Pest Megyi Hírlap, 1979. október (23. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-20 / 246. szám

PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXIII. ÉVFOLYAM, 246. SZÄM Ara 1,20 forint 1979. OKTÓBER 20.. SZOMBAT Spuri szövetkezesek Korszerűsítés — kooperáció Mozgósított furffuSékok Sok sző esik manapság ar­ról, hogy csak az egészséges gazdasági szerkezet kialaku­lása eredményezheti azt, hogy hatékony legyen a gazdaság. E fogalomba az is beletarto­zik, hogy mindenki azzal fog­park egy-egy típuscsaládjá­nak fődanabcserés-felújítás — jellegű javítása eseté­ben. Ám a személygépko­csiipar kiszámíthatatlanab- bul, tervezhetet.enebbül terheli az AFIT-műhelye- ket. Azt mondja a szervizes: „Egy istennek sem jönnek akkor az autósok, amikor ráérünk, nézze most üresek az állások. Máskor meg az utcáig állnak ..Csak­ugyan, a szolgáltatásoknak az a „természetrajza” —; hogy nem lehet mestersé­gesen öntörványekhez, rendszerekhez idomítani. A magánautós nem fogja ak­kor vinni a kocsiját javító­ba, ha erre nincs oka —po­fonegyszerű ez. Csakhát a nagy autójavító szervizek futószalag-szisztémája a rendszeres, ütemes megren­deléseket tételezné fel. Így aztán az is előfordul, hogy tényleg üresek a szervizek, kihasználatlanul áll a gép­park — miközben az autó­javítás hiányaira, a kiszol­gáltatottságra panaszko­dunk. D e a szolgálta'tás nem csupán a gépek javí­tásából áll — az em­ber tárgyai, használati esz­közei között olyanok van­nak többségben, amelyek ma "már nemigen ígérnek üzletet a javító .iparosnak. Köztudomású, milyen nehéz szert tenni vállalkozóra, aki — nem szégyelljük kimon­dani — leengedné a gyerek kinőtt nadrágját, kicserélné a rossz cipzárt, rendbehoz­ná az öregedő bútort. A szö­vetkezeti szalonok munka- vállalója elhúzza a száját, ha kissé viseltes cipőmet az asztalra teszem: meg tudná-e stoppolni, mivel nekem ez a lábbeli még megteszi... Pedig a javító-szolgálta­tó tevékenység mindinkább tényezője hangulatunknak és magánháztartásunk költ­ségvetésének. Nem jó gya­korlat az, hogy egyébként kifogástalan tárgyakat kell kidobni azért, mert apró hibájukat képtelenek va­gyunk meg javíttatni, mert sokszor többe kerül az után­járás, mint maga a munka. Szembe kell nézni a világ követelményeivel: amikor az alapanyagok, nyersanya­gok ilyen rohamosan drá­gulnak, amikor gazdaságos felhasználásukhoz nem csu­pán magánérdekeink fűződ­nek — nem túlzottan nagy luxus arra „beállni”, hogy javíttatás helyett inkább vásároljunk úját? Másutt, nálunk gazda­gabb országokban gyorsan és hatásosan feleltek erre a kérdésre. Reneszánszát éli a szolgáltatóipar, támogat­juk a javító tevékenységet, s ennek a kedvező hatásai kézzelfoghatóak. Az NSZK- ban, Angliában a legna­gyobb áruházakban hosszú standjuk van a cipészek­nek, lakatosoknak, szabók­nak; s kiaknázzák a kisipa­rosok vállalkozókedvét. Ná­lunk az állam nem kevés pénzzel támogatja a javító­szolgáltató kisipart. De az állami támogatás ellenére, a kialakult szervezet el­lentmondásai miatt mégsem tapasztalunk olyan fejlő­dést, amelyet az igények indokolnának. V iszont tapasztalunk „újításokat”, a szabad hétfőt, a korai zárást, a hatóságosdit. Azt, hogy a szolgáltató mintha elfeled­kezne arról, hogy neki az a dolga, hogv szolgáltasson. Matkó István Andrej Kirilenko vidéki látogatása A haizánkban tartózkodó Andrej Kirilenko, a Szovjet­unió Kommunista Pártja KB Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára és kísérete — Németh Károly- nak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsá­ga tagjának, a Központi Bi­zottság titkárának társaságá­ban — a pénteki napot Fejér megyében töltötte. A szovjet vendégek programja délelőtt a Fejér megyei pártbizottságon kezdődött, ahol Takács Imre első titkár adott tájékoztatást a megye életéről, gazdasági eredményeiről, a pártunk XII. kongresszusa és felszabadulá­sunk 35. évfordulója tisztele­tére kibontakozott szocialista munkaversenyről. A 420 ezer lakosú megye ipari termelésének 80 százalé­kát öt nagyüzem — a Dunai Vasmű, a Videoton, az Ikarus székesfehérvári gyára, a Szé­kesfehérvári Könnyűfémmű és a Dunaújvárosi Papírgyár — adja, amelynek kollektívái fel­ajánlották, hogy növelik a termelékenységet és a terme­lés minden területén jó minő­ségű munkát végeznek. Az SZKP KB titkára elis­meréssel nyugtázta a Fejér megyeiek törekvéseit, további sikereket kívánt a megyét fej­lesztő terveik megvalósításá­hoz. Andrej Kirilejiko és kísérete a nap folyamán a seregélyesi „Alkotás” Termelőszövetke­zetbe és a Mezőfalvi Állami Gazdaságba látogatott. Gazdasági együttműködés Magyar-kubai tárgyalások Jegyzőkönyvet írtak alá Jegyzőkönyv aláírásával pénteken befejeződött a ma­gyar—kubai gazdasági és mű­szaki-tudományos együttmű­ködési bizottság 9. ülésszaka. A jegyzőkönyv az Országház delegációs termében Szekér Gyula és Jose Ramon Fernan­dez miniszterelnök-helyettesek, az együttműködési bizottság társelnökei írták alá. A bizottság megállapította, hogy a két ország együttműkö­dése az elmúlt ülésszak óta tovább fejlődött. Kedvezően alakul az árucsereforgalom. Az 1976—80-as évekre megkötött árucsereforgalmi egyezmény, valamint az 1978—1980. évi előirányzatok bővítéséről szóló megállapodással összhangban, ez évre közel 75 millió rube­les forgalmat irányoztak elő. Hazánk részt vesz a kubai autóbuszgyártás fejlesztésében is, részegységek szállításával. Az ülésszakon áttekintették az együttműködés időszerű kérdéseit: az együttműködés továbbfejlesztésére határozato­kat fogadtak el. Az ülésszak kedvezően ér­tékelte a műszaki-tudományos együttműködést és jóváhagyta az albizottság 12. ülésszakának tevékenységét. A következő évekre szólóan 29 együttmű­ködési témát is meghatároz­tak a különböző népgazdasági ágakban, azokon a területeken, ahol a magyar ipar megfele­lő segítséget nyújthat Kubá­nak. Jose Ramon Fernandezt pén­teken fogadta Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese. A szívélyes baráti hangulatú találkozón részt vett Szekér Gyula, va­lamint Kornidesz Mihály, az MSZMP Központi Bizottságá­nak osztályvezetője. lálkozzon, ami számára, de társadalmi méretekben is gaz­daságos. E recept szerint a nagyvállalatoknak nem érde­mes kis sorozatú, alacsonyabb színvonalú gépesítést igénylő termékekkel foglalkoznia, s fordítva, a kisüzemeknek s a kisipari szövetkezeteknek el­sősorban egyedi, vagy több kézi munkát igénylő áruk ter­melése a feladata. Hogy ez a gazdasági cél megvalósulóban van, bizo­nyítja ezt, hogy a Pest me­gyei kisipari szövetkezetek idén nem emelték jelentősen termelésüket, de egyre inkább eleget tettek társvállalatok és a lakos­ság igényeinek. A termékszerkezet korszerű­sítése szintén jól halad, s igazodik ezekhez az igények­hez — állapították meg a KISZÖV értekezletén. A termelés idén 5 százalék­kal, 65 millió forinttal növe­kedett, s összességében az el­ső félévben egymilliárd 300 millió forint volt. Leggyorsab­ban a gépipari szövetkezetek — 12 százalékkal — növelték termelésüket. Az építőipari szövetkezetekben 7 százalékos a növekedés, a könnyűipariak­ban a tavalyihoz hasonló a helyzet, míg az elsősorban szolgáltatásokkal foglalkozók­ban visszaesett a termelés. Örvendetes, hogy a termék­korszerűsítés eredményeként közel 20 százalékkal több az export, s ezen belül is a tökésországokba irányu­ló kivitel 30 százalékkal nagyobb a tavalyinál. Az eredményekben része van annak is, hogy a szövetkeze­tek egyre jobban együttmű­ködnek az állami vállalatok­kal, illetve más szövetkeze­tekkel, az összes értékesített árunak több mint 40 százalé­ka már a kooperációban ké­szült. A kereskedelemnek vi­szont 24 millió forinttal ke­vesebb árut küldtek, s ez a lakosság áruellátását rontja. Pest megyében az átlagos­nál is nagyobb jelentősége van a lakossági szolgáltatások javulásának, bővülésének, K- szen a gyorsan növekvő .Ti­számmal másképpen nem tarthatnak lépést. Az utóbbi években ennek megfelelően a legtöbb szövetkezet fejlesztet­te ezt az ágazatát, idén azon­ban nemcsak, hogy növekedés nem tapasztalható, hanem visszaesés jelentkezett. En­nek egyik oka, hogy a tavaly életbe lépett „gebines”-rende- let nyomán számos tevékeny­séget meg kellett szüntetni, s a szövetkezetek a közületek számára is kevesebb ilyen jel­legű munkát végezhettek.' Mintegy 20 százalékkal esett vissza a lakáskarbantartás, de kevesebb a rádió, tv és ház­tartási gépek javításával fog­lalkozó szakember is. Az építőipari szövetkezetele a tavalyinál több ugyan az árbevétel, ez elsősorban a kö- zületeknek végzett munkák­ból adódik, s ismét kevesebb lakást készítettek. Az ipari szövetkezetek idén öt százalékkal bővítették ter­melésüket, egyik sem veszte­séges, de a nyereségük csak 4 százalékkal emelkedett az első félévben. i Nem nőtt a foglalkoztatot­tak száma, a bérszínvonal j 1,1 százalékkal magasabb a tavalyi átlagnál. Az idei év első félévének gazdálkodási eredményei ösz- szességében azt bizonyítják, hogy a szövetkezetek a meny- nyiségi fejlődés helyett a bel­ső tartalékok mozgósítására, a termékszerkezet korszerűsí­tésére, a gazdaságosságra tö­rekszenek. Az év hátralevő hónapjaiban terveik teljesíté­se a hiányosságok megszünte­tése érdekében azonban még sok a tennivaló. * Tanácselnökök értekezlete Arra kell törekedni, hogy a mezőgazdasági, az ipari és a fogyasztási szövetkezetek fela­datait a népgazdasági terv, a megyei, a fővárosi termelési célok és a szövetkezetek adott­ságainak figyelembe vételével határozzák meg, s legalább ilyen fontos a termelési szer­kezet átalakítására kiható döntések összehangolása is — hangsúlyozták pénteken a fővárosi, a megyei és a me­gyei-városi tanácsok elnökei­nek értekezletén, amely Papp Lajos államtitkár elnökletével ült össze a Parlamentben. Rév Lajos, az OK1SZ elnö­ke a tanácsok és a szövetke­zeti szövetségek kapcsolatának, együttműködésének tapaszta­íxietes, vitamindús Vásárdíjas krémek Dunakesziről Amikor a januári napon megindultak a nemrég Moson­magyaróvárról érkezett gépek a Magyar Hűtőipar dunakeszi hűtőházában aligha gondoltak arra az új termék születésénél bábáskodók, hogy néhány hó­nap múltán, már nem kisebb elismeréssel dicsekedhetnek, mint az őszi BNV- vásárdíjá­val. Akkor csak az volt a fon­tos, hogy a próbaüzemet siker koronázza, s megkezdődhessen a folyamatos termelés. Nádass László gyártásvezető kezdettől fogva figyelemmel kísérte, s vigyázta az új termék, a mál­na és az eperkrém gyártásá­nak. forgalmazásának útját. — Készültünk erre a fej­lesztésre — emlékezik — né­mi túlzással azt mondhatnám, már az alapító okiratban szerepelt, mint hajdani te­vékenységünk. Az 1972-es okmány gyümölcs- feldolgozást említ, s azt hi­szem, ebbe a krémgyártás is belefér. A vásárdíj is azt bizonyítja, érdemes volt belevágni a vál­lalkozásba. Az 'ízben, zamat­ban a gurulós málnával és a hibátlan eperrel egyenértékű, de küllemét tekintve kevésbé tetszetős, ahogy a szakemberek mondják, törmelék gyümölcs feldolgozása azt eredményezte, hogy ízletes, vitamindús, kel­lemes csemegével lettünk gaz­dagabbak, s a korábban hasz­navehetetlennek minősített alapanyag egyszeriben fon­tossá vált, pénzt hozott pénzt hozott a dunake­sziek cs a népgazdaság konyhájára is. — Pedig az eljárás egyszerű — magyarázza Nádass László. A fagyasztott gyümölcs-alap­anyagot először feldaraboljuk, felmelegítjük, gépen péppé zúzzuk, majd a töltőmasina poharakba adagolja. Fagyasz­tás után fagylaltra emlékezte­tő lesz a málnából s az eper­ből. Nem véletlen, hogy hamar kedveltté és keresetté vált ter­mékük. Ez évben 35 vagont gyártanak a szalagon, s mint­egy 25 vagonnyit exportra, az NDK-ba szállítanak. A töb­bit elsősorban a fővárosban, s a megyében hozzák forga­lomba. Ideális körülmények között az egy műszakban dol­gozó sorról 40—50 mázsa cse­mege kerül le naponta, nem is akármilyen mennyiségben. S a dunakesziek azt is tudják, nemcsak a belbecs fontos, hanem a külcsín is. Míg az első két-három vagon krémet hagyományos tejfölös poharakra emlékeztető mű­anyagflakonokba csomagolták, a többit már importból szár­mazó, tetszetős, s egyszer­smind higiénikusabb poha­rakba. Megvolt tehát minden felté­tel ahhoz, hogy a siker remé­nyében nevezzék az új termé­ket az őszi BNV legjobbjai­nak sorába. Nem is csalatkoz­tak. A vásárdíj azonban köte­lez. Nemcsak a változatlan, jó minőségre, a hazai és a kül­földi piacok kielégítésére, ha­nem a továbblépésre is. — A díj és a kereslet arra ösztönöz bennünket hogy ka­pacitásunkat bővítsük, a gyár­tást fejlesszük — magyarázza Nádass László. A mennyiség növelésével egyidőben arra is felkészülünk, hogy más össze­tételű, más alapanyagú, más kivitelű krémek gyártását is megkezdhessük. G. M. latairől számolt be. Elmondta: a területfejlesztési tervek ki­alakításában, a lakosság ellá­tásának javítását szolgáló fej­lesztések egyeztetésében gyü­mölcsöző együttműködés ala­kult ki. Bírálta a munkát gátló akadályokat, s közéjük sorolta azt is, hogy sok még a párhuzamos beszámoltatás, amely indokolatlan terhet ró a szövetkezetekre. Esetenként beszámoltatják a szövetkeze­teket, a községi tanács, a járá­si hivatal, a városi, valamint a megyei tanács szakigazgatási szerveit is. KÖZELET Övári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára pénteken részt vett az Írószövetség választ­mányának ülésén, és időszerű politikai kérdésekről tájékoz­tatta a szövetség vezető testü­letét. Aczél György és Marjai Jó­zsef, a Minisztertanács elnök- helyettesei pénteken a Par­lamentben fogadták a hivata­los látogatáson hazánkban tar­tózkodó dr. Hannes Androsch osztrák alkancellárt, szövetsé­gi pénzügyminisztert. Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KISZ KB első titkára pén­teken fogadást adott a szo­cialista országok közoktatási minisztereinek tanácskozásán részt vett külföldi ifjúsági de­legátusok tiszteletére. Sarlós István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára baráti látogatást tett Debrecenben dr. Bartha Tibor református püspöknél. Púja Frigyes külügyminisz­ter táviratban üdvözölte Ős- kar Fischert, a Német De­mokratikus Köztársaság kül­ügyminiszterét a hazánk és az NDK diplomáciai kapcsolatai felvételének 30. évfordulója al­kalmából. Szolgáltató E rős szélvihar volt, mire hazaértünk, az egyik ablaknak vége lett. Nem maradhattunk így éjszakára, másnapra elin­dultam hát üveges után nézni. Hétfő lévén fel sem merült bennem, hogy nem találok majd mestert a la­kótelepen. Ám egyiktől a másikig autózva, be kellett látnom: ez a szolgáltatás­fajta különös ágazattá „fej­lődött” az idők folyamán. A magánkisiparosok felad­ták az ipart, maradt a szö­vetkezet, amely ugyebár hétfőn szabad napot tart. „Szabad hétfő” — olvastam a táblát az ajtón, s egy — lassan-lassan cinikusnak tetsző plakátot — „Keve­sebb is elég”. Ez utóbbi ugyan az energiatakarékos­ságra vonatkozott, az adott helyzetben azonban azt juttatta eszembe — vala­miként több kellene a szol­gáltató ipartól. Több figye­lem, felelősség és minde­nekelőtt az, hogy a szolgál­tató — szolgáltasson. Mert újabban, tisztelet a kivételnek — a szolgáltató ipar ,,átment hivatalba”. A Patyolat, az AFIT közli feltételeit, a Gelka udva­rias mondatfogalmazása sem rejtheti el — vegyem tudomásul, hogy rajta kívül szinte nincs más, akihez fordulhatok. A különböző szakipari munkákra „hiva­tott” szövetkezetek — ha egyáltalán elfogadják a megrendelést — olyan űr­lapokat tesznek elém, amelyben minden jog szá­mukra van fenntartva. Ne­kem egyetlen marad — fi­zessek. És aligha csak al­kalmi rosszkedvem fogal­maztat lemondóan — ma, valamit elintézni a ház körüli javítanivalóból em­bert próbáló, időt rabló fel­adat. Miért? Mert a szol­gáltató nem szolgáltat. Esetleg kegyesen vállal — ha van összeköttetésem a bádogoshoz, vízvezetáksze- relőhöz, az autószerelőhöz s'tb. Különös és egyáltalán nem örvendetes folyamat­nak vagyunk tanúi. Miköz­ben ugrásszerűen emelke­dik a háztartások gépesí­tettsége — fölszereltsége — csökken, illetve nem tart lépést ezzel a szolgáltatások fejlődése. Ma már több mint 250 hűtőszekrény, mo­sógép, csaknem kétszáz por­szívó, hetvennél több sze­mélyautó és motorkerékpár 240—260 televízió, rádió jut minden ezer lakosra — ugyanakkor a javító-szol­gáltató ipar nagyjában-egé- szében az 1970-es évek szintjén áll. Amikor még százegynéhány hűtőszek­rény, 23 gépkocsi, s körül­belül 170 televízió jutott ugyanennyi lakosra. Fejlő­dött, igaz az állami — szö­vetkezeti — szektor, ám az aránytalanul nagy mennyi­ségeket vállaló magánkis­ipar tovább zsugorodik, ki­véve a konjunkturális ága­zatokat — az autószerelőt, a karosszérialakatost stb. Itt van például az autó­javítás: az országban az AFIT hatalmas nagyüzemi — tröszti — szervezetet ho­zott létre. Egy-egy autója­vító olyan mint a gyár, ahol sorozatban készülnek a termékek. S mintha ez járt volna a fejükben a ter­vezőknek: a személygépko­csi-javítást is futószalagra szervezték. Nem tagadható — egyes esetekben alkal­mas lehet ez a módszer, pontosabban — gazda-ágos. Például az állami jármű-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents