Pest Megyi Hírlap, 1979. október (23. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-10 / 237. szám
1979. OKTÓBER 10.. SZERDA Mi-orr "4ÍW x/udap Heti jogi tanácsok Szerkesztőségünket időnként — amikor a mezőgazda- sági munkák ezt megengedik — termelőszövetkezeti tagok és alkalmazottak is felkeresik. Ilyenkor sok mindenről szó esik, a termelőszövetkezetek és dolgozóik problémáiról, amelyek nemegyszer jogi természetűek. Ilyenekből választottunk most néhányat, amely közérdeklődésre tarthat számot. a Kit illet meg a termelőszövetkezeti tagok közül betegségi segély? Ennek a kérdésnek megválaszolása azért kívánkozik a lap hasábjaira, mert ez év július 1-től a tagokra, különösen az új tagokra nézve, lényegesen kedvezőbb feltételeket szabtak meg az illetékesek. Ugyanis problémás volt, ha a tagsági viszony első évében betegszik meg a tag. Amikor a dolgozó a naptári évben reá megállapított munkát, illetve a kötelezően előírt munkaórát még nem is teljesíthette — kaphat-e betegségi segélyt. Most az új rendelkezés egyértelművé teszi, és kimondja, hogy jövedelempótló készpénz-segélyben kell részesíteni a tagsági viszony első évében azt a tagot, aki a tagsági viszony létrejöttétől a keresőképtelenné válásig rendszeresen részt vett a közö? munkában. Ezenkívül az ezt megelőző munkára tekintet nélkül jár a betegségi segély, a tagsági viszony első évében annak a közös munkában rendszeresen részt vevő tagnak is, aki 18 éves kora előtt válik keresőképtelenné, vagy aki iskolai tanulmányai megszűnését követő 180 napon belül tagsági viszonyt létesített. Kaphat-e illetményföldet minden tsz-dolgozó, és mikor jogosult a háztáji föld használatra az özvegy? Egyik olvasónk elmondta, hogy határozatlan időre munkaszerződéssel alkalmazták a tsz-ben. Illetményföld-igényét elutasították, mert a tulajdonában van egy nagyobb szőlő- terület. A tsz-tag özvegyét pedig azért utasította el a tsz a háztáji föld használati jogától, mert még nem érte el a nyugdíjkorhatárt. Azt kérdezik olvasóink, jogos volt-e a tsz döntése. Ahhoz, hogy egyértelműen állást foglalhassunk, a kérdéssel kapcsolatban még több minden adatra volna szükség, így csak a megadott adatokra szorítkozhatunk, valamint a jogszabályra. Ha beleillik olvasóink kérdése, a válaszunkból akkor saját maguk is megállapíthatják, hogy helyesen járt-e el a szövetkezet. Illetményföldet vagy annak megfelelő mértékű terményjuttatást csak az a határozatlan időre szóló munkaszerződéssel foglalkoztatott alkalmazott kaphat — mondja a jogszabály —, akinek 6000 négyzetméter — szőlő vagy gyümölcsös művelési ág esetén 3000 négyzetméter — területű föld nincs a tulajdonában vagy használatában. A háztáji földhasználatra, terményjutbatásra jogosult tag halálát követően a vele együtt élt, nem termelőszövetkezeti tag házastársa (élettársa) a termelőszövetkezettől 3000 Vagyonvédelem MILYENEK VAGYUNK: gondos, figyelmes, takarékos emberek-e, vagypedig felületesek és pazarlók, akik saját javaikkal, értékeikkel nem sokat törődnek, s a védelmet másoktól — főként a hatóságoktól — igénylik? A kérdés meglehetősen általános ugyan, felelni többféleképpen lehet rá. Az anyagi javak a munka ellenértékének megtestesítői. Amikor tehát azt vizsgáljuk: hogyan, milyen gondosan és takarékosan bánunk velük, voltaképpen arra is kíváncsiak vagyunk: milyen az önértékelésünk. A vizsgálódásra jó alkalmat adnak azok a számok, amelyeket most állított össze a Legfőbb Ügyészség. A statisztika ugyan rendszerint csak az átlagosra — a valóban változatlan formában alig-alig létező magatartás- típusra — utal, mégis érdemes a tanulságokat levonni. Megállapítható, hogy amíg 1965- ben a magánszemélyek anyagi javaiban bűncselekménnyel 5,2 millió forint kárt okoztak, tavaly, a kár összege ennek csaknem háromszorosa, több mint 14 millió forint volt. Hozzátehetjük persze: közben jelentősen emelkedett az élet- színvonal, több új lakóházat, nyaralót építettek, több gépkocsit és egyéb nagy értékű használati tárgyat vásároltak, mint korábban bármikor, s hogy gyarapodott a takarékállomány. A statisztikákból azonban más is kiolvasható. Sokan vannak, kiknek magatartási kultúrájuk fejlődése nem tudta követni az anyagi növekedés ütemét. A BŰNÜLDÖZŐ HATÓSÁGOK ismeretei szerint tavaly 45 ezer állampolgárt károsítottak meg. Az ügyek természetéből következik, hogy akadnak felderítetlen-felde- ríthetetlen esetek is. A bűn- cselekmények többsége lopás — főként betöréses lopás — volt, azaz például: lakás-, nyaraló- és gépkocsifeltörés. De az is feltűnő, milyen sok gyanútlan embert fosztottak meg értékeitől például járműveken, boltokban, vendéglátó- helyeken, piacokon, kulturális és sportrendezvényeken, a gyárak, az üzemek öltözőiben, a diákszállókon. Gyakori színterei hasonló bűncselekmények elkövetésének a kertes házak, a tanyák, a borpincék, s a présházak is. Nemcsak a teljesség, de a tárgyilagosság kedvéért is meg kell említeni: a lopásokkal korántsem teljes a magán- személyek javait károsító bűncselekmények listája. Sokan válnak csalás és rablás áldozatává is. Hogy miért? Mert — a lopások károsultjaihoz hasonlóan — olykor túlságosan jóhiszeműek, sőt hanyagok és gondatlanok. Kölcsönöket adnak panaszkodó, különleges, sőt néha fantasztikus történeteket mesélő embereknek, s nem nézik meg: vissza tudja- vagy akar- ja-e adni az illető a pénzt. Máskor elhiszik — bár semmi alapjuk rá —, hogy a lakást, gépkocsit, hiánycikket, különféle javítások, szolgáltatások elvégzését ígérő szélhámos jó pénzért teljesíti kívánságukat. A BŰNCSELEKMÉNYFAJTÁKAT, az elkövetés helyszíneit, módozatait, s okait egyaránt felsoroló statisztikák elemzésekor szükségképpen felmerül a kérdés: hol húzódik a határvonal az óvatosság és a bizalmatlanság között. Hiszen könnyen rásüthetik bárkire: nem segít pillanatnyilag rászoruló embertársain. Nem közösségi érzelmű, mert elzárkózik mások elől. Egyszóval közömbös. S olykor valóban nem köny- nyű dönteni: melyik a helyes magatartás. Tény ugyanis, hogy közösségi társadalomban a segítőkészségnek alapvető erkölcsi sajátosságnak' kell lennie. De az is követelmény — s nemcsak egyéni, hanem társadalmi érdek is —, hogy a javakat, a munka ellenértékeit, ésszerűen, gondosan, takarékosan használjuk fel; a pazarlás, a hanyagság, a nemtörődömség nemcsak az állami, s a gazdasági szervezetek, intézmények munkájában, a családok háztartásában is káros. NEM CSUPÁN AZÉRT, mert a kidobott pénz, az elherdált érték veszendőbe megy — az ügyészség adatai szerint például a bűncselekménnyel okozott • károknak csak alig több mint 20 százalékát térítik meg a tettesek. Hanem azért is, mert az anyagiakon túl, a legtöbbször erkölcsi kár, veszteség is kimutatható. A nagyvonalúság, a könnyelműség magatartás- formává, szemléletmóddá válhat, pedig tapasztalható, hogy, aki saját javaival sem tud ésszerűen bánni, az esetleg a köz értékeit sem becsüli kellőképpen. Kulcsár Anna négyzetmétert meg nem haladó — földhasználatra vagy ennek megfelelő terménybeni juttatásra jogosult, ha a haláleset bekövetkezéskor a) elérte a nyugdíjkorhatárt, vagy b) tartósan munkaképtelen, vagy c) törvényes tartási kötelezettség alapján mást eltart, és személyi tulajdonában vagy használatában nincs ilyen nagyságú föld. Az' előbbiekben meghatározott juttatás a feltétel bekövetkezésétől kezdődően akkor is megilleti a házastársat (élettársat), ha az a)—c) pontban meghatározott feltételek valamelyike a halálesetet követően egy éven belül áll be. Ha a juttatásra jogosító feltétel egy éven túl következik be, a szövetkezet vezetősége méltányosságból a juttatást engedélyezheti. A juttatást csak akkor lehet megvonni, ha a jogosultság feltételei megszűnnek. q A házastársaknak adott ajándék mikor követelhető vissza? J. L. tápiósápi olvasónk házassága 6 év után felbomlott. Ezt megelőzően anyósától, ajándék címen a volt feleségével közösen házas ingatlant kaptak. Az anyós kikötötte az ingatlanra, a haláláig tartó haszonélvezeti jogot. Miután a fiatalok házassága zátonyra futott, a válás után követeli az anyós olvasónktól, hogy mondjon le a fele házról. Olvasónk azt szeretné tudni, jogos-e az anyós követelés?? A Polgári Törvénykönyv rendelkezik az ajándékozásról, és az ajándék visszaköveteléséről is. Olvasónk esetére a Ptk. 582. §. (3) bekezdését lehetne alkalmazni, amely szerint az ajándékozó visszakövetelheti az ajándékot, ha az a feltevés, amelyre figyelemmel az aján dákot adta, utóbb véglegesen meghiúsult, és enálkül az ajándékozásra nem került volna sor. A szolcásos mértékű ajándék visszakövetelésének nincs helye. Az ingatlan azonban nem tartozik a szokásos mértékű ajándék fogalmába. Általában hasonló esetekben is, szülő vagy nagyszülő azért ajándékoz nagyobb értékű dolgot, ingót vagy ingatlant a fiataloknak, mert reméli, hogy a házastársi kapcsolat hosz- szan tartó lesz. Az ilyen ajándékozás a fiatalok életkezdésének megkönnyítését kívánja általában szolgálni. Ha tehát a házasság felbomlik, joggal és okkal állhat elő az ajándékozó az ajándék visszakövete lésével. Természetesen, hä a felek között nincs megegyezés, a polgári bíróság dönt ebben a kérdésben. Dr. M. J. A Legfelsőbb Bíróság döntése Első a gyermek érdeke — Nem akarom föltárni az okokat, amelyek arra kényszerítenek, hogy férjem ellen válópert indítsak — jelentette ,á egy asszony a járásbíróságon. — Kérem, hogy kiskorú gyermekünket nálam helyezzék el, a közös tulajdonukban lévő lakás kizárólagos használatára engem jelöljenek ki, férjemet pedig gyermektartásdíj fizetésére kötelezzék. — Ellenzem a válást — tiltakozott a férj. — Nincs semmi olyan ok, ami miatt házasságunk véglegesen megromlott volna. — Akkor nem kímélem tovább, hanem kimondom — replikázott az asszony —: férjem gyakran italozik, ilyenkor velem szemben durván viselkedik, sőt többször meg is ütött. Gyermekünk idegbeteg, akire apja magatartása rendkívül káros hatással van, ezért ragaszkodom ahhoz, hogy a lakást elhagyja. — Feleségem túloz — védekezett a férj. — Igaz, hogy időnként fogyasztok szeszes Italt és egyszer a kölcsönös veszekedés hevében meg is ütöttem őt. Mindent megtettem, hogy házaséletünket helyreállítsam, de feleségem ridegen elzárkózik. Kérem a bíróságot, hogy a kétszobás lakás használatát ossza meg közöttünk. Egyébként bemutatom munkaadóm igazolását, hogy ellenem panasz sohasem merült fel, nem vagyok én olyan rabiátus, összeférhetetlen ember, mint amilyennek a feleségem feltüntet. — A bíróság megállapítja, hogy a felek házassága véglegesen megromlott, ezért fel kellett borítani — hangzott az ítélet. — A kiskorú gyermeket a bíróság az anyánál helyezi el és az apát tartásdíj fizetésére kötelezi. A közös tulajdonukban álló lakás nagyobbik szobája az asszonyt, a kisebbik a férjet illeti. A döntésnek a lakás megosztott használatára vonatkozó része ellen az asszony fellebbezett, de a megyei bíróság azzal az indoklással utasította el: nincs olyan adat, amioől arra lehetne következtetni, hogy a megosztott közös lakásban a férj nem tartózkodhat. A jogerős ítélet ellen a legfőbb ügyész törvényességi óvást emelt, amelynek a Legfelsőbb Bíróság helyt adva, az alsófokú Ítéleteket hatályon kívül helyezte és az ügyben új eljárást rendelt el. — A házasság a férj esetenkénti túlzott italfogyasztása és feleségével szembeni tettleges- sége miatt romlott meg — hangzik a határozat. — De ebben részben az asszony is közrehatott, mert magatartásával a nézeteltérések vitává fajultak. Ezért a bíróságnak nagyobb körültekintéssel kellett volna feltárnia a tényállást, különös tekintettel a férj munkaadójának véleményére és arra, hogy a feszült helyzet beteg gyermekükre mennyiben hat ki, holott rá való tekintettel, a családi nyugalmat fokozottan kellett volna biztosítani. Éppen ezért mélyreható tisztázásra szorul, hogy a megosztott lakáshasználat a gyermek egészségi állapotára nem jár-e káros hatással. Ebben a vonatkozásban igazságügyi orvosszakértői véleményt kell beszerezni. Csak ezek megállapítása után lehet a bíróság abban a helyzetben, hogy a jogszabályoknak, a felek és a gyermek méltányos érdekeinek megfelelően, a családvédelmi szempontokra figyelemmel döntse el, hogy a közös tulajdont képező, megosztható lakás együttes használata meg- engedhető-e. Szervezett jogpropaganda Kevesebb kontár e Szabályismeret tyúkperekkel A jogi ismeretterjesztésről tanácskozott tegnap a megyei tanács jogi és igazgatási bizottsága. A testület kedvező eredményként értékelte, hogy az utóbbi esztendők propaganda- munkája nyomán csökkent a megalapozatlan panaszok és közérdekű bejelentések száma. Több vidéken nagyobb figyelmeit szentelnek áz ifjúság- és gyermekvédelemnek, s többet törődmek az öregekkel. A jelentés szerint ritkábbak a kontárkodások, s javuló tendencia tapasztalható a fogyasztói érdekvédelemben is. Különböző bűncselekmények megelőzése érdekében eredményes előadássorozatot tartott a megyében a rendőrfőkapitányság. Érdekes jelenség, hogy a családvédelmi ismeretek terjesztése több településen, pl. GyáTíz nap rendeletéiből Az oktatási intézmények egészségügyi ellátásáról a 30/1979. Eü.M. számú utasítás rendelkezik (Megjelent az Egészségügyi Közlöny 19. számában.) Az iparjogosítvány kiadásához szükséges közegészségügyi feltételek igazolásáról szóló, egészségügyi miniszteri irányelvet ugyancsak az előbbi hivatalos lap tartalmazza. A szakmunkásképző Iskolák 1979—80. tanévi kulturális rendezvényeinek, versenyeinek, vetélkedőinek megszervezéséhez kiadott útmutatót, a Munkaügyi Közlöny 8. számában találják meg az érdekeltek. A kutatási-fejlesztési-terme- lési egyesülésről, és a kutatási-fejlesztési-termelési társaságról, a Minisztertanács 30/1979. (IX. 27.) MT. számú rendelete intézkedik, amely a Magyar Közlöny 68. számában jelent meg. • A fegyveres erők és fegyveres testületek személyi kiegé- szitésének és technikai ellátásának egyes kérdéseiről ugyanitt jelent meg a 31/1979. (IX. 27.) MT. számú rendelkezés. Ion erősen növelte a gyámügyi előadók munkáját. A jogi ismeretek gyarapodása kivételesen azonban nem kívánatos hatást is kiváltott. Indokolatlanul emelkedtek a szomszédjoggal (pl. kerítésépítéssel) kapcsolatos bejelentések, tovább szaporítva ezzel a tyúkperek számát. A TIT, a Hazafias Népfront és más szervezetek előadásai iránt tavaly Vácott volt a legnagyobb érdeklődés, itt 65 fórumot tartottak. Gödöllőn az igények felmérése után szervezték meg a propagandát. A városban egyebek között 200 cigánycsalád kérdéseit gyűjtötték össze, s ezekre a tulajdon- szerzési, építésügyi, ki- és bejelentkezési szabályok ismertetésével megadták a választ. A bizottság megállapította, hogy a jogi ismeretterjesztéssel napjainkban már igen sok szervezet foglalkozik. Ez gyakran szétforgácsolja az erőket, s azzal a kedvezőtlen hatással jár, hogy ugyanarról a 'témáról különböző felkészültségű szakemberek tartanak előadásokat. Ezért a testület a jövőben a jogpropaganda koordinálását kívánja elősegíteni. A cél: minden fórumon a legjobb előadókat hallgathassák az érdeklődők. Az ankétok színhelye legtöbbször a helyi művelődési ház. A bizottság szerint sok népművelőnek több segítséget kellene nyújtania a szervező munkában. Szükségesnek látszik továbbá a községi könyvtárakban a legfontosabb jogi könyvek, folyóiratok és közlönyök beszerzése is. Olykor elfelejtett bíróság A dolgozóknak többször adtak ágazat, mint a vállalatnak A munkaügyi döntőbizottságok (DB) a vállalatok belső bíróságai. A DB-k a dolgozó és az üzem közti jogvitákban döntenek. A DB-k tagjai között — a pártatlanság érdekében — nem szerepelhet kulcs- pozícióban levő személy: igazgató, szb-elnök és -titkár, telepvezető, építésvezető, jogtanácsos . .. Past megyében 262 döntőbizottság működik és közel any- nyi ügyet tárgyal (tavaly 2117-et), mint a megye büntetőbíróságai. Ez a szám tetemesnek tűnhet, ám önmagában semmit sem árul el. A statisztika az üggyé nem váló sérelmekről hallgat, holott a szakemberek szerint az üzemeken belüli jogsértések száma jóval magasabb az elköny- veltnél. Gyár: vétlen vagyok! Becslések szerint például tavaly Pest ‘ megyében a dolgozók üzemi balesetből származó kárigényüket több száz esetben nem érvényesítették. A tanácsházákon és polgári bíróságokon nemegyszer tapasztalt perlekedő mentalitás a gyárkapukon belül szinte ellentétbe csap át: az emberek időnként törvényben biztosított jogaikkal sem élnek. Az üzemi balesetek sorsa jól példázza ezt. A vállalatok 35—40 százalékban a dolgozók kizárólagos és elháríthatatlan magatartását állapítják meg a baleset okául, s ezzel szabadulni igyekeznek a felelősségtől. Pedig a vállalatok csak egészen ritkán teljesen vétlenek. (A dolgozókat védő jog- gyakorlat szerint ugyanis még, ha valaki ittas állapotban szenved is balesetet munkahelyén, az sem kizárólag neki róható fel, hanem annak is, aki beengedte a portán és annak is, aki munkába állította... Már ekkora vétkesség is megalapozza tehát a munkáltató kártérítési kötelezettségét, amely szerint a teljes keresetkiesést — a táppénz és az átlagkereset közti különbséget, valamint a betegséggel járó többi költséget — fedezni köteles.) Több munkáltató azonban egyszerűen nem fizet. A megye művelődési intézményeiben tavaly 59 üzemi baleset történt, de a sérült dolgozót egyetlen esetben sem kártalanították. Munkás: nem pereskedők! Az emberek pedig pénzüket — időnként több ezer forintot — sokszor veszni hagyják. Ezt olykor a jogi tájékozatlanság' magyarázza. (Pár hónapja magam is hallottam egy elgondolkoztató esetről. Egy börzsönyi fűrésztelepen ujját vesztő asszony hat évvel csonkulása után tudta meg, hogy őt kártérítés illetné meg. Már késő volt, az ilyen követelések öt év alatt elévülnek.) Ám a dolgozók, ha ismerik is a jogszabályt, nemegyszer tartanak attól, hogy szembe- szálljanak egy gyárral, egy gazdasággal. Retorzióktól félnek, s gyakran reménytelennek is érzik, hogy pereskedjenek a főnökök döntésével. Pedig a DB-k előtt a dolgozók egyáltalán nem esélytelenek. Tavaly Pest megyében az esetek 54 százalékában javukra változtatta meg az eredeti döntést a DB, s a balesetes ügyekben ez az arány a dolgozók javára még kedvezőbb. A baleseti ügyek a DB-k elé kerülő jogvitáknak azonban mindössze 2,3 százalékát adják, mégis talán legélesebben vetik fel a vállalati bíróság működésével kapcsolatos gondokat. A döntőbizottságok legtöbbször jogilag felkészülten és elfogultalanul ítélkeznek, mégis furcsa módon sokszor nem kerül a helyi ítélőszék elé a sérelem. DB: kártérítés és hiány A DB-k előtt leggyakrabban a kártérítési és leltárhiánymegtérítési határozatokat vitatják a dolgozók. Tavaly 958 ilyen panaszt nyújtottak be, vagyis minden ötödik döntés ellen kifogással éltek. Munkaviszony megszűnése miatt 134 esetben indult eljárás és 54-szer a munkáltató határozata valóban megalapozatlan volt. Nemegyszer — törvényellenesen — hosszú éveken át csak szerződéssel foglalkoztatták, a dolgozót, máskor pedig azért bontották fel a szerződést, mert a munkásnőről kiderült, hogy terhes. A fegyelmi határozatok közül minden tizediket (összesen 310-et) tartottak sérelmesnek a munkavállalók. A szankciók olykor valóban túlzottak voltak, mert nem vették figyelembe a dolgozó korábbi munkáját. B. E.
