Pest Megyi Hírlap, 1979. október (23. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-26 / 251. szám
1979. OKTOBER 26., PÉNTEK 5 Cárion Szabolcsiak — Pest megyéért Látogatás a munkásszálláson A Pest megyei Állami Építőipari Vállalat saját állományú fizikai dolgozója közül a nagyobbik rész az ország legkülönbözőbb tájegységeiről verbuválódott. Nógrádi, somogyi, tolnai, borsodi és szabolcsi építőmunkásokról, kubikosokról beszélnek, akik évek — nem ritkán évtizedek — óta élnek és dolgoznak a megyében, távol a családjuktól. Hétvégeken — általában péntekenként — természetesen hazautaznak, s a szeretteikkel töltött néhány óra — valamint az otthoni teendők elvégzése — után már vasárnap délután felkerekednek, hogy hétfőn reggel munkába állhassanak. Megtalálhatjuk a vendégmunkásokat a jelentősebb beruházásoknál éppúgy, mint a kisebb építkezéseken. Százhuszonhatan Az ország keleti csücskéből, Szabolcsból származó munkások közül százhuszonhatan dolgoznak a PÁÉV-nél. Ezúttal róluk lesz szó. — A szabolcsiakat — és a más megyebelieket is — megyénk négy különböző pontján, munkásszállásokon helyezi el vállalatunk — mondja Tomkovics Zoltán, a PÁÉV szakszervezeti bizottságának munkatársa. — Gödöllőn, Szentendrén, Vácott és Budapesten. A szállókról azután naponta bérautóbusszal visszük őket a távolabbi építkezésekre. Szerencsésebb helyzetben vannak azok a dolgozóink, akiknek a munkahelye vállalatunk központi telepén vagy a Csepeli Vasműben van. Ők kevesebb időt töltenek utazással, mert majdnem valameny- nyiüket Csepelen, Csillagtelepen szállásoltuk el. Kenyér és sör... Csepel, Tejút utca 1. Ez a munkásszállás pontos címe — hétszázhatan laknak itt, köztük nyolcvanhármán szabolcsiak. Ahogy este hét előtt pár perccel végigmegyek a szálló A—C folyosóján, a földszinti részen, úgy látom, sok szállólakó már nem is a Tejúton, hanem a mennyékben érzi magát... A folyosón ugyanis, meglepetésemre, kis kantin található. Nem sok munkásszálló dicsekedhet ilyennel az országban! Egy csak a baj: a kantinban sört is árusítanak, s a szállólakó, ha kedve tartja, itt, helyben is jóságosra ihatja magát, nem kell elfáradnia a környékbeli bisztrókba. — Valóban nem — mondja Róna Miklós. az Építőipari Szolgáltató Vállalat csepeli ki- rendeltségének vezetője, miközben kifelé hessegeti a dülöngélőket. — Elfogy itt naponta háromtól hátig háromszáz üveg Kinizsi, feleannyi üdítő: Márka és kóla, de tartok meleg ételt is, debrecenit, aztán konzsrveket, kenyeret, még mosóport is. Nézze, jobb ha itt isszák meg az esti egykét üveg sört, mintha ugyanezt a kocsmában tennék. Kint bort, töményét is mérnek ... Ez a felfogás — nem az üzletvezetőé, a vállalatáé — bennem legalábbis, kétségeket ébreszt... (Bár az is igaz. a szállón utoljára évekkel ezelőtt volt kint az URH, a kantinban pedig — az üzletvezető szerint — rendőr még soha nem járt.) Közeledik a záróra, s így nincs mód bővebben tárgyalni erről a kérdésről. Különben is már várnak új ismerőseim — négyen vannak mindössze — a klubszobába!), ők a riport kedvéért lemondtak az esti 'tévézésről is. A Jérí család Mindannyian szabolcsiak. (És szín józanok.) — Nyírcsahoji vagyok — mondja Jéri László, aki egyébként szállóbizottsági tag és ezenkívül önkéntes rendőri teendőket is vállalt. — Huszadik esztendeje dolgozom a PÁÉV-nél és húsz éve lakom szállón... Öt családom van. Közülük három szintén a vállalat dolgozója: István három, László öt, János pedig kilenc éve már. Ök is itt laknak a szállón. Jelenleg mind a négyen a Vasműben dolgozunk, kubikolunk, gépalapokat, alj- zaébetonozást csinálunk. Haza? Minden pénteken a déli gyorssal Debrecenig, ott átszál- lunk a személyre. Otthon vár a kis kert, hétszáz öles, van mit csinálni... Vasárnap délután kettőkor már indulunk vissza. Nyírcsahoj messze van, háromszázhatvan kilométerre... A PÁÉV — más vállalatokhoz hasonlóan — visszatéríti dolgozóinak az útiköltségük bizonyos százalékát. A pesti buszbárlet árához azonban — más vállalatoktól eltérően — nem járul hozzá. — Ez bizony többletkiadást jelent — mondja Jéri László. — Ami, ha a három és f él ezres fizetésemet nézem — nem is kevés. Jéri Istvánnak — mutatja az élszámolási lapját — tizenhat óráját nem fizették ki ebben a hónapban. Miért nem? — Iskolába járok, most végzem az ötödik-hatodik általánost. — mondja. — Hetente kétszer korábban el kell jönnöm a Vasműből", hogy odaérjek az órákra. Minden alkalommal két-két és fél órát levontak. — Pedig higgye el, nagyon is számít az a pár forint — kapcsolódik be a beszélgetésbe a nyínmihálydi Revák István. — Az én kosztpénzem például heti kétszázötven forint! Mindet el kell hogy költsem pótlásra. másként nem megy a munka. Fölhívják rá a figyelmem: hideg van. De a szálló gondnokságán elmondják: az alagsori kazánfűtést januárra már felváltja a távfűtés. Egyébként a hideg egyik oka: a szállót felújítják, jelenleg III., a rekonstrukció után II. kategóriás lesz, s az egyik emeleti folyosó végén a falat pillanatnyilag pévécé-fólia helyettesíti. — A meleget pedigi pótpap- lan — szól Szikora Béla, nyírcsahoji lakos, kát kisgyermek apja. — így a hideg még ki- bírhatós. Én sok szállót megjártam már, nyolc éve lakom a fővárosban. Itt az a jó, hogy van jó fürdési lehetőség, nem úgy mint a csavargyári szállón. Néhány hete jöttem csak a vállalathoz, de azt mondhatom — ez jobb ... Valóban jobb lehet, mert a szállólakók elmondották, hogy a Radnóti Irodalmi Színpad időnként kijár hozzájuk. Legutóbb szeptember 17-én „régi külföldi nótókat énekeltek, A világ élvonalában Százéves a hídépítés Jubileumi ünnepségen emlékeztek meg a Ganz-MÁVAG- ban a magyar hídépítés és -gyártás centenáriumáról, arról. hogy az első magyar gyártmányú közúti híd, a zsolnai Vág-híd, 1879-ben díszoklevelet kapott a párizsi világkiállításon. A Ganz-MÁVAG és a vas- szerkezeti gyár vezetői elmondták: lassan félidejéhez érkezik a négy évvel ezelőtt megkezdett tízéves rekonstrukció. amely lehetővé teszi az új hidak, a dunai vízlépcső- rendszer, a csongrádi vízlépcső, a bicskei hőerőmű, valamint más Ganz-gyártmányok, így a motorvonatok, tartályok acélszerkezeti igényeinek kielégítését. A 900 millió forintos beruházási keretből már sok új. korszerű, nagy teljesítményű és többségében automatizált kovácsoló-forgácsoló berendezést szereltek fel az üzemekben. Megkezdték egy új szerelőcsarnok építését is, ami régi hiányt pótol, hiszen a nagyméretű szerkezeti elemek összeállítását eddig az elavult Lágymányosi telepen és a Kőbányai úti szabadtéri telken végezték. meg citeráztak hozzá.” S egyéb kulturálódási lehetőség? Működik a szállón honismereti szakkör, keddenként, heti kétszer filmet is vetítenek, s TIT- előadásokat is tartanak „erről arról,” időnként. Van még tévé és a fiataloknak ping- pongasztal. No és a kantin. De Kovács Jánosné gondnok szerint nemcsak a sör „dolgozik”, hanem a fegyelmi -bizottság is jól tölti be funkcióját. — A rendszeresen lerészege- dő, botrányosan viselkedő egyéneket kétszer figyelmeztetik. harmadszorra kizárják a szállóról. Most is van egy ilyen eset, a napokban költözik az illető. Ki is van függesztve a pK>rtán, hogy mit tett. Kulturált lakók Nézem, mit 'tett az illető. Ittasan, trágár szavakkal becsmérelte a szálló vezetőségét, szidta a portásnőt. Hát igen. — Ez kirívó eset — mondja Jéri László. — Az „erős embereket” többnyire sikerül megnevelnünk. Ha nem: elküldjük őket. apelláta nincs! De — letűnőben van már a bikaistállók kora, kulturáltabbak lettek a szállólakók. Elköszönök új ismerőseimtől, korán kelnek holnap. Vörös István Víztisztító Pap szigeten A Vízügyi Építő Vállalat szakemberei építik az észak-budapesti szennyvíztisztító művet a Papszigeten, Műanyagipar Újabb termékek 1985-ig megújul a műanyag- feldolgozó-ipar és a jelenlegi 30 kilóról 50 kilóra emelkedik hazánkban az egy főre jutó évi műanyagfelhasználás. Elsősorban az építőiparban, _ a közlekedésben, a csomagolásban és a ruházati iparban fokozzák a műanyagtermékek részarányát. Üjabb szerkezeti anyagok, műszálak és használati tömegcikkek gyártását kezdték meg ütésálló polisztirolból, p ve-bői, polipropilénből és számos csomagolóanyagot és burkolóeszközt, például a gyógyszerfóliát is hazai alapanyagból állítanak elő. Az iparág gazdaságosságát fokozza, hogy legnagyobb műanyaggyárak és feldolgozó üzemek szervezett formában újra felhasználják a technológiai folyamat során keletkező pvc és poliolefin hulladékot. Mozgósítani az ingázókat is Milliókban mérhető összefogás Társadalmi munkaakciók Budaörsön Tizennégymillió forint. Eny- nyi pénzből akár két óvoda is felépíthető. Ám még inÚjoncok köszöntése Törökbálinton búcsúztak a bevonulóktól A bevonuló újoncok a művelődési ház nagytermében Radvánszky Attila (balról) átadja a fegyvert Kun Sándornak. Halmágyi Péter felvételei Tegnap kora reggeltől gyülekeztek Törökbálinton azok a fiatalok, akik most vonulnak be tényleges katonai szolgálatra. A Munkácsy Mihály Művelődési Ház udvarán ott voltak a szülők, a feleségek, gyerekek, hogy búcsút vegyenek kát esztendőre hozzátartozóiktól. Hamar túlestek a fiatalok az adminisztrációs tennivalókon, a alán kezdődhetett az ünnepség, melynek kertében ezúttal a budai járás köszöntötte a bevonuló ifjakat. Részt vett az ünnepségen Krasznai Lajos, a budai járási pártbizottság első titkára is. Hakucsák Károly őrnagy jelentette, hogy az alakulat teljes létszámmal megjelent a bevonulásra. Ezután elhangzott a Himnusz, majd a fiatalok érces erőt, egészséget köszöntéssel üdvözölték elöljáróikat. Boda Júlia — a helyi amatőr színjátszócsoport tagja mondta el Eluard Szabadság című versét. Ezután felolvasták Czinege Lajos hadsereg- tábornok, honvédelmi miniszter parancsát a bevonuló fiatalokhoz. Sipos Árpád, a Hazafias Népfront Pest megyegi bizottságának 'titkárhelyettese mondott ünnepi beszédet. Szólt arról a nemes kötelezettségről, ami a bevonulókra vár, kérte őket, igyekezzenek képességeik szerint legjobban helytállni, ezt várja tőlük dolgozó népünk, a haza. Az újoncok nevében a vecsési Kun Sándor vette át a fegyvert Radvánszki Attila rajparancsnoktól. A helyi általános iskola úttörői virággal köszöntötték a bevonulókat, majd az ünnepség az Intema- cionálé hangjaival fejeződött be. Az újoncok közül a törökbálinti Nagy Miklóst kérdeztük, mit jelent számára ez a nap? — Készültem rá, hiszen már fél éve 'tudom, hogy most kell bevonulnom. Felépítettem magamban, mit és hogyan fogok csinálni. Civilben targoncakezelő voltam a Fővárosi Távfűtőműveknél, leszerelés után oda akarok visszamenni, szeretem a munkámat. Most csak azért drukkolok, hogy ne kerüljek nagyon messzire. Jó lenne a két esztendő alatt Is minél többször látni a családomat. Sós Péter kább kézzelfoghatóvá válik e számadat, ha leírjuk: ez volt tavaly Budaörsön a helyi üzemek, intézmények dolgozói által elvégzett társadalmi munka értéke. Az érdekeltek aktívan közreműködtek a budai járás 18 ezres lélekszámú nagyközségének fejlesztésében: utakat hoztak rendbe, napközit, játszóteret, sportpályát építettek. Elégedettek-e az önkéntes munkavállalók tenniakarásával a nagyközség vezetői ? Akad tennivaló Valentin Károly, a budaörsi nagyközségi pártbizottság titkára: — Ha a számadatokat nézzük, feltétlenül. Csák a legnagyobb elismerés hangján szólhatunk a negyven helyi üzem, intézmény kollektíváiról, hiszen nemcsak környezetük szépítésében, hanem a település fejlesztésében is lelkesen közreműködtek. Ám akad még tennivalónk bőségesen, s azt szeretnénk, ha a jövőben is számíthatnánk a segítő kezekre. A közösség értékteremtő munkája révén, ugyanis valamennyien gazdagabbá válunk... Naszvadi János, a budaörsi nagyközségi tanács elnöke: — Való igaz, hogy a helyi üzemek, intézmények még egyetlen kérésünk teljesítésétől sem zárkóztak el. Igazi partnerek, akik együtt örülnek eredményeinknek, s gondjaink, problémáink megoldásából is részt vállalnak. Ilyen körülmények között az elmúlt három esztendőben szemmel láthatóan is gazdagodott településünk! Bandúr Aladár, a Hazafias Népfront nagyközségi bizottságának elnöke: — Köszönettel tartozunk az önkéntes munkavállalóknak. Számomra, mivel pedagógus vagyok, a Lenin úti napközis játszótér, valamint az Esze Tamás Általános Iskola játszóparkja a legkedvesebb: a két létesítmény értéke több mint egymillió forint volt. Egyetlen fillérünk sem volt rá, mégis megépítettük mindkettőt a gyerekeknek. Közös erőből, összefogással. Nemes szándék S most minden jel arra mutat, hogy az akció tovább folytatódik. Ezekben a napokban juttatják el minden családhoz az úttörők a Hazafias Népfront nagyközségi bizottságának felhívását, amely újabb településfejlesztő és környezetszé- pítési társadalmi munkaakcióra mozgósít. Nyolcezer szórólapon kérik a budaörsieket, hogy két kezük munkájával járuljanak hozzá a lakóházak, kertek, utcák csinosításához, a parkok, terek, gyermekintézmények, járdák, utak, csatornák építéséhez, az öregek napközi otthona rendbetételéhez. Az akció remek lehetőséget kínál arra, hogy az üzemek, ipari szövetkezetek szocialista brigádjai, a munkahelyi kollektívák csatlakozzanak az MSZMP XII. kongresszusa, valamint hazánk felszabadulása 35. évfordulója tiszteletére a Hazafias Népfront Országos Tanácsa által már korábban közzétett felhíváshoz. A szándék nemes: vajon sikerül-e a szép tervek megvalósulása? Nos, éppen a legfontosabb tennivalók teljesítése érdekében tegnap a közelmúltban átadott, 16 tantermes új általános iskolában a helyi üzemek, intézmények gazdasági vezetőivel, párt-, szakszervezeti, valamint KI5Z- tiszts ígviselőivel a nagyközség vezetői megbeszélték a soron következő feladatokat. A meghívottak pedig — miután meghallgatták Naszvadi János rövid beszámolóját az elmúlt években végbement fejlődésről — maguk is megtették konkrét vállalásaikat. Az érdekeltek ismét hűek maradtak önmagukhoz: a felhívás ezúttal sem maradt visszhang nélkül. Az elkövetkezendő időszakban mindenekelőtt a Budapesti út, a Szabadság út és a Marx Károly út rendbehozataláról gondoskodnak, természetesen számtalan egyéb vállalás mellett, amelyeknek felsorolására most aligha vállalkozhatnánk. Annyi azonban bizonyos: a jövő esztendő végéig az üzemek, intézmények által teljesített társadalmi munka értéke ismét milliókban lesz mérhető. Első fecskék S itt álljunk meg egy pillanatra. A helyi üzemek, intézmények dolgozói — akiknek egy része nem Budaörsön lakik — eddig is sokat tettek azért, hogy a település gazdagodjon. Ám a nagyközség vezetőinek kétségkívül sok fejtörést okozott, hogy a Budaörsön lakó, de nem ott dolgozó embereket is bevonják a közös értékteremtésbe. Éppen ezért a mostani felhívás akkor éri el igazi célját, ha az önkéntesek között ott lesznek az ingázók is. Az új lakótelepen már másfél ezren élnek, s a döntő többségükben fiatal családokat is hasznos lenne aktivizálni. A társadalmi munkaakciók szervezésével a nagyközségi tanács költségvetési üzemének üzemegységvezetője, Szilágyi Károly foglalkozik, aki a szervezéssel kapcsolatos kérdésekben szívesen áll az érdeklődők rendelkezésére. Ám ne legyünk igazságtalanok: nemrégiben, már a lakótelepen is megjelentek az első önkéntes társadalmi munkavállalók: Kaszap Mária tanácstag irányításával a parkot rendezték. Igaz, csak tizennégyen fogtak a kezükbe gereblyéz ásót, de végül is minden kezdet nehéz. S miért ne következhetne jó folytatás? F. G.
