Pest Megyi Hírlap, 1979. október (23. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-24 / 249. szám

1979. OKTÓBER 24., SZERDA rÄ«B Gazdagodott Szentendre Cserepe mesél a jövendőnek Ma nyitja kapuját a kibővített Kovács Murgit-múzeum Szentendre ismét gazdagabb lett. Ma délelőtt 11 órakor nyí­lik meg az átépített Kovács Margit Múzeum. Végre, betel­jesült az álom: Kovács Margit népi ihletésű, óptimizmust, me­leg derűt sugárzó művészete megkapta azt a méltó környe­zetet, amelyet az alkotások megérdemelnek. Az 1973-ban megnyílt régi múzeum s benne Kovács Mar­git 197 alkotása1 tovább növel­te Szentendre jó hírét az or­szágban, majd Európában, s végül az egész világon. Régi vendégkönyvek bejegyzései ta­núskodnak erről. A múlt év­ben például 800 ezren keresték fel a régi barokk épület szű­kös keretei között meghúzódó gyűjteményt. Amikor a mű­vésznő 19_77-ben elhunyt, akkor már a teljes hagyaték elhelye­zéséről kellett gondoskodni. Egy megoldás kínálkozott: az eredeti múzeum átépítése, bő­vítése úgy, hogy újabb terüle­tek nem álltak rendelkezés­re. De erről szóljon az, aki meg­tervezte azt a méltó környeze­tet, ami Kovács Margit művé­szetét megilleti. A tervező — A tervezőnek sok problé­mával kellett megbirkóznia — mondta Vörös Géza, a Buda­pesti Műszaki Egyetem adjunk­tusa, a múzeum átépítésének, bővítésének tervezője. — Elő­ször is a területet nagyon szoro­san körbeépítették, ezért meg­lehetősen szűkös volt a felvo­nulási terület. Aztán meg kel­lett őrizni a régi udvar hangu­latát. Mindezek ellenére mégis egy viszonylag nagy komple­xum kialakítására törekedtünk, ahol most már a teljes hagya­tékot el lehet helyezni. Igen, de mit tehet a tervező művész, amikor a rideg adott­ságok földre kényszerítik a ma­gasan szárnyalni akaró alkotó képzeletet? Két út áll előtte: megalkuszik a lehetőségekkel, vagy a lehetőségeken belül is megkeresi az optimumot. Vö­rös Géza ez utóbbit választot­ta. A múzeum új szárnyában három szintet alakított ki, ket­tőt a föld alatt, s csak egyet a föld felett. így parancsolta a szükségszerűség. Csakhogy a három szint mégsem különül el egymástól, hanem az egy­másra épülő galériamegoldás, valamint a földszinti, egyik fa­lat helyettesítő nagy műterem­ablak szerves egységgé vará­zsolja az egészet. — Az újabb munka nem volt idegen a számomra, hiszen még 1972-ben az eredeti házat is én rekonstruáltam az akkori mú­zeum számára... Persze nemcsak ez, más is közrejátszott: Vörös Géza 1970-ben, Kovács Margit mű- csamokbeli, majd 1972-ben, a Győrben megrendezett gyűjte­ményes kiállítás rendezésében is részt vett. Mostani munká­jában segítette dr. Pattantyús A. Adám, Gyurkovics Lajos és Stettner Gyula. méter földet kellett kiemel­ni, majd eltávolítani. A 90 fős építő részleg valamennyi tag­ja átérezte a felelősséget, s ezért mindenki tudásának leg­javát nyújtotta. Bent a múzeumban találtam meg Petényi Katalint, az ELTE adjunktusát, aki a kiállítást rendezte. igyekeztem stílus-egységek sze­rint elrendezni a gyűjteményt. Az új pincerészbe kerültek a 40-es, az 50-es évek termései, valamint az Árpádházi kirá­lyok figurái és a nagy faliké­pek. Itt látható a Csipkerózsika, a Szüret, a Menyasszonyöltöz- íetés és a Kenyérszegő. Az új rész földszintjén helyeztem el Áll a gép, meri... (6.) Kiskapuk és félmegoldások A kivitelező Igen ám, de .nit ér a legköl- tőibbsn megálmodott terv, ha a kivitelezés megfosztja hímpo­rától? Nos, ez esetben a kivi­telezés is a maximumot nyúj­totta. A kiválóan alkotott épí­tőmesteri munkát a Gödi Du- namenti Termelőszövetkezet építőcsoportja Szegedi Sándor Eőépítésvezető irányításával vé­gezte el. — Az építkezés meggyorsí­tása megkívánta — mondta Szegedi Sándor — a nyújtott műszakot, valamint a szomba­ti, vasárnapi munkát. A régi udvar égy részéből 1400 köb­A kibővített múzeum galériarészén kanlak helyet a régi fazekas- mesterségre utaló alkotáso::. Halmágyl Péter felvétele — A régi, 197 darabból álló gyűjteményt is én rendeztem el, a vastag falak között, a kis méretű termekben 1973-ban. Kovács Margit halála után több mint kétszáz műalkotás került a múzeum birtokába, ezeket helyhiány miatt nem tudtuk bemutatni. Most a ki­bővített, átépített, új múzeum erre megteremtette a lehetősé­get. A kiállító — Milyen elvek szerint ren­dezte újra a kiállítást? — A földszinti régi épület- szárnyban nem sokat változtat­tam, de a pincében annál töb­bet. A dongaboltozatú tető- szerkezet, a maga _archaikus hangulatával kiválóan alkalmas volt arra, hogy ott helyezzem el a biblikus témájú alkotáso­kat. Nem a kronológiai folya­matosságra törekedtem, hanem azokat a tárgyakat, amelyeket eddig nem lehetett látni. És ide­kerültek azok a művek is, ame­lyeket Kovács Margit édesany­ja halála után alkotott A galá- riarész pedig a művésznő mű­termét idézi, az otthonát. Bú­toraival, szőnyegeivel, kedvenc könyveivel tettük hitelessé, em­lékezetessé környezetét A termekben, a pincében, a galériákon végig bolyongva, csodálva és megcsodálva újra és újra' áz alkotásokét, eszem­be jutott Kovács Margit egy mondata, amelyet 1973-ban írt le: „ ...a fazekas már rég nincs sehol, de jókedve, humora, paj- zánsága, öröme, gyásza ott du­ruzsol továbbra is cserepeiben és mesél az utána jövőknek...” Ma délelőtt ismét hallhatóvá válik a mese... Karácsonyi István Az eset szavahihető szak­emberek véleménye szerint megtörtént. Méghozzá nem valahol az isten háta mögött, hanem a ceglédi járásban. Az aratás kellős közepén az egyik gazdaság kombájnja felmond­ta a szolgálatot: tönkrement egy fontos alkatrésze. Az idő sürgetett, s a pótlásra sem saját, sem az Agroksr-raktá- ra/kból nem volt mód. Meg­született a döntés, új arató cséplő gépet kell venni. A té mában kevésbé otthonosan mozgók számára a kérdéshez csupán egyetlen adalék. A legolcsóbb kombájn közel 400 ezer forintba kerül. Megállás nélkül Hogy az említett példa eset­leges, ritkán fordul elő, ah­hoz kétség nem férhet. De mindenképpen érzékelteti, nincs meg a szinkron a nagy­fokú gépesítés és a drága be­rendezésekkel való gazdálko­dás között. Pest megye szö­vetkezetei e vonatkozásban rendkívül heterogének, részint személyi, részint a tárgyi fel­tételeik különbözősége miatt. (Hiszen a termelési rendszer­ben dolgozók alkatrészellátá­sa kedvezőbb másokénál. Nagy az eltérés a földek nagysága és a jövedelmező‘ég tekintetében is.) Hamis ered­ményre jutottunk volna, ha a leggazdagabbak közül szeme­lünk ki egyet vizsgálódásunk tárgyául. E meggondolások alapján esett a választás a ceglédi Kossuth Tsz-re, amely­nek területe a szövetkezetek átlagos méretével megegyező, vagyis 3 ezer 700 hektár, s ami szintén fontos: tipikusan mezőgazdasági jellegű tájon működik. íme a közös gazdaságot jel­lemző néhány fontos adat. összes gépük és gépi beren­dezésük értéke meghaladja a 37 millió forintot. A legdí-ár gábbak ezek közül a trakto­rok, a gabonakombájnok és a 1 u cérna be tak árit ók. A T—150- es erőgépek ára (munkagépek­kel) 700 ezer, az SZK—5-ös arató-cséplő gépeké négyszáz- ezer és az E—280-as takar­mányvágó kereken 1,4 millió forint. A nagy teljesítményű traktorból 3, a kombájnból 6 I áll rendelkezésükre. Nem szo­rul különösebb magyarázatra az, hogy ezek a rendkívül nagy értéket képviselő eszkö­Ju&Üáló fórum Mindannyiunk egészségéért Az egészségnevelők immár hagyományos fóruma tegnap délelőtt fél 10-kor ült össze is­mét háromnapos tanácskozásra, s a meghívón a szentendrei egészségnevelési napokat hir­dető felirat előtt ezúttal a ró­mai tízes szám állt, jubileumi alkalomra utalva. Dr. Laczkó György, a Pest megyei Tanács egészségügyi osztályvezető-helyettese e sza­vakkal nyitotta meg a rendez­vénysorozatot: Tennivalók sora — Pest megye számtalan új­szerű kezdeményezéssel igye­kezett és igyekszik elősegíteni az egészségnevelés színvonalá­nak javítását, s ezt talán a leg­fényesebben bizonyítja, hogy Szentendrén immáron tizedszer kerül megrendezésre e tudo­mányos tanácskozás, mely je­lentőségében túlnő a megye határain. Dr. Katona László kandidá­tus, az Országos Egészségneve­lési Intézet tanácsadója a részt­vevőket köszöntve hangsúlyoz­ta: a korszerű tapasztalatok át­adása szegényebb lenne a szent­endrei egészségnevelési napok nélkül. Dr. Szendrényi János, az Orvos-Egészségügyi Dolgo­zók Szakszervezete központi vezetőségének titkára pedig ar­ról szólt, hogy egészségesen „él­ni és dolgozni minden ember legfőbb törekvése, s ezt szol­gálja az 1972-ben elfogadott egészségügyi törvény. Dr. Vértes László, Pest me­gyei egészségnevelési osztály- vezető főorvos rövid előadásá­ban felelevenítette a szentend­rei egészségnevelési napok tíz­éves históriáját, Aranyosi László, a Vöröskereszt Pest me­gyei vezetőségének titkára pe­dig arról szólt, hogy a megye dinamikus fejlődése következ­tében egyre nő az egészségne­velés társadalmi szerepe, mert az anyagi jólét fejlődésével nem tartott lépést az életmód válto­zása, s például az elmúlt évti­zedben megkétszereződött a megyében az alkoholfogyasztás — ma egy lakos évente átlago- i san 3200 forintot költ szeszes italra —, dohányra tíz eszten­deje 1,4 milliárd, napjainkban 3 milliárd forintot szánnak a megye lakói. Neves vendégek A tanácskozás szünetében be­szélgettünk Dietz Ferenccel és Simon Ernővel, a szentendrei járás és a város közegészség- ügyi ellenőreivel, egészségne­velőkkel, akik tíz éve kezde­ményezői voltak e tanácskozás­nak. Ök mondták: — A célunk akkor az volt, hogy az egész­ségneveléssel foglalkozó orvo­sok, egészségügyi szakdolgo­zók, pedagógusok, vöröskeresz­tesek átadhassák egymásnak tapasztalataikat. A neves ven­dégek között volt dr. Czeizel Endre, dr. Popper Péter, Ma­gyar Imre professzor, dr. Bá- gyoni Attila, dr. Buda Béla. Nem csoda, ha megesett, hogy egy-egy előadásra annyian jöt­tek, nem fértek el a három­száz személyes színházterem­ben ... Reméljük, hogy mindez nem volt hiábavaló, hiszen a gyakorlatban is jól hasznosít­ható ismeretekhez jutottak az egészségnevelők, s nem mind­egy, hogy az ország tízmillió lakója s az 1 millió Pest me­gyei mennyire egészséges. Két ritka téma Dr. Vértes Lászlót arról kér­deztük, mi a mostani tanács­kozás célja? — Akárcsak korábban, az egászságnevelők továbbképzése, ismereteinek gyarapítása, a módszerek átadása. A tíz év során csaknem minden egész­ségnevelési témáról szó esett itt. Most az első előadási és vi­tanapon a fogászati egészség- nevelésről lesz szó. — A másik két téma viszont mostohagyereknek számít. Ed­dig csupán egy-egy előadás fog­lalkozott az üzemi egészség- neveléssel, a foglalkozási be­tegségek megelőzésével, az el­sősegélynyújtással, s nemkü­lönben az üdülői egészségneve­léssel. ▼. G. P. zök kiesése a termelésből mennyire növeli a ráfordítá­sokat. A műhely fölszereltsége az átlagosnál valamivel jobb. Van az üzemanyag-fogyasztás szabályozására, a villamos be­rendezések ellenőrzésére al­kalmas próbapadjuk is. A sze­relők képzettek, valameny- nyien szakmunkások. A kam­pány időszakban nyújtott mű­szakban, reggel hattól este ha­tig dolgoznak. A traktorok ottjártunkkor éjjel-nappalra beosztva tárcsáztak, úgymond megállás nélkül rótták a kilo­métereket. Első látásra tehát minden tökéletesnek, majd- hogy nem ideálisnak tűnt. Ám azért mégsiincs minden rendben. Azt mondtuk, a gé­pek megállás nélkül dolgoz­tak. Más szóval a szükséges napi karbantartás elvégzése nélkül. Az éjszakás ugyanis örül, hogy végre hajnaliban hazamehet, s a nappalos sem lelkesül estébe nyúló zsírzá­sokért, olajcseréért. Márpedig ezeket nem a gépészek bosz- szantására találták fel. Ha gyakorta feledkeznek meg ró­luk, gyorsabban használódik el a kombájn, a traktor, több­ször és hosszabb ideig kell ja­vítani. S amikor a leginkább szükség lenne — szántás, ve­tés, aratás idején — bizony áll egyik-másik gép, lelassul a mezőgazdasági munlca üte­me. Ennek a növénytermesz­tésben nemcsak határidő-mó­dosítás a következménye, de az is, hogy későn és gyengén kelnek a kalászosok, peregni kezd a búza. Ismeretlen költségek Lakos László műhelyvezető azonban ennél nagyobb baj­nak tartja a tűzoltómunkát. Éppen azt a masinát hozzák rendbe, amit a mezőgazdászok sürgetnek, követelnek. így aligha leket alaposan fölké- ÄSÜlPi: awa, hogy le­gyen megfelelő választékú al­katrész. S ami ennél is fon­tosabb, o szerelők nem telje­sítményük szerint kapják bé­rüket. De az csak hozzávető­legesen állapítható meg, hogy egy-egy hiba kijavítása meny­nyi időt vesz igénybe. Ha va­laki órabért kap és a produk­tuma mérhetetlen, érdektelen a termelésben. A napi karbantartások ügyében bizonyára javulást eredményez majd az elkészü­lő szervizállomás. A csarnokot korszerű eszközökikel látják el, így nem marad ki egyetlen ápolás sem. Az üzemelés közbeni javítá­sok hatékonyabbá tétele azon­ban ezután sem oldódik meg. Ennek érdekében szakosodni kellene, külső segítségre van szükség. Ilyen kezdeménye­zésről is tudunk. Mégis hiba csupán gazdaságon kívüli feltételek hiányával magya­rázni a helyzetet. Van mit tenni a gazdaságon belül is. A Kossuth Tsz-ben mielőbb el kell érni, hogy a könyvelés rendelkezzen olyan adatokkal, amelyekből kideríthető, mi­ként alakult egyik évről a másikra az egységnyi termék­re jutó gépi költség. Gazdál­kodni az efféle számokat nél­külözve hovatovább a háztáji gazdaságokban sem lehet. A szövetkezet gazdái azt sem tudják megmondani, tavaly mennyit álltak a gépek javí­tás miatt a szezonális idő­szakban. * Fölösleges százezrek A problémákból természe­tesen mindenki keresi a kive­zető utat. Egyetlen gazdaság sem akarja utolsóként — pon­tosabban — elkésve learatni a kenyérnekvalóL S mivél a ja­vítóbázis szervezeti formáinak magasabb szintre emelése sok gonddal jár, a kelleténél több gépet vásárolnak. így bizto­sítják be magukat kaszátörés, hidraulika-folyás esetére. A ceglédi Kossuth Tsz-ben 650 hektáron termesztenek búzát. Ahhoz, hogy ekkora területről optimális időben, tehát 13 munkanap alatt lekerüljön a szám, bőségesen elegendő - 5 kombájn. Náluk hatot talá­lunk, Az említett típusokon felül egy SZK—S-ost. Ez a biztosíték. Vagy inkább bizo­nyíték a módszer helytelen­ségére, hogyan' kell fölöslege-; sen 600 ezer forintot kiadni. . De hol van azoknak az erő­gépeknek az ára — a három nagy teljesítményűn kívül 25 közepes le'erejű traktoruk van —, amely azért vesztegel tét­lenül, mert nincs kezelője. S csak akkor mozdul el a mű- ’ helyűd variról, ha egy másik gépről átszáll valaki, Szakosodni kellene Nem tagadjuk, szeretnénk lebeszélni a szövetkezeteket a kiskapus megöl dósokról. Az óriásgépek és velük ’kapcsola­tos nehézségek sem a valóság­ban, sem képletesen nem fér­nek ki a gyalogosok számára fönntartott portán. Helyesebb ezért úgy cselekedni, mint azt az abonyi Ságvári Endre Tsz illetékesei tették. Rendet rak­tak a gépesítési ágazatban. A szerelők náluk anyagilag ér­dekeltek abban, hogy a trak­torok sokat keressen. Nem cso­da hát, ha igyekeznek: ponto­san és gyorsan dolgoznak: ne­kik .sem mindegy, mennyit áll •a gép. Akad más hasznosítha­tó tapasztalat is. Negyedéven­te vizsgálják, mennyit teljesí­tett egy-egy masina (kilóimé*, terórával mérik a megtett utat), felírják á beépített, al­katrészek értékét, jegyzik, mennyit fogyasztottak külön- külön a traktorok. Ha rend­ellenességet tapasztalnak, tü­zetesen ellenőrzik az adott gé­pet, s megkeresik az elhúzódó javítás Öltéit» r .. A - 'V ... '-tzy r­Hogy még közelebbi kezde­ményezésre hívjuk föl a fi­gyelmet, meg kell említenünk az ugyancsak ceglédi, hat gaz­daság által alapított mezőgaz­dasági gépjavító társaságot, amely mint ilyen, első az or­szágban. Szakosodtak az MTZ szovjet traktorcsalád és az NDK IFA típusú gépkocsikra. Az alkatrészhiányon többféle­képpen próbálnak enyhíteni. Más vállalatokkal kooperálva hozzáfogtak egyes kurrens al­katrészek gyártásához. A tag- gazdaságok kiselejtezett gé­peiből, mielőtt azok az olvasz­tóba kerülnének, kiszerelik a használható darabokat. Az Agrokerrel közösen pedig ter­vezik tranzibraktár építését. Cegléden. Megszüntetve, ezzel a hosszadalmas ügyintézésit, hiszen a társaság évente egy­szer számolna el készletekkel. Bár a vállalkozás kísérleti jellegű, mégis ettől a formától várható a legtöbb eredmény. Az, hogy a gazdaságok nagy összegeket költsenek műhely- fejlesztésre, eddig sem mu­tatkozott teljesen célravezető­nek. Az eddigiek alapján joggal tehetnénk fel a kérdést, miért nem gazdálkodnak jobban nagy értékű gépeikkel a gaz­daságok? Ha a mezőgazdasá­got fejlődésében vizsgáljuk, egyszerű a válasz. A termelő- szövetkezetekben hosszú ideig nem arra kerestek feleletet, mennyire gazdaságos az ága­zat tevékenysége, hanem arra, mikor gépesítik a kukorica-, a cukorrépa-betakarítást. Ké­sőbb a termelés abszolút szá­mai váltak fontosabbá. Hogy mennyibe került egy betaka­rítás, alig valaki törődött ve­le. Aztán kiderült, túl. sok pénzt visz el a búza, a tengeri, ha közben állnak a milliós ér­tékű masinák. Akadnak szö­vetkezetek, ahol még csak most kezdik számba venni az ácsorgó gépek okozta kárt. Másutt nemcsak érzékelik en­nek gazdasági következmé­nyeit, hanem a cselekvésre is elszánták magukat. Tőlük hallhatják meg először a hát- ramaradozók azt is, náluk működik a gép, mert... Valbó Béla (Vége.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents