Pest Megyi Hírlap, 1979. október (23. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-04 / 232. szám

1979. OKTÓBER 4., CSÜTÖRTÖK

ÍRÓK, MŰVÉSZEK FOTON

Vendégek, akik haza érkeztek

Magyarországon elsőként Fay András (1786—1864) kísérletezett társadalmi regény írásával. Az íróról és A Bélteky ház című munkájáról szólva Szerb Antal megjegyzi: „Fáy nevét nem a regénye tartja fenn, hanem klasszikus egyszerűségű ezópusi meséi.” No meg — tehetjük hozzá — azok a baráti kapcsolatok is, amelyek közte és korának legnagyobb alakjai között szövődtek. A fóti Somlyó-hegy oldalában épült présházban megfordult Barabás Miklós, Bajza József, Bugát Pál, Czuczor Gergely, Fe- renczy István, Pólya József, Szontágh Pál, 1843 októberében Vörösmarty Mihály itt mondta el először az azóta annyiszor idézett — s joggal idézett, mert a bor, az élet szépségeinek dicséretétől társadalmi, történelmi kérdések felvetéséig jut el a mű — Fóti dal című verset.

Találkozó a présházban

1 Az emlékezet más neveket is a község nevéhez kapcsol: 1851-ben itt dolgozott Garay János, a Háry János alkotója, a híres templom orgonáján játszott Liszt Ferenc is. A település akkor sem panaszkodhat, ha a jelenről, az elmúlt néhány évtizedről van szó: az írók, művészek nem szakadtak el a hagyományoktól — és Fót lakosságától — ma sem. Legalábbis ezt bizonyította az a találkozó, amelyet néhány nappal ezelőtt Vendégségben Fóton címmel a tizenegyedik alkalommal rendezett őszi eseménysorozat keretében szerveztek a Fáy-présházban.

Kívül-belüi fehérre meszelt falak fogadják a vendégeket. Bent egy-egy kőkori cacső,

paprikafüzér, lopótök függ a falon, és néhány tányér. Sötétbarnára pácolt, gerendás famennyezet, az egyik sarokban tompán csillognak a csempekályha zöld szemei.

A múlt századi nagy elődökön kívül megemlékeztek természetesen azokról is, akik erre a találkozóra már nem jöhettek el. Szőke István nyelvész két kisfilmet vetítve idézte fel a tíz-tizenöt évvel ezelőtti fóti szüreteket, a házigazda, a nemrégiben elhunyt Németh Kálmán szobrászművész alakját, aki életművét, házát, műtermét a közösségnek adományozta; megjelent a filmkockákon számos más vendég között Szendrö József színművész, Berda József és Kónya Lajos költő. Később Selley Zoltán, Dévai Nagy Kamilla és Erdélyi György előadóművészek jóvoltából megszólaltak műveik is.

Baráti találkozó — mondhatjuk —, magánügy, vagy legalábbis kevesek ügye. Am, ha ezt mondjuk vagy gondoljuk, tévedünk. Hiszen akik a Vendégségben Fóton című . találkozóra jöttek, valójában nem is vendégségbe, hanem haza érkeztek a községbe. Vannak, akik a szó szoros értelmében otthon érezhetik magukat itt, mint Bódi József, az Operaház Liszt-díjas énekese, akit Berda József és Mátyás Ferenc mellett szoros barátság fűzött Székely Mihályhoz és Svéd Sándorhoz is. Kirándulóként érkezett, a műemlék templomhoz — és végül Fóton alapított családot. A többiek — a legtöbben — viszont szellemi otthonuknak tekinthetik a települést.

Változatos program

— Több mint tíz esztendeje indult meg a szellemi pezsgés újra Fóton — mondja Romhá- nyi József író, költő —, s ez elsősorban a Fáy—Vörösmarty hagyományokon alapul. Kezdetben semmilyen anyagi eszköz nem állt rendelkezésére azoknak, akik tenni akartak valamit ez értékek megőrzéséért, a présház is társadalmi összefogás eredményeként kapott újra méltó külsőt. A tó körül kialakult egy üdülőtelep, ennek egy része művészkolónia, ez is új és új vendégeket vonz. Ügy érzem, velem együtt sokan mások is valóban haza járnak ide, s hogy a Németh Kálmán kezdeményezéséből elindult rendezvénysorozat a község minden lakója számára élményt jelent.

