Pest Megyi Hírlap, 1979. október (23. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-24 / 249. szám

MAGASABB SZÍNVONALON Gondozás a felnőtteknek is IDEJÉBEN FORDULJUNK FOGORVOSHOZ Alapelvünk, hogy felnőttla­kosságunk fogait is rendsze­resen gondozni kell, mondta a napokban a gödöllői egye­sített egészségügyi intézmény igazgatója. A feladatokat vi­lágosan megfogalmazó veze­tő szavai először engem is megleptek. Miért? Talán ed­dig nem így volt? Aztán ahogy elmélyedtünk a beszél­getésben. kiderült, több ok miatt óhaj, kívánság; részük­ről pedig még mindig csak követelmény, hogy az elhang­zottak megvalósuljanak. Itt tartanánk 1979-ben? És ép­pen Gödöllőn, ahol egyébként az egyik legjobb fogászati rendszer működik. Igen. De ez egyáltalán nem csak rajtuk múlik, hanem rajtunk is. Mert — hiszen is­merjük magunkat —, hol a fogorvostól való félelmünk­ben, hol hanyagságunk miatt egyáltalán nem használtuk Úgy ki szakmai és technikai felkészültségüket, mint ahogy lehetne. Ök úgy fogalmaznak, hogy felnőtt lakosság elsősor­ban igénykezelésre jár. ami annyit jelent, hogy akkor sie­tünk, robogunk bedagadt ar­cunkkal az orvoshoz, ha már elviselhetetlen a fájdalom. Holott az lenne a jó, ha a kezdődő, legkisebb panasz esetén hozzájuk fordulnánk. Tudniillik nem gondolunk ar­ra, hogy a fog éppúgy hor­dozhat magában kezdődő ba­jokat, gyulladást, beteg góco­kat, mint bármely más szer­vünk. Az egészségesnek látszó fog zománc sokunkat megté­veszt. s még a kezdődő íny­sorvadáskor sem gyanakszunk bajra. Ezúttal a felnőttek fogvé­delméről, gyógyításáról szó­lunk. hiszen a gyerekeké az iskolafogászatokon rendsze­resebb, jól szervezett. Ben­nünk a kelleténél nagyobb a tartózkodás a fogászattal szemben, s erre mi sem jel­lemzőbb, minthogy akad olyan szülő, aki levélben til­takozik,^ ha a gyerek fogát fúrni, tömni akarják. Igény kezelés, hallom újra « szokatlan kifejezést. Annál inkább visszaoseng. mert a most kialakított, a város egé­szét átfogó fogorvosi körzetek ennél jóval többre képesek. Nem csupán igénykezelésre szerveződtek, hanem azért, hogy a megelőző munkát ma­gasabb szintre emeljék. Ha mi is akarjuk. A lehetőség adva van. Hallgassuk meg er­ről dr. Makra Csaba főorvost, a fogászat vezetőjét. — Az alapellátáson kívül van parodontológiai rendelé­sünk, amelyen a fogágy és a fogíny betegségeit idejekorán felismerjük, gyógyítjuk. Ren­delkezünk már korszerű száj­zuhannyal, ami manapság ke­vés helyen van az országban. Rendszeres a terhesek fogá­szati gondozása is. Szükséges ez, hiszen gyakorlatilag min­den terhes nőnek ínygyulla­dása van, ami részben az életmódváltozásból követke­zük. De azt is felmértük, hogy a gondozásra' jelentkezettek tizenhét százalékának volt gócos, gennyes foga vagy gyö­kere. Éppen ezek miatt a ter­hesgondozó és a fogászat kö­zött szoros a kapcsolat. Hasonlóan külön gondos­kodnak a lakosság veszélyez­tetett csoportjairól; mint pél­dául a fiatal cukorbetegekről, vagy a vérzékenységben szen­vedőkről. Az utóbbiban vér­ellátó állomással is együtt­működnek. Megfigyelhetjük, hogy bár ezúttal a fogászat oldaláról szóltunk egészségügyi kérdé­sekről. de minduntalan kitű­nik; a betegellátást komp­lexen, egységben szervezik. Jó példa lehetne erre az is, hogy bár a szájsebészet dr. Nagy Péter főorvos vezetésével kü­lön szakrendelőként működik, a fogorvosok, ha indokoltnak látják, ide utalják az embe­reket. Például olyankor is, ha a foggal kezelt beteg száj- nyálkahártyájában vagy a nyelvén elváltozást észlelnek, így gyógyszeres kezeléssel elejét vehetik a komolyabb betegségnek. F. I. Kartali tsz Jó termés Négyszáz vagon kukoricára számítanak az idén a kartali Petőfi Termelőszövetkezetben. A termés nagy részét, mintegy háromszázötven vagonnal a Termékforgalmi Vállalatnak adják el, saját maguknak öt­ven vagonnal tartalékolnak. Tárolótérben nem szűkölköd­nek, száz vagon kukorica bér­tárolását is vállalják. VI. ÉVFOLYAM, 349. SZÁM 1979. OKTOBER 24., SZERDA Tájházak segítője Bővítik az aszódi múzeumot Állandó kiállítás nyolc teremben A gödöllői járás közműve­lődésében egyre nagyobb sze­repet játszanak a falumúzeu­mok. Nemcsak az októberi múzeumi és műemléki hónap rendezvényei bizonyítják ezt, hanem az egész évi folyama­tos és átgondolt munka. Jel­lemző az intézményekre, hogy tiszta, kulturált környezetben fogadják az érdeklődőket, he­lyi kiadványokkal, prospek­tusokkal, képeslapokkal, kiál­lításvezetők ajánlásaival te­szik emlékezetessé programjai­kat. Szakmai felügyelet A látogatók egyre növek­vő száma, a múzeumok mun­kája iránti fokozódó érdeklő­dés ad biztatást a létesítmé­nyek fejlesztésére, gazdagítá­sára. A közeljövőben ennek szellemében létesítenek falu­múzeumot Hévízgyörkön, né­met nemzetiségű tájházat Ik- ladon, valamint új otthonba költöztetik a zsámboki gyűj­teményt. E falumúzeumok létrehozásánál részben az egy­re inkább pusztuló néprajzi tárgyak megmentése a cél, de a paraszti építkezés, a régi parasztházak megőrzése is feladat. A falumúzeumok népi mű­Anyakönyvi hírek Született: Cseresznye János és Szűcs Magdolna; Adrienn, Csatlós Sándor és Szabó Éva Júlia: Henriett, Radics Lajos és Rácz Mária: Éva, Makó László és Berki Hajnalka: Barbara, Heilmann László és Medgyes Borbála: Lás kló, Gu­ba Lajos és Répássy Margit: Lajos, Szácsényi Emil és An­tal Éva: Szilárd, Kálmán Imre és Cseri Anikó: Balázs nevű gyermeke. Névadót tartott: Király Zol­tán és Koczkós Ilona: Enikő, Kovács László és Antal Elza: Péter, Szabadi János és Tóth Lídia: Erika, Bajkai Károly és Sándor Erzsébet: Bernadett, Kocsis János és Cser Margit: Attila nevű gyermekének. Házasságot kötött: Andrási György és Zsirai Katalin, Sza­bó Ottó László és Nyikos Éva Marianna. Elhunyt: Borbély István, Gödöllő, kastély, Bálint Antal, Gödöllő, Sallai Imre utca 1. emlékházakban kapnak ott­hont, mint ahogyan ez Dá- nyon és Galgamácsán történt. Az új létesítmények megalko­tásában az állami szervek se­gédkezet nyújtanak ugyan, de fenntartásukról a helyi taná­csoknak kell gondoskodni. Ezek a falumúzeumok csak kiállítóhelyként működhetnek. Önálló gyűjtést, nyilvántartá­si. és feldolgozó munkát, a szó tudományos értelmében múzeumi tevékenységet nem folytathatnak. Szakmai fel­ügyeletük a vidék tájmúzeu­mára, az aszódi Petőfi Mú­zeumra is tartozik. Ezért is fontos e központi múzeum fejlesztése. Tervek jövőre Az aszódi nagyközségi párt- végrehaj tóbizottság és a nagy­községi közös tanács végre­hajtó bizottsága külön-külön megtárgyalta az idén a Pető­fi Múzeum tudományos és közművelődési tevékenységét. Mindkét testület elismeréssel nyilatkozott az intézmény munkájáról, és bár a múzeum a megyei szervezethez tarto­zik, a Petőfi Múzeumot Aszód is magáénak tekinti. Ezért is hozták a határozatot; 1980- ban felszabadítják és a mú­zeum rendelkezésére bocsát­ják azokat a helyiségeket, amelyek segítségével megkez­dődhet a következő ötéves tervben az intézmény bővíté­se, átépítése. Az elképzelés szerint az emeletes főépületben nyolc helyiségben rendezik be az új, állandó kiállítást, amely a Petőfi-relikviákon kívül be­mutatja a Galga .mente népé­nek történeti és néprajzi em­lékeit. A főépület melletti rajzteremben kapnak majd helyet az időszaki- és vándor- kiállítások, míg a mögötte el­helyezkedő épületsorban ala­kítják ki a raktárakat, a res­taurátor-műhelyt, a könyvtá­rat és az irodát. Jövőre százéves A nagy változások tanúja A nyugdíjas vasutasok fél­évenként megrendezett szak- szervezeti összejövetelén nem ritka, ha nyolcvanéves embe­rekkel találkozik az odaláto­gató. Sőt, van aki már köze­ve bb van a kilencvenhez, mint a nyolcvanhoz Akit viszont' csak egy év választ el a bű­vös százas számtól, olyan a nyugdíjas vasutasok között mór csak egy van: Jászfalvt István, öt kerestük fel Rózsa utcai otthonában, ahonnét már régóta nem tud kimozdulni, ha nem is ágyhoz, de otthoná­hoz kötve él immár 19 éve. amikor trombózist kapott a lábába. A vendégségbe elkísért For­gács Ferenc is, a területi I. számú pártái apszervezet tit­kára. Az ajtót Pista bácsi Er­zsébet lánya, özvegy Farkas- né nyitotta ki előttünk, akt édesapja hűséges gondozója. Idős vendéglátónk jó hírrel fogadott bennünket: Nincs pa­naszom, Konta doktor úr u megmondhatója, hogy a szi­vem jó. Pedig a kis motor idesto­va száz éve dolgozik fáradha­tatlanul: Jászfalvi István 183U- ban született Galgamácsán, .•> szinte hihe tetlen: 1901-ben vonult be katonának. Három évet szolgált, majd a leszere­lése után megnősült, és 1908- ban költözött Gödöllőre. Volt napszámos, kerti munkás, fia­keres a koromaurad alomban. 1912-ben került a helyiérdekű vasúthoz, ahol 19’8-ig szol­gált. A vasútnál Mogyoródon dolgozott, ott volt pályaőr. Házasságából négy lánya és egy fia született, valaroeny- nylen élnek: a legfiatalabb 58 éves, a legidősebb 73. Nem kutait/tuk a hosszú élet titkát, hiszen erre nincs re­cept, a sors ajándéka a hosszú öregkor, ami, ha egészségben telik, mindenkinek kívánható. Pista bácsi szellemileg ma is friss, tavaly még egyedül vág­ta a fát az udvaron, jó az ét­vágya, s ma sem restell, ha megéhezik, éjjel is felkelni és harapná egy-lkét falatot a könnyű ételekből, amiket fo­gyaszt. Érdeklik a világ, a város eseményei. 1935 óta szakszer­vezeti tag, büszkén mutatja jubileumi díszes könyvecské­it. Korára való tekintettel a Apa és lánya munkaügyi miniszter méltá­nyosságból emelt nyugdíjat folyósittat a számára. — Gödöllő legöregebb vas­utasa vagyok — mondja - . senki nem él már az egykori játszótársak közül, de még a velem egyszerre nyugdíjazot­takból sem. — Aztán kérdez. — Emlékszel-e még, hogy 2» esztendővel ezelőtt egy ta­nácstagi beszámolón azt ígér­ted, hogy lesz az öreghegynek orvosa, telefon a, jó utak lesz­nek errefelé, és eltűnik az Agyagbánya? Erzsim újságol­ja, hogy mindez így lett. Tisz­telet az erőfeszítésekért. Hogy van Benedek János, az elnök? Vele még az egyetemen ta­lálkoztam, amikor nyugdíjas­ként ótt dolgoztam. De régen volt! A látogatást rövidre ter­veztük, de mégis hosszabbra nyúlt, hiszen, nem fárasztot­ta, inkább szórakoztatta az idős embert, akinek sok mon­dandója, kérdése volt. Mielőtt elbúcsúztunk, még megemlí­tette: ha a család most együtt volna, harminchétén ülnénk körbe az asztalt. Ütravalóul azt kívánta, mi is élvezzünk olyan hosszú, pihentető nyug­díjat, mint ő, aki már 41 év óta nyugdíjas. A jókívánsá­gokkal mi sem maradtunk adósaik: a legközelebbi, á szá­zadik születésnapon legyen együtt a nagy család! SrU és fényképezte: Csiba József A fejlesztésre igen nagy szükség van. Az állandó kiál­lítások bővítését a , látogatók kérik, sürgetik, és fontos az iskolai oktatás számára is, mert a múzeumi órákkal az általános és középiskolai neve­lést, oktatást is színesebbé, hasznosabbá lehet tenni. Ez is kell Az időszaki kiállítások is nagyobb termet kívánnak, eb­ben az országosan ismert al­kotók munkáit lehetne be­mutatni. A múzeumok számá­ra elengedhetetlen a raktárak növelése is. Csak a szakszerű­en tárolt emlékanyag őrzi meg értékét. Az aszódi Pető­fi Múzeumban több mint har­mincezer tárgy van. E gazdag régészeti, nép­rajzi, történeti emlékanyagnak hely kell. S végül szükség van olyan helyiség kialakítá­sára, ahol a kutatók a szak- könyvtár anyagában búvár­kodhatnak, ahol a múzeumi ismeretterjesztő előadásokat, szakköri foglalkozásokat meg­tarthatják. E munkálatokhoz, amely­ben számítanak a szocialista brigádok, intézmények, isko­lák társadalmi segítségére, a Pest megyei Múzeumok Igaz­gatósága is támogatást nyújt. Feltámad-e? A helyi bábművészet ébresztése összegyűltek a gödöllői kró­nikaírók a városi-járási könyv­tárban, hogy Remsey Iván festőművész felelevenítse ne­kik a hajdani gödöllői báb- művészetet, amely teljes egé­szében helybeli művészek kez­deményezésével jött létre. Ma­napság ez jórészt elfelejtett tény, pedig hozzá tartozik a két világháború közötti gö­döllői kultúratörténethez. Anrnál is inkább érdemes volt felidézni, mert ma is élet­képes és érdeklődésre számot tartó 'művészeti ágról van szó. Gondoljunk csak a nemrég le­zajlott pécsi fesztiválra, ahol nagyszerű produkcióikat lát­hattak a nézők, elsősorban Obrazcovtól és a bolgároktól. Erre szolgáltak bizonyságul Pólyák Pálnak, a városi ta­nács munkatársának az össze­jövetelen levetített diaképei is, amelyeket testvérvárosunk­ban, a csehszlovákiai Tynben készített, ahol a múzeumban külön osztálya van a bábok­nak. És íme kiderült, a bábmű veszetnek megvannak a gö­döllői gyökerei is. A Remsey- család csomagjaiban pihennek azok a bábok, amelyek egy­koron gyönyörködtették a né­zőiket, s amelyeket a helytör­téneti gyűjtemény szeretne restaurálni és kiállítani. De amit Remsey Ivántól lát­tunk és hallottunk, az nem mozdulatlan múzeumi kép volt, hanem élet, a fantázia szabadsága, a gyermekkor gyönyörűsége, nemcsak a kö­zönség sorai közt ülő szép számú tanulónak, hanem a fel­nőtteknek is. A krónikaírók az egyik pá­lyázatra beküldött munkájá­ból már megismerhették a Remsey bábszínház történe­tét, mostani lebilincselő elő­adásából és pompás jeleneté­ből még inkább megértettük a korabeli sikert. A Remsey-bá- bok nem kesztyűsök, hanem dróttal, fonallal működök, úgynevezett marionettek, me­lyeknek minden tagja külön mozog. A közönségnek nagy öröme telt aiz előadásban, s talán nem teljesen indokolat­lan a remény, hogy feltámad még a gödöllői bábművészet. Holtai Miklós Aszódi kispályások Az iklad Tsz mar bajnok Szoros eredmények, kevés gól, inkább küzdelem, mint szép játék jellemezte az aszó­di kispályás labdarúgó-baj­nokság legutóbbi három for­dulóját. Sajnos, több mérkő­zés is elmaradt, a Lakótelep és a Ferromechanika lemon­dásai miatt. Két fordulóval a bajnokság befejezése előtt az Iklad Tsz csapata biztos bajnok, hiszen már 7 ponttal vezet az üldöző boly előtt. A tavaszi 9. for­duló óta a második helyen álló IMI csapatát jó hajrával a Honvéd váltotta fel, s a papírforma szerint a legna­gyobb eséllyel küzd az ezüst­éremért. Valószínű, hogy a 3. hely sorsát az IMI és a Gavit egymás elleni mérkőzése dönti el. Jól hajrázott a Domony, és a Pedagógus is kilábalt a hul­lámvölgyből. Az alsó regió meglepetéscsapata a Költség- vetési Üzem, amely az elmúlt három fordulóban négy pon­tot szerzett, s az egyiket a Do- monytól. Eredmények: VII. forduló: Iklad Tsz—Pedagógus 0-0, Ferromechan-ika—Gavit 0-0, Domony—IMI 1-0, Költségve­tési Üzem—Gabonaipar 1-1, Honvéd—Lakótelep 8-3. VIII. forduló: Pedagógus— Gavit 4-3, Honvéd—IMI 3-2, Gabonaipar—Ferromechanika 3-0 (játék nélkül), Iklad—La­kótelep 3-0 (játék nélkül), Költségvetési Üzem—Fiúneve­lő 2-1. IX. forduló: Gavit—Lakóte­lep 3-0, (játék nélkül), Do­mony—Költségvetési Üzent 1- 1, Iklad Tsz—IMI 1-1, Ferromechanika—Pedagógus 0-0, Fiúnevelő—Gabonaipar 2- 2. A bajnokság állása 1. Iklad Tsz 19 14 4 1 77-20 32 2. Honvéd 18 12 1 5 64-37 25 3. GAVIT 19 10 5 4 43-27 25 4. IMI 18 10 3 5 42-26 23 5. Domony 18 8 4 6 35-18 20 6. Pedagógus 18 7 6 5 31-23 20 7. Gabonaipsr 18 4 7 7 20-37 15 8. Költségv. Uz. 18 4 5 9 27-47 13 9. Ferromeehan. 18 3 G 9 13-38 12 10. Lakótelep 18 4 2 12 27-53 10 11. Fiúnevelő 19 1 3 14 22-68 5 * H. M. Kézilabdás siker Győzelmek és döntetlenek Sikeresen szerepeltek az aszódi gimnazista lányok a középiskolások I. és II. osztá­lyosai számára szervezett Pest I megyei kézilabda-bajnokság­ban. Az újonnan alakult csa­pat a pilisvörösváriakat 12-8- ra verte, a szomszédvárral, a gödöllői Török Ignác gimná­zium csapatával 10-10-re vég­zett, s a Fóti Gyermekváros csapatát is majdnem sikerült két vállra fektetni, az ellenfél csak az utolsó percben egyen­lített, így lett az eredmény 11-11. A lányoknál a góllövő­listát is aszódiak vezetik: Ma­jor Magdolna és Vanó Erzsé­bet. A fiúk küzdelmében fölé­nyes győzelmeket arattak az aszódiak. A péceli Mezőgazda­sági Szakközépiskolát 37-0-ra verték, a gödöllői gimnázium ellen 27-13-ra diadalmaskod­tak s a pilisvörösváriaknak sem adtak csöppnyi esélyt sem arra, hogy megakasszák a sikersorozatot: ellenük 26-5- re győztek. A góllövőlistát a fiúknál is aszódi tanuló, Gaál Zoltán vezeti. A kupacsapatok küzdelmé­ben az I. fordulóban kiemelt volt a petőfisek válogatottja; tavaly a Pest megyei vetélke­désben ezüstérmesek lettek. Most a II. fordulóban a nagy­kőrösi Arany János Gimná­ziumot kapták ellenfelül s nem vallottak szégyent; hu­szonhét góljukra a nagykőrö­siek csak tizenöttel tudtak vá­laszolni.

Next

/
Thumbnails
Contents