Pest Megyi Hírlap, 1979. október (23. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-23 / 248. szám

Társadalmi munkában SziireteSők Nagygonéoson Segítséget kaptak szomba­ton a Gödöllői Tangazdaság nagygombosi kerületében szü­retelő brigádok. A KISZ já­rási bizottsága társadalmi mupkát szervezett: szőlőt szedtek az agrártudományi egyetem, a Közép-magyaror­szági Közmű éS Mélyépítő Vállalat, a Karikás Frigyes általános iskola, á pedagógus KISZ-szervezet és a tangaz­daság fiataljai. Természet és zene Hangversenyek fiataloknak Hasznos elfoglaltságot kí­nál a fiataloknak az Országos Filharmónia ifjúsági hang­vers eny.bérle te, -amelynek elő­adásait az agrártudományi egyetem aulájában rendezik időről időre. A legutóbbi kon­certen is jól szórakoztak a gyerekek és az őket kísérő szülők, akiket ezúttal a Mese a kis légyről című összeállítás várta, .* A zenészek ugyan önhibá­jukon kívül késtek egy keve­set, de a nézőközönség türel­mesen várakozott. Megérte, hi­szen valóságos természettudo­mányi előadást figyelhettek végiig, persze a zene nyelvén. A zongora, a gordonka és az ének művészei nagyszerűen adták elő Schubert, >Bartók és a többi zeneszerző műveit. Az elsőkoncertes gyerekek, aki­ket a műsorvezető nagy hoz­záértéssel irányított, a termé­szetben érezhették magukat: megszólalt a hangszereken a tyúk, a kakukk, a dongó. Ezúttal is bebizonyosodott, hogy a zenei élmények nincse­nek korhoz kötve, s érdemes a legkisebbekkel is megismer­tetni. a hangjegyek, a hang­szerek világát. Különösen ak­kor, ha nekik szóló műsort ál­lítanak össze, s olyan szere­tettel adják elő, mint most. Ha így folytatódik, a gödöllői bérlet sikeres lesz. V. Gy. — Túlteljesítés. A Szilas- menti Termelőszövetkezetben hatszázötvenmillió forintnyi termelési értéket irányoztak elő az idén. Jó munkájuk ered­ményeképpen már most, a ne­gyedik negyedév elején úgy látszik, hogy terveiket túltel­jesítik, s az sem lehetetlen, hogy túljutnak a 700 millió forinton. VI. ÉVFOLYAM, 248. SZÁM 1979. OKTÓBER 23., KEDD Korrózióvédelem Kelendő szenscsefűvó üsződről Ma nyílt, és vasárnapig tárt nyitva a BNV területén, a fő­pavilonban az a korrózióvé­delmi kiállítás, amely egy so­rozat záróeseménye: Prága, Zágráb és Göteborg után ha­zánk fővárosában mutatják be a korrózióvédelem gépeit, honi és külföldi cégek. S hogy ez miért érdekes a számunk­ra? Mert az aszódi Ferrome- chanika Ipari Szövetkezet is ott lesz a kiállítók között, a 11-es szektor gépstandján. Környezetbarát — A Műszeripari Kutatóin­tézet fejlesztette ki azokat a szemcsefúvó berendezéseket- amelyekkkel már a zágrábi és a göteborgi kiállításon is sze­repeltünk — tájékoztat Masz- nyik István fejlesztési vezető. — Ezt a mostanit a magyar­országi Korrózió Állandó Bi­zottság szervezte, s mi az OKISZ-díjas szemcsefúvó be­rendezéseinket mutatjuk be. Hogy mit tudnak ezek a ma­sinák? Talán a laikusoknak is sokat mond az, hogy a kor­rózióvédelem korszerű eszkö­zeiről van szó, amelyek nem vegyi anyagokkal dolgoznak, hanem szemcsefúvással készí­tik elő a korrózióveszélynek kitett felületeket. — A gépek nagy előnye, hogy környezetbarát kivitelben készülnek — újságolja Masz- nyik István, s mindjárt meg is magyarázza, hogy mit je- 'ent ez a kifejezés. — A be­rendezések bárhová elszállít­hatok, levegőszennyezés nél­kül dolgoznak, és bármilyen technológiába beilleszthetők. Atomerőműhöz Példát is hallottunk; ha egy köztéri szobor rozsdátlanítása a feladata, nem kell a műal­kotást levenni a talapzatáról és elszállítani, az aszódiak szemcsefúvója a helyszínen el­végzi a dolgát. További előny az is, hogy takarékosan bánik az anyag­gal, s eleget tesz egy manap­ság nagyon fontos kívánalom­nak: tőkés importot helyette­sít. Ilyen gépekhez ugyanis eddig csak Nyugatról, Angliá­ból szerezhettünk be. Hamaro­san viszont mi. szállíthatunk hasonlókat külföldi piacokra, a kiállításokon kapósnak bi­zonyultak az aszódi termékek. — Csak jövőre gondolha­tunk exportra, mert az idén le­köt bennünket a paksi meg­rendelés. Az atomerőműhöz kéttermes berendezést szállí­tunk, ezek a legnagyobb szem­csefúvó gépeink amelyek 64 négyzetméteres ’ területet fog­lalnak el. De vannak kisebb berendezéseink is, például, amelyeket a fogászatokon használnak. Tárgyalások A termes gépekből, darabja hatmillió forintot ér, évente négyet tudnak csinálni, a ki­sebbekből szózat-százötvenet is. Akár kisebb, akár nagyobb masináról van szó, a ferrome.- chanikásoknak megéri, kelen­dő a portékájuk. Legutóbb a hollóházi kerámiaiipari mű­vekből érdeklődtek, s már folynak a tárgyalások: ott a porcelánok vegyi mattírozását pótolja majd gazdaságosan az aszódi termék, amely a kiál­lításon is minden bizonnyal nagy sikert arat. G. Z. ÚJ mederben az Aranyos-patak Az M3-as autópálya épülő második szakaszán, Bagón, a Betonútépítő Vállalat dolgozói aszfaltozzák a csomóponti íelüljáróhid pályatestét. A képünkön látható másik felüljá- róhíd előtt készítik az Aranyos-patak új betonmedrét. Balázs Gusztáv felvétele Kertbarátok Agrárszakemberek segítsége Az utóbbi években egyre na­gyobb a jelentősége a kis­kerteknek : a kertészkedők megművelik a nagyüzemek­nek értéktelen földeket, ugyanakkor ellátják saját konyhájukat zöldséggel» eset­leg még piacra is jut belőle. A kiskertekben serénykedők munkáját megkönnyítendő hozta létre a Hazafias Nép­front országszerte a kertba­rátköröket. Gödöllőn két évvel ezelőtt a városi-járási Petőfi Műve­lődési Ház adott otthont a kis csoportnak, s azóta is itt tart­ják összejöveteleiket. Vezető­jük Lévai Mihály, öt kérdez­tük örömeikről, gondjaikról. — Megalakulásunk óta az a legnagyobb fájdalmunk, hogy mindössze harminc tagunk van — kesereg Lévai Mihály —, lehet, hogy ez a mi hibánk is, nem törődtünk eleget eddig a propagandával. Pedig aki egyszer eljön közénk, bizto­an állandó résztvevője lesz összejöveteleinknek, amiket a továbbiakban is minden hónap utolsó szerdájáA tartunk. — Miről esik szó a foglal­kozásokon? — Három agrárszakember segíti munkánkat, szakterüle­tükről tartanak előadásokat. Dr. Tóth István a vegyszerek­kel kapcsolatos tudnivalókról, á zöldségfélék tartósításáról, a borászatról, dr. Ling Miklós a növénytermesztésről, a fóliá­zásról, a dísznövényekről, dr. Pacs István pedig a kisállatte^ nyésztésről, a háztáji állattar­tás legújabb eredményeiről tá­jékoztatja rendszeresen tag­jainkat. De nehogy valamifé­le iskolás módszerre gondol­janak, az előadások után mindannyiszor lehetőség nyí­lik arra, hogy ki-ki a saját problémájával fordulhasson a szakemberekhez. Nemegyszer vitatkozunk, beszélgetünk, ki­cseréljük tapasztalatainkat. — Milyen terveik vannak? — Azt szeretnénk, ha a jö­vőben kéthetente találkozhat­nánk, s lene tőséget keresünk a dia- és mozgófilmvetítések­re is. Ügy tudjuk, hogy koráb­ban az Agrártudományi Egye­temen is működött egy kert­barátkor, de már megszűnt. Szívesen látnánk a feloszlott társaság tagjait is. Progra­munkat közösen állítjuk össze, fél évre előre. Reméljük, hogy sikerül felvenni a kapcsolatot a Szilasmsnti Termelőszövet­kezet gödöllői részlegével, ők sokat tudnának segíteni. Gödöllőn sokan vannak, akik házuk kertjét vagy az üdülőkörzetben telküket mű­velik. Ha úgy érzik, elkelne egy kis támogatás, tapasztalat- szerzés, bátran keressék fel a kertbarátkört Akik odajár­nak, azt mondják: megéri. V. Gy. — Kevés a gép. A kartali Petőfi Termelőszövetkezetben 240 hektár területet szerves- .trágyáznak most ősszel. A munkálatnak a felénél tarta­nak. A táblákra kupacokba kihordott trágyát robbantásos módszerrel terítik el, az erre felkért szakemberek jó mun­kát végeznek, a módszer ma­ga elfogadhatónak mondható. Ugyanakkor hiányolják a szö­vetkezetben, hogy kevés a nagy teljesítményű trágyate­rítő gép, pedig ma már kézi­munkás is alig kapható. Városi kispályások A Postásokat kizárták Volt miről beszélni a városi kispályások szövetségi napján. Az utóbbi napokban, bőven született meglepetés. A postá­sok, akik késve kapcsolódtak be a bajnokságba, elsőnek szálltak ki. Sorozatosan nem álltak ki . a mérkőzésekre, ezért az intéző bizottság ki­zárta őket a küzdelemből. Fa.rkasné Royhert Márta az első és egyetlen nő, aki intézői minőségben képviselte csapa­tát, igaz, férjét helyettesítőt-, te. — Talán hozok egy kis szerencsét a fiúknak — mond­ta, akik legutóbb is súlyos ve­reséget ■ szenvedtek. Babka Mihály két csapat intézői fel­Hajnalban kelő asszonyok A Galga menti falvak asz- szonyai közül sokam valami nagy-nagy terhet cipelnek a vállaikon. Korán kelnek, meg­előzik a hajnali harangszót, és a virradatot köszöntő kakas kukorékolását. Elvégzik sietve az otthoni munkát, ellátják az 'állatokat, reggelit, ebédet ké­szítenek, cédulára írják a fér­jüknek, hová, melyik dűlőbe siessen, ha az éjszakai mű­szakot követő egy-két órás pi­henésből ébrednek. Tábori levelezőlap Délután zöldséget tisztítanak, csomóznak, a késő esti órák­ban az autó platójára kupo­rodnak, a hajnal a Lehel té­ri vagy a Fény utcai piacon köszönt rájuk. A délutáni órákban térnek haza. Kosa­raikban szalámi, felvágott a gyereknek, ha sikerült a piac» cukorka, csokoládé is akad. Állva falnak valamit, s fut­nak ismét a határba. A disz­nóknak a moslékot odalöki a gyerek. Arra már nincs ide­jük, hogy az éjszakai műszak­ra elment férjük cédulára írt üzenetét elolvassák. Ha eljön a tíz óra, beesnek az ágyba, utolsó mozdulatukkal csörgőre húzzák a kiszolgált vekkert, isten mentse meg őket attól, hogy ne hallják meg a haj­nali harangszót. Tudom, vannak asszonyok, akik viharlámpa sárgásán pis­logó fényénél gyomláltak ta­vasszal, s olyanokról is tudok» akik a munkák dandárja ide­jén mosószéken aludtak, mert ha ágyba feküdnének, képte­lenek volnának a hajnali éb­redésre. Bányánszki Mihályné An­gyal Terézia áprilisban lesz hetvenéves. Vékony, sovány, alacsony asszonyka, aki har­mincöt éves kora óta a gyász színét viseli. Akkor maradt öz­vegy, három gyerekkel. A leg­idősebb, Erzsébet, ma már két gyermek anyja, név szerint Varga Mihályné. Apja halála­kor íratták be az elemi isko­la első osztályába. Bazsik La- josné Bányánszki Klára ötéves, s a harmadik gyerek, Bá­nyánszki Mihály hároméves volt. amikor a halál híre egy tábori levelezőlapon megérke­zett. — Én, meg a többi, hozzám hasonló szegényasszony évtize­dek óta valami nagy-nagy ter­het cipeltünk a vállainkon. Cipeljük ma is, mint a ránk aggatott örökséget. Három ap­ró gyerekkel. Egyik a háta­mon, másik a karomban, a harmadik a szoknyám ráncá­ba kanaszkodva jött velem pincéről pincére, amikor repü­lők zúgtak felettünk, aknák csapódtak, fegyverek dörögtek. Amikor nagysokára csend lett, hányszor szaladtam az állo­másra. Vártam, csak vártam a páromat, a gyerekeim apját. Nem jött. A háború örökre el­vette tőlünk. Jó lett volna vele pusztulni, megszűnni, de nem lehetett. A három árva enni kert, ruhába kellett bújtatnom sovány testüket. — Volt egy kis földem. Az ékébe nem foghattam magain. Asszony voltam. — Gyere, se­gíts — szólítottak a lovas gaz­dák. Mentem. Kapáltam, dol­goztam — uzsoráért. Ök meg- számtották a földem, hazahoz­ták a termést. Hányszor es­tem holtfáradtan az ágyba, nem számolta senki. Hányszor, kértem az eget, vegyen magá­hoz, nem számolta senki. — Mi jelenthetett volna örö­met az én életemben, a gye­rekeim örömén kívül? Bózsim, meg Klárim vasárnap délutá­ni játéka a sori gyerekekkel. Ennyi volt számomra a szép. Meg az, hogy felöltözhettek, hogy magukra vehették a pi­ros posztószoknyát, hogy ke­rült a lábukra lakkoscsizma. Hogy legalább vasárnap dél­utánra olyanok lehettek, akár azok, akiknek voit ap­juk, akiknek több jutott. Megrakott zsákok — Hogy közben én egyre ki­sebb, egyre soványabb, egyre törődöttebb lettem? Nem tu­dom, a gyerekeim mit láttak az én küszködésemből, mert soha nem panaszkodtam, so­ha nem sírtam előttük. Pedig voltak könnyeim. De kinek mi köze volt ezekhez? Ötvenéves koromban lettem tsz-tag. Ti­zenegy évet dolgoztam a kö­zösben. Most 1780 forint nyug­díjat kapok. Megélek belőle. Aki évtizedeken át üres ke­nyeret vacsorázott, és cukor- talan teát ivott, téli tüzelőjét a hátán hordta az erdőbőj. a gyerekei csak akkor érezték az ünnepet, ha húslevest ehet­tek, az tudja, milyen kevés kell a megélhetéshez. Bányánszki Mihálynéval az utcáp beszélgetünk. Hátán a Galga menti asszonyokra any- nyira jellemző hátikosár, amelyre állítólag hetven­nyolcvan kilót is rá lehet pa­kolni. ha a teli kosárra még keresztbe fektetik a megra­kott zsákot is. Karján kézi kosár. Egy pillanatra sem ha”- gat el. Nemcsak a nyárja de most is, amikor az őszben já­runk, hajnalonként szapora szavaival ő ébreszti a környé­ket. Terített asztal — Nem tudok én aludni. Megszoktam a hajnali kelést. Segítenem kell a gyerekek­nek. Két lányom a termelő- szövetkezetben dolgozik. Van öt unokám. Anyáik tőlem ta­nulták a mezei munka szere- tetét, meg talán a szorgalmat is. Mennek hát a határba már hajnalban, s csak az esthajnali csillaggal térnek haza. Az uno­kákra én ügyelek, meg elvég­zem a ház körüli munkákat. A közeli kertben is elboldo­gulok. Mondják, hogy pihen­jek, dehát lehet annak pihen­ni, aki soha életében nem állt meg? El akartak már engem küldeni két hétre üdülni is. Azt mondták, ingyen mehe­tek, mindent fizet a tsz. — Gondolkoztam. Ügy volt, hogy elmegyek, de csak más­képpen döntöttem. Megijed­tem, mi lesz velem ott két hé­tig. Azt mondták, aludni és kelni kell. Ebédnél terített asz­talhoz ültetik az embert. No, mondtam a szövetkezet elnö­kének, meg a gyerekeimnek, akik az üdülésre biztattak, ha azt akarjátok, hogy ott pusz • tuljak, hát küldjétek el... így aztán nem lett az üdülés­ből semmi. Most, az utóbbi egy-két évben már' egy-egy kirándulásra elmentem. De csak akkor, ha reggel men­tünk, és estére megjöttünk. — Nem bújhat .ki az ember a bőréből. Amit ránk mértek, életünk végéig viseljük. Rám, meg sok hozzám hasonlóra, gondokat, meg a munkát mér­ték, ezeket cipeljük, amíg bír­juk. Jó nekem így. Nem kell ezen változtatni. Tudom, hogy Bányánszki Mihálynét szeretik a gyerme­kei, az unokái. Nem tudna olyat kérni, amit nem kapna meg tőlük. Ö azonban adni akar. Nehéz évek keménysége kényszerítette munkássorsá­nak vállalására. Vállalta, s egy életen át viseli ezt a kemény­séget, amely példamutatóan emberi és Igaz. Hányák sorsa ez a Galga mentén? Fercsik Mihály adatát is elátja, ez alkalom­mal az egyik szeme sírt, a másik nevetett. Az Erdőgazda­ság ugyanis győzött, a Vadgaz­daság azonban vereséget szen­vedett. Hegedűs Ferenc, a Ganz Szb első vereségének okát abban látja, hogy az if- júmumkás-spartakiádon elfá­radt. Ott egyébként a Dunai Kőolaj mögött a második he­lyen végeztek. Mandur Ferenc, a Járási Hi­vatal vereségéről beszéli. A 9. forduló rosszul végződött számukra, mondotta, de na­gyon jó mérkőzést vívtak, Nagy Dániel kitűnően bírás­kodott. Kulcsár Péter, a MÉMMI győzelméről szólva azt ehielte ki, hogy ellenfelük le­becsülte az öreg harcos Gu­lyás Istvánt, aki mesterhár­mast ért el. Eredmények: MGj—Barátság 3-7, Szabad­ság tér—Vegyesipari Szövet­kezet 2-4, Veresegyház—Gép­gyár 6-2. Erdőgazdaság —Tv. Mikro 7-3, Allamt Biztosító— ATE Gm 1-7, Afész—Vízmű 2-1, HTÜ—Alsópark 1-3. II. osztály: Járási Hivatal— Szilasmenti 0-2, Pedagógus— Építőipari Szövetkezet 0-4, Gellca—Gadgazdaság 6-3, MÉMMI—Ganz Szb 3-2, Vá­rosgazdálkodás—Híradóteeh ni - ka 2-1, Elektromos—János ut­ca 2-1, Ganz—Zöldért 2-.V KKMV—Postások — elmaradt. A bajnokság állása: I. osztály 1. ATE Gm. 9 8 1 — 35- 9 17 2. Alsópark 9 7 2 — 31-11 16 3. Állami Bizt. 9 6 2 1 31-23 14 1. Barátság 9 5 3 1 37-20 13 5. Vízmű 9 5 3 1 30-17 13 6. Afész 9 3 3 3 23-16 9 7. Vegyesipari Sz. 9 4 1 4 24-23 9 8. Erdőgazdaság '9 4 1 4 16-24 9 9. Tv. Mikro 9 2 1 6 18-26 5 10. HTÜ 9 1 3 5 14-24 5 11. Gépgyár 9 2 1 6 18-34 5 12. Veresegyház 9 2 1 6 18-34 5 13. Szabadság tér 9 1 2 6 16-28 4 14. MGI 9 1 — 8 9-32 2 n. osztály 1. Ganz Szb 8 7 — 1 54-12 14 2. Járási Hivatal 8 6 1 1 32-11 13 3. Zöldért 9 6 1 2 34-18 13 4. Szilasmenti '9 ií — 3 29-18 12 5. MÉMMI 8 3-4 5 2"-25 11 c. Építőipari Sz. 9 * 1 í 11 7. Elektromos 8 5 1 2 22 h 8 11 8. Vadgazdság 8 3 1 4 13-22 7 9. Gelka 8 3 1 4 29-39 7 10. KKMV 8 2 2 4 23-34 6 11. Városgazdáik. 8 3 — 5 8-28 6 12. Pedagógus 8 2 15 17-21 I 13. Híradótechn. 9 2 1 í 21-30 5 14. Ganz 9 2 — 7 18-34 4 15. János utca 9—18 10-51 1 16. Postás t 6 r ö 1 v c Cs. J. fr

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents