Pest Megyi Hírlap, 1979. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-30 / 229. szám

1979. SZEPTEMBER 30., VASÁRNAP Hanna és Havanna A Hanna és Havanna fantázia-elnevezésű, könnyített bélés­szövetből az idén több mint 7,5 millió négyzetmétert gyárta­nak a Magyar Selyemipari Vállalat váci bélésszövő gyárában. Egy négyzetméter szövet súlya 105—110 gramm között van. Barcza Zsolt felvétele Felmentés, kinevezés Az MSZMP dabasi járási bi­zottságának 1979. szeptember 29-i ülése Arató Andrásnak, az MSZMP Pest megyei bizott­sága titkárának előterjesztése alapján Ihászt Józsefet, érde­mei elismerése mellett felmen­tette első titkári funkciójából és Ádori Károlyt megválasz­totta a pártbizottság első tit­kárának. A mezőgazdasági szövetkezet Pest megyei Területi Szövet­sége Vimola Károlyt érdsmei elismerése mellett nyugállo­mányba vonulása alkalmával felmentette a szövetségi titkári funkciójából és Ihászi Józsefet megválasztotta a szövetség tit­kárává. Nem öncélúan-4 A cselekvési program alapján Ritkán kerül reflektorfény­be a Mezőgazdasági Szövet­kezetek Pest megyei Területi Szövetségének munkája. A figyelmet, az érdeklődést egy- egy küldöttközgyűlés irányítja rá a szövetségre. Hiszen ilyen­kor adnak számot elért ered­ményeikről, s összegezik to­vábbi tennivalóikat. Néhány nappal ezelőtt került sor ha­sonló számvetésre és feladat- meghatározásra. Nem öncélú dolog a küldöttközgyűlésen el­hangzott beszámolóval rész­letesebben foglalkozni. Hiszen a TESZÖV az érdekképvisele­ten és védelmen túl ma már fontos tényezőjévé vált Pest megye mezőgazdaságának. Nerrf látványosan, hanem a szövetség adta keretek között, sajátos eszközeikkel tesznek meg mindent azért, hogy a népgazdasági és az ezzel össz­hangban levő megyei gazda­ságpolitikai elképzeléseket, a cselekvési programot saját te­rületükön maradéktalanul va­lóra váltsák. HÓgy lényégében hói tartanak ma, mik a további teendőik, azt Cserháti Pál, a területi szövetség elnöke ősz- szeg ezit-e a küldöttgyűlésen. A feladat összegzése Az egyesülés óta eltelt két év a szövetség életében egy sor változást hozott. Igaz, a Pest megyei párt-vb tavalyi, decemberi ülésén hozott hatá­rozatok is egyértelmű útmu­tatást adtak a további mun­kához. Az úgynevezett partne­ri szerepkör maradéktalan be­töltése került az idén előtér­be. A szövetségnek oda kel­lett felnőnie, hogy a megye politikai, társadalmi szervei­vel alakítson ki kapcsolatot. Az idei munkájuk gerincét a megyei pártbizottság cselekvé­si programja jelentette. Ezt építették be a szövetkezetek terveikbe. A belső, úgyneve­zett üzemi tartalékok feltárá­sában, a hasznos területek ka­pacitásának kihasználásában, a tömegtakairmány jobb hasz­nosításában, a melléktermé­kek fokozottabb feldolgozásá­ban értek el eredményeket. Koordinálták a takarmány felhasználását, s ugyanakkor megvizsgálták egy-egy helyen az indokolatlanul magas faj­lagos felhasználás okát. A gyenge tejhozamot adó tehe­nészeteknél is a miértre adtak választ, a megoldás hogyanjá­ra tettek javaslatot. A szövet­jég képviselői, szakemberei ma már ezekből a munkákból is részt kémek, vállalnak. Kapcsolat a vállalatokkal A szövetség életében eltelt két év lényegében a dinami­kus fejlődésről ad számot. A megye mezőgazdaságát érintő fejlesztési, távlati koncepciók elkészítésébe is bekapcsolódott a szövetség. Az ültetvénytele­pítések Pest megyére vonat­kozó anyagát a TESZÖV ké­szítette el. De a gyepgazdál­kodást, a vetésszerkezet ész­szerűbb, az adottságokhoz job­ban alkalmazkodó tervezeté­nek készítése során is hallatja hangját a szövetség. Az utóbbi időben a vállala­tokkal is megerősítették kap­csolataikat. így a vetőmagter­meltetővel, s az AGROKER megyei kirendeltségével. Sike­rült az idén ősszel a műtrá­gyaellátást is megszervezni. Az őszi rendelésekben, az el­látásban nem volt fennaka­dás. A szövetség meggyőző erejének köszönhető, hogy az országos jelenséggel szemben: Pest megye gazdaságai a mű­trágyaadagokat nem csökken­tették, a korábban tervezett mennyiséget igényelték, hasz­nálták fel. (Ugyanis az aszá­lyos év, a gyenge termés miatt előfordult, hogy gazdaságok pénzügyi okok miatt visszafo­gott rendeléseket adtak az AGROKER-nek.) A kapcsolati rendszernek azonban akad fehér foltja. A szövetség, s a hozzá tartozó mezőgazdasági üzemek nem alakítottak ki megfelelő érinf- kezési formát a járási pártbi­zottságokkal. Ez pedig érezhe­tő feszültséget teremtett. Pe­dig a járási hivatalok mező- gazdasági osztályainak meg­szűntével a gazdaságpolitikai feladatok koordinálása nem száftVedhét csorbát! Ahogy a küldöttközgyűlésen is hang­súlyt kapott: a kezdeménye­zésre nem a szövetségnek kell várnia, hanem megtenni az első lépést, a politikai veze­téssel megfelelő platformra kerülni minden járásban 1 Bizottságok munkája A TESZÖV nem hatáság. A partneri viszony, a már oly sokszor emlegetett kapcsolat létének fontos alapja. Nem­csak ma, hanem holnap és holnapután is. Különösen a feldolgozó vállalatokkal kell sokat foglalkozniuk. Hiszen a minőség szintjét emelték: a cukorrépát, a gabonát az idén már a minőségi paraméterek alapján vették át. Az átvételi árak jelezték: a minőség a döntő. A TESZÖV-nek az át­vételkor az objektív elbírálás felett kell őrködnie. Ehhez pe­dig szakembert adni. Csak így érhető el, hogy egyetlen gaz­daságot sem sújtson az eset­leges indokolatlan, hátrányos minősítés. Ugyanakkor most kell készülni az év még hát­ralevő hónapjaiban az 1980-ra szóló értékesítési szerződések megkötésére. Annak ellenére, hogy a gazdasági szabályozó­kat még nem ismerik a sző vetkezetek. S a sokrétű feladatok között arról sem szabad megfeledkez­ni: a TESZÖV-nek élő legyen a kapcsolata a tagokkal. Mert az egyesítés során itt jelentke­zett lazulás. Ez veszélyt rejt magában — ahogy az elnökség is megfogalmazta —, az elszi getelődés, az öncélú irodává válás veszélyét. A belső ellen­őrzést kiszélesítették: nemcsak a számvitelt ellenőrzik, a gaz­dálkodás egészét teszik mér­legre. Az idén három ilyen vizsgálatot végeztek. A rendel kezésre álló, kölcsönös támoga­tási alapon jelentős pénzösszeg áll a szövetség tagjainak ren­delkezésére. Az elnökség java­solta a támogatási alap int'éző bizottságának: ebből az összeg­ből 30 százalékot a gazdálko­dás megerősítésére fordítsanak (nem veszteségrendezésre!), míg 70-et pedig a közös fej­lesztési alapra. A TESZÖV mellett működő bizottságoktól is többet vár az elnökség. Az elgondolások­hoz, a fejlesztésekhez szakmai véleményt, segítséget, támo­gatást A gazdaságpolitikai bizottság azonban már az idén szakmai véleményt adott a fejlesztésekhez. S ez a meg­kezdett út ígéretet rejt magá­ban. ígéretet, csakúgy, mint a TESZÖV kétéves fejlődése. Ha voltak is megtorpanások, s akadnak is hibák — melyeket önkritikusan az elnökség is feltárt — de az eddigiek jel­zik: a szövetség képes arra, hogy maradéktalanul betöltse hivatását. Varga Edit A korrektség jó befektetés A tízezer konténer előzménye A dolog úgy kezdődött, hogy néhány open-top típusú, te­hát felül nyitott konténeren még nem volt rajta a takaró­ponyva, mikor jött egy nagy eső. Az égi áldás ily módon a védtelenül hagyott fapadlót verte-áztatta. ami erre a maga módján reagált: felhólyagoso- dott. Eső ide, védtelenség oda, ez azért nem volt szép. Nem­csak azért, mert ennyit illett volna kibírnia, hanem főleg azért, mert így attól kellett tartani, hogy az esetleg más módon bejutó nedvesség ha­tására — például a tengeri levegő párája — ugyanezzel jár. Ez még önmagában min­dig nem lett volna nagy baj, hiszen amíg a gyárban van az áru, nem gond a kijavítá­sa — csakhogy ebből a szé­riából száz darab már a ham­burgi kikötőben volt. Értesítik a vevőt A Magyar Hajó- és Daru­gyár váci gyárának vezetői azonnal a nagyüzem buda­pesti központjához fordultak: baj van — pontosabban baj lehet —, hiszen ha a vevő, a Sea Containers Atlantic Ltd. a használat során találkozik ezzel a hibával, ez sokat ronthat az üzleti kapcsolaton. Bonyolította a helyzetet, hogy a vásárló cég nem saját ma­ga használja ezeket a mo­dern szállítóeszközöket: mint a világ egyik legnagyobb konténer-kölcsönzője, bevé­telei a bérleti díjakból szár­maznak. Gondoljuk csak el, ha egyik ügyfelük fedezi fel a hibát, reklamál náluk, s ekkor derül ki, hogy a ma­gyarok a felelősek az egé­szért ... Szó szót követett, majd megszületett a döntés: elébe kell menni az események­nek. Igaz, voltak akik azt javasolták, várjunk még, hát­ha csak egyedi; jelenségről van szó, elég a hibát akkor beismerni, ha majd valóban jelentkezik, de végül amel­lett maradtak, hogy értesítik a vevőt. A Hajógyár konténer-export osztályának vezetője ekkor éppen hivatalos kiküldetésben volt, a vásárlóval folytatott üzleti tárgyalásokat. Az ered­ményes befejezés után már hazafelé készülődött, mikor jött a hír otthonról: ez és ez van a konténerekkel. Megegyezés született Kevés kellemetlenebb fel­adat adódik egy külkereske­dő munkájában, mint mikor be kell vallania: rendkívül sajnáljuk, de hibát követtünk el... Most sem volt tghát öröm újra a tárgyalóasztal­hoz ülni. Az amerikai cég képviselői, a hajógyáriakkal együtt ala­posan szemügyre vették a hamburgi kikötőben a gyanú­sított konténereket. Bár ezek­nél a padló nem hólyagoso- dott fel, de a csavarok körül látható volt némi elszínező­dés. A megegyezés a követke­zőképpen hangzott: a Magyar Hajó- és Darugyár 5 éves garancia-meghosszabbítást ad ezekre a bizonytalan minősé­gű konténerekre. Ha esetleg javítani kell őket, akkor a magyar felet a mostani, tehát a megállapodás időpontjában érvényes — vagyis nem az éppen aktuális, időközben nyilván emelkedő — javítási költségek terhelik. Hogy teljes mértékben ér­zékelni lehessen az egyezség jelentőségét, elmondjuk: a külföldi partner minden to­vábbi nélkül megtehette vol­na — például ha ő maga fe­dezi fel a hibát —, hogy kö­veteli mind a száz konténer kicserélését. Történetünknek egyébként már majdnem van happy end-je is: mindez két esztendővel ezelőtt játszódott le, s az ominózus konténerek azóta is a legjobb egészség­nek örvendenek^ A tanulságok Joggal megkérdezhetik: mi­nek kell egy két évvel ezelőt­ti eseményt felmelegíteni, s legyen bármilyen tanulságos, most, így utólag nyilvánosság­ra hozni? A válaszadás előtt szeret­nénk emlékeztetni arra, Hogy a közelmúltban számqltunk be arról az ünnepségről, melynek keretében az MHD váci gyá­rában átadták a Sea Contai­ners részére készült tízezre­dik konténert Ez már nem­zetközi méretekben is tisz­tességes sorozat, s ha egy ha­zai vállalat ilyen sikert köny­velhet el, bizony érdemes az ehhez vezető út fontosabb ál­lomásait is szemügyre venni. Nyilvánvaló, hogy a vevő által összeállított műszaki követelmények, a specifikáció maradéktalan teljesítése épp­úgy elengedhetetlen feltétel, mint a szállítási határidő vagy az egyéb megállapodások pon­tos betartása. Az is természe­tes, hogy az árnak is olyan­nak kell lennie, ami arról győzi meg a vevőt, hogy itt érdemes vásárolnia. Mindez együttesen is kevés lett volna ahhoz, hogy az át­adási ünnepségre az üzem udvarán összegyűlt munká­sok előtt Mr. Sherwood, az amerikai részvénytársaság el­nöke az alábbi kijelentésre „ragadtassa” magát: „...your containers are the best in the world", magyarul, az önök konténerei a legjobbak a vi­lágon. Ha ebből az értékítéletből le is kell vonni az alkalom diktálta udvariasságot, úgy hisszük, most már választ ad­hatunk korábbi kérdésünkre. Azért érdemes bevezető tör­ténetünkön elgondolkodni, mert ez a kis epizód is min­denképpen hozzájárult nem­csak a mégoly hízelgő elis­meréshez, hanem elsősorban a tízezer darab megvásárlásá­hoz is. Az ilyen eladói magatartás ugyanis egyfajta biztonságér­zetet kölcsönöz a vevőnek, aki tudja: amellett, hogy folya­matosan jó minőséget kap, még egy esetleges kisiklás esetén is számíthat megbíz­ható partnerére, s így nem kerülhet váratlanul kellemet­len helyzetbe. örvendetes, hogy a most például állított Magyar Hajó- és Darugyár mellett még vannak vállalatok — ha nem is annyian, mint ahogy sze­retnénk —. amelyek hasonló módon törekednek tartós piaci kapcsolataik megőr­zésére. Ennél is inkább fel kell azonban hívni a figyel­met az olyan jelenségekre, mikor hasonló esetben hazai gyártóink nemhogy nem fi­gyelmeztetik előre vevőiket egy esetleges gyengébb széria várható minőségi problémáira, hanem a külföldi partner ál­tal észrevett és reklamált hi­bákat is igyekeznek minden­áron eltussolni, s a felelőssé­get áthárítani a szállítást le­bonyolítóra, a vevőre, a fel­használóra. Persze, nekik nincs is „gond­juk” a vácihoz hasonló ün­nepségek szervezésére, ahon­nan egyébként úgy búcsúztak a Sea Containers vezetői: vi- szontlásátra a húszezredik konténer átadásánál, minél hamarabb. Mert természete­sen továbbra is állandó vevői maradnak a hajógyáriaknak, s ez a hosszú távú üzleti kap­csolat komoly dollármilliókat jelent a vállalati árbevétel­ben. Tehát a tanulság: az üzleti életben jó befektetés a becsületes, korrekt magatar­tás. Weyer Béla Eszmecsere a CsepeS Autóban A célfeladatok megoldása A Dunai Kőolajipari Válla­lat beruházási terveinek gaz­daságossági számításait jelen­tős részben fiatal műszakiak és közgazdászok végzik el, a Csepel Autógyárban rájuk bíz­ták a számítógépes termelés- irányítási program kidolgozá­si mai harmincasok, akik vidéken nőttek fel, bi­zony, őriztek még libát. Mint ahogy libapásztorkodtam va­lamikor társaimmal én is. Egyik nap fiú pajtásaim egyi­ke csúzlijával akarta jobb út­ra téríteni a csellengő libáját. S megtörtént a baj! A liba nem akart lábra állni, de még mozdulni sem. Rémülten pró­bálgattuk élesztgetni, mert tudtuk, ilyesmiért otthon ke­servesen meglakol pajtásunk. De mindhiába! Már csak kéz­ben lehetett hazavinnie. Bün­tetésül neki kellett megko- pasztania a jószágot. Ha már a hús elveszett, legalább atoll ne menjen veszendőbe. ★ özvegy Sebestyén Pálnét na­gyobbacska korában vesszővel kergette édesanyja Dányban a libalegelőre. Ma 74 éves. — Nálunk négy lány is nőtt egyszerre. Így azután mindig akadt libapásztor. A legkisebb­re maradt a terelgetés. — Libát tartottak minden soron, lányos házaknál’ min­denképpen. Még a legszegé­nyebb helyen is akadt egy tu­cat — idézi a múltat a 69 éves Tóth lstvánné. — Kellett a stafírunghoz, a férjhezme- néshez. Hat párna és két dun­na járt ki a rendes lánynak. Tollfosztók Dányban — Aztán jött a fosztás. Hogy pihe kerülhessen a cihá­ba. összeverődtünk vagy tí- zen-húszan lányok, eljárogat- tunk a házakhoz. A főjegyző­nek, a kereskedőnek, módo­sabb gazdának ingyen téptük a libatollat. S örültünk a ka­pott főtt kukoricának, apró süteménynek — emlékezik Sebestyén Pálné. — Hej, milyen gyorsan ment a munka akkor! — sóhajt fel Tóth lstvánné. — Énekeltünk, bolondoztunk. Már messziről hallatszott a fosztóba tartó le­gények nótázása. Az idén té­len már csak az urammal ket­tesben fosztottunk. S hogj jobban lássunk, nappal. ★ A fosztóban, úgy mint a fo­nóban mindenről esett szó. Itt találkoztak a legények és a lányok. S ide eljárhattak a fiatal asszonyok is. A hathó­napi nehéz summásmunka után ez volt minden szórako­zása a fiataloknak. Sebestyén Pálné még tar­totta magát a szokáshoz. Lá­nyainak maga gyűjtötte össze a dunnába-, párnábavalót. — Igaz, többnyire csak egye­dül fosztottam — mondja. Tóth lstvánné még mindig tart libákat. Az idén harmin­cat nevelt. Férje meghalt, így a tíz liba árából síremlékre gyűjt. A tollat megtartja. Fel­újítja az elnehezült régi ci­hákat. — Ezek a mai lányok már csak iskolába járnak. Itthon semmi hasznukat nem vesz- szük. A fiatal asszonyok is el­mennek a városba. Mi abban a korban csak summásként kerültünk kívül a falu hatá­rán. S örültünk, ha télen fosz­tóba mehettünk, ugye? —for­dul kérdőn Sebestyén Pálné a hallgatag Szekeres András- néhoz. ö inkább csak fejbó- lintással jelzi, hogy jól beszél­nek az asszonyok. Azután a fiatalokról esik a szó. ök már nem szőnek, fon­nak, mégis szép ruhában jár­nak. Azt is mesélik fejcsó­válva, hogy az egyikőjük uno­kája tarisznyát varrt a nagy­mama készítette derékaljnak- valóból. Azzal jár a városba, gimnazista. Ügy mondta, ott most ez a módi. Eszembe villan, míg a fia­talokról szólnak, a falut járva egyik házban idős asszony jött elém. Szinte rémülten tiltako­zott. Nem, ő semmiféle tollat nem fosztott, semmire sem emlékszik. Az utca másik ol­dalán is hasonló volt a fogad­tatás. A kapun belépve, a na­pon üldögélő fejkendős asz- szonyt megszólítottam. Han­gomra húsz év körüli fiatal nő lépett ki a tornácról. — Még hogy tollfosztás! Itt, Dányban? Sose hallottam róla! Van itt a faluban egyáltalán még liba? — neveti el magát, s furcsállva tekint rám. De az idegennek kijáró kötelező be­mutatkozást még a kisgyerek­től is szeretné kierőszakolni. A kicsi csökönyösen hallgat. Anyja könyörgésre fogja a szót. — Mondd, hogyan hívnak? Ha megmondod, akkor elme­gyünk autózni — teszi hozzá végül. Öröm valamennyiünknek, hogy már alig néhány évesen mehet, láthat. Megismerheti az idegenben történteket. S talán a nagy gépesített felfe­dezésben egyszer neki is me­sélnek a dányi tollfosztókról. Szalai Mária sát, Gödöllőn az árammérő műszerek paramétereinek vizs­gálati módszereit fiatal műsza­kiak alakítják ki — mindez bizonyítja, hogy alkalmasak az az eddiginél nagyobb, a vál­lalatok számára hasznosuló célfeladatok megoldására. Ez fejeződött ki azm a tanácsko­záson is, amelyen a Pest me­gyei FMKT-titkárok vettek részt szombaton a Csepel Au­tógyárban. A Pest megyei ifjúmunkás és szakmunkástanuló napok sorában arra volt hivatott ez a fórum, hogy a fiatal műsza­kiak és közgazdászok együtt vitassák meg, mit tehetnek a tudomány és a mindennapok gyakorlatának közelítéséért, hogyan valósulhatnak meg mi­előbb a pályázataikban be­nyújtott javaslatok, ötletek. A megyéoen 28 FMKT-szer- vezet dolgozik, munkájában csaknem ezer ifjú mérnök és közgazdász vesz riszt. A ta­nácskozás részvevői elmondot­ták- még nem jellemző, hogy a gazdasági vezetők rendszere­sen adnak konkrét feladatot számukra, sőt gyakran azt hi­szik, szívességet tesznek a K Z-szervezetnek, ha hagy­ják, hogy a fiatalok azt vállal­ják a munkából, ami nekik tetszik, amit nagyon akarnak. Az eszmecseréből az is ki­tűnt, hogy a fiatal műszakiak és közgazdászok tai ácsai szin­tén többet kezdeményezhetné­nek, különösen sokat tehetnek azért, hogy a szocialista brigá­dok műszaki-gazdasági válla­lásai, újításai az eddiginél gyorsabban, a vállalat számára hatékonyan valósuljanak meg.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents