mondjuk, Svédországból le Irá­nig. Minden vonatot kezelésbe vesznek itt, a határon. Megvizsgálják a kocsi műszaki álla­potát, az áru épségét, számfejtik a fuvardíjat, vámvizsgálat, sorolhatnám — mindenre 105 perc a norma szerelvényenként és határállo­másonként. Mivel itt mindent közösen inté­zünk a csehszlovák kollégákkal, tehát egy­szerre két ország határvizsgálatánál, minden vonaton az egyik 105 perc a nyereség. Vasút varázs Igen, mindegyikünk­nek megvan a maga párja a cseh vasutasok között. A számfejtőnek épp úgy, mint a kocsi- vizsgálónak. Sajnos, a feltételek még mindig nem egyenlőek. A szomszédok­nak jobb a technikai, műszaki felkészült­sége. Mi csak kullogunk utánuk. Csak egy példa, a felíróké. Jár szegény feje a vagonok mellett, mondjuk éjjel, esőben, egyik kezé­ben lámpa, a másikban ernyő, és hogyan tart­ja a tollat meg a papírt, melyekkel a vagonok oldalán látható különböző adatokat felírja — hát ez egy a vasúti csodák közül. A csehszlo­vákok beszereztek kis URH-adó-vevőket, a felíró csak bemondja, mit tartalmaz, honnan hová megy a vagon, és a fedett, kellemes iro­dában ülő kollégája pedig szépen, kényelme­sen kitölti a rovatokat. Nos, most már a mieink is így dolgoznak, de bizony évekig irigykedtek. Ilyen és hasonló ügyekben kell dolgoznom szakszervezeti titkárként. Hogy elfogadhatóbb, jobb munkakörülményeket teremtsünk. Hogy ezáltal is csökkentsük a fluktuációt. Hogy a szobi állomás mintegy 700 dolgozója munkáját becsülő vasutas legyen. Hogy nálunk is több olyan, egyre magasabban kvalifikált ember dolgozzék, mint a szomszédoknál. Tudja, nem szeretek magamról beszélni. Harmincnégy éves voltam, amikor szintén vasutas férjem meghalt. Két gyereket, két fiút neveltem fel egyedül. Mindkettőt lebeszél­tem a vasútról. Fárasztó, idegesítő, hálátlan. Az idősebbik számítógép-matematikus lett, Szegeden, az építőiparban dolgozik, és csak úgy. hobbiból, egy barátjával tanulmányt ké­szítettek a vasúti pályaépítés optimális felté­teleiről. Már elfogadta a MÁV. A kisebbik vízügyi szakközépiskolában végzett, rövid ideig dolgozott a szakmájában, azután beállt a vasúthoz. Legalul kezdte, vonatkísérőként, azután tanfolyamok — most forgalmi rendel­kező szolgálattevő Almásfüzitőn. Igen, hiába a lebeszélés, a vasút nehéz, fárasztó, idegesítő, de úgy látszik, mással összetéveszthetetlen és összehasonlíthatatlan egyedisége, sajátos ro­mantikája. különleges szépsége, ritka varázsa talán a génekben öröklődik. Lejegyezte: A. Gy. a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára. A vendégek tárgyalásokat folytattak Kovács Bélával, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkárával, az Or­szágos Béketanács főtitkárával és Darvasi Istvánnal, az or­szággyűlés külügyi bizottságá­nak titkárával.- A küldöttség látogatást tett a HNF Buda­pesti Bizottságán, ahol ország­gyűlési képviselőkkel találko­zott, s megtekintette a Medi­cor Műveket. Az argentin küldöttek ma­gyarországi programjuk so­rán október 26-án a csepeli Duna Termelőszövetkezetbe látogattak, ahol Kiss P. Lász­ló, a szövetkezet elnöke tájé­koztatta őket a nagyüzemi gazdaság megalakulásáról, fejlődéséről, tevékenységéről. Másnap, szombaton a HNF Pest megyei Bizottságán tet­tek látogatást az argentin vendégek. Sipos Árpád, a bi­zottság titkárhelyettese a me­gye politikai, társadalmi éle­téről, s a HNF Pest megyei Bi­zottságának munkájáról szá­molt be. Innen a vendégek Kerepes- tarcsára indultak. A megye új kórházában dr. Tengelyi Vil­mos, a Pest megyei Tanács egészségügyi osztályának ve­zetője és dr. Lenner Aladár, a kórház főigazgató főorvosa is­mertette meg az argentin küldöttséget a megye egész­ségügyi helyzetével s a nagy­méretű társadalmi összefogás­sal épült kórház gyógyító munkájával. Ezután kórház­néző sétára indultak; megte­kintették a diagnosztikai rész­leget, a műtőket, az urológiai és sebészeti osztályt. Vasárnap a Dunakanyar ne­vezetességeivel ismerkedtek az Argentin Radikális Unió küldöttei: Szentendrén a Ko­vács Margit Múzeumba és a Szabadtéri Néprajzi Múzeum­ba, Visegrádon a Királyi Pa­lotába és a Fellegvárba láto­gattak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents