Pest Megyi Hírlap, 1979. október (23. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-03 / 231. szám

Bővítik a közműhálózatot Hogyan zárjuk az ötéves tervet? Vetélkedő csapatok Tíz csapat részvételével rendezett munkavédelmi ve­télkedőt a Dunamenti Regio­nális Vízmű és Vízgazdálkodá­si Vállalat a Madách Imre Művelődési Központban. Ba­járól, Győrből, Dunaharaszti- ból, Gödöllőről, Szentendré­ről és Budapestről, no meg persze Vácról érkeztek a ver­senyzők, a vállalat üzemfő­mérnökségeinek, részlegeinek képviseletében. Az első helyet a balparti üzemigazgatóság első csapata szerezte meg (Bártfay, Dudás, Hoffmann), a második csapat előtt (Kurdi, Sári, Szijjártó),a harmadik hely a váci építési üzemé, a negyedik a gödöllői üzemfőmérnökségé lett. Már csak alig több mint egy esztendő van hátra az ötöaws ötéves tervidőszakból. Szám­vetések készülnek hát szerte az országban: hogyan, milyen eredménnyel zárhatjuk az 1975-től 1980-ig terjedő idősza­kot? A váciak szerencsés hely­zetben vannak, hiszen a leg­nagyobb beruházások kivite­lezésében szinte mindenütt társadalmi munkások is segí­tették a kivitelezőket. Most csak röviden tekintjük át, mi­ként teljesítette a városi ta­nács eddig beruházási tervét. A felmérés szerint — bár ezek inkább csak jóslások — nem teljesül a lakásépítési program, s 1980 végére a várt 1 ezer 676 új otthon helyett „csak” 1 ezer 541-be köl­tözhetnek be a tulajdono­sok. A lemaradás okát a Pest me­gyei Állami Építőipari Válla­lat vezetői bizonyára részlete­sen -meg tudnák indokolni, de a tény tény marad így is: a PÁÉV várhatóan mintegy 100 OTP-lakással kevesebbet fejez be a tervidőszak elején vállal­takhoz képest. Nem sok dicsé­retet kaphat a Pest megyei Tanácsi Építőipari Vállalat kollektívája sem, mert ők is 126 új otthonnal adósai marad­nak a városnak. Az elmaradó lakások többségét fizikai mun­kások kapták volna. Egy tanácsi jegyzőkönyvben olvastuk: „Sajnos a munkás szövetkezeti lakásoknál a megvalósítás ütemessége mesz- sze nem kielégítő. Ez minde­nekelőtt a PETÉV-re és a Nógrád megyei Állami Építő­ipari Vállalatra vonatkozó megállapítás. A NÁÉV például az eredetileg 1978—79-re ígért 56 lakást csak 1980 elején fogja átadni, minden erőfeszí­tésünk ellenére. A szükséges szankciókkal élni fogunk.” Az adatok azonban azt mutatják, hogy a szövetkezeti lakásépíté­si program a tervidőszak vé­gére várhatóan teljesül, s a város üzemeiben, vállalatainál dolgozó munkások közül mint­egy 600-an költözhetnek új otthonba. A számítások szerint túltel­jesítik a családiház-építési ter­vet, s ez elsősorban a sokféle kedvezménynek — az építé­si telkek biztosításának, a gyorsított műszaki ügyntézés- nek, a magas OTP-kölcsönök- nek — köszönhető. Ritkán esik szó városunkban a közműhálózat bővítéséről, hiszen már annyira természe­tes számunkra, hogy minden lakásban vezetékes víz van és kiépült a csatornahálózat is. A helyzet azonban egy cseppet sem rózsás, akadnak még fe­hér foltok Vácott Ebben az ötéves tervben mintegy 10 millió forintos közműfejlesztési hitellel és saját források segítségével a tanács tovább folytatta a bővítést A következő esztendő végére a terveket valószínűleg majd­nem min den területen túl tel je- sitjük, csak járdaépítésben lesz kisebb elmaradás. Nem elhanyagolható a társadalmi segítség sem, amelynek révén az elmúlt esztendőkben sokkal több út készült el, mint vár­ható volt Nem megnyugtató viszont a szennyvíztisztító te­lep rekonstrukciójának üteme. Tavaly kezdődtek a munkála­tok, amelyek befejezése 1982 helyett csak egy évvel később várható. Még az idén átadják a deákvári gázvezetéket, még­hozzá határidőre. Nagy erőfeszítéseket tettek a lakosság egészségügyi és szociális ellátottságának javí­tása érdekében. A felmérések szerint a bölcsődei helyek csak az idén és a jövő évben gyara­podnak jelentősebb mértékben, ennek részben a rossz előké­szítés, részben a kivitelezés elhúzódása az oka. Határidő előtt elkészülhet viszont aj rendelőintézet, amelynek épí­tése körül annyi bonyodalom volt, elsősorban a munkálato­kat végző PETÉV „változatos” magatartása miatt. A költsé­gek időközbeni emelkedése miatt a teljes felszereltség azonban csak a következő tervidőszakban valósulhat meg. Ez a rendelő működését a szakemberek szerint különö­sebben nem fogja zavarni. Az átadási határidő: 1980. április. A tervezett időpontra nem fejeződhet be az új mentőállo­más építése, mivel a városi ta­nács által javasolt tervezőt — aki a dokumentációkat határ­időre elkészítette — az Orszá­gos Mentőszolgálat főigazgató­ja nem fogadta el. A számadatok arról tanús­kodnak, hogy a kultúráiig és közműve­lődési terveket túlteljesít­jük. Hogy csak néhányat említ­sünk: jelentősen növekedett az óvodai helyek száma, meg­épült az úttörőház, most épül a könyvtár, átadták a gyerme­keknek a pokölszigeti úttörőtá­bort, létrejött: a dolgozók ál­talános iskolája, s megkezdő­dött a volt kólostor levéltárrá való átalakítása. Fejlődött Vácott a kereske­delmi hálózat is. Nemrég nyi­totta meg kapuit az új TÜZÉP- telep, bővítették a deákvári és a Földvári téri piacot, munka­ruházati bolt nyílt, s még foly­tathatnánk a sort, az elmúlt esztendőkben épített kisebb- nagyobb boltok, áruházak lis­táját. A számvetés — amely ko­rántsem teljes — csonka ma­radna, ha az illetékesek nem vonnák le a megfelelő tanul­ságokat. Például, hogy jobban figyelemmel kell kísérni a la­kások építését, s a mulasztó vállalatokat a jogszabályok szerint anyagilag is felelősség­re kell vonni... F. Z. — Áramszünet. Az ÉDASZ értesíti a nagymarosi fogyasz­tókat, hogy október 6-án (szom­baton) Nagymaros községben a Fehér-hegyi, Martinovics- hegyi, József Attila völgyi transzfcrmátor-körzetekben karbantartási munkák miatt reggel 7 órától este 6 óráig áramszünet lesz. Meghalt Soós János Életének 47. évében, tragikus hirtelenséggel meghalt Soós János középiskolai tanár, for­dító. Orosz és angol szakos nyelvtanárként tanított a Sztá­ron Sándor Általános Gimná­ziumban, a váci Közgazdasági Szakközépiskolában és a Géza király téri gimnáziumban. Több évig volt KlSZ-tanács- adó tanár. Kiváló pedagógus­ként ismertette meg tanítvá­nyai sokaságával az idegen nyelvek szépségét. Temetéséről elhamvasztása után intézked­nek. Ezer éra az úttörővasútért A fóti gyermekváros KISZ-fiataljai ezer munkaórát dol­goznak a börzsönyi úttörővasút újjáépítésén. Képünkön Kurucz Tibor, Szaranto Filipasz és Dalrr.aüi István, a Közlekedésgépé­szeti Szakközépiskola gépjárműtechnikai tagozatának első osz­tályos növendékei a csavarokat lazítják a sínek mentén. Rózsavölgyi László felvétele EGY MUNKÁSOK, egy ka­tona, egy rendőr, egy határőr. Négy különböző területen dol­gozó ember. A céljaik, elkép­zeléseik, véleményük a mun­káról, a helytállásról, hazafi- ságról mégis sok azonosságot mutat. Erről ők maguk valla­nak. ★ Lénárt János munkásőr, már betöltötte a 84. életévét. De azért még ma is büszkén fe­szít az aoélszürke egyenruhá­ban, amikor megkezdi a szol­gálatot. — Nagymaroson lakom. Megjártam az első világhábo­rút, átvészeltem a másodikat is. . 1945-től vagyok párttag. Kőműves a mesterségem, de emellett módomban állt, igye­keztem a közösség érdekeit szolgálni. Volt idő, hogy a köz­ségben 11-féle funkciót töltöt­tem be. Az emberek bíznak bennem, .én meg segítettem ne­kik, amit tudtam. Részt vet­tem a régi szobi járás terüle­tén a téeszek szervezésében is. 1954-ben a Dunakeszi Vagon­gyárból mentem nyugdíjba. No, de arról szó sem lehetett, hogy én otthon ücsörögjek. Az az öregeknek való, nem igaz? 1957-ben Nagymaroson a közé a nyolc ember közé tartoztam, akik megalakították a mun­kásőrséget. Hát így kezdődött. Azt gondolom, hogy mint párt­tagnak és munkásőmek s el­sősorban az a kötelességem, hogy a közösség érdekeit szol­gáljam. Megszoktam a mun­kát, nehéz lenne egyik napról a másikra a semmittevést gya­korolni. Még a nyáron falaz­tam otthon, a gyerekek meg attól féltek, hogy valami ba­jom esik, mert hogy öreg va­gyok. Pedig hát amíg bírom a szolgálatot meg a munkát, ad­dig nem lehet baj. A KRIMIFILMEKBEN sze­replő nyomozók általában jól tudnak verekedni, kitűnő a logikájuk, s így a legfurább helyzetekből is mindenkor l Jadomáóob a hivatásról győztesként kerülnek ki. Va­jon ez a valóságban is így van? Hegedűs Imre rendőr hadnagy 28 éves. Foglalkozása szerint azok közé tartozik, aki­ket oly sokan irigyelnek: nyo­mozó. — Gyerekkorom óta rendőr akartam lenni. Az édesapám volt a példaképem, rendőr al­ezredes volt. Amikor leérett­ségiztem, jelentkeztem a BM rendőrtiszti főiskolára. Ami­kor elvégeztem, először a bu­dai járásban szolgáltam, majd 1971-ben kerültem Vácra. A megelőzés a feladatom. Sze­rencsém volt, mert olyan kö­zösségbe kerültem, ahol igen sokat segítettek szakmai szem­pontból idősebb kollégáim. Tőlük tanultam meg, hogy mit jelent a szocialista törvényes­ség betartása és betartatása. S hogy nekünk az az elsődleges feladatunk, hogy az állampol­gárok ügyeit a lehető legrövi­debb időn belül rendezzük. 1975 óta vagyok párttag, bár még a KISZ-ből sem öreged­tem ki. Azt hiszem, hogy ak­tív társadalmi életet élek, el­sősorban a sportot szeretem. Csaknem nyolc évig az Újpesti Dózsában kézilabdáztam, ön­magámról még annyit, hogy elégedett ember vagyok a munkámmal is, a magánéle­temben is. Foglalkoztat a to­vábbtanulás gondolata, hiszen az embernek mindig tanulnia kell. A jogi karra szeretnék jelentkezni, erre szakmai szem­pontból volna szükségem. A FIATALEMBER egyenru­hájának váll-lapján három aranycsUlag fénylik, pedig csak 27 éves. Mint százados az egyik Vác környéki alakulat KISZ-bizottsági titkára, — Gyerekkoromban olyan helyen laktam, ahol rendsze­res kapcsolatot tarthattunk a katonákkal. Persze, minden gyerek először vasutas, rendőr vagy katona akar lenni. Később, amikor Szentes­re kerültem középiskolába, a rádiósklub révén ismét kap­csolatba kerültem a katonák­kal. Ekkor már elhatároztam, hogy erre a pályára lépek. Je­lentkeztem a Zalka Máté Ka­tonai-Műszaki Főiskolára, ahol híradótechnikuskén végeztem. 1974- ben mint főhadnagyot avattak fel, mivel vörös diplo­mával, kiváló eredménnyel fe­jeztem be a tanulmányaimat. Még abban az évben párttag lettem, s egy évvel később, 1975- ben megválasztottak itt KISZ-bizottsági titkárrá. 1977- ben pártvezetőségi tag lettem, aztán a következő évben a ma­gasabb egység pártbizottságá­ba 'is beválasztottak, ahol el­sősorban a KISZ-szel kapcso­latos feladatokat végzem. SZERETEK emberekkel fog­lalkozni, kötetlen formában el­beszélgetni a katonákkal. Mi­vel magam is fiatal vagyok, eddigi tapasztalataim szerint a sorállomány és a hallgatók bizalommal fordulnak hoz­zám, s a segítségemet kérik, ha valamilyen problémájuk van. Igyekszünk kapcsolatot tartani a városi és a járási KISZ-bizottsággal, a váci isko­lákkal is, sok közös rendez­vényt szervezünk a fiatalok részére. A családi életemben elége­dett ember vagyok. A hivatá­somat szeretem, bár többféle kérdés is foglalkoztat. Elsősor­ban a továbbtanulás. Az utol­só évfolyamot végzem jelen­leg a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetem szakosító tagoza­tán. Ha befejeztem, jelentkez­ni szeretnék a Zrínyi Miklós Katonai Akadémiára politikai munkás szakira. Koszorúzás a Farkasréten TIZENÖT ÉVE HUNYT EL GÁBOR JÓZSEF Gábor József Visszaemléke­zéseim című kötetét a buda­pesti Párttörténeti Intézetben őrzik, Gábor József vác-alsó- városi szegénycsalád gyer­meke. Nevét többször említet­ték a Magyar Tanácsköztár­saság megalakulásának 60. év­fordulója során. Az életrajz bevezető részé­ben leírja, hogy a század ele­jén több mint 15 évig lakott Vác legszegényebb városne­gyedében, a Burgundiában. Megpróbáltatás, nélkülözés volt a része, de itt ébredt rá, hogy melyik osztályhoz tar­tozik. Részt vett — még az első világháború előtt — az első váci sztrájkban. Édesapja be­tegsége miatt nem tanulhatott tovább a gimnáziumban, épí­tőipari tanuló lett. Itt került közelebb a váci munkásmoz­galom kezdeti lépéseihez. Az alsóvárosi titkos gyűléseken hallotta először Marx és En­gels nevét. Az első világháború kezde­tén őt is behívták katonának, orosz földön fogságba esett. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom kitörésekor jelent­kezett a Vörös Hadseregbe, a vörösgárda internacionalista ezredének harcosa lett. Ké­sőbb fontos megbízatást ka­pott: Rigában irányította a magyar—szovjet hadifogoly- cserét. Később kereskedelmi megbízottként dolgozott a Szovjetunióban, majd a ma­gyar emigránsok klubjában lett szervező és előadó. A má­sodik világháború idején az egyik antifasiszta iskola pa­rancsnoka, ezután érkezik vissza hazájába, 30 év után, a felszabadító hadsereggel. 1945 , tavasza: közlekedési miniszter az ideiglenes ma­gyar kormányban, s nagy él­mény számára, amikor első váci látogatásakor magához ölelheti rokonait, barátait. Ké­sőbb a Váci Kötöttárugyár igazgatója lett, majd a Külke­reskedelmi Hivatal elnökeként dolgozott. 1950-től 1959-ig, nyugdíjazásáig Ankarában, Szófiában és Prágában volt nagykövet. Hosszú, súlyos betegség után 1964. október elsején hunyt el. Hálás szülővárosa iskolát, utcát nevezett el róla. S a Burgundiában márványtábla őrzi emlékét. ★ Hétfőn küldöttség utazott Vácról Budapestre. A Gábor József általános iskola tanuló- csoportja Balassi Istvánná igazgatóhelyettes és Kaszás Gyuláné úttörő-csapatvezető vezetésével az évfordulón el­helyezte a megemlékezés vi­rágait a Farkasréti temető díszkolumbáriumában Gábor József hamvainál. Koszorút helyezett el ugyanott a Forte gyár Gábor József szocialista brigádja is. Papp Rezső Rablótámadás a Zsibbasztó előtt Kerti István 28 éves váci lakos egyik vasárnap délután labdarúgó-mérkőzést nézett az alsóvárosi stadionban, majd utána betért a Mártírok útján levő Vörös Tulipánba, nép­szerű nevén a „Zsibbasztó”- ba. Kapatos állapotban muto­gatta a nála levő aranytárgya­kat. Meglátta ezt az italbolt­ban tartózkodó Lakatos And­rás 20 éves, Lakatos Jánosné 24 éves és Németh József 35 éves váci lakos. Lakatos And­rás csak ennyit mondott: megszerezzük! Megvárták, amíg Kerti el­hagyja a helyiséget. Utána­mentek. A földre rántották, ütlegelték, majd elszedték A HATÁRŐR legfontosabb erényei közé tartozik az éber­ség. A 25 éves Táborszki László hadnagy tudta, hogy nem választ könnyű pályát, mégis tudatosan készült erre a hivatásra. — Amikor elvégeztem az ál­talános iskolát, már jelentkez­ni akartam tiszthelyettesnek. Csakhogy az nem olyan egy­szerű. Vámom kellett, amíg leérettségizek, s azután meg­próbáltam a Kossuth Lajos Katonai Főiskolára felvételt nyerni. 1977-ben végeztem a határőr-tanszéken. A balassa­gyarmati határőrkerületbe ke­rültem, s 1978-ban lettem en­nek az őrsnek a politikai he­lyettese. Ennyit röviden a pá­lyám kezdetéről Ügy gondo­lom, azért, mert magam is fia­tal vagyok, sikerült a sorállo­mánnyal is közvetlenebbé ten­ni a kapcsolatot. Érezhető ez a politikai foglalkozások al­kalmával, vagy ha valaki csa­ládi problémával, kéréssel for­dul hozzám. A mi helytállásunkhoz az is szorosan hozzátartozik, hogy rendszeres politikai oktatáso­kat tartunk az állomány ré­szére. Hiszen azt a határrészt, amelyet ránk bíztak, becsü­lettel őrizni kell. Soha nem tudhatjuk, hogy mikor adódik olyan helyzet, amikor igazából szükség van a helytállásra. Le­het tél, nyár, eső vagy hó, a határőrnek mindig ébernek kell lennie. Szép ez a hivatás, bár nehéz is. A feleségem már megszokta, hogy a kötetlen munkaidő ellenére is csak rit­kán vagyok otthon. Kicsit több munka hárul így rá, de azért nem panaszkodik, tudja, hogy a szol gálat az első EGY MUNKÁSOK, egy ka­tona, egy rendőr, egy határőr. Négy különböző területen dol­gozó ember. A céljaik, elkép­zeléseik, véleményük a mun­káról, a helytállásról, hazafi- ságról mégis sok azonosságot mutat. Csitári János aranygyűrűjét, karóráját, aranyláncát. A rendőrségi jár­őrkocsi vetett véget az utcai jelenetnek. A három támadó és még két fiatalkorú társa rablás­sal vádolva állt a Váci Járás- bíróság büntetőtanácsa előtt: 14 tanút is beidéztek, de a vádirat felolvasása s néhány személy kihallgatása után — további bizonyításkiegészítés miatt — a tárgyalást elnapol* ták. Ki volt a tettes? Néhány napja nadrág dí­szíti a Fonógyár drótkeríté­sét. Férfinadrág, úgyneve­zett ..munkásruha” alsó ré­szének maradványait lenge­ti az őszies szél. a szöges- drótsor felső árbocán. A valamikor jobb napokat lá­tott ruhadarab megjelenése az első napokban feltűnést keltett, de az arra járók ha­marosan megszokták, ma már mint régi ismerősre, rá-rámosolyognak. Már az első nap megindult a talál­gatás, vajon hogyan és miért került erre a dicste­len helyre. Az első verzió szerint reklámcélokat szolgál: a T rapper-farmer mintájára ország-világ elé kifüggeszt­ve hirdetné az érintett gyár textilipari jellegét. De ez a feltételezés hamarosan meg­dőlt: nincs mellette szöveg, mely tájékoztatná a nézőt. Marad a második válto­zat. miszerint valaki volt a nadrágban a kerítés tete­jén, de később távozott be­lőle. Ebben az esetben is két variáció lehetséges; vagy az utcáról befelé, vagy a gyárból kifelé igye­kezett, s eközben vesztette el férfiassága e külső jelét. Utána kellene nézni, le­het, hogy a Fonóban oly szép a munka, annyira ma­gasak a bérek, hogy a több­szöri felvételi jelentkezés elutasítása után csak ez az egy mód kínálkozott az áhí­tott munkahely elfoglalásá­ra. Bár a mai munkaerő­gondokat ismerve, ez a fel- tételezés sem látszik a leg­kézenfekvőbbnek. Most már csak egyetlen feltételezés maradt: valaki bentről. a gyár területéről szökött — tán rabló vagy üzemi szarka volt —. akit az éber ellenőrzés futami- tott meg olyannyira, hogy csak nadrágja hátrahagyá­sával tudott üldözőitől meg­menekülni. Ez esetben viszont a bű­nös kézrekeritése gyerekjá­ték: akin nincs nadrág, az a tettes. Bíró Adóm »

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents