Pest Megyi Hírlap, 1979. október (23. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-12 / 239. szám

Kádár János fogadta Viktor Kulikov marsaik I marsallját, a Varsói Szerző­dés tagállamai egyesített fegy- I veres erőinek főparancsnokát és Anatolij Gribkov hadsereg tábornokot, az egyesített fegy­veres erők törzsének főnökét. A szívélyes, elvtársi légkö­rű találkozón részt vett Ko­rom Mihály, a Központi Bi­zottság titkára, Czincge Lajos hadseregtábornok, honvédelmi miniszter és Oláh István al­tábornagy, a magyar néphad­sereg vezérkari főnöke, minisz­terhelyettes. A vendégek a késő délutáni óráikban elutaztak hazánkból. Ajánlották M ankóját megköszönve, de érdemei elismeré­sét mellőzve, men­tettek fel valakit a közel­múltban a járási szerv élé­ről; az érdemek hiányoz­tak. Az érintett személy valamivel több mint há­rom esztendőt töltött a most elhagyott beosztásban. Annyit időt, amennyi ah­hoz kell — amint azt veze­tésszociológiai vizsgálatok igazolták —, hogy zavarta­lanul eligazodjék munka­köre minden dolgában, biztonságos legyen a hely- és tárgyismerete. A három év azonban nem ehhez volt elegendő, hanem ah­hoz, hogy a kinevezési dön­tést meghozók belássák: tévedtek, a szóban forgó poszt birtokosa — bár igyekezete tagadhatatlan — nem képes vezetői tisztét eredményesen betölteni, el­vész a részletekben, nincs megfelelő áttekintése. Miért esett rá annak idején a választás? Szorgalmasan dolgozott előző helyén, s különben is: ajánlották. Az ajánlók soha nem dön­tenek, nincs felelősségük, nem kell azt mondaniuk a kinevezésről, a fölmentés­ről egyaránt határozó tes­tületi ülésen, hogy pardon, tévedtünk, mi voltunk azok, akik tévedtünk, mel­léfogtunk. Több, mint négy és fél esztendeje, 1975 márciusá­ban, az MSZMP Pest me­gyei küldöttértekezletén a megyei pártbizottság jelen­tésében ezt olvashattuk: ....... a pártszervezetek el­lenőrző munkájának hiá­nyossága és a területen dol­gozó gazdasági vezetők gyengesége mutatkozik meg abban, hogy nem mindig értik és alkalmazzák egy­ségesen a hármas követel­ményt a vezetői munkakö­rök betöltésénél. Többnyi- nyíre a politikai és a vezető­készségbeli követelmények rovására kötnek kompro­misszumot.” Akiről beszé­lünk, nem sokkal ezt köve­tően nevezték ki abba a beosztásba, ahol — a munka jellegénél fogva — a politikai érzék és a ve­zetői készség számított — volna —, elsősorban, ám erről a készségről még nem győződött meg senki, hiszen mindaddig beosztott volt, pályáján még soha nem látott el önálló veze­tői munkakört. F e l előtlenek voltak az ajánlók? Ezt nem állíthatjuk. A szor­galmas munka kínálkozott alapul, de hát: szerencsére, a társadalom nem nélkülö­zi azokat, akik szorgalom­mal és tisztességgel-látják el a dolgukat, önmagában ez azonban kevés ahhoz, hogy valaki addigi munká­jánál följebb álló felada­tokat vállalhasson, hiszen meglehet: amit csinált, azt tudta jól tenni, s egy fokkal fentebb már nem képes erre. Felületesek vol­tak az ajánlók, mert nem győződtek meg arról, a ja­vasolt személyben benne rejlenek-e az önálló veze­tő' számára nem nélkülöz­hető készségek. Ügy tűnhet, bűvös kör ez, hiszen ho­gyan bizonyítsa valaki ezeknek a készségeknek a meglétét, ha nem nevezik ki önálló munkakörbe? A bűvös kör vélt határvonal csupán; beosztottként is „kikóstolható” valakinek ve­zetési tudománya. Próbák, megbízások, ön­álló elemző készséget ■ igénylő feladatok kellenek hozzá, s az ismétlődő tanú­ságtételek eredménye ad alapot arra a következte­tésre, valaki alkalmas-e olyan munkakörbe, ahol nem mondják meg hétről hétre, mit kell csinálni. Akiről szólunk, felelősség- teljes munkaköröket töl­tött be úgy, hogy nem ma­ga döntött, hanem mindig előkészített döntéseket, te­hát eszményi beosztott volt. Ajánlói úgy gondolták, ki kellene próbálni... S ki­próbálták, de: nem az al­kalmas terepen! Hanem először kineveztették, s azután következett a pró­ba, ami — a bevezetőben említett módon sikeredett. A kudarc a testületi mun­kára is árnyékot vet — hi­szen ugyanez a testület mondta ki az igent és a ne­met, adott bizalmat és vet­te vissza —, ám ott hagyja nyomát az egyénben is, S enki sdm szeret kudar­cokat gyűjtögetni, de hát még ez lenne a legkevesebb, akár a testü­leti, alcár a személyi ku­darcról legyen szó. Sokkal többet nyom a latba, hogy három esztendeig az érin­tett területen nem az, nem úgy történt, aminek;; aho­gyan történnie kellett vol­na; csekély eredményekkel elszalasztott lehetőségek tömege áll szemben, észre nem vett, kamatoztatás nélkül hagyott haladási források sokasága növelte azt az adósságot, melyet végül is számon kellett kérni a felelős vezetőn, de mi lett volna, ha szám­adásra hívják az ajánlókat is?! Bizonyára azt felelik a föltételezett, de meg nem történt meghívásra, hogy semmi közünk a dologhoz, hiszen: mi neveztük ki?! Ugye, nem! Tehát akkor miért vennénk a vállunkra a felelősség terhét? Hord­ják csak azok, akik döntöt­tek. Valóban azok hordják, ám gyakran úgy, hogy nem felelhetnek azért, amiért felelnek. A paradoxon ma­gyarázata: nincs minden esetben lehetősége, módja a nagy létszámú testület­nek arra, hogy meggyőződ­jön a jelölt sokféle elem­ből összetevődő rátermett­ségéről. Éppen ezért ajánlókra kell hagyatkoz­nia, bármennyire is fokoz­za ez a kockázatot. A tes­tület mondja ki az igent, de úgy, hogy föltételezi, természetesnek veszi: az ajánlók érzik szavuk sú­lyát, fölmérték indokaik lehetséges társadalmi kö­vetkezményeit. A testületek felelőssége — s benne: a személyeké — éppen ezért csakis akkor növelhető a megfelelő mértékben, ha megkülönböztetett figyelem jut arra, miként dolgoznak az ajánlók, mert abból, ahogyan dolgoznak, sok minden következtethető ar­ra, miként látják el majd feladatukat az — ajánlot­tak. Mészáros Ottó Milanko Renovica elutazott hazánkból A Parlamentben csütörtök reggel Aczél György, a Minisz­tertanács elnökhelyettese hi­vatalában fogadta Milanko Re- novicát, Bosznia-Hercegovina Szocialista Köztársaság Végre­hajtó Tanácsának elnökét. A szívélyes, baráti eszmecserén részt vett vendéglátója. Marjai József, a Minisztertanács el­nökhelyettese, valamint dr. Vitomir Gasparovics. a Jugo­szláv Szocialista Szövetségi Köztársaság budapesti nagykö­vete is. Délelőtt az Országházban be­fejeződtek a hivatalos tárgya­lások Marjai József és Milanko Renovica között. A megbeszé­lések végeztével emlékeztetőt fogadtak el a Magyar Népköz- társaság és Bosznia-Hercegovi­na Szocialista Köztársaság gaz­dasági kapcsolatainak bővítési lehetőségeiről. Ennek alapján a két fél szakértői elsősorban a vaskohászat, a vegyipar és a gépipar területén végeznek további vizsgálatokat az együttműködés fejlesztésének konkrét feladatairól. Milanko Renovica este meg­tekintette a KISZ Központi Művészegyüttesének műsorát, majd az éjszakai órákban el­utazott Budapestről. A Keleti pályaudvaron búcsúztatására megjelent Marjai József, vala­mint Roska István külügymi­niszter-helyettes. Ott volt dr. Vitomir Gasparovics, Jugoszlá­via magyarországi nagykövete is. PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK 1 AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ES ÁMEGYEI TANÁCS LAPJA XXIII. ÉVFOLYAM, 239. SZÁM Ar« 1.20 ÍOriut 1979. OKTÓBER 12., PÉNTEK Szavuk, példájuk jusson érvényre Virizlay Gyulának, a SZOT titkárának előadása a megyei nagyaktíván A Szakszervezeti Politikai Fórumok Pest megyében rendezvénysorozat negyedik állomásaként tegnap dél­után Budapesten a SZOT székházában nagyaktívára ke­rült sor. A Pest megyében dolgozó vállalatok, intézmé­nyek, a szervezett dolgozók mintegy kétszázötven kép­viselője, bizalmik, alapszervezsti, kulturális, agitáoiós és propagandaíelelősök, szocialista brigádvezetők kaptak meghívót a rendezvényre. A résztvevőket Jámbor Miklós, az SZMT vezető tit­kára köszöntötte. Majd átadta a szót Virizlay Gyulának, a SZOT titkárának, aki a politikai tömegmunka idő­szerű feldatairól adott sokrétű, elemző képet, s hasznos útravalót a megjelenteknek napa feladataik valóra vál­tásához. Magatartás-, gondlohrtformálás A minőség, a munkafegye­lem az egész életünk, további eredményeink záloga Szükség van arra, hogy ki-ki a maga területén az eddigieknél töb­bet, jobbat adjon a feladatok valóra váltásához De ezt az említett többletet csak az tudja letenni az aszalra, aki a műveltségét, a szakmai tu­dását is gyarapítja. Éppen ezért — hogy az előadó hang­súlyozta — kerül előtérbe a szakszervezeti tömegmunká­ban is a nevelés. Elengedhe­tetlenül fontos, hiszen a mennyiségi szemléleten túllé­pünk, a minőség, termékeink eladhatósága belföldön épp­úgy, mint külföldön, az alap­vető, a döntő. Szemléletünk megváltozása is elengedhetet­len ahhoz, hogy a bérezésben még fellelhető egyenlősdit egyszer és mindenkorra fel­váltsa a differenciálás. Ehhez azonban a magatartást, a gondolatformálást jelentő ne­velés elengedhetetlen. Az alapszervezetefcnek épp­úgy, minit a tisztségviselőknek ■ma az egyik alapfeladata a munkahelyi nevelés. Így pél­dául a szakszervezet termelést segítő, a munkaversennyel összefüggő cselekvése a legna­gyobb tömegekre ható eszköz. De rá kell világítani a brigá­dok vállalásán belül az egyéb szerepére is a szocialista munkaversenyben. Hiszen benne van az önkéntes cse­lekvés, a felelősségvállalás is. S a munkaversenynisk nem­csak a termelésben, hanem az emberformálásban döntő sze­rep jut. Persze csak akkor, ha a kollektív, a brigádvállalá­sokból egyértelműen kibont­ható: egy-egy emberre milyen feladatok hárulnak. Ez pedig lényeges. Mert a termékek gazdaságosságára, minőségé­nek javítására való törekvés az egyéntől éppúgy, mint a közösségtől többet kíván. Éppen ezért a versenyszer­vező munkában közelebb kell kerülni az egyénhez, a dolgo­zóhoz. Az egyéni vállalást, s azt, kinek hol kell javítania munkáján — maga az érin­tett a szakszervezeti bizalmi r (Folytatás a 3. oldalon) Alma, nyúl, virág Pest megyei sxoretkesetek exportja A Pest megyei termelőszö­vetkezetekből a különböző külkereskedelmi vállalatok közvettésével útra kelnek a csirkék, a tapsifülesek, az il­latozó virágok, a gyümölcsök, hogy a határokon túl is bi­zonyítsák jó hírnevüket. A dánszentmiklósi Micsurin Tsz-ben Krekács László, gyü­mölcstermesztési főágazatve- zető adott tájékoztatást. Az idén, a kedvezőtlen időjárás alaposan beleszólt az export­teljesítésbe: a jégverés miatt az ízletes alma 35—40 száza­léka kerülhet csak kivitelre, Utak, hidak, közművek... Pest megyeiek, nagy építkezéseken Pest megye építőipari vál­lalataitól és szövetkezeteitől idén is sokat vár — elsősor­ban Pest megye. Lakások szá­zainak kell tető alá kerülnie, tantermek tucatjaira volt és van szükség. Kibővült, kor­szerűsödött a megye úthálóza­ta is, s olyan utcákban is ki- gyúlt a fény, ahol korábban sötétben botorkáltak az embe­reit. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy másutt nem dolgoz­nak a Pest megyei építők, fgy sok helyen megtaláljuk mun­kásaikat a fővárosban is. Né­hány vállalatnál és szövetke­zetnél arról érdeklődtünk: hol mit építenek munkásaik, melyek még az utolsó hóna­pok legfőbb tennivalói? A Pest megyei Közúti Épí­tő Vállalat szakembereit Bu­dapest számos kerületében megtaláljuk. Mintegy 24 mil­lió forintra becsülik a Petőíi- híd renkonstrukciója során elvégzendő feladataikat: gáz­vezetéket építenek. A vállalat hídfőmémöksége folytatja az Accord a zsámboki határban jjÉlI Az idén több. mint ezer hektáron vetnek kalászost a vác- szentlászlói Zöldmező Termelőszövetkezetben. Most Zsámbok határában dolgozik a Lajta Accord pneumatikus 96 soros vetőgép, amely 12 órás műszak alatt 50 hektáron juttatja talajba a szemeket. Barcza Zsolt felvétele M3-as autópálya fővárosba ve­zető szakaszának építését: a Körvasút-sori felüljáróhíd újabb háromsávos pályáját készítik. (Az első három sávot tavaly adták át.) Ugyancsak felüljáró létesül a Fogarasi és a Gubacsi útnál. A Pest megyei Állami Épí­tőipari Vállalat fő profilja a lakásépítés, kisebb munkákat azonban, főként Csepelen, idén is vállaltak. Régi part­nerük például a Csepeli Pa­pírgyár, a Csepel Vas- és Fémművekben pedig egy ta­valy megkezdett csarnoképí­tést folytatnak. Befejezéséhez közeledik a Csepel autógyári tevékenységük is, ők végezték a gyáróriás teljes gőztávveze­tékének a kiépítését. A Kercpestarcsai Általános Építőipari Szövetkezeti Válla­lat építői értékes műemlék- épületek felújításában vesz­nek részt. Például a Magyar Nemzeti Múzeumban, a Nép­rajzi Múzeumban. D. Gy. míg a korábbi években több mint kétharmada felelt meg a magasabb minőségi követel­ményeknek. Ez azt jelenti, hogy az idén , december végéig csak száz , vagont indítanak útnak, s ennek kétharmada a Szov­jetunióba, a többi az NDK-ba es Csehszlovákiába kerül. A szövetkezet feldolgozójából kikerülő almasűrítményt, cse­megeuborkát és gyümölcsvelőt főkent a tőkésországokba, az NSZK-ba, Ausztriába szállít­ják, de jut belőle a szomszédos Jugoszláviába is. A gazdaság a gyümölcster- mesztesi rendszerűén jól be­vált csepegtető öntöző beren­dezések exportjára is felké­szült. Még az idén 150 hektá­ron helyezik el a komplett be­rendezést egy csehszlovák gazdaságban. A dunavarsányi Petőfi Tsz- ben a hófehér bundájú, hosz- szú fülű nyulak jelentik a legfőbb exportcikket. Schei­ber Józsefné, közgazdásági fő­osztályvezető elmondta, az el­múlt évben a tervezett 103 va­gon helyett 105 vagon nyúl ju­tott a külpiacokra, az idén azonban már 131,6 vagon tel­jesítése a feladatuk. A magasabb követelmény­nek is eleget tudnak ten­ni. Illatos azáliák, mikulásvi­rágok, íokföldi ibolyák öreg­bítik a határokon túl a Roz­maring Tsz hírnevét. Szegedi Miklós főkertész tájékoztatá­sa szerint, az export csökke­nő tendenciát mutat, a szocialista országokba vágott virágszegfű és ger- bera — is utazik. A gazdaság nagyon fontos exporttevékenysége, hogy NSZK-beli és osztrák cégek megbízásából szegfű és kri­zantémdugványt gyökerez- tet, majd további nevelésre az említett országokba szállítja, jut belőle Angliába is. G. M. KÖZÉLET Losonczi Pál, a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának elnöke táviratban üdvözölte I. János Károly királyt Spanyol- ország nemzeti ünnepe alkal­mából. Borbély Sándor, az MSZMP KB titkára hétfőn Csehszlová­kiába érkezett a CSKP Köz­ponti Bizottságának meghívá­sára. Tegnap Prágában fogad­ta Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök. Pantelimon Gavanescu, a Román Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságá­nak hazánkban tartózkodó első titkára, ifjúsági miniszter, csü­törtök reggel felkereste a KISZ Komócsin Zoltán központi is­koláját, ahol előadást tartott a román ifjúsági szövetség tevé­kenységéről. majd Békés me­gyébe látogatott. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára csütörtök délelőtt a I KB székházában fogadta a ha­zánkban tartókodó Viktor Kulikovot, a Szovjetunió

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents