Pest Megyi Hírlap, 1979. október (23. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-11 / 238. szám

1979. OKTÓBER 11., CSÜTÖRTÖK táp Nemzetközi tanácskozás Korszerű világítás A korszerű világítástechni ka műszaki feltételeiről tár­gyal a nemzetközi világítás­technikai bizottság intéző bi zottsága kétnapos ülésén, amely hétfőn'1 kezdődött el az MTA műszaki fizikai kutató- intézetében. A nemzetközi bizottság vi­lágítástechnikai kutatásait koordinálja több mint 30 or­szág. Munkájában magyar szakemberek is tevékenyen részt vesznek. A bizottság leg­utóbbi kyotói ülésén Schanda Jánost, az MTA műszaki-fizi­kai kutatóintézetének főosz­tályvezetőjét választotta alel- nökévé. A mostani ülésen el­sősorban korszerű üzemi és az utcai világítás kérdéseivel fog­lalkoznak. Mint megállapítot­ták: mindinkább olyan világí­tóeszközökre van szükség, amelyek kevesebb energia fel- használásával jobb fényhatást adnak. (Ilyen eszközöket — nagy nyomású nátriumlámpá­kat és fémhalogénlámpá'kat gyárt az Egyesült Izzó is.) Eze­ket az eszközöket utcák, köz­területek megvilágítására már sokfelé használják itthon és külföldön, s most arról, esik szó, hogyan lehetne az üzeme­ket, szerelőcsarnokokat is el­látni ezekkel. Negyvenhetén Pest megyéből Szakmát tanulni, világot látni Indulás: október tizenhetedikén Az elmúlt napokban a Pest megyei Tanács földszinti nagytermében eligazításon ta­lálkoztak először egymással azok a fiatalok, akik az elkö­vetkezendő két, illetve három esztendőben a Német Demok­ratikus Köztársaságban gyara­pítják szakmai ismereteiket, a mesterlevéllel nem rendel­kezők szakmunkásokká vál­hatnak. Tíz esztendővel ez­előtt, 1969-ben írták alá ha­zánk és az NDK között azt az államközi 'egyezményt, amely­nek értelmében lehetőség nyílt e kétségkívül hasznos együttműködésre. Kétszáz órás tanfolyam — Tapasztalataink szerint az utazó fiatalok többsége becsületesen dolgozik az NDK-ban, hazatérve jól ka­matoztatja külföldön megszer­zett szaktudását — mondta érdeklődésünkre Bajor Péter- né, a Pest megyei Tanács munkaügyi osztályának főelő­adója. — Ezúttal 47-en dön­töttek úgy, hogy a baráti szo­cialista országban vállalnak munkát: a legtöbbben az er­furti Umformtechnikben és a Funkwerkben, valamint a karl-marx-stadti Fritz He- ckert Szerszámgépipari Kom­binátban gyarapíthatják tudá­Hétköznapi hétköznap Egy délelőtt a fejlődő Zsámbékon Semmi különös nem történt e napon Zsámbékon. A króni­kás úgy jegyezné fel a dátu­mot : eseménytelen hétköz­nap. Érdeklődő idegenek A nagyközség utcáin nem sok a járókelő, a felnőttek többségét legalább nyolc órára elnyelte a PEMÜ helybeli gyá­ra, a két tsz, a sütöde, a pos­ta, az ABC, az állami csecse­mőotthon, a Vegyesipari Szö­vetkezet, hogy csak a legfon­tosabb zsámbéki munkahe­lyeket- említsem. Jó megélhe­tést kínál a község a helybe­lieken kívül a szomszédos me­gyékben élők egy részének is. A Fejér megyei Mány, a Ko­márom megyei Gyermely és SzomoT községek lakói közül sokan vállalnak munkát Zsámbékon. A községben nézelődőnek feltűnik, hogy a többi falvak­hoz képest itt rengeteg a kül­földi rendszámú gépkocsi. Évente 16—20 ezren kíváncsi­ak a híres templomromokra, a mellette levő kolostor marad­ványaira, a falu közepén levő török márványkútra, a barokk orgonára, s ne feledjük el az országszerte ritka lámpagyűj­teményt se! A vendégkönyv tanúsága szerint legalább 10 ezren nézték meg. Összeépül az utcasor A vendégek, főként a visz- jzatérők érzékelik a község változásait. Sőt a szomszédos Tök községét is, 1970-től kö­zös községi tanácsuk van. Nincs messze az az idő, ami­kor teljesen egybeémek a zsámbéki és a toki lakóhá­zak. Az új otthonok legtöbbj« a két falu között létesül, sőt oda tervezik a nagyobb köz­ségi létesítményeket, is. A 23. számú Állami Építőipari Vál­lalat hamarosan megkezdi az egyik elképzelés megvalósítá­sát: 16 tantermes, hatszáz ada­gos konyhával rendelkező is­kolát épít. A tanács már kisa­játította a helyét, több mint 3 ezer négyszögöl magántu­lajdonú szántót. Az iskola les: egyébként az Esztergomi Ta­nítóképző Intézet zsámbéki ki­helyezett tagozatának gya­korló iskolája. A két község 556 diákja jelenleg a két régi iskolába jár, s szűkös körül­mények között tanul. Amint elkészül az új, a régi épüle­tekben csupán a napközis cso­portok termeit alakítják ki. S hogy a fejlesztési terv­ből is kapjunk ízelítőt, a nagy­községi közös tanács elnökét hívtuk segítségül. Szűcs István elmondta, hogy nyáridényben már most vízkorlá'tozás van Zsámbékon. A törpevízmű képtelen ellátni a rákapcsolt községeket, így újabb víznye­rő helyet kell keresni, s be­kapcsolná a jelenlegi vízmű- rendszerbe. — A VI. ötéves tervben az ú ' iskola mellé szeretnénk épí­teni egy százszemélyes óvo­dát. Bár mostanában egyetlen kisgyermek felvételi kérelmét sem kellett elutasítani hely­hiány miatt, mégis a lakosság számának növekedése meg­követeli az előrelátást, öt év alatt a két községben 550-en telepedtek le. Nyílik a falumúzeum — Tervezzük az egykori fo­gadóból kialakított művelődé­si ház felújítását, korszerűsí­tését is. A terveket már ké­szíti a Pest -megyei Tanács Tervező Vállalata. — November 7-én avatjuk a falumúzeumot, amelybe a lám­pagyűjtemény kerül. Egy gan­gos parasztházat alakítottunk át múzeummá. A három ki­állító helyiségbe a polcokat, vitrineket, állványokat a Zsámbéki Medence Tsz aszta­losai készítik. Az írás elején kimondtuk: eseménytelen hétköznap volt Zsámbékon. Vagy mégsem? U. Gy. sukat. E városokon kívül a premnitzi CFW műszálgyár, valamint a drezdai elektro­mos készülékek gyára is fo­gad magyar fiatalokat. A megérkezést követően azon- nyomban megkezdődik a két­száz órás intenzív nyelvtanu­lás! A Pest megyei Tanács föld­szinti nagytermében elhang­zott tájékoztatón találkoztunk a 18 esztendős gyáli Istenes Istvánnal, aki a szakközépis­kola elvégzése után alig né­hány hónapig dolgozott a Szerszámgépipari Művek So­roksári úti Esztergagépgyárá­ban — szerelőlakatosként. Amikor tudomást szerzett ar­ról, hogy a Német Demokra­tikus Köztársaságban magyar fiatalokat várnak, azonnyom- ban jelentkezett. Vajon miért? Járjon szerencsével A nyurga fiatalember rövid gondolkodás után válaszolt: — Azért döntöttem így, mert szeretnék az NDK-ban főiskolára jelentezni, s ott gépész-üzemmérnöki diplo­mát szerezni. Az erfurti prés­gyárban szerelőlakatosként dolgozom, rövidesen, s ha már kellőképpen elsajátítottam a német nyelvet, lehetőségem nyílik a továbbtanulásra. Ter­veim szerint jövőre felvételiz­nék főiskolára. A szüleim is helyeselték döntésemet. — Kizárólag a továbbtanu­lás miatt utazik külföldre? — Kétségkívül ez a legfon­tosabb ok, de elhatározásom­ban más is közrejátszott. Pél­dául az, hogy miután eddig a szüleimmel éltem, egyedül, önállóbbá válhatok. És még valami: kétségkívül vonz az ismeretlen, az új feladat, s az, hogy világot láthatok. Odaha­za Gyálon irtó rendesek vol­tak a barátaim. Amikor meg­tudták, hogy utazom, csak annyit mondtak: járjak sze­rencsével. Remélem, így lesz... Gertner Lajos ugyancsak 18 esztendős, s az Öbuda Tsz be­tanított lakatosaként kereste kenyerét. Az NDK-ban eltöl­tendő három esztendő alatt pedig mindenekelőtt szakmát kíván tanulni. Külföldön még nem járt, az országhatárt most lépi át először. Saját lábamon... _ — Milyen érzésekkel indul útnak? — kérdeztük a pomázi fiatalembertől. — Jócskán akad bennem szorongás. Idegen környezet­ben kell megállnom a helyem. Mivel a munkától soha nem féltem, csak rajtam múlik, boldogulok-e. Szeretnék szak­képzett esztergályosként ha­zatérni három év elteltével: a karl-marx-stadti kombinát lesz a munkahelyem. — Miért határozott úgy, hogy külföldön tanul szakmát, hiszen ugyanezt nyilván itt­hon is megtehette volna? A különbözet - összefogással Húsbolt épül Pitisszentivánon Pilisszentivánon, a 3300-as lélekszámú községben egyet­len, 16 négyzetméter alapte­rületű húsbolt működik. Funkcióját nem tudja éllátni, mert nincs bontó, és hentes­árut sem tárolhatnak. Félő, hogy a Köjál egyszer csak bezá­ratja a boltot, s akkor a környékbelieknek a fővárosba vagy Pilisvörösvár- ra kellené bejárniuk vásárol­ni. Ezért a budai járási párt- bizottság kezdeményezte, hogy társadalmi összefogással épít­senek új, korszerű üzletet. A tanács 130 ezer forintért meg­vásárolt egy telket a település közepén, s gyorsan elkészül­tek a tervek. Az építkezés több mint félmillió forintba kerülne. Mint Tittenberger Mihályné tanácselnök elmond­ta, a tanácsnak csupán 300 ezer forintja van, s ez az ősz- szeg csak az építőanyag meg­vásárlására elegendő. A különbözetet társadalmi munkával biztosítják. Segítséget nyújtanak a Pi­lisvölgye Tsz, a Kőfaragó Vál­lalat és a PEVDI bőrdíszmű­üzemének brigádjai. A hét elején sor.került a kitűzésre, s a hét végén már megkezdő­dik az alapozás. Ezt a helyi munkásklub tagjai és a Doro­gi Szénbányák egyik itt lakó szocialista brigádjának tagjai végzik. A falak felhúzása, s a teljes belső szerelés társa­dalmi munkában készül majd. A héten megtartott egyeztető tanácskozáson határidőt tűz­tek ki: jövőre, május 31-ig átad­ják az üzletet. Nem maradnak-e mégis hoppon a szentivániak? Lesz-e hentes a boltban? Hiszen me- gyeszerte nem egy kis bolt maradt már eladó nélkül. Itt nem kell tartani ettől, hiszen a két helybeli hentesnek is érdeke, hogy a községben dol­gozhasson tovább. P. J. — Sajnos, a szüleim már nem élnek, Pomázon a nővé­remnél lakom. Előbb-utóbb úgyis a saját lábamon kellett volna megállnom, így viszont mindenképpen előbb lehetek önálló. Nemcsak szakmát szerzek, hanem már a j övöm­re is gondolok: nagyon jó lenne az NDK-ban egy kis pénzt is összespórolni... — Mit gondol, lesz-e majd honvágya? — Kezdetben bizonyára igen, hiszen meg kell ismer­kednem rövid idő alatt egy számomra ma még ismeret­len országban az emberek szo­kásaival. Bizonyára könnyebb lenne a beilleszkedésem, ha az NDK-ban is rendszeresen sportolhatnék: idehaza ugyan­is az 'Öbuda Tsz ökölvívó- szakosztályában bokszoltam. Talán lesz erre is lehetősé­gem ... A Pest megyei fiatalok ok­tóber 17-én, az esti órákban vonattal indulnak a Német Demokratikus Köztársaságba. F. G. Óra a tanműhelyben Szigetszentmiklóson a 208. sz. Steinmetz kapitány Szakmun­kásképző és Szakközépiskolában háromszázhuszonnégy elsőéves tanuló kezdte meg az új tanévet. Autószerelők, karosszéria- lakatosok, repülőgép-szerelők, repülőgép-műszerészek és gép­lakatosok lesznek. Az iskola a ráckevei járás nagyobb gyárai, elsősorban a Csepel Autógyár, a Pestviüéki Gépgyár, a Szövet­kezeti Szállítási Vállalat, valamint a MALÉV részére képea szakmunkásokat. GOMBÓ PÁL: C^óiitörtöLi Llzlél Ki tartja számon az ember ígéreteit? önmaga. Két alkalommal ezelőtt, mikor néhány reklámot és csalási esetet ismer­tettem, azt írtam, hogy önmagam külön­beket tudok kitalálni. A múltkor a rek­lámszakma meghaladására tettem re­kordkísérletet, most pedig igyekeztem gon­dolatban szupercsalóvá válni. Előrebo­csátom: nem nagy sikerrel. GYANÚS Tessék például elképzelni, hogy van egy bérbeadható lakásom és egy bűntársam be­költözik, minit I'busz által közvetített kanadai középtőkés. Nekem az a dolgom, hogy el­híreszteljem: magyar feleséget keres. De én ám ezt nem úgy híresztelném, hogy gyertek magyar lányok, elváltak özvegyek, pompás kecsege akad a horgotokra, egy kandai hal­feldolgozó üzem tulajdonosa. Ellenkezőleg, én kétségbeesetten óvnék mindenkit tőle. Nekem az a pasas gyanús lenné. Mert elő­ször is: hát nincs Kanadában elég nő? De­hogynem, annyi, mim a hering. Másodszor: nem áll szóba kis váci u'tcai nőcskékkel — ha duzzadna a dollároktól, bizony hogy nem mondana ellent a kísértésnek. Továbbá, ha ő Kanadában olyan jómódú, mért akar hozo­mányt, hogy rajta telket vegyen a Balaton mellett? Gyanús, nagyon gyanús, mondanám és ez­zel pont annak a nőfájtának a képzeletét kelteném fel, akinek igenis van egy balatoni villára való pénze. Özvegy diplomám ékét, maszek butikosnőkét. Hát persze — gondol­nák ők —, hát persze, hogy komoly ember nem költi pénzét másodállása konzum,nőkre. Persze, hogy nem bolond dollárért vásárol­ni balatoni nyaralót, amikor forintért is le­het. És gyengéd fantáziájuk ezernyi nemes indokot találna arra, hogy a házasulandó kanadai esete pont egy középkorú, de bájak­ban még dús, szorgalmas, messze földön nívós viselkedéséről hires magyar nő. Aktivizálódnának tehát, saját fantáziájuk teremtené meg az ismerkedési alkalmakat, fel­ajánlják a pénzt, hogy leelőlegezhesse a ba­latoni villát. Felhajszolnák üzletbarátaikat, hogy itt az alkalom, fektessék forimtvagyonu- kat Kanadában kifizetendő kölcsönbe. Mi meg az álkanadaival, osztoznánk, ő ide­jében a Dunába hajítaná hamis igazolvá­nyait, eltűnne Bivalyiringón, én pedig csak azt hajtogatnám a reklamálóknak: ugye megmondtam, hogy gyanús, keressék az Ibu- szon. EGYEBEK Mármost önök is láthatják, hogy ez bizony ígéretes trükk, de gyenge közepes. Gondolkodtam tehát tovább. Kombinatív módon eladtam a Lánchidat. Aztán eszembe jutott, hogy ez már volt. Felöltöttem ellen­őri karszalagot és beszedtem a bliccelőktől a büntetáspénzt a buszokon. Ami azonban szin­tén nem új, meg apró halacska is. Csináltam ugyanezt nagyban, kiszálltam mint központi ellenőr ipari szövetkezetekhez és hagytam magam nyomós érvekkel rábeszélni, hogy ne őket vizsgáljam, hanem a másikat, úgyis teljesíthetem a tervet. Ám ez veszélyes konstrukció, belátom, mert manapság min­den üzem, vállalat, egység ismeri a maga el­lenőrét, egy idegen nem élvezhet bizalmat. Díjbeszedőnek is álcáztam magam — víz, gáz, villany, felemelt áron —, de az is volt már. Nagyratörően szektát alapítottam Imád­sággal a földrengés ellen! címmel, de attól tartok, több riporter jelentkezne, mint hivő. Ebben a helyzetben rájöttem a legegysze­rűbb dologra: valóságos esetek tanulmányo­zásával termékenyíthetem meg fantáziámat. KÉTMILLIÓ FORINT Az első esetben, amelyet előbányásztam, a kár kétmillió forint volt. Szép summa. Ben­zint sikkasztottak. Sikkasztottak, mondom, többesszámban, mert benzinkútkezelők és vállalati karban­tartók, szállítók csoportja szövetkezett rá. A tartálygépkocsikat ellenőrzés nélkül minden alkalommal 750 literire! a hiteles nívóin túl töltötték. Aztán a kutakat töltötték túl vele — de a szárrúálószerkezetet ilyenkor kiszerel­ték, visszaállították. A többletet már csak el kellett adni, az árát pedig el kellett osztani. Ment is minden, mint a karikacsapás. Ez egy. ELLENŐRIZHETETLEN ÖSSZEG Egyik budapesti pályaudvarunkon gépkocsi- vezetők éveken át fosztogatták a vagonokat, természetesen segítségükre volt egy vállala­ti rakodóbrigád vezetőivel együtt és számos áruá'tvevő, magyarán orgazda, mégpedig a megfelelő szakmákban működő kereskedő. A társaság forgalmazott vagonokból kiemelt tréningruhákat és sportfelszereléseket, lam­bériákat és farostlemezeket, drága import — például Fa és Rexona — piperecikkeket. Voltak persze károsultak is, de feljelentések­kel nemigen töltötték az időt, nehogy fele­lősségük kiderüljön és áz prémiumuk kárára menjen. Egyszóval jól olajozott nagykereskedelmi szervezet működött a vagonok megcsapolásá­ból, évekig. Ez — kettő. TEJ, MUST, NYERSBŐR Találtam aztán esetet, amelyben a lehető legegyszerűbb módon dolgoztak: a tej zsír- tartalmát csökkentették, egynegyedével, a túróét felével. Százezer liter tejét, 3000 kiló túróét. Egy másik ügyben meg hasonló történt musttal. Amit minden rendelkezés, továbbá évszázados szokás és jó ízlés, továbbá árkal­kuláció szerint borból kell előállítani. Illetve: kéne. Mert vízből és répacukorból is lehet. Számosán meg is tették. A nyersbőrbe viszont nem lehet répacuk­rot és vizet tenni. Hanem osztályozni — azt lehet. A felvásárló tehát alulosztályozott, amikor átvette a bőröket, mégpedig kétsze­resen. Egyszer a minőséget osztályozta el, egyszer pedig a súlyt, mondván, hogy — pél- dáuf — egy sertésbőr átlagsúlya a sok hasz­nálhatatlan rész miaitt 3,3 kiló. A tovább­adásnál aztán az átlagsúly 6,1 kilóra nőtt. A KÖRSZERŰSÉG KÖVETELMÉNYEI És még sok esetet tanulmányoztam. Követ­keztetéseim: — Nem csoda, hogy fantáziám alulmarad a valósággal szemben. Ugyanis a fantázia kor­szerűtlen. Egyéni, privát fantázia, túlságosan igyekszik olyant kiagyalni, amire nem lehet rájönni. Holott: — A valóságban a csalásféleségek ma már kollektivitást, összeműködést követelnek meg. Vagy horizontálisan — mint mondjuk egy itt nem ismertetett gópkocsivizsgáztatási ügy­nél,'ahol az egész brigád egymást segítve né­hány ezer csúszó forintért vizsgáztatott. Vagy és főként, vertikálisan: amikor mond­juk fosztoga'tók-szállítók-értékesitők tartják kézben a tevékenység összes állomásait. — Továbbá: a társadalmi munkamegosz­tás mai szintjén a célszerű csaláshoz nem kell fantázia, ellenkezőleg, földhözragadt szakértelem szükséges. Ismerni kell réseket, lehetőségeket, házi szokásokat, ellenőrzés- mentes területeket, a valóságot a vizsgálat elől fedő eljárásokat. ... Szegény fantáziám! Tehetetlen a kor­szerűség követelményeivel szemben. Csak áll és csodálkozik. Még azt sem tudja megvilá­gítani. hogy ha egy család összkeresete mond­juk 15 000 forint, hogyan képes egymillió öt­százezer forintos házat építeni. Jó, jó, ügy tíz évig nem esznek, nem világítanak,’ nem fűtenek, nem költenek, a levegőből élnek és törlesztenek — ezt megértem. De miből te­lik nekik még kocsira és telekre is? És ha áramra nem adnak ki pénzt, mivel műkö­dik a színes tévéjük?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents