Pest Megyi Hírlap, 1979. október (23. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-27 / 252. szám

1979. OKTÓBER 27., SZOMBAT %Mdab 3 Csepel Autógyár Kommunista aktívaülés Napirenden a gazdzságpo 'i wai kérdések Kommunista aiktívaülésre került sor tegnap délután a Csepel Autógyár művelődési házában. A vállalatnál dolgo­zó 1400 kommunista képvise­letében jelen levő aktíváknak Fövényesi Ervin, a Csepel Autógyár pártbizottságának titkára tartott tájékoztatást időszerű gazdaságpolitikai kér­désekről. Az aktíváin részt vettek dr. Novák Béla vezérigazgató, to­vábbá a szakigazgatók, a gyá­rak, gyáregységek igazgatói, főmérnökei, főosztályvezetői, valamint a politikai és társa­dalmi szervezetek választott tisztségviselői. Elismerés a távvezeték építőinek Az Albertirsa—Vinnyica kö­zötti 750 kilovoltos távvezeték építésében és szerelésiében el­ért eredményei elismeréseként pénteken a Nehézipari Minisz­tériumban rendezett ünnepsé­gen átadták a Kohó- és Gép­ipart, az Építésügyi és Város­fejlesztési Minisztérium, vala­mint a SZOT kitüntetéseit az építők egy csoportjának. legfágóbh goné a lakás . Marasztaljuk a nevelőket A barátság tovább mélyült Bolgár testvérmegyénk küldöttsége tegnap elutazott Budapestről Bulgáriai testvérmegyénk küldöttsége — Atanas Konstantinov, Szófia megye tanácsának elnöke, Ljuben Haralampiev,, a Szófia megyei pártbizottság mezőgazda- sági osztályának vezetője, Zsecso Zsecsev, a Szófia megyei tanács kereskedelmi osztályának vezetője és Galab Mihajlov, Koszinbrod város tanácsának elnöke — tegnap délelőtt a kerepes tárcsái kórházba látogatott. Ezt követően a delegáció a Pest megyei tanács elnöké­nél, dr. Mondok Pálnál összegezte a négy nap alatt szerzett tapasztalatokat. A testvérmegyei küldöttség délután elutazott Buda­pestről. A delegációt a Pest megyei tanács elnöke bú­csúztatta a Ferihegyi repülőtéren, jelen volt Vaszil Ve- linov, a Bolgár Népköztársaság magyarországi nagy- követségének tanácsosa is. A testvérmegyei küldöttség vezetőjével, Atanas Konstan- tinowal elutazása előtt Szó­fia megyéről, s az itt szerzett élményekről beszélgettünk. • Kérem, jellemezze röviden Szófia megye gazdasági fejlő­dését! — Bulgária felszabadulása után Szófia megye is — amely az önök megyéjéhez hasonlóan — a fővárost öleli körül — óriási fejlődésnek indult. Míg korábban mezőgazdasági-ipari területként emlegették, az utóbbi több mint húsz esz­tendő alatt, a Bolgár Kom­munista Párt 1956. áprilisi plénuma óta, merőben meg­változott, s ipari-mezőgazda­sági megye lett. A jelenlegi arány 85, a 15-höz, az ipar javá­ra, Az utóbbi tizenöt esztendő során az ipari termelés ötszörö­sére emelkedett. Az ország­ban egyedül nálunk van szí­nesfém (zömmel réz) feldolgo­zó üzem, autóbuszgyártás, itt készítenek félvezetőiket, elekt­ródákat, gyufát, szintetikus festékanyagokat, kémiai alap­anyagokat. • A mezőgazdaságról szól­va mit mondhatnánk Szófia megyéről, ami az általunk is Ismert fejlődés eredményein kívül jellemző? — Számottevő mezőgazda- sági feladataink között ki­emelten gondoskodunk arról, hogy segítsük a főváros ellá­tását tejjel, tejtermékekkel, hússal és húskészítményekkel, zöldséggel, főzelékfélékkel éj gyümölcsökkel. A megye sajá­tosságai közé tartozik ez, igyekszünk ennek évről-évre mindjobban eleget tenni. • Konstantinov elvtárs szak­képzett építész. Kérem, mond­ja el, milyennek látta a mi lakótelepeinket? — Az ipari bázis bővítése mellett központi célunk a lakosság kommunális igényei­nek maximális kielégítése. Sorra épülnek nálunk is a la­kótelepek, a szociális létesít­mények. Nos, amit önöknél láttam, azért volt rám ‘ nagy hatással, mert ezeknek a la­kótelepeknek levegőjük van — Amint ezt a gödöllői, szentend­rei elvártaknak is említettem, hogy a lakótelepeken már ott állnak az óvodák, iskolák, áru­házak, tehát tetszett, hogy önök komplex tervek alapján rögtön teljessé teszik az épít­kezések során ezeket a tele­peket. Sok mindent mond­hatnék még az itteni tapasz­talatokból, s arról is, hogy mi mindenben volna érde­mes a jövőben önökkel gon­dolatokat cserélni. Ám, úgy vélem, hogy. a két testvérme­gye hagyományos kapcsolatai révén ezekre folyamatosan sor kerülhet, hiszen barátságunk ez alkalommal is tovább mé­lyült. Pest megye dolgozóinak kívánom, hogy munkájukban további sikereket érjenek el. Bálint Ibolya Bolgár vendégeinket dr. Lenncr Aladár igazgató főorvos (középen) tájékoztatja a kerepestarcsai kórházban Barcza Zsolt felvétele A minap két közérdekű té­máról tanácskozott a Pedagó­gusok Szakszervezetének Pest megyei bizottsága: az ez évi munkaerő-gazdálkodás tapasz­talatairól s arról, hogyan szol­gálja a letelepedési segély, a területi pótlék a lényeges oá'.t: idevonzani, marasztalnia nevelőket. Hogy miért közérdekűek ezek az egymástól korántsem független kérdések? Mert jó­részt ezeken áll vagy. bukik: lesz-e, aki tanítson, nevel­jen ... Szakképzetlenül Aligha okoz olvasóinknak meglepődést — hiszen évek óta visszatérő téma hasáb­jainkon, s idén is hírül adtuk —, hogy Pest megyében rend­kívül magas a képesítés nél­küli pedagógusok aránya. Idén a 239 általános iskolából 139- ben az órák 30 százalékát nem a szaktanárok tartották, vagy legalábbis nem a szakjuknak megfejelő órát vezették. Ugyancsak elgondolkodtatok az adatok: az óvónők 19 szá­zaléka, az általános iskolai pedagógusok 10,5 százaléka ké­pesítés nélküli. A pedagógusállások pályá­zati rendszere korántsem hoz­ta meg a várható eredményt. Idán szeptember 15-án még 38 óvónői, 13 tanítói, 47 tanári, 4 gyógypedagógusi, 6 zenetanán és 13 középiskolai pedagógusi állás volt üres, várt gazdára. Ezekre a helyekre zömében képesítés nélküli nevelőket vettek fel, s ugyancsak szak­képzetlenek vállalkoztak a gyermekgondozási segélyen le­vő nevelők helyettesítésére. Ezek bizony nem vigaszt nyújtó számok. Nem vitás, óriási a hiány képesített ne­velőkben. Rendkívül fontos lenne, hogy Pest megyében több egyetemet, főiskolát vég­zett óvónő, tanító, tanár tele­pedjen le, s találja meg szá­mítását. boldogulását. Kiss Bélánét, a Pedagógu­sok Szakszervezete Pest me­gyei Bizottságának titkárát kérdeztük: milyen intézkedé­sek szolgálják az imént emlí­tett célt? •—■ Tízezernél is több peda­gógus dolgozik Pest megyé­ben. Se szeri, se száma azok­nak, akik eddig állami vagy szolgálati lakást kaotak, s azoknak, akik több-kevesebb hanem a munkában elért eredményei, képessége, értelme és kezdeményezései, hozzájárulása a közös ügyhöz. Újból és újból kifejti, hogy ez nem papíron lé­tező valami, hanem megvalósult és megvalósuló tény. A szovjet társada­lomban valóban kibontakozhatnak az ember képességei. Az állam a dolgozók rendelkezésére bocsátja a tudomány és a kultúra összes vívmányait. En­nek bizonyítására elmondja, hogy se­hol sem olyan nagy a tudósok, az okta­tók, az írók és a művészek szerepe, se­hol sem tisztelik őket úgy, mint a szo­cialista társadalomban. A Szovjetunió ma az az ország, amelyben nincsenek analfabéták, s a foglalkoztatott lakos­ság kétharmadának van közép-, illetve felsőfokú képzettsége. ' Brezsnyev elvtárs megállapítja, hogy az utóbbi két évtizedben jelentősen előrehaladt a szocialista demokrácia fejlődése, megszilárdult a jogrend, fej­lődött a törvényhozás, nőtt a tanácsok szerepe, aktivitása. A proletárdiktatúra állama, miután teljesítette nágy törté­nelmi’ küldetését, fokozatosan átnőtt a dolgozók össznépi, szocialista államá­vá, amelynek vezető ereje továbbra is a munkásosztály. Amikor ezt leszögezi, hozzáteszi: a szocialista demokrácia kétoldalú dolog. Egyrészt lehetővé teszi a személyiség sokoldalú fejlődését, másrészt kellő fi­gyelmet fordít a társadalmi fegyelem szilárdságára is, arra, hogy minden ál­lampolgár teljesítse kötelességét. Fe­gyelem és szilárd közrend nélkül ugyanis a demokrácia megvalósíthatat­lan. Foglalkozik a szovjet állam alkotmá­nyával, hángsúlyozza, hogy ez a világ legdemokratikusabb alkotmánya, amely a világ tudomására hozza az igazságot a szocializmusról és az emberiség hol­napjáról. Kitár a nyugati tőkés világ által hangoztatott „emberi jogokra” is, amely nem egyéb, mint porhintés az emberiség szemébe, hiszen mihez van „joga” a kapitalizmusban élő munká­soknak, dolgozóknak? A munka- nélküliségre, az orvosi segítségről való lemondásra, a nemzeti kisebbségnek a megalázó diszkriminációra, arra, hogy örökös félelemben éljenek a szervezett bűnözés miatt. Miközben leleplezi a burzsoá sajtó- kampányt, azt -is leszögezi, hogy a szovjet alkotmány szinkronban van az ENSZ által elfogadott Emberi Jogok Nyilatkozatával, amely világosan ki­mondja: minden embernek vannak kö­telezettségei a társadalom előtt, mely­ben egyedül lehetséges személyiségének szabad és teljes fejlődése. A szovjet alkotmány a fejlett szocialista társada­lom életének törvénye, biztosítja a kommunizmus építéséhez az átmene­tet A népek testvérisége A Szovjetunió minden embernek biz­tosítja a szabadságot s egyben a népek felemelkedésének, szabadságának a hazája is. A nemzeti kérdést teljesen, véglegesen és visszavonhatatlanul meg­oldották. Olyan vívmány ez, amelyet a szovjet elvtársak jogosan állíthatnak egy sorba az új társadalom építésében elért olyan eredményekkel, mint az iparosítás, a kollektivizálás, a kulturá­lis forradalom. A Szovjetunióban megszületett és megerősödött a dolgozók nemzeti ho­vatartozásuktól független osztályérde­kek és -célok által egyesített nagy test­vérisége, amelyet méltán neveznek a népek lenini barátságának. Ez a barát­ság felbecsülhetetlen értékű kincs, a szocializmus .egyik legjelentősebb vív- ’mánya. Aki már eljutott a Szovjet­unióba, erről személyesen is meggyő­ződhetett. A nágyszázoldalas kötet minden lap­ján bizonyítást nyer Leonyid Brezs- nyevnek az emberek iránti megkülön­böztetett figyelme, az a kommunista tulajdonság, amely szerint mindent az ember oldaláról, az ember érdekében vizsgál. Idézi Lenint, aki azt mondta: el kell érni, hogy minden öntudatos dolgozó „ne csak gyára gazdájának érezze magát, hanem érezze magát az ország képviselőjének.” Milliók szükségletre A szovjet ember valóban az ország gazdája, ö az egyedüli megteremtője a társadalom gazdaságának, tehát nem­csak akkor kell gondolni rá, amikor termel, hanem a szociális és egyéb juttatásoknál is. A gondoskodás az emberről természetesen nem ér véget, nem érhet véget a gyárkapuknál — hangsúlyozza Leonyid Brezsnyev. — A szociálpolitika óriási területét öleli fel, a szovjet emberek életének jo'obátáte- le, a gondoskodás egészségükről és pi­henésükről, arról, hogy a dolgozók és családjaik ésszerűen, hasznosan töltsék szabad idejüket. A Szovjetunióban a műszaki alkotás, a testkultúra és a sport, valamint a művészeti öntevé­kenység milliók szükségletévé vált. A jelenlegi szakaszban a munkás- osztály, a kolhozparasztság és az 'or­szág értelmisége közötti különbségek elmosódása megy végbe. Megváltozott a mezőgazdasági munka je.iege is. A kötet azokról a lehetőségekről is szól, amelyek előtt a szovjet társada­lom áll. A Szovjetunióban felépült a fejlett szocializmus, megkezdődött a kommunizmus építéséhez való átmenet. A szovjet demokrácia tovább fejlődik és biztosítja az emberek jogait, szabad­ságát. A Szovjetunió célja a tartós béke és biztonság megteremtése és a világmé­retű együttműködés a föld minden or­szága között. Ehhez járulnak hozzá a kötetbe foglalt beszédek és írások. Brezsnyev elvtárs egyben példát mutat arra is, hogyan kell kommunista esz­meiséggel, pártosan megközelíteni a kérdéseket, szolgálni a párt és a szov­jet haza ügyét, az emberiség boldogu­lását. Cali Sándor kedvezményt igénybe véve sa­ját lakást, házat építettek. Azért kezdem a lakással, mert a pedagógus számára ez kép­viseli talán a legnagyobb vonzerőt. — Nem szabad megfeled­keznünk a központi, országos intézkedésekről sem. Ezek kö­zül az egyik éppen a pedagó- guslakás-építási kölcsön intéz­ménye. Esztendőnként — idén is — 120—130 Pest megyei ne­velő veszi igénybe ezt a köl­csönt. Érdekes, hogy Pest me­gyében még rendkívül népsze­rű ez a hitelforma, az ország más megyéiben már alig-alig kérik, mert kisebb a pedagó­gushiány. — Még néhány szót a lakás­ról. Ez különösen a pályakez­dő szakképzett fiatalok gond­ja. Ha elkerülnek a szülői háztól — ami gyakori, mert éppen a távoli falvakban ke­resnek legtöbb pedagógust —, csak drága albérletet kapnak, ha nincs szolgálati lakás, szo­ba. Sokan ingáznak munkahe­lyük és otthonuk között. Ilyen körülmények között a lakás- építési kölcsön nélkül például egy egyedülálló fiatal pedagó­gusnő (a fiatal nevelők 80 szá­zaléka nő) nem vághat bele egy építkezésbe. Csí k könnyít A többi központi intézkedés — mint például a ma említett letelepedési segély és területi pótlék — csak könnyít a pe­dagógusok megnyerésében, ön­magában nem oldja meg a problémát. — Vegyük először a területi pótlékot. Ezt a megye 94 köz­ségiében és három város kül­területén kaphatják, s kapják is a pedagógusok. A területi pótlék összege változó aszerint, hogy az adott település s az iskola körülményei miilyenek, mennyire vonzóak. A legma­gasabb — 500—600 forint ha­vonta — ott, ahol például sok a bejáró dolgozó, nagy tá­volságokat kell megtenni, vagy ritkán jár a busz, messze a főközlekedési út, hiányos az üzlethálózat, régi, elhanyagolt az iskolaépület, nem gondos­kodhatnak az étkeztetésről, nagy a fluktuáció, s összevont osztályban tanulnak a gyere­kek. A többségnek jár — A letelepedési segély egyetlen alkalommal jár, s ez a területi pótlék 12 havi ősz- szege. Bár aki igénybe veszi, vállalja azt is, hogy 5 évig azon a településen fog lakni, ahol a segélyt kapta, ritkaság­nak számít, hogy egy-egy ne­velő lemondjon erről. Ha igen, vissza, kell fizetnie a hátrale­vő idővel arányos összeget. Csupán az idei esztendőben 60-raál több nevelő kapott ösz- szesan 400 ezer forintnál több letelepedési segélyt. — Korán kell kezdeni a szakképzett nevelők megnye­rését. Még főiskolás koruk­ban. Sokat tesz ezért a Pest megyei Tanács is, jelenleg 180 fiatalnak ad ösztöndíjat, cse­reértékként csupán aranyit kérve: Pest megyében helyez­kedjenek el a végzés után. — Amiről eddig szóltunk, a szervezett megnyerő eszközök sora. Akad olyasmi is, amit nem lehet megnevezni, de ami szintén lehet vonzó vagy ta­szító a letelepedni szándékozó nevelőnek. Olyasmikre gondo­lok, mint a tantestületi han­gulat, a bánásmód, a szülők viszonya gyermekeik tanítói­hoz, óvónőihez, tanáraihoz, ★ Ügy véljük, nem szorul ma­gyarázatra, miért oly jelentős társadalmi ügy mindaz, ami a pedagógusok élet- és mun­kakörülményeivel kapcsolatos. Éppen ezért megfontolandó a megye minden egyes települé­sén, hogyan lehet megterem­teni a szakképzett óvónők, ta­nítók, tanárok kötődésének legkedvezőbb feltételeit. 1 Vasvári G. Pál XT életlenszerű egybeesés: ’ legutóbb a honvédel­mi nevelésről tárgyalt a KISZ Központi Bizottsága, s ugyan­ebben az időben tanácskoztak Dunakeszin az MHSZ propa­gandista aktívái. Mindkét fó­rumon arra keresve a választ: hogyan lehetne tovább erősí­teni e társadalmilag-politikai- lag fontos terület feladatainak rangját? S míg az ifjúsági szövetség legEelsőbb testületé újabb el­vi irányítást adott, addig a honvédelmi nevelés gyakorla­ti megvalósítói arról tárgyal­tak: mit tehetnek a maguk eszközeivel, a propaganda ere­jével e tevékenység sike­réért. Mert hogy akad tenni­való elég, azt senki nem vi­tatta. Való igaz ugyan, hogy az elmúlt években számában megnőtt, tartalmában előnyé­re változott az MHSZ munká­jának írott népszerűsítése — ezt hangsúlyozta Dunakeszin a tanácskozás előadója —, a propaganda eszközeiben, mód­szereiben, eredményeiben el­maradt lehetőségei mögött. Ezen változtatandó hozta létre a tavaszon a honvédel­mi szövetség az új feladat­kört: a sajtóreferensi (vagy, sajtófelelősi, a megfogalmazás ugyanis még vitatott) megbí­zást. De bármennyire is ör- vendetes az újságírók bevo­nása a megyei vezetőségek munkájába — propagandista „előéletük”, írás- és szervező- készségük bizonyára hasznos segítség —, tevékenységük legföljebb másodlagos lehet. Az igazi propaganda lehetősé­ge ugyanis éppen az MHSZ- szervezetek munkájában rej­lik. Ami munka pedig önmagá­ban hordhatná sikerét, hiszen olyan hóditó eszköz van a ke­zében, mint a technika, ami pedig nemhogy taszítaná, de i űrhajózó korunkban még job- ‘ ban vonzza a honvédelmi ne­velés legfőbb alanyait: a fia­talokat. A puska, bodzából készítve, spárgán nyakba akasztva; a repülő, kockás lapból hajtogatva, emeletről udvarra eregetve; a sárkány, színesre pingálva, réteken vé­gigkergetve; a rádió, átlyug- gatott cipőkrémes dobozból madzaggal összekötve — va­lamennyiünk gyermekkorának legfőbb játékai. S azok ma­radnak mindig, amíg égre le­het tekerni nyakunkat egy utasszállító gép látványára, el lehet nézegetni sárkányre­pülök szabad lebegését, s lesz egyetlen rádió, amit ízeire le­het szedni. Igaz, mind kevesebb az ilyen, legalábbis földi halan­dó számára elérhető eszköz. A drágaság MHSZ-klubjaink legfőbb gondja: egy valamire­való rádió több tízezer forint; a használható sportpisztolyok szintúgy; a hazánkban hódí­tó útjára napjainkban induló — s méltán népszerű — sár­kányok egy kisebb kocsi árát érik. A vitorlázógépek pedig nemhogy drágák, hanem egy­szerűen hiánycikkek, kivált­képp a kezdőoktatást szolgáló kétüléses gépek. Bár itt akad némi biztatás: küszöbön áll a magyar Góbék újbóli gyártá­sa, ami évekre megoldaná nemcsak hazánk — a világ repülésének alapképzését. I lyen alapvető gondok kö- zött érthető, hogy keve­sebb jut szervezetünk erejéből munkájuk népszerűsítésére. Különösen, hogy sokhelyütt valamiféle függetlenül mozgó erőt látnak a propagandában, s nem ismerik föl: a legfőbb népszerűsítés a versenyek, be­mutatók színvonalas megren­dezése. Pedig jó néhány pél­da akadt az elmúlt időben: a búvárok dunaújvárosi vetél­kedése, a motoros repülők békéscsabai találkozója, a női vitorlázórepülők versengése vagy a Szamuely-túra jelké­pes útja önmaga volt saját propagandája. M. A. A hírverés szüksége

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents