Pest Megyi Hírlap, 1979. október (23. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-11 / 238. szám

1979. OKTOBER 11., CSÜTÖRTÖK "xMttm Rossz csere volt Nemrég ünnepeltük a tizen­három aradi vértanú emlékét, október G-át. Gödöllőn nem sokan tudják, hogy városuk fia volt a mártírok egyike: Török Ignác. Eddig eldugott helyen magányosan és szeré­nyen húzódott meg a nagy ha­zafi mellszobra a róla elneve­zett utcában, de egyik nap a városiak meglepetésére eltűnt talapzatáról. Kevés utánjárás­sal megtudtuk, hogy az iskola udvarára vitték, még sivá- rabb környezetbe, betonlapok közé elrejtve. Az emléket ke­reső vándor aligha találja. Ügy hallom, az elhelyezés után hamarosan egy kisgye­rek nekiszaladt a szerintem meggondolatlanul áthelyezett szobor talapzatának. Ügy tűnik, egyáltalán nem jó, hogy a szobrot egy iskolaudvar szegletében helyezik el. Már korábban javasoltam, hogy a híres emberekről ké­szült szobrainkat az Erzsébet park hársfáinak árnyékába helyezzék el, vagy ha erre nincs lehetőség, akkor dönt­sék el az illetékesek, hol len­ne a mostaninál méltóbb he­lye Török Ignác szobrának. Azért is jó lenne a köztéren való elhelyezés, hogy október 6-án, vagy március 15-én az ifjúság leróhatná kegyeletét a szobornál. Sík István Gödöllő Szabad sakkozni Bódis Ferenc veresegyházi olvasónk kérdezte szerkesztő­ségünket: lehet-e nyilvános helyen, például nem zenés cukrászdában, bisztróban sak­kozni? Mint írja, manapság igen sok embernek, főleg nyugdíjasnak okoz örömet egy-egy sakkcsata. így volt ez egészen októberig, amikor is a veresegyházi bisztró vezetője felszólította nyugdíjas olva­sónkat: hagyják abba a sak­kozást, mert a rendőrség meg­tiltotta. Eddig a tény. A Pest megyei Vendéglátó­ipari Vállalat vezérigazgatójá­nak, Kántor Sándornak tol­mácsoltuk levélírónk kérdé­sét. A vezérigazgató egyértel­műen kijelentette, hogy a vendéglátó egységekben tilos a szerencsejáték, tehát a kár­tyázás, s főként pénzben. Ezt tilthatja a rendőrhatóság. Az említett sakkjátszmákat, fel­téve, ha nem jár anyagi ha­szonnal, illetve veszteséggel, s a partnerek másokat nem za­varva hódolnak kedvenc idő­töltésüknek, nem tilthatja az üzlet vezetője, s nem hivat­kozhat rendőrségi tilalomra. Jó lenne, ha megszívlelnék a cukrászdák, bisztrók vezetői Kántor Sándor szavait és a továbbiakban nem lenne rá példa, hogy önkényesen meg­tiltsák a sakkozást. Egyébként kétszeresen örülünk a vezér- igazgató válaszának, mert, mint mondotta, gondolkodik nyugdíjas olvasónk panaszán és eljár, hogy a tárna egyszer és mindenkorra megoldódjék. Intézkedéséről tájékoztatja a Postabontás rovatot. Válaszol az illetékes Helyi szerelőcsoport alakul a városban büszkén viseli a háromszoros Kiváló hallgató címet. A har­madik tanulmányi év végén, hároméves ö ss ztevéke n ysége alapján törzszászlóssá nevez­ték ki. Aktívan sportol, fő sportága a lövészet, melyben ;gy egyéni és három csapat aranyéremmel büszkélkedhet. — Hogyan lehet elérni, hogy egy főiskolai hallgató minden területen kiemelkedő eredményt érjen el? — Azt hiszem, hogy nem is slyan nehéz. Az egyik, hogy zz órákon nagyon figyelek, jó jegyzeteket készítek. A má­sik fontos dolog a jó időbe­osztás ügy, hogy a szellemi munka és a fizikai megter­helés váltsa egymást. Alapel- vsm, hogy agitálni, tekintélyt szerezni csak a mindenoldalú példamutatással lehet. Volt kitől tanulnia. Édesap­ja hivatásos katona, édesany­ja pedagógus. Középiskoláit Salgótarjánba végezte. Már akkor megszerette a lövészetet és a helyi MHSZ-ben verseny­zett. Aktívan dolgozott az if­jú gárdában is. Ezek után senki sem lepődött meg hogy a tiszti pályát választotta. Eredményes mozgalmi vezetői tevékenységét fémjelzi, hogy a KISZ-alapszervezete már két­szer nyerte el a KISZ KB di­csérő oklevelét és, hogy az alapszervezet évek óta a leg­jobb a tömegsportban. — Azt tapasztaltam, hogy a személyes példamutatásnak nagy ereje van és talán ennek is köszönhetők az elért ered­mények. Így könnyebb szót érteni a KÍSZ-tagokkal. El kell azt is mondani, hogy nem vagyok egyedüli, aki e három területen sikereket ért el. Meg­említeném évfolyamtársamat Somogyvári Miklós törzszász­lóst is, aki szintén KlSZ-alap- szervezeti titkár és élsportoló. — Mi a közelebbi célod? — A tavaszi vezetőségvá­lasztó taggyűlésig vinni a moz­galmi munkát, hozzájárulni, hogy sorrendben harmadszor is tanintézetünk nyerje el a KISZ KB vörös vándorzász­laját. A sportolást is rendsze­resen folytatni, és úgy tanul­ni, hogy elérjem a főhadnagyi rendfokozatot. Géczi Sándor Szentendre Korunkban, amikor a szo­cializmus teljes felépítésén fá radozunk, legnagyobb erkölcsi és jövőteremtő jelentősége a társadalmi munkának van, amelyet részben magunkért, le túlnyomórészt az utókorért, az eljövendő nemzedékért végzünk. Nyugdíjasok facse­metéket ültetgetnek. pedig az 5 életük aligha ér o', a felnö­vő fák terebélye alá. Szocia­lista brigádok, KlSZ-alapszer- vezetek, lakóhelyi közösségek vonulnak ki ásókkal és lapá­tokkal, hogy jelenünk egy részletét szebbé, jobbá, gazda- jabbá tegyék. Egy-egy társadalmi mun- caakció sikeressége már a szervezéskor eldől. A jól meg­világított cél, a megoldandó leiadat fontosságának és táv- ati hasznának közérthető negfogalmazása lelkesedést 5redményezhet. Szép és köve­tendő példa erre az érdi 7. 5z. általános iskola 923. sz. Kossuth Lajos úttörőcsapatá­nak legutóbbi, a fegyveres erők napján megrendezett akadály- ikadályversenyektől. Nagv- versenye, amely csak előz­ményeiben tért el a szokásos szerű akcióval indult: az őrsök méretre' vágott gyeptéglákkal jelentek meg a rajtnál. A tég­láikat szépen egymáshoz il­lesztették az iskola parányi udvarán, azon a korábban járhatatlan területen, melyet napokkal előbb tisztítottak meg a nemrég befejezett épít­kezés ottfelejtett törmelékei- tőb Tettekkel a mi világunkért! — Az 1979—80. úttörőév jel­szava szinte kézzelfoghatóvá vált. amikor az utolsó őrs is elnótázott a következő állo­más felé, az iskolaudvart pe­dig összefüggő, zöldesbama pázsit borította. A gyerekek értéket terem­tettek. Büszkék rá. vigvázzák, még nem lépnek rá, még vár­nak. Birtokukba veszik majd, ha összeforrnak a téglák, s a gyep olyan erőss-é válik, mint a közösség, amely összera­kosgatta. Pável Melinda Százhalombatta A Postabontás augusztus 30-i számában megjelent Sö­tétben című írással kapcsolat­ban a Budapesti Elektromos Művek dél-budai üzemigazga­tósága az alábbiakat közölte: A folyamatos üzemvitel és a fogyasztók kiszolgálása érde­kében rendszeres szolgálatot tartunk az érdi kirendeltsé­gen. Ez a szolgálat hivatott a bejelentett hibák elhárítására. A sorrendet a lakosság érde­kében mindig a fontosság ha­tározza meg, .például minden­kor előnyt élvez az életve­szélyt, vagy tömeges fogyasz­tói kiesést okozó hiba elhárí­tása, az egyedi fogyasztóval szemben. Ilyen eset általában évente egy-két alkalommal fordul elő. Túlmunkában is foglalkoztatunk ^szerelőkét, hogy valamennyi fogyasztó mielőbb ismét villamos ener­giához jusson. A rendkívüli időjárási viszonyok okozták a panaszos által említett au­gusztus 4-i hibát is. Tájékoztatásul közöljük, hogy. felvettük a kapcsolatot a százhalombattai városi tanács­csal egy kihelyezett szerelő­csoport létrehozására. A ta­nácstól ígéretet kaptunk, hogy a csoportnak és az esz­közöknek, felszereléseknek megfelelő helyiséget biztosíta­nak. Téglás Iván i üzem igaz gató Tiszaháti randevú Szentendrén vagyunk, a Szabadtéri Néprajzi Mú­zeumban. Olvasóink leve­le nyomán kerültünk oda. Számos szülő, általános és középiskolai tanuló írta, mennyire élő és mennyire hasznos a múzeum és a ta­nulóifjúság kapcsolata. Nézzük meg hát egy dél­előtt — kerekedtünk fel —, hogyan érzik magukat a gyerekek a Tiszahát kor­hű házai között, vajon mi­lyen élményeket szerez­nek? Az autóbuszon — ami a HÉV-től a néprajzi múzeu­mig visz — együtt utaz­tunk egy csoporttal. Ne­gyedik osztályos általános iskolások voltak, csivitel- tek, nyüzsögtek — gyerek­szokás szerint. Ám amint közeledtünk, csöndesedtek. A múzeum bejáratánál már fegyelmezett sorokba rendeződtek, megilletődve ballagtak az úton, fi­gyelmesen hallgatták Má­ria néni, a tanítónő sza­vait. Előbb a kis temetőbe, a református sírjelek közé vitt az útjuk, megcsodálták a szatmárcsekei, fából fa­ragott fejfákat, majd meg­álltak az egyetlen márvány síremlék előtt, s történelmi ismereteikkel felvértezve büszkén jelezték a tanító­nőnek: itt egy negyven- nyolcas szabadságharcos hamvait rejti a föld. Tovább mentek. A kispa- ládi lakóház előtt haladtak, amikor rájuk szólt Mária néni: Nem azért jöttünk, hogy a macskával játsz- szunk! Néhány kisfiú föl­fedezte ugyanis a napon sütkérező cicát. A szigorú hangra a kis fekete macska besurrant egy másik házba — a milotaiba ’—, a szobai kandallónál talált menedé­ket. A tanítónőnek lénye­gében igaza volt. Itt nem a macska a legfontosabb lát­nivaló. Mi mégis úgy érez­tük, jó, hogy itt van. (Jó­zsi bácsi, a múzeum egyik felügyelője fogadta be a minap.) Életszerűbbé teszi a Felső-Tiszavidék ideszár­mazott, az utókornak őr­zött portáit. A gyerekek álmélkodtak. Számukra megfejthetetlen rejtély, hogy élhettek va­lamikor ezekben az épüle­tekben az emberek? Taní­tónőjük rendre, hozzáér­tően és türelmesen elma­gyarázta, melyik szerszá­mot. csűrt mire használták, melyik istálló milyen állat­nak volt éjjeli szállása. S egyre jöttek a gyere­kek. Pápáról középiskolá­sok, Érdről a Víncelléri-is- kola kisdiákjai. Élmények­ben, a hajdani paraszti életről szerzett újabb is­meretekben gazdagon tá­voztak. Mi arra gondoltunk, hogy talán mi vagyunk az utolsó nemzedék, amelynek még élő valóságot, nagy­anyáink csikótűzhelyét, tisztaszobáját idézi ez a múzeum. Jó, hogy van. Még jobb, hogy gyerme­keink is láthatják. B. L Almaszedők Pomázon A betakarítási munkák so­rán egyre többször hallani ar­ról, hogy a tsz-ekben, gazda­ságokban segédkeznek az ipa­ri munkások, diákok és az ad­minisztrátorok. Társadalmi munkában nagyban hozzájá­rulnak ahhoz, hogy a termé­nyek mielőbb a raktárakba, feldolgozókba kerüljenek. Ba­logh Gyula Pontéiról arról értesített, hogy a községi könyvtár dolgozóiból alakult Szabó Ervin szocialista kol­lektíva tagjai szabad idejük­ben munkára jelentkeztek a helybeli Munkaterápiás Inté­zetben. A gyümölcsösben több mint 10 mázsa almát szed­tek, s válogatva rakták ládák­ba. Nehezek az érdi vizgondok A hatodik ötéves terv változást ígér Érden, a Béke téren, a még nem is egyéves, négyemeietes házak lakói, mintha összebe­széltek volna, október 8-án tisztították az ablakokat, az ajtók üvegtábláit. A szorgos­kodó asszonyok körül gyere­kek tébláboltak. Nem volt ne­héz véleménynyilvánításra gyűjteni a lakókat: mondták szinte kérés nélkül, milyen az ivóvíz Érdnek ezen a terüle­tén. Marmonkannából Németh Istvánná mutatta a kannában levő vizet, nézzem csak, milyen barna, szemcsés, s szagoljam meg, erős fertőt- lenítős. Jáger Józsefné behív a lakásába, megereszti a víz­csapot, és a tisztára súrolt kagylóba felfogja a vizet. Né­hány perc múlva az alján lát­ni valamiféle szennyeződést. — A kádat, mosdókagylót és mosogatót nem győzöm súrol­ni. lassan már lekopik a zo­mánc, pedig még csak nyolc hónapja lakunk itt. Hetente csaknem két flakon tisztító- szert használok el, s ha azt vesszük, hogy ez körülbelül 70 forint, akkor bizony ez is sokat nyom a családi költség- vetésben. Arról nem is be­szélve — teszi hozzá Sevella Józsefné —, hogy egyikünk sem ad ebből a vízből a gyer­mekének. Rendszeresen vásá­roljuk a málnát, a kólát, a szifonpatront. Szóval nem jó az érdi víz, még látványnak is gusztustalan. Akikkel beszélgettem, mind több gyermekes anyák. Közü­lük néhányan vállalják, hogy marmonkannával hoznak há­rom kilométerről jobb vizet. Egyöntetűen állították: legin­kább a húsleves főzésekor ér­zik a víz kellemetlen szagát. Tehát főzéskor is célszerű a marmon kannához nyúlni. Érdnek egy magasan fekvő területén Jordáki János mond véleményt a vízről. A Jegyző úton lakik és úgy emlékszik, hogy a májusi vízkorlátozás óta szerinte záptojásszagú a csapvíz. A mellette levő csa­ládi házak lakóinak ugyanez az észrevétele. Amint Jordáki János elmondta, ha teheti, és ha éppen jó ízű, hideg vizet akar inni, akkor ismerőse Jatt­jából hoz. Magánmegoldás Az átellenbem és a Jegyző úttól távol eső Érd-parkváros- ban koromszemcsés, olajsze­rű vízről értesítették lapun­kat. A Rekettye úton időnként élvezhetetlen, zavaros lé cso­rog a csapokból. Györki Ká­roly, a 12. számú ház tulaj­donosa megunta a vizkorläto- zást és a vízminőséget, ezért fúratott kertjébe saját kutat, vett szivattyút, hidrofort, és úgy 50 ezer forintból meg is van a saját vízműve. A havi villanyszámlát ez a kényszerű passzió legalább 400 forinttal növeli. Ez a család így oldot­ta meg a gondot, de koránt­sem lehet elvárni mindenkitől ugyanezt a megoldást. Györ- kiék vízmüvének örül az utca, hiszen senkit , sem küldenek ei üres kannával. Mit szól a tanács? S vajon hol panaszkodnak a vízre legtöbbet? A városi ta­nácson. Fehér István, a mű­szaki osztály közlekedési és mélyépítési főelőadójának dol­ga a panaszügyekkel való fog­lalkozás is. Tájékozódnia kell a Pest megyei Víz- és Csator­namű Vállalatnál, KÖJÁL- nál, mi lehet az oka a bejelen­téseknek.- Együtt kérdeztük Gedrus Istvánt, a PVCSV ér­di üzemegységének ügyelete­sét a mintavételről. Megtud­tuk, hogy a központi laborató­rium vizsgálatai alapján kor­rigálják a vizet. Hogy ez mit jelent? Mivel Érden nincs víz­gyűjtő medence, a kutakból a vezetékrendszerbe áramlik a víz, s ezért hutánként klóroz­nak, csepegtetős módszerrel. Természetesen szigorú előírá­sok szerint adagolják a fer­tőtlenítő oldatot. Ennek szagát érezhetik az érdiek. Az ivó­vízben időnként tapasztalható sárgás szemcséket, elszínező­dést a vízben levő vastartalom okozza. Mindkét észrevételt szagtalanító és vasmangánta- lanító berendezéssel meg le­hetne szüntetni, de ehhez mil­liókra lenne szükség. A vízel­látás és a vízminőség javulá­sa a VI. ötéves tervben vár­ható, amikoris az Érd térségi ivóvízellátás regionális terve szerint gyors fejlesztési prog­ramot valósítanak meg: növe­lik a vízbázist, megépítik a gerincvezetéket és a tározót. Ez legalább 130 millió forint­ba kerül, és akkor a program nagy része még hátravan. Az érdiek panaszával rend­szeresen foglalkozik a KÖJÁL budai járási kirendeltsége is. A kutakat és az utcai kifolyó­csapok vízminőségét előírás szerint ellenőrzik, de ha pa­nasz érkezik hozzájuk, akkor sűrítik a vizsgálatokat. Dr. Korompay Mária kirendelt­ségvezető rendelkezésünkre bocsátotta a vízminták ered­ményeit, s eszerint az érdi ku­takból, csapokból nulla bakté­riumszámú víz folyik.. Az igaz, hoigy azon a területen úgy mondják, vasas a víz és érezni az artézi szagot is, de egészségre ártalmatlan, fo-. gyaszlható! Hogy a panaszo­soknak miért tűnik rossz sza­gának? Talán azzal lehet ma­IV-EHRET I gyarázni, hogy az új lakótele­pekre sokan az ország más területéről vagy Érd külterü­letéről költöztek, s még nem szokták meg a más ízű, szagú vizet. Vasas víz A sárgás szín csak azokra a területekre jellemző, ahol a vizet valamilyen okból el kel­lett zárni, vagy éppen az erő­gépek megrongáltak egy-egy csövet. A rendszeres vízhasz­nálattal ez a panasz minimá­lisra csökkenhet. Az egész városra jellemző vasas viz, amint már említettük, a vas- mangántalam'tó berendezés üzembe helyezésével szüntet­hető meg. Megjegyezzük, ismeri a ta­nács, a KÖJÁL, a vízmű az időszakos panaszokat és rend­szeres ellenőrzéssel védi az érdiek egészségét. Az időn­ként előforduló erősebb szeny- nyeződés csőtörések után for­dul elő, ilyenkor pedig a la­kosság türelmétől függ, meg­várja-e. míg a csapból kitisz­tul az üledék. Udvardi Gyöngyi Az élsportoló növendék ■ Táj ti Béla negyedéves hall­gató a Kossuth Lajos Kato­nai Főiskolán. Bevonulása el­ső napjától kezdve nagy gon- iot fordított a tanulásra és az jlapkövetelmények teljesíté­sére. Másodéves korában már ilapszervezetí KISZ-titkár és KlSZ-bizottsági tag. Ma már Összeforrnak a téglák...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents