Pest Megyi Hírlap, 1979. október (23. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-26 / 251. szám

1979. OKTOBER 26., PÉNTEK Talajerő a tárolóban A Herceghalmi Kísérleti Gazda­ság műszaki kol­lektívája kidol­gozta a folyékony műtrágyázás tech­nológiáját. Száz köbméter befo­gadóképességű tá­rolót építettek, mely alkalmas a szuszpenziós mű­trágya fogadásá­ra és állandó ke­verés közbeni tá­rolására, valamint a gépek feltöltésé­re is. r, rnrnf as Ipoly men lén... Vállvetve a határsértők ellen A Vas megyeiek egyönte­tűen állítják: ezen a tájékon az ősz a legszebb évszak. S való igaz: az őrségi domb­hajlatokban ezer színben pompázik a puha avar, a le­vegőben frissítő fenyőillat. Ám azt is tudni kell: akadnak olyanok, akik ezt a vidéket korántsem a természet vará­zsa, avagy a szubalpesi klíma miatt keresik fel. Sokkal in­kább azért, hogy illegálisan átlépjék hazánk nyugati ha­tárát. Persze, már a kísérlet eleve kudarcra van ítélve: kétségkívül erről győződhet­tek meg az elmúlt napokban az ország minden részéből Szombathelyre érkezett újság­írók, akik részesei lehettek a Munkásőrség Országos és Vas megyei Parancsnoksága, a BM Határőrség Országos Parancs­noksága és a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala által szervezett sajtótájékoztatónak és bemutatónak. S maga az a tény, hogy a l(határsértők — akik között [éi/ről. évre növekszik a bün­tetett előéietűek száma — hem érhetnek célt, ebben a szolgálatukat rendkívül fe­gyelmezetten ellátó határőrö­kön kívül nagy szerepük van e vidék munkásőreinek is. Igaz, Vas megye acélszürke egyenruhásai — amint azt Takács József, a munkásőr­ség Vas megyei parancsnoka tájékoztatójában elmondta — mindig az élenjárók közé tar­toztak, s nemcsak a kiképzés­ben, hanem a gazdasági mun­kában is. A testület tagjainak több mint 60 százaléka szocia­lista brigádtag, nagyon sokan viselnek párttisztséget, de a tanácstagok és a népfrontak­tivisták között is találkozha­tunk szép számmal munkás­őrökkel. Lényeges mozzanat: aktívan készülnek az MSZMP XII. kongresszusára, valamint hazánk felszabadulása 35. év­fordulójára. Az országos pa­rancsnok felhívására nemes vállalásokat tettek a munka minőségének javítására, a munkaverseny-mozgalom fel­lendítésére. Példák sora bi­zonyítja: nemcsak Vas me­gyében, han :m szerte az or­szágban is a munkásőrök kez­deményezői, szervezői a mun­kaversenynek. A legjobb segítőtársak De térjünk vissza ismét a Vas megyeiekhez. Az Őrség székhelyén, Öriszentpéteren található határőrsön Antalik Pál őrnagy tömören fogalma­zott, amikor a környékbeli munkásőrök ténykedéséről be­szélgettünk. — Nehéz szavakban kifejez- | ni azt a támogatást, amit na­ponta határőreinknek nyújta­nak. Kétségkívül ők a mi leg­jobb segítőtársaink... Az őrnagy szavait szemmel láthatóan elégedetten hallgat­ta dr. Abel László határőr vezérőrnagy, a BM Határőr­ség politikai csoportfőnöke és Hagy György, a Munkásőrség országos parancsnokának el­ső helyettese. S aligha nevez­hető véletlennek, hogy Őri- szentpéteren közös a határőr­ség és a munkásőrség bázisa. — A határsértők sajnos mindenre elszántak, többnyire fegyverük is van, s ha ve­szélybe kerülnek, nem válo­gatnak az eszközökben — mondta dr. Ábel László. — Elfogásuk, ártalmatlanná téte­lük valamennyiünk közös ér­deke. Ehhez kapunk hathatós segítséget a körzetben élő munkásőröktől, akik napi munkájuk után járják e cseppet sem veszélytelen vi­déket. Feltétlenül érdemes megjegyezni: az őriszentpéte- rihez hasonlóan kitűnő az együttműködés a határőrök és a munkásőrök között Pest me­gyében az Ipoly vidékén, Vá- mosmikola és Bernecebaráti térségében. S a fegyverbarátság szép megnyilvánulásának bizonyí­tékaként magunk is megis­merkedhettünk az ötvenkét esztendős Bodó Károllyal, az őriszentpéteri munkásőr al­egység parancsnokával, aki a helyi erdészet kerületvezető erdésze. Az acélszürke egyen­ruhások testületének alapítói közé tartozik. Zubbonyán ki­tüntetések sora: társai szerint ő a rekorder,, hiszen eddig nem kevesebb, mint tizenegy határsértőt fogott el. ruhás, sáros cipős fiatalem­bert pillantottam meg. Meg­előztem, s így száz méterrel előrébb leállítottam a motort. Ügy tettem, mintha szerel­ném, s egy szál cigarettát is elővettem. Amikor mellém ért, tüzet adott. Beszélgetni kezdtünk, s arra kért, vigyem el a határszélig, de úgy, hogy az őrszemeket kerüljük ki. Pénzt is felajánlott. Rendben van, mondtam, üljön csak fel a motoromra. Beleegyezett. Meg sem álltunk a határőr­sig. Amikor rájött, hogy túl­jártam az eszén, szidott mint a bokrot. Bevallotta, hogy disszidálni akart. Egyébként bárkit kérdez az alegységünk­ből, majd’ mindenki tudna magának mondani egy-két ha­sonló történetet. — Akad-e fiatal munkásőr alegységükben? — Szerencsére jön az új nemzedék, akik majd átve­szik tőlünk a stafétabotot. A testület egyébként vonzó a harminc éven aluli őrségiek körében: a mi vidékünkön rangot jelent, ha valaki ma­gára öltheti a munkásőr- egyenruhát. — Meddig vállalja még a szolgálatot? — Amíg az egészségem en­gedi. Rengeteget jelent szá­momra, hogy a feleségem megértő, mindenben igazi tár­sam. Amikor az erdőt járom, nemcsak a fákat és a mada­rakat figyelem... Fegyverrel a kézben Az ország nyugati vidéke ; nemcsak Magyarország, ha­nem a szocialista tábor hatá­ra is. S ezen a szakaszon a modern technikai berendezé­sek mellett sorkatonák, tisz­tek óvják az ország nyugal­mát — fegyverrel a kézben. Együtt megbízható társaikkal, az acélszürke egyenruhások lelkes csapatával. Falus Gábor Irány az őrs... ■— Hogyan lehetséges ez? — kérdeztük Bodó Károlytól, aki huszonhét esztendeje dolgo­zik az erdészetnél, s úgy is­meri a vidéket, akár a tenye­rét. — Tősgyökeres őrségi va­gyok. Ezen a tájon születtem, minden dombhajlat, erdei ös­vény egy kicsit az enyém is. Az itt élő emberek régi isme­rőseim, nekünk hamar feltű­nik errefelé az idegen. És nemcsak akkor kötelességünk segíteni a határőröknek, ami­kor egyenruhát viselünk, ha­nem civilben is. Az őrségiek egyébként réges-régtől így gondolkodnak. Mondhatnám úgy is, ez nálunk hagyo­mány ... — Legemlékezetesebb esete? — Tíz éve történt. Lejárt a munkaidőm, késő délután kis Mopedemmel hazafelé indul­tam. Az országúton gyűrött Vád tapassfaSafok Minőségellenőrzés korszerűen Az ország gazdasági egyen súlyának javítása, az export­képesség fokozása, a hatéko­nyabb termelés minden vál­lalattól több egymással ösz- szefüggö intézkedést követel. Ezek közül az egyik, de a leg­fontosabbak közül való hogy javítsuk termékeink minősé­gét, formáját, hogy hosszú tá­von is biztos, jól fizető piaco­kat szerezzünk számukra. Áz MSZMP Vác városi bizottsá­gának gazdasági és szövetke­zetpolitikai szakemberekből álló közössége a közelmúlt­ban azt vizsgálta meg tíz he­lyi üzemnél, hogy e szem­pontból tapasztalható-e fejlő­dés, s milyen további intéz­kedésekkel kívánják elérni termékeik minőségének javu­lását. A megvizsgált tíz üzem: a Híradástechnikai Anyagok Gyára, az Egyesült Izzó, a Magyar Hajó- és Darugyár váci gyára, a Forte, a Taurus, a Bélésgyár, a Fonógyár, a Finomfonó és Cérnázó, vala­mint a Könnyűipari Gépgyár­tó Vállalat váci gyára a vá­ros ipari termelésének 70 szá­zalékát adja, tőlük származik a teljes export. Kevesebb selejtteI A tíz vállalat 'termékeinek 95 százaléka minősül első osz­tályúnak, mégis nagyok az el­térések. Jó példaként említ­hetjük a Fortét, ahol évtize­dek óta kiegyensúlyozott, ma­gas színvonalú az ellenőrzés, s így jók a termékek minő­ségi paraméterei is. A Tau­rusnál a termékszerkezet kor­szerűsítése tavaly jelentős minőségi visszaeséssel járt, re­mélhetőleg csak átmeneti idő­re. A hajógyár csakis hibát­lan, azaz első osztályú termé­keket értékesít. Az Izzó ter­mékeinek minősége a tervidő­szak első két évében csökkent, majd 1978-tól egytized száza­lék kivételével csak első osz­tályú árukat adnak el. A Híradástechnikai Anyagok Gyárában évről évre keve­sebb a hibátlan termékek aránya, de ezzel párhuzamo­san a selejtveszteség is csök­ken. A könnyűipari üzemek jel­legéből adódóan is jóval több a másodosztályúnak ítélt ter­mék, nem ritka az sem, hogy összes árujuknak csak 50—60 százaléka kerül az első kate­góriába. Ugyanakkor például a Kötöttárugyárban évről év­re javul ez az arány, míg például a Fonógyárban, ahol elmaradt a rekonstrukció, e téren jelentős hanyatlás ta­pasztalható. A nem első osztályú termé­kek gyártásából szárnrzó veszteség Vácott összességében mintegy 40—50 millió forint. A Kötöttárugyár a nem első főbb gépet, növényvédő szert Felújítják a háztáji gyű mölcsösöket Pest megye mezőgazdasági üzemei közismertek vállalko­zó kedvükről. Bizonyára an­nak köszönhető ez, hogy a kistermelők kedvezőbb felté­telek között termesztenek zöldséget, gyümölcsöt, szerve­zettebb az értékesítés, a sza­porítóanyag-ellátás jobb az országos átlagnál. A háztáji és kisgazdaságok száma a legutóbbi felmérések szerint meghaladja a 200 ez­ret, a művelésük alá tartozó terület eléri a 73 ezer hek­tárt. A kistermelés Achilles- sarka — állattenyésztésünk ugyanis előkelő helyet foglal el a megyék versenyében — a gyümölcs- és szőlőtermesz­tés. A fajták egyre kevésbé felelnek meg a korszerű igé­nyeknek, sok az elöregedett telepítés. Tekintettel arra, hogy a háztáji gazdaságok a megye gyümölcstermelésének 60 százalékát, a szőlőültetvé­nyek pedig az összterület fe­lét teszik ki, lényeges kérdés, hogyan alakul a kisegítő gaz­daságok produktuma. Lesz-e elegendő termék az elkövet­kező években is. Egyebek között erről volt szó a Fogyasztási Szövetkeze­tek Pest megyei Szövetsége csütörtök délelőtti ülésén, ahol Tuza Sándorné dr. elnök­letével megtárgyalták a kis­gazdaságok és házikertek re- kontsrukciós programját. A háztájiban megtermelt gyü­mölcs nagyobbik részét — ke­reken 60 százalékot — a csa­ládok saját háztartásukban fogyasztják el. Az áru két ötödé viszont kereskedelmi forgalomba kerül. Kézenfekvő tehát, a hozamok növelése érdekében nagyobb mértékben gépesíteni, javítani a növény- védőszer-ellátást és ami szin­tén nem lényegtelen, több anyagi támogatást adni a házikertek tulajdo­nosainak. Tekintettel arra, hogy a sző­lők jelenlegi hasznosítási módja folytonosan növeli a parlagterületeket, elkerülhe­tetlen a rekonstrukció. A já­rási hivatalok illetékes szak­emberei által elkészített ter­vek szerint Pest megyében 1140 hektár területen —, eb­ből 512 hektár a szőlő — cél­szerű a felújítás. így a jövő­ben a budai, a gödöllői, a da­basi és a monori járásban te­lepítenek szőlőt, gyümölcsöst. A végrehajtásban a mezőgaz­dasági termelőszövetkezeteken kívül részt vesznek az áfé- szek is. Míg az előbbiek a te­lepítés gyakorlati kivitelezé­séhez adnak segítséget, utób­biak a szaporítóanyagot biz­tosítják. Akad persze más módszer is. Nagykátán és Péteriben példám a szakcso­portok vállalták magukra a telepítéssel járó gondokat. A MÉSZÖV elnökségének tegnapi ülése foglalkozott a fogyasztási szövetkezetek egyesülésének tapasztalatai­val. Az áfészek száma néhány év alatt 40-ről 17-re csökkent. A korábbinál nagyobb összegeket fordí­tottak korszerűsítésre, gé­pesítésre. Erre az alapok koncentrálása adott lehetőséget. Az eredmé­nyek mellett vannak hiá­nyosságok is: a nyereség sza­porodásával nem mindig járt együtt a hatékonyság növe­kedése. A készletek mennyi­sége és a munkabér gyorsab­ban emelkedett, -mint a ha­szon. osztályú termékeket csökken­tett áron értékesíti, de ezzel árbevételük évente 20 millió­val csökken. A KGM tárcá­hoz tartozó vállalatoknál a nem első osztályú áru egyér­telműen selejt, tehát eladha­tatlan. A HAGY-ban pél­dául ez a termelési érték mintegy 2 százalékát, 12—22 millió forintot tesz ki egy-egy évben. A korszerű technika együtt jár a minőség javulá­sával. ezt bizonyítja az Izzó példája is. A termékszerke­zet-váltás, a korszerű beren­dezések használata azt ered­ményezte, hogy termékeik minősége javult, veszteségeik pedig egytizedére csökkentek. Áthárított veszteségek A termékek rossz minősége miatt fizetett kötbér összege meglehetősen alacsony a vá­rosban: három és fél év alatt mindössze 407 ezer forint yolt. Ehhez azonban hozzá kell ten­ni, hogy a szám feltehetőleg azért is ilyen kicsi, mert a megrendelők, társvállalatok nem mindig élnek e lehető­séggel. A termékek minősége nem csupán az üzemekben, gyá­rakban dolgozó munkások és műszakiak szakértelmétől, az alkalmazott technológiától függ, hanem a felhasznált anyagoktól is. A megvizsgált tíz vállalat közül azonban csak a HAGY, a Hajógyár és a Forte vizsgálja rendszere­sen a máshonnan kapott alap­anyagokat, s rendelkezik olyan minőségvizsgálati mód­szerekkel, hogy ki is tudja mutatni a hibákat. Furcsa módon azonban nem ők, ha­nem a könnyűipari vállalatok azok (ezeknél alapanyagmi­nőség ellenőrzés nincs), akik a rossz minőség miatti veszte­séget át tudják hárítani a szállítóra, azaz kötbéreznl tudnak. A kép e tekintetben összességében mégis kedvező, mert a váci vállalatok három­szor annyi kötbért kapnak, mint amennyit nekik kell ki­fizetniük. Érdemes alaposabban is megvizsgálni a minőségellen­őrző szervezeteket. A korsze­rű minőségellenőrzés a beér­1 I kező, máshonnan szármázó áruk, alap- és félkészanya­gok ellenőrzésével kezdődik,' folytatódik a gyártás közbeni meóval és kiegészül a selejt-! okok elemzésével. Ilyen átfo­gó szervezet azonban Vácott^ csak a gépipari vállalatoknál és a Forténál van, a többinél se c beérkező anyagokat, se a selejtokokat nem vizsgálják meg. így csak a kész termék-; ről derül ki, hogy az jó, vagy sem. Örvendetes viszont, hogy, ahol átfogó technológiai fej-; lesztés, termékszerkezet-vál- tás került sorra, ott mindé-] nütt megoldották ezt a prob­lémát is. Egy-egy minőségei-] lenőr a városban évente kö­rülbelül 10 millió forint érté­kű terméket minősít. Lénye­gesen kevesebbet az Izzóban, ennek az értéknek az ötszö­rösét a Fonógyárban és a Taurusban. Sok helyen meg­oldatlan a minőségellenőrök szervezeti hovatartozása is. Márpedig véleményünk Sze­rint az a helyes, hogyha ezt a tevékenységet közvetlenül az igazgató irányítja. Módszerek, ötletek A minőség fogalma önma­gában is bonyolult, s a piac szabta igények szerint állan­dóan korszerűsíteni kell. Ebi­nek megfelelően a váci vál­lalatok is többféle formában, módszerrel igyekeznek tovább javítani termékeik minőségét, A HAGY a transzformátor-, gyártásnál bevezette a 3 M- módszert. A Fortéban 1977-től külön premizálják a jó mi­nőségű munkát, s jelentősen javították a termelési folya­mat egyes szakaszaiban a ter­mékellenőrzést. A Taurusban társadalmi szervezet, a minő­ségvédelmi tanács is rendsze­resen vizsgálja a selejtokokat. A Kötöttárugyárban az ala­csony színvonalú, fejlesztés­sel nem javítható termékek gyártását megszüntették. A Bálésárugyár a Dolgozz Hi­bátlanul munkarendszert a minőségellenőrző szervezetre is kiterjesztette. PÁLMAI LÁSZLÓ, az MSZMP Vác városi bizottságának titkára drvos a mezőgazdaságban Ülésezett az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottsága Kecskeméten, dr. Pesta László elnökletével csütörtö­kön összeült az országgyűlés szociális és egészségügyi bi­zottsága. A tanácskozáson — dr. Major Imrének, a Bács- Kiskun megyei Tanács elnök-' helyettesének előterjesztése alapján — a mezőgazdasági dolgozók egészségvédelmének helyzetével foglalkoztak. A téma időszerűségét az agrár­termelés korszerűsödése, a vegyi anyagok, a technika fo­kozott alkalmazása adta meg. Bács-Kiskun megyében az or­szágban elsőként kezdték meg a nagyobb gazdaságok üzem­egészségügyi ellátását. Több állami gazdaságban, termelő­szövetkezetben működik fő-, illetve mellékfoglalkozású or­vos, és tartanak fenn rende­lőintézetet. WHO-igazgató Pest megyében A hazánkban tartózkodó dr. Leo A. Kaprio, az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO) európai területi bi­zottságának finn nemzetiségű igazgatója tegnap, dr. Zsögön Éva egészségügy: minisztériu­mi államtitkár kíséretében Pest megyébe látogatott. A vendégek kalauza dr. Süpek Zoltán, a Gödöllői Járási Hi­vatal elnöke volt. Galgamácsán Vankóné Du­dás Juli képzőművészeti gyűj­teményét tekintették meg, majd útjuk a kerepestarcsai kórházba vezetett. Megtekin­tették a korszerű diagnoszti­kai épületet, a műtőket, vala­mint a hotelszárnyban a II.' emeleti 80 ágyas sebészeti osztályt. Dr. Leq A. Kaprio tegnap el­utazott hazánkból. Az MNB köksönmegáJlapodásai A Magyar Nemzeti Bank képviselői október 23-án Frankfurtban 250 millió dol­lár, október 25-én pedig To­kióban 20 milliárd yen (kb. 100 millió dollár) összegű hi­telmegállapodást írtak alá az­zal a bankkonzorciummal, amelyet a frankfurti Deutsche Genossenschaftsbank és a to­kiói Long-Term Credit Bank of Japán szervezett meg. A dollárhitel lejárata 10 év és kamatozása 5 évig 0,5 száza- 1 lékkai, utána pedig 0,625 szá­zalékkal haladja meg a min­denkori rövid lejáratú pénz­piaci kamatlábat. A yenhitel 12—15 éves lejáratú, kamato­zása pedig az egész időtartam­ra a 12 éves hányad esetében 8,5 százalék, a 15 éves hányad esetén 8,7 százalék. A hitelek folyósításában vezető nyu-] gat-európai és japán bankok,’ biztosítótársaságok vesznek részt. A hitel exportfejlesztési céljaink finanszírozását fogja szolgálni.

Next

/
Thumbnails
Contents