Pest Megyi Hírlap, 1979. október (23. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-28 / 253. szám
XXIII. ÉVFOLYAM, 253. SZÄM 1979. OKTOBER 28., VASÁRNAP Vendégek és vend ég! átok Hogyan fogadják a betérőket . Már elnevezésük is figye- léfnkeltő. Aranybárány, Va- d|szkürt, Fehér Galamb. Ki ijg hallott, olvasott volna már {^'zalaegerszegi, az egri és a váci vendéglátóipari éttermekről? Az idők folyamán nevük szinte fogalommá vált és talán tevékenységük mércéjéül js szolgál. Akinek módjában á|lott, belülről is megismertette. aki még nem, ha ezek- tjén a városokban jár, úgy bizonyosan felkeresi majd. Már csak kíváncsiságból is. Milyen a környezet . Ám a mindennapokban a cukrászdák, presszók italboltéit, bisztrók és ételbárok dolgozóival kerülünk kápcsolat- bá. Hangulatunkat, közérzetünket befolyásolja egy-egy Üzlet dolgozóinak magatartása. 4-z elhanyagolt, önmagukra, környezetükre keveset adó vendéglátósok üzleteiből elmaradnak a vendégek, és vendéglátás helyett vendégvárás á munkájuk. Előfordul még udvariatlan magatartás, a vendég lekezelése, becsapása. De nem ez áz általános. Többségükben érzik, tudják, hogy a vendéiért, a vásárlóért vannak, és nem fordítva. Áz üzletvezetők és közvetlen munkatársaik szerteágazó feladatokat látnak el. Sok helyen a vezetőre hárul a munka fizikai részének ellátása, de az üzletmenettel kapcsolati® adminisztráció is. ' — Pontosan kell mindennap á forgalomról elszámolni, felelősséggel gondoskodni a nagyértékű fogyó és állóeszközökről. Mindennek, és a nap minden órájában — a helyén kell lenni, mert az ellenőrzések gyakoriak, és kinek Van szüksége a 3—5 ezer forintos bírságolásokra — rnondja Prommer Gyula, a gödöllői állomás büfévezetője, aki egy évtizede dolgozik a vendéglátás területén. Az aszódi Galga étterem vezetője, Bárd István Gödöllőről autóbusszal, vonattal utazik át naponta a munkahelyére. Komoly, megfontolt vendéglátós szakembernek tartják. Vendéglátóipari főiskolát végzett, tizenöt éve a vállalat dolgozója. Az elmúlt 15 év alatt szakmai tudása, műveltsége bővült, gyarapodott. Megszerzett tudását, tapasztalatát nem rest átadni fiatalabb kollégáinak, munkatársainak. Képesítés nélkül — Ezt a szakmát választottam, tanultam, hát jól akarom csinálni még hosszú evekig — mondja derűsen, bizakodóan. A felsőgödi Autóspihenő vendéglőben viszont új arcokkal ismerkedik, I még a törzsvendég is havonta. Az eladók, felszolgálók gyakran cserélődnek. Itt nagy a jövés-menés. — Sokan aranybányának vélik a vendéglátóipart — jegyzi meg kesernyésen Horváth Ferenc üzletvezető. — A gyors meggazdagodás reményében szakmát, munkahelyet változtatnak és idejönnek — képesítés nélkül is — a vendéglátó vállalathoz. De nálam csak az maradhat meg, aki tesz is valamit a vendég érdekében. Igen. A gyakran változó személyzet teher az igazgatóságon is. Túl sok adminisztrációval jár. Ugyanakkor rányomja bélyegét a szolgáltatások színvonalára. A képzetlenek, vagy kevésbé képzettek, csak az anyagi előnyöket váró és látó dolgozók nem képesek színvonalat teremteni. Fegyelmi ügyek sokasága, pénzbüntetések, leltárhiányok bizonyítják, hogy a vendéglátás komoly szakma, ahol csak jól felkészült elméleti és gyakorlati tudással, a szélesebb érdekeket is szem előtt tartani tudók maradhatnak meg. Tiszta szándékkal A váci Pokolcsárda vezetője, Kalencsik Béla negyedszázada vezeti eredményesen a már országhatárainkon túl is híressé vált vendéglátóipari egységet. Többek között róla is beszélgetve jegyezte meg találóan egyik, nem is a vendéglátásban dolgozó ismerősöm: — Nem az elnevezés adja értékmérőjét egy-egy vendéglátóipari egységnek, hanem az ott dolgozó szakács, felszolgáló, vezető és beosztott becsületes, tiszta szándékkal végzett szolgálata. Rátkai Ottó Emberek és kutyák í'"1 yafaran hallani az állatvi'T lágban a „dzsungel törvényei” uralkodnak, ahol az erősebb a gyengébbet könyörtelenül eltiporja. Az .emelke- dettebb magatartás csak az ember jellemvonása. Hadd ismertessek egy történetet, amely ennek cáfolata, de ha nem, hát legyen szabályt erősítő kivétel. Fóti telkem körül egy hétvégi déJelőttön barnás-vörös terriert pillantottam meg. Jól megtermett kan volt, szögletes fejét bánatosan lógatta. Nyakörvén láttam, hogy korábban gondos kezekben volt. Fürkészve végigmért és tovább ballagott. Helybéli lakosok beszélték, hogy napok óta éhesen a környéken ténfereg. Ha megzavarják, az országút felé'. elüget, később csendben visszajön.- Megint egy kidobott kutya. Sóhajtottam, és milyen szép jíéldány. Megsimogattam, miié morogva a kezemhez kapott. Adtam néhány falat étéit és megvolt, a barátság. Téglaforma fején ülő barna szeméből forró hála áradt. Régen ehetett. Minek nevezzük? Legyen a névé Tóbiás. Egyik szomszédom, bár volt már kutyája, Trix, ideiglenesen elszállásolta Tóbit egy sufniban. Etetéséről közösen gondoskodtunk. Fajkutyának egy jó gazdát találni nem nehéz. Míg Tóbi végleges elhelyezése húzódott, újabb számkivetett tűnt fel. Tarkaszínű, gyámoltalan korcs. A gyerekek á jövevényt — ki tudja miért — Lobónak nevezték. Azon is ott „díszlett” régi szép napok £ ml éke, a nyakörv. “'Lobót a környékbeli kutyák sokszor megkergették, bántalmazták. Csak Tóbi fogadta szívesen a kis földönfutót. Ha az nyüszített, kedélyes kutyapuszival vigasztalta. Tányérjából átengedett kevés falatot az éhezőnek, sőt éjjeli szállását is megosztotta vele. Más kutyák' többé nem merték Dobót bántani. Nem is maradt el nagy védelmezője mellől, követte, mint az árnyék. A terrier ügyét Lohó érkezése elodázta. Olyan gazda után próbáltunk nézni, aki a rozsdaszőrűvel együtt az igénytelen kis vakarcsnak is otthont adna. Akadt jelentkező, A történet végét pedig már úgy képzeli a kedves olvasó, hogy Tóbi és Lobó máig is boldogan élnek, ha azóta meg .nem haltak. De életük nem így végződött. Az elszállításuk előtti vasárnap reggelen a szomszé- déktól jajszó, riadt kiáltozás hallatszott. Trix, az őslakó kutya habzó szájjal ivósdé- nyénél feküdt. Gazdája szinte tízpercenként öntötte le erőszakkal torkán az ivóvizet, hogy azt zavaros színűre válva öklendézze ki. A közeli bokrok között pedig élettelenül a kis Lobó feküdt és arrébb egy szomszédos kertben lovagias barátja, Tóbi. Mindkettő szája körül ugyanaz a haragoszöld váladék. T rix, hála az alapos gyomormosásnak meg a kicsi dózisnak, túlélte a mérgezést. A daliás Tóbi és kis védence egy sebtében ásott gödörbe kerültek. Az állatorvos á váladékmintát vizsgálva növényvédőszerrel fertőzött húsételt állapított meg. Boronkay Péter Orvosi ügyelet Hétfőn dr. Kreiner Lenke, kedden dr. Bénik Gyula, szerdán dr. Molnár János, csütörtökön dr. Karádi Katalin, pénteken dr. Bea Mátyás, szombaton és vasárnap dr. Csömör Pál tart ügyeletes orvosi szolgálatot Vácott a régi kórház épületében (Március 15. tér 9.). Az éjszakai és ünnepi ügyeletet teljesítő orvosokat a 11—525-ös telefon- számon lehet hívni. A beosztás hét közben megváltozhat. Múltját őrző nemzetiségi falu Csornád község a fejlődés útján Csornád nyolszázhúsz lakosú kisközség a váci járásban. A szelíd lankák között megbúvó település közigazgatásilag ör- bottyánhoz tartozik. A külvilággal összekötő ezernyi szál ellenére is Csornád megmaradt olyannak, amilyen volt: hagyományaira büszke, múltját őrző szlovák nemzetiségi falunak. De hát hogyan is élnek ma az emberek itt? Falu a dombok között Czimmerman György, a közös tanács elnöke csomádi. Minden kedden fogadónapot tart a községben. Az emberek el-eljönnek hozzá gondjaikkal, vagy ha másért nem, beszélgetni. Mert mindig akad téma, amelyről érdemes véleményt cserélni. , — Régen ez á falu a mező- gazdaságából élt, most már sokan dolgoznak az iparban is. Budapest nincs messze, a közlekedés is aránylag jó. Egy érdekesség: az eljárók zöme olyan munkahelyen dolgozik, ahol sok a szabad idő. Erre a legalkalmasabb a tizenkettő- huszonnégyes munkaidő-beosztás, mint amilyen például a távfűtőműveknél van. A múltra terelődik a szó. — Emlékszem, sokat meséltek az öregek. Ahogy tudom, a mostani tanácsház volt az első épület itt a dombok között, aköré telepedett a többi ház. Németajkúak is éltek itt, de a többség szlovák nemzetiségű. Az iskolában és az óvodában már hosszú évek óta tanítják a szlovák nyelvet is. Ma már csak inkább az idősebbek beszélnek őseik nyelvén, ám a fiatalok is megértik, ha szólnak hozzájuk. A tanácselnök felesége, Czimmerman Györgyné, a község könyvtárosa. Az iskola- épületben alakítottak át egy termet könyvtárnak. — Csornádra J.i zenkét példányban jár a szlovák szövetség újságja, a négyezer kötetből pedig hatszáz szlovák nyelvű itt könyvtárban — Vízlágyítókat készítenek Óránként 2 ezer liter víz lágy ítására képes a LAVATHERM Szövetkezet vámosmikolai részlegében készülő LAVK—4-es berendezés. A vízlágyítókat nagy teljesítményű kazánokhoz készítik. Barcza Zsolt felvétele Matyókiáliítás Vácott A Vak Bottyán Múzeum görög templomi kiállítótermében első alkalommal mutatkozik be szép és értékes gyűjteménnyel a miskolci Herman Ottó Múzeum „Matyó népművészet” címmel. A matyó kultúra bölcsője és termelője az Alföld és a hegyvidék találkozásánál települő három falu: Mezőkövesd, Tárd és Szent- istván. E három falu népét nevezik matyóknak. A parasztélet dokumentumai tárulnak elénk megható és megkapó egyszerűségben. Hogy teljes képet adjon a kiállítás erről a népművészetről, mint egy nagy, rendezett múzeum, azt senki sem kívánhatja. Egy gyűszűnyi van itt jelen, de amit ad válogatott tárgyakban, az mind érdekes, különösen azok számára, akik még nem „fedezték” fel a ma- tyóság sokszínű népi és hímzőkultúráját. Látjuk a sajátos ízléssel berendezett díszes tisztaszobát, benne a nyoszolyán mesteri ügyességgel magasra vetett ágyneműt, a színes, faragott gyermekbölcsőt, házilag szőtt szőnyeget és a faliórát. Elénk tárul a konyha sajátos cseréptányérjaival és szentképeivel, s a falra függesztett festett edénytartóval, a tálassal. Érdekesek a mezőcsáti kerámiák is, a Miskakancsó, az állat alakú dohánytartó és a madaras bütykösök. Sátoros kendős menyecskék lépnek elénk, nyargalásos hímzésű surcok- ban és csavarítós kendőkben. Gyönyörködhetünk a selyemhímzéssel és bőrrátéttel díszített női ködmönökben, a ku- zsukban, a kócos' öltésű pamut- és gyapjúhímzéses lepedővégekben, az újlegények ruházatában és a térkitöltéses hímzett ingujjakban. A mintákat előrajzoló „íróasszonyok” kezei nyomán gyermekes játszókedvvel születnek meg a csodálatos terítőminr ták, beszegések, hímzések. Birtokában vannak olyan mintázó ízlésnek, amilyenre akadémiák nem tudnak felkészíteni. A gyűjtemény minden egyes darabja önmagában álló érték. A matyó népművészeti kiállítás legyen városunk „eseménye”, mely megérdemli az érdeklődést. Szórád Ágnes mondja. — A legnépszerűbb azonban a képes kalendárium. Az itteniek vesznek Szlovákiából származó újságokat is, de azokat jobbára csak a fényképeik . miatt, a mostani ottani nyelvet nem nagyon értik. Hatalmas fotóalbumot lapozgatunk, régi felvételeket nézegetünk. Egy-egy pillanat a falu életéből — ennyi maradt csupán a megsárgult papírokon. — Én is pesti vagyok, onnan hozott ide a férjem. Emlékszem, amikor annak idején leszálltam a vonatról, a kalauz még igy kiáltott: Csornád, tejfölgyár. Régebben szinte minden házban volt szarvasmarha, a csomádi tejtermékeknek híre volt. A múlt emlékei Működik a községben egy helytörténeti szakkör is, amely már eddig is sok érdekes dolgot gyűjtött össze a múltról. így maradtak fenn régi dalok, kerültek elő a padlásokról porosodott használati tárgyak, cserépedények, bibliák. A legbüszkébbek egy szlovák nyelvű, gótbetűs könyvre, amely 1850-ből származik. Jelenleg egy tucat tagja van a gyűjtőkörnek, amely a múlt eseményeiből is sok mindent fellelt már. íme Csornád története, ahogyan a „Magyarország vármegyéi és városai” című sorozat egyik kötetében a század elején megjelent: „Csornád nagyközség a váczi járásban 170 házzal és 822, nagyobbára tótajkú és ág. ev. vallású lakossal. Postája Veresegyház, távírója s legközelebbi vasúti állomása Göd. 1430—1469-ben Csamád néven említik az oklevelek. A török hódoltság alatt elpusztult. 1690-ben elhagyott, lakatlan helyként szerepel. Csak a szatmári békekötés utáni korszakban népesül be újból. 1724-ben még puszta volt. 1729-ben kezdett ismét betelepülni és ekkor a lakosok azzal a kéréssel járultak a vármegyéhez, hogy a protestáns vallást szabadon gyakorlhas- sáíc és iskolatanítót tarthassanak. (...) 1810-ben nagy tűzvész pusztított itt, mely alkalommal — a templom és 5—6 ház kivételével — az egész község leégett. Ekkor égtek el a község irományai is. Az ágost. hitvallásúak temploma 1783-ban épült. (...) Mintegy 8—10 évvel ezelőtt egy honfoglaláskori lovas harczos csontvázát találták, fegyverzettel együtt, de ezek elkallódtak. Hozzátartozik Károlyimajor, amely eddig Lestyi- major néven volt ismeretes." A jelenről és a jövőről érdekes adatokkal szolgál a tanácselnök: — Az utóbbi években egyre többen települnek be a faluba, leginkább Budapestről. Csornád még az agglomerációba tartozik, fejlődését is ez határozza meg. Elképzeléseink szerint az ezredfordulóra több mint ezer lakosa lesz a községnek. Jelenleg a munkaképes korú lakosság fele a fóti téeszben dolgozik. Sokan járnak a távfűtőművekhez, ahol a kedvező munkaidő-beosztás lehetővé teszi, hogy jusson idő a háztájira is, meg némi különmunkára a termelőszövetkezetben. Az emberek szorgalmát dicséri, hogy a társadalmi mpnkában is élen járnak. A legutóbbi években épült üzlet, gázcséretelep, bisztró a faluban, jobbára önkéntesek segítségével. Az őr- bottyáni körzeti iskola tornatermének átépítéséhez jelentős pénzzel járultak hozzá a, csomádiak. Közös fenntartásban Peja Győző, a községi párt- alapszervezet titkára mondja: — Az itt élőkre mindig lehetett számítani, szinte minden kezdeményezés visszhangra talált az emberek között. Csornádon épült — a megyében elsőként — községi vízmű. A falubeliek kézzel ásták a csöveknek az árkokat, rengeteg munkát végezve. 1957-ben szinte fillérekből készült el a művelődési ház is: egy régi épületet bontottunk él, s ökrös szekerekkel hordtuk a téglát az új helyére. Innét indult el a váci járásban azóta elterjedt művelődési ház közös fenntartás is ... Csornádon a „betelepültek” meg az őslakosok jól megférnek egymással. Szőnyi Tamás és felesége is pesti, a sors azonban a faluba sodorta őket. — Akkoriban a tehertaxinál dolgoztam, gyakran jártam fuvarral Csornádra. Beszélgettem emberekkel, nézelődtem, aztán éppen akkor parcellázott a tanács, hát vettem egy telket — mondta a férj. — A pesti lakáshelyzet szinte kilátástalanná tette, hogy mi ott telepedjünk le. Aztán elkezdtünk építkezni, egy kis családi segítséggel, meg OTP-kölcsön- nel sikerült is elkészülnünk. A fiatalasszony mondja: — Hetente egyszer mindenképpen bemegyünk Pestre, a szülőkhöz. Akkor vásárolunk, bár itt helyben is meg lehet kapni, ami nagyon fontos. Ezen a soron, ha végignéz, mindenütt korunkbeli fiatalok építettek. Ez nagyon jó, mert összejárunk, beszélgetünk, elszórakozunk. De jó a kapcsolatunk a falubeli öregekkel is. Népi kultúra Falubeli öregek. Matejka Mihály is ebbe a korosztályba tartozik már. A DÉLKER- nél dolgozik most. Ott is jó a munkaidő-beosztás, jut elég idő a háztájira is. — Van egy kis kert, meg állatok, tudja, hogy van ez, mégis csak a férfira marad a munka neheze. A család tősgyökeres csomádi, itthon jobbára szlovákul beszélünk. Szeretik az emberek kultúrájukat. Legutóbb itt járt egy szlovák népi együttes, a jegyek már elővételben elkeltek. Hogy értékek vannak itt, bizonyítja: Kodály Zoltán is eljött közénk, a lányom lakodalmán még ő is táncolt. Hát bizony az már jó régen volt... Furucz Zoltán Döntő: novemberben játék - könyvek között Üj típusú vetélkedőt hirdetett ez év tavaszán a KISZ KB kulturális osztálya, a Kulturális Minisztérium és a Magyar Rádió a KlSZ-alapszer- vezetek részére. A vetélkedőn való részvételhez a könyvek szeretetóre, olvasottságra és nagy játékikedvre van szükség. A játék nem lexikális tudást kér számon a versenyzőktől, hanem tájékozottságra, könyvtárban, könyvek közötti eligazodásra, olvasási készségre épül. A vetélkedő anyagát a szervező bizottságok a XX. század irodalmából — szép- irodalmi, politikai, ismeret- terjesztő — állítják össze. Olyan játékokról van szó, amelyek a könyvekről szólnak és a könyvtárakban játszhatók. A vetélkedőre tehát rendszeres olvasással,- könyvtár- látogatással és a kézikönyvek forgatásával lehet felkészülni, de nagy segítséget nyújt a Magyar Ifjúság is, mely hetente közölt olyan játékokat, melyek könyvtárban játszhatók. A játékra való felkészülést szolgálja a Móra Ferenc Könyvkiadó „Könyv és Ifjúság” című módszertani füzete is. Az országos, majd az ezt követő megyei felhíváshoz kapcsolódott a Vác városi KISZ-bizottság is, mely a vetélkedő városi döntőjét november 12-én délután 2 órakor rendezi meg a városi-járási könyvtár helyiségében hat csapat részvételével. _________ V. L. Me netrendváltozás A Volán 20. számú Vállalata értesíti az utazóközönséget, hogy váci helyt járataiból a következőket: (9280/3) autóbusza llomás— Március 13. tér—Városi kórház— Deákvár—Híradó út, (9280/4) Híradó út—Forte gyár, (9280/M/5) autóbuszállomás—Híradó út—Gumigyár a helyi menetrendben meghirdetettek szerint közlekedteti.