Ha az idei Fóti ősz program- füzetet átlapozzuk, igazat kell adnunk Romhányi Józsefnek. Az eseménysorozat megnyitó ünnepségén, a szolidaritási gyűlésen, majd a hangulatos fóti szüreten fiatalok és idősebbek százai-ezrei vettek részt. Érdekes, értékes élményt kínál Lőrincz Vitus festőművész, Lőrincz Imre fafaragó,

Lőrincz Aladárné népi iparművész közös kiállítása, a megnyitón közreműködő Muzsikás együttes hangversenye, s jó néhány más rendezvény.

A faluszínpad cipléke

A múltat őrizve változik hát a jelen Fót közművelődésében is. Ezen az őszi rendezvénysorozaton talán egy újabb hagyomány is teremtődik a községben. Az egyik rendezvényen dr. Vitányi Iván, a Népművelési Intézet igazgatója és Csoóri Sándor költő az első magyar faluszínpadról beszél majd, arról a faluszínpadról, amelyről 1939-ben azt írta a Szabad Szó „ ... elsöprő győzelemmel mutatkozott be első állomásán, Fóton.”

Az október 15-i rendezvényen nemcsak szavakkal, emléktábla leleplezésével emlékeznek az egykori színjátszókra és vezetőjükre, Muharay Elemérre, hanem bemutatókkal is: megelevenítik az 1939- ben Fóton előadott mesejátékot.

P. Szabó Ernő

■ *

Evadkezdés Pilisen

A pilisi művelődési ház rendje, tisztasága, kulturált berendezése azt bizonyítja: régi, korszerűtlen épületből is lehet vonzó szellemi központot kialakítani.

— Mivel kezdik az évadot? — kérdeztük Pelczhoffer Erzsébetet, a művelődési ház igazgatóját.

— Az ifjúsági klubban szeptember 17-én megkezdődött az egy hónapig tartó tüdőszűrés — mondta kissé iró- nikusan. — A lényegre térve: szeptember 17-én megkezdődtek a kertbarátok klubjának foglalkozásai is. Hasonló a helyzet a cigány gyermekklub munkájában, ahol játék közben igyekszünk nevelni az apróságokat. Nagyjából elkészült a mostani évad ismeretterjesztő programja is, mely nek során hat előadásból ál ló ifjúsági vitakört szervezünk. Az iskoláskorú gyerekek szüleinek pedagógiai előadássorozatot, családi problémákat . elemző szülők akadémiáját rendezünk.

Mindeddig jól sikerültek községünkben az Állami Bábszínház fellépései. Most is levelezünk a társulat vezetőivel, de mintha idén a korábbiaknál kevesebb készséget tanúsítanának.

Fogadoszínház a Körúton

Budapesten a Lenin körút 106. szám alatt, közel a, Nyugati pályaudvarhoz, működik az idén a második évadot kezdő új színház, a Játékszín. A hajdani Kamara Varietét annak idején sok Pest megyei néző is látogatta. Az előadások viszonylag rövidek voltak, könnyen el lehetett érni befejezésük után a vonatot. Az új színháznak ezek az előnyei megmaradtak, piák a műfaj változott, a színvonal magasabb.

— A Játékszín fogadószínház — mondta Gilicz Mátyás igazgató. — Ez annyit jelent, hogy nincsen önálló társulata.

Dévai Nagy Kamilla megzenésített verseket adott cld

Halmágyi Péter felvétele

Olyan írói, rendezői s színészi elgondolásoknak ad helyet és teret, amelyeket másutt nehezen lehetne -megvalósítani. Az alkotókat és a művészeket a közös cél és az azonos gondolkodás tartja együtt. A vállalkozásnak van bizonyos műhely jellege.

A közönség általában nem szereti a kísérletező színházakat A Játékszín látogatottsága azonban ennek az ellenkezőjét igazolja. A tavalyi bevételi tervet ugyanis 123,6 százalékra teljesítették. Most került színre Mrozsek: Emigránsok című groteszkje, amelyet Székely Gábor, a Nemzeti Színház főrendezője, érdemes művész állított színpadra. A jelmezeket és a díszleteket Székely László tervezte. A darabnak összesen két szereplője van, Avar István és Garas Dezső. Színpadi mű készül Steinbeck Egerek és emberek — eredetileg regénynek készült — művéből, amelynek Szász Péter irányításával most folynak az emlékező próbái. Hernádi Gyula: Lélekvándorlás címmel írt darabot a színháznak, s a novemberben színpadra kerülő produkciót maga rendezi, s toborozza hozzá a színészeket. Boldizsár Iván: a Hős című munkáját ördög Szilveszter, a kaposvári Csiky Gergely Színház rendezője állítja színpadra.

K. T. I.

Huszonegy variáció teljessége

LEHOTKA GABOR ÜJ LEMEZE

, Alig fél esztendeje számol- ’ tunk be Lehotka Gábor barokk műveket felvonultató lemezéről, s -most ismét tollat foghatunk: elkészült a váci zeneiskola orgonáján az újabb felvétel. Ha az előbbiről azt mondtuk, hogy a méltóság, a diadal, az összefogottság felmutatása jelképezi azt az ünnepi hangulatot, ami felcsen - düi a lemezről, akkor most alighanem zavarban lehetünk: Lehotka olyan ajándékot tett az asztalunkra, amelyre — bármennyire is ellene vagyunk a szuperlativuszoknak — csak a legnemesebb és legszebb jelzőik illenek. A magabiztosság, ami feltételezi, a fényt. a pampát; az élet vidámsága és komolysága, ami feldúsítja a gondolatok szabad áramlását — akkor meggyőzőleg hatott; hiszen nem volt viszonyítási alap, nem volt mihez mérni a váci orgona teljesítményét és lehetőségeit hangszínkeverésé- nek és pedáljátákának egye-; dülálló gazdagságát, amely nélkül modem hangszer nem képzelhető el.

Az orgonát régen nevezték a hangszerek királyának. Nem

itt és most keli eldöntenünk, hogy ez a titulus mennyiben felel meg a valóságnak vagy egyáltalán szükség van-e arra. hogy a többiek kárára megkoronázzunk egyetlen instrumentumot. Amiért viszont a váci zeneiskola orgonáján készült minden felvételről külön szót kell ejteni, annak nem más az oka, mint az a gazdagodás, amit a használat, a gyakorlás és előadás során az elmúlt három esztendőben folyamatosan sikerült kideríteni és megtudni a hangszerről. Valójában nemcsak egy házat kell birtokba venni, hanem egy orgonát is ki kell ismerni. Most értékelhetjük, e lemez hallgatása -közben, hogy mit jelent a hazai előadóművészet és hangszerépítés történetében ez az orgona, hiszen olyan művek szólalhatnak meg. amelyek — hangterjedelmükből adódóan — csak régi barokk hangszereken voltak tolmácsolhatok. Érdemes lenne egyszer külön is ecsetelni ennek a hangszernek az előnyeit és ismérveit a többi hangszerrel szemben. Alighanem csak dicsérő szavak hangoznának el.

Mint az az eddigi felvételekről kiderül: ilyen hangszeren öröm a játék. Tetten érhető volt ez Lehotka barokk lemezén, is, de leginkább most lehetünk ennek a tanúi, azon a Bach-felvét-elen, ahol gyön- gyözően szaladnak a szekvenciák és a futamok, mintha egy végtelen hangot ostromolnának az orgonista -kezei. Érezhető ez a korálelőjátékokban, de az adagiókban is, hogy a szélső, gyors tételekről ne is beszéljünk. Lehotka emberi mélységeket képes feltárni úgy, hogy szemünk elé varázsolja -a természet jelenségeit és képződményeit: Bach muzsikájával zordon sziklákat, megszaladó hegyi patakokat, villámokkal terhes éji vihart, napsütéssel ébredő síkságot, békésen dolgozó parasztokat állít elénk. Ki-ki azt látja meg ebben a zenében, amire •éppen fogékony, hogy aztán derűre és harmóniára lelve a mindenkori emberi szépséget keresse és kutassa.

Az új lemezen felcsendülő művek ismét Lehotka válogatásának helyességéről tanúskodnak. Az^első oldal C-dúr

toccata, adúgio és fugája anyagával. technikai követelményével és muzsikát megszólaltató igényességével mintegy bevezetője a másik oldalnak, ahol a nagy c-moll passacaglia és fuga csendül fel. At a huszonegy variáció ugyanis, amely a bachi szerkesztésmód szinte minden gazdagságát és szépségét felvonultatja, illetve felcsillantja, már az érett férfi világképét és szemléletét tükrözi: mennyi elvonatkoztatás és elmélyülés szükséges ahhoz, hogy megértsük mindennapjainkat és tisztában legyünk a világ dolgaival. Aki megérti ezt a muzsikát, az alighanem képes felfogni a Máté-passió és a többi nagy Bach-mű lényegét is; a teljességre való törekedést, ami mindenkor és mindenben a legnemesebb és legtermészetesebb emberi cél.

T ehotka művészetéről sokat írtak már szerte a világban. Ahol még nem járt személyesen, oda most eljut ez a felvétel is. Meggyőző bizonyítéka a magyar előadóművészetnek, s reménye egyben annak is, hogy Vác a megújuló magyar orgonista-képzés egyik letéteményese lehet. Ilyen hangszerrel és ilyen mesterrel, mint Lehotka Gábor, ebben aligha kell kételkednünk.

Molnár Zsolt

HETI FILMJEGYZET

Magyar rapszódia

imVíMvMtáSrr.- ' % . •

Jelenet a Magyar rapszódia című új magyar filmből

Tulajdonképpen várni kellene Jancsó Miklós új filmje ismertetésével, hiszen, mint köztudott, ezúttal nem egyetlen alkotásról van szó, hanem filmtrilógiáról, mely — bár a három rész külön-külön is önálló — együtt, egységében adja ki nyílván az alkotói szándékot, célt, mondandót. Ám a trilógiából még csak két rész készült el, s mivel ezeket most műsorra tűzik, két egymás utáni héten, illő, hogy most is szót ejtsünk róluk — fenntartva a jogot, hogy a majd teljessé váló trilógiáról később összefoglalóan is beszéljünk.

Az első rész a Magyar rapszódia címet viseli. Ne foglalkozzunk a címmel, nincs különösebb jelentősége. Inkább nézzük, miről szól ez a fejezet”.

A központban két fivér, Zsadányi István és Zsadányi Gábor alakja áll (Cserhalmi György és Balázsovits Lajos alakításában látjuk őket). A történet valamikor az első világháború előtti években kezdődik, s a forradalmak felívelésén át a f-ehérterror idejéig vezet. Történelmünk egyik legmeghatározóbb időszaka ez, nagy társadalmi mozgások és nagy osztálykonfliktusok ideje. Jancsó —> és társszerzője, Hernádi Gyula — jól érzékeli a korszak modellhelyze- teit, s mind az osztályok, mind az egyének modellálását ismert módszereikkel oldják meg. A Zsadányi-fivérek eszerint az úri Magyarország képviselői, akikkel szemben áll a nép — jelen esetben Baksa (Madaras József) és Szeles-Tóth (Koncz Gábor) vezetésével. Az úri rend és a nép összeütközését Zsadányi István és Baksa párviadala „konkretizálja”. A párviadal gyilkosságba torkollik: Baksát Zsadányiék ' lelövik. Később azonban Zsadányi István meghasonlik az úri renddel és önmagával. Naivitása — mely politikai képzetlenségéből ered — elvezeti először a fehérterrorista különítményekig, aztán először a népnyúzó hatalom-tói való elfordulásig, majd egészen addig, hogy mintegy tisztítótűzbe menjen a nép közé, s az ő ügyüket kezdje képviselni. István naivitása tehát az az erő, amelyből kinő egyfajta tudatosság vagy .tisztánlátás, s ez további nemes cselekedetek alapja lehet.

Túl sok változást tehát — legalábbis az első részben — nem nagyon fedezhetünk fel a Jancsó—Hernádi-féle történelmi modellálás eddigi képleteihez képest. Meglehetőesen leegyszerűsített képletek ezek, majdhogynem a romantikus antifeudalizmus szintjén — de ugyanakkor nagyon bonyolultak is. Épp ebben rejlik különlegességük. Az alapszituációk mögött hatalmas távlatok is megnyílnak, s e távlatokba k-i-ki megfelelően (és megfelelően szabad asszociációkkal) behelyettesítheti a konkrétabb tényeket, eseményeket, karaktereket. Így jön rá a film közben a néző, hogy Zsadányi István távolról emlékeztet Bajcsy-Zsilinszky Endrére — már legalábbis az életútját tekintve —, s hogy Baksában talán Áchim András alakját kell látni. De hát Jánosát a konkrét figurák és tények kevésbé izgatják, mint egy sajátos jelképrendszerben felépített parabola. Mert a Magyar rapszódia is parabola — ha némiképp összefogot- tábbnafc, szervesebbnek tűnik is, mint a korábbi Jancsó-parabolák.

Ami a film! megfogalmazást illeti, itt sok a régebbi eszköz, ötlet. Még a színhely is több előző Jancsó-film színhelye, s most is vannak lovasok. csendőrök, táncoló fiúk és lányok — a Jancsó-filmba1-ett minden ismert motívuma megjelenik újra. A kérdés mindössze annyi, mit képes ez a koreográfia, ezek a külsőségek, ezek az állandó elemek kifejezni, mennyi bennük a de- korativitás és mennyi a gondolatiság. Azaz: mesterien komponált látványok-e csupán, vagy van egy másik, mélyebb jelentéstartományuk is?

A kérdések nem csupán a Magyar rapszódia kapcsán vethetők fel; valamennyi Jan- csó-film alapkérdései ezek, a Szegénylegényeket és a Csillagosok, katonákat kivéve. No, de egyelőre elég ennyi is, ne vágjunk a trilógia többi részének, s az egésznek az értékelése elébe.

’ A szabadság fantomja

Folytatódik a mozikban a Bunuel-sorozat. Most az 1977- ből való A szabadság fantomja látható.

Még bizarrabb film, mint volt A burzsoázia diszkrét bája. A felületes néző esetleg hajlamos követheteti ennek minősíteni, pedig Bunuel itt is éppoly logikus, mint bármely más filmjében. Csak éppen kifordítja a logikát, mert az ábrázolt világban is ezt látni: a valóság mögött ott egy másik — vagy harmadik, vagy sokadik — valóság is. Bunuel szakasztott így jár el, ami-kor a lazán felfűzött történetekből álló filmben egy-egy sztorit, cgy-egy poént kétszer vagy háromszor is megcsavar. A módszerre a legjellemzőbb a film első sztorija: egy kislánynak a parkban egy bácsi fényképeket ad át; a -kislány, bár a bácsi megkérte, ne mondja meg otthon, mit kapott, elmondja a dolgot a szüleinek, s megmutatja a képeket is, a szülők felháborodnak a képek

láttán, kirúgják a gondatlan nevelőnőt is, majd mohón nézegetik a képeket, melyekről joggal hihetjük, hogy valamiféle pornográf fotók — majd egy hirtelen vágással meglátjuk, hogy a színes képeslapok Párizs műsmJék-eit ábrázolják. Vagy: az előkelő vendégségben a vendégek ízléses vé- cákagylókón ülnek az ebédlő- asztal körül, s nyilvánosan végzik a dolgukat, de szemérmesen elvonulnak egy kis zárt fülkébe — étkezni.

Bunuel tehát kifordítja a világot, és megmutatja, hogy belül minden csupa kóc, rongy és fűrészpor. Mindenről bebizonyítja, hogy egyben önmaga ellentéte is. Mindezt maró gúnnyal és rengeteg szellemes ötlettel teszi, s ha a filhi-st e megvilágításban nézzük, másodlagossá válik, hogy van-e szabályos meséje, vagy sem. A kerek sztorit ugyanis ezúttal nem tekinti lényegesnek Bunuel.

Takács István

i

f