Pest Megyi Hírlap, 1979. október (23. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-12 / 239. szám
1979. OKTÓBER 12.. PÉNTEK 3 Kagyar-csehszbvák M IS vizsgálta választékcsere Október 9—11 között Budapesten tartotta 12. ülését a magyar—csehszlovák belkereskedelmi állandó bizottság. Juhár Zoltán belkereskedelmi államtitkár és Ladislav Somogyi szlovák kereskedelmi miniszterhelyettes elnökletével a két ország belkereskedelmét érintő időszerű kérdésekről, a határmenti árucsere fejlesztéséről tárgyaltak, és aláírták az 1980. évi magyar—csehszlovák belkereskedelmi választékcsere, valamint műszaki-tudományos együttműködési megállapodást. A két ország belkereskedelme jövőre több mint 3 milliárd forint értékű fogyasztási cikkét cserél. Csehszlovákiából a többi között olajradiátort, ruházati cikkeket, sört, lakásvilágítási és kozmetikai termékeket kapunk, kötöttáruk, cipők, műanyagáruk, elektroakusztikai cikkek és üdítő italok ellenében. Budapesti tartózkodása idején Ladislav Somogyit fogadta Sághy Vilmos belkereskedelmi miniszter. Importanyagok és a gazdálkodás Sok szó esik manapság külkereskedelmi mérlegünkről, s ezen belül a dollárban elszámolt üzletek alakulásáról. Arról azonban időnként hajlamosak vagyunk megfeledkezni, hogy ezen mérleg pillanatnyilag meglehetősen kedvezőtlen állású nyelvét más módon is a magunk javára lehetne billenteni: ha az „import” jelzést viselő mérlegtányérba az eddigieknél kevesebb árut kell pakolni, vagyis ésszerű és tudatos anyaggazdálkodás következtében valóban csak azt vesszük meg, amire szükségünk van. Amit pedig megvásároltunk, azt értékének megfelelően használjuk fel. Ez a felismerés vezette a népi ellenőröket, amikor megfogalmazták: a nem rubel viszonylatból származó import- termékekkel való gazdálkodás — noha minden felhasználandó anyaggal takarékoskodni kell — népgazdaságunk életében meghatározó jellegű. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság ennek megfelelően országos vizsgálat keretében felmérte az érintett szakminisztériumok tevékenységét, egyes kijelölt nagy forgalmú vállalatok tőkés importanyag-gazdálkodását. A Pest megyei NEB az építőipar, s ezen belül 12 kijelölt üzem — vállalatok, szövetkezetek, társulások •— munkáját vette nagyító alá. Annak ellenére, hogy — mint ezt a jelentés is megállapítja — a vizsgált egységekre nem jellemző az importanyagok nagy tömegű felhasználása, még így is milliókról és milliókról van szó. Rögtön az elejére kívánkozik az a megállapítás, hogy az érintett vállalatoknál jószerivel nincs tudomásuk az embereknek arról, hogy az éppen felhasznált anyag vajon honnan származik. Egyik cégnek sincs ugyanis sem közvetlen, sem pedig közvetett — tehát külkereskedelmi ...gittbe h&gpe..z Legfontosabb a megelőzés vállalat közbeiktatásával lebonyolított — importja, anyagaikat a termelőeszköz-kereskedelmi vállalatoktól szerzik be. Utóbbiak ugyan esetenként feltüntetik a számlán az áru import eredetét, de azt már nem, hogy melyik országból származik, s dollárral vagy rubellel kellett-e érte fizetni. így aztán az is érthető, hogy a népi ellenőrök egyetlen vállalatnál sem találtak sem importanyag-takarékosságra vonatkozó intézkedési tervet, sem pedig az import kiváltását célzó átgondolt, céltudatos tevékenységet. Ugyanilyen megoldhatatlannak tűnik a kiváltás is: ha a felhasználó nem tudja, hogy a TEK-vállalat vagy a kereskedelem a rendelt anyagot most tőkés importból fogja szállítani — mint például két hónapja —, vagy pedig belföldit küld — mint tette tavaly —, akkor illuzórikus minden kiváltási törekvés helyi, vállalati, szövetkezeti szinten. Természetesen mindennek a TEK-vállalatoknál már nagy a jelentősége. Paprika Farmosról Egyszerű a számítás: egy kiló cukor, a hozzávaló élesztő, a gáz legfeljebb 20 forint. Ennyi befektetéssel hat-hét deci pálinka főzhető: Az ára: 40 forint. A százszázalékos haszon pedig „vonzó”. Kicsi a rizikó. A cukorcefrét nem fenyegeti monília, peronoszpóra, nem kell permetezni, kapálni, szüretelni... Teret nyernek? r Sokféleképpen lehet küzdeni korunk-egyik népbetegsége,- az-alkoholizmus ellen: felvilágosító szóval, a betegek gyógyításával, az italosán volán melié ülők forgalomból kivonásával, s másként is. Ahogy a görbe bögréjű zugkimérések, a zugpálinkafőzdék ellen teszik a vám- és pénzügyőrök Pest megyében. Erről beszél Varga Lásiló alezredes, a testület Pest—Fejér—Nógrád megyei parancsnoka: — Mindig voltak, ma is vannak, s lesznek is, akik a jogszabályokat saját anyrgi érdekükben megszegik. Olyanok, akik tisztességtelen úton, törvénytelen módon próbálnak haszonhoz jutni. Például a zugpálinkafőzők, bögrecsárdások. A számuk sajnos növekszik. Az oka: kilenc óra előtt nem lehet még a kocsmában italt kapni, emelkedett a szeszféleségek ára, s a fővárosban a közterületeken is tilos már az italozás. Akad bőven bizonyító adat: tavaly az egész esztendő alatt nyolc adócsalásra, 172 pénzügyi szabálysértésre derítettek fényt a pénzügyőrök. — az alkohol kapcsán. Százkilenc pálinkafőző készüléket, s 4100 liter, tiltott úton előállított pálinkát, illetve cukorcefrét koboztak el. Idén csak az év első kilenc hónapjában 22 adócsalás, 174 szabálysértés, 122 cájg, s 8738 liter pálinka, cefre nyomja a mérleg serpenyőjét. Növekedett a tiltott úton előállított pálinka ára is, literenként 50 forintról 60—70-re, ahogy a cukor ára emelkedett. Érdekes jelenség: újabban aromázzák is a zugban főtt italt, hogy kevésbé legyen gyanús: cseresznyével, barackkal. Sőt, akadt a főzdé- sek között, aki narancshéjjal ízesített. Csak azt nem tudta, hogy ilyen pálinkát hazánkban nem főznek ... Ki a tanyára! Legfertőzöttebb terület a megyében még mindig Káka és környéke, Tököl, Örkény. Táborfalva vidéke. Üjabban Gödöllő tájékán — Isaszegen. Dányon — is egyre gyakoribb, hogy „eredményes” a pénzügyőrök vizsgálata. Ä tapasztaltabb pálinkafőzők mindenáron igyekszenek elkerülni a második, harmadik, sokadik bírságot, mert az összeg minden alkalommal növekszik. Rafináltak. Sokan közülük távoli vidéken, a lakóhelytől több tíz kilométernyire vásárolnak 'tanyát — néha többen is összeállnak, úgy olcsóbb —, s ott készítik a tiltott italt. Arra is rájöttek, hogyha a bögrecsárdánál mindig ugyanaz az ember bukik le, akkor visszaesőként ítélik meg. így égyr'é "sur^lSen á kis n^úgdíjú nagymama, nagypapa, esetleg kereset nélküli családtag vállalja magára a „csárdás” szerepét. Természetesen a rájuk kiróható bírság alacsonyabb. Ugyancsak a főzdések ta- pasztaltságát mutatja, hogy egy-egy alkalommal, ha a pénzügyőrök meg is találjál^ a főzésre szolgáló eszközökét, egyre kevesebb pálinkára bukkannak. Ez utóbbitól rögtön a főzés után megszabadulnak előállítóik, így kevesebb az ellenük szóló bizonyíték. A cél nemcsak a felderítés, hanem a megelőzés is. Akadnak persze a visszaesők között, akik már a hat-tíz ezer forintos bírságot is könnyedén veszik, s azonnal hozzáfognak az újabb főzéshez, elvégre „a veszteséget pótolni kell.. Ahol pedig árulják a tiltott úton főzött pálinkát, a bögrecsárda, a feketevonat kereskedelme virágzik. A bögrecsárdában hitelre ihat a „vendég”. Hegyen ellenük? Sokféleképpen kiderülhet, hol főznek, hol árulnak. Néhány tanulságos eset: — Egy szeptember eleji éjszakán a ceglédi rendőrök riasztották a pénzügyőröket. A közúti ellenőrzéskor 160 liter pálinkát találtak egy személyautó csomagtartójában. A faggatózás nem tartott soká, s még az éjszaka lefoglalták a készüléket, a maradék 17 liter pálinkát, s 670 liter cukorcefrét a zugfőzdében. Megesett, hogy szombaton, vasárnap, vagy éjjel főzés közben kapták rajta a pálinkagyárost. Egyiküknek még humora is volt: — Délig vártam önöket — mondta karjait széttárva, a késő este érkező pénzügyőröknek ... A készülékek között akad precíz is, modern, vízfürdős hűtésű. Kisipari munka, rézműves készíthette. A tulajdonos nyomára egy bejelentés nyomán bukkantak. A tanyáján 11 hektónyi cefrét, s mellé 50 liter pálinkát leltek. A lakásán újhbb 10 hektónyi cefre volt. S amikor kiderült, hogy még egy lakása van, ott is akadt 120 liter cefre és 260 liter pálinka. Volt rá jó néhány példa, hogy a bögrecsárdák vendégeinek feleségei tettek bejelentést. Érthető: zokon vették, hogy férjük ott költi el fizetését, mindjárt a hónap elején törlesztve adósságát. S a segítők között természetesen ott találjuk az alkoholizmus elleni küzdelem többi résztvevőit, a társadalmi és tömeg- szervezetek aktivistáit. ★ Kicsi a kockázat? Nincs rizikó? Nem mondanám. Megérni is csak azoknak éri meg, akik ideig-óráig élősködhet- nek, lefölözhetik az , italhoz kórosan kötődő emberek pénzét. De ha más szempontból nézzük, semmiképp sem éri meg: az alkoholizmusnak használ, egy népbetegség melegágya. A társadalomra káros jelenség. Ezért a pénzügyőrök kettős okból küzdenek ellene. ' Vasvári G. Pál A z öregűr Bagdadból jött, ** ült az autóbuszon és hosszasan készülődött, amíg megkérdezte: Tud angolul? A little, egy kicsit, válaszoltam. Arcán megkönnyebbülés volta mosoly. Tudja — magyarázta később egy kávé mellett üldögélve —, nehéz idegenben, ha nem tud szót érteni az ember. Kiderült, jó ideje már, hogy útbaigazításra várt, de nem talált segítséget. Hogy lehet — kérdezte —, hogy maguknál oly kevesen beszélnek idegen nyelvet? Kitört belőlem a patrióta, ön bizonyára angolul kérdezett — gonoszkodtam. — Próbálkozott volna csak németül, franciául, spanyolul! Az öregúr felderült: Igaza lehet — mondta, és szégyenkezve hozzátette: — De hát én csak angolul tudok. Elröstelltem magam, mert sikerült ugyan az öreg bagdadi szemében helyrebillenteni nemzetünk hírnevét, jómagam könnyen el tudtam gondolni, mi történik, ha bármi más nyelven érdeklődik is. S miközben a kávét kortyolgattuk — a férfi a családjáról beszélt: öt gyereke van, háromszor annyi unokája; ő reklámszatyrokat készít, és először jár Budapesten, de olyan szép ez a város, hogy ide visz- sza kell térni — magamban újra hálát adtam a sorsnak. Azoknak a rajtam kívül álló erőknek, amelyek — néha akaratom ellenére is — időről időre elém terelték a nyelveket. Egykori tanáraim szavai, amelyek reggelente tankönyv Naponta 80 mázsa paprikát készítenek elő konzervgyári feldolgozásra a Nagykőrösi Konzervgyár farmos! telepén. Barcza Zsolt felvétele mellé ülve ma is kísértenek; a találkozások, amelyek tovább erősítették tanáraim átplántált hitét. , C’ste a párizsi Samaritain áruházban. Az eladót Christi ne-n ek hívták és hosz- szúkás- arca megszépült, amikor énekelt. Mert Piaf-sanzonokat énekelt a kis francia lány a Samarifcain pultjának támaszkodva, hogy én, az idegen, megtaláljam a lemezek közt a kedvemre valót. Vagy az éjszaka az Orient Expresz- szen. Ültünk a félhomályban Strasbourg és Stuttgart között, s a malaysiai bankámé három fiáról beszélt. Az új-zélandi farmerekkel napjában kiautóztunk a francia délvidékre és esténként Budapestről kellett .mesélni nekik. Hálából színes naptárt küldtek Wellingtonból, a térképre bejelölték az utcát. Ha erre jársz, tudd, merre keress bennünket, azt írták. S most már a találkozások közé sorakozott a bagdadi szatyorkészítő is, a beszélgetés öröme mellett azzal a kis keserű felhanggal, amit kérdése okozott. Mert őt ugyan egyetlen hirtelen előkapott mondattal meggyőztem, magamban el kellett ismernem igazát. S hoztam volna föl bár számok halmazát a nyelvtanulók — és tudók — arányának alakulásáról hazánkban, be kell látni: kevés. Hiszen az elmúlt években sokszorosára nőtt az öt világrészbe utazó maavarok, ugyanígy a hozzánk látogatók száma. Megnőtt hát a találkozáMint a házépítés Megyei nagyaktíva (Folytatás az 1. oldalról) javai, a brigádjával, vagy a munkahelyi vezetőjével együtt ítélheti meg helyesen. Mégpedig a konkrét tennivalók, a képességek és a lehetőségek ismeretében. Hiba viszont, hogy az egyéni vállalásoknak, az azokkal való törődésnek nincs még helye a munka- verseny-mozgalomban. A munkaverseny-mozgalmat a hivatalokban, az oktatási és egészségügyi intézményekben is célszerű erősíteni. Természetesen az adott helyi viszonyokhoz, követelményekhez alkalmazkodva. S azt, hogy a vállalások hogyan teljesülnek — mint Virizlay Gyula hangsúlyozta —, folyamatosan szükséges mérlegelni. Mert az értékelés növeli az egyéni és a közösségi felelősségérzetet. Célszerű ma már megszemélyesíteni az eredményeket és a hibákat is. Magyarán szólva, név szerint megnevezni; ki vétett, kinek a nevéhez fűződik az elért siker. Ennek neÖk adják a,m A szocialista brigádokon, tehát a kisebb közösségeken belül is kialakul egy úgynevezett belső értékrend. Lényegében az az alapkérdés, hogy kinek a szava érvényesül a közösségben? Azé, aki a rendet, a többet akarja vagy a fegyelmezetleneké, a nemtörődömöké? Lényegében azzal, hogy mit, melyik álláspontot juttatja érvényre a közösség, kezében van a nevelés, az emberformálás. A brigád például tud ösztönző vagy elítélő . légkört teremteni. S ezért van a közöttük élő bizalminak a legnagyobb lehetősége arra: aktivizálja, mozgósítsa azokat, akik fegyelmezetten, legjobb tudásuk szerint dolgoznak közös céljainkért. Elengedhetetlen, hogy a bizalmi na ni munkájában rájuk támaszkodjon. Az 6 szavukat, példájukat juttassa érvényre. Az utóbbi években az üzemi, a munkahelyi demokrácia érvényesülésének a még jobb feltételei adottak. Ennek ellenére sok a formális vonás. Nem szabad hagyni, hogy a demokrácia napja az éves, két tei^nslési tanácskozás legyen! Ahhoz azonban, hogy az emberek éljenek a szocialista demokráciából adódó jogaikkal, meg kell teremtenie a vezetésnek az igényeket és a lehetőségeket. S az ezek után sok lehetősége, s a bizonyításé is: nyelvünk adta korlátáinkból ledőlt egynéhány. De hogy nem egészen így történt, azt éppen honfitársaink igazolják, amikor jópofáskodó eseteket mesélnek arról, hogyan sikerült (egyetlen idegen szó tudása nélkül) jó vásárt csinálni a világ távoli piacán; hogyan jutottak el mindenhova egyetlen térképpel kezükben (anélkül, hogy egy kukkot is értettek volna); hogyan ismerkedtek meg idegenekkel, s jelelték le származásukat, foglalkozásukat (mert lám, így is meg lehet mindent magyarázni). C valóban: nyelvtudás nél^ kül is lehet vásárolni, várost nézni, ismerkedni, egyszóval megélni; de nem lehet élni, mert hiányzik az emberi kapcsolatteremtés legfőbb eszköze: a beszéd. így lehet, hogy találékonvságuknak örvendező honfitársaink, ha hallják is, nem értik az idegenek rosszalló kérdését. S elgondolkodni sem tudnak azon, miért is beszélünk kevesen idegen nyelveket amikor pedig lehetőségeink is megnőttek manapság. Árulkodó a TIT idei adata: tizenöt nyelven tanulhatnak, vizsgázhatnak a hallgatók. S a központi tanfolyamok mellett mind gyakoribb Pest megyében is a művelődési házakban szervezett nyelvoktatás. S ha a beiratkozok számát vesszük alapul, bizonvára biztató kénét kapunk. Hiszen a tanévkezdet mindig hoz valami kis felbuzdulást, ilyenkor elég frissek a nyári találkozás- élmények az elhatározásokhoz. Csakhogy az őszi adatokat a tavaszi számokkal Ssz- szevetve. el késért tő kénét kapunk: a szalmaláng-lelkesedés velő és erkölcsi osztozó ereje felbecsülhetetlen. A továbbiakban részletesen! szólt Virizlay Gyula a szak-*; szervezeti bizalmik munkája-} ról. Jogaik bővültek. Éppen! ezért az érdekek védelmén túl' a munkaverseny szervezését,' az anyagi-erkölcsi elismerési fejlesztését, az üzemi demokrácia érvényesítését, a művelődést, az egyes emberekkel való törődést, s a politikai nevelőmunkában való részvételi is hivatásukként kell gyako-i rolniuk. önkéntelenül felvető*!, di'k a kérdés: hogyan élnek! jogaikkal? Feladatát lelkiis-j meretesem, becsülettel végzi,! ha’képes csoportja életét kö-! vetkezetesen irányítani. Együtt, gondolkodni, együtt cselekedni azokkal, akiknek jogait vé-f di, érdekeit képviseli — ez je-» lenti a bizalmi tartalmas,! eleven tömegimunkáját. így a többiek is érzik, részeseik a döntéseknek. Ezt követően az előadó ai közösségek értékítéletével, ai munkahelyi demokrácia ké-r-f désedvel is foglalkozott alaphangot! kapott véleményeket, okos jaJ, vasiatokat a napi munkában! felhasználni. , Az igényeket azonban nemcsak a szocialista demokrácia érvényre juttatásához keil felkelteni. Hanem például a szakmai felkészültség gyarapítására is. S nem elég a tehetőséget kínálni, brigádok-^ nak, kisebb-nagyabb közössé-! geknek eme igény felkeltéséért kell sokat tenni. Majd rámutatott az előadói arra, hogy a fegyelem, a minőség, a hatékonyság javulása neveléssel, ösztönzéssel, a kollektíva sodró erejével érhető el. S a célunk csak az lehet, hogy ide eljussunk. Ehhez pedig türelemre van szükség, s arra, hogy eme nevelő munka során a belső erőkre, a munkásokra támaszkodjanak az érintettek, a szakszervezeti tisztségviselők. Majd választ adott arra is, hogy milyennek kell lennie a szak- szervezetek nevelő munkájának ; a munkahelyi nevelés úgy erősödhet, ha a szakszervezetek következetesebben látják el alapfunkcióikat, s erőiket koncentráltabban használják fel. A napi munkát színesen, sokoldalúan, élettel, magával a tagsággal kapcsolják össze. Ez a záloga a további eredményeknek. Varga Edit keveseknél alakul át kitartássá. Nyelvtanámő ismerősöm panaszkodik: a beiratkozok többsége a pénz befizetésével mintha a maga részéről letudta volna a tanulás gondját, s amint kiderül, hogy a tudás megszerzése egyedül akaratától, szorgalmától függ, úgy adja föl az el sem kezdett harcot. Pedig a nyelvtanulás olyan, mint a házépítés: az alapokat szilárdra kell kidolgozni, s aztán naponta, mindig kicsivel tovább emelni. T\e hát az építkezés is, a nyelvtanulás is nagy munka, s hiába is a legmodernebb technika: magnók, lemezek, könyvek, tanárok, segítségek csupán, melyekkel élni kell. Ügy igaiz, nem köny- nyű dolog munka előtt, után tankönyv mellé ülni, különösképp nem, könyörtelen módszerességgel naponta lapozni egyet a könyvben tovább. Nem érvényesülhet itt semmi kötelező erő, egyedül az ember maga alakította igénye, maga állította mércéje. Amihez persze kell az első nagy indítás: a világ megismerésének vágya, a kapcsolatteremtés akarata, tanáraink hivó szava és a találkozások. Emlékszem. Lengyelországba vitt az első hivatalos utam. Nevem mellé akkor került először. hogv kiküldött munkatársunk és a katowicei jégko- rong-világbainokságon maga a sajtófőnök fogadott. Beszélhetnénk ansolul? — kérdeztem könnyedén. Az idős, szemüveges kolléga jóságosán elmosolyodott: Igen, és franciául. oroszul, németül, spanyolul. olaszul... Akkor határoztam el, hogy tanulok nyékeket! Major Árvácska
