Pest Megyi Hírlap, 1979. október (23. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-03 / 231. szám

1979. OKTOBER 3., SZERDA %/(faan Heti jogi tanácsok ♦ Az illetékcsalást a tör­vény bünteti. Egyik olvasónk házasságuk fennállása alatt, férjével közö­sen vásárolt egy telekingat­lant. Az adásvétel 1966-ban történt, amikor még az egyik eladó kiskorú volt. Emiatt, bár az egész vételárat kifizet­ték az eladóknak, de az adás­vételi szerződés a férjet és a feleséget 1/4—1/4 részben je­lölte meg tulajdonosnak. Így került az ingatlan telekköny- vezésre. Néhány évvel később megromlott a vevő házaspár kézott a kapcsolat, megszakí­tották az életközösséget. Olva­sónk férje a telek egyik ré­szében betonalapot épített pin­cével, és abba rámolta be in­góságait. A házasságból szü­letett fiúgyermekük szintén ott lakik egy ideiglenes épület­ben. Nemrég olvasó, kát egy ismeretlen ember felkereste, és közölte vele, hogy a telek fe­lét meg akarja vásárolni fér­jétől. Ezzel majdnem egy idő­ben férje is felkereste őt, hogy írjon alá egy lemondó nyilat­kozatot. A lemondó nyilatko­zat nem a telekkönyvi tulaj­donra vonatkozott volna, ha­nem az ingatlannak arra a fe­le részére, amely a fentebb említettek szerint, az eladó kiskorúsága miatt nem került olvasónk és férje nevére még évekkel ezelőtt. Olvasónk attól tart, hogy kijátssza őt férje, és miután a fiával megbeszélték a férjnek a telekkel kapcsolatos manipulációját, a fiúgyermek felkereste az azóta nagykorú­vá lett felnőtt eladót. Azok is figyelmeztették, hogy nem so­kat tehetnek, mert ők még 1966-ban megkapták az egész telek árát, így ténylegesen már nem telektulajdonosok, bár az ingatlan fele még a nevü­kön áll. Olvasónk tanácstalan, segít­ségünket kéri. Elég nehéz kihámozni a fen­ti zűrzavaros helyzetből az igazságot. Az azonban egyér­telműen megállapítható, hogy a különélő férje családjával szemben rosszhiszeműen jár el. Az is egyértelmű, hogy ol­vasónk semmiképpen sem ad­hat lemondó nyilatkozatot. Bár ezzel még nincs teljes bizton­ságban, férjével szemben. Ugyanis, mi látjuk, hogy férje a korábban át nem írt fél in­gatlant teljesen a saját nevére akarja megszerezni, helyeseb­ben — minthogy már egy ve­vő jelentkezett a fél telekre —, közvetlenül a harmadik sze­mély nevére szándékozza a telek tulajdonjogát átíratni. Ezt úgy tehetné meg, ha az eredeti eladók a férje által szerzett vevővel jogellenes ügyletbe bocsátkoznának vagy­is a különélő férj kikapcsolá­sával kötnének adásvételi szer­ződést. Férjének ilyen törek­vését nehéz jogi úton leleplez­ni, mert az ingatlannyilván­tartásban a fél telek nem sze­repel olvasónk, illetve férje nevén. Ha ilyen szerződés lét­rejönne, az eredeti eladó és a harmadik személy között, ak­kor olvasónk férje illetékcsa­lást követ el, és ehhez az el­adó és a vevő is segítséget nyújt. Ahhoz viszont, hogy ezt megállapítsák, olvasónknak be kellene bizonyítania a kérdéses fél telekre vonatkozó házastár­si vagyonközösségbe tartozó tulajdonjogát, a saját illetősé­gi részére. Ezt pedig csak kü­lön perben tudná igazolni, ha Egyszerűsítették az eljárást Építési engedélyek Megjelent az építésügyi és Városfejlesztési miniszter új rendelete, amely módosítja és tovább egyszerűsíti az építési engedélyezési eljárást. Szűkí­tette az építési engedélyhez kötött létesítmények körét, ugyanakkor bővítette az enge­dély nélkül, vagy csupán be­jelentés alapján elvégezhető építési munkák, létesítmények „választékát”. Az új intézkedés lehetővé teszi, hogy engedély nélkül, de bejelentés alapján kétszáz lég­köbméternél kisebb térfogatú — nem lakás célját szolgáló — épületet hozzanak létre, továb­bá bármilyen felvonulási és egyéb ideiglenes jellegű épüle­tet lebontsanak, ha azzal nem veszélyeztetik a szomszédos ingatlanokat. Az építési enge­dély és bejelentés nélkül épít­hető kerti növényház magassá­gát a két évvel ezelőtti rende­let másfél méterben maximál­ta, most az új intézkedés ezt a felső határt két méterre nö­velte. Az új rendelet először teszi lehetővé, hogy vállalat, közű­iét is építési engedély nélkül, csak bejelentés alapján végez­zen munkát, ami kiterjedhet az épület felújítására, helyre- állítására, átalakítására, még a tetőtér beépítésére is, ha nem teszi szükségessé az épület te­herhordó szerkezeteinek meg­változtatását, nem veszélyezte­ti az egészséget, az élet- és közbiztonságot, a műemlékvé­delem érdekeit, a rendezési tervek végrehajtását, nem ká­rosítja a környezetet, a városké­pet, és nem módosítja az épü­letben lévő lakások és lakó­szobák számát. A vállalatok­nak, közületeknek felvonulási épület létrehozására sem kell építési engedélyt kérni. Elte­kinthetnek az engedélytől, hogyha változtatás nélkül épí­tik be a hatósági alkalmazási engedély szerint gyárilag elő- illított, vagy a kereskedelem­jen forgalomba hozott felvo­nókat, vagy a személy- és te­herszállításra szolgáló más be­rendezéseket. Ezekben az ese­tekben ugyanis egyszer már kiadták a hatósági engedélyt, s ha a felszerelésben, beren­dezésben nincs változás, akkor teljesen felesleges ismét enge­délyt kérni. Az új rendeletből azonban az is kitűnik, hogy az egysze­rűsített eljárás sem tesz en­gedményt, s nem ad felmen­tést az általános érvényű vá­ros- és községrendezési tervek, a kötelező építésügyi és egyéb tűzvédelmi, egészségügyi, vé­dőterületi, biztonsági előírások érvényesítése alól. E követel­mények figyelmen kívül ha­gyásáért a vétkes ellen ható­sági eljárás indul, s az érde­keltet kötelezik a szakszerűt­len létesítmény lebontására, vagy átalakítására, adott ese­tekben megfelelő bírság meg­fizetésére is. Fontos változás a korábbi rendelethez képest az, hogy ha az elsőfokú építés­ügyi hatóság a bejelentésére 15 napon belül nem küld vá­laszt az érdekeltnek, akkor az a bejelentés tudomásulvételét jelenti. A hatóságnak tehát észrevételét vagy a bejelentett munka megtagadásáról szóló határozatát 15 napon belül kö­zölnie kell. Az új intézkedés szabályoz­za az építésügyi és a szakha­tóságok, valamint a tervezők együttműködését, és részlete­sen felsorolja azokat az ese­teket, amikor nincs szükség és nem is szabad igénybe venni a szakhatóság közreműködését az építési engedély elbírálásá­ban, mert a különböző általá­nos érvényű előírásokban ezek már tisztázódtak, nincs értel­me felesleges munkával ter­helni a partnereiket. Az új rendelet október 1-én lépett hatályba, s ugyanakkor lépett érvénybe az épületek és az egyes építmények haszná­latbavételének engedélyezésé­vel kapcsolatos eljárás módo­sításáról szóló ÉVM rendelet is. Ennek alapvető intézkedése, hogy a felvonók kivételével lényegében csak azokra az építményekre kell használat­bavételi engedélyt kérni, ame­lyeknek munkálatait is építé­si engedély alapján végezték. Egyébként most jelent meg az ÉVM-nek az a közleménye is, amely részletesen felsorolja, hogy az építési hatóságnak mi­lyen jogszabályok, előírások érvényesítését kötelező ellen­őrizni az építési engedélyek elbírálásakor, valamint más — területfelhasználási, telekalakí­tási — engedélyezési eljárás­ban. kérné a tulajdonjog megálla­pítását. Látható tehát, hogy a külön­élő férj a joggal visszaélni kí­ván, családja rovására. 'Ezt megakadályozni az ügy bo­nyolultságára tekintettel csak úgy tudná, ha olvasónk jog­ban jártas személyhez, törté­netesen ügyvédi munkaközös­séghez fordul, és az ügy lefoly­tatásával megbízza a munka- közösséget. ♦ A házastárs tartásáról. Egyik olvasónk felkeresett és elpanaszolta, hogy férje 65 éves, rokkant nyugdíjas, ő pe­dig 55 éves, és bár egészsé­ges, hivatalosan mindössze 4 év munkaviszonyt tud igazol­ni. Egész életét családjának áldozta fel olvasónk, férje vál­ni akar, nála sokkal fiatalabb nővel tart kapcsolatot. Két éve élnek külön, a házasság azért romlott meg — a férj szerint —, mert felesége az ági vagyonként örökölt házat az egyik közös gyermeküknek ajándékozta, akik vállalták a nagymama gondozását. A férj azt mondja, hogy ő mindkét gyermek részére adta volna a házingatlant, és nemcsak az egyik gyermeknek. Természetesen — bár ez az ajándékozás sok nézeteltérést okozott —, a házasság meg­romlásának igazi oka az, hogy a férjhez be-bejárt az egyik ismerős fiatalasszony, aki, hogy úgymond, elcsavarta a férj fe­jét. A feleség nehezen törő­dik bele új helyzetébe, főleg azért, mert most maradt egye­dül, amikor lassan dolgozni már ő sem tud, nyugdíjat pe­dig nem kaphat, mert a mini­mális munkaviszonnyal sem rendelkezik a nyugdíjhoz. Há­zastársi tartást kér, de a férj hallani sem akar róla. Milyen kilátásai vannak? — kérdezi olvasónk. Házastársi tartást követelhet az, aki hibáján kívül arra rá­szorul, és ha a házasság fenn­állása alatt tanúsított maga­tartása miatt a tartásra nem vált érdemtelenné. Az asszony egész életében tisztességes, be­csületes, dolgos teremtés volt. Rendben tartotta családját, háza táját, emellett állatokat nevelt, és a háztájinkban is dolgozott. Nem követelhető meg ebben a korban, hogy el­helyezkedjen. munkaviszonyt létesítsen, és az sem róható terhére, hogy eddig nyugdíjas állást nem vállalt. Egyéb ok­ból sem vált érdemtelenné, ezért az a véleményünk, ered­ményesen kérheti a házassági tartás megállapítását. Dr. M. 3. A Legfelsőbb Bíróság döntései Rossz volt a vetőmag Egy állami gazdaság nagy mennyiségű paprikamagot vá­sárolt. és palántanevelésre a helybeli termelőszövetkezet­nek átadta. Alig tíz nappal a mag elvetése után, a növény- védelmi járási főfelügyelőség­nek, valamint a városi tanács vb mezőgazdasági osztályának szemléje megállapította, hogy a mag igen nagy hiánnyal kelt ki, s újból el kell vetni. Az is kiderült, hogy a hiba fő oka a mag csírázóképességében rej­lik, mert a ki nem keltek a földben ép állapotban talál­hatók, A felvett jegyzőkönyv szerint a kelés körülbelül 40 százalékos. Ezek után az álla­mi gazdaság szavatossági igé­nye érvényesítéséért az anya­got értékesítő vállalat ellen pert indított. Az elsőfokú bíróság elutasí­tó ítélete ellen emelt fellebbe­zésre az ügy a Legfelsőbb Bí­róság elé került, amely az el­adó vállalatot 160 ezer forint megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint a szóban forgó terméket az ál­lami gazdaság telefonon ren­delte meg, ennek ellenére a mezőgazdasági termékértéke­sítési szerződés létrejött. A Polgári Törvénykönyvnek ak­kor hatályos és a jelenlegi sza­bályozással is egyező rendel­kezése értelmében ugyanis a termékértékesítési szerződés az írásba foglalás elmulasztása esetén is érvényes, ha vala­melyik fél a megállapodásból származó kötelezettségeit tel­jesítette.' Az igazságügyi mezőgazda- sági szakértő szerint a leszál­lított 47 kilogramm vetőmag­ból 35,70 kilogramm teljesen csíraképtelen volt, ami a mag hibájára vezethető vissza. A termék átadása utáni tárolás megfelelő volt, tehát a káro­sodás csak ezt megelőzően kö­vetkezett be. A mindezek miatt szükséges újbóli vetés az álla­mi gazdaságnak jelentős több­letkiadást okozott. A rendelkezésre álló ada­tokból az a következtetés von­ható le, hogy a nagy mértékű keléshiány jelentős részben a vetőmag alkalmatlan csírázó­képességére vezethető vissza, amit elöregedés okozott. Több Kié legyen Az asszony a válóperben a két kiskorú gyermekük nála történő elhelyezését, _ s gyer- mektartásdíj megállapítását kérte. A férj a házasság fel. bontását nem ellenezte, bár felbomlásáért feleségét okol­ta. Egyben viszontkeresetef tá­masztott a gyermekek nála való elhelyezése iránt. Mint kiderült, a házasélet megsza­kadásakor az asszony mindkét gyermekét magával vitte, de az apa a kisebbiket — az anya távollétében — magához vette, és azóta is egy idős nőrokona segítségével neveli. A járásbíróság a szülőknél környezettanulmányt végez­tetett, amely mindkettőjükre kedvező volt. A bíróság a há­zasságot felbontotta, az idő­sebb gyermeket az anyánál, a kisebbiket az apánál helyezte el. A jogerős ítélet ellen a leg­főbb ügyész törvényességi óvást emelt. — Az óvás alapos — mond­ta ki a Legfelsőbb Bíróság. — A Polgári Perrendtartás értel­mében a házastársakat szemé­lyesen meg kellett volna hall­gatni, és az első tárgyaláson kibékítésüket megkísérelni — hangzik a határozat. Ez nem Tíz nap rendeletéiből A személyi számnak a sze­mélyi igazolványba és a lak­hatási' engedélybe történő be­vezetéséről rendelkezik a bel­ügyminiszter 3/1979. (IX. 16.) BM. számú rendeletében. (Ta­nácsok Közlönye, 32. szám.) A tűzvédelmi tevékenység elismeréséről ugyanitt jelent meg a 4/1979. (IX. 16.) BM. számú rendelet. A hízott sertések átvételi sú­lyára és árára vonatkozó mi­niszteri rendeletet is a Taná­csok Közlönye 32. számából is­merhetik meg az érdeklődők. A rendelet száma: 17/1979. (IX. 16.) MÉM—ÁH. sz. Az állami szervek magán­személyektől és nem állami szervektől történő ingatlan vásárlásainak, árubeszerzései­nek és bérleti szerződésének szabályozásáról szóló 24/1979. (VII. 5.) MT. számú rendelet végrehajtásáról a 8/1979. PM. számú rendelet rendelkezik (Művelődésügyi Közlöny 18. száma.) A felsőoktatási intézmények nappali tagozatos hallgatói részére juttatható állami tá­mogatásokról a 146/1972. MM. számú utasítást módosító 125/ 1979. OM. sz. utasítás rendel­kezik. (Művelődésügyi Köz­löny 18. száma.) A gazdasági szabályozó rend­szer 1980. január 1-i módosítá­sáról kiadott 105/1979. OT— PM. számú együttes közle­mény a Tervgazdasági Értesí­tő 6. számában és a Pénzügyi Közlöny 14. számában jelent meg. éves magoknál tapasztalható ugyanis, hogy a csírázóképes- stg az első évek jelentéktelen változása után, viszonylag rö­vid idő alatt, nagy mértékben csökken. E per adatai is ilyen jelenségre utalnak. Ezért az eladó szavatossági és kártérí­tési felelősséggel tartozik. Minthogy a keléshiányt felte­hetően felerészben a nem jó csírázóképesség okozta, az el­adó a kiesett termés pótlásá­val felmerült többletköltség. Összegének 50 százalékát vi­selni tartozik. a gyerek? történt meg, tehát a biróságl jogszabálysértéssel mondta Kt a válást. Ami a gyermekek el­helyezését illeti, a Legfelsőbb Bíróság hivatkozott a Család­jogi Törvényre, amely szerint a gyermeket annál a szülőnél keil elhelyezni, akinél kedve­zőbb testi, értelmi, erkölcsi fejlődése van biztosítva. Ugyanakkor vizsgálni kell a szülők egyéniségét, a gyerme­kekhez való őszinte ragaszko­dásukat és a gyermeknek a szülő iránt táplált érzelmeit. A vizsgálódás nem szűkíthető le a szülők anyagi és lakáskö­rülményeire, noha ezeknek is jelentőségük van. Az sem kö­zömbös, hogy a gyermekek, életkorukra tekintettel, me­lyik szülő gondoskodására szo­rulnak rá jobban. Több gyer­mek esetén pedig arra is te-’ kintettel kell lenni, hogy szét­választásuk nem zavarja-e meg lelki harmóniájukat. Végül tisztázni kell a szülőknek a békés házasélet felbomlásáért való felelősségét. — A járásbíróság e követel­ményeknek csak részben tett eleget — mondta ki a Legfel­sőbb Bíróság. — A volt házas- társak is megegyeznek abban, hogy az azonos nemű és kis korkülönbségű gyermekek ra­gaszkodnak egymáshoz, elsza- kitásuk tehát feltétlenül ká­rukra van. A férj, bár mind­két gyermeket magának kérte, tulajdonképpen csak a kiseb­bikhez ragaszkodott. Pszicho­lógus meghallgatására lett volna szükség annak tisztázá­sára, hogy a gyermekek fejlő­dését melyik szülőnél való el-' helyezés tudja jobban biztosí­tani. A bíróság a tartásdíj kér­désében is megalapozatlanul döntött úgy, hogy arra nines szükség, mert mindegyik szü­lőnél egy gyermek van. Ezzel szemben ilyen esetben az a cél, hogy számukra azonos anyagi körülményeket kell biztosítani. Ezért a szülők ke­reseti (jövedelmi) és anyagi vi­szonyait tisztázni kell, és még a jelenlegi elhelyezés esetén is, a sokkal előnyösebb anyagi helyzetben levő apát kiegészí­tő tartásdíj fizetésére kell kö­telezni. Válóperek Pest megyében , A többség közös megegyezéssel AZ ÜGY tárgya: hb...f hb ..., hb ... Szakadatlanul folynak a hb-k, vagyis a házassági bon­tóperek a bíróságokon. Ráné­zek a megye Thököly úti köz­ponti törvényházában a 118-as terem elé kitett tárgyalási jegyzékre, a program: hb-k 9- től 4-ig. Karácsonyt, szilvesz­tert, nemzeti ünnepeket, va­sárnapokat is számolva min­den nap 7 házassági köteléket oldanak fel Pest megyében. A házasságok egyre inkább nem a sírig köttetnek. Minden ötö­dik férj és feleség a törvény előtt is felbontja a közös élet­re kötött „szerződését”. S bár igaz, minden házasság törté­nete külön história, mégis nem ritkán a főszereplők (bíró, al­peres. felperes.) néhány típus­sá uniformizálódnak. Mindez neon véletlen: a háttérben gyakran azonos erők dolgoz­nak. BÍRÁK. Hivatalnokok ők, vagy az állam békeküldöttei? A törvény óhaja szerint vitat­hatatlanul az utóbbiak. Az ál­lam hivatalból védi a társa­dalom legkisebb — stabilitást szolgáló — szervezetét azzal, hogy békűlni kötelező, válni viszont drága dolog. S ami már többeket — főleg fiatalo­kat — meglepett, ez az idegen ember, az állam megbízottja, a bíró olykor meg is tagadhat­ja a kötelék felbontását. Töb­ben csak a tárgyalás előtt, az ügyvédi irodákban kezdik ér­teni, hogy a válóperes bíró nemcsak a nemzeti színű sza­lagban különbözik az anya- könyvvezetőtől. — Ott a házaséletről is be­szélni kell? — kérdeznek visz- sza nem egyszer meglepetten a felek, akik közül mind töb­ben kívánnak „civilizált em­berek módjára” szakítani, s nem kiteregetve a szennyest. És ha nincs vita a lakásért meg a gyerekért, az elhidegü- lés varázsszavával, a közös megegyezés terminus techni­kusával keserű huzavona nél­kül kimondatok a válás. Ma már a megyében tíz ügyből hat ilyen gyors, egyszerű bon­tás. A formalitásokat (békü- lés, egy hónapi gondolkodási idő) azonban itt is be kell tar­tani, s ez gyakran nem is hasz­talan. Mert sok a hirtelen ha­ragban beadott kereset: 1976- ban Pest megyében 3997 vá­lóper indult, de eljárás közben minden harmadik felperes visszalépett. A közös, megegyezéses váló­perek többnyire sakk-matt helyzetet teremtenek, s így hi­vatalnoki pozíciókba kénysze­rítik a bírót, ám sokszor ők maguk is — akiknek szekré­nyeikben évről-évre nő a bon­tóperi akták száma — szorgal­mazzák ezt a formációt, hi­szen ez egyszerűsíti munkáju­kat. A klasszikus (csak az egyik fél által kért) bontópe­rek száma egyre csökkent, vi­szont ilyenkor sok bíró még valóban békekövetként igyek­szik fellépni. FELPERESEK. Napjainkban a perek urai, kezdeményezői többnyire (61 százalékban) a feleségek. A házasságok fel­bontását tehát az asszonyok kérik, de a férjek hibáira hi­vatkozva. A válóokok közt a megyében leggyakrabban az italozás és a verés szerepel, de sűrűn adnak be keresetet a harmadik személy megjele­nése miatt is. A nők ma gyak­ran hasonló eréllyel lépnek fel a hűtlenség ellen mint ko­rábban a férfiak. Megcsalások főleg a 20—30 évesek között fordulnak elő. s különös mó­don ez a házasságok 1—5 éve között gyakoribb, mint a kö­vetkező 5 esztendőben. Pest megyében a családok összetartozását nem egyszer nehezíti az ingázás, amely a hosszú távolléttel gyengíti o házastársi köteléket. Időnként a házastárs betegsége, tartás elfoglaltsága, kicsapongása vagy a nagy korkülönbség a per indoka. Elvétve falusi em­berek világnézeti ellentéttel, városi házaspárok pedig szexuális problémákra hivat­kozva kérik a kötelék felbon-- tását. ALPERESEK. Ez a poszt manapság inkább a férfiaké. A gyereket, s ezzel a lakást is többnyire az anyának ítélő joggyakorlat miatt nem ritkán a férj a házasság fenntartásá­ra törekszik. Gyerekes apák, akik a tartásdijért, s a közös lakás elhagyásáért „cserébe” 1000—1200 forintos albérletbe kényszerülnek, úgy érzik — s nem alaptalanul — földönfu­tóvá lettek. Ez a lakáskérdés megoldatlanságából fakadó el* lentmondás olykor az új csa­lád alapítását is kilátástalanná teszi. Ezért igyekeznek ezek a férfiak a gyerektartásdíj szem­pontjából ellenőrizhetetlen csatornákon szerezni minél magasabb jövedelmet. A bí­rók tipikusnak tartják azt a kijelentést, amely az egyik perben nemrégiben hangzott el a megyei bíróságon: „ne­kem szombat és vasárnap kell a legtöbbet dolgoznom, mert akkor keresem meg a gyerek­tartásdíjat.” Babus Endre

Next

/
Thumbnails
Contents